Népszabadság, 1968. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-05 / 234. szám
1968. október 5, szombat Az iskola és az úttörőmozgalom kapcsolata Nemzetközi tanácskozás Budapesten (Tudósítónktól.) „Az úttörőmozgalom már nem jár gyermekcipőben” — hangzott el a megállapítás az úttörővezetők budapesti nemzetközi tanácskozásán. Az úttörővezetők összejövetelének rangosságát nemcsak a Szovjetunióból, Bulgáriából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Romániából, és természetesen hazánkból nagy számban összesereglett, s minden iránt érdeklődő ifjúsági vezetők részvétele tükrözte, hanem az is, hogy a jelenlevők többsége magas képzettségű pedagógus, tudományos munkatárs, a gyermeknevelésben és módszertani kérdésekben jártas szakember volt. Pszichológusok, akadémikusok, egyetemi tanárok, úttörőszervezetek speciális munkacsoportjainak szakértői, tapasztalt ifjúsági vezetők találkoztak fővárosunkban. Előadások, viták, konzultációk sorozatában számoltak be saját, de a többi úttörőszervezet által is sokszor felhasználható tapasztalataikról. Megbeszéléseiken a gyermekmozgalmak pedagógiájának időszerű kérdéseit vitatták meg. Néhány előadás a tucatnyiból; A kommunista gyermekmozgalom pedagógiájának kérdései; Az úttörőszervezet és az iskola kölcsönhatása; A közösségi nevelés néhány kérdése az úttörőmozgalomban, és így tovább. A kiragadott címek is szemléltetik a tanácskozás fontosságát. Ezt a delegátusok is megállapították, és megvizsgálták a további együttműködés lehetőségeit is. Elhatározták, hogy kapcsolataikat még szorosabbá és rendszeresebbé teszik. Az előadásokat követő megbeszéléseken, különösen az iskola és az úttörőmozgalom kapcsolatát hangsúlyozták, és azt, hogy tovább kell erősíteni az úttörőszervezetek politikai jellegét, természetesen a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembevételével. A tanácskozáson az is kitűnt, hogy mennyire szükséges az úttörővezetők felhalmozódott nemzetközi tapasztalatainak rendszerezése és általánosítása. Erre utal egyébként az is, hogy a delegátusok teljes egyetértésben megállapították: a további találkozásokra azért is szükség van, hogy a leggyakrabban használt pedagógiai módszereket különböző országok szervezetei — természetesen szokásaiknak megfelelően — az eddigieknél eredményesebben használhassák fel. Az egyhetes tanácskozássorozat részvevői azzal váltak el egymástól, hogy munkájukhoz nagy segítséget adott ez a találkozó s azok az információk, amelyek az egyes országokban folyó kutatásokról, azok eredményességéről hangzottak el. Mindez pedig az úttörőmozgalom további erősödését szolgálja. NStiffyar saa1n»nthvrek mongol kitüntetése A Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának Elnöksége kitüntetéseket adományozott az Ulánbátorban felépült húskombinát tervezésében és szerelésében részt vett magyar szakembereknek. A kitüntetéseket Magalzsavin Zsamszran nagykövet pénteken nyújtotta át. A Sarkcsillag Érdemrend kitüntetést kapták Tóth Béla, az Élelmezésipari Tervező Intézet főmérnöke, Piechuta Antal és Sódar György, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat főmérnökei. A Munka Érdemrenddel tüntették ki Babrányi József szerelőt, Csirke József főmérnököt, Mochnács András lakatost, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozóit. A Barátság Érmet kapták Dékány József, Lukács László, Mandl Ferenc és Szíj István, a vállalat szakmunkásai. NÉPSZABADSÁG Négy évvel ezelőtt harmadszor volt kénytelen újra nősülni Takács Sándor. — Úgy látszik, most már sikerült révbe jutnom, megértjük egymást, boldogok vagyunk a feleségemmel — mondja sorsukról. — Közben hatéves Margit kislányomnak öcsikéje is született, Sanyika, aki novemberben lesz háromesztendős. Saját házat is szereztünk. Takács Sándor rakodómunkás immár tíz éve tagja a Petőfi Tsznek. Nemcsak a munkában, a helytállásban mutat példát, hiszen tavalyi átlagkeresete havonta elérte a 2750 forintot, hanem a szövetkezet gazdáinak bizalmából az igazgatóság tagja is lett. Ezenkívül már nyolcadik éve népi ülnökként is tevékenykedik Mezőtúron. Energikus, erős fiatalember Szappanos Sándor, ami foglalkozásához is hozzátartozik, hiszen mestersége kovács. Tíz éve, amikor Gál Rózával házasságot kötött, a Petőfi Tsz kovácsa volt, most pedig ugyanezt a mesterséget űzi az Új Reménység Tsz-ben. — Engem sokan vándormadárnak tartanak, pedig nem lettem hűtlen a szakmámhoz és a szövetkezeti életformához — kezdi vázolni életútját. — Igaz, ez a harmadik munkahelyem. Házasságunk után hamarosan vitám támadt az elnökkel, mert azt akarta, hogy szántóföldi munkát végezzek, a növénytermesztésben dolgozzam. Hát akkor miért tanultam szakmát? — kérdeztem és továbbálltam. A Béke Tsz-ben szívesen fogadtak, ott dolgoztam az idei év elejéig. Aztán átléptem az Új Reménységbe, mert itt biztosabb a kereset. Nem tiszta munkaegységre dolgozom, hanem a havi járandóságom 1260 forint fix és 40 munkaegység. Róza, a feleség a Szappanos családban is — hasonlóan a többi asszonyhoz — háztartásbeli. Gyermeküket, a VI. osztályos Rozikát neveli, a ház körüli teendőket látja el és alkalmi munkát vállal a magtisztító vállalat telephelyén. A házasságuk kiegyensúlyozott. — Sofőr vagyok a mezőtúri Mentőszolgálatnál — mutatkozik be Varga Sándor. — Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki a 14 fiatal közül nem maradt meg a földnél, a mezőgazdaságnál. Pedig akkor a feleségem, Kerékgyártó Irén a Petőfi Tsz-ben, én meg a Mezőtúri Állami Gazdaságban dolgoztam. Varga Sándor több szakmát is szerzett a legutóbbi tíz évben. Nemcsak az általános iskola VII —VIII. osztályát végezte el, hanem a traktorvezetés mellett elsajátította a gépszerelést, kitanulta a gépkocsivezetést és megszerezte a növényvédő szakmunkás-bizonyítványt is. öt esztendeje, foglalkozásául a gépkocsivezetést vállalta és vele együtt a havi kétezer forintos fix fizetést a Mentőszolgálatnál. Varga Sándornét a házasság után egy évvel szintén a gyerek — Irénke —érkezése kötötte a házi munkához. Azóta is arra futja erejéből, hogy tavasztól őszig idénymunkát vállaljon a kertészetben. Nekik is van saját otthonuk. A háztartási berendezéseken kívül Pannónia-motorkerékpárt vásároltak, hogy nyaranként kirándulhassanak Hajdúszoboszlóra és a karcagi Berekfürdőre. A hétszeres lakodalom legfiatalabb párja Csontos Ferenc és Csuka Eszter. Most tíz év után kettőjük életkora sem tesz ki többet 55 évnél. Fóti utcai házuk udvarán a fiatalasszonyt, Csontos Ferencnét találom otthon, két gyermekével, a négyhónapos Ferikével és a 9 éves Ilonkával. Sorsuk, életútjuk iránt érdeklődöm. — Akkor mindketten a Petőfi Tsz tagjai voltunk, apámékkal, anyámékkal együtt — emlékezik Eszti. — Még arra is vállalkoztunk, hogy családunk Jászberénybe költözött a tsz-szervezés idején, 1959-ben, hogy ott is elhintsük a közös gazdálkodás magvát. Ma már csak — szüleimmel együtt — én dolgozom a szövetkezetben. Az idén is 2 hold kukorica, egy hold cukorrépa és több száz négyszögöl kertészeti növény művelését vállaltam. Férjem a Mezőtúri Állami Gazdaság traktorosa, már hatodik esztendeje. Úgy határozott, mert ott jobban megtalálja a számítását. Mit mondhatnék még? Élünk, boldogok vagyunk. Keresetünkből ezt a házat vásároltuk, ízlésesen berendeztük.* Talán az lehetne a mottója e hét mezőtúri házasság történetének, amelyet Csontos Ferencné, született Csuka Eszter fogalmazott meg: „Azért dolgozunk, hogy nekünk is jobb életünk és gyerekeinknek is mind jobb sorsuk legyen.” Hiszen tíz év alatt jóformán semmi szenzáció sem történt életükben. Életük, sorsuk mindennapos emberi történetek sorozata. Dolgoznak, gyerekeket nevelnek s közben igyekeznek megfelelőbb, emberibb életkörülményeket teremteni maguknak és gyermekeiknek. Munkájukkal, tevékenységükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy általuk is előbbre menjen a világ. A világ pedig halad, Mezőtúron is, a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő Petőfi Termelőszövetkezetben is, amely emlékezetessé tette e két fiatal házaspár közös életkezdését. Mostoha természeti adottságok közepette gazdálkodva, 2800 holdnyi összterületen erős, szilárd gazdasággá fejlődött a Petőfi Tsz; tavaly minden egyes dolgozó tagjának átlagosan 22 200 forint jövedelmet biztosított a közösből. "Kétségtelen, hogy ebben az eredményben megtalálható azoknak a fiataloknak a munkája, derekas helytállása is, akik az eltelt tíz évben is kitartottak az őket kiházasító szövetkezet mellett. Major Lajos 7 BEVÁLTOTT ÍGÉRET Megvalósul a mikrohullámú nagyberendezések gyártása A Távközlési Kutatóintézet igazgatója, Ács Ernő, a műszaki tudományok doktora ezelőtt négy évvel lapunkban úgy nyilatkozott, hogy 1968-ra az intézet kifejleszti a Druzsba (Barátság) rádió-reléberendezést. A TÁKI kutatói teljesítették az ígéretüket, s most az intézetben próbaüzem alatt áll hat állomásból álló GTT 6000/1920 típusú Druzsba mikrohullámú berendezés. Értékük egyenként kétmillió forint, s a Szovjetunió valamennyit megrendelte. Ezt a hat mikrohullámú állomást az intézet gyártotta le, hogy ezzel is megkönnyítse a Finommechanikai Vállalat (FMV) munkáját, amely a berendezéseket gyártani fogja. A rádió-reléberendezés létrehozása jó példája a szovjet—magyar műszaki együttműködésnek. A kutatómunkát felerészben a szovjet posta moszkvai kutatóintézetében végezték, felerészben pedig a TÁKI-ban. E két kutatóintézet közös produktuma ez az új berendezés. Mit tud a Druzsba? Miért érdemel ez az új mikrohullámú rádióösszeköttetés a szokottnál nagyobb figyelmet? A tvadók néhány kilowatt energiával, méter nagyságú hullámhosszon hangot-képet közvetítenek. Az a baj, hogy ezek hatótávolsága csak a horizontig terjed. Ebből adódott a többi között az a műszaki feladat, hogy további televízió-adóállomásokat kell létesíteni. Ezek televíziós műsorral való ellátására mikrohullámú berendezéseket hoztak létre, amelyek kis energiával dolgoznak, s néhány centiméter hullámhosszon közvetítenek. A mikrohullámú berendezések további jó tulajdonsága, hogy sokkal több, méghozzá egyidejű információ átvitelére is alkalmasak, szükség szerint ugyanazon a nyomvonalon több ezer telefonbeszélgetés átvitelét is lehetővé teszik. Ennek még nagyobb jelentőséget és perspektívát adtak az űrhírközlés ismert eszközei, a reléállomások szerepét betöltő mesterséges holdak Segítségükkel közvetítik például a mexikói olimpia színes televízióadásait, amit egyébként tenger alatt vezetett kábelekkel és erősítőállomásokkal nemigen tudtak volna megoldani. A Druzsba, amelyet a TÁKI- ban dr. Bognár Géza akadémikus vezetésével fejlesztettek ki, 5 cm-es hullámhosszal, másodpercenként hatezer-millió rezgésszámmal dolgozik. Teljes kiépítésében 11 ezer egyidejű telefonbeszélgetésre, normál és színes televízióműsor átvitelére alkalmas, s felhasználható a legkülönfélébb korszerű átviteltechnikai berendezésekhez kapcsolva, például elektronikus számítógépek kódjainak továbbítására is. Amikor még kevesen hittek benne A Druzsba előtörténetét is érintette annak idején a magyar híradástechnika fejlesztéséről szóló emlékezetes vita. Voltak, akik a magyar híradástechnika jövő modelljét továbbra is csak a rádió- és tv-gyártásban látták megalapozhatónak. Most már világos, hogy míg fél évszázaddal ezelőtt a rádiókészülékek gyártása, húsz éve pedig a tv-készülékek készítése képviselte a híradástechnika világszintjét és volt a legnagyobb kereskedelmi lehetőség, úgy ma az art is meghódító mikrohullámútechnikáé a jövő. Nyilván ezen lehet a legjoban s a legtöbbet „keresni” a szó műszaki-tudományos értelmében is. Ebből viszont következik, hogy a magyar híradástechnikai hagyományokhoz híven, itt lássuk jövőnket s ide koncentráljuk erőinket. Természetesen a korábbi rádiótechnika egyszerűbb volt, mint a mai híradás technika, amelyen belül is különböző és gyakran vitatott irányzatok mellé lehet letenni a garast. Néhány éve még például a „kábelesek” harcban álltak azokkal, akik nem csakis a kábeles átvitelre, hanem a mikrohullámú technikára esküdtek. Ilyen, egész iparágak sorsát befolyásoló vitában egy olyan nagy központi kutatóintézetre, mint a TÁKI, döntő szerep hárul. Végül is a TÁKI-nak vállalnia kellett a döntés rizikóját, s ez nagy felelősséget rótt az intézet vezetőire. A TÁKI helyes műszaki politikáját alátámasztják mai igényeink a híradástechnikával szemben. Lassacskán aktuálissá válik hazánkban is a több műsoros párhuzamos tv-adás, a színes tv és a nemzetközi műsorcserék bővítése. Megoldásukhoz szélessávú mikrohullámú berendezésekből álló közvetítőlánc szükséges, amelynek magyarországi szakaszait a TÁKI vezetésével és berendezéseivel építhetik ki. Ez a hálózat nemzetközi gerinchálózatokhoz csatlakozik, amelyek a híradástechnikai mesterséges holdakkal az egész Földet átfogják. Mindez természetesen nemcsak a műszaki-tudományos perspektívát, hanem a piacpolitikát is befolyásolja, s növeli a magyar híradástechnikai gyártmányok értékesíthetőségét, termelésük gazdaságosságát. A Druzsba mindenesetre piacképes, jól értékesíthető exportcikk, gyártásából egész sor nem híradástechnikai gyár is profitálhat. Ez azonban nem véletlenül alakult így, a háttérben alapos műszaki-tudományos kutatómunka húzódik meg. Szövetségesek és jövendő vevők A Druzsbához hasonló berendezéseket ugyan évtizedes üzemre tervezik, de velük szemben a követelmények — főként a megbízható, hibátlan működés tekintetében — folyton növekednek. Saját erőből ezt nem tudnánk követni, ezért a TÁKI „híradástechnikai nagyhatalmat” keresve, kapcsolatokat épített ki a szovjet postával. Az együttműködés keretében Moszkva környékén egy négy állomásból álló kísérleti mikrohullámú láncot helyeztek üzembe, amelyekben a magyar és a szovjet mikrohullámú berendezések együtt dolgoznak, s így kapcsolatba kerültünk az űrhírközléssel foglalkozó kutatómunkával is. A TÁKI, hogy időt nyerjen — ami a nemzetközi versenyben fontos dolog —, a Druzsba, de a többi (összesen tíz típus) mikrohullámú összeköttetés alapkoncepcióit, az állomások főbb műszaki jellemzőit a KGST-országok megfelelő tudományos fórumaival is egyeztette. Ezek a javasolt s laboratóriumi kutatásokkal és fejlesztőmunkával alátámasztott adatokat a nemzetközi előírásaikban is figyelembe vették. A TAKI ezen az alapon készítette elő az új mikrohullámú berendezések későbbi piacát, határozta meg a gyártás várható volumenét és a legfontosabb gyártási feltételeket. Mindez azonban még nem gyártás. A gyártáshoz most már belföldi partnereket kellett keresniük. TÁKI - FMV - Orion A mikrohullámú programot a TÁKI, az FMV és az Orion közösen valósítja meg. De részt vesz a programban például elektroncsövek és félvezetők gyártásával az Egyesült Izzó, a műszerpark kifejlesztésében az ÉMG, a sugárzórendszerek gyártásával a Pestvidéki Gépgyár és a Váci Hajógyár, az antennatornyok tervezésével és készítésével az Uvaterv, a Ganz-MÁVAG, a Fémmunkás Vállalat. Végeredményben a 10 mikrohullámú berendezéstípus gyártási programja együttesen új iparág kezdetét jelenti. A Druzsbánál, amely ravalamennyi berendezés között a legnagyobb kapacitású, fejeződik ki leginkább mindaz, amit ma a magyar mikrohullámú technika egyáltalán tud. Az előzményeikhez tartozik a BNV-nagydíjas PM—28 és a GTT 4000/600 mikrohullámú berendezés, a hozzátartozó műszerekkel, amelyeknek exportja meghaladta a kétmilliárd forintot. A TÁKI— FMV—Orion-program végrehajtásával ennek többszörösére számíthatunk! Jó üzletág ez: a mikrohullámú nagyberendezésekért adnak a legtöbbet a nemzetközi híradástechnikai piacokon (kilónként 2500 forintot). Érdekünk tehát az export fokozása, s egyúttal az importhányad csökkentése is. Éppen ezért a TÁKI-ban a mikrohullámú berendezésekhez műszereket, alkatrészeket fejlesztettek ki. Az intézetben tehát akadémiai szintű alapkutatás, fejlesztőmunka és a finommechanika eddig nálunk nem művelt ágának kialakítása is folyt. A részeredmények mint kutatási melléktermékek kerültek gyárakba, és több ilyenből hasznos exportgyártmányt fejlesztettek ki, így például a MOM-ban készülő kiváló exportterméket, az ultracentrifugát. A széles körű kooperáció célja végeredményben az, hogy nehézhíradás-technikai gyártmányainkkal a nemzetközi piacokon olyan időben jelenjünk meg, amikor még a termékek újdonsága lehetővé teszi a leggazdaságosabb értékesítést. Mivel azonban a gyártási tevékenység „feje” továbbra is a tudományos kutatás marad, a siker záloga nyilvánvalóan a magyar—szovjet tudományos és műszaki együttműködés fejlesztése és elmélyítése. Szlulla Emü A Collegium Hungaricum őszi programjából A bécsi Collegium Hungaricum, az osztrák közönség előtt is népszerű magyar kulturális intézmény gazdag őszi rendezvényprogramot állított össze. Október 17-én előadássorozat indul a régi magyar irodalomról; november 14-én a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei tartanak hangszeres bemutatót, november 26-án pedig Szauder József professzor a XVIII. századi magyar irodalom történetét ismerteti.