Népszabadság, 1969. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
2 A csehszlovák szövetségi gyűlés két kamarájának képviselői pénteken egyhangúlag bizalmat szavaztak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Oldriah Cernik vezette kormányának. A szövetségi gyűlés ülésszakának utolsó napján, a kormány programnyilatkozatának vitájában felszólalt Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja. Beszédében Bilak szólt azokról az erőkről, amelyek gyengítik a feladatok végrehajtásához szükséges fegyelmet és zavarják a nyugalmat. — Alighogy a központi bizottság vagy a kormány megjelöli a további teendőket — mondotta Bilak —, a szocialistaellenes erők azonnal olyan akciókat kezdeményeznek, amelyek elterelik a dolgozók figyelmét a helyes politikától. Teljesíthetetlen követeléseket támasztanak, és tudatosan törekednek arra, hogy válsághelyzetet idézzenek elő. Divat lett az is — hangsúlyozta Bilak —, hogy szűk személyi vagy csoportérdekeket nemzeti érdekként reklámoznak. Bilak így folytatta: az emberek azt akarják, hogy a hibákat javítsák ki. Nem akarják azonban azt, hogy egyesek gyűlöletet szítsanak az állami és pártszervekkel, a hadsereggel, az állambiztonsági szervekkel, az igazságszolgáltatással és a népi milíciával szemben. Az emberek tisztában vannak azzal, hogy az említett szervek nélkül a rendet és a társadalom egészséges fejlődését nem lehet biztosítani. Vasil Bilak ezután kifejtette: Szükségesnek tart olyan intézkedéseket, amelyek egyszer s mindenkorra véget vetnek a dolgozókra ellenséges nézeteket kényszerítő módszereknek. Egyesek úgy állítják be a dolgokat, mintha az a társadalom, amelynek vezető ereje a munkásosztály, semmi jót nem hozott volna létre; mintha azóta, amióta a munkásosztály a hatalmat átvette, nem lett volna megfelelő kormány és nemzetgyűlés, mintha a népgazdaságban és a közéletben egy-általán nem értek volna el semmi eredményt. Bilak szólott arról is, hogy sokan augusztus után sem tanultak semmit. Ezek az emberek arra törekednek, hogy a társadalom a bizonytalanság állapotában éljen, s megsértik a párt akcióegységét, a köztársaság egységét és a szocialista táborhoz — mindenekelőtt pedig a Szovjetunióhoz — fűző-dő szövetségi kapcsolatokat. Bi- ilak meggyőződését fejezte ki afelől, hogy a szövetségi kormány jövőbeni intézkedései biztosítékot szolgáltatnak arra, hogy senkinek ne legyen módja emberek életével és jövőjével visszaélni. Egyetértek azzal— mondotta —, hogy már augusztus előtt is megvolt az erőnk ahhoz, hogy ezeket saját erőnkkel fékezzük meg. Erőnk ugyan volt, de — sajnos — nem volt elég elszántságunk ahhoz, hogy ezt az erőt fel is használjuk. Tapasztalataink kellő tanulsággal szolgáltak arra, hogy másodízben már az elszántságnak is meg kell lennie; meg kell fékeznünk azokat, akik felfordulást akarnak, és azt kívánják, , hogy a kormány ne legyen képes érvényt szerezni akaratának — mondotta Bilak a képviselők nagy tapsa közepette. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya Ódon Zavodskyt, a csehszlovák rácsió ügyeivel foglalkozó kormánymegbízottat nevezte ki csütörtökön a csehszlovák rádió ügyvezető igazgatójává. Zdenek Heizlar volt igazgató szeptember 25-én történt távozása óta ez a tisztség betöltetlen volt.* Varsóban lengyel—csehszlovák tárgyalások kezdődtek a két ország kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A lengyel küldöttséget Adam Kruczkowski külügyminiszter-helyettes, a csehszlovákot Jan Busniak külügyminiszter-helyettes vezeti. A csehszlovák parlament egyhangúlag bizalmat szavazott a Cernik-kormánynak Bilak. A szocialistaellenes erők válsághelyzetek teremtésére törekszenek Szakértői vélemény Blanka Nachazelova búcsúleveléről Mint ismeretes, Blanka Nachazelova prágai diáklány január 23-án öngyilkosságot követett el és hátrahagyott búcsúlevelének tartalma utalt arra, hogy hasonló öngyilkosságra akarták kényszeríteni, mint amelyet Jan Palach is elkövetett. Több prágai lap — elsősorban a Mladá Fronta — kétségbe vonta a levél eredetiségét. Pénteken a prágai városi rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya és a prágai városi ügyészség — a lapok sok kérdésére válaszolva — közölte, hogy: A törvényszéki boncolásnál Blanka Nachazelova halála okaként szénmonoxid-mérgezést állapítottak meg. Más sérülést a halott testén az orvosok nem észleltek. Megállapították továbbá, hogy a búcsúlevél — melyet anyja adott át a rendőrségnek — Blanka Nachazelova kezeírása. Az írás azonosítása, megfelelő összehasonlító anyag alapján, írásszakértők bevonásával történt. Más búcsúlevelet nem találtak. Mint a rendőri szervek közlik, a legtapasztaltabb bűnügyi nyomozók részletes és beható vizsgálatot folytatnak Blanka Nachazelova öngyilkossága körülményeinek felderítésére. Megjelent a Tribuna 3. száma Prágában megjelent a CSKP KB cseh irodája hetilapjának, a Tribunának 3. száma. A lap beszélgetést közöl Vaclav Bartikkal, a CSKP KB cseh irodája szervezési-politikai osztályának vezetőjével arról, hogy mi várható a küszöbön álló taggyűlésektől. Bartik szerint az a cél, hogy az alapszervi vezetőségekbe olyan kommunisták kerüljenek, akik tevékenyen közreműködnek a CSKP KB novemberi plénumán hozott határozatok végrehajtásában. „A kiút a helyes politikában van’’ című szerkesztőségi cikk elemzi a jelenlegi bonyolult helyzet okait és hangoztatja, hogy azok semmiképpen sem a szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai állomásozásában keresendők. A cikk megállapítja: Sok szó esik mostanában a szocialistaellenes erőkről. Ezeket azonban az ellenük való eredményes harc érdekében meg kell nevezni. Különbséget kell tenni viszont a szocialistaellenes és a nem szocialista erők kölözött. Utóbbiakkal szemben maximális türelemre van szükség. „A népi milícia a vártán áll" című cikk idézi a milicistáknak a CSKP KB-hez intézett levelét, amelyben a milícia élesen szembehelyezkedik az anarchista irányzatokkal, és síkraszáll a CSKP KB novemberi plénuma határozatainak végrehajtása mellett. Egy további cikkben R. Horcic, a népi milícia vezérkari főnöke kifejti, hogy a milícia a csehszlovák szocialista államrend védelmezője, és ezzel kapcsolatos külső és belső feladatait továbbra is következetesen teljesíti. A Tribuna 3. számában folytatódik a CSKP KB Politikai Főiskolája két tanárának cikke: „Milyen alapon egyesüljünk?" A cikk az egységgel kapcsolatosan a következőket állapítja meg: „Aki tagadja, hogy a szocializmus és kapitalizmus között osztályharc folyik, nem nevezheti magát marxistának, és „ az ilyenekkel nem egyesülhetünk egy pártban”. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1969. február 1. szombat KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány Sorban Lengyelország a világ országai közül elsőként ratifikálta a háborús bűnösök gaztetteinek és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeknek az elévülhetetlenségéről szóló nemzetközi konvenciót, amelyet az ENSZ közgyűlésen tavaly novemberben a tagországok nagy többsége elfogadott. Kairóban megtartották az afroázsiai szolidaritási szervezet végrehajtó bizottságának nyolcadik ülésszakát. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy február 5-én küldöttséget meneszt Párizsba, és támogatásáról biztosítja a VDK és a DNFF delegációinak álláspontját a párizsi tárgyalásokon. (TASZSZ) Dr. Siurt Fichtler, az NDK miniszterelnök-helyettese pénteken a lengyel fővárosba érkezett. (ADN) A libanoni parlament a hajnali órákig húzódó ülésén 60 szavazattal 30 ellenében, bizalmat szavazott Rasid Karami miniszter,elnök 16 tagú kormányának (MTI) Az Európai Tanács közgyűlése csütörtökön 92 szavazattal 11 ellenében és 10 tartózkodással, megbélyegezte a görög kormányt, mert lábbal tiporja a nép szabadságjogait. Esetleg később az Euró- Ia Tanács arról is tanácskozik, hogy kizárja Görögországot a szervezetből. (11 P1) Koszigin szabadságát tölti Azok a híresztelések, amelyeket egyes felelőtlen források terjesztenek a nyugati sajtóban Alekszej Koszigin betegségéről, megalapozzatlan kitalálások — jelentette ki pénteken Leonyid Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Külföldi hírügynökségek tudósítóinak Alekszej Koszigin egészségi állapotára vonatkozó kérdéseire válaszolva Zamjatyin rámutatott: " Ismerem azokat a jelentéseket, amelyek a nyugati sajtóban, például egyes londoni lapokban jelentek meg Alekszej Koszigin egészségi állapotáról. Ezek a jelentések nem felelnek meg a valóságnak. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szabadságon van. Jelenleg Moszkva környékén tartózkodik és a közeljövőben, szabadságának lejártával, visszatér munkájához. (TASZSZ) Tüntetések és sztrájkok Nyugat-Európában (Folytatás az 1. oldalról.) felvonulással és más módon fejezték ki szolidaritásukat a közgazdasági főiskola hallgatóival. A csütörtök esti kétezres fáklyásmenet, a Fleet Street reakciós szerkesztőségei előtt ért véget. A közgazdasági főiskola rendőri őrizet mellett továbbra is zárva tart. B. A. NYUGAT-NÉMETORSZÁG Csütörtök este a frankfurti Opera modern épületében Berbert von Karajon vezényletével a nyugat-berlini filharmonikusok jótékony célú koncertet rendeztek; bevételével az 1972-es müncheni olimpián részt vevő nyugatnémet sportolók felkészülését kívánják elősegíteni. Az épület köré több száz rendőr vont kordont és lezárták a közeli hotelnegyedet is, ahol a koncert után olyan prominens vendégek szálltak meg, mint Kiesinger jelenlegi és Erhard volt kancellár. A város baloldali ifjúsági szervezeteinek felhívására este több száz főnyi tömeg gyülekezett a Goethe-egyetem előtt, s onnan az operaház felé indultak. A hat nagy vízifecskendővel felszerelt és Hessen tartomány több városából megerősített rendőri egységek a tüntetőket megakadályozták abban, hogy eljussanak az Operát körülvevő kettős rendőrkordonig és szögesdrót akadályokig. A tüntetők tojásokkal dobálták meg a rendőröket és sikerült körülvenniük Erhard fekete Mercedesét. Nekimentek a kocsinak és antennáját letörték, Erhard azonban sérülés nélkül megúszta az incidenst. Kiesinger kancellárt Siegheil! kiáltásokkal és füttykoncerttel „üdvözölték”. A fogadást követő díszhangverseny ideje alatt a tüntetők az Amerika-ház és a spanyol főkonzulátus előtt folytatták akciójukat. Tüntetők és ellentüntetők De Gaulle „próbaútja" Bretagne-ban De Gaulle francia elnök pénteken — háromnapos bretagne-i látogatása keretében — különrepülőgépen Rennes-be érkezett. Az államfőt nagy tömeg várta. De Gaulle a repülőtérről egyenesen a városházára hajtatott. Mint a hírügynökségek megjegyzik, De Gaulle érkezését rendkívüli biztonsági intézkedések előzték meg, tekintettel a bretagne-i „autonomisták” tevékenységére, akik közül az utóbbi napokban többeket le is tartóztattak. Újabb jelentések szerint incidensek zajlottak le Rennes főterén, miközben De Gaulle elnök a városházán tartózkodott. A több ezres tömeg két táborra oszolva tüntetett: egy része De Gaulle ellen, ökölrázások és sértegető szavak kíséretében, a másik része az elnököt éltette. Verekedés tört ki a két tábor tagjai között és csak a rohamrendőrség közbelépése akadályozta meg a tüntetés elfajulását. A tüntetés után De Gaulle a városháza épületéből távozva látszólag tudomásul sem vette a történteket. Miközben a biztonsági kordon mentén elsétált, hívei éltették. Az AFP kommentárja szerint De Gaulle bretagne-i útjának különös jelentőséget ad az a tény, hogy az elnök ezzel a látogatással hosszabb idő óta első ízben kerül közvetlen kapcsolatba a tömegekkel és így az út tulajdonképpen De Gaulle népszerűségének „próbatétele”. A Reuter megjegyzése szerint a rennes-i fogadtatás nem nevezhető különösképpen melegnek. Abraszimov—Schütz találkozó A nyugat-berlini szenátus péntek délután hivatalosan bejelentette, hogy Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete pénteken Nyugat-Berlinben felkereste Klaus Schütz kormányzó polgármestert, s időszerű kérdésekről tárgyalt vele. Mint a szenátusnak a találkozóról szóló jelentése rámutat, Abraszimov minden kérdésben gyakorolja azokat a funkciókat, amelyek Németországra, mint egészre vonatkoznak, s amelyek a négyhatalmi megállapodásokból fakadnak. Értesülések szerint a tárgyalások három órán át tartottak. Abraszimov Nyugat-Berlinben most találkozott először Schütz kormányzó polgármesterrel. Schütz egy esztendővel ezelőtt kereste fel hivatalában a szovjet nagykövetet. (MTI) A kibicnek semmi sem drága Sajtószemle „összecsapás”, „leszámolás", „vérfürdő" — ilyen szavakra kezd korlátozódni a Nyugat jobboldali sajtójának a Csehszlovákiára alkalmazott szótára. Ez esetben nem arról van szó, hogy elferdítik a tényeket, felnagyítják, kiszínezik az országban lezajló konfliktust (bár erre is találunk példákat). Mostanában kevesebbet írnak arról, ami történik, annál többet arról, aminek szerintük történnie kellene. A január 20-i New York Times cikkírójának például a prágai rádióban elhangzott nyugalomra intő felhívásokról az jutott eszébe, hogy rövidesen „robbanásszerű népmozgalom” kezdődik. A Hérald Tribune-ban pedig Joseph Alsopot valósággal apokaliptikus látomás keríti hatalmába, amikor azt írja, hogy teljesen lehetséges ... egy rettenetes vérfürdő Prágában és máshol.” Mindezek a jóslatok persze a Palach-ügy köré csoportosultak. Micsoda lelkendező várakozás csendült ki például a Münchner Merkúrból: „Palach öngyilkossága hónapok óta tartó bénultság után végre újra mozgásba hozta a dolgokat. Sodródnak a döntés felé. A gyászünnepség alatti egyetlen provokáció kiválthatja a szemben álló fél reakcióját és ezen keresztül káoszt teremthet.” Némi megtorpanást okozott a nyugati propagandában, hogy az állítólagos Palach-búcsúlevélben foglalt ultimátum („amennyiben követeléseinket öt napon belül, vagyis 1969. január 21-ig nem teljesítik, s ha a nép nem tanúsít megfelelő támogatást, nem kezd például meghatározatan időre szóló sztrájkba, akkor további fáklyák lángolnak fel.” New York Times, január 18.) nem talált visszhangra, s hogy a temetésből sem lett világraszóló összeütközés. De a szerkesztők és súgóik hamar kiheverték a csalódást — bár a Szabad Európa nem állta meg, hogy elsirassa a páratlan alkalmat, mondván ,, a temetés napján a robbanás szélére sodródott volna az ország”, ha a diákok nem adják ki „a bánat csendes” jelszavát és új koncepciót állítottak fel. Míg korábban óvatos várakozást tanúsítottak Csehszlovákia vezetőivel szemben, most „a vezetés ortodox és liberális szárnya közti elkerülhetetlenül közelgő erőpróba” került napirendre. (Associated Press január 27, Die Presse január 29 stb.) Természetesen az ő szájízük szerint kell ennek végbemennie, vagyis úgy, hogy az utcai hisztériára támaszkodó jobbszárny lépjen ki a konszolidációs folyamatból, s szálljon azzal szembe (!) A Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig — ha már lúd, legyen kövér — könnyes szemmel a „szovjet vezetéshez” fordul, amelynek „módjában van, hogy megakadályozza egymagyar megoldásnak, egy tömeges deportálásnak a katasztrófáját.** Azt mondhatnánk, ez az eszeveszett kapkodás, összevissza vagdalkozás a burzsoá sajtóban már nevetséges — ha nem lenne mögötte egy valóban súlyos csehszlovákiai politikai válság, amely az ország belátható jövőjét beárnyékolja. Az ilyenfajta írásokat „tárgyilagos” sajtószemlék formájában, szinte óránként olvassák fel a nyugati rádiók cseh és szlovák nyelven sugárzott adásaiban. Tendenciájuk félreérthetetlenné teszi a tőkés világ politikacsinálóinak hozzáállását. Ezek a körök, miután több mint öt hónapja megbizonyosodtak arról, hogy Csehszlovákiát megszerezni nem tudják, a kikic helyzetébe jutottak, akinek semmi sem drága. Legyen összecsapni, leszámolás, vérfürdő — bármi! Tiszta haszon. S ezt a tisztességtelen játékot a csehszlovák nép barátainak szerepében játsszák. Ha más nem, legalább ezek a titkolatlan nyugati vágyak figyelmeztessék Csehszlovákia egészséges erőit, hogy nem késlekedhetnek a határozott fellépéssel, nem engedhetik át a politikai terepet, de annak még részeit sem, a felelőtlen, ellenséges uszításnak ! Sz. L. I.