Népszabadság, 1969. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

2 ­­­ A csehszlovák szövetségi gyű­lés két kamarájának képviselői pénteken egyhangúlag bizalmat szavaztak a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság Oldriah Cernik vezette kormányának. A szövetségi gyűlés ülésszaká­nak utolsó napján, a kormány programnyilatkozatának vitájá­ban felszólalt Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja. Beszédében Bilak szólt azokról az erőkről, amelyek gyengítik a fel­adatok végrehajtásához szüksé­ges fegyelmet és zavarják a nyu­galmat. — Alighogy a központi bizott­ság vagy a kormány megjelöli a további teendőket — mondotta Bilak —, a szocialistaellenes erők azonnal olyan akciókat kezdemé­nyeznek, amelyek elterelik a dol­gozók figyelmét a hel­yes politiká­tól. Teljesíthetetlen követeléseket támasztanak, és tudatosan töre­kednek arra, hogy válsághelyze­tet idézzenek elő. Divat lett az is — hangsúlyozta Bilak —, hogy szűk személyi vagy csoportérde­keket nemzeti érdekként reklá­moznak. Bilak így folytatta: az emberek azt akarják, hogy a hibákat javít­sák ki. Nem akarják azonban azt, hogy egyesek gyűlöletet szítsanak az állami és pártszervekkel, a hadsereggel, az állambiztonsági szervekkel, az igazságszolgálta­tással és a népi milíciával szem­ben. Az emberek tisztában van­nak azzal, hogy az említett szer­vek nélkül a rendet és a társa­dalom egészséges fejlődését nem lehet biztosítani. Vasil Bilak ez­után kifejtette: Szükségesnek tart olyan intézkedéseket, amelyek egyszer s mindenkorra véget vet­nek a dolgozókra ellenséges néze­teket kényszerítő módszereknek. Egyesek úgy állítják be a dolgo­kat, mintha az a társadalom, amelynek vezető ereje a munkás­­osztály, semmi jót nem hozott vol­na létre; mintha azóta, amióta a munkásosztály a hatalmat átvette, nem lett volna megfelelő kormány és nemzetgyűlés, mintha a nép­gazdaságban és a közéletben egy-­­­általán nem értek volna el semmi eredményt. Bilak szólott arról is, hogy so­kan augusztus után sem tanultak­­ semmit. Ezek az emberek arra törekednek, hogy a társadalom a­­ bizonytalanság állapotában éljen, s megsértik a párt akcióegységét, a­­ köztársaság egységét és a szocia­lista táborhoz — mindenekelőtt pedig a Szovjetunióhoz — fűző-­­­dő szövetségi kapcsolatokat. Bi-­­ ilak meggyőződését fejezte ki afe­lől, hogy a szövetségi kormány jövőbeni intézkedései biztosíté­kot szolgáltatnak arra, hogy sen­kinek ne legyen módja emberek életével és jövőjével visszaélni. Egyetértek azzal­— mondotta —, hogy már augusztus előtt is meg­­volt az erőnk ahhoz, hogy ezeket saját erőnkkel fékezzük meg. Erőnk ugyan volt, de — sajnos — nem volt elég elszántságunk ahhoz, hogy ezt az erőt fel is használjuk. Tapasztalataink kellő tanulsággal szolgáltak arra, hogy másodízben már az elszántság­nak is meg kell lennie; meg kell fékeznünk azokat, akik felfordu­lást akarnak, és azt kívánják, , hogy a kormány ne legyen képes érvényt szerezni akaratának — mondotta Bilak a képviselők nagy tapsa közepette. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormánya Ódon Za­­vodskyt, a csehszlovák rácsió ügyeivel foglalkozó kormánymeg­bízottat nevezte ki csütörtökön a csehszlovák rádió ügyvezető igaz­gatójává. Zdenek Heizlar volt igazgató szeptember 25-én történt távozá­sa óta ez a tisztség betöltetlen volt.* Varsóban lengyel—csehszlovák tárgyalások kezdődtek a két or­szág kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A lengyel küldöttséget Adam Kruczko­wski külügyminiszter-helyettes, a cseh­szlovákot Jan Busniak külügymi­niszter-helyettes vezeti. A csehszlovák parlament egyhangúlag bizalmat szavazott a Cernik-kormánynak Bilak. A szocialistaellenes erők válsághelyzetek teremtésére törekszenek Szakértői vélemény Blanka Nachazelova búcsúleveléről Mint ismeretes, Blanka Nacha­zelova prágai diáklány január 23-án öngyilkosságot követett el és hátrahagyott búcsúlevelének tartalma utalt arra, hogy hasonló öngyilkosságra akarták kénysze­ríteni, mint amelyet Jan Palach is elkövetett. Több prágai lap — elsősorban a Mladá Fronta — két­ségbe vonta a levél eredetiségét. Pénteken a prágai városi rend­őr-főkapitányság vizsgálati osztá­lya és a prágai városi ügyészség — a lapok sok kérdésére vála­szolva — közölte, hogy: A törvényszéki boncolásnál Blanka Nachazelova halála oka­­ként szénmonoxid-mérgezést ál­lapítottak meg. Más sérülést a ha­lott testén az orvosok nem ész­leltek. Megállapították továbbá, hogy a búcsúlevél — melyet anyja adott át a rendőrségnek — Blanka Nachazelova kezeírása. Az írás azonosítása, megfelelő össze­hasonlító anyag alapján, írásszak­értők bevonásával történt. Más búcsúlevelet nem találtak. Mint a rendőri szervek közlik, a legtapasztaltabb bűnügyi nyo­mozók részletes és beható vizsgá­latot folytatnak Blanka Nacha­zelova öngyilkossága körülmé­nyeinek felderítésére. Megjelent a Tribuna 3. száma Prágában megjelent a CSKP KB cseh irodája hetilapjának, a Tribunának 3. száma. A lap beszélgetést közöl Vacla­v Bartikkal, a CSKP KB cseh iro­dája szervezési-politikai osztá­lyának vezetőjével arról, hogy mi várható a küszöbön álló taggyű­lésektől. Bartik szerint az a cél, hogy az alapszervi vezetőségekbe olyan kommunisták kerüljenek, akik tevékenyen közreműködnek a CSKP KB novemberi plénu­mán hozott határozatok végre­hajtásában. „A kiút a helyes politikában van’’ című szerkesztőségi cikk elemzi a jelenlegi bonyolult hely­zet okait és hangoztatja, hogy azok semmiképpen sem a szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai állomásozásában keresendők. A cikk megállapítja: Sok szó esik mostanában a szocialistaellenes erőkről. Ezeket azonban az elle­nük való eredményes harc érde­kében meg kell nevezni. Különb­séget kell tenni viszont a szocia­listaellen­es és a nem szocialista erők kölözött. Utóbbiakkal szemben maximális türelemre van szük­ség. „A népi milícia a vártán áll" című cikk idézi a milicistáknak a CSKP KB-hez intézett levelét, amelyben a milícia élesen szem­behelyezkedik az anarchista irányzatokkal, és síkraszáll a CSKP KB novemberi plénuma határozatainak végrehajtása mel­lett. Egy további cikkben R. Hor­­cic, a népi milícia vezérkari fő­nöke kifejti, hogy a milícia a csehszlovák szocialista államrend védelmezője, és ezzel kapcsolatos külső és belső feladatait tovább­ra is következetesen teljesíti. A Tribuna 3. számában foly­tatódik a CSKP KB Politikai Fő­iskolája két tanárának cikke: „Milyen alapon egyesüljünk?" A cikk az egységgel kapcsolatosan a következőket állapítja meg: „Aki tagadja, hogy a szocializmus és kapitalizmus között osztályharc folyik, nem nevezheti magát mar­xistának, és „ az ilyenekkel nem egyesülhetünk egy pártban”. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1969. február 1. szombat KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány Sorban Lengyelország a világ országai közül elsőként ratifikálta a hábo­rús bűnösök gaztetteinek és az emberiség ellen elkövetett bűn­­cselekményeknek az elévülhetet­­lenségéről szóló nemzetközi kon­venciót, amelyet az ENSZ köz­gyűlésen tavaly novemberben a tagországok nagy többsége elfo­gadott. Kairóban megtartották az afro­ázsiai szolidaritási szervezet vég­rehajtó bizottságának nyolcadik ülésszakát. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy február 5-én küldöttséget meneszt Párizsba, és támogatásáról biztosítja a VDK és a DNFF­­ delegációinak állás­pontját a párizsi tárgyalásokon. (TASZSZ) Dr. Siurt Fichtler, az NDK mi­niszterelnök-helyettese pénteken a lengyel fővárosba érkezett. (ADN) A libanoni parlament a hajnali órákig húzódó ülésén 60 szava­zattal 30 ellenében, bizalmat sza­vazott Rasid Karami miniszter­­,­elnök 16 tagú kormányának (MTI) Az Európai Tanács közgyűlése csütörtökön 92 szavazattal 11 el­­­lenében és 10 tartózkodással, megbélyegezte a görög kormányt,­­­ mert lábbal tiporja a nép szabad­ságjogait. Esetleg­ később az Euró- I­­a Tanács arról is tanácskozik, hogy kizárja Görögországot­ a szervezetből. (11 P1) Koszigin szabadságát tölti Azok a híresztelések, amelyeket­­ egyes felelőtlen források terjesz­­tenek a nyugati sajtóban Alekszej­­ Koszigin betegségéről, megalapoz­­­zatlan kitalálások — jelentette ki pénteken Leonyid Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtó­­osztályának vezetője. Külföldi hírügynökségek tudó­sítóinak Alekszej Koszigin egész­ségi állapotára vonatkozó kérdé­seire válaszolva Zamjatyin rámu­tatott: " Ismerem azokat a jelen­téseket, amelyek a nyugati sajtó­ban, például egyes londoni la­pokban jelentek meg Alekszej Ko­szigin egészségi állapotáról. Ezek a jelentések nem felelnek meg a valóságnak. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szabadsá­gon van. Jelenleg Moszkva kör­nyékén tartózkodik és a közeljö­vőben, szabadságának lejártával, visszatér munkájához. (TASZSZ) Tüntetések és sztrájkok Nyugat-Európában (Folytatás az 1. oldalról.) felvonulással és más módon fe­jezték ki szolidaritásukat a köz­­gazdasági főiskola hallgatóival. A csütörtök esti kétezres fáklyás­menet, a Fleet Street reakciós szerkesztőségei előtt ért véget. A közgazdasági főiskola rendőri őri­zet mellett továbbra is zárva tart. B. A. NYUGAT-NÉMETORSZÁG Csütörtök este a frankfurti Opera modern épületében Ber­bert von Karajon vezényletével a nyugat-berlini filharmonikusok jótékony célú koncertet rendez­tek; bevételével az 1972-es mün­cheni olimpián részt vevő nyu­gatnémet sportolók felkészülését kívánják elősegíteni. Az épület köré több száz rend­őr vont kordont és lezárták a kö­zeli hotelnegyedet is, ahol a kon­cert után olyan prominens ven­dégek szálltak meg, mint Kie­singer jelenlegi és Erhard volt kancellár. A város baloldali ifjú­sági szervezeteinek felhívására este több száz főnyi tömeg gyü­lekezett a Goethe-egyetem előtt, s onnan az operaház felé indul­tak. A hat nagy vízifecskendővel felszerelt és Hessen tartomány több városából megerősített rend­őri egységek a tüntetőket meg­akadályozták abban, hogy eljus­sanak az Operát körülvevő kettős rendőrkordonig és szögesdrót akadályokig. A tüntetők tojá­sokkal dobálták meg a rendőrö­ket és sikerült körülvenniük Er­hard fekete Mercedesét. Neki­mentek a kocsinak és antennáját letörték, Erhard azonban sérü­lés nélkül megúszta az incidenst. Kiesinger kancellárt Sieg­heil! kiáltásokkal és füttykoncerttel „üdvözölték”. A fogadást követő díszhangverseny ideje alatt a tün­tetők az Amerika-ház és a spa­nyol főkonzulátus előtt folytat­ták akciójukat. Tüntetők és ellentüntetők De Gaulle „próbaútja" Bretagne-ban De Gaulle francia elnök pénte­ken — háromnapos bretagne-i lá­togatása keretében — különrepü­­lőgépen Rennes-be érkezett. Az államfőt nagy tömeg várta. De Gaulle a repülőtérről egyenesen a városházára hajtatott. Mint a hírügynökségek megjegyzik, De Gaulle érkezését rendkívüli biz­tonsági intézkedések előzték meg, tekintettel a bretagne-i „autono­­misták” tevékenységére, akik kö­zül az utóbbi napokban többeket le is tartóztattak. Újabb jelentések szerint inci­densek zajlottak le Rennes fő­terén, miközben De Gaulle elnök a városházán tartózkodott. A több ezres tömeg két táborra oszolva tüntetett: egy része De Gaulle ellen, ökölrázások és sér­tegető szavak kíséretében, a má­sik része az elnököt éltette. Ve­rekedés tört ki a két tábor tagjai között és csak a rohamrendőrség közbelépése akadályozta meg a tüntetés elfajulását. A tüntetés után De Gaulle a városháza épü­letéből távozva látszólag tudo­másul sem vette a történteket. Miközben a biztonsági kordon mentén elsétált, hívei éltették. Az AFP kommentárja szerint De Gaulle bretagne-i útjának kü­lönös jelentőséget ad az a tény, hogy az elnök ezzel a látogatással hosszabb idő óta első ízben kerül közvetlen kapcsolatba a tömegek­kel és így az út tulajdonképpen De Gaulle népszerűségének „pró­batétele”. A Reuter megjegyzése szerint a rennes-i fogadtatás nem nevezhető különösképpen meleg­nek. Abraszimov—Schü­tz találkozó A nyugat-berlini szenátus pén­tek délután hivatalosan bejelen­tette, hogy Abraszimov, a Szov­jetunió berlini nagykövete pén­teken Nyugat-Berlinben felkeres­te Klaus Schütz kormányzó pol­gármestert, s időszerű kérdések­ről tárgyalt vele. Mint a szenátusnak a találko­zóról szóló jelentése rámutat, Ab­­raszimov minden kérdésben gya­korolja azokat a funkciókat, ame­lyek Németországra, mint egész­re vonatkoznak, s amelyek a négyhatalmi megállapodásokból fakadnak. Értesülések szerint a tárgyalá­sok három órán át tartottak. Ab­raszimov Nyugat-Berlinben most találkozott először Schütz kor­mányzó polgármesterrel. Schütz egy esztendővel ezelőtt kereste fel hivatalában a szovjet nagykö­vetet. (MTI) A kibicnek semmi sem drága Sajtószemle „összecsapás”, „leszámolás", „vérfürdő" — ilyen szavakra kezd korlátozódni a Nyugat jobboldali sajtójának a Csehszlovákiára al­kalmazott szótára. Ez esetben nem arról van szó, hogy elferdítik a tényeket, felnagyítják, kiszínezik az országban lezajló konfliktust (bár erre is találunk példákat). Mostanában kevesebbet írnak ar­ról, ami történik, annál többet arról, aminek szerintük történnie kellene. A január 20-i New York Times cikkírójának például a prá­gai rádióban elhangzott nyuga­lomra intő felhívásokról az jutott eszébe, hogy rövidesen „robbanás­­szerű népmozgalom” kezdődik. A Hérald Tribune-ban pedig Joseph Alsopot valósággal apokaliptikus látomás keríti hatalmába, amikor azt írja, hogy teljesen lehetséges ... egy ret­tenetes vérfürdő Prágában és más­hol.” Mindezek a jóslatok persze a Palach-ügy köré csoportosultak. Micsoda lelkendező várakozás csendült ki például a Münchner Merkúrból: „Palach öngyilkossága hónapok óta tartó bénultság után végre újra mozgásba hozta a dolgokat. Sodród­nak a döntés felé. A gyászünnepség alatti egyetlen provokáció kiválthat­ja a szemben álló fél reakcióját és ezen keresztül káoszt teremthet.” Némi megtorpanást okozott a nyugati propagandában, hogy az állítólagos Palach-búcsúlevélben foglalt ultimátum („amennyiben követeléseinket öt napon belül, vagyis 1969. január 21-ig nem teljesítik, s ha a nép nem tanúsít megfelelő támogatást, nem kezd például meghatározatan időre szóló sztrájkba, ak­kor további fák­lyák lángolnak fel.” New York Times, január 18.) nem talált visszhangra, s hogy a temetésből sem lett világraszóló összeütközés. De a szerkesztők és súgóik hamar kiheverték a csaló­dást — bár a Szabad Európa nem állta meg, hogy elsirassa a párat­lan alkalmat, mondván ,, a temetés napján a robbanás szélére sodródott volna az ország”, ha a diákok nem adják ki „a bánat csendes” jelszavát é­s új koncepciót állítottak fel. Míg korábban óvatos várakozást tanúsítottak Csehszlovákia veze­tőivel szemben, most „a vezetés ortodox és liberális szárnya közti elkerülhetetlenül kö­zelgő erőpróba” került napirendre. (Associated Press január 27, Die Presse január 29 stb.) Természetesen az ő száj­ízük szerint kell ennek végbe­mennie, vagyis úgy, hogy az utcai hisztériára támaszkodó jobbszárny lépjen ki a konszolidációs folya­matból, s szálljon azzal szembe (!) A Frankfurter Allgemeine Zei­tung pedig — ha már lúd, legyen kövér — könnyes szemmel a „szovjet vezetéshez” fordul, amelynek „módjában van, hogy megakadá­lyozza egy­­magyar megoldásnak­, egy tömeges deportálásnak a ka­tasztrófáját.** Azt mondhatnánk, ez az esze­veszett kapkodás, összevissza vag­­dalkozás a burzsoá sajtóban már nevetséges — ha nem lenne mö­götte egy valóban súlyos cseh­szlovákiai politikai válság, amely az ország belátható jövőjét beár­nyékolja. Az ilyenfajta írásokat „tárgyi­lagos” sajtószemlék formájában, szinte óránként olvassák fel a nyugati rádiók cseh és szlovák nyelven sugárzott adásaiban. Ten­denciájuk félreérthetetlenné te­szi a tőkés világ politikacsiná­lóinak hozzáállását. Ezek a körök, miután több mint öt hónapja meg­bizonyosodtak arról, hogy Cseh­szlovákiát megszerezni nem tud­ják, a kikic helyzetébe jutottak, akinek semmi sem drága. Legyen összecsapni­, leszámolás, vérfürdő — bármi! Tiszta haszon. S ezt a tisztességtelen játékot a csehszlo­vák nép barátainak szerepében játsszák. Ha más nem, legalább ezek a titkolatlan nyugati vágyak figyelmeztessék Csehszlovákia egészséges erőit, hogy nem késle­kedhetnek a határozott fellépés­sel, nem engedhetik át a politikai terepet, de annak még részeit sem, a felelőtlen, ellenséges uszí­tásnak ! Sz. L. I.

Next