Népszabadság, 1969. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
Nyugat-Berlinben és Nyugat-Németországban a polgári politikusok és a burzsoá sajtó számára meghökkentő állapotok uralkodnak az egyetemeken. Munkatársunk történetesen tavaly ősszel, az egyetemi év kezdetén járt Nyugat-Berlinben, s beszámol azokról a tapasztalatairól, amelyeket az egyetemi diákok között szerzett, de amelyek a mostani helyzetre is helytállóak; a nyugatnémet állapotok ellen harcoló diákmozgalom — sajátosságaival — a „legrégibbek" közé tartozik, a mai akciók két-három éve tartó folyamat részei. Az alább említett egyetemfoglalás immár „szokássá” vált a nyugatnémet és a nyugat-berlini egyetemeken. Az első volt az, melynek szereplői „a germanisták” „A germanisztika a papírtigris farka” — hirdeti a vörös festékes plakát, ahogy felérünk az első emeletre. — Ha azt látta volna, mi volt itt, mielőtt újrafestették az épületet — mondja kísérőm A nyugat-berlini, magát szabadnak minősítő egyetem germanisztikai szemináriumának ósdi háromemeletes épülete elüt a kellemes parkban szétszórt többitől, a főleg a Ford-alapítvány pénzén emelt modernektől. Ennek a háznak a harmadik emelete már manzardszerű, abból az ablakból lógatták le a vászonra festett feliratot: „Rosa Luxemburg intézet. Ezt az intézetet társadalmasítottuk.” Nyolcvanan, egyetemfoglalók, így tudatták a tényállást tavaly május 27-én reggel. Egyenetlen, odavetett betűkkel hirdette e tényt a lecsüngő lepel, a vége éppen eltakarta a homlokzat márványfeliratát: Freie Universitát. Két nyelv — Az egyik oldalajtó ablakát betörtük, ott másztunk be néhány perccel hét óra után. Aztán elbarikádoztuk a bejáratot az asztalokkal, padokkal. Aki jött, tudattuk vele, hogy elfoglaltuk az egyetemet. És a baloldaliakat beengedtük, a jobboldaliakat elzavartuk. — A fiú, aki mindezt elmeséli, 22 éves, nyakkendője van és fehér inge, nem felejtett el borotválkozni. Precízen magyarázza, hogyan kell egy egyetemet elfoglalni, tényszerűen, dicsekvés nélkül. Igaz, amikor a festést emlegette a a lépcsőházban, mintha kicsit büszke lett volna arra, hogy fekete és vörös festékkel istentelenül telemázolták az egész épületet jelszavakkal; némelykor az obszcenitásba hajló, többnyire azonban szellemes megállapításokkal a bonni államról, a kapitalizmusról, a professzorok hitványabbjairól, vagy éppen szaktantárgyuknak, a germanisztikának a tőkés viszonyok közötti helytelen funkciójáról. Ez utóbbit mindjárt nem értem, ám Rolf azt is megmagyarázza. Rolf tanárjelölt, mintha máris a katedráról oktatna. — Legtöbbünkből tanár lesz. De itt úgy képeznek bennünket, hogy nemigen törődnek a lényeggel: hogyan kell tanítani például az irodalmat. Képzésünk elvont, vagyis olyasfajta művelt emberek leszünk, akik valójában keveset tudnak tenni a népoktatás színvonalának emeléséért. Olyan oktatási módszerért küzdünk, amely alkalmassá tesz minket, hogy felszámoljuk a két nyelv különbségét. , — Két nyelv?! — A polgári társadalom alakította ki ezt a két német nyelvet: a műveltekét, amely absztrakciókra is alkalmas, és a népi nyelvet, mely voltaképpen nem ismeri az elvontságot. S a mi iskolarendszerünk szándékosan megőrzi ezt a különbséget; a népi iskolákban olyan az anyanyelvi oktatás, hogy az a beszélt nyelv színvonalán marad. Mi az egységes iskolarendszerért és tanítási módszerért küzdünk; az úgynevezett elitiskolákban és persze a jómódú otthonokban formálják a néptől elszakadó értelmiséget, amelyre a tőkés rendszernek szüksége van. Ez az intelligencia aztán a polgári ideológia továbbélését hivatott szolgálni. Hét diákmegbízott értekezletébe csöppentem, hat fiú és egy lány; miután hamar összevitatkoztak felvilágosításomon, hát külön tettek minket Rolffal, de éberen figyelnek, néha közbeszólnak: „Nem vagy elég pontos...” Most is: — Mi legtöbben marxista módon gondolkodunk — szól egy pulóveres, de őt is félbeszakítják: — Mondd úgy, hogy beépítettük a marxizmust a tudományos gondolatrendszerünkbe — okoskodik az egyik. — Pulóveres barátunk folytatja, miután végighallgatta a közbeszólót: ...és harcolunk ennek az osztálystruktúrát erősítő képzési rendszernek a felszámolásáért. Hamar feltűnt, s többször is tapasztaltam, hogy bárha közbevágnak is, ketten egyszerre nem beszélnek; néha meglepő türelemmel vár egyik a másikra, van ebben fegyelmezettség, de önhittség is: „az a lényeg, amit én mondok, te csak beszélj, kivárom ...”, legalábbis ezt mutatja kinyilatkoztató beszédstílusuk. Jól illeszkedik ez a sokakat jellemző fennsőbbrendűség (nekem úgy tűnt) a kommunista pártokat, munkásmozgalmat lekezelő, kioktató magatartásukkal, amely minket gyakran és néha túlzottan is ingerel. (Beszélgettem erről nyugat-berlini kommunistákkal, akik szoros kapcsolatot, valóban harci kapcsolatot tartanak fenn a sokfajta módon baloldali egyetemistákkal, s egy kicsit a türelmük is imponált. Nem mindig könnyű a mindkét fél számára elengedhetetlen cselekvési egységet megteremteni ezekkel a valóban mindenre kész, ám mindent „jobban tudó” — és ekként gyakorta keservesen meglepődő — húsz-egynéhány évesekkel.) A törvény harmadik olvasása előtt — Az egyetemet persze azért foglaltuk el — mondják —, hogy ezzel is tiltakozzunk a bonni parlamentben harmadik olvasásra kerülő szükségállapot-törvény ellen. Meg akartuk mutatni, hogy nem lehet elválasztani a tudományt a politikától, ahogy ők szeretnék. Már három hete magyarázták a baloldali diákok az előadások előtt vagy éppen az előadásokon (!), hogy milyen komor következményei lesznek a szükségállapot-törvénynek. — Ha a profnak nem tetszett, szedte a cókmókját, viszont olyan is akadt, aki részt vett a vitában — mondja cinkosan Rolf. — Alakult egy ad hoc bizottság — valójában mi is egy ilyen bizottság értekezletét tartjuk most itt, s az valóságos haditervet dolgozott ki a rajtaütésszerű elfoglalásra. Az „egyetem bevétele” után ellepték a környéket a rendőrök (akik mindig készek egy kis diákverésre ...), de a rektor — kerülni akarván a nagyobbik rosszat — nem kért hatósági beavatkozást — Csak némely jobboldali diákok... („Mondd, hogy fasiszták!”) próbáltak kiverni minket. — És? — Erősek voltak a barikádjaink ... Az elfoglalásból nagy vita kerekedett,, miközben barátaink egy csoportja őrizte a barikádokat (meg mázolta a falakat). — Szót adtunk a jobboldaliaknak is, a vita egészen péntekig (május 31) tartott. A nagy auditóriumban lezajlott vitában sok „semleges" diák is részt vett, s eleinte a többség ellenezte az épület elfoglalását, később viszont mellénk állt. A nevezetes akció persze a várható módon ért véget: „helyreállt a rend”. Elbúcsúztam, s amikor a bejáratnál felpillantok, látom: nem takarja el már semmi a Freie Universität márványtáblát. Az egyetem parkjában haladva kerülgetem az autókat, a tehetősebb diákok elég nagy számban járnak saját kocsijukon az előadásokra. Megvallom, egy pillanatra hajlok a véleményre, mint Pasolini egyik versében a munkások, akik komor arccal nézik a diákok és rendőrök véres verekedését: „Nektek ez csak nagy játék, amit a papa pénzes utalványai tesznek lehetővé”? Az elit egyetem lázadói A nyugat-berlini „elitegyetem” parkjában, látván némely diákurakat és hölgyeket Opeleken tovarobogni, egy pillanatra gondolhat ilyesmit az ember. Pedig ez legalább annyira hamis általánosítás, mintha valamennyi egyetemistát baloldalinak tartanák (a beszélgetés során egyikük „igazi szocialistának” nevezte magukat; legtöbbjük a szociáldemokrata pártból kizárt SDS diákszervezet tagja). Meglepően sok a magát tanulás melletti munkával fenntartó diák, pedig a nyugat-berlini egyetemen jobb is az ösztöndíjhelyzet, mint másutt, hiszen „díszvázának” szánták a vitrinvárosba. Éppen ez az, ami a város vezetőit a legjobban bosszantja: hogy az „elit egyetemen” szaporodnak a lázadó diákok. Feltűnt, hogy Rolf és társai nem szívesen beszéltek a szülőkről, azok társadalmi helyzetéről, aminthogy a maguk anyagi lehetőségeiről sem. Alighanem azért, mert ezen a származásianyagi alapon lehetne különbséget tenni, jobban mondva nézeteltérést támasztani az együtt verekedő-ülősztrájkoló, vagy éppen egyetemfoglaló, haladó gondolkodású diákok között. Végtére is a lényeg, bármilyen családból jöttek is, hogy mást akarnak, mint amire képzik őket, s mást fognak csinálni, mint amire szánták őket. ... A menza előtt nagy kiabálás, csődület: röplapokat osztogat egy szakállas fiatalember és az „új akciók” megvitatására hívja fel a haladó diákokat. Valóban állandó állapot itt a lázadás. Hogy mit tagadnak ezek a lázongó fiatalemberek, azt legfőbb jelszavaik sejteni engedik. De vajon mit igenelnek? Mit akarnak és mit tehet ? Avar János (Folytatjuk.) Nyugat-berlini epizód: A rendőrség vízágyúkat vet be a tüntető diákok ellen. NÉPSZABADSÁG 1039. február 25. kedd „És akkor elfoglaltuk az egyetemet..." Nemzetközi árubörze kozmetikai cikkekből Hiányt pótló, választékot bővítő importcikkeket rendelhet a kereskedelem a baráti országokból (Tudósítónktól.) „Széles választék — jobb ellátás”, ezzel a jelszóval tart kiállítást Budapesten a Vegyianyag Kereskedelmi Vállalat és a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat. A kiállításon importált kozmetikai, háztartási cikkeket, valamint festékféleségeket és kefeárukat mutatnak be. A bemutató kiállítást az Országos Piackutató Intézet bemutatótermében hétfő délelőtt Szurdi István belkereskedelmi miniszter jelenlétében nyitották meg. A kiállítás része a Konsumex és partner vállalatai eddigi jól bevált és átgondolt piackutató tevékenységének. Ez a kiállítás, ugyanúgy, mint elődei, azt a célt szolgálja, hogy a magyar nagy- és kiskereskedelmi vállalatok vezetőinek bemutassa azokat a fogyasztási cikkeket, amelyeket a Konsumex igen előnyös feltételek mellett külföldről, elsősorban a baráti országokból nagy mennyiségben tud importálni. Ezek a sorozatban bemutatott árucikkek részben hiányt pótolnak a hazai piacon, részben bővítik a már meglevő választékot, részben pedig mint „konkurrens” lépnek fel a hasonló jellegű, otthon gyártott termékekkel szemben. A mostani kiállításon, amely lényegében nemzetközi árubörze, több mint 1000 cikket láthatunk. Néhány kivétellel valamennyi a KGST-országok és Jugoszlávia termékei A bemutatott cikkek egy része — azonos minőségben és olcsóbb áron — tőkés importot is pótol. Láthatunk például 75- féle szovjet kölni és parfümöt, amelyek illata megfelel a magyar ízlésnek, hagyományoknak. Csomagolásmódjuk egyenértékű a legnevesebb francia parfőmükével. Az NDK szemkozmetikai cikkei tőkés importot helyettesítenek. Bemutatják a kiállításon a románok glicerinszappanját, ilyen jellegű szappan hazánkban 30 éve nincs forgalomban. Igen nagy érdeklődésre számíthat a lengyel gyártmányú ezüst és arany hajlakk. A kiállítás tanúsága szerint bővíthető a népszerű és igen jó minőségű bolgár fogkrémek választéka. A férfiak számára a csehszlovák gyártmányú Astra borotvapenge jelenthet örvendetes újdonságot, mivel ez a penge műanyag bevonatú, minősége, tartóssága pedig vetekszik a drága, nyugati gyártmányú pengékével. Darabja 3,10-ért, kis mennyiségiben, piackutatási céllal már forgalomban van, csakúgy, mint a kiállított 1000 cikk nagyobb része. A kiállítás 28-áig van nyitva. Feltétlenül helyes lenne, ha azt a kereskedelmi és ipari szakemberek minél többen megtekinthetnék és rendelnének is, hogy a bemutatott és igen előnyös importlehetőség mihamarább realizálódjék s a kiállítás elérje jelszónak választott célját. Széles választék — jobb ellátás. Kőolajipari gépgyár épül Orosházán (Tudósítónktól.) Hamarosan elkezdik az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár új épületeinek tervezését és jövőre hozzálátnak a 40—45 millió forintos építkezéshez is Orosházán. A kőolaj- és gázipari berendezések, készülékek, szerelvények gyártására az iparág szakipari és beruházási munkáinak elvégzésére szervezett gyárban a termelést 1972—1973-ban kívánják elkezdeni. Az új gyár létrehozásának történetéhez tartozik, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nemcsak az alföldi szénhidrogéntermelés és fogyasztás fellendítése miatt telepíti Orosházára második gépgyárát, hanem azért, mert a megyei tanácstól a közelmúltban átvette az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalatot. A városban korábban hat elavult telepen dolgozó üzem fejlesztésére a megyei tanácsnak nem volt pénze, az OKGT viszont készen áll az új gyár építésére. Az eddig 400 dolgozót foglalkoztató üzem a fejlesztés befejeztével 700-800 embernek ad munkát, segíti a nők elhelyezkedését. Orosházán már jelenleg is gyártják a gáztüzelésű etázskazánokat, amelyek a konvektoroknál gazdaságosabban fűtik a lakásokat, üzleteket és egyben megoldják a melegvíz-ellátást is. Az új termék iránt nagy az érdeklődés a vállalatok és a magánlakás-építők körében. Gépesített vasútépítés Négy-öt óra alatt fél kilométer új sínpálya Celldömölkön megkezdték a kipróbálását annak a gépláncnak, amelyet a Balaton déli partján és a porpác-hegyeshalmi vasútvonal korszerűsítésére, átépítésére használnak fel. Ez lesz a legnagyobbszabású gépi munka a hazai vasútépítések történetében. A géplánc kialakítására a szombathelyi és a pécsi MÁV-igazgatóság szövetkezett. Segítségével 4—5 óra alatt fél kilométernyi vasúti pályát építenek át 200 pályamunkás közreműködésével. A géplánc egységei felszedik a régi síneket, átrostálják a kőágyazatot, aláverik az új vasbeton aljakat, elkészítik az új ágyazatot. Az átépített pályaszakaszon nyomban, tehát a munka kezdete után mindössze 4—5 óra múlva, közlekedhetnek a vonatok. Ez év tavaszán és nyarán a két igazgatóság területén 40 kilométer vasúti pályát építenek át ezzel a módszerrel. Megrendelőinknek raktárról szállítjuk a Diósgyőri Gépgyár legkorszerűbb termékeit: OP 16-os profilvágó ollót és OP 20-as profilvágó ollót U, L, V, T és gömbanyagok darabolására, lyukasztására. SZERSZÁMGÉPEK, FORGÁCSOLÓGÉPEK nagy választékban. Borsod megyei Mezőgazdasági Ellátó V. AGROKER Miskolc, Besenyői u. 14. Telefon: 132 871 és 35 590