Népszabadság, 1969. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

Nyugat-Berlinben és Nyugat-Németországban a polgári politikusok és a burzsoá sajtó számára meghökkentő állapotok uralkodnak az egyeteme­ken. Munkatársunk történetesen tavaly ősszel, az egyetemi év kezdetén járt Nyugat-Berlinben, s be­számol azokról a tapasztalatairól, amelyeket az egyetemi diákok között szerzett, de amelyek a mostani helyzetre is helytállóak; a nyugatnémet állapotok ellen harcoló diákmozgalom — sajátossá­gaival — a „legrégibbek" közé tartozik, a mai ak­ciók két-három éve tartó folyamat részei. Az alább említett egyetemfoglalás immár „szokássá” vált a nyugatnémet és a nyugat-berlini egyetemeken. Az első volt az, melynek szereplői „a germanisták” „A germanisztika a papírtigris farka” — hirdeti a vörös festékes plakát, ahogy felérünk az első emeletre. — Ha azt látta volna, mi volt itt, mielőtt újrafestették az épületet — mondja kísérőm A nyugat-berlini, magát sza­badnak minősítő egyetem germa­nisztikai szemináriumának ósdi háromemeletes épülete elüt a kel­lemes parkban szétszórt többitől, a főleg a Ford-alapítvány pénzén emelt modernektől. Ennek a ház­nak a harmadik emelete már manzardszerű, abból az ablakból lógatták le a vászonra festett fel­iratot: „Rosa Luxemburg intézet. Ezt az intézetet társadalmasítot­­tuk.” Nyolcvanan, egyetemfogla­lók, így tudatták a tényállást ta­valy május 27-én reggel. Egye­netlen, odavetett betűkkel hirdette e tényt a lecsüngő lepel, a vége éppen eltakarta a homlokzat már­ványfeliratát: Freie Universitát. Két nyelv — Az egyik oldalajtó ablakát betörtük, ott másztunk be néhány perccel hét óra után. Aztán elba­­rikádoztuk a bejáratot az aszta­lokkal, padokkal. Aki jött, tudat­tuk vele, hogy elfoglaltuk az egye­temet. És a baloldaliakat beenged­tük, a jobboldaliakat elzavartuk. — A fiú, aki mindezt elmeséli, 22 éves, nyakkendője van és fehér inge, nem felejtett el borotválkoz­ni. Precízen magyarázza, hogyan kell egy egyetemet elfoglalni, tényszerűen, dicsekvés nélkül. Igaz, amikor a festést emlegette a a lépcsőházban, mintha kicsit büszke lett volna arra, hogy fe­kete és vörös festékkel istentele­nül telemázolták az egész épüle­tet jelszavakkal; némelykor az obszcenitásba hajló, többnyire azonban szellemes megállapítá­sokkal a bonni államról, a kapi­talizmusról, a professzorok hit­­ványabbjairól, vagy éppen szak­­tantárgyuknak, a germanisztiká­nak a tőkés viszonyok közötti helytelen funkciójáról. Ez utóbbit mindjárt nem értem, ám Rolf azt is megmagyarázza. Rolf tanárjelölt, mintha máris a katedráról oktatna. — Legtöbbünkből tanár lesz. De itt úgy képeznek bennünket, hogy nemigen törődnek a lényeggel: hogyan kell tanítani például az irodalmat. Képzésünk elvont, vagyis olyasfajta művelt emberek leszünk, akik valójában keveset tudnak tenni a népoktatás színvo­nalának emeléséért. Olyan okta­tási módszerért küzdünk, amely alkalmassá tesz minket, hogy fel­számoljuk a két nyelv különbsé­gét. , — Két nyelv?! — A polgári társadalom alakí­totta ki ezt a két német nyelvet: a műveltekét, amely absztrakciók­ra is alkalmas, és a népi nyelvet, mely voltaképpen nem ismeri az elvontságot. S a mi iskolarend­szerünk szándékosan megőrzi ezt a különbséget; a népi iskolákban olyan az anyanyelvi oktatás, hogy az a beszélt nyelv színvonalán marad. Mi az egységes iskola­­rendszerért és tanítási módszerért küzdünk; az úgynevezett elit­iskolákban és persze a jómódú otthonokban formálják a néptől elszakadó értelmiséget, amelyre a tőkés rendszernek szüksége van. Ez az intelligencia aztán a polgá­ri ideológia továbbélését hivatott szolgálni. Hét diákmegbízott értekezletébe csöppentem, hat fiú és egy lány; miután hamar összevitatkoztak felvilágosításomon, hát külön tettek minket Rolffal, de éberen figyelnek, néha közbeszólnak: „Nem vagy elég pontos...” Most is: — Mi legtöbben marxista mó­don gondolkodunk — szól egy pu­­lóveres, de őt is félbeszakítják: — Mondd úgy, hogy beépítettük a marxizmust a tudományos gondo­latrendszerünkbe — okoskodik az egyik. — Pulóveres barátunk foly­tatja, miután végighallgatta a köz­beszólót: ...és harcolunk ennek az osztály­struktúrát erősítő kép­zési rendszernek a felszámolá­sáért. Hamar feltűnt, s többször is ta­pasztaltam, hogy bárha közbevág­nak is, ketten egyszerre nem be­szélnek; néha meglepő türelemmel vár egyik a másikra, van ebben fegyelmezettség, de önhittség is: „az a lényeg, amit én mondok, te csak beszélj, kivárom ...”, leg­alábbis ezt mutatja kinyilatkoz­tató beszédstílusuk. Jól illeszke­dik ez a sokakat jellemző fenn­­sőbbrendűség (nekem úgy tűnt) a kommunista pártokat, munkás­­mozgalmat lekezelő, kioktató ma­gatartásukkal, amely minket gyak­ran és néha túlzottan is ingerel. (Beszélgettem erről nyugat-berlini kommunistákkal, akik szoros kap­csolatot, valóban harci kapcsolatot tartanak fenn a sokfajta módon baloldali egyetemistákkal, s egy kicsit a türelmük is imponált. Nem mindig könnyű a mindkét fél számára elengedhetetlen cse­lekvési egységet megteremteni ezekkel a valóban mindenre kész, ám mindent „jobban tudó” — és ekként gyakorta keservesen meg­lepődő — húsz-egynéhány évesek­kel.) A törvény harmadik olvasása előtt — Az egyetemet persze azért foglaltuk el — mondják —, hogy ezzel is tiltakozzunk a bonni par­lamentben harmadik olvasásra ke­rülő szükségállapot-törvény ellen. Meg akartuk mutatni, hogy nem lehet elválasztani a tudományt a politikától, ahogy ők szeretnék. Már három hete magyarázták a baloldali diákok az előadások előtt vagy éppen az előadáso­kon (!), hogy milyen komor kö­vetkezményei lesznek a szükség­állapot-törvénynek. — Ha a prof­nak nem tetszett, szedte a cókmók­­ját, viszont olyan is akadt, aki részt vett a vitában — mondja cin­kosan Rolf. — Alakult egy ad hoc bizottság — valójában mi is egy ilyen bizottság értekezletét tartjuk most itt, s az valóságos haditer­vet dolgozott ki a rajtaütésszerű elfoglalásra. Az „egyetem bevétele” után el­lepték a környéket a rendőrök (akik mindig készek egy kis diák­verésre ...), de a rektor — kerül­ni akarván a nagyobbik rosszat — nem kért hatósági beavatkozást — Csak némely jobboldali diá­kok... („Mondd, hogy fasiszták!”) próbáltak kiverni minket. — És? — Erősek voltak a barikád­jaink ... Az elfoglalásból nagy vita ke­rekedett,, miközben barátaink egy csoportja őrizte a barikádokat (meg mázolta a falakat). — Szót adtunk a jobboldaliaknak is, a vita egészen péntekig (május 31) tartott. A nagy auditóriumban le­zajlott vitában sok „semleges" diák is részt vett, s eleinte a több­ség ellenezte az épület elfoglalá­sát, később vi­szont mellénk állt. A nevezetes ak­ció persze a vár­ható módon ért véget: „helyre­állt a rend”. El­búcsúztam, s ami­kor a bejáratnál felpillantok, lá­tom: nem takar­ja el már semmi a Freie Universi­tät márványtáb­lát. Az egyetem parkjában halad­va kerülgetem az autókat, a tehető­sebb diákok elég nagy számban járnak saját ko­csijukon az elő­adásokra. Meg­vallom, egy pil­lanatra hajlok a véleményre, mint Pasolini egyik versében a mun­kások, akik ko­mor arccal nézik a diákok és rend­őrök véres vere­kedését: „Nektek ez csak nagy játék, amit a papa pénzes utalványai tesznek lehető­vé”? Az elit egyetem lázadói A nyugat-berlini „elitegyetem” parkjában, látván némely diák­­urakat és hölgyeket Opeleken to­varobogni, egy pillanatra gondol­hat ilyesmit az ember. Pedig ez legalább annyira hamis általáno­sítás, mintha valamennyi egyete­mistát baloldalinak tartanák (a beszélgetés során egyikük „igazi szocialistának” nevezte magukat; legtöbbjük a szociáldemokrata pártból kizárt SDS diákszervezet tagja). Meglepően sok a magát ta­nulás melletti munkával fenntartó diák, pedig a nyugat-berlini egye­temen jobb is az ösztöndíjhelyzet, mint másutt, hiszen „díszvázá­nak” szánták a vitrinvárosba. Éppen ez az, ami a város veze­tőit a legjobban bosszantja: hogy az „elit egyetemen” szaporodnak a lázadó diákok. Feltűnt, hogy Rolf és társai nem szívesen beszéltek a szülőkről, azok társadalmi hely­zetéről, aminthogy a maguk anya­gi lehetőségeiről sem. Alighanem azért, mert ezen a származási­anyagi alapon lehetne különbséget tenni, jobban mondva nézetelté­rést támasztani az együtt vereke­­dő-ülősztrájkoló, vagy éppen egyetemfoglaló, haladó gondolko­dású diákok között. Végtére is a lényeg, bármilyen családból jöttek is, hogy mást akarnak, mint ami­re képzik őket, s mást fognak csi­nálni, mint amire szánták őket. ... A menza előtt nagy kiabálás, csődület: röplapokat osztogat egy szakállas fiatalember és az „új akciók” megvitatására hívja fel a haladó diákokat. Valóban állandó állapot itt a lázadás. Hogy mit ta­gadnak ezek a lázongó fiatalem­berek, azt legfőbb jelszavaik sej­teni engedik. De vajon mit igenel­nek? Mit akarnak és mit tehet­ ? Avar János (Folytatjuk.) Nyugat-berlini epizód: A rendőrség vízágyúkat vet be a tüntető diákok ellen. NÉPSZABADSÁG 1039. február 25. kedd „És akkor elfoglaltuk az egyetemet..." Nemzetközi árubörze kozmetikai cikkekből Hiányt pótló, választékot bővítő importcikkeket rendelhet a kereskedelem a baráti országokból (Tudósítónktól.) „Széles választék — jobb ellá­tás”, ezzel a jelszóval tart kiállí­tást Budapesten a Vegyianyag Kereskedelmi Vállalat és a Kon­­sumex Külkereskedelmi Vállalat. A kiállításon importált kozmeti­kai, háztartási cikkeket, valamint festékféleségeket és kefeárukat mutatnak be. A bemutató kiállí­tást az Országos Piackutató Inté­zet bemutatótermében hétfő dél­előtt Szurdi István belkereskedel­mi miniszter jelenlétében nyitot­ták meg. A kiállítás része a Konsumex és partner vállalatai eddigi jól be­vált és átgondolt piackutató tevé­kenységének. Ez a kiállítás, ugyanúgy, mint elődei, azt a célt szolgálja, hogy a magyar nagy- és kiskereskedelmi vállalatok ve­zetőinek bemutassa azokat a fo­gyasztási cikkeket, amelyeket a Konsumex igen előnyös feltételek mellett külföldről, elsősorban a baráti országokból nagy mennyi­ségben tud importálni. Ezek a so­rozatban bemutatott árucikkek részben hiányt pótolnak a hazai piacon, részben bővítik a már meglevő választékot, részben pe­dig mint „konkurrens” lépnek fel a hasonló jellegű, otthon gyártott termékekkel szemben. A mostani kiállításon, amely lé­nyegében nemzetközi árubörze, több mint 1000 cikket láthatunk. Néhány kivétellel valamennyi a KGST-országok és Jugoszlávia termékei A bemutatott cikkek egy része — azonos minőségben és olcsóbb áron — tőkés importot is pótol. Láthatunk például 75- féle szovjet kölni és parfümöt, amelyek illata megfelel a ma­gyar ízlésnek, hagyományoknak. Csomagolásmódjuk egyenértékű a legnevesebb francia parfő­­mükével. Az NDK szemkozme­tikai cikkei tőkés importot helyettesítenek. Bemutatják a kiállításon a románok glicerin­szappanját, ilyen jellegű szappan hazánkban 30 éve nincs forgalom­ban. Igen nagy érdeklődésre szá­míthat a lengyel gyártmányú ezüst és arany hajlakk. A kiállí­tás tanúsága szerint bővíthető a népszerű és igen jó minőségű bol­gár fogkrémek választéka. A fér­fiak számára a csehszlovák gyárt­mányú Astra borotvapenge je­lenthet örvendetes újdonságot, mivel ez a penge műanyag bevo­natú, minősége, tartóssága pedig vetekszik a drága, nyugati gyárt­mányú pengékével. Darabja 3,10-ért, kis mennyiségiben, piac­­kutatási céllal már forgalomban van, csakúgy, mint a kiállított 1000 cikk nagyobb része. A kiállítás 28-áig van nyitva. Feltétlenül helyes lenne, ha azt a kereskedelmi és ipari szakembe­rek minél többen megtekinthet­nék és rendelnének is, hogy a be­mutatott és igen előnyös import­­lehetőség mihamarább realizálód­jék s a kiállítás elérje jelszónak választott célját. Széles választék — jobb ellátás. Kőolajipari gépgyár épül Orosházán (Tudósítónktól.)­­ Hamarosan elkezdik az Alföldi­­ Kőolaj- és Gázipari Gépgyár új­­ épületeinek tervezését és jövőre hozzálátnak a 40—45 millió fo­rintos építkezéshez is Orosházán. A kőolaj- és gázipari berendezé­sek, készülékek, szerelvények gyártására az iparág szakipari és­­ beruházási munkáinak elvégzésé­re szervezett gyárban a termelést 1972—1973-ban kívánják elkezde­ni. Az új gyár létrehozásának tör­ténetéhez tartozik, hogy az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt nemcsak az alföldi szénhidrogén­termelés és fogyasztás fellendíté­se miatt telepíti Orosházára má­sodik gépgyárát, hanem azért, mert a megyei tanácstól a közel­múltban átvette az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalatot. A vá­rosban korábban hat elavult te­lepen dolgozó üzem fejlesztésére a megyei tanácsnak nem volt pénze, az OKGT viszont készen áll az új gyár építésére. Az eddig 400 dolgozót foglalkoztató üzem a fejlesztés befejeztével 700-800 em­bernek ad munkát, segíti a nők elhelyezkedését. Orosházán már jelenleg is gyártják a gáztüzelésű etázskazánokat, amelyek a kon­vektoroknál gazdaságosabban fű­tik a lakásokat, üzleteket és egy­ben megoldják a melegvíz-ellátást is. Az új termék iránt nagy az érdeklődés a vállalatok és a ma­gánlakás-építők körében. Gépesített vasútépítés Négy-öt óra alatt fél kilométer új sínpálya Celldömölkön megkezdték a ki­próbálását annak a gépláncnak, amelyet a Balaton déli partján és a porpác-hegyeshalmi vasútvo­nal korszerűsítésére, átépítésére használnak fel. Ez lesz a legna­­gyobbszabású gépi munka a ha­zai vasútépítések történetében. A géplánc kialakítására a szombat­­helyi és a pécsi MÁV-igazgatóság szövetkezett. Segítségével 4—5 óra alatt fél kilométernyi vasúti pályát építenek át 200 pályamun­kás közreműködésével. A géplánc egységei felszedik a régi síneket, átrostálják a kőágyazatot, aláve­rik az új vasbeton aljakat, elké­szítik az új ágyazatot. Az átépí­tett pályaszakaszon nyomban, te­hát a munka kezdete után mind­össze 4—5 óra múlva, közleked­hetnek a vonatok. Ez év tavaszán és nyarán a két igazgatóság terü­letén 40 kilométer vasúti pályát építenek át ezzel a módszerrel. Megrendelőinknek raktárról szállítjuk a Diósgyőri Gépgyár legkorszerűbb termékeit: OP 16-os profilvágó ollót és OP 20-as profilvágó ollót U, L, V, T és gömbanyagok darabolására, lyukasztására. SZERSZÁMGÉPEK, FORGÁCSOLÓGÉPEK nagy választékban. Borsod megyei Mezőgazdasági Ellátó V. AGROKER Miskolc, Besenyői u. 14. Telefon: 132 871 és 35­ 590

Next