Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-02 / 203. szám

1969. szeptember 2. kedd NÉPSZABADSÁG Tímár Mátyás nyilatkozata jugoszláviai útjáról Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, aki Alek­­szandar Grlicskovnak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács el­nökhelyettesének meghívására né­hány napos jugoszláviai látoga­tást tett, visszaérkezett Budapest­re. Társaságában volt Fekete Já­nos, a Magyar Nemzeti Bank el­nökhelyettese, Vas János, a Kül­kereskedelmi Minisztérium főosz­tályvezetője és Takács Béla, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság titkára. Fogadásukra a Ferihegyi repülő­téren megjelent Vályi Péter pénz­ügyminiszter, Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsola­tok bizottságának titkára s ott voltak a budapesti jugoszláv nagykövetség képviselői is. Tímár elvtárs megérkezése után rövid nyilatkozatot adott az MTI , munkatársának: " A néhány napos látogatás alatt több alkalommal folytattunk­­ megbeszéléseket Alekszandar Grlicskovval, tájékoztattuk egy­mást Magyarország és Jugoszlá­via gazdasági fejlődésének idő­szerű kérdéseiről, a két ország gazdasági együttműködéséről, va­lamint államainkat érdeklő egyéb gazdasági problémákról. Kicserél­tük tapasztalatainkat a gazdaság­­irányítási rendszer reformjáról és ezek a megbeszélések — mint minden hasonló jellegű találkozó — most is sok hasznos, új gondo­latot szültek. A tárgyalások hasz­nosak voltak, hiszen a két ország kapcsola­tában minden adottság megvan arra, hogy az eddig is kedvező kontaktusokat tovább­fejlesszük. A néhány napos útnak egyéb-­­­ként nagyon gazdag programja­­ volt. Többek között látogatást­­ tettünk Mika Spiljaknál, a ju­­­­goszláv szövetségi nemzetgyűlés népek tanácsának elnökénél, rö­vid időt töltöttünk Szarajevóban, Bosznia-Hercegovina gyors ütemben fejlődő fővárosában, megtekintettük az Al-Dunán levő Kladovot, a Vaskapunál folyó Duna-szabályozást, és az erőmű­építkezést, összegezve: kamatozó, tapasztalatokban gazdag látogatás volt; megállapodtunk abban, hogy az ilyen jellegű találkozókat gya­koribbá tesszük. StistnickjvkibBiató ti kort*ai ntif­ igktivt»4svtft*n­ti MJVMfMI nt»ntst»t i­iinnvpt* atka Imákéi A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szeptember 9-én ünnepli a köztársaság kikiáltásá­nak 21. évfordulóját. A közelgő jubileum alkalmából Li Dong Szan, a KNDK budapesti nagy­követe hétfőn sajtótájékoztatón ismertette az eredményeket, ame­lyeket hazája az eltelt több mint két évtized alatt elért. Hangsú­lyozta, hogy a köztársaság északi részén olyan politikai, gazdasági és katonai erő jött létre, amely bármilyen körülmények között képes megvédeni az ország füg­getlenségét, szocialista rendsze­rét. Elmondotta, hogy az ország ipari termelése több mint huszon­kétszeresére növekedett, s a me­zőgazdaságban is nagy eredmé­nyeket értek el. A köztársaság megalakulása után az oktatás és a kultúra is rohamos fejlődésnek indult; ma már a lakosságnak körülbelül egynegyede ingyenes oktatásban részesül. Szólt arról is, hogy Dél-Korea lakossága elszántan küzd az ag­­resszorok ellen, a haza újraegyesí­téséért. Az utóbbi időben 60 ezer dél-koreai diák lázadt fel az ame­rikai imperialisták és dél-koreai csatlósaik ellen. Az amerikai agresszorok — a fegyverszüneti­­ egyezményt megsértve — nap mint nap behatolnak Észak-Ko­­rea légiterébe, felségvizeire, s a­­ demarkációs vonal mentén fegy-­­­veres provokációkat hajtanak végre. Észak-Korea népe azonban — miközben eredményesen építi hazájában a szocializmust , szi­lárdan védelmezi határait. A koreai nagykövet ezután kö­szönetet mondott a magyar párt­nak és kormánynak, az egész ma­gyar népnek a szolidaritásért, amellyel a Korea egyesítéséért­­ folyó harcot támogatja. (MTI) . lebeszélése terén produkált. „Uraim, önök írók, papírjaikból látom, hogy még egyetemet is vé­geztek, ez a dolog nem önöknek való.” „Mais pour la France!” „Ugyan, kérem, menjenek csak, gondolják meg jól, n'insister pas, ne erősködjenek annyit, három nap múlva legfeljebb visszajön­nek” — mondta, s aztán hihetőleg sokra vitte Vichyben. — A németek előbb lesznek Párizsban, mint Pesten — mond­tam Hevesi Andrásnak, s igazam is volt. De csak kicsi igazam. Igazán és Petőfi Sándor követé­sében neki volt igaza, aki nem törődött bele, hanem rohant professzorokhoz és politikusok­hoz protekcióért, amíg bevették, amíg hősi halált halhatott Fran­ciaországért, francia földön Ma­gyarországért, s amíg a felszaba­dult Franciaország protekció nél­kül tüntette ki becsületrenddel emlékét, azét a magyar íróét, aki e háborúban fasiszta fegyvertől fegyverrel kezében halt meg. Azt az egyet még megpróbál­tuk, hogy névvel s címmel lis­tát szerkesztettünk azokról a pá­rizsi magyar tollforgatókról, akik, ha katonának nem kellenek, hát tollukat ajánlják fel, bárminő munkára a nácik ellen, író volt a propagandaminiszter, Giraudoux. Első ideiglenes minisztériumában, a Continental Szálló háborús fel­fordulásában elébe sem kerül­tünk; később, a miniszterelnöksé­gi Matignon-palotában is csak a helyettese elé. Hárman voltunk, Faludyval és Thein Alfréddal, akiről addig csak azt tudtam, hogy a Nyugat japán dekame­­ronját szerkesztette és fordítot­­t­ta, s akivel azóta sem tudom, hogy mi lett. Kedves, finom úr volt a helyettes, elvette a listát, megköszönte, sőt meg is dicsért. Később hallottuk, hogy magyar vonatkozású ügyekben a hatóság a megbecsült semleges államfő­nek, Horthy Miklósnak követsé­géhez fordult. — Casablanca! Lisszabon! Amerika! — hallottam három nap, három éjjel Faludytól, hogy menjünk együtt. Hiába. Charles de Gaulle-t, azt a francia tábornokot, aki ép­pen francia katonaként volt kép­telen elviselni, hogy Franciaor­szágot nem is katonailag, hanem politikailag győzték le 1940-ben a németek, milliók értették meg. E milliók közt mi ott Párizsban sorrendileg nem voltunk az utol­sók. Mikor az olcsó, lehasznált kis tragacsot — az egyetlen úton, mely akkor még, Olaszországon át, nyitva volt — Franciaország­ból kifelé vezettem, végeérhetet­­lenül, száz és száz kilométeren át haladtam az országút egyik felét végig elfoglaló intakt, felvonult francia seregek mellett. „Német­országot a katasztrófától 1939-ben csak az mentette meg, hogy száz­tíz francia és brit hadosztály vesztegelt tétlenül a Nyugatra vezényelt huszonöt német hadosz­tállyal szemközt” — vallotta Nürnbergben Jodl. „Meglepett bennünket, hogy Franciaország nem támadott meg a lengyel hadjárat közben. Hirtelen táma­dása csak huszonöt hadosztály láncával találta volna magát szemközt, a tartalékokkal együtt, s részünkről csak gyenge ellenál­lásra számíthatott” — tette hoz­zá ugyanott Keitel, s ebben csak a meglepődés nem volt igaz. Vagyis: Hitlerek 1940-es, átmene­ti diadala nem Németország ka­­­­tonai győzelme volt Franciaország fölött, hanem a németekkel cin­­koskodó hataloméhes francia kö­röké, a történelem legnagyobb hazaárulásáé, az évek óta nyíl­tan s gyűlölködve roncsolt haza­­ fölött: politikai győzelem volt, s nem katonai. Gyalázatát vérükkel s tízezrével mosták le Franciaor­­­­szág legjobb katonái, fiai. Utolsó vacsorámat szabad föl­ ■ dön — az utolsót egészen­­ 1915-ig — Kéri Pállal, Ernst Ottó-­­ val, Faludyval a chez Georges ' címzett kisvendéglő előtt, a rue Saint-Louis-en-l’Ue s­a quai­ d'Orléans sarkán költöttem. A tragacs, kékre festett, hadi elő­­írású reflektorral, a járda mel­lett. Zsebemben az országúti köz­lekedést engedélyező írás, amely­hez Benjámin Crémieux segített hozzá, az író és nemzetközi PEN- főtitkár. Utoljára már őt is szá­zadosi egyenruhában láttam. Ci­vilben nem is látta többé senki, csak condrákban a náci láger­ban, ahol megölték. Megvacsoráztunk. — Még meg­gondolhatod. Láger lesz, kínzás lesz, kényszermunka lesz, nem biztos, hogy túléled — mondták mind a hárman, s igazuk is volt. Ámbár a szabad föld, ahol elbú­csúztunk, már nem sokáig volt szabad, s háromfelé szakadtak akkor ők is. Az elsötétített, nép­­telen Párizsból gyorsan jutottam ki, künn, az országúton, Fontai­­nebleau és Auxerre felé, össze­borult az éji fák sötét lombja fölöttem, egyetlen, hosszú alagút, öt év múlva, az alagút kijáratá­nál, egy józsefvárosi pincében Szergej nevű szovjet kapitány fogadott. rd Yorkba uta­sít Szilágyi Lajos miniszterhelyettes Szilágyi Lajos építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhelyettes vasárnap New Yorkba utazott, ahol részt vesz az ENSZ Gazda­sági és Szociális Tanácsának la­kásügyi, építési és városrendezé­si bizottsága 6. ülésszakán. E vá­lasztott testületben a szocialista országokat három ország — köz­tük hazánk — képviseli. A leg­magasabb szintű, kormányközi nemzetközi fórumon — egyebek közt — az ENSZ fejlesztési prog­ramjának keretében intézkedése­ket és javaslatokat dolgoznak ki a fejlődő országok népességszapo­rodásából és a gyorsuló urbanizá­cióból adódó problémák megoldá­sára.­­ ­­j nagykövet Az Elnöki Tanács — a külügy­miniszter előterjesztésére — Esz­tergályos Ferenc nagykövetet, ér­demeinek elismerése mellett, más fontos megbízatása miatt, fel­mentette a Magyar Népköztársa-­­ ság stockholmi nagykövetsége ve-­­­zetésére és a Magyar Népköztár-­­ saságnak az Izlandi Köztársaság-­­­ban való képviseletére kapott­­ megbízatása alól. Ezzel egyidejű­­­­leg Nagy Bélát rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté ne­vezte ki és megbízta a stockholmi magyar nagykövetség vezetésével és a Magyar Népköztársaság kép­viseletével az Izlandi Köztársa­ság területén. (MTI) Vásárhelyi Pál-emlékművet avattak Tisza­dobon Vasárnap avatták fel Tiszado­­bon a község lakossága és a meg­­­­hívott vendégek előtt Vásárhe­­­­lyi Pál vízimérnök, a Tisza-sza­­bályozás zseniális tervezője, a re­­­­formkor kimagasló egyénisége­k emlékművét, Grantner Jenő­­ Munkácsy-díjas szobrászművész­­ és Zilahy István Ybl-díjas épí-­­tész alkotását. Ünnepi beszédet mondott Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke. A nagyszabású munka megin­dulásának helyén, Széchenyi em­lékoszlopával szemben felállított­­ emlékmű nemzedékek sok évtized­­­des munkáját, a magyar mérnö­­­­kök és földmunkások páratlan erőfeszítéseit örökíti meg. Sok volt a súlyos üzemi baleset tíz első félévben Az okokról és a teendőkről tárgyalt a SZOT elnöksége (Tudósítónktól.) A SZOT elnöksége hétfői ülé­sén megtárgyalta az 1969. első félévi balesetekről szóló jelentést. A statisztikai adatok szerint az üzemi balesetek száma az egész ipart tekintve mintegy 10 szá­zalékkal csökkent, néhány terü­leten azonban, a bányászatban, a fémtömegcikk-iparban, a papír­iparban, a kézmű- és háziiparban, a hírközlés és a szállítás terüle­tén több volt a baleset, mint az előző év azonos időszakában. Az állami mezőgazdasági üzemekben kevesebb, a termelőszövetkezetek­ben több a baleset. 1969. első felében több tragikus halálos baleset, tömegszerencsét­lenség fordult elő. Ezeket — mint azt a jelentés feltárja — az ese­tek többségében műszaki, tech­nológiai, tervezési mulasztások­ra, az üzemviteli munkavédelmi előírások és utasítások megszegé­sére lehet visszavezetni. Az új műszaki, technológiai eljárások bevezetésénél sok esetben elmu­lasztják­ a legszükségesebb biz­tonsági rendszabályok kidolgo­zását s sok esetben hiányzik az ellenőrzés, amely megakadályoz­hatná az emberek biztonságát ve­szélyeztető munkavégzést. A SZOT elnöksége megállapí­tása szerint a vállalatok ugyan többet áldoztak a munkakörül­mények javítására, mint az elő­ző években, de még mindig sok az elavult üzem, a korszerűtlen technológia, s nagyon lassú, von­tatott a leggyakrabban balesetet előidéző veszélyforrások felszá­molása. A munkaerő-vándorlás is éppen a nehéz, veszélyes munka­­folyamatoknál a leggyakoribb, la­zítja a biztonsági fegyelmet és to­vább növeli a baleseti veszélyt. Elismeréssel szólt a SZOT el­nöksége a szakszervezeti aktivis­ták munkavédelmi tevékenysé­géről, aki a dolgozók felvilágosí­tásával, nevelő-, meggyőző mun­kával működtek közre a balese­tek megelőzésében, a veszélyek elhárításában. A munkavédelmi felügyelők hatáskörükkel élve több mint 500 esetben felfüggesz­tették a munkát, a biztonságot ve­szélyeztető körülmények miatt, több mint 200 alkalommal szab­tak ki pénzbírságot és több eset­ben kezdeményeztek felelősségre vonást, illetve büntetőeljárást a dolgozók egészségét, testi épsé­gét veszélyeztető gondatlanság miatt. Több vállalatnál azért ke­rült sor bírságolásra, mert a sta­tisztika javítása céljából eltitkol­ták a baleseteket, hamis jelen­tést készítettek. A SZOT elnöksége megállapí­totta, hogy a minisztériumok — a szakszervezetek ismételt szorgal­mazása ellenére — még nem tesznek eleget a központi rendel­kezésekben előírt feladataiknak, irányító tevékenységükben a munkavédelem háttérbe szorul A munkabiztonság javításának egyik nagyon fontos feltétele, hogy a minisztériumok haté­kony intézkedéseket tegyenek azoknak a tervezési, szervezési és technológiai mulasztásoknak a felszámolására, amelyek balese­tet idézhetnek elő. A SZOT elnöksége a következő, szeptember végén tartandó ta­nácsülés napirendjét is meghatá­rozta. Ez az ülés az 1969. első félévi gazdálkodás tapasztalatai­val, valamint a Szakszervezeti Világszövetség Budapesten tar­tandó VII. kongresszusának elő­készületeivel foglalkozik majd. Élénk érdeklődés a magyar áruk iránt a lipcsei őszi vásáron (Kiküldött munkatársunk je­lenti.) Szombaton és vasárnap esős, hűvös volt az idő Lipcsében, hét­fő reggel óta azonban kellemes az időjárás. Ennek is része van ab­ban, hogy nagy látogatottságnak örvendenek a kiállítási csarno­kok. Élénk az érdeklődés a ma­gyar áruk iránt is, üzletemberek és újságírók sokasága keresi fel a magyar pavilonokat, kiállítási termeket. Megkezdődtek az üzlet­kötések. Az idei lipcsei őszi vásáron a Hungexpo háromszor akkora te­rületet vett igénybe, mint tavaly. Különféle konyhakertészeti vető­magvakkal, cukorral és étolajjal szerepel az Agrimpex, gyümölcs­­konzervekkel, friss és mélyhűtött gyümölcsökkel, savanyúsággal a Hungarofruct. A Terimpex egye­bek mellett a világhírű Pick sza­lámival, gyulai kolbásszal, saj­tokkal jelentkezett, a Monimpex pedig borainkat, égetett szeszes italainkat, dohányáruinkat s a magyar mézet és paprikát mutat­ja be. Nagy sikere van a halászlé­kockának. Gyógyszerekkel, gyógynövé­nyekkel és­­vizekkel vesz részt a kiállításon a Medimpex, cipőkkel a Tannimpex, több száz könyv­vel és folyóirattal a Kultúra. Ke­reken négyszázféle játékot állított ki a Konsumex s az edények, szerszámok nagy választékát hoz­ta el Lipcsébe a Ferum­on. Gyer­mekruhákkal aratott sikert már az első napokon a Hungarocoop, méterárukkal, ruházati cikkekkel a Hungarotex. A technikai kiállítás területén különösen a Mogürt pavilonja vonz sok látogatót. Főként a leg­újabb típusú Ikarus autóbuszok — a 250-es és a 252-es — aratnak nagy tetszést. A lipcsei őszi vásár első magyar sikerei: A legszebb könyvek ver­senyén bronzérmet nyert Tasnádi —Réber Sárkányok unokái című könyve, amelyet a Móra Könyv­kiadó jelentetett meg, elismerő oklevelet kapott a Corvina Kiadó sorozatának legutóbbi hat kötete a népszerű tudományos könyvek vetélkedőjén. Ugyanez az elisme­rés jutott Janikovszky—Réber Felelj szépen, ha kérdeznek című gyermekkönyvének, a tudomá­nyos könyvek közül pedig a Gon­dolat Kiadó gondozásában meg­jelent Matematikai kis enciklopé­diának. A legszebb kiállítású könyvek között szerepel Pablo Neruda: Oda a nyomdához című kötete, amelyet az Európa Kiadó adott ki. A díjnyertes cikkek aranyér­meinek kiosztására pénteken ke­rül sor. Gulyás Pál Szeptember 1.­-ig meghosszabbították a felvételeket a szakmunkásképző intézetekben A munkaügyi miniszter hétfőn aláírta azt a határozatot, amely szerint a MVM és a Könnyűipari Minisztérium szakmunkásképző intézeteiben a minisztériumhoz tartozó vállalatok munkaerő­utánpótlásának érdekében szep­tember 15-ig meghosszabbították a szakmunkástanuló-felvételeket. A szeptember közepéig meg­hosszabbított felvételeken első­sorban a legnagyobb szakmai cso­portokban, vasipari és építőipari szakmákban várnak újabb jelent­kezőket. Budapesten úgyszólván valamennyi intézet szívesen fogad fiatalokat forgácsoló-, lakatos-, he­gesztő- és más vasasszakmákra. Vidéken főleg a miskolci, a győri, a dunaújvárosi és a gödöllői inté­zetben maradt még hely a leendő vasastanulóknak. Az építőiparba jelentkezhetnek a fővárosi és a megyei székhelyi intézetekben kő­műves-, ács-, betonelemgyártó, épületlakatos és más építőszak­mákra.

Next