Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)
1969-09-02 / 203. szám
1969. szeptember 2. kedd NÉPSZABADSÁG Tímár Mátyás nyilatkozata jugoszláviai útjáról Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki Alekszandar Grlicskovnak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesének meghívására néhány napos jugoszláviai látogatást tett, visszaérkezett Budapestre. Társaságában volt Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Vas János, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője és Takács Béla, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság titkára. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vályi Péter pénzügyminiszter, Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának titkára s ott voltak a budapesti jugoszláv nagykövetség képviselői is. Tímár elvtárs megérkezése után rövid nyilatkozatot adott az MTI , munkatársának: " A néhány napos látogatás alatt több alkalommal folytattunk megbeszéléseket Alekszandar Grlicskovval, tájékoztattuk egymást Magyarország és Jugoszlávia gazdasági fejlődésének időszerű kérdéseiről, a két ország gazdasági együttműködéséről, valamint államainkat érdeklő egyéb gazdasági problémákról. Kicseréltük tapasztalatainkat a gazdaságirányítási rendszer reformjáról és ezek a megbeszélések — mint minden hasonló jellegű találkozó — most is sok hasznos, új gondolatot szültek. A tárgyalások hasznosak voltak, hiszen a két ország kapcsolatában minden adottság megvan arra, hogy az eddig is kedvező kontaktusokat továbbfejlesszük. A néhány napos útnak egyéb-ként nagyon gazdag programja volt. Többek között látogatást tettünk Mika Spiljaknál, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés népek tanácsának elnökénél, rövid időt töltöttünk Szarajevóban, Bosznia-Hercegovina gyors ütemben fejlődő fővárosában, megtekintettük az Al-Dunán levő Kladovot, a Vaskapunál folyó Duna-szabályozást, és az erőműépítkezést, összegezve: kamatozó, tapasztalatokban gazdag látogatás volt; megállapodtunk abban, hogy az ilyen jellegű találkozókat gyakoribbá tesszük. StistnickjvkibBiató ti kort*ai ntif igktivt»4svtft*nti MJVMfMI nt»ntst»t iiinnvpt* atka Imákéi A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szeptember 9-én ünnepli a köztársaság kikiáltásának 21. évfordulóját. A közelgő jubileum alkalmából Li Dong Szan, a KNDK budapesti nagykövete hétfőn sajtótájékoztatón ismertette az eredményeket, amelyeket hazája az eltelt több mint két évtized alatt elért. Hangsúlyozta, hogy a köztársaság északi részén olyan politikai, gazdasági és katonai erő jött létre, amely bármilyen körülmények között képes megvédeni az ország függetlenségét, szocialista rendszerét. Elmondotta, hogy az ország ipari termelése több mint huszonkétszeresére növekedett, s a mezőgazdaságban is nagy eredményeket értek el. A köztársaság megalakulása után az oktatás és a kultúra is rohamos fejlődésnek indult; ma már a lakosságnak körülbelül egynegyede ingyenes oktatásban részesül. Szólt arról is, hogy Dél-Korea lakossága elszántan küzd az agresszorok ellen, a haza újraegyesítéséért. Az utóbbi időben 60 ezer dél-koreai diák lázadt fel az amerikai imperialisták és dél-koreai csatlósaik ellen. Az amerikai agresszorok — a fegyverszüneti egyezményt megsértve — nap mint nap behatolnak Észak-Korea légiterébe, felségvizeire, s a demarkációs vonal mentén fegy-veres provokációkat hajtanak végre. Észak-Korea népe azonban — miközben eredményesen építi hazájában a szocializmust , szilárdan védelmezi határait. A koreai nagykövet ezután köszönetet mondott a magyar pártnak és kormánynak, az egész magyar népnek a szolidaritásért, amellyel a Korea egyesítéséért folyó harcot támogatja. (MTI) . lebeszélése terén produkált. „Uraim, önök írók, papírjaikból látom, hogy még egyetemet is végeztek, ez a dolog nem önöknek való.” „Mais pour la France!” „Ugyan, kérem, menjenek csak, gondolják meg jól, n'insister pas, ne erősködjenek annyit, három nap múlva legfeljebb visszajönnek” — mondta, s aztán hihetőleg sokra vitte Vichyben. — A németek előbb lesznek Párizsban, mint Pesten — mondtam Hevesi Andrásnak, s igazam is volt. De csak kicsi igazam. Igazán és Petőfi Sándor követésében neki volt igaza, aki nem törődött bele, hanem rohant professzorokhoz és politikusokhoz protekcióért, amíg bevették, amíg hősi halált halhatott Franciaországért, francia földön Magyarországért, s amíg a felszabadult Franciaország protekció nélkül tüntette ki becsületrenddel emlékét, azét a magyar íróét, aki e háborúban fasiszta fegyvertől fegyverrel kezében halt meg. Azt az egyet még megpróbáltuk, hogy névvel s címmel listát szerkesztettünk azokról a párizsi magyar tollforgatókról, akik, ha katonának nem kellenek, hát tollukat ajánlják fel, bárminő munkára a nácik ellen, író volt a propagandaminiszter, Giraudoux. Első ideiglenes minisztériumában, a Continental Szálló háborús felfordulásában elébe sem kerültünk; később, a miniszterelnökségi Matignon-palotában is csak a helyettese elé. Hárman voltunk, Faludyval és Thein Alfréddal, akiről addig csak azt tudtam, hogy a Nyugat japán dekameronját szerkesztette és fordítottta, s akivel azóta sem tudom, hogy mi lett. Kedves, finom úr volt a helyettes, elvette a listát, megköszönte, sőt meg is dicsért. Később hallottuk, hogy magyar vonatkozású ügyekben a hatóság a megbecsült semleges államfőnek, Horthy Miklósnak követségéhez fordult. — Casablanca! Lisszabon! Amerika! — hallottam három nap, három éjjel Faludytól, hogy menjünk együtt. Hiába. Charles de Gaulle-t, azt a francia tábornokot, aki éppen francia katonaként volt képtelen elviselni, hogy Franciaországot nem is katonailag, hanem politikailag győzték le 1940-ben a németek, milliók értették meg. E milliók közt mi ott Párizsban sorrendileg nem voltunk az utolsók. Mikor az olcsó, lehasznált kis tragacsot — az egyetlen úton, mely akkor még, Olaszországon át, nyitva volt — Franciaországból kifelé vezettem, végeérhetetlenül, száz és száz kilométeren át haladtam az országút egyik felét végig elfoglaló intakt, felvonult francia seregek mellett. „Németországot a katasztrófától 1939-ben csak az mentette meg, hogy száztíz francia és brit hadosztály vesztegelt tétlenül a Nyugatra vezényelt huszonöt német hadosztállyal szemközt” — vallotta Nürnbergben Jodl. „Meglepett bennünket, hogy Franciaország nem támadott meg a lengyel hadjárat közben. Hirtelen támadása csak huszonöt hadosztály láncával találta volna magát szemközt, a tartalékokkal együtt, s részünkről csak gyenge ellenállásra számíthatott” — tette hozzá ugyanott Keitel, s ebben csak a meglepődés nem volt igaz. Vagyis: Hitlerek 1940-es, átmeneti diadala nem Németország katonai győzelme volt Franciaország fölött, hanem a németekkel cinkoskodó hataloméhes francia köröké, a történelem legnagyobb hazaárulásáé, az évek óta nyíltan s gyűlölködve roncsolt haza fölött: politikai győzelem volt, s nem katonai. Gyalázatát vérükkel s tízezrével mosták le Franciaország legjobb katonái, fiai. Utolsó vacsorámat szabad föl ■ dön — az utolsót egészen 1915-ig — Kéri Pállal, Ernst Ottó- val, Faludyval a chez Georges ' címzett kisvendéglő előtt, a rue Saint-Louis-en-l’Ue sa quai d'Orléans sarkán költöttem. A tragacs, kékre festett, hadi előírású reflektorral, a járda mellett. Zsebemben az országúti közlekedést engedélyező írás, amelyhez Benjámin Crémieux segített hozzá, az író és nemzetközi PEN- főtitkár. Utoljára már őt is századosi egyenruhában láttam. Civilben nem is látta többé senki, csak condrákban a náci lágerban, ahol megölték. Megvacsoráztunk. — Még meggondolhatod. Láger lesz, kínzás lesz, kényszermunka lesz, nem biztos, hogy túléled — mondták mind a hárman, s igazuk is volt. Ámbár a szabad föld, ahol elbúcsúztunk, már nem sokáig volt szabad, s háromfelé szakadtak akkor ők is. Az elsötétített, néptelen Párizsból gyorsan jutottam ki, künn, az országúton, Fontainebleau és Auxerre felé, összeborult az éji fák sötét lombja fölöttem, egyetlen, hosszú alagút, öt év múlva, az alagút kijáratánál, egy józsefvárosi pincében Szergej nevű szovjet kapitány fogadott. rd Yorkba utasít Szilágyi Lajos miniszterhelyettes Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vasárnap New Yorkba utazott, ahol részt vesz az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának lakásügyi, építési és városrendezési bizottsága 6. ülésszakán. E választott testületben a szocialista országokat három ország — köztük hazánk — képviseli. A legmagasabb szintű, kormányközi nemzetközi fórumon — egyebek közt — az ENSZ fejlesztési programjának keretében intézkedéseket és javaslatokat dolgoznak ki a fejlődő országok népességszaporodásából és a gyorsuló urbanizációból adódó problémák megoldására. j nagykövet Az Elnöki Tanács — a külügyminiszter előterjesztésére — Esztergályos Ferenc nagykövetet, érdemeinek elismerése mellett, más fontos megbízatása miatt, felmentette a Magyar Népköztársa- ság stockholmi nagykövetsége ve-zetésére és a Magyar Népköztár- saságnak az Izlandi Köztársaság-ban való képviseletére kapott megbízatása alól. Ezzel egyidejűleg Nagy Bélát rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta a stockholmi magyar nagykövetség vezetésével és a Magyar Népköztársaság képviseletével az Izlandi Köztársaság területén. (MTI) Vásárhelyi Pál-emlékművet avattak Tiszadobon Vasárnap avatták fel Tiszadobon a község lakossága és a meghívott vendégek előtt Vásárhelyi Pál vízimérnök, a Tisza-szabályozás zseniális tervezője, a reformkor kimagasló egyéniségek emlékművét, Grantner Jenő Munkácsy-díjas szobrászművész és Zilahy István Ybl-díjas épí-tész alkotását. Ünnepi beszédet mondott Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke. A nagyszabású munka megindulásának helyén, Széchenyi emlékoszlopával szemben felállított emlékmű nemzedékek sok évtizeddes munkáját, a magyar mérnökök és földmunkások páratlan erőfeszítéseit örökíti meg. Sok volt a súlyos üzemi baleset tíz első félévben Az okokról és a teendőkről tárgyalt a SZOT elnöksége (Tudósítónktól.) A SZOT elnöksége hétfői ülésén megtárgyalta az 1969. első félévi balesetekről szóló jelentést. A statisztikai adatok szerint az üzemi balesetek száma az egész ipart tekintve mintegy 10 százalékkal csökkent, néhány területen azonban, a bányászatban, a fémtömegcikk-iparban, a papíriparban, a kézmű- és háziiparban, a hírközlés és a szállítás területén több volt a baleset, mint az előző év azonos időszakában. Az állami mezőgazdasági üzemekben kevesebb, a termelőszövetkezetekben több a baleset. 1969. első felében több tragikus halálos baleset, tömegszerencsétlenség fordult elő. Ezeket — mint azt a jelentés feltárja — az esetek többségében műszaki, technológiai, tervezési mulasztásokra, az üzemviteli munkavédelmi előírások és utasítások megszegésére lehet visszavezetni. Az új műszaki, technológiai eljárások bevezetésénél sok esetben elmulasztják a legszükségesebb biztonsági rendszabályok kidolgozását s sok esetben hiányzik az ellenőrzés, amely megakadályozhatná az emberek biztonságát veszélyeztető munkavégzést. A SZOT elnöksége megállapítása szerint a vállalatok ugyan többet áldoztak a munkakörülmények javítására, mint az előző években, de még mindig sok az elavult üzem, a korszerűtlen technológia, s nagyon lassú, vontatott a leggyakrabban balesetet előidéző veszélyforrások felszámolása. A munkaerő-vándorlás is éppen a nehéz, veszélyes munkafolyamatoknál a leggyakoribb, lazítja a biztonsági fegyelmet és tovább növeli a baleseti veszélyt. Elismeréssel szólt a SZOT elnöksége a szakszervezeti aktivisták munkavédelmi tevékenységéről, aki a dolgozók felvilágosításával, nevelő-, meggyőző munkával működtek közre a balesetek megelőzésében, a veszélyek elhárításában. A munkavédelmi felügyelők hatáskörükkel élve több mint 500 esetben felfüggesztették a munkát, a biztonságot veszélyeztető körülmények miatt, több mint 200 alkalommal szabtak ki pénzbírságot és több esetben kezdeményeztek felelősségre vonást, illetve büntetőeljárást a dolgozók egészségét, testi épségét veszélyeztető gondatlanság miatt. Több vállalatnál azért került sor bírságolásra, mert a statisztika javítása céljából eltitkolták a baleseteket, hamis jelentést készítettek. A SZOT elnöksége megállapította, hogy a minisztériumok — a szakszervezetek ismételt szorgalmazása ellenére — még nem tesznek eleget a központi rendelkezésekben előírt feladataiknak, irányító tevékenységükben a munkavédelem háttérbe szorul A munkabiztonság javításának egyik nagyon fontos feltétele, hogy a minisztériumok hatékony intézkedéseket tegyenek azoknak a tervezési, szervezési és technológiai mulasztásoknak a felszámolására, amelyek balesetet idézhetnek elő. A SZOT elnöksége a következő, szeptember végén tartandó tanácsülés napirendjét is meghatározta. Ez az ülés az 1969. első félévi gazdálkodás tapasztalataival, valamint a Szakszervezeti Világszövetség Budapesten tartandó VII. kongresszusának előkészületeivel foglalkozik majd. Élénk érdeklődés a magyar áruk iránt a lipcsei őszi vásáron (Kiküldött munkatársunk jelenti.) Szombaton és vasárnap esős, hűvös volt az idő Lipcsében, hétfő reggel óta azonban kellemes az időjárás. Ennek is része van abban, hogy nagy látogatottságnak örvendenek a kiállítási csarnokok. Élénk az érdeklődés a magyar áruk iránt is, üzletemberek és újságírók sokasága keresi fel a magyar pavilonokat, kiállítási termeket. Megkezdődtek az üzletkötések. Az idei lipcsei őszi vásáron a Hungexpo háromszor akkora területet vett igénybe, mint tavaly. Különféle konyhakertészeti vetőmagvakkal, cukorral és étolajjal szerepel az Agrimpex, gyümölcskonzervekkel, friss és mélyhűtött gyümölcsökkel, savanyúsággal a Hungarofruct. A Terimpex egyebek mellett a világhírű Pick szalámival, gyulai kolbásszal, sajtokkal jelentkezett, a Monimpex pedig borainkat, égetett szeszes italainkat, dohányáruinkat s a magyar mézet és paprikát mutatja be. Nagy sikere van a halászlékockának. Gyógyszerekkel, gyógynövényekkel ésvizekkel vesz részt a kiállításon a Medimpex, cipőkkel a Tannimpex, több száz könyvvel és folyóirattal a Kultúra. Kereken négyszázféle játékot állított ki a Konsumex s az edények, szerszámok nagy választékát hozta el Lipcsébe a Ferumon. Gyermekruhákkal aratott sikert már az első napokon a Hungarocoop, méterárukkal, ruházati cikkekkel a Hungarotex. A technikai kiállítás területén különösen a Mogürt pavilonja vonz sok látogatót. Főként a legújabb típusú Ikarus autóbuszok — a 250-es és a 252-es — aratnak nagy tetszést. A lipcsei őszi vásár első magyar sikerei: A legszebb könyvek versenyén bronzérmet nyert Tasnádi —Réber Sárkányok unokái című könyve, amelyet a Móra Könyvkiadó jelentetett meg, elismerő oklevelet kapott a Corvina Kiadó sorozatának legutóbbi hat kötete a népszerű tudományos könyvek vetélkedőjén. Ugyanez az elismerés jutott Janikovszky—Réber Felelj szépen, ha kérdeznek című gyermekkönyvének, a tudományos könyvek közül pedig a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent Matematikai kis enciklopédiának. A legszebb kiállítású könyvek között szerepel Pablo Neruda: Oda a nyomdához című kötete, amelyet az Európa Kiadó adott ki. A díjnyertes cikkek aranyérmeinek kiosztására pénteken kerül sor. Gulyás Pál Szeptember 1.-ig meghosszabbították a felvételeket a szakmunkásképző intézetekben A munkaügyi miniszter hétfőn aláírta azt a határozatot, amely szerint a MVM és a Könnyűipari Minisztérium szakmunkásképző intézeteiben a minisztériumhoz tartozó vállalatok munkaerőutánpótlásának érdekében szeptember 15-ig meghosszabbították a szakmunkástanuló-felvételeket. A szeptember közepéig meghosszabbított felvételeken elsősorban a legnagyobb szakmai csoportokban, vasipari és építőipari szakmákban várnak újabb jelentkezőket. Budapesten úgyszólván valamennyi intézet szívesen fogad fiatalokat forgácsoló-, lakatos-, hegesztő- és más vasasszakmákra. Vidéken főleg a miskolci, a győri, a dunaújvárosi és a gödöllői intézetben maradt még hely a leendő vasastanulóknak. Az építőiparba jelentkezhetnek a fővárosi és a megyei székhelyi intézetekben kőműves-, ács-, betonelemgyártó, épületlakatos és más építőszakmákra.