Népszabadság, 1969. november (27. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-21 / 271. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1969. november 21, péntek A/ 1 1 S / 1 1 l» KÜ/. 1*0 \ll I APJ­A XXVII. évfolyam, 271. szám Közgazdászok A­ legutóbbi időben a vállalati és a helyi szervek önállóságának növekedésével előtérbe került a közgazdasági tevékenység. Kife­jezésre jut ez a közgazdasági elemzést, döntés-előkszítést végző osztályok létszámának növekedé­sében, és már a közgondol­kodás­ban is. Ennek ellenére sok a bi­zonytalanság a közgazdasági mun­ka megítélésénél, az ilyen mun­kakörök betöltésénél. Nem tisz­tázott például egyértelműen, hogy mire is­ jó a közgazdász? Egy ki­csit még mindig másodrangúnak számít ez­ a tevékenység, amit az is bizonyít, hogy nincs megfele­lően szabályozva, milyen munka­körökben kell megkövetelni a közgazdasági végzettséget. És mit ér a közgazdász végzettség? Érettségivel és könyvelői képe­sítéssel rendelkezők lehetnek fő­revizorok, a diplomás közgazdá­szok nem. Vagy például a mér­legképes könyvelő lehet főelőadó, a közgazdaság­­technikus nem. Vagyis a különböző végzettségek értékelésében is nagyon eltérőek a felfogások. Ezekre a bizonyta­lanságokra vezethető vissza, hogy a vállalatok is eltérően ítélik meg, milyen munkaköröket kös­senek közgazdasági képzettség­hez. Egy vizsgálat szerint Csongrád megye mintegy 1600 közgazdasági munkakörének 18 százalékát töl­tik csak be egyetemet végzettek, és ha közgazdász képesítésűnek fogadjuk el a nem érettségizett, de felsőfokú szaktanfolyamot végzetteket, akkor is csak a mun­kakörök 60 százalékában dolgoz­nak szakemberek. Ráadásul az egyetemet végzettek körében sem a diplomás közgazdászok, hanem a jogászok, a mérnök-közgazdá­szok, az­ agrárközgazdá­szok vagy más területen diplomát szerzet­tek vannak erős túlsúlyban. Nem mindenütt bíznak szak­képzettségüknek megfelelő mun­kért a közgazdászokra és több he­lyen azt sem ismerték még fel, ho­gy tevékenységüknek milyen nagy hatása lehet a vállalati nye­reségre. Fizetésük főképp az ipar­ágtól és a munkaköröktől, nem pedig a képesítéstől és az egyéni teljesítménytől függ. Kiugróan magas az építőipari és kirívóan alacsony a tanácsi közgazdászok fizetése, pedig ez utóbbiak átla­gos képesítése jóval magasabb. Hogy a képesítéssel, a szellemi tőkével folytatott gazdálkodás nem megnyugtató, azt bizonyítja az a különös adat is, hogy a Csongrád megyei diplomás köz­gazdászoknak csupán 63 százalé­ka, míg akiknek érettségijük sincs, azoknak a 67 százaléka van vezető beosztásban. „Az iskolá­zatlanság fölénye” — ahogy ezt a csongrádi jelentés nevezi — kü­lönösen akkor érthetetlen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy ez utób­biak a munkában eltöltött évek számában — tehát a gyakorlati tudás tekintetében — sincsenek előnyben, sőt, közülük soknak még középfokú tanfolyami vég­zettsége sincs. Lehetőséget kellene teremteni a közgazdász-munkakörben dolgozó más diplomásoknak a közgazda­­sági diploma megszerzésére, s a közgazdász-továbbképzés orszá­gos megszervezése sem halogat­ható már. Annál inkább meggon­­dolandók ezek a javaslatok, mert a közgazdasági munkakörben foglalkoztatottak és később is e területen dolgozni szándékozók továbbtanulóinak többsége más karokra, elsősorban jogi egyetem­re jár, ott szerez végzettséget és egyben a tényleges munkájában alig hasznosítható sok tudnivalót. Pünkösti Árpád ! 1969. JANUÁR 1-I HATÁLLYAL a kormány eltörölte a kategóriákat a részesedési alap felosztásában Határodat a jövő évi­­érvről és költségévnévrwl — Llíbi­ail­ak ai id­egenfor­galom fejlesztésén­ek irányelvről *1ZKÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli. A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és jó­váhagyólag tudomásul vette Fe­hér Lajosnak, a kormány elnök­­helyettesének tájékoztatóját a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormányküldöttségével Bu­dapesten folytatott gazdasági tár­gyalásokról és az aláírt megálla­podásokról. Ezek magukban fog­lalják a jövő évre szóló árucsere­forgalmi egyezményt és a Ma­gyarország által nyújtandó to­vábbá segítséget. A kormány ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy e megállapodások végrehajtása is hozzájárul a vietnami nép igaz­ságos harcának győzelmes befe­jezéséhez. A Minisztertanács meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Apró Antalnak, a kormány el­nökhelyettesének tájékoztatóját a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bizottság Budapesten november 3. és 5. kö­zött tartott 9. ülésszakáról. A bi­zottság a két ország állami szer­veinek és gazdasági egységeinek együttműködését, a gyártásszako­sítás és a kooperáció helyzetét eredményesnek ítélte. Az üléssza­kon széles körű eszmecserét foly­tattak a kapcsolatok fejlesztésé­nek további irányairól,­­megjelöl­ve azokat a népgazdasági ágaza­tokat, amelyekben az együttmű­ködés lehetőségei különösen hasz­nosnak mutatkoznak. A kormány ezután megvitatta és elfogadta az Országos Tervhi­vatal elnökének előterjesztését a népgazdaság 1970. évre tervezett fejlődéséről, és határozatot hozott a jövő évi népgazdasági tervről. A Központi Statisztikai Hivatal elnökének előterjesztése alapján tudomásul vette a Gazdaságkutató Intézet jelentését a népgazdaság 1969. évi várható fejlődéséről; a Magyar Nemzeti Bank elnökének javaslatára határozatot hozott a hitelpolitikai irányelvek kiegészí­téséről, illetve módosításáról és az 1970. évi beruházási hitelkon­­tingensről, majd elfogadta a mun­kaügyi miniszter­­jelentését az ipar és az építőipar 1969. I—III. negyedeii munkaügyi helyzetéről. A pénzügyminiszter és az igaz­ságügy-miniszter előterjesztette az 1970. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tervezetét. A kormány megvitatta és elfogadta a törvényjavaslatot, majd úgy ha­tározott, hogy azt az országgyűlés elé terjeszti. A kormány tudomásul vette az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökének a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnökével egyetértésben tett előterjesztését az 1971—1985-ig terjedő időszak­ra szóló országos távlati tudomá­nyos kutatási terv elkészítésének módszertanáról. Ennek kidolgozá­sánál figyelembe vették a kor­mány tudománypolitikai bizottsá­ga által elfogadott elveket. A Szakszervezetek Országos Tanácsának javaslatára a munka­ügyi miniszter előterjesztést ké­szített a részesedési alap kategó­riák szerinti felosztásának meg­szüntetésére, melyet a kormány elfogadott. Határozatot hozott ar­ra, hogy a részesedési alap fel­osztását, felhasználásának módját vállalati hatáskörbe kell utalni. (Folytatás a 3. oldalon.) MAI SZÁMUNKBAN• Tanítóképzés Gondoskodást felső fokon! (3. oldal.) Közel-Kelet Líbiai változások (3. oldal.) A Népszabadság kérdez — az illetékesek válaszolnak (4. oldal.) Készülődés Tatabányán a 25. évfordulón (4. oldal.) A kormányzó úr megmásítja elhatározását György István dokumentumsorozata (6. oldal.) Köpeczi Béla: Az élő Voltaire (6. oldal.) Heti rádió- és tv-műsor (10. oldal.) Harminckét órás ott-tartózkodás után újra az anyaűrhajón a Holdon járt űrhajósok Ottfelejtettek egy tekercs színes filmet (Washingtoni t­udósítónktól.) Az Apollo–12 két holdraszállt űrhajósa, Conrad és Bean, sikere­sen végrehajtotta fő feladatát: összesen harminckét órát töltött a Holdon. Csütörtökön, magyar idő szerint délután néhány perccel fél négy előtt a holdkompon felemel­kedtek a Viharok Tengerének tér­ségéből. Három órával később megkezdődött a roppant­ nehéz művelet, a holdkomp és az anya­űrhajó közelítése, majd a kettőt össz­ekapcsolták. Miután Conrad és Bean a ki­alakított alagúton keresztül visz­­szatért az anyaűrhajóra, a hold­kompot elválasztották, s egy ki­lövőberendezés segítségével eltá­volították az űrhajótól, visszalőt­ték a Hold felszínére. Az űrhajó — immár három asztronautával a fedélzetén — egyetlen űrhajóként még egy napig folytatja keringé­sét 125 kilométer magasban a Hold körül, az űrhajósok az Apollo—13 tervezett leszállóhelyét fényképezik. A Föld felé való visszaút ezután kezdődik, s az Apollo—12 a tervek szerint hét­főn érkezik vissza a Csendes­óceán kijelölt térségébe. Az űrhajósok a szerdai első, több mint három és fél órás hold­séta során öt megfigyelőműszert helyeztek el e műszerek áram­­szolgáltató berendezésével együtt. Emellett kőzetmintákat gyűjtöt­tek és fényképfelvételeket készí­tettek. Tv-kamerájuk az első per­cekben elromlott, s azt nem is si­került megjavítani. A második holdsétára magyar idő szerint csütörtökön kora reggel került sor. Ez is több mint három és fél óráig tartott. Conrad és Bean további kőzet- és holdpormintákat gyűj­tött, fényképfelvételeket készített. Egy epizód csaknem végzetessé vált: Conrad egy holdrögért le­hajolva elvesztette egyensúlyát és elesett. Társa azonnal mellette ter­mett és felsegítette, az űrruha szerencsére nem sérült meg. A második felderítő holdséta csúcspontja az volt, amikor az űr­hajósok elérték a Surveyor—3 automata űrállomást, amely már két és fél éve fekszik egy krá­ter mélyén. Conrad és Bean ek­kor körülbelül ötszáz méternyire volt a holdkomptól. Az űrhajósok közölték, hogy a kráter geológiai­­lag rendkívül réginek látszik, majd megkérdezték: „Milyen szí­nűek voltak fellövéskor a Sur­veyor fő részei?” „Kék-fehérek” — volt a Föld válasza. „Nos — jelentette Conrad —, a színek a Holdon megváltoztak: most ugyanezek az alk­atrészek sárgás­barnák. A hajtóművet borító zöld festék viszont megtartotta eredeti színét.” A kráterba leereszkedő űrhajósok leszerelték a Sur­veyor—3 kameráját, néhány más alkatrészét, ezeket visszahozzák a Földre. A második holdséta végén az asztronauták jókedvűen közölték, hogy tetőtől talpig ragacsos hold­­porszemcsék borítják őket. Jóked­vüket az férfi lohasztotta le, hi­gy amikor visszatértek a holdkomp­ra, kiderült: egy csomag színes filmet, a hozzá tartozó zsákkal együtt kint felejtettek. A színes­­film-tekercs a Holdhoz való köze­ledésükről­ készült. Vajda Péter B­efejeződött Losonczi Pál iráni látogatása ,s­«­ ítészru’rko­zik » ritufjijeh­ (Kiküldött munkatársunktól.) Csütörtökön még Irán szépséges tájait csodálta meg Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és a vele utazó küldöttség, de ugyanaznap dél­után már ismét az ország fővá­rosában, Teheránban, a művelő­désügyi minisztériumban nézte végig a magyar vendégek látoga­tásáról készült filmet, amelyet a vendéglátók rekord gyorsasággal készítettek el. A program zsúfoltságára jel­lemző, hogy eközben Tímár Má­tyás miniszterelnök-helyettes és Asztalos Lajos kohó- és gépipa­ri miniszterhelyettes azoknak a gazdasági problémáknak a rész­leteiről tárgyalt iráni partnerei­vel, amelyek Reza Pahlavi sah és Losonczi Pál megbeszélésein felmerültek. Valamennyi tárgyaláson iráni részről ismételten hangoztatták, hogy szélesíteni kívánják gazda­sági kapcsolataikat hazánkkal, a kölcsönös előnyök elve alapján. Ugyanerre törekednek valameny­­nyi szocialista országgal. Az iráni tervhivatal elnökét és Ansari mi­nisztert további tárgyalásokra meghívták Magyarországra. Csütörtök este Losonczi Pál programjának hivatalos része a sahinsah díszvacsorájával zárult. Az Elnöki Tanács elnöke és kísé­rete a terv szerint pénteken in­dul haza különrepülőgépén a te­­heráni Mehrabad repülőtérről. Patkó Imre" A tárgyalóasztalnál.

Next