Népszabadság, 1970. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1970. január 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Uteniknék dr. Szalay Józsefet Mély részvéttel kísérték szerdán utolsó útjára az Újpesti temetőben dr. Szalay Józsefet, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott elnökét. A családtagokon, rokonokon kívül nagy számmal vettek részt a végső tisztességadáson volt munkatársai, barátai, a magyar jogi élet, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Ravatalánál díszőrséget állt dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is. A ravatalnál dr. Gellért György, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese búcsúbeszédében méltatta dr. Szalay József küzdelmes, sikerekben gazdag életútját, a népi demokrácia szolgálatában kifejtett tevékenységét, így a Budapesti Népbíróságon, az ügyészi szervezet különböző posztjain, köztük a legfőbb ügyész első helyetteseként, majd az igazságügyminiszter első helyetteseként és a Legfelsőbb Bíróság elnökeként végzett munkáját. A legmagasabb bírói székben az ítélkezés egységének biztosításán és a Legfelsőbb Bíróság elvi irányító munkájának magas szintre emelésén fáradozott. Eközben jelentős jogirodalmi tevékenységet fejtett ki. Kiváló munkája elismeréséül többször részesült kitüntetésben. Élete a hivatástudattól mélyen áthatott, a szocializmus építésén a saját munkaterületén lelkesen fáradozó, s a társadalmi munkában is jelesen tevékenykedő kommunista élete volt. Halálával igazságszolgáltatásunk s a magyar jogászság kiemelkedő egyénisége távozott körünkből — mondotta. Dr. Szilbereky Jenő igazságügyminiszter-helyettes az Igazságügy-minisztérium dolgozói nevében búcsúzott dr. Szalay Józseftől. — A párt hívó szava, az állami elhatározás a legkülönbözőbb munkahelyekre állította. Fegyelmezetten vállalta a nem könynyű munkát, a sokirányú feladat megoldását. A cél mindig egy volt: az igazságszolgáltatással védeni az új társadalmat, szolgálni a szocialista fejlődést. Politikai és állami munkájához szervesen hozzá tartozott jogász-közéleti tevékenysége is. Mint az igazságügyminiszter első helyettese, olyan időszakban állott az igazságügyi szervezete vezető posztján, amelyben alapvető igazságügyi jogszabályok születtek, s lényeges intézkedések láttak napvilágot a bírósági munka javítására, színvonalának emelésére. A sírnál a Magyar Jogász Szövetség elnöksége és a magyar jogászok nevében dr. Prandler Árpád, a szövetség főtitkára mondott búcsúbeszédet, Sándor Gyula, az Egyesült Izzó munkavédelmi osztályának vezetője a régi baráti kör végső búcsúját tolmácsolta. Átadták az ország legnagyobb lakóházát A 43-as Építőipari Vállalat dolgozói szerdán, Szilveszter napján átadták az óbudai lakótelep második épületét, az ország legnagyobb lakóházát, amelynek 472 lakásában 1600—1800 ember kap új otthont. Úgyszólván rekordidő alatt építették fel, hiszen csak augusztusban kezdték a panelek szerelését. Hagyományos módon általában tizenhat napig tart egy lakás építése, de ennél a háznál 1,8 nap volt az átlag. Az épület lábakon áll, s az oszlopok között üzleteket rendeznek be. Egyébként az óbudai új városrész valamennyi lakóházát lábakra állítják, s így arra is lehetőség nyílik, hogy a római kori emlékeket, romokat szabadtéri „cölöp-múzeumban” mutassák be. A vállalat dolgozói 1969-ben — az ország legnagyobb lakóházával együtt — 5301 lakást adtak át, 101-gyel többet, a tervezettnél. Elkészítették már az 1970-es évi tervüket s a felszabadulási verseny programját. Így elhatározták, hogy 1970. november 7-re teljesítik harmadik ötéves tervüket, s az év hátralevő részében ezer lakást adnak át az előirányzaton felül. most egymással nem az eredményekről akarunk beszélni, hanem a mozgásról. Nem is a tízegynéhány éves fejlődésről, „liberalizálásról” — erről talán később, ha futja a papírból ebben a levélben —, hanem arról az újabb mozgásról, amely a gazdasági reformmal indult meg. Az Önök fogékonysága onnan ered, hogy ez a változás önöket is erősen érdekli. ,A gazdaságirányítás új módszere nem valami csodaszer, nem is mondta Magyarországon senki, hogy az és az ön fogékonyságát nyilván ez is segített működésbe hozni. De nem csodaszer, nem is várunk tőle csodákat és nem is hozott egy csodát sem, csak azt, hogy van. Ezért mondom: nem eredményeinkkel akarok dicsekedni, hanem a mozgásra hívom fel a figyelmet. AZOK, AKIK A REFORMOT LÉTREHOZTÁK — és az előkészítés módját is félreteszem egy kicsit, mert erről is beszélnünk kell —, valami újat akartak. El akarták mozdítani a szocialista gazdaságot idejétmúlta, helyenként megkövesedett állapotából. Tisztában voltak és vannak azzal, hogy a következő évek hoznak jót is, tévését is. A mozgás feszültséget teremt, e feszültség mindenféle erőt mozgósít, sőt polarizál is. A mozgás, a változás, a feszültségek érdeklik természetesen a nyugati, szocialistaellenes köröket is, de ön nyilván nem ezt az érdeklődést nevezte fogékonyságnak, hanem a sajátját és ■barátaiét, akik egy új, egy másik utat keresnek, mert látják, hogy a mienkhez hasonló problémákkal a nem szocialista társadalmak nem tudnak megbirkózni. A centralizálás és a decentralizálás gondjai — hogy csak egyetlen példát ragadjak ki — nyilván tőkés kiadásban is megvannak, de folytathatnám, ha közgazdász lennék, a tervezés, az irányítás, az infláció, az exportérzékenység, a nemzetközi együttműködés, a közös és nem közös piacok kérdéseinek és még sok másnak a felsorolásával. A fogékonyság azt is jelenti, hogy a nyugati értelmiség nem tud kívülmaradni a mi vitáinkon és ez a mi most igen tág többes szám, hiszen valami hasonló mozgás, változás minden szocialista országban megkezdődött. Önök, kedves barátom, részt vesz- nek a mi vitáinkban, beleszólnak és hosszú idő után először az a benyomásom, hogy nekünk, a reformnak szurkolnak. A reform nagy kísérlet és ez minden gondolkozó embert kell hogy vonzzon, izgasson és vonz és izgat is. A fogékonyság szem- és fültanúja voltam e hónap elején, miután önnel Párizsban beszélgettem. Részt vettem az első angol—magyar közgazdasági kerekasztalon, részben mint többé-kevésbé felesleges „hűtődísz’, részben mint a magyar gazdasági reform kulturális és társadalmi hatása című napirendi pont előadója. Az angol csapat — tizenegy plusz egy fő, hogy futballnyelven fejezzem ki magam — részben folytatta a mi itthoni, belső vitáinkat irányításról és szabadkézről, árakról és bérekről, igazgatókról és szakszervezetekről. A magyar szocialista gazdaság reformját kimondatlanul, de olykor ki is mondva, úgy tekintették, mint az európai gazdasági fejlődés egy fontos kísérletét. Bírálták is, de hiszen itthon is bírálják. És ezzel semmi baj sincs; akik a reformot akarták, ezt akarták. EZÉRT BESZÉLHETÜNK FOGÉKONYSÁGRÓL, nem pedig egyszerűen jó sajtóról. A többletet egy példával szeretném megvilágítani és egyben a léptékkérdés bonyolultságára újból rámutatni. A példát éppen Ön említette: azt olvasta nemrég az angol Guardianban, hogy Budapesten elevenebb az élet, mint Bécsben. Itthon előkerestem a Guardian cikkét és egy igen jellemző jelenséget fedeztem fel. A tudósítás írója Kádár Jánost idézi: „Aki nincs ellenünk, velünk van.” Igen ám, de ez a mondat majdnem egy évtizede hangzott el és akkoriban a nyugati értelmiség nem akarta elhinni vagy nem vette komolyan. Azt is mondhatnék, hogy a Magyarország iránti fogékonyság tehát egy érési folyamat egyik állomása. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. A gazdasági reform előidézte mozgásban és feszültségben az a helyzet állt elő, hogy — aki velünk van, egymással vitatkozik. Ez pedig hozzátartozik ahhoz a folyamathoz, amit önök ,,liberalizálásnak” szeretnek nevezni és amit főképpen teszek idézőjelbe, mert itthon e kifejezést — sokakkal együtt — keveslem. Nemcsak azért, mert a liberalizmus egy meghatározott gazdaságtörténeti és gazdaságpolitikai fogalom és liberalizálás szocialista társadalomban történetileg és szociológiailag helytelen kifejezés, hanem azért, mert ez a szó átvitt értelemben, sem több mint a szabadságjogok passzív értelmezése, engedékenység, türelem, tolerancia, ön és sok más nyugati értelmiségi hosszú ideig azt gondolta, hogy csak holmi ideológiai szőrszálhasogatás mondatja velünk a demokratizálást. A szocialista társadalom azonban ma Magyarországon nem liberalizálódni, hanem demokratizálódni akar. E folyamathoz jelentékenyen hozzájárult a gazdasági reform — már létrejötte előtt is. Magának az előkészítésnek a módjára és feltételeire gondolok. Az a hosszú nyilvános vita, amely a gazdasági újnyitás új módszerének törvénybe iktatása előtt hónapokig foglalkoztatta az országot, újra bebizonyította, hogy a kor problémáit megoldani csak úgy lehet, ha két feltételt biztosítanak: a nyilvánosság bevonását és a tévedés jogát. E két demokratikus jog szerepe a reform életbe lépése óta sem szűnt meg, sőt napról napra növekszik. A gazdasági reform paradoxona az, hogy a közvélemény örül neki, de folyton kritizálja. De hiszen ez is a demokratikus közélet egyik jellemvonása. Az emberek nemcsak termelők, de fogyasztók is. Nemcsak annak örülnek, hogy sok bürokrácia megszűnt (azért még maradt), hanem nyugtalanít-ja őket egy és más áremelkedése. Az emberek nemcsak a közélet tagjai, hanem családtagok is, és e kettősség is egyik forrása annak az egészséges vitatkozó és kritizáló szellemnek, amely ma Magyarországra jellemző. AMiT AZONBAN MOST MAGYARORSZÁGON a gondolkodó fők keresnek, az több ennél: a demokráciának új, tehát szocialista módja. Nem akarom Önnek azt mondani, kedves barátom, hogy ez már készen van; még a fejünkben sincs meg, hogy Pallas Athéné gyanánt kipattanjon —, hiszen egyébként Zeusznak sem hiszi már magát senki nálunk. Csak arra szeretnék utalni, hogy a gazdasági reform, a levegős művészeti, irodalmi élet, a parlament új próbálkozásai, az új tudománypolitika arra biztatják és bátorítják az embereket, hogy tevékenyen vegyenek részt a közéletben, így alakul majd ki — remélem és reméljük együtt — nem meglevő sémák kitöltésével, hanem alulról és felülről egyszerre kísérletezve, a demokrácia mint a szocializmus természetes életmódja. Messzire kerültem a „fogékonyságtól”. De Ön azt kérdezte, hogyan csináltuk? Sokszor üdvözlöm és azt felelem: így. A jogszabályalkotás egyévi mérlege és az 1970. évi tervek INTERJÚ DR. KOROM MIHÁLY IGAZSÁGÜGY-MINISZTERREL Az új törvények és jogszabályok mindig nagy érdeklődésre tartanak számot. Ezt tapasztaltuk a most zárult évben is. Az 1969. évi jogszabályalkotó tevékenység vázlatos mérlegének elkészítését kértük a legilletékesebbtől, dr. Korom Mihály igazságügy-minisztertől. — 1969-ben tovább folytattuk — hangzott a tájékoztatás — a szocialista jogrendszer teljes kiépítésére vonatkozó terveink végrehajtását. Törvényt alkottunk a találmányok szabadalmi oltalmáról, a szerzői jogról, a szakmunkásképzésről, a gázenergiáról, valamint a védjegyekről; velük az országgyűlés fontos társadalmi jelentőségű területeket szabályozott korszerűen, a közérdeknek megfelelően. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kormány is több törvényerejű rendeletet és minisztertanácsi rendeletet alkotott; ezek egyrészt biztosítják a már említett törvények végrehajtását, másrészt olyan gazdasági-társadalmi viszonyokat szabályoznak, amelyeknél felmerült a rendezés igénye. Most nincs mód arra, hogy e jogszabályok tartalmáról akár csak vázlatos áttekintést is nyújtsunk; egyébként valamennyit a szokásos módon kihirdették, a sajtó is foglalkozott velük. — Mit emelne ki mégis, miniszter elvtárs, a kormány által történt szabályozás köréből? — Azt a határozatot, amely új módon rendezte a lakosságot közvetlenül érintő telekgazdálkodási és -elosztási kérdéseket. Abból indultunk ki, hogy a lakosság építkezéseivel kapcsolatos növekvő telekigények érdekében új telekellátási rendszert kell bevezetni. Alapvető követelménynek tartottuk, hogy az építési telkek fontos társadalmi céljukat szolgálják, s ne lehessenek a munka nélküli vagyonszerzés, a spekuláció forrásai. Úgyszintén a dolgozók széles körét érintette a nyereségrészesedés elosztását eddig szabályozó kategorizálás eltörlése is. Az új követelményeknek megfelelően rendeztük a kisipari és fogyasztási szövetkezetek s azok szövetségeinek jogi helyzetét. — Hogyan jellemezhetnénk tömören az elmúlt év jogalkotásait? — Valamennyi új jogszabály megalkotásánál — a korszerű igényeknek megfelelően — figyelembe vették a társadalmi és az egyéni érdek összhangját, vagy az összhang biztosításának követelményeit. Sok közülük régi, elavult, némely esetben még múlt századi jogszabályt váltott fel; elmondhatjuk róluk, hogy áttekinthető szerkezetükkel, az eljárás egyszerűsítésével nemcsak a jogászok, hanem a lakosság számára is világosak, érthetőek. Vagyis a jogalkalmazók és az állampolgárok számára egyaránt olyan útmutatást adnak, amelyek megfelelő alkalmazásával és követésével hiánytalanul érvényesül a szocialista törvényesség. — Hallhatnánk-e valamit az új esztendő tervezett jogszabályairól? — Az Igazságügy-minisztérium — együttműködve az illetékes minisztériumokkal — elkészítette a jogszabályalkotás 1970. évi tervjavaslatát s ebből kitetszik, hogy a jövőben is sok fontos kérdés jogi rendezésére kerül sor. Megemlítenék néhányat közülük. Azt tervezzük, hogy törvényjavaslatot nyújtunk be az országgyűléshez az állami vállalatokról; jogállásukat több mint két évvel ezelőtt kormányrendelettel szabályoztuk. Az eltelt idő igazolta, hogy a szabályozás túlnyomórészt helyes volt. Úgy véljük azonban, elérkezett az ideje, hogy a szocialista gazdálkodás alapvető egységeinek jogi helyzetét most már legmagasabb szinten, törvényben rögzítsük, felhasználva a két esztendő alatt szerzett tapasztalatokat is. Ismeretes, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogi helyzetét törvény szabályozza. Gazdasági fejlődésünk igényli, hogy a kisipari és fogyasztási szövetkezetekről is magas szintű jogszabályt alkossunk. Felvetődik az egységes szövetkezeti törvény szükségessége is; ez — terveink szerint — összefoglalja majd a minden szövetkezeti formára egyaránt érvényes szabályokat, olyan alapvető kérdéseket rendezve jogilag, mint a szövetkezet alapítása, szervezete, működésének elvei, a tagság jogai és kötelezettségei, az irányítás, a felügyelet, az ellenőrzés és így tovább. Az új gazdaságirányítási rendszer hatékonyságának növelését szolgálja majd a szocialista gazdálkodó szervezetek társulásainak korszerű szabályozása. A társulásokra vonatkozó rendelkezések sok tekintetben elavultak, nagyrészt még a kapitalizmus időszakából maradtak ránk, és alkalmazásuk — bármennyire igyekszünk is a kereteket szocialista módon felhasználni — sok nehézséget okoz, akadályozza a vállalatok és szövetkezetek egészséges kooperációját. A készülő jogszabály a fejlett szocialista termelés és forgalom igényeinek megfelelően rendezi majd a fontos kérdést. — Eddig főképp a gazdasági élet fontos területein szükségessé vált jogi szabályozás terveit vázolta Károm elvtárs. Milyen egyéb közérdekű kérdésekben várható még rendezés? — Figyelmet érdemelnek azok az elgondolások, amelyek az ember egészségének védelmét közvetlenül szolgálják a jog eszközeivel, így napirendre kerül a levegő tisztaságának védelmével kapcsolatos új rendelkezés kiadása, s a zajok elleni hatásosabb védekezés. Elkezdődnek az új egészségügyi törvény előkészítő munkálatai. Aktuális problémákat állít a jogalkotás elé a rohamosan fejlődő orvostudomány a szervátültetésekkel kapcsolatosan is, mert szabályozni, definiálni kell a társadalom s az egyén érdekében az ilyen irányú orvosi tevékenységet. Magas szinten javasoljuk szabályozni az útlevélügyeket, egyaránt rendelkezve e témakörben az állampolgárok és a hatóságok jogairól, illetve kötelezettségeiről Elérkezettnek látjuk az időt arra is, hogy a tájékoztató munka feltételei, a tájékoztatással kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket korszerűen szabályozzuk; ezt a sajtó, a rádió és a televízió növekvő szerepe indokolja. — Végül a jogszabályalkotás módszereiről érdeklődnénk, hiszen az említett rendelkezések mellett nyilván még egy sor kisebb-nagyobb probléma jogi szabályozását tervezik az illetékesek. — Valóban, az elmondottakkal csupán vázlatos áttekintést adtam azokról a legfontosabb feladatokról, amelyek 1970-ben jogalkotásunk előtt állanak. A jelzett tennivalók mellett természetesen még sok más kérdés jogi szabályozását tűzzük napirendre, illetve kezdjük el a rendezés előkészítő munkálatait az érintett minisztériumok és az Igazságügyminisztérium összefogott, koordinált tevékenységével. Néhány hónapon belül a kormány elé terjesztjük a jogalkotás távlati programját, hiszen e munkában is elsőrendű jelentősége van az előrelátásnak, a társadalmi igényeket felmérő jogi szabályozás tervszerűségének. A jogszabályalkotásban reánk háruló feladatokat azzal az elhatározással végezzük, hogy munkánkkal — a jog eszközeivel — minél hatékonyabban segítsük a szocialista társadalom teljes felépítését szolgáló elhatározásaink mielőbbi megvalósítását — mondta befejezésül dr. Korom Mihály elvtárs. Újlaki László 5