Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

2 Bírálatok az Egyesült Államok ellen Izrael támogatása miatt Jordániában nyugalom, harc a Szuezi-csatornánál Míg Jordániában a kormány és a Palesztinai ellenálló szervezetek tárgyalásainak előestéjén nyugalom van, a Szuezi-csatorna övezetében légitámadások és tűzpárbajok zajlottak le. Több jelentés foglalkozik az Izraelnek nyújtott amerikai támogatással. A palesztint ellenállási szerve­zetek egyesített parancsnoksága, mint jelentettük, elrendelte a fe­gyelem megszilárdítását. A ren­delkezések végrehajtása pénteken megkezdődött. Ammanban már az előző napon fegyvertelenül jelen­tek meg a szabadságharcosok. Karszalagos ellenálló járőrök cir­kálnak a jordániai fővárosban és ellenőrzik az egyesített parancs­ , nők sírg előírásainak betartását. Egy kairói szóvivő szerint csü-­­­törtökön este az egyiptomi légvé­­­­delem a csatornaövezet középső­­ szakaszán lelőtt egy támadó iz­raeli repülőgépet. Az izraeliek­ több hullámban támadták az egyiptomi állásokat. Tel -Aviv el­ismerte egy gép elvesztését. Pénteken ismét lelőttek egy iz­raeli gépet. Az egyiptomi katonai szóvivő szerint a gép lángokba borulva zuhant le a Szuezi-csa­­torna keleti partján. A többi iz­raeli bombázó a légelhárítás elől elmenekült. A párizsi Figaro szerint Izrael úgynevezett Super-Mirage típusú harci repülőgép gyártásán dolgo­zik. A lap szerint ez az izraeli gyártmányú Mirage prototípusa 1971 végén, vagy 1972 elején ke­rül kipróbálásra. A lap szerint Izraelt nagymértékben segítették azok a tervek, amelyeket a közis­mert kémbotrányban napvilágra került adatok szerint egy svájci mérnök juttatott el az izraeli tit­kosszolgálathoz. A Figaro úgy tudja, hogy Wa­shington és Tel Aviv titkos meg­állapodást kötött: ennek értelmé­ben minden lelőtt Phantom vagy Skyhawk repülőgépet újjal pó­tolnak. Az Egyesült Államok és Izrael cinkosságának bizonyítékairól ír pénteki vezércikkében Hejkál, az Al Ahram főszerkesztője. Wa­shington — írja Hejkál — olyan nagy magasságban repülő, pilóta nélküli felderítő-repülőgépeket szállított Tel Avivnak, amilye­neket még NATO-beli szövetsé­gesei sem kaptak. Ezenkívül Iz­rael hamarosan ötven Phantom mintájú gépet kap, s a nagyösz­­szegű gazdasági segélyen kívül igényt tart főrabbi 80 harci re­pü­lőgépre. Nyilvánvaló, hogy mindez az izraeli agresszió növe­lését szolgálja. Hejkál feltételezi, hogy Nixon a Líbiába irányuló francia fegy­verszállítást fogja ürügyül fel­használni az izraeli igények ki­elégítésére, habár a líbiai szállí­tások feltételei olyanok, hogy há­rom vagy négy éven belül nem éreztethetik hatásukat. A líbiai francia fegyverszállí­tásról tettek fel kérdést Pompi­­dou francia köztársasági elnök­nek. Pompidou hétfőn érkezik az Egyesült Államokba, hogy meg­beszéléseket folytasson Nixon el­nökkel és más vezető amerikai politikusokkal. Ebből az alka­lomból a CBS amerikai televízió munkatársa nyilatkozatot kért az elnöktől. A négy nagyhatalom ENSZ-de­­legátusai csütörtök este eszmecse­rét folytattak a közel-keleti hely­zetről Lord Caradonnak, a brit misszió vezetőjének szállásán. A megbeszélésről nem adtak ki köz­leményt. A következő találkozóra február 27-én kerül sor. Hírügynökségi jelentések sze­rint a szovjet delegátus követelte. A Líbiának eladott Mirage har­ci repülőgépekkel kapcsolatban Pompidou megállapította, hogy jelenleg csak izraeli Mirage gépek láthatók a Közel-Kelet egén. Vé­leménye szerint az izraeli kor­mány valójában nem tart a líbiai légierőktől, s amikor nemtetszé­sét nyilvánítja a francia—líbiai megállapodás miatt, ezzel tulaj­donképpen érvet akar kovácsolni ahhoz, hogy újabb harci repülő­gépeket szerezhessen az Egyesült Álla­moktól. Arra a kérdésre, hogy az Egye­sült Államok lakosságának Izrael­lel rokonszenvező része kedvezőt­len fogadtatásban részesítheti, a francia elnök így válaszolt: — Nem tehetnek antiszemitává. Franciaország mindig támogatta Izraelt, ami ennek az országnak a létjogosultságát, a békéhez va­ló jogát illeti. De túlságosan so­kat szenvedtünk m­i magunk is a háborútól ahhoz, hogy el­ismer­hetnénk bárkinek is a jogát a ka­tonai hódításra, hogy a nagyhatalmak ítéljék el az izraeli támadásokat és sürgessék az izraeli megszálló csapatok visz­­szavonását. A tűzszünet a meg­szállók kivonása nélkül (amit az amerikai küldött javasolt) gya­korlatilag Izrael érdekeit szol­gálná, a megszállást tartósítaná — mondotta a szovjet delegálás. Eszmecsere a közel-keleti helyzetről képünkön balról jobbra: Charles Yost amerikai, Jakov Malik szovjet, Lord Caradon brit és Armand Berard francia delegátus az újabb eredménytelen eszmecsere után. Közlemény a Palesztinai küldöttek moszkvai tárgyalásairól Moszkvában közölték, hogy tár­gyalások folytak az Ázsiai és Af­rikai Országokkal Való Szolidari­tás Szovjet Bizottsága és a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet küldöttsége között a feleket köl­csönösen érdeklő kérdésekről. A megbeszélések érintették az együttműködést abban a közös harcban, amely az imperialista­­cionista izraeli agresszió követ­kezményeinek felszámolásáért, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak és érdekeinek védelmé­ért folyik. A küldöttség őszinte köszönetét fejezte ki a szovjet népnek azért a változatlan és szilárd támoga­tásért, amelyben az arab népek igazságos harcát részesíti. A vendégek a szovjet bizottság meghívására február 20-ig tartóz­kodtak Moszkvában, és pénteken elutaztak a Szovjetunióból. A küldöttséget Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szerve­zet végrehajtó bizottságának el­nöke vezette. Az Ázsiai és Afrikai Országok­kal Való Szolidaritás Szovjet Bi­zottsága határozottan elítélte az izraeli agresszoroknak az ameri­kai imperialista körök támogatá­sával az arab népek ellen folyta­tott provokációit, a megszállt arab területek békés lakossága ellen végrehajtott gaztetteit. Hangsú­lyozta, hogy a szovjet nép határo­zottan fellép az arab népek mel­lett, az izraeli agresszorok és im­perialista támogatóik ellen, támo­gatja a Palesztinai arab nép nem­zeti felszabadító antiimperialista harcát. A tárgyalások baráti légkörben folytak. (TASZSZ) Arafatot Kairóba várják Mint kairói tudósítónk jelenti, Arafat, a Palesztinai Felszabadí­tási Szervezet vezetője moszkvai látogatását követően, a jövő héten Kairóba érkezik, ahol két napot tölt. Arafat Kairóból Ammanba utazik. Előkészületek a francia járási választásokra Párizs, február 20. (MTI) Csütörtök este lezárult a jelö­lések határideje a március 8—15- re kitűzött franciaországi járási választásokra. A járások fele részében hatévi időtartamra megválasztják a já­rási tanácsokat Bár a járási taná­csok hatásköre helyi jellegű, a választásoknak országos fontossá­guk van, mert a tavalyi elnökvá­lasztás óta ez az első eset, hogy a választópolgárok fele újból az ur­nákhoz járul és szavazatával vé­leményt nyilváníthat a gaulleista­­centrista kormány politikájáról. A Francia Kommunista Párt nagy erővel készül a szombaton kezdődő választási kampányra. A párt vezetői több mint száz he­­lyen tartanak gyűléseket, március 1-én pedig a párt aktivistái a L’Humanité­ Dimanche különszá­­mával felkeresik a szavazókat. NÉPSZABADSÁG 1970. február 21. szombat KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — né­hány torban Grom­iko szovjet külügyminisz­ter pénteken fogadta Horst Bilm­­­ert, az NDK moszkvai nagykö­vetét, és a kölcsönös érdeklődés­re számot tartó kérdésekről meg­beszélést tartott vele. A meg­beszélést baráti légkör és a nézetek azonossága jellemezte. (TASZSZ) Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága felhívással fordult a vietnami háborúban részt vevő felekhez, hogy gyor­sítsák meg a békére irányuló erőfeszítéseiket és akadályozzák meg az ellenségeskedések kiter­jedését. (MTI) Rogers amerikai külügyminisz­ter pénteken zárt ajtók mögött tárgyalásokat folytatott Gowon nigériai államfővel. Rogens La­­gosból Accrába repült. (Reuter) A CGT-hez tartozó francia vasutasszakszervezet pénteken felszólította tagjait, hogy tekin­tettel arra az álláspontra, amely­re a más szakszervezeti közpon­tokhoz tartozó francia vasutas­szakszervezetek az államvasutak igazgatóságával csütörtökön foly­tatott tárgyalásokon helyezked­tek, vegyék fel ismét a mun­kát. (MTI) Pénteken az Egyesült Államok varsói nagykövetségén megkezdő­dött a 136. kínai-amerikai talál­kozó. (MTI) Itt Odera—Neisse-határ nem lehet vita tárgya Marian Spychalski beszéde (Varsói tudósítónk jelenti.) Varsóban pénteken összeült a Lengyel Nemzeti Egységfront Or­szágos Bizottságának bővített tel­jes ülése, amelyen Marian Spy­chalski elnökölt. A tanácskozá­son részt vettek a politikai pár­tok vezetői, élükön Wladyslaw Gomulk­ával, a LEMP KB első titkárával. — Országunk a Német Demok­ratikus­ Köztársasággal 1950-ben aláírta az Odera—Neisse-határ véglegességét rögzítő görlitzi egyezményt — hangoztatta Spy­chalski. — Az NDK, mint szo­cialista állam, most Lengyelor­szág eszmei, politikai és katonai szövetségese. Lengyelország és az NDK viszonyának alakulása azt bizonyítja, hogy a lengyel és a német nép kiegyezése lehetséges és reális dolog. Az NSZK revan­­sista körei azonban 25 éven át nem akartak tudomást venni a „harmadik birodalomr’ feltétel nélküli kapitulációjának követ­kezményeiről. Mindez állandó veszélyt jelentett az­­európai biz­tonságra. — Része­k voltunk és vágyunk arra, hogy közös tárgy­alóasztal­­hoz üljünk az NSZK kormányá­nak képviselőivel, ha tanácskozá­saink az Odera—Neisse-határ el­ismerés­én alapulnak. Nem Len­gyelországot terheli a felelősség azért, hogy a bonni és a varsói külügyminisztérium képviselői csak a fasiszta német állam fel­tétel nélküli kapitulációja után 25 évvel ültek tárgyalóasztalhoz. Az NSZK előző kormányai sem­mi készséget sem mutattak arra, hogy tárgyaljanak az Odera— Neisse-határ véglegességéről, sőt kül- és belpolitikájuk egyik fő célkitűzéseként jelölték meg a fa­siszta Németország veresége kö­vetkezm­­ényei­nek felszámolását, az európai álamhatáraik, köztük a nyugati lengyel határ megvál­toztatását. A német nacionalista erők reményei azonban nem vál­tak valóra. A lengyel kormány kifejtette, hogy az NSZK kormányával foly­tatott tárgyalásokon nem szere­pelhet az Odera—Neisse-határ kérdése. A határt 25 évvel ezelőtt a nagyhatalmak potsdami szerző­dése véglegesnek rögzítette. Mint ismeretes, a két kormány képviselőinek első politikai véle­ménycseréjére Varsóban február elején került sor. A következő ta­lálkozót március második hetére tűzték ki. Márkus Gyula A francia béketamács levele Pompidouhoz amerikai útja előtt (Párizsi tudósítónktól.) A francia béketanács levelet intézett Pompidouhoz abból az­­ alkalomból, hogy a francia köz­­­­társasági elnök hétfőn hivatalos­­ látogatásra az Egyesült Államok­­­­ba utazik. A levél hangsúlyozza: a fran­­­­cia nép többször határozottan ki­­­­fejezte, hogy elítéli az Egyesült­­ Államok vietnami agresszióját.­­ Helyes lenne, ha az elnök Nixon­­nal való tárgyalásán ezt tolmá­csolná. Ha az amerikaiak felté­tel nélkül visszavonják csapatai­kat és ezzel lehetőséget adnak Vietnam népének, hogy maga döntsön sorsáról, megteremthető a béke — hangsúlyozza a levél. Megvan a feltétele annak is — folytatódik a francia béketanács levele —, hogy az egyre súlyo­sabb konfliktussal fenyegető Kö­zel-Kelet is megbékéljen. Első­sorban ez is az Egyesült Álla­moktól függ, attól, hogy kormá­nya Izraelt — agressziója támo­gatása helyett — a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határoza­tának végrehajtására bírja rá. Szovjet—amerikai tárgyalások a nukleáris robbantások békés felhasználásáról Moszkva, február 20. (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan közöl­ték, hogy február 12. és 17. kö­zött szovjet—amerikai műszaki tárgyalások folytak a szovjet fő­városban a nukleáris robbantások békés célra való felhasználásáról. Ezek a megbeszélések az 1939 áprilisában Bécsben megkezdett eszmecsere folytatását képezték. A szovjet küldöttséget Igor Mo­­rohov, a Szovjet Állami Atom­energia Bizottság első elnökhe­lyettese, az amerikai delegációt pedig T. J. Thompson, az Ameri­kai Atomenergia Bizottság tagja vezette. A megbeszélésekről közös köz­leményt adtak ki, amely hangoz­tatja, hogy a felek megvitatták a nukleáris robbantások békés cé­lokra való esetleges felhasználá­sának különféle vonatkozásait és beszámoltak az ezzel összefüggés­ben végrehajtott kísérleti robban­tásokról. A közlemény kiemeli a nézetek azonosságát arra vonat­kozóan, hogy lehetőség van a nuk­leáris robbantások hatékony al­kalmazására az olaj és gáz kiak­názásának intenzívebbé tételére, föld alatti üregek és víztárolók létesítésére olyan térségekben, ahol ilyenekre szükség van, csa­tornaépítésre, ásványkincsek kül­színi kitermelésére, gáz- és olaj­kitörések elfojtására, valamint egyéb munkálatokra A két küldöttség egyetértett ab­ban, hogy a véleménycsere és a kölcsönös tájékoztatás rendkívül hasznos volt, s arra a következ­tetésre jutott, hogy a tárgyaláso­kat folytatni kell. Célszerűnek vé­lik, hogy a következő tárgyaláso­kon kölcsönösen tájékoztassák egymást a nemzeti programok végrehajtásának eredményekép­pen szerzett tudományos-műszaki adatokról. Káderiskola vagy szanatórium? Pekingi bírálatok az átnevelendők kényelméről Peking, február 20. A káderek megedzésére és át­­nevelésére szolgáló úgynevezett Május 7. Káderiskolák időnként túlságosan kényelmesre sikerül­nek — ez tűnik ki a Zsenmin Zsipaóból, a Kínai Kommunista Párt napilapjából. Ezekben az is­kolákban, amelyeknek az a hiva­talos célja, hogy az elpuhult ká­dereket kemény fizikai munkával átneveljék, gyakorlatilag pedig lehetővé tegyék a „kulturális for­radalom­’ során posztjukból eltá­volított vezetők ideiglenes áthe­lyezését, a körülmények sokszor túlságosan is kulturáltak. A lap egész oldalas összeállításban egy­részt példákat sorol fel arra, mi­lyen az igazi jó káderiskola, más­részt ostorozza azokat, akik más­ként csinálják. A jó példát a Senszi tartomány­beli volt kormányhivatalnokok káderiskolája szolgáltatja. Itt a hallgatók — férfiak és nők, fia­talabbak és öregebbek — mosto­ha természeti viszonyok között maguk húzták fel az épületeket, fát vágtak a hegyekben. A volt tartományi vezetők dereka meg­fájdult, kezük megdagadt, és erre a beszámoló szerint büszkék vol­tak. Vannak azonban másféle ká­deriskolák is. „Egyesek fényű­zően építik a házakat és a városi élet olyan kellékeit és megépítik maguknak, mint a víztorony, elő­adóterem. Díványokat, kényelmes ágyakat hoznak berendezésként. A tömegek kommentárja: lám, át­helyezték a hivatalt” — írja a lap, majd élesen bírálja azt, hogy az intézmények segítették káderis­kolára küldött tagjaikat a kényel­mes körülmények megteremtésé­ben. „A káderiskola nem szanató­rium” — írja figy­elmeztetően a Zsenmin Zsipao.

Next