Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

2 Bírálatok az Egyesült Államok ellen Izrael támogatása miatt Jordániában nyugalom, harc a Szuezi-csatornánál Míg Jordániában a kormány és a Palesztinai ellenálló szervezetek tárgyalásainak előestéjén nyugalom van, a Szuezi-csatorna övezetében légitámadások és tűzpárbajok zajlottak le. Több jelentés foglalkozik az Izraelnek nyújtott amerikai támogatással. A palesztint ellenállási szervezetek egyesített parancsnoksága, mint jelentettük, elrendelte a fegyelem megszilárdítását. A rendelkezések végrehajtása pénteken megkezdődött. Ammanban már az előző napon fegyvertelenül jelentek meg a szabadságharcosok. Karszalagos ellenálló járőrök cirkálnak a jordániai fővárosban és ellenőrzik az egyesített parancs , nők sírg előírásainak betartását. Egy kairói szóvivő szerint csü-törtökön este az egyiptomi légvédelem a csatornaövezet középső szakaszán lelőtt egy támadó izraeli repülőgépet. Az izraeliek több hullámban támadták az egyiptomi állásokat. Tel -Aviv elismerte egy gép elvesztését. Pénteken ismét lelőttek egy izraeli gépet. Az egyiptomi katonai szóvivő szerint a gép lángokba borulva zuhant le a Szuezi-csatorna keleti partján. A többi izraeli bombázó a légelhárítás elől elmenekült. A párizsi Figaro szerint Izrael úgynevezett Super-Mirage típusú harci repülőgép gyártásán dolgozik. A lap szerint ez az izraeli gyártmányú Mirage prototípusa 1971 végén, vagy 1972 elején kerül kipróbálásra. A lap szerint Izraelt nagymértékben segítették azok a tervek, amelyeket a közismert kémbotrányban napvilágra került adatok szerint egy svájci mérnök juttatott el az izraeli titkosszolgálathoz. A Figaro úgy tudja, hogy Washington és Tel Aviv titkos megállapodást kötött: ennek értelmében minden lelőtt Phantom vagy Skyhawk repülőgépet újjal pótolnak. Az Egyesült Államok és Izrael cinkosságának bizonyítékairól ír pénteki vezércikkében Hejkál, az Al Ahram főszerkesztője. Washington — írja Hejkál — olyan nagy magasságban repülő, pilóta nélküli felderítő-repülőgépeket szállított Tel Avivnak, amilyeneket még NATO-beli szövetségesei sem kaptak. Ezenkívül Izrael hamarosan ötven Phantom mintájú gépet kap, s a nagyöszszegű gazdasági segélyen kívül igényt tart főrabbi 80 harci repülőgépre. Nyilvánvaló, hogy mindez az izraeli agresszió növelését szolgálja. Hejkál feltételezi, hogy Nixon a Líbiába irányuló francia fegyverszállítást fogja ürügyül felhasználni az izraeli igények kielégítésére, habár a líbiai szállítások feltételei olyanok, hogy három vagy négy éven belül nem éreztethetik hatásukat. A líbiai francia fegyverszállításról tettek fel kérdést Pompidou francia köztársasági elnöknek. Pompidou hétfőn érkezik az Egyesült Államokba, hogy megbeszéléseket folytasson Nixon elnökkel és más vezető amerikai politikusokkal. Ebből az alkalomból a CBS amerikai televízió munkatársa nyilatkozatot kért az elnöktől. A négy nagyhatalom ENSZ-delegátusai csütörtök este eszmecserét folytattak a közel-keleti helyzetről Lord Caradonnak, a brit misszió vezetőjének szállásán. A megbeszélésről nem adtak ki közleményt. A következő találkozóra február 27-én kerül sor. Hírügynökségi jelentések szerint a szovjet delegátus követelte. A Líbiának eladott Mirage harci repülőgépekkel kapcsolatban Pompidou megállapította, hogy jelenleg csak izraeli Mirage gépek láthatók a Közel-Kelet egén. Véleménye szerint az izraeli kormány valójában nem tart a líbiai légierőktől, s amikor nemtetszését nyilvánítja a francia—líbiai megállapodás miatt, ezzel tulajdonképpen érvet akar kovácsolni ahhoz, hogy újabb harci repülőgépeket szerezhessen az Egyesült Államoktól. Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok lakosságának Izraellel rokonszenvező része kedvezőtlen fogadtatásban részesítheti, a francia elnök így válaszolt: — Nem tehetnek antiszemitává. Franciaország mindig támogatta Izraelt, ami ennek az országnak a létjogosultságát, a békéhez való jogát illeti. De túlságosan sokat szenvedtünk mi magunk is a háborútól ahhoz, hogy elismerhetnénk bárkinek is a jogát a katonai hódításra, hogy a nagyhatalmak ítéljék el az izraeli támadásokat és sürgessék az izraeli megszálló csapatok viszszavonását. A tűzszünet a megszállók kivonása nélkül (amit az amerikai küldött javasolt) gyakorlatilag Izrael érdekeit szolgálná, a megszállást tartósítaná — mondotta a szovjet delegálás. Eszmecsere a közel-keleti helyzetről képünkön balról jobbra: Charles Yost amerikai, Jakov Malik szovjet, Lord Caradon brit és Armand Berard francia delegátus az újabb eredménytelen eszmecsere után. Közlemény a Palesztinai küldöttek moszkvai tárgyalásairól Moszkvában közölték, hogy tárgyalások folytak az Ázsiai és Afrikai Országokkal Való Szolidaritás Szovjet Bizottsága és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttsége között a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A megbeszélések érintették az együttműködést abban a közös harcban, amely az imperialistacionista izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak és érdekeinek védelméért folyik. A küldöttség őszinte köszönetét fejezte ki a szovjet népnek azért a változatlan és szilárd támogatásért, amelyben az arab népek igazságos harcát részesíti. A vendégek a szovjet bizottság meghívására február 20-ig tartózkodtak Moszkvában, és pénteken elutaztak a Szovjetunióból. A küldöttséget Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke vezette. Az Ázsiai és Afrikai Országokkal Való Szolidaritás Szovjet Bizottsága határozottan elítélte az izraeli agresszoroknak az amerikai imperialista körök támogatásával az arab népek ellen folytatott provokációit, a megszállt arab területek békés lakossága ellen végrehajtott gaztetteit. Hangsúlyozta, hogy a szovjet nép határozottan fellép az arab népek mellett, az izraeli agresszorok és imperialista támogatóik ellen, támogatja a Palesztinai arab nép nemzeti felszabadító antiimperialista harcát. A tárgyalások baráti légkörben folytak. (TASZSZ) Arafatot Kairóba várják Mint kairói tudósítónk jelenti, Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője moszkvai látogatását követően, a jövő héten Kairóba érkezik, ahol két napot tölt. Arafat Kairóból Ammanba utazik. Előkészületek a francia járási választásokra Párizs, február 20. (MTI) Csütörtök este lezárult a jelölések határideje a március 8—15- re kitűzött franciaországi járási választásokra. A járások fele részében hatévi időtartamra megválasztják a járási tanácsokat Bár a járási tanácsok hatásköre helyi jellegű, a választásoknak országos fontosságuk van, mert a tavalyi elnökválasztás óta ez az első eset, hogy a választópolgárok fele újból az urnákhoz járul és szavazatával véleményt nyilváníthat a gaulleistacentrista kormány politikájáról. A Francia Kommunista Párt nagy erővel készül a szombaton kezdődő választási kampányra. A párt vezetői több mint száz helyen tartanak gyűléseket, március 1-én pedig a párt aktivistái a L’Humanité Dimanche különszámával felkeresik a szavazókat. NÉPSZABADSÁG 1970. február 21. szombat KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány torban Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken fogadta Horst Bilmert, az NDK moszkvai nagykövetét, és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről megbeszélést tartott vele. A megbeszélést baráti légkör és a nézetek azonossága jellemezte. (TASZSZ) Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága felhívással fordult a vietnami háborúban részt vevő felekhez, hogy gyorsítsák meg a békére irányuló erőfeszítéseiket és akadályozzák meg az ellenségeskedések kiterjedését. (MTI) Rogers amerikai külügyminiszter pénteken zárt ajtók mögött tárgyalásokat folytatott Gowon nigériai államfővel. Rogens Lagosból Accrába repült. (Reuter) A CGT-hez tartozó francia vasutasszakszervezet pénteken felszólította tagjait, hogy tekintettel arra az álláspontra, amelyre a más szakszervezeti központokhoz tartozó francia vasutasszakszervezetek az államvasutak igazgatóságával csütörtökön folytatott tárgyalásokon helyezkedtek, vegyék fel ismét a munkát. (MTI) Pénteken az Egyesült Államok varsói nagykövetségén megkezdődött a 136. kínai-amerikai találkozó. (MTI) Itt Odera—Neisse-határ nem lehet vita tárgya Marian Spychalski beszéde (Varsói tudósítónk jelenti.) Varsóban pénteken összeült a Lengyel Nemzeti Egységfront Országos Bizottságának bővített teljes ülése, amelyen Marian Spychalski elnökölt. A tanácskozáson részt vettek a politikai pártok vezetői, élükön Wladyslaw Gomulkával, a LEMP KB első titkárával. — Országunk a Német Demokratikus Köztársasággal 1950-ben aláírta az Odera—Neisse-határ véglegességét rögzítő görlitzi egyezményt — hangoztatta Spychalski. — Az NDK, mint szocialista állam, most Lengyelország eszmei, politikai és katonai szövetségese. Lengyelország és az NDK viszonyának alakulása azt bizonyítja, hogy a lengyel és a német nép kiegyezése lehetséges és reális dolog. Az NSZK revansista körei azonban 25 éven át nem akartak tudomást venni a „harmadik birodalomr’ feltétel nélküli kapitulációjának következményeiről. Mindez állandó veszélyt jelentett azeurópai biztonságra. — Részek voltunk és vágyunk arra, hogy közös tárgyalóasztalhoz üljünk az NSZK kormányának képviselőivel, ha tanácskozásaink az Odera—Neisse-határ elismerésén alapulnak. Nem Lengyelországot terheli a felelősség azért, hogy a bonni és a varsói külügyminisztérium képviselői csak a fasiszta német állam feltétel nélküli kapitulációja után 25 évvel ültek tárgyalóasztalhoz. Az NSZK előző kormányai semmi készséget sem mutattak arra, hogy tárgyaljanak az Odera— Neisse-határ véglegességéről, sőt kül- és belpolitikájuk egyik fő célkitűzéseként jelölték meg a fasiszta Németország veresége következményeinek felszámolását, az európai álamhatáraik, köztük a nyugati lengyel határ megváltoztatását. A német nacionalista erők reményei azonban nem váltak valóra. A lengyel kormány kifejtette, hogy az NSZK kormányával folytatott tárgyalásokon nem szerepelhet az Odera—Neisse-határ kérdése. A határt 25 évvel ezelőtt a nagyhatalmak potsdami szerződése véglegesnek rögzítette. Mint ismeretes, a két kormány képviselőinek első politikai véleménycseréjére Varsóban február elején került sor. A következő találkozót március második hetére tűzték ki. Márkus Gyula A francia béketamács levele Pompidouhoz amerikai útja előtt (Párizsi tudósítónktól.) A francia béketanács levelet intézett Pompidouhoz abból az alkalomból, hogy a francia köztársasági elnök hétfőn hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazik. A levél hangsúlyozza: a francia nép többször határozottan kifejezte, hogy elítéli az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Helyes lenne, ha az elnök Nixonnal való tárgyalásán ezt tolmácsolná. Ha az amerikaiak feltétel nélkül visszavonják csapataikat és ezzel lehetőséget adnak Vietnam népének, hogy maga döntsön sorsáról, megteremthető a béke — hangsúlyozza a levél. Megvan a feltétele annak is — folytatódik a francia béketanács levele —, hogy az egyre súlyosabb konfliktussal fenyegető Közel-Kelet is megbékéljen. Elsősorban ez is az Egyesült Államoktól függ, attól, hogy kormánya Izraelt — agressziója támogatása helyett — a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának végrehajtására bírja rá. Szovjet—amerikai tárgyalások a nukleáris robbantások békés felhasználásáról Moszkva, február 20. (TASZSZ) Moszkvában hivatalosan közölték, hogy február 12. és 17. között szovjet—amerikai műszaki tárgyalások folytak a szovjet fővárosban a nukleáris robbantások békés célra való felhasználásáról. Ezek a megbeszélések az 1939 áprilisában Bécsben megkezdett eszmecsere folytatását képezték. A szovjet küldöttséget Igor Morohov, a Szovjet Állami Atomenergia Bizottság első elnökhelyettese, az amerikai delegációt pedig T. J. Thompson, az Amerikai Atomenergia Bizottság tagja vezette. A megbeszélésekről közös közleményt adtak ki, amely hangoztatja, hogy a felek megvitatták a nukleáris robbantások békés célokra való esetleges felhasználásának különféle vonatkozásait és beszámoltak az ezzel összefüggésben végrehajtott kísérleti robbantásokról. A közlemény kiemeli a nézetek azonosságát arra vonatkozóan, hogy lehetőség van a nukleáris robbantások hatékony alkalmazására az olaj és gáz kiaknázásának intenzívebbé tételére, föld alatti üregek és víztárolók létesítésére olyan térségekben, ahol ilyenekre szükség van, csatornaépítésre, ásványkincsek külszíni kitermelésére, gáz- és olajkitörések elfojtására, valamint egyéb munkálatokra A két küldöttség egyetértett abban, hogy a véleménycsere és a kölcsönös tájékoztatás rendkívül hasznos volt, s arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalásokat folytatni kell. Célszerűnek vélik, hogy a következő tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztassák egymást a nemzeti programok végrehajtásának eredményeképpen szerzett tudományos-műszaki adatokról. Káderiskola vagy szanatórium? Pekingi bírálatok az átnevelendők kényelméről Peking, február 20. A káderek megedzésére és átnevelésére szolgáló úgynevezett Május 7. Káderiskolák időnként túlságosan kényelmesre sikerülnek — ez tűnik ki a Zsenmin Zsipaóból, a Kínai Kommunista Párt napilapjából. Ezekben az iskolákban, amelyeknek az a hivatalos célja, hogy az elpuhult kádereket kemény fizikai munkával átneveljék, gyakorlatilag pedig lehetővé tegyék a „kulturális forradalom’ során posztjukból eltávolított vezetők ideiglenes áthelyezését, a körülmények sokszor túlságosan is kulturáltak. A lap egész oldalas összeállításban egyrészt példákat sorol fel arra, milyen az igazi jó káderiskola, másrészt ostorozza azokat, akik másként csinálják. A jó példát a Senszi tartománybeli volt kormányhivatalnokok káderiskolája szolgáltatja. Itt a hallgatók — férfiak és nők, fiatalabbak és öregebbek — mostoha természeti viszonyok között maguk húzták fel az épületeket, fát vágtak a hegyekben. A volt tartományi vezetők dereka megfájdult, kezük megdagadt, és erre a beszámoló szerint büszkék voltak. Vannak azonban másféle káderiskolák is. „Egyesek fényűzően építik a házakat és a városi élet olyan kellékeit és megépítik maguknak, mint a víztorony, előadóterem. Díványokat, kényelmes ágyakat hoznak berendezésként. A tömegek kommentárja: lám, áthelyezték a hivatalt” — írja a lap, majd élesen bírálja azt, hogy az intézmények segítették káderiskolára küldött tagjaikat a kényelmes körülmények megteremtésében. „A káderiskola nem szanatórium” — írja figyelmeztetően a Zsenmin Zsipao.