Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

­ VILÁG PROLETÁRJAI.* EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér nepszabadság 1970. február 21. szombat A/, MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 44. szám A jó üzlet nem jön házhoz A Magyar Hajó- és Darugyár­ban az utolsó magyar (Láng-gép­gyári) Diesel-motorokat építik be a Balatonfüreden készülő tolóha­jókba. A többi hajótípusba már NDK-beli motorok kerülnek. Ezek ugyanis nagyobb sorozat­ban, gazdaságosabban készülnek, s így csaknem feleannyiba ke­rülnek, mint a Láng-gyári moto­rok. A hatásos importverseny eredménye: versenyképesebbek a magyar hajók a világpiacon. Példát említhetnénk még tu­catnyit. Több baráti országból importált termék: alkatrész, sze­relési egység, gép és berendezés jobbnak, olcsóbbnak bizonyult hazai versenytársánál. Mégsem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Vállalataink álta­lában többet kívánnak eladni, mint vásárolni a szocialista orszá­gokban. A gazdasági szabályozás hatékonyan ösztönöz a KGST- partnerek igényeinek kielégítésé­re, ám az export további lendü­letes növekedését a viszonylag alacsony import fékezi. Keveset vásárolunk, s ezért eladni sem tudunk annyit, amennyit szeret­nénk, így végeredményben a re­formnak a szocialista munka­­megosztást serkentő hatása is csak korlátozottan érvényesülhet. A szocialista import növelését több intézkedés könnyíti, segíti, nem állíthatjuk tehát, hogy a fel­használók ösztönzésével van baj. Vállalataink főként azért nem vá­sárolnak többet, mert nem isme­rik eléggé a szocialista országok termékválasztékát, -kínálatát. Ér­demes lenne tehát többet tudnunk barátaink iparáról, gyártmányvá­lasztékáról, mert sok olyan gépet, részegységet, alkatrészt, anyagot vásárolhatnánk előnyösen tőlük, amelyet jelenleg a tőkés világpia­con szerzünk be vagy idehaza ál­lítunk elő gazdaságtalanul. „Aki­nek van eladó portékája, az meg­felelő propagandával kínálja el­adásra” — így vélekednek néha a magyar felhasználók, s nemrit­kán a külkereskedők is. Az érde­kelt baráti országok, kétségtelen, egyre több árubemutatót tartanak hazánkban, kezdik kihasználni a BNV-t és az árupropaganda egyéb formáit. Ám a jó üzlet nem jön feltét­lenül házhoz, szükséges tehát a felhasználó és főként a külkeres­kedő aktivitása, piackutató mun­kája a beszerzésnél, az import­nál is. Vagyis a külkereskedelmi vállalatok nem érhetik be csupán a postás szerepével, a hozzájuk feladott rendelések továbbításá­val. Kívánatos, hogy felderítsék: milyen nálunk keresett vagy ér­deklődésre számot tartó terméke­ket gyártanak a baráti országok­ban, különösen a hatalmas Szov­jetunióban. S a termékjegyzékek, műszaki leírások és ajánlatok be­szerzésén kívül némi kockázat­­vállalással saját számlára, raktári kiszolgálásra is importálhatnának bizonyos termékeket. A baráti or­szágok árukínálatának alapos is­meretében nélkülözhetetlen a ha­zai piac „megdolgozása", a belső vevőkör kialakítása. Vagyis sza­kítani kellene a külkereskedelmi tevékenység régi mechanizmusból örökölt egyoldalúságával, export­­centrikusságával. Ezért kívánatos lenne — legalábbis átmenetileg — a szocialista importot a külkeres­kedelmi vállalatoknál is megkü­lönböztetett módon ösztönözni. Kovács József A LENIN-CENTENÁRIUMRA KÉSZÜLNEK A SZOVJETUNIÓBAN Nagyszabású munkaverseny - Tudományos tanácskozások - Visszaemlékezések Leninre (Moszkvai tudósítónktól.) Még két hónap választ el a nagy jubileumtól, Lenin születé­se 100. évfordulójától, de a meg­emlékezés szelleme már áthatja a szovjet élet minden területét. Ezt az emlékezést, a lenini eszmei örökség felidézését az a törekvés jellemzi, hogy ne elvontan, tör­ténelmi visszatekintésként köze­lítsék meg a kérdéseket, hanem napjaink feladataira keressenek választ. E tekintetben sokat hoztak már eddig is és biztató perspektívá­­júak a különböző tudományos tanácskozások, szimpozionok, el­méleti konferenciák, amelyeken különösen a társadalmi tudomá­nyok legjobb szakértői — köz­tük külföldi kutatók is — igen eleven eszmecseréket folytatnak. A sajtó munkásainak tavalyi le­­ningrádi nemzetközi szimpozion­­ja mellett — a januárban lezaj­lott két tanácskozás az anti­­kommunizmus elleni harc és a szocialista világgazdaság problé­máit megvitató tudományos ér­tekezlet után — éppen ezekben a napokban zajlik Moszkvában újabb érdekes szimpozion; a té­mája: „Lenin a nők társadalmi szerepéről és a nőkérdés megol­dásának tapasztalatai a szocia­lista országokban.” Minden társadalmi és irodalmi folyóirat januári—februári szá­mában közölt olyan cikket, ta­nulmányt, amely közvetlenül is a Lenin-évfordulóhoz kapcsoló­dik. Ezek közül egyik-másik meg éppen az új kutatásokat ismer­teti, vagy eddig nem tárgyalt módon közelít meg egy-egy prob­lémát. Így például a Mirovaja Ekonomika i Mezsdunarodnije Ob­osenyija című folyóirat feb­ruári számában Ambarcumov „Lenin elméleti öröksége és a szociológia hiány­ problémája” címmel írt cikket, amelyben elemzés alá veszi a mai nemzet­közi szociológiai irodalom leg­újabb irányzatait is. A Voproszi­­ Ekonomiki januári számában Fejgmn akadémikus cikke, amely Leninnek a termelőerők szocia­lista területi elosztásáról való né­zeteit elemzi, minden következte­tését a rendkívül fontos problé­makör mai, szovjetuniós-es­ ösz­­szefüggéseire vonatkoztatja. A. Birman professzor a Novij Mir 1989. 12. számában megjelent „A leghálásabb feladat” című írása a gazdasági reform eredményeit, hiányosságait, akadályait elemzi Lenin elméleti megállapításainak és a húszas években tett gyakor­lati lépéseinek tükrében. A Leninnel f­okozó írások másik nagy csopr­a a visszaem­­­­lékezések és az irodalmi jellegű életrajzok. Szerzőik általában Le­nin kortársai. Ezeknek a vissza­emlékezéseknek az a jellegzetes­ségük, hogy — mondhatnánk — intimebbek, mint általában az ed­­­­digiek voltak, vagyis jobban meg­­­­mutatják Lenin személyiségét, s egyéni vonásait, szokásait, életé­nek mindennapjait. A lenini témával természetesen­­ foglalkozik a filmgyártás is. Res­taurálják például a Leninről ké­szült egyik feledésbe merült do­kumentumfilmet, Dziga Vertov 1934-ben forgatott Három dal Le­ninről című munkáját. A filmet annak idején H. G. Wells, a kivá­ló angol fantasztiikusregény-író — aki Leninnel is folytatott beszél­getést — hatalmas műként jelle­mezte. A jubileumi előkészületekben fontos helyet foglal el az úgyne­vezett lenini helyek méltó külső­ségekkel való felruházása, alkal­massá tétele, hogy a várhatóan hatalmas belföldi és külföldi lá­togató tömegeket majd megfele­lően tudják fogadni. S az üzemekben, Intézményeik­ben, kolhozokban, szovházokban, minden munkahelyen napról nap­ra, minden nagyobb feltűnés nél­kül is zajlik a jubileumi munka­verseny, a felajánlások valóra váltása. " Nemes János Szovjet nyilatkozat a leszerelési bizottság munkájáról Alekszej Roscsin nagykövet, a genfi leszerelési értekezleten részt vevő szovjet küldöttség ve­zetője a genfi magyar különtudó­­sítóknak adott interjújában rá­mutatott arra, hogy a leszerelési bizottság a tavalyi kibővítés kö­vetkeztében reprezentatívabb és hatékonyabb lett. A bizottságban képviselve vannak a nyugati ka­tonai szövetségi rendszer tagjai, velük azonos számban szocialista országok, valamint az úgyneve­zett el nem kötelezett államcso­port tagjai. Legutóbb nyolc új ál­lammal bővült a bizottság, köz­tük a Magyar Népköztársasággal. A szovjet képviselő hangsú­lyozta, hogy három kérdésnek tulajdonít különös fontosságot: az első a vegyi- és a baktérium­fegyverek betiltása, a második a tömegpusztító fegyverek kitiltása a tengerek és óceánok fenéktér­ségéből, a harmadik az általános és teljes leszerelés előmozdítása. Roscsin a szocialista országok­nak a leszerelési bizottságban folytatott együttműködésével kap­csolatban kijelentette: „Együtt­működésünk szoros. Rendszere­sen konzultálunk az ülésszakok előtt és alatt. Magyar javaslatra foglalkoztunk azzal a gondolat­tal, hogy az ülésszakok előtti két­oldalú véleménycseréket a bi­zottságban részt vevő szocialista országok sokoldalú konzultáció­jával váltjuk fel. A szocialista országok együttműködése már eddig is nagyban hozzájárult a leszerelési bizottság munkájá­­nak eredményeihez és meggyőző­­­­désünk, hogy továbbra is hasz­­­­nára válik bizottságunknak.” MAI SZÁMUNKBAN: A Központi Bizottság ülése után Ami a szemléleten múlik (3. oldal.) dobál stratégia az egyetemes haladás ellen (4. oldal.) Visonta ma Az áttelepítéstől megmenekült község új gondokkal küzd (5. oldal.) Az első évek Kortársak nyilatkoznak az iskolák államosításáról (6. oldal.) Ezt mondja a jogszabály Válaszolunk munkaügyi kérdésekre (10. oldal.) Tod­or Zsivkov és St Péter János szófiai megbeszélése kü­lügyminiszterü­nk ma érkezik haza Szófiai tudósítónk jelenti: Todor Zsivkov, a BKP Közpon­ti Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság miniszter­­tanácsának elnöke pénteken dél­előtt fogadta a hivatalos látoga­táson Bulgáriában tartózkodó Péter János külügyminisztert A megbeszélésen részt vett Ivan Ba­­sev bolgár külügyminiszter, Va­­szil Bogdánov, Bulgária budapes­ti és Roska István, Magyarország szófiai nagykövete. Todor Zsivkov és Péter János szívélyes, elvtársi beszélgetésén a két ország kapcsolatairól és nem­zetközi kérdésekről, valamint a magyar nép felszabadulása 25. évfordulója megünneplésének előkészületeiről volt szó. Péntek este Roska István nagy­követ fogadást adott Péter János látogatása alkalmából. A külügy­miniszter szombat reggel utazik haza Budapestre. Nagy Károly (Péter János péntek délután sajtóértekezletet tartott Szófiá­ban. Erről a 3. oldalon számo­lunk be.) Todor Zsivkov és Péter János a tárgyalóasztalnál. Március 2-án kezdődik a Stoph— Brandt találkozó előkészítése Bonni tudósítónk jelenti: Meggyorsult az események me­nete a két német állam képvise­lői közötti tárgyalások előkészíté­sében. Mint ismeretes, Brandt február 18-án géptávírón értesí­tette Willi Stophot, hogy március második vagy harmadik hetében kész az NDK-b­a utazni, s javasol­ta, hogy ezt megelőzően kormány­­tisztviselői szinten kezdődjenek meg a technikai előkészítő meg­beszélések. Negyvennyolc órán belül megérkezett Bonnba a te­lexválasz, amely szerint az NDK Minisztertanácsa irodájának he­lyettes vezetője, Gerh­ard Schüss­­ler március 2-án várja Berlinben az NSZK megbízottját a kor­mányfői találkozó időpontjának meghatározására, a technikai, protokolláris és egyéb kérdések tisztázására. Az NDK e javaslatát ismertetve Adlers tájékoztatásügyi államtit­kár közölte, hogy az NSZK elkül­di megbízottját. Később ismere­tessé vált, hogy a bonni kor­mányt a technikai megbeszélése­ken dr. Ulbrich Lahm kancellári hivatali főtisztviselő képviseli majd. A Német Demokratikus Köztár­saság komoly tárgyalási szándé­kát bizonyítja ez a fejlemény. Az NDK annak ellenére küldte el vá­laszát, hogy Brandt február 18-i levelében jelezte: a két német ál­lam viszonyának legalapvetőbb problémájáról, az NDK nemzetkö­zi jogi érvényű elsimeréséről to­vábbra sem hajlandó tárgyalni. Ha Stoph és Brandt első talál­kozásától nem is várhatók tehát szerződésben rögzíthető eredmé­nyek, a párbeszéd mégis meggyor­síthatja a Német Szövetségi Köz­társaságban azt a politikai folya­matot, amelynek eddigi állomá­sai: a húsz éves CDLJ—CSU ura­lom bukása, az NDK de facto el­ismerése. A nyugat-néme­tországi jobbol­dal a tárgyalások esélyének nö­vekedésével párhuzamosan fo­kozza támadásait a Brandt-kor­­mány ellen. Brandt február 18—i levelét a CDU—CSU még elfo­gadta, pontosabban lemondott annak támadásáról, ha — úgy­mond — a levélben elfogadott kormányfői találkozó nem vezet az NDK nemzetközi jogi elisme­réséhez. A CDU—CSU e feltételes tá­mogatást nyilván abban a re­ményben adta Brandtnak, hogy az NDK úgyis visszautasítja a találkozót. Most azonban Strauss máris újrafogalmazta álláspont­ját. Eszerint a CSU sem a két német állam létének elvét, sem a nemzetközi jogi elismerést nem fogadja el, mégpedig sem a tár­gyalások előfeltételeként, sem azok eredményeképpen. Hajdú János

Next