Népszabadság, 1970. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 21 •Idál - Ára: 1.20 Ft 1970. május 1. péntek AJ. KÖ.I OMI LAPJA XXVIII. éf. 101. sz. Munka, béke, jövendő Három ünnep fénye piroslik zászlóinkon az idei május elsején: felszabadulásunk negyedszázados jubileumának és Lenin születése centenáriumának évében köszöntjük ma a munka ünnepét, a nemzetközi munkásosztály, a világ dolgozói szolidaritásának napját. Mind a három ünnep eleven, sorsfordító történelmi folyamatok kiindulópontját jelzi. A magyar nép szabadságának 1945 április negyedikén elültetett fája az elmúlt negyedszázad alatt hatalmas, termő koronát növelt. Lenin gondolatai, tanításai a kicsiny orosz tanulókörökből az egész világra szétáradtak, százmilliók eszmélésének forrásává és harcuk vezérfonalává váltak. Az 1886-i haymarketi vérengzés négy áldozatának holtteste felett kicsírázó munkásszolidaritásból pedig a nemzetközi munkásosztály összefogásának eszméje fakadt. Okkal mondjuk hát, hogy ezek az ünnepeink élő, fejlődő, győzelmesen előretörő ügyünk mérföldkövei. Az a nyolc évtized, amely május elsejének nemzetközi munkásünneppé nyilvánítása óta eltelt, megváltoztatta a világot, benne a munkásosztály céljait és lehetőségeit. Az első májusi tüntetéseken a munkások még csak néhány elemi jogot követeltek, mindenekelőtt a nyolcórás munkanap bevezetését. Azóta a marxizmus, aforradalmi munkásmozgalom megtanította a munkásokat, hogy nemcsak munkaerejük és munkabérük van, hanem osztályukra történelmi küldetés vár, mert a munkásosztálynak nemcsak önmagát kell felszabadítania, hanem az összes többi dolgozót is. Ehhez a munkásosztálynak nem a tőkések megértő jóindulatára van szüksége, hanem a hatalomra, a hatalom megszerzésének módja pedig nem a kérvényezés és az alku, hanem a kommunista élcsapat által vezetett szocialista forradalom. A nemzetközi munkásosztály harcában döntő fordulatot hozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a legelső, lenini típusú munkás-paraszt állam megszületése. A lenini eszmék megvalósulása a Szovjetunióban, majd más szocialista országokban, útmutató példa és legyőzhetetlen támasz a világ dolgozói számára az elnyomók elleni küzdelemben. A magyar proletárok elszánt, de még kicsiny csapata már a századforduló körül felemelte a májusi zászlót. Munkásosztályunk 1919-ben, a Tanácsköztársaságban ünnepelte először a szabad május elsejét. Ma a felszabadulás utáni huszonhatodik szabad májust köszöntjük. A májusi sereg immár hatalmas. Soraiba tartozik mindenki, aki munkájával és értelmével a szocialista társadalom felépítéséért fáradozik. Gondolkodjunk el ezen az ünnepen: mit is jelent nekünk a munka? Ha valamiről, a munkáról nem ülő fellengős szavakat mondaná. A munka sokkal komolyabb s fontosabb, mintsem hogy jelentőségét érzelgéssel is kifejezhetnénk. Az emberi munka a legnagyobb erő az emberi világban. Sok évezred alatt az emberiség a munka által lett azzá, amivé lett. A munka az emberi élet alapja. Belőle épült s épül híd az ősidőkből a végtelen jövendőbe. A haza is sok-sok nemzedék áldozatos munkájából épült fel. A történelem viharai nemegyszer csaknem teljesen megsemmisítették azt, amit az elődök megalkottak, de aztán a következő nemzedék mindent elölről kezdett. Így maradt fenn a nemzet élete. A felszabadulással új fényre derült a haza. Népünknek a felszabadult munkához való viszonya, a munkáról alkotott új, szocialista felfogása ennek a negyedszázadnak egyik legfontosabb eredménye. Amikor pártunk meghirdette ezt a helyes és igaz jelszót, hogy ,,Tiéd az ország, magadnak építed!”, még nem mindenki értette meg ennek tartalmát. De aztán a dolgozó nép együtt nőtt saját alkotásaival, s a nagy többséget csakhamar meggyőzte a tapasztalás. A felszabadulás óta hazánk az elmaradott országok sorából a közepesen fejlett ipari országok sorába emelkedett. Nemzeti jövedelmünk 1950-től 1969-ig csaknem háromszorosára, a nemzeti vagyon növekedésének fő forrásául szolgáló állóeszköz-beruházások értéke két és félszeresére, az ipari termelés majdnem ötszörösére, a mezőgazdaságé másfélszeresére nőtt. Miből? A dolgozó emberek szorgalmas, áldozatkész munkájából. Minden érték, amit a magunkénak mondhatunk, minden, amitől szebb, gazdagabb és értelmesebb lett az életünk, mindaz, ami általunk és körülöttünk sokat ígérően fejlődik, s végül minden, amit egy munkaszerető, kötelességtudó nemzedék majd utódaira hagy, becsületes emberi munkából fakadt. Nem frázis hát, hogy a munka az élet anyja. Munka, élet, jövendő , egymásból kinövő fogalmak. A jövőben is anynyink lesz, amennyit munkával előteremtünk. Akad-e még, aki ezt nem éli föl ésszel? Mindenkinek be kell bizonyítanunk ezeket az igazságokat. Mi a munka társadalmát építjük, s életünk törvényei is ehhez igazodnak. Kiemelkedően fontos törvény, hogy a mi társadalmunkban a végzett munka a döntő értékmérő, ez jelöli ki az ember helyét a többiek között. A társadalmi viszonyaink szüntelen fejlesztéséért vívott harc egyik legfontosabb célja, ennek a törvénynek minél teljesebb érvényesítése. A derekas, jó munkának általában megvan a becsülete. De azok, akik nem veszik komolyan a munkájukat, a restek, a trehányak, a felelőtlenek még mindig nem eléggé kárvallottai annak, hogy megszegik a munka társadalmának törvényét. A munkához való jog, alkotmányunk szelleme és betűje szerint, már megvalósult, teljes a foglalkoztatottság. Népünk érdeke és a munkaszerető nagy többség igazságérzete megkívánja, hogy senki se élhessen vissza ezzel és hogy az erkölcsi és anyagi megbecsülés mindig arányos legyen a végzett munkával. Felszabadulásunk negyedszázados évfordulója bőséges alkalmat nyújtott arra, hogy eredményeinket is, tennivalóinkat is felmérhessük. A párt és a kormány jelenlegi fő törekvéseit abban foglalhatjuk össze, hogy jobb feltételeket kívánunk létrehozni szocialista építőmunkának folytatásához, tágítva erőforrásainkat, sokasítva eszközeinket és változtatva azon, amit a fejlődő viszonyok túlhaladtak. Ezeket a célokat hivatottak előmozdítani az államigazgatásban, a tanácsok életében, a gazdasági építőmunkában, a lakásépítés ütemének fokozásában és még jó néhány területen napirendre tűzött intézkedéseink. Mindezek együttvéve a legteljesebb mértékben összefüggenek az életviszonyok további javítására irányuló politikánkkal. Az életszínvonal emelkedésének feltételeit alapvetően a termelésben, a jobb vállalati munkában, a gazdasági hatékonyság növekedésében kell megteremtenünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a mai gazdasági viszonyainkban rejlő lehetőségek okos, hozzáértő és bátor kihasználásával vállalataink és egész szocialista népgazdaságunk még jobb eredményeket érjenek el. Pártunk, dolgozó népünk életének nagy eseménye előtt állunk: ennek az évnek a végén összeül az MSZMP X. kongreszszusa. A felszabadulás jubileumi évét éljük s a X. kongresszus összegezi majd ennek a huszonöt esztendőnek eredményeit, tanulságait. Egyszersmind kijelöli további szocialista építőmunkavitő irányvonalát, amelynek mértén tovább visszük a párt, az állam, a társadalom, a népgazdaság és a többi terület munkáját. Mintegy az előkészületek nyitányaiként különböző üzemek bejelentettél a Központi Bizottságnak, hogy a dolgozók kongresszusi munkaversenyként tovább folytatják a felszabadulási munkaversenyt, amely elismerésre méltó eredményeivel hozzájárult időszerű feladataink teljesítéséhez. Ezt az örvendetes kezdeményezést, amelyet a Központi Bizottság melegen üdvözölt, minden bizonnyal tömeges csatlakozás követi majd az egész országban. Május elseje kezdettől fogva internacionalista ünnep volt, azoknak az erőknek nemzetközi seregszemléje, amelyek az elnyomottak felszabadulásáért, a kapitalizmus utáni új világért küzdenek. Ma a munkások, a dolgozóik az egész világon kifejezésre juttatják testvéri összetartozásukat és közös harci eltökéltségüket. Még sohasem hordozta annyi erős váll a haladás, a demokrácia, a szocializmus, az elnyomottak felszabadulása és a béke ügyét, mint ma. De tény, hogy ma minden eddiginél nagyobb szükség van a nemzetközi munkásosztály összefogására, a dolgozó tömegek elszánt, megalkuvás nélküli és a könyörtelen terrorral is bátran szembeszálló harcára, valamenynyi haladó erő egyöntetű fellépésére azokban a döntő sorskérdésekben, amelyek az egész emberiség biztonságát és jövőjét érintik. Ez a hatalmas májusi sereg ma világszerte tüntet a háborús kalandorság, az esztelen fegyverkezési hajsza, a háborús tűzfészkek szaporításának imperialista politikája ellen. Százmilliók követelik, hogy az imperializmus, az Egyesült Államok hagyjon fel a gyalázatos vietnami agresszióval, Délkelet-Ázsia lángba borításának terveivel, az izraeli agresszorok bújtogatásával és fegyveres támogatásával, a haladó mozgalmaik elleni terrorral. A népeknek ebben a harcos, tüntető együttesében mi is ott leszünk május elseje zászlói alatt. Mi is hallatjuk harcos szavunkat, mert hisszük és hirdetjük, hogy a nemzetközi munkásosztály helytállásán, a világ dolgozóinak internacionalista összefogásán meg kell törnie az imperializmus vágyálmainak és fenyegetéseinek. Ennek a májusi seregnek soraiban mi is azt képviseljük, ami az emberiség létérdeke és ami biztonságos, nyugodt fejlődésének irányába mutat. Igazunkat derekas munka, áldozatkészség és harc támasztja alá, ezért ügyünk győzni fog!