Népszabadság, 1970. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

2 Gromiko tárgyalássi a francia pénzügyminiszterrel A francia kormány pozitívan értékeli az eddigi tanácskozásokat (Párizsi tudósítónktól.) A francia minisztertanács szo­kásos szerdai ülésén Mauri­ce Schumann külügyminiszter tájé­koztatást adott a Gromiko szov­jet külügyminiszterrel folyó ta­nácskozásokról. Az eddigi meg­beszéléseket igen pozitívnak mi­nősítette. Hangsúlyozta Gromiko és Pompidou elnök tanácskozá­sának szívélyességét és ennek a francia államfő októberre terve­zett szovjetunióbeli útja szem­pontjából nagy fontosságot tu­lajdonított. A francia külügyminiszter egyébként kifejtette: a tárgyalá­sok igen jó légköre egyrészt azt tükrözi, hogy a két ország kor­mánya több fontos nemzetközi kérdésben azonos vagy egymás­hoz igen közel álló nézetet vall. Másrészt kifejezi azt a kívánsá­got, hogy a két nép hagyományos jó viszonyát tovább erősítsék. Schumann többször is hangoztat­ta a francia kormány törekvését a Szovjetunióval való együttmű­ködés bővítésére és elmélyítésére. Gromiko megbeszélései szer­dán, franciaországi hivatalos lá­togatásának harmadik napján Giscard d Estaing pénzügymi­niszterrel gazdasági kérdésekről folytak. Francia gazdasági szak­emberei­ igen előnyösnek talál­ják, hogy a legutóbbi négy évben e­ két ország kereskedelmi forgal­ma a duplájára nőtt és nagy le­hetőséget látnak további növe­kedésére. Szerda délután a szovjet kül­ügyminiszter folytatta francia kollégájával előző nap megkez­dett tárgyalását. A napirenden ezúttal, elsősorban az európai biz­tonság kérdése szerepelt. Fábián Ferenc Ami az Elysée-palotában elhangzott A TASZSZ szovjet távirati iro­da ismerteti azoknak a beszédek­nek a szövegét, amelyeket a fran­cia államfő, illetve a szovjet kül­ügyminiszter mondott az Elysée­­palotában a Pompidou által ked­den adott ebéden. Pompidou egyebek között kije­lentette, hogy a Szovjetunió és Franciaország sok vonatkozásban igen közel áll egymáshoz, s érde­keik fűződnek ahhoz is, hogy konzultációkat folytassanak a fő nemzetközi problémákról. A fran­cia kormány hű marad a De Gaulle tábornok által folytatott politikához, amely megfelel mind a két ország állandó érdekeinek, mind kontinensünk és az egész világ háború utáni fejlődésének. Pompidou kijelentette: Francia­ország azt akarja, hogy a francia —szovjet együttműködés ne csak a kétoldalú kapcsolatok fejleszté­sének eszköze legyen, hanem egy­szersmind fontos eleme az euró­pai stabilitásnak és békének, lé­nyeges tényezője a világbékének. Gromiko válaszában kormánya nevében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen foly­tatja a szovjet—francia kapcsola­tok javításának politikáját. E té­ren más sok minden történt és ez nagy megelégedést kelt a Szovjetunióban. Az európai fe­szültség enyhítését és az egész nemzetközi légkör megjavítását jelentős mértékben elősegíti a szovjet—francia barátság és együttműködés megerősödése. Minden kormány, amely a béke és a biztonság szavatolása mel­lett foglal állást, csak üdvözölhe­ti a szovjet—francia kapcsolatok ilyen fejlődését — fejtette ki Gromiko, s kifejezte azt a meg­győződését, hogy a francia elnök várható szovjetunióbeli látogatá­sa szolgálni fogja a Szovjetunió és Franciaország, a szovjet és a francia nép barátságának továb­bi megerősödését.­­ Lapunk tegnapi számában, az MTI jelentése nyomán közöltük, hogy Pompidou francia köztársa­sági elnök június 3-án Bonnba érkezik. Az MTI technikai hiba folytán tévesen közölte az idő­pontot. Helyesen: Pompidou el­nök július 3-án érkezik Bonnba, kétnapos látogatásra. A bonni kormány nyilatkozatban utasítja vissza a CDU—CSU külpolitikai torpedóit (Bonni tudósítónktól.) Az utóbbi napok mind heveseb­bé váló jobboldali támadásai a jelek szerint nem tudták eltéríte­ni a bonni kormányt attól a szán­dékától, hogy a Bahr államtitkár és Gromiko szovjet külügyminisz­ter által Moszkvában kidolgozott elvek alapján rövid időn belül — esetleg még ebben a hónapban — aláírásra kész szerződést dol­gozzon ki a szovjet kormánnyal az erőszakról való kölcsönös le­mondásról. A bonni kabinet ma részletesen megtárgyalja a szer­ződéstervezet elvi jelentőségű ele­meit. Szerdán a kormány sajtó- és tájékoztatási hivatala állásfogla­lást tett közzé, amelyben a CDU —CSU és személy szerint Barzel támadásait utasítja vissza. E do­kumentum legfontosabb kitétele az a megállapítás, hogy Barzel és elvbarátai nem a szerződés le­hető legjobb megfogalmazása ér­dekében polemizálnak a kor­mánnyal, hanem e látszat mögött a szerződés teljes elutasítása hú­zódik meg. A CDU—CSU tehát azt a politikát ak­arja folytatni, amelyet húsz éven át folytatott s amely mindenre törekedett, csak éppen arra nem, hogy az NSZK és a Szovjetunió viszonya elmozduljon a hidegháborús heti­' pontról. * Bonni politikai megfigyelők kö­rében általános az a vélemény, hogy a kormány a közvélemény növekvő megértésére és a CDU— CSU tömegbázisának szűkülésére számíthat, ha hasonló következe­tességgel folytatja a jobboldal ér­velésének leleplezését. A NSZK keleti politikájának másik fontos területén, a lengyel —nyugatnémet tárgyalások front­ján június 8-án kerül sor a kö­vetkező fordulóra, ezúttal első íz­ben Bonnban. Mint szerdán hi­vatalosan közölték, a még min­dig előkészítő jellegűnek minősí­tett eszmecsere előtt W­alter Scheel külügyminiszter fogadja a lengyel diplomatákat. Hajdú János NÉPSZABADSÁG 1979. június 4. csütörtök A DIFK állásfoglalása A B-52-es amerikai nehéz­bombázók kedden és szerdán megszakítás nélkül több hullám­ban bombázták a Da Krong völ­gyét, ahol kedden a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők nagyszabású támadást indítottak a kormánykatonaság egyik tá­maszpontja ellen. Négyórás csata bontakozott ki még kedden este a dél-vietnami Binh Dinh tartományban. Az üt­közet színhelyére az amerikai pa­rancsnokság tüzérséget és heli­koptereket rendelt. Összecsapáso­kat jelentettek Hue és Da Nang térségéből is. A DIFK külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki. A Dél­vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya teljes mér­tékben támogatja a Laoszi Haza­fias Front Pártja Központi Bi­zottságának öt pontját, amely megfelelő alap a laoszi probléma politikai rendezéséhez, a laoszi nép törvényes óhajaival összhang­ban. Immár hat éve, hogy az amerikai imperialisták barbár módon bombázzák Laosz terüle­tét, s a Nixon-kormány hatalom­ra jutása óta az Egyesült Államok a thaiföldi zsoldosokat és a sai­­goni bábrendszer csapatait is Laoszba küldi — állapítja meg a nyilatkozat és követeli, hogy az amerikai kormány hagyja abba a Laosz elleni agresszív háborút és teljesítse az 1962-es genfi megál­lapodások előírásait. (TASZSZ) Rövidzárlat okozta a robbanást az Apollo—13 útján Rövidzárlat okozta azt a rob­banást, amely április 13-án szét­vetette az Apollo—13 kiszolgáló egységén elhelyezett egyik oxi­gén tartályt és napokig izgalom­ban tartotta a világot. Még a fel­bocsátás előtt a Kennedy-fokon követték el azt a Hibát, amely később csaknem végzetessé vált. Edgar Cartright, az űrhajó fe­délzetén történt robbanás okát vizsgáló bizottság vezetője Hous­tonban tartott sajtókonferenciáján kedden számolt be a vizsgálat ed­digi eredményeiről. Mint mondot­ta, két héttel az indulás előtt, az előkészületek során kiürítették az oxigéntartályt. A művelet alatt a megengedett 30 volt helyett téve­désből 66 voltot kapcsoltak rá arra az áramkörre, amely az oxi­­géntartály hőszabályozó berende­zését működteti. A nagy terhelés miatt összeolvadt a berendezésen két kapcsoló, a szigetelés leégett néhány vezetékről, s a csupasz huzalok között elektromos ív ke­letkezett: ez okozta a robbanást. Cortright hozzátette: nem talál magyarázatot arra, hogy a hősza­bályozó gyakori használata elle­nére a robbanás miért csak a re­pülés második napján, és nem előbb következett be. (Reuter) Szovjet párt­vezetők a gazdasági célkitűzésekről Az SZKP idén sorra kerülő XXIV. kongresszusa újabb fon­tos határozatokat hoz majd a ter­melés további fellendítésére, a tudomány és a kultúra fejleszté­sére, a szovjet emberek életszín­vonalának emelésére — jelentette ki szerdán választói előtt Dmitrij Peljanszkij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja. Amid Pel­se, az SZKP Politikai Bizottságának tagja ugyancsak választói előtt hangsúlyozta, hogy a kidolgozás alatt álló új ötéves terv a szovjet dolgozók életszín­vonalának, jövedelmének további emelkedését, a közszükségleti cikkek termelésének növekedését irányozza elő, valamint gyors üte­mű lakás- és középítkezéseket. (TASZSZ) Feszített program a Szojuz—9-en Napirenden: az űrhajósok munkaképességének fokozása Moszkva, június 3. (Moszkvai tudósítónktól.) Harmadik napja kering a Szojuz—9, de a legkisebb jele sincsen annak, hogy legénysége hamarosan vissza kívánná térí­teni az űrhajót az anyaföldre. El­lenkezőleg, a nagyon takarékosan adagolt hivatalos jelentések és a riportok, valamint kommentárok is inkább azt sugallják: ez a munkaűrrepülés nemcsak a sok­oldalú, hanem a folyamatos és tartós tevékenységnek kikísérle­tezését szolgálja. Egyébként a Szojuz-űrhajók fő­­konstruktőrének nyilatkozata is ezt a gondolatot ébreszti. Kijelen­tette: „Az optimális viszonyt ke­ressük az emberi gép, pontosab­ban az ember—automatika rend­szere ''összefüggésében. Ennek alapján dönthetjük majd el az ember legcélszerűbb űrtevékeny­ségének módját. Vagyis tisztán kell látnunk, mit kell még ten­nünk az űrhajósok munkaképes­ségének növelése érdekében.” Hogy mennyire feszített Nyiko­­lajevék napirendje, azt egyetlen epizód is jól mutatja. A tegnapi adatok ellenőrzésekor kiderült, hogy az űrhajó kabinjának légkö­rében keletkezett széndioxid­mennyiség valamivel az előre számított szint alatt volt. A szak­értők úgy vélték, ennek oka az lehet, hogy a két űrhajós kiha­gyott valamit a program szerint elvégzendő testi mozgásból, tor­nából. A legközelebbi rádiós kap­csolatkor rá is kérdeztek Nyiko­­lajevékra. Töredelmesen beval­lották: valóban kihagytak torna­gyakorlatokat, mert annyira el voltak foglalva a tudományos kí­sérletekkel ... A munka tehát nagyon felfoko­zott ütemben folyik a Szojuz—9- ben, s ez az intenzív tevékenység sok tapasztalattal szolgál az új kozmikus rendszerek kiépítésé­hez. Nemes János­ Űrrepülésének harmadik nap­jába lépett a Föld körüli pályán keringő Szojuz—9 szovjet űrha­jó. Eddig körülbelül egymillió kilométert tett meg és utasai si­keresen teljesítik a kitűzött prog­ramot. A Szojuz—9 minden ké­szüléke és berendezése megbíz­hatóan működik. (MTI) " Nixosi külpolitikai veresége a szenátusban Az elnök „áthangoló" kísérletei (Washingtoni tudósítónktól.) Az amerikai szenátus szerdán szavazott első ízben a Kambodzsa ellen elkövetett agresszió óta Ni­­xon délkelet-ázsiai politikájáról. A szavazás során a kambodzsai kaland ellenzői jelentős sikert arattak. A szenátus szerdán Dole kan­sasi szenátor javaslatáról döntött. Eszerint Nixon elnöknek joga len­ne június 30. után ismételten csa­­pataikat vezényelni Kambodzsába, mindaddig, amíg ott amerikai ha­difoglyok vannak. (E javaslat, amelyet a Fehér Ház támogatott, egyben tükrözi azt is, hogy a Nixon-kormányzat egyáltalán nem tekinti véglegesnek az ame­rikai csapatok beharangozott ki­vonását.) Dole javaslatát — bár a „hadi­fogolykérdés” miatt a kormányzat nagy reményeket fűzött hozzá — 54:36 arányban elutasították. Dole ellen szavazott 15 republikánus szenátor is. Ez arra mutat, hogy a szenátorok többsége most annak az indítványnak támogatására hajlik, amelyet Cooper és Church szenátorok nyújtottak be. Ez jú­nius 30. után, a pénzügyi alapok megvonásával, vétót emelne egy újabb, Kambodzsába irányuló amerikai behatolás ellen. A kor­mányzat a Cooper—Church-féle javaslat szavazásának elhalasztá­sára törekszik s közben megkí­sérli „áthangolni” a közvéleményt és a törvényhozást. Ezt a szándé­kot tükrözi az elnök csütörtökön — magyar idő szerint hajnalban — elhangzó újabb tv-beszéde, amely Kambodzsával foglalkozik. Erre mutat az is, hogy Nixon be­jelentette: kormányzókból, sze­nátorokból, képviselőkből és Fe­hér házi munkatársaiból álló kül­döttséget meneszt Dél-Vietnam­iba, s Kambodzsába. A küldöttség Nixonnak tesz majd jelentést a tapasztaltakról, s a delegáció ösz­­szetétele eleve biztosítja, hogy ez a jelentés a hadműveletek és a „vietnamizálás” nagy sikereiről fog szólni ... Vajda Péter, Nguyen Cao Ky, a saigoni re­zsim alelnöke és több más hiva­talos személy ma Kambodzsába utazik, hogy a két rezsim első­sorban katonai együttműködésé­ről tárgyaljon. (DPA) EGY GUATEMALAI FORRADALMÁR HALÁLÁRA A mexikói hadügyminisz­térium közle­ménye szerint május végén a mexikói határ­őrség és a gua­­temalai parti­zánok össze­csapása során életét vesztette Marco Antonio Yon Sosa 39 éves partizánvezető és két társa, Yon Sosa hivatásos katonatiszt volt. Az Egyesült Államokban partizánellenes kiképzésben ré­szesült, ismereteit azonban a nép szolgálatába állította. Forradalmi tevékenységét 1960. november 13-án kezdte, amikor társaival ka­tonai felkelést szervezett Ydigo­­ras diktatúrájának megbuktatá­sára, s annak megakadályozására, hogy a CI­A kubai ellenforradal­máról, kiképzésére használja Guatemala területét. A felkelés dátumáról kapta nevét az illegá­lis November 13. Mozgalom, amelynek Sosa lett a katonai ve­zetője. A mozgalom 13 pontból álló, haladó és demokratikus kö­veteléseket tartalmazó programot dolgozott ki, s megvalósítására 1962 februárjában partizánharcot indított. Ezzel egyidőben a Guatemalai Munkapárt (kommunista) és az egyetemisták forradalmi szerve­zete is arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a haladó Arbenz-rend­­szer 1954-ben amerikai segítség­gel történt megdöntése után egy­re reakciósabb és véreskezűbb diktatúrák kerültek uralomra. Ezek ösztönözték a kommunisták és a forradalmárok fizikai kiirtá­sával foglalkozó fehérterrorista bandák tevékenységét, elzárták a a legális harc valamennyi útját, így a forradalmárok is fegyveres harcra kényszerültek. Ezért For­radalmi Fegyveres Erők néven akcióegységben működő szerveze­tet hoztak létre. A November 13. Mozgalmat Turd­os Lima vezette, akit 1966- ban véletlen (?) autóbaleset ért. Yon Sósa és César Montes vette át a vezetést. Sosa nyolc évig har­colt sikeresen a diktatúrák és a „zöldsapkások” ellen, míg a me­xikói határőrséggel — ugyancsak véletlennek minősített? — össze­csapásban életét vesztette. A mexikói határőrség ezzel nagy szolgálatot tett Arana Oso­­rio nemrég beiktatott guatemalai köztársasági elnöknek, aki a par­tizánok ellen évek óta folyó ia­tó­­hadjárat vezetője. Yon Sosa a guatemalai forra­dalmi mozgalom politikailag is világosan látó vezetője volt, aki marxistának vallotta magát, bár a kommunistákkal való azonosu­lásig nem jutott el. Következetes harcot folytatott a baloldali ka­landorok és a trockisták ellen: kizárta őket a mozgalomból és minden kapcsolatot megszakított a IV. (trockista) Internacionálé­­val. A guatemalai forradalmi moz­galom Yon Sosa halálával egyik kiemelkedő vezetőjét vesztette el, aki egész életét a forradalomért folyó harcnak szentelte. S. G. Az FKP arányos választási rendszert követel A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, hogy állítsák vissza az arányos választási rendszert, amelyet ez­előtt 12 évvel területi rendszerrel cseréltek fel. Azóta a sűrűn lakott iparvidékeken, ahol a baloldal erős, egy mandátum elnyeréséhez tízszer, tizenötször több szavazat kell, mint a gyéren lakott, elma­radt mezőgazdasági körzetekben, amely a jobboldal bázisa.

Next