Népszabadság, 1970. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér ! NÉPSZABADSÁG 1970. július 1. szerda AZ IIS­M I* KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 152. szám Női Bizottságok A­z MSZMP Központi Bizott­sága e­: év februárjában sokolda­lúan elemezte a­ nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét. A­: ennek alapján hozott határo­zat lényege az, hogy a nők élet­­körülményeinek további javítá­sát, egyéni és társadalmi érvé­nyesülésük segítését valóban az egész társadalom ügyévé kell ten­ni. Ezért — sok egyéb mellett — szükséges, hogy a nők között végzendő politikai munkát széle­sebb alapokra helyezzék és fo­kozzák az érdekvédelmi tevé­kenységet, valamint nőbizottsá­gokat hozzanak létre a szakszer­vezetekben, a Népfrontban, a kü­lönböző központokban és ipari üzemekben, a szövetkezetekben és ezek szövetségeiben. Vagy­is mindenütt, ahol nők élnek és dolgoznak. A Központi Bizottság határo­zata óta több helyütt megalakul­tak az új nőbizottságok, például a­z Országos Szövetkezeti Tanács­nál, a SZÖVOSZ-nál, legutóbb pedig a Hazafias Népfront orszá­gon és budapesti vezető testüle­ténél. A népfrontbizottságokban or­­­szágszerte és a fővárosban na­gyon sok nő is dolgozik, közülük többen kiemelkedő közéleti tevé­kenységet vállalnak. A népfront­ban működő nőbizottságok létre­hozásával tovább bővülnek azok a keretek, amelyekben az eddi­ginél sikeresebben folytatódhat a lányok és asszonyok újabb réte­geinek bekapcsolódása a­ legkü­lönbözőbb társadalmi érdekeket szolgáló munkába, akciókba. A Hazafias Népfrontban mű­ködő nőbizottságok természetesen átveszik a nőtanácsok eddigi munkájából mindazt, ami ered­ményes és vonzó volt. Nem utol­sósorban ilyen meggondolásokból a Hazafias Népfront budapesti elnöksége mellett folytatja ez­után értékes tevékenységét a szü­lői bizottság is.­ A nőtanácsok munkájának bizonyos elemeit át­véve és hasznosítva, a Népfront — a maga sajátos mozgalmi fel­adataival és eszközeivel — meg­tartja, sőt erősíti azt a tevékeny­ségét, amely — mert politikai, közéleti, lakóterületi érdekeiket és érdeklődésüket szolgálta — ed­dig is népszerű volt a nők köré­ben. A Népfront nőbizottságainak megalakulásában korántsem a szervezeti, annál inkább a tartal­mi változás, a munka gazdago­dása a lényeg. A Népfronton be­lül végzett munka jobb feltétele­ket teremt a nőknek, hogy a köz­életben is aktívabban részt ve­gyenek. Hiszen arra van szükség, hogy a lányok és asszonyok ne csak a végrehajtásban, a társa­dalmi munka végzésében kapja­nak helyet, hanem már az előké­szítés során sokkal jobban kikér­jék véleményüket, javaslataikat. A Népfronton belül működő nő­bizottságoknak alkalmuk lesz ezért is tenni egyet s mást. Nem­csak módjukban áll majd hallat­niuk a nők hangját sajátos gond­jaikról, de el is várják a bizott­ságoktól az önálló kezdeménye­zést, azt, hogy a Népfront vezető testületeiben ezután több ilyen kérdést tűzzenek napirendre. Nem kétséges, hogy a Népfront keretében és az egyéb szervekben működő nőbizottságok a koráb­binál hatásosabban szolgálhatják a nők érdekvédelmét, politikai és közéleti tájékozódását, jobban se­gíthetik társadalmi elismerésü­ket, érvényesülésüket is. Mind­ezzel pedig sokat tehetnek azért, hogy a nők, az anyák közül egészségesebbé váljék a társadal­mi légkör, haladóbbá a közgon­dolkodás. Terényi Éva Megkezdődtek Ulánbátorban a mongol—magyar* tárgyalások l.itungu­láv így ipari üzr ni ken, t­alálkozás magyar szakembert'kkel Ma vidéki körútra indul Lw'nion­fk­­i Pál év kísérete (Kiküldött munkatársunk tele­fonjelentése.) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Mongóliában, kedden délelőtt megbeszélést folytatott a mongol vezetőkkel. A tárgyalásokon mongol rész­ről jelen voltak: Zs. Szamba, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, J. Cedenbal miniszterel­nök, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, Sz. Lue­szein, a minisztertanács elnöké­nek első helyettese, N. Luvszam­­­avdan, a Nagy Népi Hurál El­nökségének helyettes elnöke, D. Gombozsav, a minisztertanács el­nökhelyettese, J. Ocsir külkeres­kedelmi miniszter, B. Zsargal­­szajhan, a külügyminiszter első helyettese és Zs. Bolod, a Mongol Népköztársaság budapesti nagy­követe. . Magyar részről a megbeszélé­sen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, dr. Bíró József külkereskedelmi minisz­ter, Gyenes András külügymi­niszter-helyettes és Krajcsik Mi­hály, hazánk ulánbátori nagykö­vete. A megbeszéléseket szívélyes elvtársi légkör és valamennyi érintett kérdésben a legteljesebb nézetazonosság jellemezte. A tár­gyalások bevezetéseként Szambu és Cedenbal tolmácsolta a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottsága, a Nagy Népi Hu­rál Elnöksége és a mongol nép testvéri, baráti üdvözletét. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és kíséretének baráti látogatása fontos hozzájárulás a két ország közötti kapcsolatok to­vábbfejlesztéséhez. Az üdvözlő szavakra válaszolva Losonczi Pál elmondotta, hogy a mostani látogatás célja az orszá­gaink, népeink, pártjaink közötti jó viszony elmélyítése, a nemzet­közi problémáknak és a két or­szág közötti együttműködés leg­időszerűbb kérdéseinek megtár­gyalása. Az üdvözlő beszédek után Ce­denbal szólt a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy csakis a Szovjetunióval való szo­ros szövetségben, a szocialista or­szágok egységének erősítésével és minden haladó erő összefogása révén lehet sikeresen folytatni a harcot az imperializmus háborús törekvéseivel szemben. (Folytatás a 3. oldalon.) Losonczi Tál Cedenbal és Szambó társaságában Ulánbátorban. * T­ovább g­yorsul az apadás Brfzjezte működését az árvízvédelmi kormánybiztosság A szervezettség és az összefogás óriási értékeket mentett meg Az elmúlt 24 órában — közli az OVH keddi árvédelmi tájékozta­tója — mind a Duna, mind a Ti­sza vízgyűjtőjéről záporokat je­lentettek. Ennek nyomán a Duna, a Mura, a Dráva osztrák szaka­száról, továbbá a Tisza felső víz­gyűjtőjéről és néhány mellékfo­lyóról kisebb áradásokat is jelez­tek. A Tisza és mellékfolyói al­só szakaszán viszont gyorsul az apadás. A Tisza völgyében az árvíz okozta maximális belvízelöntés a vízügyi igazgatóságok erőteljes munkája nyomán negyedére, 50 ezer holdra csökkent. Az árvízveszély csökkenésével függ össze az az örvendetes hír is, hogy kedd délután az árvízvé­delmi kormánybiztosság operatív értekezletén Vincze József kor­mánybiztos-helyettes bejelentette: a kormánybiztosság befejezettnek tekinti működését. A felső-tiszai és szamosi áradás elleni küzde­lem második napján alakult meg a kormánybiztosság, s 47 napon át irányította a védekezést. A kor­mánybiztosságban — mint isme­retes — valamennyi tárca képvi­selője, összekötője részt vett, s rendkívül jó együttműködéssel,­­ szervezetten végezte az árvédelmi­­ erők, gépek, anyagok felvonulta­­t­­ását. Az Országos Vízügyi Hiva­­­­tal és a tárcák együttműködési­­ szerződése alapján a kormánybiz­­­­tosság tárcaösszekötői a védeke­zés, az életmentés, az áttelepítés, , a visszatelepítés, az egészségügyi ellátás valamennyi igényét soron kívül, rendkívül gyorsan és lelki­­ismeretesen teljesítették. Vincze József köszönetet mon­dott a tárcaösszekötők lelkiisme­retes, áldozatos munkájáért. En­nek eredménye, hogy valamennyi tárca közreműködésével óriási erőket vonhattak össze az árvíz­től fenyegetett gátakon, területe­ken. A legerőteljesebb védekezés idején 44 000 ember védte a gá­takat, s napi 12—16 órán át vé­geztek megfeszített munkát. A több mint 6 hetes intenzív véde­kezés során elvégzett munka két­éves termelést jelentene egy négyezer munkással dolgozó vál­lalatnak. A társadalom erőinek rendkívüli összefogása vezette si­kerre a védekezést, s így óriási népgazdasági értékeket mentettek meg az árvíztől, az elöntéstől. Az árvízvédelmi kormánybiz­­tonság megszűnésével most már az Országos Vízügyi Hivatal ár- és belvízvédelmi műszaki törzse irá­nyítja tovább a munkálatokat, a védekezést, a szervezett visszavo­nulást és a megsérült gátak hely­reállítását. A kormánybiztossági összekötők visszatérnek ugyan munkahelyükre, de valamennyi­­tárcánál továbbra is éjjel-nappali telefonügyeletet tartanak, hogy szükség esetén azonnal mozgósít­hassák az erőket. A Tisza vízállásának csökkené­se Jugoszláviában is lehetővé tet­te, hogy megszüntessék a rendkí­vüli készültségi állapotot a Tisza menti községekben és városokban. ­MAI SZÁMUNKBAN: A harmadik követelmény (3. oldal.) Alvaro Cunhal nyilatkozata Portugália politikai helyzetéről (4. oldal.) Négyszázezer új lakás a negyedik ötéves tervben Bondor József tájékoztatója (5. oldal.) Hajdúböszörmény a fejlődés sodrában Munkatársunk riportsorozata (6. oldal.) Iskola és társadalom Iskoltelevízió — öt év után (6. oldal.) A III. és IV. békekölcsön gyorslistája­­ (9. oldal.) Közgazdaság A mátészalkai kísérlet (10. oldal.) A k­­isteb­b növénynek kedves sír időjárás Június második felében a leg­több növényi kultúrának kedve­zett az időjárás. Meggyorsult a gabonák érése, az őszi árpát az ország délibb fekvésű vidékein helyenként már aratják. A búza szépen sárgul és a jövő hét végén a melegebb fekvésű vidékeken megkezdhetik a­ betakarítást. Az esőzések után a kukoricára is jól jött a meleg idő. A pillangós nö­vények kaszálása országszerte meggyorsult, a kertészetekből kedvező hírek érkeznek a paprika és a paradicsom fejlődéséről is. Amerikai erők helyett idegen csapatok Kambodzsában Nixon nyilatkozata az amerikaiak akciójának mérlegéről (Washingtoni tudósítónktól.) Nixon amerikai elnök kedden a kaliforniai Fehér Házban a kam­bodzsai akció mérlegéről nyilat­kozott. A terjedelmes nyilatkozat kevés új elemet tartalmaz. A vá­rakozásnak megfelelően az elnök nagy katonai sikernek nevezte az amerikaiak kambodzsai hadmű­­­­veletét, amelynek céljait ismétel­­t­­en részletesen felsorolta. A célok­­ közül azonban ezúttal kimaradt az, amelyet az invázió kezdetekor­­ Nixon a legfontosabbnak neve­zett: az „ellenséges főhadiszállá­sok” megsemmisítése: mint isme­retes, az amerikai alakulatok semmit sem találtak Kambodzsá­ban, ami akár csak távolról is em­lékeztetne egy „ellenséges főha­diszállásra”. Nixon azt mondotta, hogy a csapatkivonások befejezésével nem maradnak amerikai alaku­latok Kambodzsában, s nem kül­denek tanácsadókat a kambod­zsai alakulatok mellé. Az elnök bejelentette, hogy az Egyesült Ál­lamok légiereje — a Lon Nol­­kormánnyal egyeztetve — to­vábbra is bombázni fogja Kam­bodzsa területén az „ellenséges utánpótlási vonalakat”. Washing­ton folytatja a fegyverek és a hadianyag szállítását is a Lon Nol-kormánynak. Az elnök be­széde nyugtázta azt a tényt, hogy a saigoni rezsim csapatainak kambodzsai hadművelete folyta­tódik, de azt állította, hogy ezek­nek a csapatoknak az amerikaiak nem adnak közvetlen utánpótlási vagy légi támogatást. A legna­gyobb figyelmet az elnöki be­szédnek ez a mondata keltette: " Az Egyesült Államok bátorít­ja és támogatja más országok erőfeszítéseit, amelyek csapatokat vagy hadianyagot kívánnak Kam­bodzsa rendelkezésére bocsátani, hogy segítsék semlegessége és függetlensége megóvásában.­­ Ez az elsősorban Thaiföldnek cím­zett felhívás azt tükrözi, hogy Washington a Nixon-doktrína­­je­gyében a távozó amerikai csapa­tokat más országok kontingensé­vel kívánja pótolni. Az elnök végül megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy kész a politikai rendezésre. — Az Egyesült Államok elismeri — mondotta —, hogy a politikai megoldásnak tükröznie kell a je­lenlegi politikai erőviszonyokat. — Nixon azonban egy szót sem szólt arról a lehetőségről, hogy új ve­zetőt nevezne ki a Párizsban tár­gyaló és lényegében „devalvált’­ amerikai delegáció élére. Az elnöki nyilatkozat első visszhangjai kétkedően fogad­ják azt az állítást, hogy a kam­bodzsai katonai kaland nagy győ­zelem. Frank Church demokrata szenátor kijelentette: — Amikor az akciót elkezdtük, Kambodzsa egytizede volt a kommunisták ke­zében, most egyharmada. Nem látom, hol itt a siker. Vajda Péter

Next