Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! —-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—.---------------------------------------------------------------------------------------­1970.szeptember 19.szombat A MAGYAR SZOCIALISTA K 1 I.Y KAS PART KO/.POVH LAPJA XXVIII.éVoly.m,220.szám­­Árts: 80 fillér Súlyos harcok Jordániában Fenyegető amerikai csapatmozdulatok A kormánycsapatok az egész ország területén támadják a gerillák állásait . Am­mant elzárták a külvilágtól Jordániában változatlanul átte­kinthetetlen a helyzet, és a hírek is ellentmondóak. Az ammani rá­dió péntek délutáni bejelentése szerint a jordániai fegyveres erők beszüntették előrenyomulásukat, de a közlemény nem részletezi azokat a térségeket, ahol a kor­mánycsapatok megálltak. Madzsa­­li, az ország katonai kormányzója ideiglenes tűzszünetet rendelt el a kormánycsapatot­nak, és felszó­lította az ellenállókat, hogy csat­lakozzanak a jordániai fegyveres erőkhöz. A palesztinai ellenállási mozgalmak rádióközleményei a harcok folytatásáról adtak hírt Ammanból és az ország több kulcsfontosságú térségéből. Annyi bizonyos, hogy csütörtök éjszaka és péntek délelőtt egész Jordániában heves harcok dúltak. A kormányc­sapatok páncélos és tüzérségi támadást intéztek Ara­mán, a főváros ellen, és gyakorla­tilag elvágták a külvilágtól. Heves támadást intéztek továbbá az Alti­mán közelében levő Zarka városa ellen, amely a palesztinai ellen­állók egyik erőssége. A kormány­csapatok ostrom alá vették­ a Jor­dánia északi részében, a szíriai ha­tárhoz közel fekvő Ramb­ab, Tor­rok, Beit Farras és Irbid városát. A palesztinaiak vezetői határozot­tan elutasították Madzsalinak, a hadsereg főparancsnokának azt a felhívását, hogy ürítsék ki a fővá­rost, és csapataikat vigyék az iz­raeli tűzszüneti vonal közelébe. A harcok egyébként elérték már a jordániai-izraeli tűzszüneti vona­lat. Az ammani helyzetre jellem­ző, hogy Mohamed Szadek, az EAK fegyveres erőinek vezérkari főnöke csak pénteken késő dél­után tudott eljutni a jordániai fő­városba, mivel repülőgépe számá­ra Ammanban nem tudták bizto­sítani a leszállást. Washingtoni tudósítónk jelenti: A Pentagon pénteken bejelen­tette: az Egyesült Államok hajó­kat, csapatokat és repülőgépeket irányít a Földközi-tenger térségé­be, hogy támogassa az amerikaiak esetleges evakuálását Jordániá­ból. „Olyan előzetes biztonsági in­tézkedéseket teszünk — jelentette be Friedheim, a Pentagon szóvi­vője —, amelyek a 6. flottára, az atlanti-óceáni flottára vonatkoz­nak és magukban foglalják to­vábbi szállító repülőgépek meg­felelő csoportosítását arra az esetre, ha a kiürítés szükségessé válik." A Pe­ntagon szerint a fentiek­kel kapcsolatban C 130-as típusú katonai szállító repülőgépeket irá­nyítottak Görögországba is. (Mint ismeretes, hat darab C 130-as a törökországi Incirlikben áll ké­szenlétben.) A Pentagonban azt is közölték, hogy a Guam helikopter-anyaha­jó kifutott az egyesült államok­beli kikötőjéből és fedélzetén több mint ezer tengerészgyalogos­sal a Földközi-tenger keleti tér­sége felé tart. Útja e térségig kö­rülbelül egy hétig fog tartani. Közölték továbbá, hogy a Sara­­toga és az Independence repülő­­gép-anyahajók a Földközi-tenger keleti partja felé hajóznak, míg a 6. flotta zászlóshajója, a Spring­­field rakétacirkáló az olaszorszá­gi Gaeta kikötőből a közel-keleti térség irányába futott ki. Az at­lanti-óceáni amerikai flotta uta­sítást kapott, hogy hajóit a medi­terrán térség közelében csoporto­sítsa Nasszer, Khadafi és Ninteri üzenete Husszeinhoz és Arafa­hoz (Kairói tudósítónktól.) A jordániai hadsereg és a pa­lesztinai ellenállási szervezetek között fellángolt fegyveres harc sürgős intézkedések megtételére késztette Nasszer egyiptomi, Kha­­dafi líbiai és Nimeri szudáni ál­lamfőt. Nasszer és Khadan csü­törtöki találkozóját követően Ni­­merivel is egyeztették a közös kezdeményezés gondolatát, s a három elnök üzenetével Moha­med Szadek egyiptomi vezérkari főnök repült Ammanba, Husszein királyhoz és Arafathoz, a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet el­nökéhez. A pénteki Al Ahram az alábbiakban ismerteti az üzenet tartalmát: A jordániai hadsereg és a pa­lesztinai ellenállási szervezetek jelenlegi összecsapása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett, sőt legveszélyesebbet 1967. június óta. A három állam — az EAK, Líbia és Szudán — minden erejét latba veti a válság megoldásáért. Min­denekelőtt azt kérik a szemben álló felektől: vessenek véget a vérontásnak és tegyék lehetővé, hogy széles körű és mélyreható tárgyalásokon teremtsék meg az akcióegység szilárd alapját. Az effajta harc folytatása az ellenség­gel szemben létrehozott keleti frontot az arabok közötti polgár­­háború frontjává változtatja s ezen csak egyedül az ellenség nyerhet. A meddő alkudozások-­­kal kísért összecsapások folytatá­­­­sa olyan előre láthatatlan nem­­­­zetközi veszélyeket idézhet fel,­­ amelyek súlyos károkat okozhat­nak az arab ügynek. Ami az ellenállást illeti, isme­retes, hogy­ léteznek igazolhatat­lan provokációk és olyan­­üzel­mek, amelyek nemcsak az ellen­állásra, hanem az egész arab nemzetre, annak tekintélyére és törvényes jogaira mérnek csapást. Ezekért a provokációkért és üzel­mekért mégsem lehet a paleszti­nai ellenállásra hárítani a fele­lősséget, mivel támogatni kell az ellenállás tisztességes elemeit ab­ban, hogy a parancsnoki poszton maradva irányítsák a dolgok me­netét. Az ellenállás bizonyos ele­meit saját magukkal szemben kell megvédeni. A három állam értékeli azt a nyugalmat, amelyet Husszein ki­rály tanúsított hosszú időn át, bár az utóbbi idők egyes intézkedé­sei úgy értékelhetők, hogy a nem­zeti és hazafias szempontok fi­gyelembevétele nélkül születtek. A három állam felhívja a királyt: akadályozza meg, hogy az esemé­nyek a jordániai hadsereg és az ellenállók veszedelmes harcához vezessenek, minthogy mindkettő egy és ugyanaz az erő az ellen­séggel szemben — állapítja meg a három államfő üzenete. (Folytatás a 2. oldalon.) Elutazott Ján Marko csehszlovák külügyminiszter Ján Marko csehszlovák külügy­miniszter — aki Péter János kül­ügyminiszter meghívására négy­napos hivatalos baráti látogatást tett hazánkban — pénteken fele­sége társaságában elutazott Bu­dapestről. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, Vince József, hazánk prágai nagykövete és a Külügy­minisztérium több vezető beosz­tású munkatársa. Ott volt Franti­­sek Drtrrsky, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete és felesége. * A csehszlovák külügyminiszter elutazása előtt zárómegbeszélésen vett részt a Kü­l­ügyminisztérium­­­ban. Ján Marko elutazása előtt a Magyar Távirati Iroda és a Ma­gyar Rádió munkatársának adott nyilatkozatában a többi között a következőket mondotta: — Több megbeszélésem volt a magyar párt és kormány vezetői­vel és mindenekelőtt a Ma­gyar Népköztársaság külügymi­niszterével, Péter János kollé­gámmal. Elsősorban a két orszá­got érintő kérdésekről folytattunk igen hasznos és gyümölcsöző esz­mecserék Köztudott, hogy szom­szédok vagyunk, és hozzátenném, olyan szomszédok, akik elhatároz­ták, hogy országaikban felépítik a szocializmust és akik ennek érde­kében nap mint nap céltudatosan cselekszenek. Közösek céljaink, s közös törekvésünk, hogy egymást mindjobban megértsük. Ez a ta­lálkozás is ezt a célt szolgálta, ugyanakkor azt is bebizonyította, hogy jó egyetértés van közöttünk. A magyar főváros a legmé­lyebb benyomást tette rám — folytatta a csehszlovák külügymi­niszter. — Azzal a meggyőződés­sel térek haza e tárgyalásokról, hogy a magyar népben és annak vezetőiben, Kádár János elvtárs személyében legjobb barátainkat tisztelhetjük, akik mindenkor ké­szek segíteni, s akik a múltban is tanújelét adták ennek. Meggyőző­désem, hogy a magyar—csehszlo­vák kölcsönös kapcsolatok a jövő­ben tovább fejlődnek. Péter János búcsúztatja Ján Markót a Ferihegyi repülőtéren. (Mikó László felvétele.) Közlemény a látogatásról Péter Jánosnak, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminiszterének meghívására 1970. szeptember 15. és 18. között látogatást tett Ma­gyarországon Ján Marko, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere és felesége. A csehszlovák külügyminisztert szívélyes baráti beszélgetésen fo­gadta Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, valamint Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A tárgyalások során a külügy­miniszterek részletesen áttekintet­ték a két testvéri ország kap­csolatait és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfonto­sabb, időszerű kérdéseiről. A miniszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kapcsolatok a szocialista interna­cionalizmus elvei alapján eredmé­nyesen fejlődnek. Ezen elvek szel­lemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiá­ban élő magyarok élete, s ez erő­síti a két szocialista ország barát­ságát. Mindkét ország érdeke megkeresni, hogy az élet minden területén feltárják a kölcsönösen előnyös együttműködés szélesíté­sének lehetőségeit. Ezzel egyúttal hozzájárulnak a szocialista orszá­gok egységének szilárdításához. A felek rendkívül fontos fel­adatnak tekintik a KGST-tagor­­szágok gazdasági együttműködé­sének sokoldalú fejlesztését. Meg­győződésük, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás el­mélyítése, a kooperáció, az integ­ráció és a szorosabb koordinálás hozzájárul mind a gazdasági meg­erősödésükhöz, mind politikai egységük megszilárdításához. A két miniszter véleményt cse­rélt az időszerű európai problé­mákról. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy az európai bizton­sági és együttműködési konferen­cia összehívásának gondolata szi­lárd gyökereket vert az európai országokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdeké­ben, minél előbb hívják össze. Je­lenleg a legfontosabb feladat gya­korlatilag hozzákezdeni a konfe­rencia előkészítési munkálatai­hoz. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek legutóbbi budapesti tanácskozásá­ról kiadott memorandum javasla­tok. A két ország kormánya az euró­pai általános légkör javulása szempontjából igen jelentős lé­pésnek tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya el­ismeri az összes európai ország határainak sérthetetlenségét. A szerződés egyben megteremti a további nyitott európai kérdések megoldásának a feltételeit, bele­értve a müncheni egyezmény kez­dettől fogva való érvénytelensé­gét, valamint a Német Demokra­tikus Köztársaság elismerését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság Határozottan elítéli az USA- nak a vietnami nép, valamint Kambodzsa és Laosz népei ellen irányuló agresszív akcióit. A pro­letár internacionalizmus szellemé­ben továbbra is megadnak min­den támogatást a vietnami nép­nek és Indokína más népeinek igazságos és hősies harcához. A felek nagy nyugtalansággal figyelik a közel-keleti helyzet alakulását. A békét és az igazsá­gos rendezést e térségben a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának következetes végrehajtásával lehet elérni. A felek nagyra becsülik az Egyesült Arab Köztársaságnak más arab országok által is támogatott békés kezdeményezését, amely pozitívan befolyásolhatja a válság politikai rendezésére irányuló törekvése­ket. Ugyanakkor elítélik Izrael folytatódó agresszióját, valamint a nemrég megindult tárgyalások szabotálását. A felek ismét megerősítették elhatározásukat, hogy a két or­szág szorosan együttműködik a közös célok, a nemzetközi bizton­ság és a béke érdekében a nem­zetközi fórumokon, különösen az ENSZ-ben. A két külügyminisz­térium céltudatosan koordinálja a jelentősebb kérdésekben külpoliti­kai lépéseit. Ján Markónak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügymi­niszterének látogatását, fogadta­tását, minden tárgyalását és meg­beszélését a testvéri barátság, a nyíltság és a teljes egyetértés lég­köre vette körül. Ján Marko, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság külügymi­nisztere csehszlovákiai látogatás­ra hívta meg Péter Jánost, a Ma­gyar Népköztársaság külügymi­niszterét, aki a meghívást öröm­mel elfogadta. (MTI)

Next