Népszabadság, 1970. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 f­illér NÉPSZABADSÁG 1970. szeptember 26. szombat­­­ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 226. szám Kereskedelem elvi alapon Csakúgy, mint az iparban, a szolgáltatások területén, a keres­kedelemben is megtörténik, hogy valaki téved, melléfog. Csakhogy amíg egy-egy kereskedő mulasz­tását a vásárlók azonnal és saját bőrükön közvetlenül érzik, az ipari üzemek hibája sokszor csak áttételesen vagy egyáltalán nem érzékelhető a vásárló számára. A gazdasági szabályozók a ke­reskedelemben is meghatározzák a célt, a megvalósuláshoz szüksé­ges eszközöket, de nem oldják meg a problémákat az emberek helyett. Nincs az a közgazdasági szabályozórendszer — és a miénk sem olyan —, amely minden kér­désben, minden adott helyzetben, mindenkit rávezetne a helyes út­ra. Ezért érthető, hogy az utóbbi években olyan jelenségeket is észrevehettünk, hogy néhány ke­reskedő a bonyolultabb viszonyok között nem tudott eligazodni, és önálló döntése nem mindig talál­kozott a népgazdaság vagy a vá­sárlók érdekeivel. Mondjunk példákat? Vajon mi­re volt jó, hogy a szokásos kiáru­sítások alkalmából egyes üzletek­ben a kurrens, keresett és még újdonságnak számító termékek árát is csökkentették? Vajon mi­ért volt egy időszak, amikor a legtöbb üzletben hiába kerestük az olcsó árú, de jó minőségű cik­keket? Vajon hogyan történhetett meg, hogy egyes termékek fo­gyasztói árának megállapításával — rendszerint felemelésével — né­­hányan melléfogtak? A történtek arról győzték meg a kereskedelem vezetőit, hogy a rendeletek, a szabályozók, az ön­állóság mellett még valamire fel­tétlenül szükség van. Ez pedig az elvi szilárdság. Vannak a keres­kedelemnek olyan kérdései, ame­lyekben általánosságban és elvi­leg kell állást foglalni, és ily mó­don kell a helyes útra vezetni azokat, akik a kereskedés bo­nyolult útvesztőiből zsákutca felé haladnak, így született meg az úgynevezett „elvi állásfoglalások" rendszere. A minisztérium égisze alatt a belkereskedelem elismert szakte­kintélyei időről időre bonckés alá veszik a kereskedés aktuális kér­déseit, elemzik azokat, és írásos elvi­ állásfoglalásban szögezik le véleményüket, eljuttatva azt min­den kereskedelmi vezetőnek. Az idén csaknem két tucat ilyen el­vi állásfoglalás született, amelyek mindegyike egy-egy bonyolult kérdést kíván elvileg tisztázni. Ilyen az olcsó cikkekről, a kiske­reskedelmi árak megállapításáról, a kiárusítások rendszeréről szóló és még sok más elvi állásfoglalás. Az ellátás színvonala az utóbbi hónapokban javult, az árakra is kevesebbet panaszkodunk, mint korábban. Ez nemcsak a kereske­delem érdeme, mint ahogyan az üzletekben tapasztalt hiba sem mindig a kereskedő mulasztását jelzi. De javulás van, ez kétség­telen. És ehhez az elvi állásfogla­lások is hozzájárultak. A ta­pasztalatok pozitívak, és úgy véljük, eredménnyel alkalmazha­tók a népgazdaság más területein, más gazdasági irányító szervek tevékenységében is. A szilárd és határozott elvi állásfoglalásokkal minden minisztérium közelebb juthat ahhoz a célhoz, hogy a jó értelemben vett irányítója és fel­ügyeleti szerve legyen a hozzá­tartozó intézményeknek, vállala­toknak. Buzási János Jordániában mindkét fél kiadta a tűzszünet­ parancsot Nasszer—Khadafi tárgyalás Kairóban — Husszein elfogadta Daud lemondását Az amm­ani rádió pénteken dél­ben bejelentette, hogy az arab ál­lamfők küldöttsége, amely csü­törtökön érkezett a jordániai fő­városba, pénteken a reggeli órák­ban külön-külön megbeszélést folytatott Husszein jordániai ki­rállyal és Jasszer Arafattal, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet elnökével. A Nimeri szudáni elnök vezet­te delegáció erőfeszítéseinek ered­ményeképpen megegyezés jött lét­re a szemben álló felek között a tűzszünetről. Arafat bejelentését, amelyet a gerillavezető saját kezűleg írt, Ni­meri szudáni elnök olvasta fel az amm­ani rádióban. A nyilatkozat így hangzik: „Hogy a lakosság el­temethesse halottait, és hozzájut­hasson mindahhoz, ami az élet­­ folytatásához szükséges, én, mint­ a forradalom főparancsnoka, az arab államfők és királyok kaivá­i tanácskozásáról Ammanba érke­zett delegáció felhívásának eleget­­ téve, és azért, hogy megakadá­lyozhassuk népünk ellenségei go­nosz terveinek valóra váltását, el­fogadom a tűzszünetet és felszólí­tom testvéreimet, ők is tartsák magukat a tűzszünet előírásaihoz, feltéve, ha a másik fél is hason­lóképpen jár el.” Ezután Husszein király is felol­vasta a tűzszünetre vonatkozó utasítását. A tűzszüneti parancsot végül Madzsali tábornagy, katonai fő­kormányzó is megismételte az amm­ani rádióban. Nimeri szudáni elnök a nyilat­kozat felolvasása után elmondot­ta, hogy korán reggel találkozott Arafattal Amman egyik elhagyott negyedében. A találkozó színhe­lyét előzőleg rádión keresztül be­szélték meg. Nimeri felkérte a szemben álló feleket, tartsák be a tűzszüneti felhívást. Bejelentette, a tűzszü­net lehetővé teszi annak a négy­pontos megegyezésnek gyakorlati keresztülvitelét, amely a két tő között létrejött. Noha a szudáni államfő az elvi megegyezés pont­jait nem részletezte, a hírügy­nökségek tudni vélik, hogy a meg­egyezés a többi között felhívja a gerillákat, hagyják el a városok­ban kiépített támaszpontjaikat és az izraeli határ mentén foglalja­nak állást. Ezzel egyidejűleg a hadsereg is visszatér korábbi tá­maszpontjaira. A hírügynökségi jelentések ko-­­már képet festenek az Ammanban kialakult helyzetről. Az utcai har­cok következtében mindössze há­rom kórház maradt olyan álla­potban, hogy egyáltalán működni tud. A részben ellátatlan sebesül­tek ellepik a kórházak folyosóit és környékét, vízért és élelmisze­rért kiabálnak. Az ivóvízellátás és az energiaszolgáltatás részleges vagy teljes hiánya akadályozza a kimerült orvosok és ápolók mun­káját. Az országba érkező vörös­keresztes szállítmányok a harcok következtében gyakran el sem jutottak céljukhoz. A tűzszünetet Bejrútban Ramil Nasszer, a Palesztinai Felszabadí­tási Szervezet központi bizottsá­gának tagja jelentette be. Sajtó­értekezletén éles kirohanást inté­zett Husszein király ellen, aki, mint mondotta, egyedül felelős mindazért, ami Jordániában tör­tént. A Nemzetközi Vöröskeresztet is tájékoztatták arról, hogy mind a jordániai kormány, mind pedig az arab ellenállók hozzájárultak a tűzszünethez. A Vöröskereszt felhatalmazást kapott, hogy meg­bízottai látogassák meg az Am­man közelében őrzött tízezer „ha­difoglyot” és a jordániai hadsereg által kiszabadított túszok csoport­ját. (Folytatás a 2. oldalon.) A Thant koszorúja a zeneköltő sírján Ünnepi megemlékezések Bartók halálának 25. évfordulóján Koszorúzások, emlékülés, díszhangverseny Bartók Béla halálának 25. év­fordulójáról emlékeztek meg teg­nap idehaza és külföldön. Koszorúzási ünnepséget tartot­tak az I., Szilágyi Dezső tér 4. számú háznál, amelyben 1922— 1928 között élt. Az ünnepség kez­detén a Magyar Állami Népi Együttes női kara Pászti Miklós vezényletével előadta Bárdos La­josnak erre az alkalomra kompo­nált, Bartók emlékére című kó­rusművét. A kegyelet virágát helyezte el a márványtáblán a Bartók Béla Emlékbizottság nevében dr. Or­bán László, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese és ifjú Bartók Béla. A Magyar Zenemű­vészek Szövetsége nevében Sárai Tibor főtitkár és Kadosa Pál ze­neszerző, az elnökség tagja koszo­rúzott. A Román Zeneművészek Szövetségének koszorúját Aladár Zoltán zeneszerző, a szövetség er­délyi csoportjának elnöke helyez­te el. Lerótták kegyeletüket a Szlovák Zeneművészek Szövetsé­gének képviselői is: Ottó Feren­­czy zeneszerző, a szövetség elnö­ke és Jan Cikker zeneszerző, az elnökség tagja. A Hazafias Nép­front koszorúját Bugár Jánosné,­­ a Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese és dr. Traut­­mann Rezső, a Népfront buda­pesti bizottságának elnöke he­lyezte el. A fővárosi tanács vég­rehajtó bizottságának nevében Kelemen Lajos, a végrehajtó bi­­­­zottság elnökhelyettese, valamint­­ Kurcz György, a népművelési fő­­­­osztály vezetője koszorúzott. (A­­ további Bartók-megemlékezések­­ről tudósításaink a 7. oldalon.) Az Állami Népi Együttes női kara a Bartók-emléktáblánál. MAI SZÁMUNKBAN Apró Antal salgótarjáni látogatása (2. oldal.) Fejlődő kapcsolataink a fejlődő országokkal (4. oldal.) Szociológiai világkongresszus Várnában (6. oldal.) Bartók Béla emlékezete Szabolcsi Bence írása (1. oldal.) Tájékoztató a textilruházati ipar rekonstrukciójáról (9. oldal.) A francia külügyminiszter a szovjet-nyugatnémet szerződésről Maurice Schumann francia kül­ügyminiszter a nemzetgyűlés kül­ügyi bizottsága előtt tartott be­számolójában a szovjet-nyugat­német szerződésről szólva han­goztatta, hogy a szerződés olyan tárgyalások eredményeként jött létre, amelyről Franciaországot részletesen tájékoztatták. A szer­ződés távol áll attól — mondotta —, hogy felforgassa a jelenlegi nemzetközi rendet. Ellenkezőleg, célja annak elismerése és megszi­lárdítása. A Nixon-kormány nem törekszik az indokínai helyzet tárgyalásos rendezésére Averell Harriman nyilatkozata Averell Harriman, a veterán amerikai diplomata, aki legutol­jára a párizsi Vietnam-tárgyalá­­sokon volt az amerikai delegáció vezetője, csütörtökön Washing­tonban sajtóértekezleten ismer­tette azt a munkaokmányt, ame­lyet a demokrata párt tanácsának nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottsága állított össze a legfon­tosabb világpolitikai kérdésekről Harriman, a bizottság elnöke­ként ismét kétségbe vonta, hogy a Nixon-kormány valóban az in­dokínai helyzet tárgyalásos ren­dezésére törekszik. — Az intézkedések legnagyobb részének az volt a célja — mon­dotta Harriman —, hogy erősít­sen egy korrupt és elnyomó viet­nami kormányt. Ezt a folyamatot vietnamizálásnak nevezik. Hatá­sa az, hogy a Thieu-kormánynak lehetőséget ad a háború meghosz­­szabbítására. Hozzáfűzte: — A vietnami há­­­ború kambodzsai háborúvá tere­bélyesedett a Nixon-féle kezde­ményezések következtében. Va­jon béketerv-e a háborúnak ez a kiterjesztése? A kormány azt ké­ri, hogy ne szavai, hanem tettei alapján ítéljük meg. A kormány békéről beszél és háborút csinál. A washingtoni kormány — fűzte hozzá Harriman — semmi olyan javaslatot nem terjesztett elő, amely az ellenségeskedések befe­jezésének irányába hatna, és még csak meg sem próbálkozott a tár­gyalásokkal. Európával kapcsolatban a Har­riman által ismertetett munkaok­mány azt sürgeti, hogy Washing­ton támogassa a bonni kormány­nak a Szovjetunióval és a kelet­európai szocialista országokkal kapcsolatos politikáját. Indokolat­lannak nevezi a bizottság azt a habozást is, amelyet a Nixon-kor­mány mutat az európai biztonsági értekezlet iránt. (MTI) Intézkedések a légi közlekedés biztons­ágának védelmére A KPM légügyi főosztályának tájékoztatója A Minisztertanács legutóbbi ülésén a közlekedés- és postaügyi miniszter tájékoztató jelentést adott a légi közlekedés biztonsá­gával kapcsolatos kérdésekről. Az ezzel összefüggő intézkedésekről az MTI munkatársának a Közle­kedés- és Postaügyi Minisztérium légügyi főosztályán elmondták: " Köztudomású, hogy az utób­bi időben egyre gyakrabban for­dultak elő repülőgép-eltérítések, a polgári repülés létét fenyegető merényletek. A polgári repülés nemzetközi szervezete, az ICAO, amelynek Magyarország is tagja, május 15. és 30. között rendkívüli közgyűlést hívott­­össze, hogy ki­alakítsa az együttes álláspontot a gépeltérítések és merényletek megelőzésére, illetve leküzdésére. A szervezet elnöke levélben for­dult mind a 114 tagállamhoz, hogy felhívja figyelmüket és felkérje az érdekelteket: saját területükön tegyék meg a szükséges intézke­déseket. Hazánkban a közlekedés- és postaügyi miniszter az illeté­kes miniszterekkel egyetértésben olyan intézkedéseket tett, amelyek hivatottak Magyarországon is a repülőtér, a repülőgépek és az uta­sok biztonságának hatékonyabb megvédésére. A kormány csütör­töki ülésén az erről szóló minisz­teri jelentést tudomásul vette. En­nek nyomán hazánkban is — több más külföldi repülőtérhez hason­lóan — fokozott ellenőrzést ve­zetnek be. Az intézkedéseket mind a magyar, mind a külföldi utasok körében érvényesítik, így kívánnak megelőzni minden olyan cselekedetet, amellyel emberélet­ben és gépekben kár keletkeznék. Ügyelnek arra, nehogy lőszer vagy robbanóanyag juthasson a repülő­terekre, a gépekre. Az utasok nyilván megértéssel s megnyug­vással veszik tudomásul a bizton­ságukat szolgáló intézkedéseket.

Next