Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
4 FÓRUM VÁLASZ GAZDASÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEKRE Folytatjuk az illetékesek írásbeli válaszainak közlését a televízió október 29-i népgazdasági fórumához érkezett gazdaságpolitikai kérdésekre. Az alábbiakban Bánki Pálnak, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjének válaszait közöljük. — Két gyermekem van: 19 és 19 évesek. A kisebbik középiskolás. A nagyobbik érettségi után azonnal főiskolán tanul tovább. Miért nem jár családi pótlék a két gyermek után addig, amíg közülük az egyiknek sincs finálló keresete? A tanulás során rengeteg a kiadás. (Pálinkás Ferencné, JS—877.) — Három gyermeket neveltem: egy főiskolást, egy ipari tanulót, egy gimnáziumi tanulót. Az idősebb után nem jár családi pótlék, és mivel az ipari tanuló harmadéves lett, a harmadik után is beszüntették a családi pótlékot. Mivel indokolható, hogy az ipari tanuló miatt a másik kettő után sem jár családi pótlék, holott nem keresnek? (Kárpáti Miklósné, 325—782.) — A családi pótlékkal államunk a gyermek középiskolai tanulmányainak befejezéséig támogatja a családot. A harmadéves szakmunkástanuló rendszerint a családi pótlékot meghaladó ösztöndíjat kap, illetőleg a tanév egy részében esetleg teljesítménybérért dolgozik. A főiskolai tanulmányokat folytató fiatal pedig ugyancsak jelentős támogatást kap az államtól, illetőleg a társadalomtól. A hallgatók többsége számára a felsőoktatás is díjtalan, a tanulmányait eredményesen folytatók pedig ösztöndíjat, esetleg szociális segélyt is kapnak. E juttatások ha nem is pontosan, de lényegüket tekintve közel esnek a családi pótlékok funkciójához. Vizsgáljuk, hogy a családipótlék-rendszer fejlesztésénél az idősebb gyermeknek a jogosultak köréből való kikerülése után a még tanuló egy gyermek is pótlékra jogosult legyen. Megvalósítására az anyagi lehetőségekkel és az egyéb szociálpolitikai intézkedésekkel összhangban kerülhet sor. Mi indokolja az átlagbérszínvonal-szabályozás módszerét? (Domokos György, 128—794) — Először is meg szeretném jegyezni, hogy a mai bérszínvonalszabályozás nem azonos a gazdasági reform előtt alkalmazott átlagbér-ellenőrzéssel. Akkor ugyanis előírták az átlagbér színvonalát, és az független volt a vállalati eredményektől. Az átlagbérszint plafonja volt a béremelésnek. A reform bevezetése utáni bérszínvonal-szabályozás a béremelés lehetőségét a nyereség alakulásától tette függővé. A jövő évtől kezdve a vállalati munka hatékonysága is befolyásolja a béremelés lehetőségét így a bérszínvonal-szabályozás nemcsak szabályozója a munkabéreknek, hanem egyben ösztönöz a munka hatékonyságának növelésére. A korábbi „állagibér-gazdálkodás” helyébe a reformmal a bérszínvonal-szabályozás lépett. Erre továbbra is szükség van, hiszen fontos közgazdasági követelmény a vásárlóerő és az árualap egyensúlyának megtartása. A vásárlóerő legnagyobb összetevője a munkabér. Elsősorban ezért kell biztosítani, hogy a bérszínvonalnövekedés üteme és mértéke egyensúlyban legyen a termelés, illetve a termelékenység alakulásával. Ennek a követelménynek általában az átlagbér-szabályozás képes megfelelni. Lényeges feladat a bér- és személyi jövedelemarányok tervszerű alakítása. Erre is alkalmasabb a bérszínvonal-szabályozás, mint a bérszabályozás más módszere, például a bértömeg-szabályozás, legalábbis a népgazdaság legtöbb területén. Végső soron tehát a bérek színvonalának szabályozását egyrészt a kereseti arányok irányítása, másrészt a bérszínvonal-növekedés ütemének tervszerű keretek közt tartása indokolja. Mindaddig, amíg e feladatokra nem sikerül alkalmasabb módszert kidolgozni, az átlagbér-szabályozást célszerű alkalmazni. — Ahol közismert a létszámhiány, mint ahogy az építőiparban is, miért ragaszkodnak a bérszínvonal-szabályozáshoz a bértömeg helyett? (Dr. Bartócz József, 357—407.) — A létszámhiány ma már a népgazdaságnak úgyszólván minden területén tapasztalható. A bértömeg-szabályozás, bármilyen konkrét formáját alkalmaznánk is, a gyorsan bővülő ágazatokra, vállalatokra nagyon nagy rerhet róna, viszont rendkívüli előnyöket biztosítana azoknak a vállalatoknak, amelyeknek módjuk van rendszeres létszámcsökkentésre. Ezért a bértömeg-szabályozás alkalmazása csak meghatározott területen célszerű, például az állami gazdaságokban, ahol az erőteljes gépesítéssel párhuzamosan évről évre csökken a létszám és az idénymunkások foglalkoztatása miatt nehezen lehetne fő módszerként a bérszínvonal-szabályozást alkalmazni. A teljes munkaidőben foglalkoztatottakra nézve 1971-től a bértömeg-szabályozás ezen a területen is kiegészül a bérszínvonal-szabályozással. Bértömeg-szabályozás érvényesül továbbá a vasúti közlekedésben is, ahol ugyancsak létszámcsökkenéssel számolnak. Egyes élelmiszeripari ágakban a mezőgazdasággal való kapcsolat miatt vált szükségessé a bértömeg-szabályozás. Az iparban és az építőiparban, ahol igen jelentősek a fejlesztési előirányzatok és a termelés növelése miatti többlet-létszámigény vállalatonként nagyon eltérő, nincsenek meg a bértömegszabályozás feltételei, illetve ha azt alkalmaznák, jelentős kereseti aránytalanságok kialakulását tennék lehetővé. Egyébként nem szükségszerű, hogy a bérszínvonal-szabályozás indokolatlan létszámnövelésre ösztönözzön, mert ha a közgazdasági szabályozók összessége megfelelő hatékonysági követelményt támaszt a létszámemeléssel szemben, akkor a bérszabályozással együtt érvényesül a racionális létszámgazdálkodásban való érdekeltség. — Hogyan alakul a munkabérek és a prémiumok viszonya a negyedik ötéves tervben? Mit terveznek: a béreket akarják emelni és a prémiumot csökkenteni, vagy a béreket lassan emelni a teljesítmény arányában és nagyobb diferenciálást teremteni a különböző prémiumoknál? (Fejes András, Bodony, Heves megye.) — A negyedik ötéves terv az összes személyi jövedelem évi 3 százalékos növekedését irányozza elő. Ezen belül csak a munkabérek és a részesedési alapból származó összes kifizetések (prémium, jutalom, év végi részesedés) növekedését szabja meg külön is. A munkabéreknél 2,5 százalék, a részesedési alapból származó kifizetéseknél 0,5 százalék az éves növekedés tervezett üteme. Az előirányzatokból kitűnik, hogy a munkabérek gyorsabb növekedése mellett a részesedés növekedésével is számol a terv. Hogy ez utóbbin belül a prémium aránya csökken-e vagy növekszik, az a vállalatok által kialakított és kollektív szerződésben rögzített ösztönzési rendszertől függ. A cél az, hogy az eddig fizetéskiegészítő jellegű prémiumokat érdemi feladatok teljesítésétől függően fizessék a vállalatok. Ha egy-egy munkakörben nem lehet ilyen feladatot kitűzni, de a premizálás megszüntetése a munkaköri kereseti arányokat figyelembe véve méltánytalan volna, akkor célszerű a prémiumot alapbéresíteni. Erre az eddigieknél nagyobb lehetőséget nyújt majd az új — kidolgozás alatt álló — besorolási rendszer. NÉPSZABADSAG 1970. november 11, szerda Diplomáciai hírek Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait VI. Gusztáv Adolf svéd királynak születésnapja, Svédország nemzeti ünnepe alkalmából. * 1. Hailé Szelasszié, Etiópia császára táviratban mondott köszönetet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a megkoronázása 40. évfordulója alkalmából küldött jókívánságokért. * Dr. Mahmud Favzi, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnöke köszönetét fejezte ki Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából küldött jókívánságokért. Tanácskozás a raktározásról Négyszáz hazai és több mint ötven külföldi — bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK- beli, osztrák és szovjet — szakember jelenlétében kezdődött meg kedden az MTESZ székhá-zában a 2. raktárfejlesztési ta-nácskozás. A szombatig tartó, megbeszélést a Gépipari Tudomá- nyos Egyesület rendezte, 16 más egyesület, intézmény közreműkö- désével. Andrási Győző, az Állami Ter-mékgazdálkodási Igazgatóság ve- zetője elmondta: a konferencián a raktározással összefüggő minden kérdéscsoportot áttekintenek, a magasraktározástól az automatizáláson, a rakodó- és anyagmozgató eszközökön, a megfelelő kli-matikus viszonyok megteremté- sén, valamint a csomagolás és a szállítás témáján keresztül égé szén a legújabb, föld alatti tárolásig. Magyar híradástechnikai kiállítás nyílik Új-Delhiben Az MNE sajtótájékoztatója a vállalatok eredményeiről, terveiről (Tudósítónktól.) Kincses István, a Magyar Híradástechnikai Egyesülés elnöke kedd délután sajtótájékoztatót tartott a Technika Házában. Elmondotta, hogy november 23-án magyar híradástechnikai kiállítás nyílik Új-Delhiben. A reprezentatív árubemutató viszonylag szerény, 600 négyzetméteres alapterületén az egyesülés tagvállalatain kívül az Egyesült Izzó, a Magyar Optikai Művek és a Medicor, továbbá három ktszállítja ki termékeit. A többi között Orion tv-készülékeket, komplett ipari tv-rendszert, stúdiós berendezéseket, professzionális magnetofonokat, telefonalközpontokat, mikrohullámú berendezést, izzólámpagyártó gépet mutatnak be Új-Dalhiben. A kiállítási tárgyak 250 ládában hajóval már Bombaybe érkeztek, onnan vasúton szállítják tovább. A Hungexpo szakemberei az elmúlt héten megkezdték a kiállítási csarnok installációs és technikai előkészítését is. A magyar híradástechnikai kiállítók a beruházási célt szolgáló berendezések eladására, fejlesztési tapasztalataik, gyártási eljárásaik átadására, termelési kooperáció kialakítására és licencek eladására törekednek. Indiában már árammérőket, teodolitokat, rádiótelefonokat gyártanak magyar konstrukciók alapján. A kiállítás megnyitására Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes vezetésével ipari delegáció utazik Új-Delhibe. A kiállító vállalatok — köztük a Budavox, az Elektroimpex és az Elektromodul — vezetői december 5-ig, a kiállítás zárásáig Indiáiban maradnak, az együttműködés elmélyítésének lehetőségeiről tárgyalnak. Az MNK elnöke ezután az egyesülés tizenegy tagvállalatának, két kutatóintézetének, mintegy 40 ezer dolgozójának eredményeit ismertette, majd vázolta a negyedik ötéves terv főbb céljait. Elmondta, hogy a híradástechnikai ipar termelése a legutóbbi két évtized alatt csaknem huszonkétszeresére emelkedett. Az iparág a legutóbbi öt esztendőben 70 százalékkal növelte termelését, benne az egyesülés tagvállalatai várhatóan 35—40 százalékkal teljesítik túl a harmadik ötéves terv előirányzatát. Az egyesülés vállalatai a negyedik ötéves tervidőszakban összesen mintegy 65 százalékkal, s évenként átlagosan 11 százalékkal növelik termelésüket. A számítástechnikai termékek részaránya 12,6 százalék lesz 1975-ben az egyesülés termelésében. A következő öt év alatt az összes export 112 százalékkal nő, részaránya pedig az 1970. évi 50 százalékról 62 százalékra emelkedik. Az új tervidőszakban az Orion megkezdi a teljesen tranzisztorizált, akkumulátorról és hálózatról egyaránt üzemeltethető hordozható tv-készülékek gyártását. Olyan tv-készülékeket is gyártanak majd, amelyeknek képcsövét külön kávába helyezik el és így a látási szög tetszés szerint á látható. A Budapesti Rádiótec!... - kai Gyár megkezdi az új kazetá s magnetofoncsalád gyártását; egyszerűbb, de minőségileg teljes értékű konstrukciók kidolgozásával az árak csökkentését is tervezik. Gyár az erdőben EGY FIATAL PÁRTSZERVEZET KRÓNIKÁJÁBÓL A Budalakk különféle folttisztítókat, színezőpasztákat, festékeket, ragasztókat és egyéb fontos vegyszereket gyártó telepe 1963 tavaszán települt a fővárosból Pusztavámra. Egy leállított külszíni festés elárvult épületcsoportját bővítették ki erre a célra. , Budapesten a gyár nem kapott elegendő munkást. Pusztavámon ilyen gond nincs. A gyártelep festői környezetben, Pusztavám központjától mintegy hat kilométerre terül el. Naponként két autóbuszjárat szállítja oda-vissza a munkásokat. Az asszonyok többsége először dolgozik ipari termelőüzemben. Van, aki könnyebben, van, aki nehezebben szokja meg az új életformát. Bizonyos, hogy sok előnye van annak, ha a férj eleget keres és az asszony otthon maradhat, csak a háztartással, a gyerekek nevelésével foglalkozhat. De az asszonyok öntudatát, önbizalmát nagymértékben emeli, hogy üzemi munkával, önálló keresettel is hozzájárulnak a család fenntartásához. Ez magatartásukon, gondolkodásukon is nyomot hagy. A fiatal pártszervezet nagy része őközülük kerül ki: a 101 dolgozó között a pártnak 13 tagja van. Tíz nő lett az üzemből kommunistává. Többnyire olyan aszszonyok, akik családjában már korábban voltak párttagok, ők maguk azonban nem kaptak elég ösztönzést arra, hogy erre az útra lépjenek. Ismerjünk meg közülük hármat. Gyárba való Ha valaki azt gondolja, a falusi asszony nehezen szokja meg a gép kezelését, a pontos, fegyelmezett termelőmunkát, forduljon Földi Mihálynéhoz, aki éppen két esztendeje dolgozik a Budalakk telepén. Kiváló munkásnő, aki a többi között azzal is példát mutat mindenkinek, hogy mindig alkalmazza a védőálarcot, szemüveget, kesztyűt, ha a munka ezt megkívánja. Budapesten, a régi vegyipari munkások között is bőven akadnak, akik kényelemszeretetből, vagányságból vagy nemtörődömségből mellőzik ezt — az egészségeit szenvedi meg. Földiné mint munkás is, de mint öntudatos ember, mint kommunista, szakszervezeti bizalmi is példát mutat: teljesítménye semmit sem csökken azáltal, hogy a védőeszközöket igénybe veszi. Férje traktoros a bokodi tszben, tizennégy év óta tagja a pártnak. Földiné csak a múlt esztendőben kérte felvételét a pártba. Most van először olyan közösségben, hogy a maga személyére nézve is szükségesnek érezte ezt. A legszebb pártmunkát kapta mindjárt: olyan asszonyokkal foglalkozik, akik emberileg, politikailag is közel vannak ahhoz, hogy kommunisták s előbb vagy utóbb maguk is párttagokká legyenek. Igaz emberséggel Új párttagnak számít Puskás Jánosné csoportvezető is. A párttagságra ellenvélemény nélkül találta alkalmasnak a taggyűlés. Negyvennyolc nő munkáját irányítja. Csoportjában jó a munkatársi szellem. Ennyi ember között mindig akad olyan, aki bajba kerül, segítségre szorul. Ilyenkor aztán összeül a telepvezetővel, a párttitkárral (könnyű Puskásnénak, a férjét választották titkárrá) és megbeszélik, hogyan lehet segíteni az illetőn. Ha egy asszony kisgyereket vár vagy beteges, olyan könnyebb beosztást keresnek a részére, ahol az illető így is helyt tud állni. Borvidékről van szó. Ilyen helyen bizony előfordul, hogy némelyik férjet a családjánál jobban érdekli a hegy leve. Puskásné csoportjában van egy asszony, akinek hasonló okból öt kisgyerekről kell gondoskodnia. Amikor csak lehet, segítik. Egy szerencsétlenség következtében magára maradt asszonynak négy gyereket kell eltartania, őt is segítik. Ugyan mit tehet a négy gyerek a szerencsétlenségről ? A háztartási munka után nagy változást jelent az üzem. Puskás Jánosné azonban érti a módját, hogy csoportjával éppen úgy gondozza a társadalom tulajdonát, ahogy a magáét. Újra a pártban Kertész Árpádné volt már munkás is, párttag is. Valaha a budapesti Telefongyárban dolgozott. Valamiféle adminisztratív hiba miatt elvesztette párttagságát. Bántotta a dolog, de nem járt utána. Megszületett a két gyerek, velük otthon maradt, így aztán hosszú időre elfelejtődött az ügy. Az állami erdészetnél kezdett újra dolgozni. Ott nem volt állandó csoportja, amelyik politikai munkát adhatott volna neki. A Budalakk kollektívájában azonban feltámadt benne a régi emlék, amikor egy kommunista kollektívához tartozott. Újra kérte, vegyék fel a pártba, a taggyűlés eleget tett kérésének. Pártmunkáját a szakszervezetben végzi. Férje bányász, régi pártmunkás. Tizennyolc éves elektrolakatos fiuk is a Budalakknál dolgozik. Néhány év óta KISZ-aktivista. Jó munkás, becsületes, rendes fiú. Otthon, párttag szüleitől értesült arról a vitáról, amely a párttagság korhatár-leszállításának javaslata körül országosan folyik. Bejelentette: ha a X. kongresszus döntése ezt lehetővé teszi, ő is kérni fogja felvételét a pártba. Ez családi hagyomány is. Ha az asszonyok felzárkóznak a férjek mellé a szó politikai értelmében is, ne maradjanak el tőlük a gyerekek. Máté György