Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! M­­­SZ: •« HBÍI NÉPSZABADSÁG 1970. november 27. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 278. szám Folytatta tanácskozását a X. pártkongresszus Gáspár Sándor, Czinege Lajos, Fehér Lajos, Aczél György és Pallai Árpád felszólalása • Testvérpártok üdvözletei A Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusa csütörtök reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában foly­tatta tanácskozását. A délelőtti ülés elnöke, Glanz Lászlóné, a felsőszölnöki általános iskola ta­nítónője, Vas megye küldötte be­jelentette, hogy további testvér­­pártoktól érkeztek üdvözletek a kongresszushoz. Táviratban üdvö­zölte a tanácskozást a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága, a Libanoni Kommunista Párt és a Tunéziai Kommunista Párt. Sok szolidaritási távirat érkezik a kongresszuson jelenlevő vietna­mi küldöttséghez hazánk dolgozói­tól. Szerte az országban változatla­nul nagy figyelemmel kísérik a párt X. kongresszusának tanács­kozásait. Újabb és újabb távira­tok érkeznek a kongresszushoz üzemek, termelőszövetkezetek, in­tézmények, iskolák, felsőfokú tan­intézetek dolgozóitól, tanulóitól. A várpalotai postahivatal kommu­nistái és párton kívüli dolgozói például így írnak táviratukban: „Érdeklődéssel és figyelemmel kí­sérjük munkájukat. A Központi Bizottság beszámolója, a vita azt bizonyítja, hogy a X. kongresszus újabb fontos állomás lett a szo­cialista Magyarország további fej­lődésében. őszintén kívánjuk, hogy végezzék munkájukat ered­ményesen, válassza meg a kong­resszus azokat a néphez hű veze­tőket, akiknek eddigi jó munkája is biztosíték arra, hogy továbbra is népünk jólétén és drága hazánk felvirágoztatásán munkálkodnak majd. Ehhez kívánunk a kong­resszus minden küldöttének és kedves külföldi vendégeinknek erőt, egészséget." Több üzemben a párt e fontos tanácskozásának tiszteletére új szocialista brigádok alakultak, és felvették a Tizedik Pártkongresszus nevet. Változatlanul érkeznek az üd­vözlő táviratokban a jelentések is, amelyekben üzemek, vállalatok dolgozói közük, milyen eredmé­nyeket értek el a kongresszusi munkaversenyben, milyen újabb vállalásokat tesznek. A Cement­es Mészművek tatabányai gyárá­nak dolgozói ezt írták: „Az MSZMP X. kongresszusának tisz­teletére indított szocialista mun­kaversenyben vállalt kötelezettsé­geinket hiánytalanul teljesítettük. Ígérjük, a szocialista munkaver­seny ■továbbfolytatásával mindent elkövetünk, hogy üzemünk dolgo­zói a negyedik ötéves tervben el­érjék a pártunk által kitűzött cé­lokat.” A nyírbátori pedagógus pártszervezet és az ipari szak­munkásképző iskola Mező Imre KISZ-szervezete üdvözlő táviratá­ban áll: „Hálás szívvel köszöntjük pártunk X. kongresszusát. E na­pokban költözhettünk be új, hat­tantermes iskolánkba. Ígérjük, úgy fogunk dolgozni, ahogy azt pár­tunk X. kongresszusa meghatároz­za számunkra.” A Chinoin­ Gyógyszergyár dol­gozói szintén elvtársi üdvözletü­ket küldték a kongresszus minden részvevőjének, s jelentették, hogy a­ gyár harmadik ötéves tervét november 30-ig teljesítik, az idei termelési és nyereségtervet pedig túlteljesítik. A Kéziszerszámgyár Omega gyáregységének kommu­nistái ezt írták táviratukban: „Taggyűlésünket megelégedéssel töltötte el az a nyílt, őszinte lég­kör, amely a kongresszusi beszá­molót és a vitát jellemzi. Meg vagyunk győződve arról, hogy a pártunk X. kongresszusán hozott határozatok tovább­­ erősítik a párt tekintélyét és még egysége­sebben sorakoztatja fel dolgozó népünket nagy ügyünk, a szocia­lizmus építésének megvalósításá­ra.” Igen sok távirat érkezik a kong­resszushoz a KISZ-fiataloktól is. Kiscsákó község ifjúkommunistái­nak a táviratából: „A hétszáz lel­ket számláló település fiataljai nevében forró szeretettel köszönt­jük pártunk X. kongresszusát, an­nak minden részvevőjét, nemzeti­ségre való tekintet nélkül. Kí­vánjuk, hogy a kongresszus mun­káját teljes siker koronázza, iga­zi elvtársi légkör övezze. Mi, a kiscsákói Törekvés Termelőszö­vetkezet ifjúkommunistái, mind a­­ harmincöten ígérjük, hogy a kongresszusi beszámoló szellemé­ben fogunk élni és dolgozni.” A kongresszus elnöksége több alkalommal is köszönetet mondott mindazoknak, kommunistáknak és pártonkívülieknek, akik üdvözlő táviratokban köszöntötték pár­tunk X. kongresszusát. A csütörtök délelőtti ülésen el­nöklő Glanz Lászlóné először Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának adott szót. A délelőtti ülésen szólalt fel ifj. Bakk János, az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze, Czinege La­jos vezérezredes, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, hon­védelmi miniszter, Hingl József, a Nagy­alföldi Kutató és Feltáró Üzem üzemvezető főmérnöke, Nyamin Zsagvaral, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a központi bi­zottság titkára és Jeszli Jánosné, a Péti Nitrogén Művek műszaki­fejlesztési osztályának vezetője. Ezután szünet következett, majd Dienes Béla, az Egyesült Izzó ve­zérigazgatója vette át az elnöki tisztet. Szünet után szólalt fel Fe­hér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, Bert Pearce, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, Friedrich Ebert, a Né­met Szocialista Egységpárt Politi­kai Bizottságának tagja, Szekeres László, a jászberényi járási párt­­bizottság első titkára, és Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Termelő­szövetkezet elnöke. Ezután ebédszünet következett Ebédszünet után Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára elnökölt. Elsőnek Aczél György, a Központi Bizott­ság titkára szólalt fel. A délutáni ülésen szólalt fel Herbert Mies, a Német Kommunista Párt alelnö­­ke, Leif Hammerstad, a Norvég Kommunista Párt titkárságának tagja, dr. Bihari Ottó, a pécsi Jogtudományi Egyetem tanszék­­vezető tanára, Hans Mahle, a Nyugat-berlini Szocialista Egy­ségpárt pártelnöksége irodájának tagja, a Die Wahrheit főszerkesz­tője, Agostino Novella, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja. Ezután szünet következett, majd Németh Ká­roly, a Politikai Bizottság póttag­ja, a budapesti pártbizottság első titkára elnökölt. A szünet után kapott szót Pullai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkára, Jose Vi­­toriano, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Titkár­ságának tagja, Paul Niculescu-Mizil, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Vincenzo Pedini, a San Marinó-i Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, és Ignacio Gal­­lego, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Titkárságának tagja. Az alábbiakban ismertetjük a csütörtök délelőtti ülés első fel­szólalójának, Gáspár Sándor elv­társnak a beszédét. GÁSPÁR SÁNDOR: A párt kedvező feltételeket teremtett a szakszervezetek munkájához — Tisztelt kongresz­­szus! Kedves elvtársak! Egyetértek a Központi Bizottság beszámolójá­val, a szervezeti sza­bályzat módosításával és a határozati javaslat­tal. A szakszervezetek egyetértenek a párt po­litikájával, azt r­aguké­­nak is vallják. Egyetér­tenek a szocializmus tel­jes felépítésére irányuló erőfeszítésekkel, a ten­nivalókkal és készek an­nak megvalósításáért to­vábbra is minden ere­jükkel dolgozni. Jelenleg a szakszerve­zeteknek a korábbiak­nál lényegesen jobbak a lehetőségeik arra, hogy még többet tegyenek pártunk politikájának megvalósításáért. Az utóbbi években a szak­­szervezetek társadalmi befolyása, ereje és jelen­tősége gyors ütemben nőtt. A szakszervezeti mozgalom jogaival — amelyek a munkásosztály jogai — ma job­ban tud élni és ez a társadalmi viszonyokat szocialista irányban erősíti. A szakszervezetek tevékenysé­ge számára pártunk olyan politi­kai keretet, olyan kedvező felté­teleket teremtett, amelynek hatá­sa mind mélyebben és sokolda­lúbban jelentkezik. Meggyőződé­sünk, hogy a szakszervezetek he­lyéről és szerepéről, az ott dolgo­zó kommunisták munkájáról ho­zott határozatok pártunk kiemel­kedő döntései közé tartoznak. A szakszervezetek tevékenysé­gének további javítása szorosan összefügg a párt politikájának kö­vetkezetes megvalósításával. Nem független a pártszervek és a párt­tagok munkájától, a szakszerve­zetek tevékenységével kapcsolatos állásfoglalásuktól, gyakorlatuktól sem. A párt irányításának és be­folyásának erősödése a szakszer­vezetekben társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztálynak a párthoz való kapcsolatát erősíti. Megérdemel ezért minden ráfor­dított energiát. A szakszervezetek jelenlegi feladatait, mint eddig is, alapvetően a munkáshatalom iránti elkötelezettség határozza meg. A dolgozók alapvető érde­kei csak a munkásfiatalom révén valósulhatnak meg és így mind­az, amit a szakszervezetek tesz­nek, csak ennek a fényében és szolgálatában értékelhető. A magyar munkásosztály törté­nelmi hivatását teljesítve az utób­bi 25 évben élvezte a dolgozó pa­rasztság támogatását, nagy cél­jaink megvalósításáért folytatott küzdelmeiben támogatták a mun­kásosztályt a különböző társadal­mi rétegek és csoportok is. Ez történelmi tény, de tény az is —­­ és ezzel senkinek az érdemét nem­­ akarjuk kisebbíteni —, hogy a­­ legnagyobb áldozatot a magyar­­ munkásosztály hozta a szocializ­­­­mus építéséért. A magyar munkásosz­tály számban gyarapo­dott, szakmai művelt­ségben nagyot fejlődött, a politikai hatalom gya­korlásának immár ne­gyedszázados iskolájá­ban tanulta és értette meg a politika és a gaz­dálkodás kis és nagy kérdéseit. Aki a társada­lom érdekében­ többet és nagyobbat alkot, az mél­tán­ érdemli ki a társa­dalom elismerését is. Ez az elismerés a magyar munkásosztályt megille­ti. Elsősorban a munkás­­osztályé a felelősség az egész országért, a szo­cialista építésért, a fel­­emelkedésért, a jövőért. A szakszervezetek ér­dekvédelmi tevékenysé­ge szocialista viszonyok között bonyolult, mert egyidőben és egyszerre kell képviselnünk és vé­denünk a társadalom, a rétegek és az egyének érdekeit. Együttesen, erőinket egyesítve, annak tudatában keell ezt végeznünk, hogy az érdekvé­delem és érdekképviselet fejlesz­tése szocialista építésünk legfon­tosabb politikai és gazdasági kér­dései közé tartozik. Felismert tény, hogy a szocia­lizmusban is létezik — bár nem antagonisztikus — érdekellentét, így szükség van arra, hogy a szak­­szervezetek képviseljék és védjék a dolgozók érdekeit. Az alapvető érdekek szocialista viszonyok kö­zött azonosak, de vannak olyanok, amelyek különböznek és ütköznek egymással. Sokrétűek és önma­­guktól nem kerülnek összhangba. Ezzel mint társadalmi realitással számolni kell azért, hogy a szo­cialista rendszerben rejlő minden lehetőséget és eszközt felhasznál­va tudjuk elveinket megvalósíta­ni, és hogy a szocializmus építé­sének bonyolult munkája közben kevesebb hibát kövessünk el.­­ (Folytatás a 2. oldalon.)

Next