Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MSZ: •« HBÍI NÉPSZABADSÁG 1970. november 27. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 278. szám Folytatta tanácskozását a X. pártkongresszus Gáspár Sándor, Czinege Lajos, Fehér Lajos, Aczél György és Pallai Árpád felszólalása • Testvérpártok üdvözletei A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa csütörtök reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta tanácskozását. A délelőtti ülés elnöke, Glanz Lászlóné, a felsőszölnöki általános iskola tanítónője, Vas megye küldötte bejelentette, hogy további testvérpártoktól érkeztek üdvözletek a kongresszushoz. Táviratban üdvözölte a tanácskozást a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága, a Libanoni Kommunista Párt és a Tunéziai Kommunista Párt. Sok szolidaritási távirat érkezik a kongresszuson jelenlevő vietnami küldöttséghez hazánk dolgozóitól. Szerte az országban változatlanul nagy figyelemmel kísérik a párt X. kongresszusának tanácskozásait. Újabb és újabb táviratok érkeznek a kongresszushoz üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények, iskolák, felsőfokú tanintézetek dolgozóitól, tanulóitól. A várpalotai postahivatal kommunistái és párton kívüli dolgozói például így írnak táviratukban: „Érdeklődéssel és figyelemmel kísérjük munkájukat. A Központi Bizottság beszámolója, a vita azt bizonyítja, hogy a X. kongresszus újabb fontos állomás lett a szocialista Magyarország további fejlődésében. őszintén kívánjuk, hogy végezzék munkájukat eredményesen, válassza meg a kongresszus azokat a néphez hű vezetőket, akiknek eddigi jó munkája is biztosíték arra, hogy továbbra is népünk jólétén és drága hazánk felvirágoztatásán munkálkodnak majd. Ehhez kívánunk a kongresszus minden küldöttének és kedves külföldi vendégeinknek erőt, egészséget." Több üzemben a párt e fontos tanácskozásának tiszteletére új szocialista brigádok alakultak, és felvették a Tizedik Pártkongresszus nevet. Változatlanul érkeznek az üdvözlő táviratokban a jelentések is, amelyekben üzemek, vállalatok dolgozói közük, milyen eredményeket értek el a kongresszusi munkaversenyben, milyen újabb vállalásokat tesznek. A Cementes Mészművek tatabányai gyárának dolgozói ezt írták: „Az MSZMP X. kongresszusának tiszteletére indított szocialista munkaversenyben vállalt kötelezettségeinket hiánytalanul teljesítettük. Ígérjük, a szocialista munkaverseny ■továbbfolytatásával mindent elkövetünk, hogy üzemünk dolgozói a negyedik ötéves tervben elérjék a pártunk által kitűzött célokat.” A nyírbátori pedagógus pártszervezet és az ipari szakmunkásképző iskola Mező Imre KISZ-szervezete üdvözlő táviratában áll: „Hálás szívvel köszöntjük pártunk X. kongresszusát. E napokban költözhettünk be új, hattantermes iskolánkba. Ígérjük, úgy fogunk dolgozni, ahogy azt pártunk X. kongresszusa meghatározza számunkra.” A Chinoin Gyógyszergyár dolgozói szintén elvtársi üdvözletüket küldték a kongresszus minden részvevőjének, s jelentették, hogy a gyár harmadik ötéves tervét november 30-ig teljesítik, az idei termelési és nyereségtervet pedig túlteljesítik. A Kéziszerszámgyár Omega gyáregységének kommunistái ezt írták táviratukban: „Taggyűlésünket megelégedéssel töltötte el az a nyílt, őszinte légkör, amely a kongresszusi beszámolót és a vitát jellemzi. Meg vagyunk győződve arról, hogy a pártunk X. kongresszusán hozott határozatok tovább erősítik a párt tekintélyét és még egységesebben sorakoztatja fel dolgozó népünket nagy ügyünk, a szocializmus építésének megvalósítására.” Igen sok távirat érkezik a kongresszushoz a KISZ-fiataloktól is. Kiscsákó község ifjúkommunistáinak a táviratából: „A hétszáz lelket számláló település fiataljai nevében forró szeretettel köszöntjük pártunk X. kongresszusát, annak minden részvevőjét, nemzetiségre való tekintet nélkül. Kívánjuk, hogy a kongresszus munkáját teljes siker koronázza, igazi elvtársi légkör övezze. Mi, a kiscsákói Törekvés Termelőszövetkezet ifjúkommunistái, mind a harmincöten ígérjük, hogy a kongresszusi beszámoló szellemében fogunk élni és dolgozni.” A kongresszus elnöksége több alkalommal is köszönetet mondott mindazoknak, kommunistáknak és pártonkívülieknek, akik üdvözlő táviratokban köszöntötték pártunk X. kongresszusát. A csütörtök délelőtti ülésen elnöklő Glanz Lászlóné először Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának adott szót. A délelőtti ülésen szólalt fel ifj. Bakk János, az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze, Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter, Hingl József, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem üzemvezető főmérnöke, Nyamin Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és Jeszli Jánosné, a Péti Nitrogén Művek műszakifejlesztési osztályának vezetője. Ezután szünet következett, majd Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgatója vette át az elnöki tisztet. Szünet után szólalt fel Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bert Pearce, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Szekeres László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára, és Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. Ezután ebédszünet következett Ebédszünet után Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára elnökölt. Elsőnek Aczél György, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. A délutáni ülésen szólalt fel Herbert Mies, a Német Kommunista Párt alelnöke, Leif Hammerstad, a Norvég Kommunista Párt titkárságának tagja, dr. Bihari Ottó, a pécsi Jogtudományi Egyetem tanszékvezető tanára, Hans Mahle, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt pártelnöksége irodájának tagja, a Die Wahrheit főszerkesztője, Agostino Novella, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. Ezután szünet következett, majd Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára elnökölt. A szünet után kapott szót Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Jose Vitoriano, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Titkárságának tagja, Paul Niculescu-Mizil, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Vincenzo Pedini, a San Marinó-i Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, és Ignacio Gallego, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Titkárságának tagja. Az alábbiakban ismertetjük a csütörtök délelőtti ülés első felszólalójának, Gáspár Sándor elvtársnak a beszédét. GÁSPÁR SÁNDOR: A párt kedvező feltételeket teremtett a szakszervezetek munkájához — Tisztelt kongreszszus! Kedves elvtársak! Egyetértek a Központi Bizottság beszámolójával, a szervezeti szabályzat módosításával és a határozati javaslattal. A szakszervezetek egyetértenek a párt politikájával, azt ragukénak is vallják. Egyetértenek a szocializmus teljes felépítésére irányuló erőfeszítésekkel, a tennivalókkal és készek annak megvalósításáért továbbra is minden erejükkel dolgozni. Jelenleg a szakszervezeteknek a korábbiaknál lényegesen jobbak a lehetőségeik arra, hogy még többet tegyenek pártunk politikájának megvalósításáért. Az utóbbi években a szakszervezetek társadalmi befolyása, ereje és jelentősége gyors ütemben nőtt. A szakszervezeti mozgalom jogaival — amelyek a munkásosztály jogai — ma jobban tud élni és ez a társadalmi viszonyokat szocialista irányban erősíti. A szakszervezetek tevékenysége számára pártunk olyan politikai keretet, olyan kedvező feltételeket teremtett, amelynek hatása mind mélyebben és sokoldalúbban jelentkezik. Meggyőződésünk, hogy a szakszervezetek helyéről és szerepéről, az ott dolgozó kommunisták munkájáról hozott határozatok pártunk kiemelkedő döntései közé tartoznak. A szakszervezetek tevékenységének további javítása szorosan összefügg a párt politikájának következetes megvalósításával. Nem független a pártszervek és a párttagok munkájától, a szakszervezetek tevékenységével kapcsolatos állásfoglalásuktól, gyakorlatuktól sem. A párt irányításának és befolyásának erősödése a szakszervezetekben társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztálynak a párthoz való kapcsolatát erősíti. Megérdemel ezért minden ráfordított energiát. A szakszervezetek jelenlegi feladatait, mint eddig is, alapvetően a munkáshatalom iránti elkötelezettség határozza meg. A dolgozók alapvető érdekei csak a munkásfiatalom révén valósulhatnak meg és így mindaz, amit a szakszervezetek tesznek, csak ennek a fényében és szolgálatában értékelhető. A magyar munkásosztály történelmi hivatását teljesítve az utóbbi 25 évben élvezte a dolgozó parasztság támogatását, nagy céljaink megvalósításáért folytatott küzdelmeiben támogatták a munkásosztályt a különböző társadalmi rétegek és csoportok is. Ez történelmi tény, de tény az is — és ezzel senkinek az érdemét nem akarjuk kisebbíteni —, hogy a legnagyobb áldozatot a magyar munkásosztály hozta a szocializmus építéséért. A magyar munkásosztály számban gyarapodott, szakmai műveltségben nagyot fejlődött, a politikai hatalom gyakorlásának immár negyedszázados iskolájában tanulta és értette meg a politika és a gazdálkodás kis és nagy kérdéseit. Aki a társadalom érdekében többet és nagyobbat alkot, az méltán érdemli ki a társadalom elismerését is. Ez az elismerés a magyar munkásosztályt megilleti. Elsősorban a munkásosztályé a felelősség az egész országért, a szocialista építésért, a felemelkedésért, a jövőért. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége szocialista viszonyok között bonyolult, mert egyidőben és egyszerre kell képviselnünk és védenünk a társadalom, a rétegek és az egyének érdekeit. Együttesen, erőinket egyesítve, annak tudatában keell ezt végeznünk, hogy az érdekvédelem és érdekképviselet fejlesztése szocialista építésünk legfontosabb politikai és gazdasági kérdései közé tartozik. Felismert tény, hogy a szocializmusban is létezik — bár nem antagonisztikus — érdekellentét, így szükség van arra, hogy a szakszervezetek képviseljék és védjék a dolgozók érdekeit. Az alapvető érdekek szocialista viszonyok között azonosak, de vannak olyanok, amelyek különböznek és ütköznek egymással. Sokrétűek és önmaguktól nem kerülnek összhangba. Ezzel mint társadalmi realitással számolni kell azért, hogy a szocialista rendszerben rejlő minden lehetőséget és eszközt felhasználva tudjuk elveinket megvalósítani, és hogy a szocializmus építésének bonyolult munkája közben kevesebb hibát kövessünk el. (Folytatás a 2. oldalon.)