Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

FOLYTATTA TANÁCSKOZÁSÁT A \. I*A NT KO \ (. II ISSZIS (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt elvtársak! Célunk változatlanul a szocializmus építése. A megvalósítás módja és módszerei változóak, azokat mindig igazítani kell az adott időben meglevő helyzethez. Ilyen elvek szerint cselekedett a párt, amikor az utóbbi években egy jobb, az adott helyzetnek megfelelő társadalmi munkamegosztást alakított ki. Ma már látjuk, hogy a szocialista építés sikerének egyik alapvető feltétele a megfelelő munkamegosztás, az, hogy a párt is, az állam is, a szakszervezetek is saját hivatásuknak megfelelően végzik tevékenységüket. A párt társadalmunk vezető ereje. Ez nem vitakérdés. Újra és újra hangsúlyozzuk, hogy eddigi eredményeink alapja, továbbfejlődésünk legfőbb biztosítéka a párt következetesen érvényesülő és vezető szerepe. Azonban sem Marx, sem Lenin nem mondotta sehol, hogy a munkásosztály forradalmi pártja mindent egymaga végezzen el. A párt, ha kell, tud más szervek helyett is dolgozni, de egyik szerv sem képes a párt helyett dolgozni. A pártnak az a hivatása, hogy a tudományos vi vlágnézet birtokában, a társadalmi mozgástörvények ismeretében meghatározza a szocialista építőmunka fő vonásait és a fő feladattok végrehajtását irányítsa. A munkamegosztásban a párt nem „egy” szerv, hanem a vezető erő. Az összleiudási rendszer neki pótolhatja a tudatos zszletvitát A szakszervezetek mint a dolgozók képviselői intézményesen már régebben részt vesznek az államhatalmi és államigazgatási szervek munkájában. Az együttműködés új formákkal bővült. Rendszeressé váltak a kormány és a SZOT vezetőinek tanácskozásai. Véleményt cserélünk, kialakítjuk a közös tennivalókat a társadalmunk fejlődése szempontjából fontos kérdésekben. Tanácskozásainkon állandóan napirenden vannak a termelés, a termelékenység növekedésének tennivalói, az életszínvonal emelkedésének lehetőségei és módozatai, a dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítése. A találkozásokon vitatkozunk; ha tudunk, megegyezünk, s ha nem, a nézeteket tovább egyeztetjük. A véleménykülönbségek abból adódnak, hogy a szakszervezetek nap nap után tevékenységük folyamatában jobban, közvetlenebbül tudják érzékelni a különböző rétegek helyzetét és igényeit. A kormány pedig helyzeténél fogva jobban látja a gondok megoldásának reális anyagi lehetőségeit, időpontját. Olyan gyakorlattá váltak e tárgyalások, amelyek figyelemre méltóak és feltétlenül továbbfejleszthetők. Együttes megállapításaink, állásfoglalásaink nagy jelentőségűek, mert egyesítik az erőket, ennek következtében a feladatok megvalósításában a lehető leghatékonyabb megoldásokat tudjuk elhatározni. Minden lehetőséget ki kell használni — folytatta Gáspár elvtárs —, hogy erősítsük rendszerünk szocialista jellegét, hazánk gazdasági erejét. Más szóval: növelni kell a termelést, a termelékenységet, törekedni kell a jobb, a hatékonyabb munkára, eszközeink, lehetőségeink fokozottabb kihasználására. Még jobban, mint eddig társadalmi ügygyé kell tenni gazdasági céljaink megvalósítását. Csakis gazdasági terveink megvalósítása adhat reális alapot az életszínvonal növeléséhez. Társadalmunk fejlődése és az egyének boldogulása nemcsak több, hanem jobb, lelkiismeretesebb és tisztességesebb munkát követel meg mindenkitől. Ebben a tekintetben is példát mutattak a munkások és a parasztok százezrei, lelkes, tiszta szívből végzett munkájukkal. Tömegessé vált a szocialista munkaverseny, pártunk kongresszusa tiszteletére. Most az a feladatunk, hogy a kongresszusi munkaverseny eredményeit is felhasználva továbblépjünk a dolgozók termelési aktivitásának fejlesztésében. A gazdaságirányítási rendszer és anyagi ösztönzési rendszerünk javítása új lehetőségeket teremtett a szocialista munkaverseny számára. Ezekkel még nem éltünk eléggé. Ez a fogyatékosság egyaránt bírálata a szakszervezeti és a gazdasági munkának. Nem lehet ugyanis a dolgozók termelési aktivitását leegyszerűsíteni és azzal elintézni, hogy az anyagi ösztönzéssel tulajdonképpen mindent meg lehet oldani. Semmiféle ösztönzési rendszer nem pótolhatja, csak segítheti a tudatos cselekvést. E területen munkánk fogyatékosságait ismerjük. Ezért a szakszervezetek véleménye szerint ismét össze kell hívni a szocialista brigádvezetők tanácskozását. A mozgalom legjobbjaival közösen kell kidolgoznunk, hogy milyen újabb lépéseket tegyünk a dolgozók termelési aktivitásának, a szocialista munkaversenynek fejlesztéséért. Hatásosabban kell fellépni az egyenlősdi ellen Kedves elvtársak! Pártunk életszínvonal-politikájának elvei és gyakorlata ismertek. A szocialista elosztási elvek alkalmazásának útján, a már elfogadott ötéves terv keretein belül lehet és kell előbbre lépnünk. A rendelkezésre álló összegeket a korábbinál igazságosabban, elveinknek megfelelőbben kell elosztanunk. Arra kell törekednünk, hogy a szocialista elosztást tökéletesítsük, jobban előrelássuk intézkedéseink hatását, s már az elképzelések kidolgozásakor ismerjük meg a rétegek helyzetét, hogy csökkenteni tudjuk a nem várt vagy nem kívánatos hatásokat Számolnunk kell azzal is, hogy a dolgozók még nem tették teljesen magukéváa bérek, a jövedelmek munka szerinti differenciálásának elvét. Nagyobb részüknek még mindig szimpatikusabb az egyenlősdi, bármilyen igazságtalan is az. Hatásosabban kell fellépnünk az egyenlősdi ellen, az igazságos differenciálás védelmében. Az is befolyásolja a szocialista elosztást hogy ösztönzési rendszerünk zömében csak a kollektívát ösztönzi, az egyéneket kevésbé. Az egyénekre ható anyagi ösztönzési rendszereket az üzemekben, a vállalatoknál kellene kidolgozni. Ezt a hiányt pótolnunk kell, mert az anyagi ösztönzés csak akkor fogja igazán szolgálni gazdasági céljainkat, ha a mainál jobban hat majd az egyénekre is. A helyes jövedelem- és bérpolitika feltétele, hogy államunk központilag hatékonyabban irányítsa és befolyásolja a bérek és a jövedelmek alakulását, adóztatással és más eszközökkel korlátok közé szorítsa a könnyen szerzett jövedelmeket, központi bértartalékok segítségével csökkentse az egyenlőtlenségeket. Ma az érdekegyeztetés nem egy nehézsége az üzemek különböző helyzetéből adódik. Egyes üzemekben a kedvezőbb feltételek következtében könnyebben termelnek, s így nagyobb nyereséget, magasabb bért és több szociális, kulturális juttatást tudnak nyújtani dolgozóiknak, mint az elmaradott, fejletlen üzemekben. Ha itt az érdekeket nem egyeztetjük — a társadalom, a szakma, a kollektíva és az egyén érdekeit —, akkor indokolatlan aránytalanságok alakulhatnak ki, amelyek konfliktusokhoz vezethetnek. Az üzemi, a vállalati nyereség növelése szocialista cél. De a nyereség növelésére nem szabad igénybe venni olyan eszközöket, amelyek nem egyeztethetők össze szocialista rendszerünk lényegével. Célünk az, hogy a nyereség növelésének egyetlen eszköze a jobb, a hatékonyabb munka, a nagyobb érték termelése legyen. Ezen az úton jár üzemeink többsége, ez a tisztességes eljárás. Az ilyen módon végzett munkának eredményeként gyarapodik a népgazdaság, többlethez jut az üzem és az ott dolgozók is. A vállalati jövedelmek felhasználására rendelkezéseink világosak. Egy dologban azonban itt is változtatni kell, mégpedig abban, hogy ha egy vállalat nem a hatékonyabb munkával ér el többletnyereséget, a nyereség felhasználását külön szabályozni kell. Ugyancsak fontos, minden dolgozót érintő kérdés az árpolitika. A szakszervezetek támogatják az értékarányos árrendszer kialakítását. Ugyanakkor ismét hangsúlyozzuk: megvalósítását nagyon gondosan kell előkészíteni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az értékarányos árrendszer kialakítása a kompenzációs lehetőségeink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt valósítható meg. A tervezett áremelkedéseknél meg kell találnunk a dolgozók, tehát a társadalom érdekeinek megfelelő ellentételezést. Ugyanakkor államunknak a lehető legerélyesebben, hatóságii eszközökkel, anyagi ösztönzőkkel, a termelés szerkezetének további változtatásával biztosítani kell a nem tervezett áremelkedések féken tartását. rácia lelke és értelme az, hogy az üzemekben a munkások mindenről tudjanak és tapasztalatuk, tudásuk, aktivitásuk kibontakozhassék. Az üzemi demokráciának célja az is, hogy a munkás túllásson az üzem falain, tudjon harcolni az egész társadalom érdekeiért, ne álljon meg a csoportérdekek felismerésénél és kizárólagos képviseleténél. Ez utóbbi ugyanis szemben áll a társadalom, a munkáshatalom érdekeivel. Nekünk olyan munkáspolitikát kell megvalósítanunk, hogy a munkásember tudja is, érezze is — mindenekelőtt az üzemben történteken keresztül —, hogy van szava, szükség van gondolataira és övé a hatalom. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyben a dolgozók kifejthetik álláspontjukat, javaslataikat, bírálataikat, önálló gondolataikat, hogy ezek segítsenek megoldani a szocializmus teljes felépítésének gondjait, problémáit. Tisztelt kongresszus! Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetők viszonyáról külön is szólni kívánok. A kérdés az — és nálunk ma itt van gyakran a helyi viták súlypontja —, hogy az üzemi demokrácia ellentmond-e a gazdasági vezetés bármilyen értelemben felfogott érdekének, az egyszemélyi felelősségnek. Meggyőződésünk, hogy nem mond ellent, sőt annak javára szolgál. A gazdasági vezető nem lehet mentesítve az emberek neveléséért, felemelkedéséért érzett felelősségtől. A vezetők és a beosztottak kapcsolata a munkáshatalomnak olyan eleme, amelyben társadalmunk lényege tükröződik. Csakis hozzáértéssel, elvi szilárdsággal, emberséggel, emberi és munkatársi példamutatással, csakis a munkásosztály iránti állandó felelősségérzettel lehet vezetni hazánkban. Vannak már — és mind több olyan vezetőre van szükségünk —, akik emberi oldalról is értik mesterségüket, akik bátran támaszkodnak a dolgozókra a feladatok megoldásában. Olyanok, akik hallgatnak a munkásemberek, a munkáskollektívák semmivel nem pótolható tanácsaira, észrevételeire. A gazdasági vezető nem „szívességet” tesz akkor, amikor meghallgatja, kéri és elfogadja a dolgozók javaslatait, bírálatát. A gazdasági vezető számára az üzemi demokrácia nem egyszerűen munkastílus, nemcsak magatartásbeli vonás, nem is udvariasság, hanem a szocialista vezető irányítókészségének elengedhetetlen része. Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető követelménye. Nálunk a munkának és a becsületesen, jól dolgozó embernek kell hogy társadalmi rangja legyen. Minden vezető legyen tudatában annak, hogy feladatát, funkcióját megbízásból látja el, a munkásosztályt szolgálja és a munkásosztály minden tagjával úgy bánjék, mint az uralkodó osztály tagjával. Követelje meg a rendet, a fegyelmet, a pontos munkát, a maga részéről viszont biztosítsa a tisztességes emberi bánásmódot. Befejezésül Gáspár elvtárs a következőket mondta: — Napjainkban a forradalmiság elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az ebből eredő áldozatvállalást jelenti. A munkások forradalmisága az osztály múltjában, jelenében és nemzetközi összefüggéseiben gyökeredzik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érlelik. Gáspár elvtárs után ifj. Bakk János elvtárs, az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze szólalt fel. (Folytatás a 3. oldalon.) Fejleszzük az üzemi demokráciát A felszólaló ezután az üzend demokrácia kérdéseire tért át: " Az üzemi demokrácia fejlesztésének vannak követelményei, amelyeket sem elhanyagolni, sem megkerülni nem lehet. Ez pedig mindenekelőtt az, hogy a dolgozók ismerjék az üzemük előtt álló feladatokat, gondokat. Ennek a követelménynek eleget kell tenni. A gazdasági vezetés, a szakszervezetek, a KISZ és a pártszervezetek képesek arra, hogy folyamatosan és megfelelő szinten informálják a dolgozókat, konzultáljanak, tanácskoz- zanak velük a tennivalókról. Az üzemi demokrácia külön-böző fórumai akkor töltik be teljesértékűen hivatásukat, ha biztosítják a dolgozók beleszólását is a döntések, feladatok kialakításába, az „igen” és a „nem” kimondásába. Az üzemi demokrácia érvényesítése csak a fegyelem javulásával párosulva lehet igazán hatékony. A vezetőknek elemi kötelességük tájékoztatni és meghallgatni a dolgozókat, támaszkodni véleményükre. Ugyanakkor a termelési folyamatokban a szigorú rendet és fegyelmet is meg kell követelni Lenin arra tanított bennünket, hogy a demokrácia nem független tértől és időtől. Mindig és mindenhol osztálytartalma van. Az üzem, a vállalat, a munkahely nemcsak gazdasági egység, ahol termelés folyik, hanem politikai egység is, ahol emberi viszonyok formálódnak, ahol az emberek tudata, lelkesedése és aktivitása cselekedeteikben nyilvánul meg. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti és következményei kárt okoznak, csökken a beleszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részt vállalás a termelésben, a munkaversenyben, meglassul az egészséges szocialista emberi kapcsolatok fejlődése. Meg kell érteni, hogy a munkásosztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, hanem érte kell hogy történjen minden. Nem a munkásosztály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért! Ismétlem, hogy az üzemi demokrácia politikai kérdés. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ha az üzemi demokrácia elkülönül a munkáshatalomtól, akkor nem érheti el célját. Az üzemi demok- NÓGRÁD MEGYE KOMMUNISTÁINAK AJÁNDÉKA LEONYID BREZSNYEV ELVTÁRSNAK A pártkongresszus csütörtöki eseményeinek — a hivatalos programon kívül — kedves epizódja volt Leonyid Iljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának találkozása a kongresszuson részt vevő Nógrád megyei küldöttekkel. A nógrádi kommunisták képviselői — Lenin 100. születésnapja és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója jegyében, s egyben emlékül az MSZMP X. kongresszusáról — Lenin portréjával díszített ólomkristály vázát ajándékoztak Brezsnyev elvtársnak. Szabó Imre, a nagybátonyi bányaüzem szocialista brigádvezetője, a kongresszus elnökségének tagja Jedlicska Gyulának, a Nógrád megyei pártbizottságelső titkárának és Géczi Jánosnak, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökének jelenlétében nyújtotta át az ajándékot az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának. L. X. Brezsnyev meleg szavakkal mondott köszönetet a magyar és a szovjet nép barátságát jelképező művészi kivitelű dísztárgyért, s a találkozás emlékéül maga is ajándékokkal viszonozta a nógrádi kommunisták küldötteinek kedves figyelmességét. Brezsnyev elvtárs átveszi a salgótarjániak ajándékát.