Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
AS JVJEHMO KO\! \| |\ ISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGAINAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról) Meg kell jegyezni, hogy egyes köztársaságokban és területeken nem használják fel teljesen az állattenyésztés fejlesztésének lehetőségiéit. Vonatkozik ez a moldvai, az örmény, a grúz, a türkmén szövetséges köztársaságokra, az Oroszországi Föderáció voronyezsi, omszki, cseljabinszki, kosztromai területére, Ukrajna odesszai területére, Kazahsztán karagandai és pavlodari területére és számos más területre. Feltételezzük, hogy a helyi szervek levonják ebből a szükséges következtetéseket A szemes termények termelésének növelésével és az állattenyésztés fejlesztésével egyidejűleg nagy népgazdasági jelentősége van más mezőgazdasági termények, ezen belül az ipari növények termelése növelésének. Közép-Ázsiában és mindenekelőtt Üzbegisztánban a javított talajok területének növelése és a vetésforgó bevezetése lehetővé teszi olyan, az ország számára értékes és szükséges kultúrák termelésének növelését, mint a gyapot. Elvtársak! Terveink szoros összefüggésbe hozzák az ötéves terv jelenlegi kérdéseinek megoldását a mezőgazdaság fejlesztésének távlati irányaival. A párt meghatározta e feladat megoldásának útjait. Mindenekelőtt a mezőgazdaság további műszaki ellátásáról, gépesítéséről, kemizálásáról, a nagyszabású talajjavítási munkák megvalósításáról van szó. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság sikeres fejlesztésének elengedhetetlen feltételévé válik az ország általános gazdasági potenciáljának mind átfogóbb kiaknázása. Ezért vetette fel a párt olyan határozottan azt a feladatot, hogy gyorsított ütemben kell fejleszteni azokat az iparágakat, amelyek a mezőgazdaság számára termelőeszközöket, a mezőgazdasági termékek feldolgozásához szükséges berendezéseket és gépeket, e termékek szállításához, tárolásához és realizálásához szükséges berendezéseket és szállítóeszközöket gyártanak, így a mezőgazdaság fellendülése nemcsak a falusi dolgozóktól függ, hanem sokban az ipari dolgozók, a tudomány és a technika képviselőinek erőfeszítéseitől is. A párt felhívja őket, hogy méltóképpen járuljanak hozzá e nagy, valóban összállai és össznépi ügyhöz. A következő években tovább fejlődik a mezőgazdasági termelés szakosítása, az ipari módszerek bevezetése a hús, a tej és más termékfajták termelésében. Ez törvényszerű; olyan folyamatokról van szó, amelyek a távlatokban meghatározzák mezőgazdaságunk jövőjét. E nagy és fontos munka megvalósításában azonban el kell kerülni a hibákat és az előreszaladást. A szakosítás elmélyítését és a termelésnek ipari alapokra helyezését minden konkrét esetben gazdaságilag megalapozottan kell végrehajtani, sokoldalúan elő kell készíteni. A mezőgazdaság gyors fejlődése azt eredményezi, hogy mindjobban elterjednek a kolhozközi egyesülések és az állami gazdaságok és a kolhozok termelési egyesülései, agroipari komplexumok jönnek létre. Ezekben hatékonyabban használják fel a gépeket, a beruházásokat és a munkaerő-tartalékokat, szélesebb körben alkalmazzák az ipari módszereket. A párt támogatni fogja falun a termelés megszervezésének ezeket a formáit. Elvtársak! A mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítése feszült munkát követel. A mezőgazdaság fellendítésében nagy szerep hárul a falusi körzetekben levő pártszervezetekre, a tanácsi és a földművelési szervekre, a szovhozok és a kolhozok vezetőire. A párt sokra értékeli önfeláldozó munkájukat. Engedjék meg a kongresszus nevében kifejeznem azt a meggyőződésemet, hogy a kolhozparasztoknak, a szovhozok munkásainak, a mezőgazdasági szakembereknek az erőfeszítéseit új, nagy sikerek koronázzák majd. ti. Növelni kell a közszükségleti cikkek termelését Elvtársak! Mint már mondtuk, az elmúlt ötéves terv időszakában lényegesen emelkedett a közszükségleti cikkek termelése és forgalomba hozása. Mindazonáltal sok ilyen termékfajta termelése ma is elmarad a szükségletektől. A dolgozók pénzbeli jövedelmének tervezett emelése még jobban megnöveli majd a keresletet, élesebben veti fel a minőség problémáját. Készen áll-e iparunk arra, hogy a pártnak a népjólét további fellendítését célzó irányvonalának megfelelően a követelmények magasabb színvonalára emelkedjék? Az objektív lehetőségek szempontjából feltétlenül készen áll. Az ország ipari potenciálja elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a fogyasztási cikkek termelésének tetemes kiszélesítését és minőségének emelését. A megnövekedett gazdasági lehetőségek nagyobb beruházásokat engednek meg ebben az irányban, s ezt mi most meg is tesszük. De mint bármely más kérdésben, a sikert itt is nemcsak az objektív feltételek határozzák meg, hanem hatalmas jelentőségük van a szubjektív összetevőknek is. Ezzel kapcsolatban a központi bizottság fontosnak tartja, hogy felhívja a tervező és gazdasági szervek, a párt-, tanácsi és szakszervezeti szervezetek figyelmét: szükséges, hogy alaposan megváltoztassák felfogásukat a közszükségleti cikkek termeléséről. Hősi történelmünk hosszú évei állnak mögöttünk, elvtársak, amikor a kommunisták és a pártonkívüliek milliói öntudatosan vállalták az áldozatokat és a nélkülözéseket, készek voltak arra, hogy beérjék a legszükségesebbet, nem érezték volna jogosnak, hogy különösebb kényelmi berendezéseket követeljenek. Ez szükségszerűen hatással volt a közszükségleti cikkek termeléséhez való viszonyra, a minőségre és a választékra. De az, ami érthető és természetes volt a múltban, amikor más feladatok álltak az előtérben, a jelenlegi feltételek között már nem elfogadható. És ha ezt egyes elvtársak nem veszik figyelembe, akkor a kérdéshez való ilyen viszonyulást a párt joggal értékeli úgy, mint annak a politikának meg nem értését, amely a dolgozók jólétének állandó fokozására irányul, vagy joggal értékeli úgy, mint a cselekvés hiányának igazolását célzó törekvést. A központi bizottság szükségesnek tartja, hogy ezt a kérdést teljes élességében és teljes nyíltsággal vesse fel. Vannak még olyan dolgozók, nemcsak a helyi szerveknél, hanem a központban is, akik ügyeskedve megpróbálnak „békésen együtt élni” a hiányosságokkal, mintegy hozzászoktak egy sor közszükségleti cikk alacsony minőségéhez, e cikkek termelését megengedhetetlenül lassan fejlesztik. Egyesek csökkentik vagy éppenséggel teljesen megszüntetik bizonyos, amúgy is hiányzó cikkek termelését, s miközben azt a látszatot keltik, hogy az elavult termékeket újakkal váltják fel, megszüntetik az olcsó, de a lakosság számára mindennap szükséges cikkek gyártását. Ily módon is keletkeznek ellátási zavarok egyes árucikkek esetében, amelyeket előszeretettel neveznek „apróságoknak”. Amikor azonban a mindennapi igényekről beszélünk, nem lehet szó apróságokról. Az új ötéves tervben lehetőség nyílik arra, hogy lényegesen megjavítsuk a lakosság ellátását közszükségleti cikkekkel. Előirányoztuk a különféle szövetek, ruhák, cipők, kötöttáruk termelésének számottevő növelését. Az olyan tartós fogyasztási cikkek esetében, mint a televíziókészülék, jégszekrény, rádiókészülék, mosógép reális lehetőség van arra, hogy megközelítsük a lakosság szükségleteinek teljes kielégítését. Jelentősen megnövekszik a személygépkocsik értékesítése is: termelésük 1975-ben majdnem négyszerese lesz az 1970. évi termelésnek. Módunkban áll ezeknek a feladatoknak a megoldása, csak a meglevő tartalékok és lehetőségek maximális kihasználására van szükség. Ezek a tartalékok és lehetőségek megvannak minden minisztériumban, minden köztársaságban és körzetben, minden városban és vállalatnál A könnyűipar fejlesztésére az új ötéves tervben majdnem kétszer annyi anyagi eszközt fordítunk, mint az elmúlt terv folyamán. 8,7 milliárd rubelt, az élelmiszeriparra, a hús-, hal- és tejiparra körülbelül 14 milliárd rubelt. Ezeket az eszközöket korszerűen és helyesen kell felhasználni, úgy, hogy gyors ütemben épüljenek és korszerűsödjenek a vállalatok, megkapják a modern színvonalnak megfelelő berendezéseket. Ez felelősségteljes feladatokat állít gépgyártásunk, tudósaink és tervezőink elé. Ezen a téren szükség van a párt- és a gazdasági szervek állandó ellenőrzésére is. A piac közszükségleti cikkekkel való ellátásának nagy és bonyolult feladatát az állami fogyasztói árak szintjének stabilitása mellett és a szükséges gazdasági előfeltételek létrehozásának mértékében — bizonyos árufajták árának leszállítása mellett kell megoldani. Határozott módon útját kell állni az áremeléseknek, fokozni kell az ellenőrzést a szolgáltatások árának és a kiskereskedelmi áraknak a megállapítása felett, szigorúan felelősségre kell vonni azokat a vállalati és gazdasági vezetőket, akik megpróbálják megkerülni az állam által megállapított rendet. A központi bizottság, nagy jelentőséget tulajdonítva a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának, szükségesnek tartja a legrövidebb időn belül e cikkek termelése átfogó terveinek kidolgaz zását az ipar valamennyi ágazatában. E program teljesítése nagy hozzájárulás lesz a szovjet nép jólétének fokozásához 7. Fejlesszük a kereskedelmet, javítsuk a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat A nép életszínvonalának további emelése fokozza a kereskedelemmel és a szolgáltatással szemben támasztott követelményeket. Az utóbbi években nagy munkát végeztünk ezen ágazatok fejlesztése érdekében. A városokban és a vidéki településeken több tízezer áruházat, üzletet és más kereskedelmi intézményt létesítettünk. A kereskedelemben és a szolgáltatásokban azonban még sok a hiányosság, amelylyel egyesek sajnálatos módon megbékéltek, hozzászoktak ahhoz, majdhogynem normális dolognak tartják. A kereskedelmi szervek sok esetben nem tesznek tanúbizonyságot a szükséges operatív készségről, még nem sajátították el, hogyan kell tanulmányozni a piaci keresletet. Előfordul az is, hogy az áruk nem akkor jutnak el az üzletekbe, amikor idényeikkel, vagy nem oda jutnak, ahol szükség van rájuk. Nemegyszer előfordult az is, hogy megalapozatlan módon csökkent a rendelés egyik-másik árucikk esetében, csökkent termelésük is, és elítélendő módon, hiánycikkek lettek. Ez történt a háztartási varrógépek, vasalók és más árucikkek esetében is. Sok esetben számos kívánnivalót hagy maga után a vásárlók kiszolgálásának kulturáltsága is. A szovjet emberek, a párt, tiszteletetéreznek a kereskedelmi dolgozók munkája iránt. Hozzájuk és különösen a kereskedelmi szervek vezetőihez fordulva azonban rá kell mutatni arra a feladatra, hogy most jelentős mértékben emelniük kell munkájuk színvonalát, javítaniuk kell a kereskedelem szervezetén, alkalmazniuk kell a kereskedelem korszerű módszereit. Nagy figyelmet fordítanak nálunk a közétkeztetésre. Sok étkezdét, kávéházat, éttermet építünk és fogunk építeni. Ebben a szférában azonban, különösen a közétkeztetés megszervezésében a vállalatoknál, a hivatalokban, az oktatási intézményekben, a kolhozokban és a szovhozokban még sok a hiányosság. Nem ritkák az olyan esetek, amikor az étkezdékben nincs elég hely, az elkészített ételek nem ízletesek. Az ilyen állapotba nem lehet belenyugodni. Az ehhez hasonló mulasztásokért szigorúbban kell felelősségre vonnunk a minisztériumokat, a helyi szerveket, valamint a vállalatok vezetőit. Fontos a szakszervezetek szerepe is, a vállalati közétkeztetésnek szigorú állandó ellenőrzésük alatt kell állnia. Elvtársak! Komolyan meg kell javítanunk az összes szolgáltatási szférat a közétkeztetésnek, a varrodáknak, a javítások összes fajtájának, a dolgozók pihenése megszervezésének a munkáját. Ezek nem egyszerűen a terv teljesítésére hivatott ágazatok, hanem olyan szolgáltatások, amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak az emberekkel, azok sokrétű ízlésével, az emberek hangulatával. Munkájukat minden bizonnyal helytelen lenne csak a terv teljesítésének és a nyereségnek százalékaival azonosítani. Az emberek szolgáltatási igényei szüntelenül növekednek. Ezek teljesebb kielégítése érdekében az új ötéves terv előirányozza a lakosság részére végzendő fizetett szolgáltatások tömegének legalább kétszeresre emelését. Itt is gondolnunk kell a tartalékok kihasználására. Nem kevés függ a helyi kezdeményezéstől, többek között a helyi tanácsoktól. Meg kell vizsgálni például azt a kérdést is, hogy hozzanak létre megfelelő feltételeket a nyugdíjasok, a háziasszonyok, a rokkantak számára, hogy vagy otthon, egyénileg, vagy pedig szövetkezetekbe egyesülve a maguk és a társadalom hasznára, erejükhöz mérten, dolgozhassanak a szolgáltatási szférában. Ezzel együtt természetesen tökéletesíteni kell az ide vonatkozó jogi normákat, amelyek az ilyen tevékenységet szabályozzák és meg kell adni a szükséges támogatást is ehhez. Vagyis a szolgáltatások szférája megköveteli a legnagyobb figyelmet mind a fejlesztéséhez szükséges eszközök biztosítása, mind pedig káderekkel való megerősítése és az ezen a területen dolgozó emberek társadalmi tekintélyének emelése szempontjából. Ezek, elvtársak, a dolgozók jólétének emelésével kapcsolatos tevékenységünk fő irányai. Az új ötéves tervben nagyot kell előre lépnünk ebben a vonatkozásban és meg kell teremtenünk a jövőbeni még jelentősebb eredmények alapját. Ezeknek a feladatoknak a sikeres teljesítése érdekében gazdasági, tanácsi, szakszervezeti és pártkádereinknek mind a központban, mind pedig az egyes helyeken az emberek életkörülményeivel kapcsolatos kérdésekben olyan igényességet kell tanúsítaniuk, mint a legfontosabb állami feladatok teljesítésénél. A párt azt várja tőlük, hogy így fogják fel a feladatot. ti. Emeljük a társadalmi tervülés halkanyságát a tudományos-műszaki haladás és az összes tartalékuk teljesebb kihasználása alapján Elvtársak! Engedjék meg, hogy rátérjek a gazdaságpolitika második alapvető kérdésére, az erőforrásokra, amelyeket az előttünk álló feladatok megoldására mozgósítanunk kell. Honnan vehetjük ezeket a tartalékokat és mindenekelőtt az eszközöket azoknak az ágazatoknak a gyorsított fejlesztésére, amelyekre hangsúlyt helyezünk? Valamennyihez hozzá lehet jutni az egyik ágazatból a másik ágazatba való átcsoportosítás útján, ez a forrás azonban természetesen korlátozott. Még korlátozottabbá válnak a népgazdaság növekedésének úgynevezett extenzív tényezői; az 1971—1975. években az elmúlt ötéves időszakhoz viszonyítva csökkennek a további munkaerő bevonásának lehetőségei. A beruházások növekedése ütemének is megvannak a határai. Következésképpen a legfontosabb, amire számítanunk kell: a termelés hatékonyságának növelése. Egyszerűbben kifejezve, a probléma lényege az, hogy számottevően növeljük a munka-, anyagi és pénzügyi ráfordítás egységére jutó termelési volument és nemzeti jövedelmet. Végső soron ez jelenti a társadalmi termelés termelékenységének növelését. Az előttünk álló ötéves tervben a munka termelékenységének növelésére kell biztosítani a nemzeti jövedelem emelkedésének nem kevesebb, mint 80 százalékát, az ipari termelés növekedésének 87 —90 százalékát, az építési-szerelési munkálatok növekedésének 95 százalékát és a vasúti teherszállítás teljes növekedését. A mezőgazdasági termelés tervezett növekedését pedig teljes mértékben a munka termelékenységének növelésével kell biztosítani. Nevezetesen ilyen szemszögből, a munkatermelékenység növekedési ütemének meggyorsítása szemszögéből kell vizsgálni a gazdasági fejlődés alapkérdéseit. Emellett a soron levő feladatok szempontjából és a távlati kilátások szempontjából egyaránt első helyre kerül a tudományosműszaki haladás meggyorsítása. is. A tudományos-mi mászaki forradalom, a tudomány és a termelés egyesítése Az eltelt öt év a szovjet tudomány és technika gyors fejlődésének öt esztendeje volt, s mi joggal büszkélkedhetünk ennek az időszaknak a vívmányaival. A tudományos műszaki haladás határozott meggyorsítása azonban továbbra is egyike fő feladatainknak. Olyan korszakban, amikor mind nagyobb mértékben mutatkozik meg a tudomány közvetlen termelőerőként betöltött szerepe, már nem az egyes tudományos eredményeken van a hangsúly, bármilyen ragyogó sikerekről legyen is szó, hanem az egész termelés magas tudományos műszaki színvonala kerül előtérbe. Ez a körülmény még felelősségteljesebb feladatokat ró tudományunkra, megköveteli a szovjet tudomány hatékonyságának fokozását, az alapkutatások további kibontakoztatását, a tudósok erejének és figyelmének összpontosítását a legfontosabb és legperspektivikusabb tudományos-műszaki területek fejlesztésére. A tudományos kutató- és tervezőintézetek, a kísérleti üzemek a népgazdaságban való meghonosításra még alaposabban dolgozzák ki az új gyártmányok prototípusait és az új technológiai folyamatokat. Az eddiginél nagyobb feladatok hárulnak a Tudományos és Műszaki Állami Bizottságra, a tudományos akadémiára, a minisztériumokra. (Folytatás a 3. oldalon.)