Népszabadság, 1971. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
V. 16-22. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: MÁTÉ SÁNDOR Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki Brezsnyev tbiliszi beszéde. Az SZKP főtitkára a nemzetközi helyzettel kapcsolatban részletesebben kifejtette a párt XXIV. kongresszusán elhangzott egyik indítványt. „Egyes NATO-országok észrevehető érdeklődést, de bizonyos fokú idegességet is tanúsítanak az Európa középső részében elhelyezett fegyveres erő és fegyverzet csökkentésének kérdésével kapcsolatban. Képviselőik azt kérdezgetik: kinek a fegyveres erőit, milyen fegyverzetet kellene csökkenteni, a külföldi fegyveres erőket vagy az illető országok fegyveres erőit, a nukleáris fegyvereket vagy a hagyományosakat, vagy talán a szovjet javaslatok erre mind kiterjednek?” Brezsnyev kijelentette, ha valaki valamit nem lát világosan, ezt ki lehet küszöbölni, csak rá kell szánnia magát annak kipróbálására, mit jelentenek a javaslatok a gyakorlatban? Ez a diplomácia nyelvén azt jelenti: tárgyalásokat kell kezdeni. A nyugati lapok másnap már cikkekben kommentálták a szovjet békepolitikát tükröző kijelentéseket. A nyugatnémet Neue Ruier Zeitung ezt írta: „A Nyugatnak meg kell hallgatnia a Tbilisziben előterjesztett javaslatokat és haladéktalanul hozzá kell látnia a Kelettel együtt az európai biztonsági értekezlet összehívásának előkészületeihez.” A Figaro a beszéd legfontosabb témáinak a békés egymás mellett élést és a világbéke megszilárdítását jelöli meg. A Washington Post megállapítja, a legmegfelelőbb időben hangzott el a javaslat az Európában állomásozó csapatok csökkentéséről. Nixonnak is lehetősége nyílik a nagy jelentőségű európai tárgyalásokra, amelyet korunk megkövetel — fűzi hozzá a lap. A washingtoni Fehér Házban és a külügyminisztériumban nyomban kijelentették, „érdeklődéssel tanulmányozzák” és „üdvözlik” a konkrét leszerelési javaslatokat. Rogers külügyminiszter vasárnapi tv-interjújában elmondotta, megbízták Beám,moszkvai nagykövetet, kérjen részletes információt bizonyos kérdések tisztázására a szovjet kormánytól. Úgy nyilatkozott, hogy a kölcsönös csapatcsökkentésekről az Egyesült Államok is kívánja a tanácskozást a Szovjetunióval. Rogers homályos célzást tett arra, hogy a washingtoni kormány megváltoztatja negatív álláspontját az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban, de ezt ahhoz a feltételhez fűzte, ha ott az Egyesült Államok által legfontosabbnak nyilvánított biztonsági kérdésekről tárgyalnak. Egy ilyen tanácskozáson az Egyesült Államok a NATO vezető hatalmaként óhajt részt venni. Rogers szavaiból kiderül, az „atlanti egységfront” előzetes kialakítását Washington egy európai biztonsági értekezlet előfeltételének tekinti, szovjet vezetőkkel való tanácskozás skálája igen széles volt. Elhatározták a politikai és gazdasági együttműködés további fejlesztését. A nemzetközi helyzetnek legfontosabb kérdéseit is felölelték a tanácskozások. Koszigin pohárköszöntőjében elmondotta, meg kellene gyorsítani az európai biztonsági értekezlet előkészítését és a Szovjetunió szeretné, ha ebben számíthatna Kanada együttműködésére is. Utalt rá, hogy az európai helyzettel összefüggésben sok szó esik a fegyverzet csökkentéséről. „Egyes országokban — mondotta Koszigin — sokat emlegetik például a külföldi csapatok létszámának csökkentését. Ha a Nyugat részéről készséget tanúsítanának arra, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek ebben az irányban, mi is megtennénk minden tőlünk telhetőt a megállapodás érdekében.” Trudeau úgy nyilatkozott, gondosan mérlegelik, mit lehet tenni a szovjet javaslatok megvalósítása érdekében. Kanada az indokínai kérdés rendezésében pozitív állásponton van, s mint ismeretes, tagja az 1954-es genfi egyezmény által életre hívott indokínai ellenőrző bizottságnak. A moszkvai tárgyalásokról aláírt , jegyzőkönyv szerint a jövőben rendszeres konzultációkat tartanak nemcsak a két országot érintő tényezőkről, hanem fontos nemzetközi kérdésekről, beleértve a világ különböző térségeiben feszültséget előidéző helyzetekről, azzal a céllal, hogy elősegítsék a feszültség enyhítését, az együttműködés fejlődését és a biztonság megszilárdítását. A látogatás első szakasza után megállapíthatjuk: Trudeau látogatásával a két ország együttműködése magasabb szintre emelkedett, és ez az együttműködés jó hatását minden bizonnyal érezteti a nemzetközi politikában is. ügyrendjében, kölcsönösen ismertették a nézeteket és értelmeztek egyes kérdéseket. A második fordulóban a vita már részletek tisztázásáról folyt a rakétarendszerekkel kapcsolatban. A harmadik forduló vitája során kiderült, hogy az Egyesült Államok a tanácskozásokon egyoldalú előnyökre törekszik, míg a Szovjetunió valóságos, tartalmi és reális megállapodáson munkálkodik. Az értékelések ezt az ülésszakot eredménytelennek ítélték meg. A mostani negyedik, bácsi ülésszak előtt a Pravda szemleírója a következőképp világította meg a szovjet álláspontot: „A Szovjetunió hajlandó előmozdítani, hogy megfékezzék a történelem legsúlyosabb következményeivel fenyegető nukleáris rakétafegyverkezési hajszát. A Szovjetunió politikája változatlanul a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányul, következetesen törekszik a fegyverkezési hajsza lefékezésére, s az idevágó problémák megoldását célzó megállapodásokra.” Egy nappal a szovjet—amerikai SALT-közleményt követően érkezett a hír, hogy az amerikai képviselőház költségvetési bizottsága megszavazta a Safeguard rakétaelhárító rendszer nagyarányú továbbfejlesztésének költségét. Szerdán Szadat elnökletével tartotta meg első ülését Trudeau, Brezsnyev és Gromiko. A szovjet kormány meghívására Trudeau kanadai miniszterelnök tizenkét napos, hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezett. Utazásának jelentőségét már az a tény mutatja, hogy a két ország történetében ő az első kanadai kormányfő, aki Moszkvába látogat. A két ország közötti közeledés már évek óta tart, amelynek eredményeként megerősödött a gazdasági, tudományosműszaki és kulturális együttműködés, s megteremtődött a két ország közötti politikai kapcsolatok elmélyítésének bázisa. Trudeau látogatásának első négy napját a hivatalos megbeszélések töltötték ki, s utána 18 ezer kilométeres körutazást tesz Ukrajnától Szibériáig. A A szovjet—amerikai SALT-tárgyalásokon megállapodás történt: még az idén arra törekszenek, hogy előkészítsék a megegyezést a rakétaelhárító rendszerek fejlesztésének korlátozásáról. Ez egyezmény megkötésekor bizonyos intézkedésekről megállapodásra jutnak a stratégiai támadó fegyverzet korlátozásáról is. A SALT (Strategic Arms Limitation Talks, tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról)megbeszélések a két nagyhatalom között 1969. november 17-én kezdődtek. A szovjet delegációt V. Szemjonov külügyminiszter-helyettes, az amerikait G. C. Smith nagykövet, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója vezeti. A küldöttségek hat tagból és 20—25 tanácsadó és szakértőcsoportból állnak. Évenként két ülésszakot tartanak tavasszal és ősszel, felváltva a finn és az osztrák fővárosban. A megbeszélések titkosak, azoknak tartalmáról közleményt nem adnak ki. Az első fordulóra Helsinkiben került sor. Itt megállapodtak a tárgyalások az új egyiptomi kormány. A harmincnégytagú kabinet előtt Szadat vázolta a múlt napok eseményeit s a jövőben követendő politikát. A belpolitikai konfliktust „hatalmi harcnak” minősítette, s közölte, hogy a „hatalmi központokat” felszámolták. Az ország külpolitikája változatlan marad. A nemzetgyűlés csütörtökön ült össze, ahol ismét a köztársasági elnök volt a főszónok. Beszámolt arról, hogy az ország legfőbb gondja továbbra is az Izrael elleni harc. Emlékeztetett arra, hogy az 1967-es háború után a hadsereg újjáépítésének és megerősítésének sikerei összefüggnek a Szovjetunió őszinte baráti segítségével. A francia és angol kormány közel-keleti álláspontjáról is megelégedéssel nyilatkozott. Az Egyesült Államok szerepét és kétértelmű magatartását azonban határozottan megbélyegezte. Elmondotta, hogy Rogers külügyminiszter kairói látogatása során elismerte: Egyiptom a maga részéről mindent megtett a helyzet békés megoldására. Az Egyesült Államoknak — amely a „kenyértől a szuperszonikus vadászgépekig mindennel ellátja Izraelt” — szerepe abban lenne, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre a békés megoldás érdekében. Nem érvényes az a védekezés, hogy erre az amerikai kormány nem képes. E védekezés mögött az húzódik meg, hogy Washington a rendezést saját érdekeinek figyelembevétele alapján szeretné megvalósítani. Az egyiptomi államfő közölte az Egyesült Államokkal: — a Szuezi-csatorna megnyitása nem elszigetelt probléma, hanem első lépés az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való teljes kivonásához vezető úton; — Egyiptom nem hajlandó vita tárgyává tenni csapatainak a Szuezi-csatorna keleti partjára való átkelését; nem fogadja el a tűzszünet meghatározatlan időre való meghosszabbítását mindaddig, amíg egyetlen külföldi katona is területén tartózkodik. Beszédének belpolitikai kérdésekkel foglalkozó részében Szadat síkraszállt amellett, hogy ki kell dolgozni az ország új alkotmányát. Ennek tükröznie kell az ország hagyományait, az irányító apparátusban pedig növelni kell a mezőgazdasági és ipari munkások arányszámát. A tervek szerint a jövőben a parlament népi tanács néven működik és életre hívják a választott helyi tanácsokat. KÉNYSZERHÁZASSÁG (A New Statesman karikatúrája Anglia közös piaci csatlakozásáról.) HÉT Kánikula Mit szólnak ehhez a rettenetes meleghez? Ezt most nem ennek a rovatnak az állandó szerzője kérdezi, ő hűsíti északon, annyi Egy hét Magyarország után egy tanulmányhetet tölt Skandináviában. Forró májusi napon kísértem ki a repülőtérre. Beléptünk a csarnokba, amikor felsóhajtott: „Nem lehet kibírni.. Próbáltam vigasztalni, hogy négy óra múlva már a stockholmi repülőtéren biztosan kellemes lesz a hőmérséklet. Ő azonban leintett: „Nem a melegre mondtam, hogy nem lehet kibírni. A Ferihegyi repülőtér várócsarnokára. Olyan zsúfoltság van, hogy ...” Nem folytathatta, mert japán kereskedők egy népesebb csoportja elsodort bennünket egymástól. Igaz viszont, hogy ők belekeveredtek egy holland turistacsoportba. Mindenki törülgette a homlokát. Nem mertem tőlük megkérdezni, hogy a meleg vagy a zsúfoltság miatt. A taxisofőr, aki a városba visszahozott, úgy az Üllői út tájékán kezdte törölgetni a homlokát. Ő is azzal jött elő, hogy nem lehet kibírni, s erre én szelíden megjegyeztem, hogy a Meteorológiai Intézet szerint évtizedek óta nem volt májusban ilyen kánikula. Mire ő oktatóan megjegyezte, hogy ő nem meteorológus, hanem taxisofőr, s ő nem az időjárásra, hanem az Üllői úti forgalomra mondta, hogy nem lehet kibírni. Tőle lehet akármilyen forró az időjárás, ha nem csak új autók lennének Budapesten, hanem ahhoz mérten új utak is. Még jó, hogy később találkoztam egy maszek autóssal, aki szintén a kibírhatatlant emlegette, mármint a taxisofőröket, akik — legalábbis szerinte — kibírhatatlanul vezetnek. A szerkesztőségben egy kolléga ugyancsak közölte, hogy nem lehet kibírni más, ami van. Illetőleg, aki nincs. Akkora már a gépírónő-hiány, hogy aki megtalálja az írógépen a kettőspontot is, száz állás között válogathat. Persze hogy nem jön el a szerkesztőségbe, ahol a kettőspontot sűrűn használjuk, lévén egy teljes oldal sportrovatunk. Hogy az olvasó másnap reggel a cikket olvasva — ami mégis meghatott és kinyomattatott, bár a nyomda igazgatója éppen a héten panaszkodott, hogy kibírhatatlan a nyomdászhiány — hogyan kiáltott fel, azt nem tudom. Igaz ugyan, hogy az autóbuszon többen is lapunkat olvasták, amikor a kibírhatatlanságról sóhajtottak, de kiderült, hogy ezúttal se nem a kánikulával, se nem a sajtóval volt bajuk, hanem a budapesti közlekedéssel. Persze ilyenkor a nagy melegben könnyebb az élet, ha az ember kimehet a strandra. Könnyebb? Kibírhatatlan. Legalábbis ezt hallottam a Gellértben, amikor csengettek, hogy jön a hullám, de inkább a tömeg jött bele a vízbe. A Palatínuson azok átkozták a kibírhatatlan sorsot, akik egy pohár sörhöz akartak jutni. Panaszleveleink szerint kibírhatatlan a HKI lassúsága, a középiskolai matematikai anyag, nem lehet kibírni a patronhiányt elviselhetetlen, hogy még mindig vannak kiskirályok. A válaszlevelek szerint kibírhatatlanok a lakók, elviselhetetlen a diákok fafejűsége, s nem lehet kibírni, hogy mindig mindenki akkor akar venni patront, amikor amúgy sincs, továbbá, hogy ha valaki a munkahelyén nem kap igazat, mindjárt a kiskirályosdit emlegeti. Ezek után megkérdeztem néhány embert, hogy van. Valamennyien azt válaszolták, remekül. Megkérdeztem, nem viselte-e meg őket túlzottan a májusi kánikula, mire a keresztkérdés súlya alatt megtörtek. És elkezdték magyarázni, hogy a kánikula az semmi, de a zsúfoltság, a kereskedelem, a közlekedés, a hivatal stb., stb., az kibírhatatlan. Vallatásomra, hogy ha anynyi mindent nem lehet kibírni, hogyan érezhetik magukat mégis remekül, elnézően mosolyogtak. Nem értették, hogy nem értem: attól vannak remekül, hogy annyi kibírhatatlant bírnak ki. És megmondhatják, hogy nem bírják ki. PÁSZTOR IMRE o IIII -J ui -lui SL › z 06 › w › ο ♦ n › maga ( NV) &iii .