Népszabadság, 1971. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA - VASÁRNAPI ÉS HIRDETÉSI MELLÉKLETTEL - 32 OLDAL ,SRA: 1,20 FT 1971. május 23. vasárnap A MAIYAN SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 120. szám Államunk és az ifjúság Hazánkban minden második állampolgár harminc éven aluli, vagy éppen csak hogy belépett a harmincadik évébe. Oktatási intézményeink nappali tagozatán csaknem egymillió-hétszázezer fiatal tanul, szakmunkás-utánpótlásunk 85 százaléka minden évben a legfiatalabb korosztályból kerül ki. Villamosmérnökeink fele, közgazdászaink egyharmada az utóbbi években szerzett diplomát. E rövid felsorolás is bizonyítja, hogy társadalmunk egészében is fiatal, nem beszélve arról, hogy céljaink, a szocializmus építése, számarányánál is nagyobb súlyt, jelentőséget ad a fiatal nemzedéknek. Amikor államunk és az ifjúság viszonyát vizsgáljuk, látnunk kell, ifjúságunknak vannak problémái, és egyes fiatalokkal a társadalomnak is akad gondja, de a nagy többséget illetően a magunk nevelte ifjúság szorgalmasan tanul, becsületesen dolgozik, saját boldogulásának távlatait el sem tudja képzelni a szocializmus nélkül. Az ifjúság nemcsak készül az életre, hanem már maga is tevékeny részt vállal az építésből. Nálunk az állam, a társadalom és az ifjúság céljai és alapvető érdekei azonosak. A munkásállam fennállása óta hatalmas szervező és mozgósító munkát végzett a fiatal nemzedék képzéséért, munkába állításáért, művelődéséért. Megszabadította az ifjúságot a korábbi fiatal generációkat sújtó létbizonytalanságtól, lehetővé tette az ifjúság széles tömegei számára a politikai jogok gyakorlását. Sokszor saját lehetőségeinek megfeszítésével áldoz népünk, államunk az ifjúságra. Akadnak azonban a fiataloknak olyan különleges érdekei, igényei is, amelyek kielégítése időről időre elkerülte az állam figyelmét, megoldásukhoz csupán mozgalmi feltételeket próbáltunk teremteni. Nem volt kielégítő például a fiatalok bevonása a közéletbe, képviseletük demokratikus fórumainkon, nem fejlődött megfelelően a diáksport, az ifjúsági turizmus, a klubmozgalom. Pártunk Központi Bizottságának tavaly februári ifjúságpolitikai határozata tehát nem véletlenül foglalt állást amellett, hogy növelni kell az állami szervek, a kormány, a minisztériumok és a tanácsok szerepét az ifjúság szocialista nevelésének szervezésében, az ehhez szükséges feltételek megteremtésében. A kormány már 1970 májusában a különböző állami szintű ifjúsági munka koordinálására, ellenőrzésére és a kezdeményezések kidolgozására létrehozta az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsot, mint saját ifjúságpolitikai szervét. Ebben az a meggondolás vezette, hogy az ifjúság fejlődése olyan bonyolult ellentmondások, annyira sajátos körülmények közöttegy végbe, hogy a problémák megoldását szervező munkával, állami feladatként, hivatali kötelességből is segíteni kell. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács rövid fennállása óta több ízben véleményezte a készülő ifjúsági törvényt, kezdeményezte és irányította az új, magas szintű jogszabálytervezetről a széles körű társadalmi vitát. Olyan fontos, a fiatalok széles rétegét érintő kérdéseket tűzött napirendre, mint a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése, a pályaválasztási tanácsadás fejlesztése. Létrehozott több tárcaközi bizottságot, amelyeknek feladata a diáksport, az ifjúsági turizmus, a fiatalok művelődési lehetőségeinek fejlesztése, a pályakezdők helyzetének vizsgálata. E bizottságok létrehozásával nem az értekezletek számát kívánta szaporítani, hanem biztosítani akarta az e kérdésekben a közeljövőben várható kormányintézkedések megfelelő előkészítését. Mivel az igények — tegyük hozzá: jogos igények — gyakran meghaladják jelenlegi lehetőségeinket, a megoldási javaslatok egy része hosszabb távú végrehajtást feltételez majd. Mind a jelenlegi gondok megoldása, mind pedig a távlati elképzelések kimunkálása nagy fokú tudományosságot kíván, ezért a tanács irányításával megkezdődött a tudományos ifjúságkutatás megszervezése is. Többminisztérium vezető testülete napirendre tűzte a tárcájához tartozó dolgozó fiatalok helyzetét, és konkrét intézkedési terveket fogadott el. Az ifjúságpolitikai célok megvalósításáért kormányunk intézkedett, hogy az Országos Ifjúsági és Oktatási Tanács rendelkezésére központi alapot, a tanácsoknak pedig helyi pénzügyi alapokat biztosítsanak. A fiatalok élet- és munkakörülményeinek javításáért az új lakástörvény kedvezményeket ad a családalapító fiataloknak és folyamatban van a fiatal házasok vállalati támogatása módozatainak kidolgozása is. Hatálytalanították a kezdő szakemberek munkabérének megállapításáról szóló korábbi rendeletet, s így lehetővé válik a kezdők magasabb bérbesorolása. A legutóbbi országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokon a lakosság minden eddiginél több fiatalt tüntetett ki bizalmával, országgyűlésünkben jelenleg huszonegy 30 éven aluli képviselő foglal helyet. Mindez azt bizonyítja, hogy terjed, erősödik az ifjúság munkáját és magatartását pozitívan megítélő szemlélet, az a felismerés, hogy nem elég csupán lelkesedni a fiatalokért. Tennivalóink java azonban még hátravan. Akadnak még hivatalok, amelyek nem keresik, vagy nem találták meg feladatukat az ifjúságért, vezetők, akik arra számítanak, hogy senki sem fogja számon kérni tőlük azt, mit tettek a párt és a kormány határozatainak végrehajtásáért. És vannak felnőttek, akik szocialista elveink megsértésével a fiatalok szemében kompromittálják társadalmunkat. Tisztázni kell tehát, hogy amikor az állam feladatairól beszélünk az ifjúság nevelésében, ez nemcsak az állami intézményekre, hanem minden egyes állampolgárra is vonatkozik. A maga helyén ugyanis minden állampolgár, akár mint szülő, mint hivatásos nevelő, munkahelyi vezető, akár mint egyszerűen „csak” felnőtt — példamutatással, felelősséggel tartozik szolgálni az ifjú nemzedék fejlődését, így ötvöződik egybe az állam jogszabályokban, a gazdasági intézkedésekben megnyilvánuló gondoskodása az ifjúságért érzett társadalmi méretű felelősséggel. A mi államunk abban is a szocializmus építésének hatékony eszköze, hogy tartalmasabb emberi élet lehetőségeihez juttatja a fiatalokat. Ezért a célért joggal elvárhatja az ifjú nemzedéktől, hogy nagyobb felelősséggel vegyen részt maga is saját sorsának alakításában. Nádor György az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkára A KÁNIKULA UTÁN ITT AZ ENYHÜLÉS Nem tett kárt a mezőgazdaságban a nagy meleg és a szárazság Teljes ütemben az öntözőberendezések — Jól halad a szála* takarmányok betakarítása és a növényápolás* — Jégeső a Dunántúlon Szombaton megtört ugyan a májusi kánikula heve, de azért indokolt a kérdés: vajon nem síny-li-e meg a mezőgazdaság a szárazságot? Az aggódás érthető. Az elmúlt, hét második felében az ország egyes vidékein hullott több-kevesebb csapadék nem enyhítette sem a hőmérsékletet, sem a talajvízhiányát. A jelentések szerint a szárazság eddig még sehol sem okozott károkat, de ha a csapadékhiány tovább tartana, visszavetné a szépen, erőteljesen fejlődi őszi kalászosokat és a kapásokat. Mezőgazdasági üzemeink, ahol erre lehetőségük van, mesterségesen pótolják a csapadékot. Az országban mindenfelé, szinte éjjel-nappal teljes üzemben vannak az öntözőberendezések. A Hajdúságban a cukorrépát, a bur-gonyát és a kukoricát védik a szárazságtól. Békés megyében, ahol mintegy félszáz nagy teljeesítményű öntözőberendezés működött a hét végén, még a lucernára és a vörösherére is juttatnak mesterséges csapadékot. Borsodban mintegy 30 000 hold mezőgazdasági termény kap rendszeresen mesterséges esőt. Somogyban főleg a kertészetekben öntöznek. __ Az egyik legtöbb munkáskezet foglalkoztató időszerű tennivalónak, a szálas takarmányok betakarításának kifejezetten kedvez a mostani időjárás. Mezőgazdasági üzemeink alaposan ki is használták ezt a lehetőséget. Somogyban a termőterület több mint 50 százalékán befejezték a lucerna első kaszálását, s jól halad ez a munka az ország más vidékein is. Hajdú-Bihar megyében az idén 10 mázsás átlagot adott a lucerna első kaszálása, s a minősége is kiváló. Jót tesz a forróság a szinte szemlátomást fejlődő alföldi szőlőnek is. A hőségben nem támadott a peronoszpóra sem. A megelőző védekezést ennek ellenére mindenütt megkezdték. A növényápolás tovább folytatódott a múlt héten. Egyelik a cukorrépát, s kapálják, sőt helyenként már töltögetik is a burgonyát. A legkorábban bevetett kukoricatáblákon ugyancsak dolgoznak a növényápoló brigádok. Az aratási előkészületek megkezdéséről is befutottak az első jelentések. Szombat délelőtt már valamelyest enyhült a meleg, s az északnyugati országrészt délben elérte az esőt, zivatart hozó front. Minthogy ez 500 kilométer széles sávban nyomul előre, lassan eléri az egész országot. Sopronban délben heves zivatar volt és mogyorószem nagyságú jégeső vert. A vihar délután Győrt is elérte. A növényzetben csak elvétve okozott jelentékeny pusztítást. Hevességére jellemző, hogy Sopronban 22-ről 14 fokra, Szombathelyen 25-ről 19-re mérséklődött a meleg. A meteorológiai előrejelzés szerint a kiterjedő front nem hoz országos esőzést, inkább helyi záporokra, zivatarokra lehet számítani. A hőmérséklet pedig az évszaknak megfelelő lesz: hajnalban 11—16, napközben 22—27 fok között. Élénk énleklöjtés az első üzletkötések a kicsilapesti Nemzetközi Vásáron Szombaton már kora reggel nagy közönség várta a vásár kapuinak megnyitását, és késő estig birtokba vette a pavilonokat, a vásárváros utcáit; a vendéglők is hamarosan zsúfolásig megteltek. Noha szombat nem volt hivatalos szakmai nap (ezek sora csak hétfőn kezdődik a szerszámgép- ipar, a kőolaj- és gázipar, valamint a jármű- és garázsipar bemutatóival, tárgyalásaival), a pavilonok bokszaiban élénk tárgyalások indultak a különböző országok ipari és kereskedelmi szakemberei között. Az első megállapodások is megszülettek. Telt ház volt a tóparton, a Külföldiek Klubjában is, ahol a partnerek az első, főképp informatív jellegű megbeszéléseiket tartották. Itt is sok elismerést lehetett hallani a vásár gazdag kiállítási anyagáról. (Részletes tudósításaink az 5. oldalon.) Légi felvétel a Budapesti Nemzetközi Vásárról. (Mikó László felvétele.)