Népszabadság, 1972. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1972. február 6. vasárnap JÖN A FÜTI! Amint berobogunk a bicskei járási tanácsi hivatal és a vele egy épületben levő iskola udva­rára, a gyerekek kórusban kiált­ják: — Jön a FÜTI! " A gimnázium igazgatójának is így jelenti be érkezésünket az adminisztrátor, és ezzel fogad Estélyi Gyula, a járási pártbizott­ság titkára is. Filmesek vannak nála, a szövetkezeti demokráciá­val kapcsolatos vitát rögzítik filmszalagra, de a titkár készsé­gesen invitálja beljebb vendégeit. — A FÜTI úgy robbant bele az életünkbe, mint valami rakéta. S a XX. század embere fejet hajt a rakéták előtt. A FÜTI emberei, Siványi Jó­zsef igazgató, Csek­e Ernő párt­titkár és Németberta László fő­könyvelő nem először járnak Es­télyi Gyulánál. Gyors karriert fu­tott közös vállalkozás pecsételte meg barátságukat. A FÜTI, vagyis a Fővárosi Épí­tőipari Üzemgazdasági és Ügyvi­teltechnikai Iroda nemcsak hosz­­szú nevű, de nagyon sok gondú vállalat is. Az építőipar, elsősor­ban a tanácsi építőipar részére terveznek szervezési megoldáso­kat és végeznek gépi adatfeldol­gozást. Dolgozóinak 75 százalé­ka nő, az adat-előkészítést, a programozásokat szinte kivétel nélkül nők végzik. Nagy figyel­met, ügyességet és szakmai tudást igénylő munka. Alapfeltétel az érettségi bizonyítvány. — Pesten már nem kaptunk ilyen lányokat, fojtogatott a mun­kaerőhiány — magyarázza a FÜTI igazgatója. Mi legyen a lányokkal? Egy újsághirdetésből tudták meg, hogy a mányi termelőszö­vetkezet 30 asszony részére meg­felelő foglalkozást keres. — Robogtunk Mányra — mond­ja Siványi József —, de ott kide­rült, hogy csak alkalmankint fog­lalkoztathatnánk a tsz 30 asszo­nyát, amikor a kertészetben nincs tennivalójuk. S nekünk külön­ben is könnyű kezű, a bonyolult gépek kezelésére alkalmas em­berek kellenek, akik élethiva­tásnak tekintik az általunk fel­ajánlott munkát. A tsz elnöke azonban nem hagyta annyiban a dolgot, a FÜTI embereit elvitte Estélyi Gyulához, mondván: ne engedjük ki a já­rásból ezt a kecsegtető lehetősé­get. — Kedvesebb vendégeket nem is hozhatott volna — idézi fel az első találkozás emlékét a járási pártbizottság titkára. — Tőlünk 12 ezer nő jár el dolgozni. Ipart nem telepíthetünk, szövetkeze­tünket a főváros közelsége gépe­sített gazdálkodásra készteti. Mi legyen asszonyainkkal, lányaink­kal? A sok kátyúba jutott családi élet az egyik legfájóbb gondunk. Különösen az érettségizett lá­nyokkal nem tudtunk mit kez­deni. Tatabányára, Budapestre járnak be dolgozni, de ezt a szü­lők nem szeretik. Sok tehetséges fiatal kallódott el a múlt évek­ben. — Tanulóink 80 százaléka lány — egészíti ki a járási pártbizott­ság titkárának szavait Karádi Im­re, a gimnázium igazgatója. — Fájt a szívünk, ha végzett kislányain­kat tengődni láttuk. S különben is nagy gondunk volt a heti két­­órai gyakorlati foglalkozással. Mit kezdjünk vele, mi volna a leg­okosabb? Valami értelmes dolgot kerestünk, aminek a gyerekek az életben is hasznát veszik. S akkor jön a FÜTI és fel­ajánlja, hogy megfelelő feltételek esetén egy gépcsoportot lehozna Bicskére, és 80 érettségizett lány­nak biztos kenyeret, igényes élet­pályát biztosítana. Emberi gondokon könnyíteni Megfelelő feltételek, épület, jó elhelyezés kellettek. A drága gé­peket akárhová nem tehetik. Ha valamit nagyon akarnak, mégis­csak van megoldás. A járási ta­nácsi hivatal egy általános isko­lával szorong társbérletben, régi málladozó épületben. De van az udvaron három, szép kis szoba, a tanácsiak klubja, olvasószobája. Legyen az a FÜTI ideiglenes ott­hona, amíg az új épület el nem készül. Számítástechnika nagy Intenzitással A gimnázium igazgatója egy negyedikes és egy harmadikos lányosztályban közvélemény-ku­tatást tartott, volna-e kedvük megtanulni a számítástechnika alapelemeit. Itt a lehetőség, hogy Bicskén jó munkát kapjanak. A gyerekek még nem tudták, mit kíván majd a FÜTI, de az új fel­adat izgalmasnak ígérkezett. A budapesti vállalat egy percig sem késlekedett. 1971. február 4-én láköltöztettek egy üzemrészt Bicskére. Egyelőre csak 40 lány részére, mivel az ideiglenes ott­honban nem fiér el több gép. Már ez is nagy segítség mind a torcs­­keieknak, minn­d a vállalatnak. Az új üzem megoldlhatatlan­­ak látszó emberi gondokon­ könnyített. Bánfalvi Ernőné Budapestre, a Belokannisziba járt dolgozni, de a gyerekek miatt otthon kellett ma­radnia, a fizetés viszont nagyon hrányzott. A FÜTI utána ment Bicskére s Bánfalviné most mű­vezető az adat-előkészítőben. Ha­sonlóan oldódott meg Zolta Tli­­borné gondja is. Jelenleg két műszakban 32 lány, fiatalasszony dolgozik a kis áram gépeivel. Tisztaság, rend, fegyelem jellemzi a munkát. — A mi lányaink karriernek, szerencsének tartják — mondja Lukács István, a gépcsoport ve­zetője —, hogy itt dolgozhatnak, s hogy egyévi gyakorlat után 1700 —1800 forintos keresethez juthat­nak. Schween­inger Anna Százból jár ide dolgozni. — Nagyon szeretek itt lenni — mondja anélkül, hogy egy másod­percre is megszakítaná a mun­kát. — Verseny van­ a lányok kö­zött — magyarázza Lukács Ist­­­ván. — S Anna, aki minden ideg- s szálával érzi a gép­­billentyűit, 170 százalékos eredményével az üzem éllovasa. Megfeszített, nagy figyel­met követelő munka ez. Kétórán­­ként jólesik a pihenő, a hideg üdítő ital és néhány falat a tíz­óraiból. S közben a gimnáziumiban a már említett negyedikes és har­madikos lányok a számítástech­nika alapelemeivel ismerkednek. Lukács István a tanár és nagyon népszerűek a magyarázatai. Szá­molni és gondolkodni tanítja a gyerekeket. Hogy a számítástech­nika jelenébe és jövendőjébe is bepillanthassanak, elvitte őket ta­nulmányi kirándulásra is a Sta­tisztikai Hivatalba, ahol a hagyo­mányos és az elektronikus gépek­kel megismerkedtek. — Az adat-előkészítés ugyan még nem számítástechnikai fel­adat — magyarázza a tanári ka­tedrán is jól helytálló szakember —, de az új üzemben majd rutin­programozást is végzünk, s ez már komolyabb erőpróba lesz. — S érettségi után mind a 29 negyedikest munkáiba állítaná a FÓTI? — Az új üzemiben már igen! — feleli Siványi József. — Nem mindnyájan választják ezt a pá­lyát, szükség lesz a következő osztályokra is, de máris bőven van érdeklődő. — A más hiivatá­sira készülők is so­kat nyernek a két gyakorlati órával — vélekedik a gimnázium igazgatója. — A szemléletüik érez­hetően reálisabbá, a gondolkodá­saik logi­kusabbá vált. Szoboszlai Kati mondja: — Én könyvtárosnak készülöik, de ott is hasznát veszem majd a gyakorlati órákon tanultaiknak. A modern könyvtárakban—is mind nélkü­lözlhetetlen­­bb kellék a szá­mítógép s a jártasság a rendsze­rekben. így vert tanyát Bicskén a FÜTI, így honosított meg egy ízig-vérig mai szakmát ott, ahol a hagyo­mányos lehetőségek már kimerül­tek és így kapott cserébe tehet­séges, fiatal munkatársakat. Most negyven, de a hamarosan elkészü­lő új üzemben már 80 érettségizett fiatal nő végezhet kedvére való munkát és kapcsolódhat be egy korszerű vállalat korszerűen gon­dolkodó közösségébe. Kékesdi Gyula Egy évvel ezelőtt nyílt meg Bécsben a Mayseder Gasse 2. szám alatt a budapesti Mátyás pince ikervendéglője. Útba indí­tását, majd a további lépéseket Papp Endre irányította, aki 21 éve vezetője a budapesti Mátyás pincének. Most, több mint egyévi bécsi munkája után hazatért. Bé­csi vendéglátóipari tapasztalatai­ról beszélgettünk. Veszteséges vendéglőtől a telt házig — Nem örültem a hírnek, hogy Bécsben Mátyás pincét létesítsünk, elleneztem — mondja. — Arra gondoltam, miért „exportáljuk” a magyar Mátyás pincét? Legyen ez csak a mi specialitásünk! De meggyőztek arról, hogy téves az „elméletem”, a bécsi Mátyás pin­ce idegenforgalmi érdek, adjon ízelítőt a magyar vendéglátóipar kultúrájáról, sejtesse, hogy érde­mes Magyarországra utazni, már csak élményt adó ízek kedvéért is. Meggyőztek. A bécsi feladat nem volt kö­ny­­nyű a magas színvonalú bécsi vendéglátóipar melllett. Különle­geset kellett produkálni. „Étel, hangulatteremtés, figyelmesség tekintetében egyaránt” — mondja Papp Endre. A pincérek 70 száza­léka, a szakácsok 95 százaléka magyar. Sikerült a bécsi gour­­mand-ok meghódítása? — erről nem kérdezem a visszatért szak­embert, a szám­ak ismeretesek: naponként 1200—1400 adag étel fogyott el, a 450 személyes ven­déglőben csak előzetes telefon­rendelés révén lehet asztalt kapni. KIADÓI TERVEK AZ EMLÉKÉVRE Könyvészeti ritkaságok, tanulmányok, dokumentumkötetek a Petőf-évforduló alkalmából A halhatatlan életműhöz, Petőfi eszméihez méltó módon emléke­zik meg könyvkiadásunk Petőfi Sándor születésének 150. évfordu­lójáról. Az emlékév alkalmat kí­nál arra, hogy a forradalmár köl­tő hagyatéka még teljesebben közkinccsé váljon. Könyvkiadásunk nagy — szíve­sen vállalt — feladata a Petőfi­­életmű és a különböző irodalom­­történeti munkák megjelentetése. A Szépirodalmi Kiadónál lát nap­világot a Mezőfi Károly Petőfi­­kutató hagyatékából összeállított kötet; a munka eddig még nem publikált tanulmányokat ad köz­re. A kiadó — a Magyar Heli­konnal közösen — 12 Petőfi-ver­set jelentet meg faximile formá­ban. A verscsokorhoz Juhász Fe­renc írt előszót. A versek és az előszó kéziratban és nyomtatás­ban is olvashatók a szép kiállí­tású kötetben. Újra megjelennek a poéta ösz­­szes művei — ezúttal a költő szó­­használatával — Petőfi Sándor minden verse címmel. A jövő év jelentős könyvének ígérkezik a Petőfi világa, amely művészi fo­tókkal idézi fel a korabeli Ma­gyarországot, tájait, épületeit, használati tárgyait; ezenkívül még meg nem jelent Petőfi-kézirato­­kat is közöl. A bibliofil igénnyel készülő kötet képeit neves fotó­művészek — köztük Sára Sándor, Balla Demeter, Korniss Péter — készítik és Illyés Gyula szépiro­dalmi ,„képmagyarázata” teszi tel­jessé a kiadvány értékét; szer­kesztésében közreműködik Nyi­­lassy Vilma, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa. A Kossuth Kiadó is rangos fel­adatának tekinti Petőfi-művek kiadását. Irodalomtörténészek cso­portja Pándi Pál vezetésével töb­bek között olyan témákat dolgoz fel, mint Petőfi és a francia for­radalom; a Tízek Társasága; Pe­tőfi és a nacionalizmus; Pe­tőfi és Heine; a Nemzeti dal elemzése. A szerzői kollektíva átfogóan, a legkülönbözőbb olda­lakról közelít tanulmánykötetében a Petőfi-életműhöz, Hunyady József Viharmadár című regényes életrajza az olva­sók legszélesebb körének, elsősor­ban az ifjúságnak szól. Marlinkó András Petőfi nyomában című összeállítása a költő életének főbb állomásait dokumentáló ok­iratokból, naplókból, levelekből kommentárok segítségével mutat­ja be. A kiadó könyvészeti ritka­ságként az olvasók kezébe adja az Apostol miniatűr kiadását. A Magvető Kiadó a poétáról írott kritikákból, levelekből, ver­sekből, emlékezésekből közöl vá­logatást Csanádi Imre Petőfi ko­szorúi című antológiájával. A do­kumentumértékű gyűjtemény ké­pet ad a költő értékelésének tör­ténetéről: a korabeli, majd a szá­zadforduló kritikáin, a Nyugat ta­nulmányain keresztül napjainkig követi nyomon a sokrétű, szerte­ágazó Petőfi-irodalmat. Fekete Sándor Mezítláb a szentegyház­ban című kötetében azokat a ta­nulmányait adja közre, amelyek néhány vitatott Petőfi-kérdésről, a költő koráról és kortársairól szólnak. Nagy jelentőségű munka a Pán­di Pál—Pálmai Kálmán szerző­pár Petőfi Sándor monográfiája, amely a Nagy magyar írók soro­zatban a Gondolat Kiadónál je­lenik meg. A 12—14 éves korosztály szá­mára a Móra Kiadó jelenteti meg az Iskolai színpad sorozatban a Petőfi Sándor című füzetet, amely az iskolák felsőtagozatos tanulói­nak nyújt segítséget az iskolai ünnepélyek és egyéb műsoros al­kalmak megrendezésében. . A Művészeti Alap Kiadó Petőfi Sándor 17 szerelmes versét Fleich Károly illusztrációával adja ki. A kiadás érdekessége, hogy a kes­keny formátumú kötet miniatűr változata is elkészül. Emlékest a budapesti Lengyel Kultúrában A budapesti Lengyel Kultúra és a Magyar Írók Szövetsége február 10-én, csütörtök este fél 7 órai kezdettel, Wladyslaw Broniewski­­ költő halálának 10. és születésé­nek 75. évfordulója alkalmából emlékestet rendez a Lengyel Kul­túra Nagymező utcai helyiségé­ben. A költő életművét dr. Kovács Endre Kossuth-díjas irodalom­­történész méltatja, az ünnepi mű­sorban közreműködik Antal Ist­ván zongoraművész, Kohut Mag­da és Kozák András színművész. MAGYAR ÍZEK BÉCSBEN Pedig a startot kedvezőtlen je­lenségek előzték meg: ahol a bé­csi Mátyás pince felütötte tanyá­ját, közvetlen előtte ugyancsak vendéglő működött, amelyet bezártak, mert ráfizetéses volt. A bácsi Mátyás pincének már első hónapja eredményes volt, pedig akkor még csak a söröző­je nyíllt meg, ahol az étel-ital árakat 10—15 százalékkal alacso­nyabban állapították meg, mint az egy hónappal később nyitó ét­terem árait. Ezzel megnyerték az első csatát. Aranyjelvényes törzsvendégek — Élmények? Gyakran megtör­tént: belépett egy vendég, aki nagyon rég vagy sohasem járt Magyarországon, de elmesélte egy-egy magyar étel ízét, ezt sze­retné, mert ő egyszer már fo­gyasztott ilyet, illetve a barátai sokat meséltek erről. Ha csak nem ütközött valami elháríthatat­lan akadályba, elkészítettük, messziről néztem, amint szinte át­szellemült arccal fogyasztja. Nagy élmény volt a törzsvendégek szá­mának a gyarapodása, Bécsben októberben, novemberben már a vendégek 50 százaléka törzsven­dég volt,és közülük számunkra a legkedvesebbek, akik családi, ba­ráti ünnepségek alkalmával ná­lunk találkoztak. Szerintem ugyanis — és ez Budapestre is vonatkozik — azok tekinthetők „aranyjelvényes törzsvendégek­nek”, akik ü­nnepi alkalmakkor is a mi vendéglőnknél kötnek ki. Mi tartozik még a figyelmes­ség címszó alá? A vendéglős­nek nem szabad elfelejtenie, me­lyik asztalnál ült a vendég, aki igen jól érezte magát, mert ha majd újra visszatér, lehetőség szerint ugyanazt az asztalt szeret­né. Persze ez Bécsben nehezeb­ben ment, de lassanként a leg­több vendég nevét, ízlését, kí­vánságait megismertem. — Már volt szó a hangulatról... Bácsi impressziók? — A magyar zene népszerűsé­géről — gondolom — felesleges szó­lnom. Ami érdekes és a leg­több ország vendéglátóiparában, Bécsben is vitatkoznak róla: mi­lyen teríték a hangulatosabb, a fehér-e vagy a színes? Én kitar­tok a fehér mellett, Bécsben is kitartottam emellett, mert a fe­hér nemcsak szép, de a tisztasá­got is dokumentálja, és tisztaság nélkül nincs hangulat. 1. tarhonyás rostélyos 2. kolozsvári töltött káposzta — Bécsben milyen ételek arat­ták a legnagyobb sikert? — Speciális magyar étterem a miénk, így hát a lehetőség, szerint mindig Magyarországról érkezett húst, szárnyast, halat, zöldséget, fűszert, gyümölcsöt, bort használ­tunk, illetve adtunk a vendégek­nek. A bácsi vendég nem megy be többé abba a vendéglőbe, ahol egyszer csalódott! Lehet, hogy rossz tanácsadó vagyok, de vala­hogy így kellene nálunk, itthon is... Ami közös a magyar és a bácsi vendégben: ha egyszer na­gyon ízlik egy étel, nem akar et­től tágítani később sem, csak rá­beszélésre hajlandó majdan más­fajta ételt rendelni. Hogy mi fo­gyott, mi ízlett elsősorban? Kö­­­­rülbelül ez volt a rangsor: 1. tar­honyás rostélyos, 2. kolozsvári töltött káposzta, 3. szálka nélküli halételek (ez ismeretlen volt Bécsben), 4—5. házi disznótoros és paprikás csirke. De ismeretlen volt a túrós csusza is, a Jókai­­bableves is, sláger lett az Újházy­­tyúkleves, s érdekes, hogy a bé­csi gulyással, amelyet liszttel sűrí­­­­tettek, erős harcot kellett vívnunk.­­ Leveseink azért is arattak sikert,­­ mert a legtöbb bácsi vendéglő le­vesport, konzervet használ. Egyéb­­­­kánt zsírral főztünk, sütöttünk, a­­ bácsi asszonyok-lányok ezt tud­­­­ták, de nem féltek a hízástól. Valamit általában a bácsi ven­déglátóiparról? Sokszínű! Éppen a specialitások miatt is. A bácsi Grinzing utánozhatatlan különle­gesség, amit jól egészítenek ki a különböző országok éttermei: olasz, kínai, jugoszláv, román stb. vendéglők. Mit hoztam? Több kedvenc bécsi receptet, az egyik: főtt marhahús tormás almapüré­­vel. Jó néhány bácsi vendéglőben újabban magyar ételek kerültek rá az étlapra. Talán a tonnás al­­mapürével körített marhahús és társai meg a budapesti vendég­lőknek lesznek új sztárjai... György István

Next