Népszabadság, 1972. március (30. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

Nixon pekingi tárgyalásairól nyilatkozott hazaérkezésekor Az amerikai elnök útjának nemzetközi visszhangja Nixon elnök kínai útjáról — magyar idő szerint keddre virradóra — megérkezett az amerikai főváros közelében levő katonai repülőtérre. Az elnök a repülőtéren röviden összegezte a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásainak eredményeit. A többi között kijelentette, hogy „nem hoztunk haza garanciákat vagy csodatevő formulákat, amelyek automatikusan biztosítják a békét”, ám szerinte pekingi megbeszélései „demonstrálták, hogy a mély nézeteltérések ellenére is lehetségesek elvi engedmények nélkül tárgyalni a fennálló ellentétekről’. A látogatás legfontosabb célját az elnök „az érintkezés helyreállításában’’ jelölte meg, s legfőbb eredmény ■ ként „a további kapcsolattartás eljárásmódjának lefektetését” emelte ki. Nixon azt mondta: „nem volt semmiféle titkos megállapodás, diplomáciai kétértelműség és nem adtunk fel semmit barátaink iránt vállalt elkötelezettségünkből”. Az elnök hazatérésekor mondott beszédében megköszönte ugyan a „békeutazását kísérő kétpárti támogatást”, ám mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy héttel a New Hampshire államban lezajló első próbaválasztás előtt, a Fehér Ház lakója számára rendkívüli korteselőnyt biztosít a kínai látogatását körülvevő óriási publicitás. Nixon kedden kormányának tagjait és a kongresszus vezetőit - tájékoztatta a kínai látogatásáról. A nemzetközi sajtó elemzi a kínai—amerikai tárgyalásokat. A keddi moszkvai lapok közül a Trud nemzetközi szemléje fűz megjegyzéseket a Nixon-látogatáshoz. Eszerint a Nixon látogatását övező csinnadratta közepette és utána is válasz nélkül maradt a legfontosabb kérdés: mennyiben felelnek meg e látogatás és a tárgyalások eredményei a feszültség enyhítése és a nemzetközi biztonság megszilárdítása által diktált érdekeknek. Az ugyanis nem kétséges, hogy „az amerikai fél számított rá: bizonyos engedményekért cserébe támogatást kap Pekingtől a Guam-doktrínához”. Ez a doktrína az indokínai háború „vietnamizálását” irányozza elő. Moszkvai megfigyelők általában nyugtalanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mindkét tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen okmány, amelyet a világközvélemény rendelkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalásoknak a tartalmát továbbra is titokban tartják. Ez annál kevésbé elégítheti ki a közvéleményt — állapítják meg Moszkvában —, mivel a dokumentumban foglalt fontos megállapítások egy része, például az ázsiai hatalmi törekvésekről való „lemondásról’, illetve az ilyen törekvések „megakadályozásáról” szóló kitételek részletesebb magyarázat nélkül igen sokféleképpen értelmezhetők. A sokféle értelmezés közül a legkézenfekvőbb mindenesetre a külső megfigyelő számára az az egyik, hogy Peking és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együttesen kívánja fenntartani hegemóniáját a térségben. A lengyel Zycie Warszawy cikkjke a többi között megállapítja: „A tárgyalásokról kiadott közös közleményben az a legszembe-tűnőbb, amiről nem tesz említést. Hasztalan keressük, hogy szót ejtsen a Szovjetunióról, márpedig nyilvánvaló, hogy az amerikai elnök és a kínai miniszterel-nök több órás tanácskozásán jelentős időt szenteltek a két ország Szovjetunióval fenntartott kapcsolatai témájának. Az amerikai sajtóban különbözőképpen kommentálják a közös nyilatkozatot, de az újságírók többsége felveti a kérdést: mi is történt a pekingi tárgyalások idején, minthogy a közleményben — mint a tudósítók állítják — sok kérdést vagy megkerültek,vagy homályosan fogalmaztak meg. A Washington Sunday Star a következőket írja: Nixon kínai látogatásának legfőbb talánya az volt, hogy ez az utazás mennyire járulhat hozzá a délkelet-ázsiai háború rendezéséhez. Ez a talány viszont továbbra is talány maradt. Megvan az alapja annak a feltételezésnek, hogy az adott szakaszban a kínai vezetők készek hozzájárulni olyan megoldáshoz, amely lényegesen kevesebb lenne, mint Észak-Vietnam teljes győzelme.• , Washingtoni politikai, körökben élénk vita folyik arról, vajon elképzelhető-e, hogy Nixon elnök minden „kínai engedmény nélkül kész lenne, feláldozni Tajvant”. A New York Times egy meg nem nevezett republikánus szenátort idéz, aki kijelentette: „Az elnök sokkal jobb lókupec annál, semhogy minden ellenérték nélkül odaadná Tajvant. Következésképpen, kell valami olyan megállapodásnak is lennie, amiről nincs tudomásunk." Marcin Kalb, a CJBS diplomáciai tudósítója szerint, meglehetősen általános az a feltevés, hogy Nixon a Tajvanon levő amerikai erők „fokozatos kivonását” attól tette függővé, milyen segítséget kap Pekingtől egy számára elfogadható „indokínai rendezéshez”. Fura Tecuro, a Japán Kommunista Párt főtitkára — mint az Akahata című lap közölte — Nixon útját kommentálva megjegyezte, hogy az amerikai elnök kínai látogatásával egyidejűleg nagymértékben fokozódott Észak- és Dél-Vietnam területének bombázása. Felmerül a kérdés: az Egyesült Államok miért nem azzal foglalkozik, hogy megoldja az indokínai problémát, és miért azzal, hogy a Kínaihoz fűződő kapcsolataiban enyhítse a feszültséget, miközben kiterjeszti a háborút ebben a térségben. . * Csou En-laj meghívta Mike Mansfield és Hugh Scott szenátort — az előbbi a demokrata párti, az utóóbbi a republikánus párti csoport vezetője —, hogy látogasson el a Kínai Népköztársaságba. (MTI) 2 Az ENSZ BT határozata A rhodesiai rezsim elleni szankciók változatlanul érvényesek Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfő este határozatot hozott, amellyel fenntartja a rhodesiai fajvédő rendszer ellen 1968- ban hozott szankciókat, mindaddig, ameddig az ország népe nem érvényesítheti szabadon és egyenjogúan önrendelkezési jogait. A két tartózkodás ellenében 13 szavazattal elfogadott határozat előírja a szankciók megszegése valamennyi esetének kivizsgálását is. A szavazástól az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tartózkodott. Az Egyesült Államok képviselője azzal indokolta ezt, hogy hazája„kénytelen” Rhode- i fiából importálni a krómércet. Az amerikai képviselő enyhén szólva kínos helyzetbe került ezzel a kijelentésével, hiszen maga a New York Times leplezte le hétfői Króm és gyalázat című cikkében, hogy nemcsak sok forrásból szerezhető be a rhodesiainál jóval olcsóbban krómérc, az Egyesült Államoknak 2,2 millió tonnás fjkészlete van, s ez belátható időre meghalad mindennemű stratijégiai szükségletet. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — nestánij. Jorian Koszigin szovjet miniszterelnök kedden fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminsztert, aki a szovjet kormány meghívására tartózkodik Moszkvában. (MTI) Iván Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Szergej Styemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsének főnöke látogatást tett Poznanban. A vendégek megismerkedtek a „Czarniecki” lengyel harckocsizó tisztiiskola növendékeinek kiképzésével és megszemlélték kombinált gyakorlatukat. (MTI). Stefan Staniszewski, a lengyel külügyminisztérium főosztályvezetője hétfőn Helsinkiben megbeszéléseket folytatott Richard Tetterman finn külügyi államtitkárral, az európai biztonsági értekezlet előkészítéséről és a lengyel— finn kapcsolatokról. (PAP) Manuel Perez Guerrero, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezetének (UNCTAD) főtitkára Moszkvába érkezett. (TASZSZ) Negyvennyolc órás általános sztrájk kezdődött Argentínában. A munkások a munkabérek emelését, a kollektív szerződések megkötését és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelik. Az argentin kormány a sztrájkot törvényellenesnek minősítette és katonákat küldött az ország valamennyi kulcsfontosságú részébe. (MTI) . Ismét bezárták hétfőn a madridi egyetem bölcsészkarát. Az intézkedésre azt követően került sor, hogy fegyveres rendőrök tör- t tek a diákok egyik tiltakozó gyűlölésére és az egyetemisták ellen- álltak. Hírek szerint több diákot letartóztattak. (AFP) Douglas Home brit külügyminiszter kedden másodszor is tárgyalt spanyol kollégájával, Lopez Bravóval. A megbeszélések tárgya a két éve holtpontra jutott gibraltári kérdés. (Reuter) Winter, az NDK külügyminisztere hétfőn befejezte kubai hivatalos látogatását és hazautazott Berlinbe. (MTI) Antifasiszta fiatalok tüntettek kedd délután a holland parlament előtt az ellen, hogy a kormány szabadon akarja engedni az utolsó három náci háborús bűnöst, akik még Hollandiában börtönben vannak. (MTI) Harminchárom ország képvise-lőinek részvételével hétfőn a 1 .szaúd-arábiai Dzsiddában meg- kezdte munkáját az iszlám országok külügyminiszteri értekezlete. A napirenden a nemzetközi helyzet időszerű problémái, az arab országok egymás közötti kapcso-latainak kérdései szerepelnek. (TASZSZ) 1 (Bonni tudósítónktól.) Nagy az idegesség a müncheni Englischer Garten hírhedt épülettömbjében. Az amerikai urak és a világ minden tájáról szedett-vedett csapatuk aggódni kénytelen, mert bizonytalanná vált a jövő. Az történt ugyanis, hogy Washingtonban néhány szenátor végérvényesen megelégelte azt a helyzetet, hogy a SzabadEurópát papíron közadakozásból finanszírozzák, valójában azonban a CIA tartotta az egész díszes társaságot. Clifford Case szenátor elérte a kormánynál, hogy a jövőben nem titkos alapokból finanszírozzák a kém- és propagandaszervezetet, hanem a kormány magáénak vallja a vállalkozást, természetesen a felelősséggel együtt. Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke azonban kijelentette, hogy az esedékes költségvetési évre szóló 35 millió dollár folyósításához az ő elnöksége alatt működő különleges bizottság csak akkor járul hozzá, ha a „Szabad Európát” közvetlenül a washingtoni külügyminisztériumnak rendelik alá. A szenátor logistája meglehetősen kézenfekvő: ha a külügymi- Lélekharang a Szabad Európa fölött nisztérium lesz a müncheni társaság gazdája, akkor a müncheniek viselt dolgaiért is a külügyminisztérium felel. Méghozzá nemcsak otthon, hanem külföldön is ... Ilyen körülmények között viszont az egész vállalkozás értelmét veszti, mert ha a „Szabad Európa” kizárólag olyasmivel foglalkozna, amiért az Egyesült Államok bárhol felelősséget tud vállalni, akkor önmagától hal el. Fulbright pontosan tudja, hogy a nemzetközi érintkezés szabályainak megtartása olyan követelmény a „Szabad Európával” szemben, amelybe ez az intézmény csak belepusztulhat. Mint hírlik, Münchenben a kassza már olyan üres, hogy néhány hét alatt fizetésképtelenné válik a tiszteletre legkevésbé sem méltó cég. Hacsak a lélekharangból valaki ki nem akasztja a kötelet. Mindenesetre nagy a ricsaj az ügy körül. Nyugat-Németországban főképp a Springer-sajtó no meg a CDU—CSU-politikusok folytatnak valóságos kampányt testvérintézményük, a „Szabad Európa” megmentésére. A dolgok tehát rosszul állnak az Englischer Garten környékén, mert ha most még kapnak is pénzt, Fulbright arról hallani sem akar, hogy a következő költségvetési évet is megérje a SZER. A szenátor véleménye: „El kell temetni a hidegháború temetőjébe". Ezzel a véleményével koránt sincs egyedül. De elvárható lenne, hogy ha a bonni jobboldal olyan elszántan áll ki a politikájával mindmáig összecsengő „Szabad Európáért”, akkor viszont a kormánypártok Fulbright támogatására sietnének. Mert hát München végül is az NSZK területén fekszik, és éppen ezért a Fulbright által emlegetett felelősség egy része. Bonne. S ha Fulbright szerint a SZER-ért aligha vállalhat felelősséget a State Departement, akkor nem esik-e legalább is hasonlóképpen nehezére az intézmény további tűrése a bonni kancellári hivatalnak? Hajdú János 1972. március 1, szerda Libanoni alakulatok vonultak be a „Fatah-vidékre" Izrael újabb megtorló akciókkal fenyegetőzik Kedden Bejrútban eltemették a négynapos izraeli támadássorozat tíz palesztin halálos áldozatát. A gyászszertartással egyidőben harmincezres tömeg tüntetett Bejrút utcáin az izraeli agresszió ellen, bírálva egyben a libanoni hatóságok, elsősorban a hadsereg magatartását is, amely — a transzparensek szövege szerint — ölbe tett kézzel nézte végig az izraeli akciót. Az izraeli haderő — mint már közöltük — hétfőn elhagyta Libanon területét. A hatnapos háború óta eltelt időszak legnagyobb méretű agresszív hadműveletének befejeztével az izraeli vezetés most a pszichológiai hadviselés elemeit erősíti fel. Izrael figyelmeztette a libanoni kormányt, hogy esetleges újabb gerillatámadások újabb „megtorló akciókat” vonnak maguk után. Dávid Elazar tábornok, az izraeli haderő vezérkari főnöke nyilatkozatban jelentette ki, hogy „a megtorló akciókkal főként a bejrúti hatóságok helyzetét kívánták erősíteni a palesztin gerillákkal szemben”. — „Bízom abban, hogy az akció a kellő benyomást tette Bejrútra’' — mondotta Elazar. A négy napon át megszállva tartott falvakat izraeli alakulatok röplapokkal árasztották el. „Ha nem akarja, hogy falujában vagy házában károk essenek, távolítsa el a "terroristákat"” — olvashatják a helybeliek a röplapokon, amelyek egyidejűleg „biztosítják” őket afelől, hogy az izraeli hadsereg nem kívánja „bántani” őket.Habbarijába, Kfar Hamamba, Kfar Subába, Fiideszbe és Rasója Al-Fukharba, az izraeliek által kiürített településekbe hétfőn nemcsak a gerillák tértek vissza, a libanoni hadsereg alakulatai is bevonultak. Márpedig nem utolsósorban ez volt az izraeliek célja: azt akarták, hogy a „Fatah-vidék” a gerillatámaszpontokkal sűrűn betelepített Délkelet-Libanon a libanoni hadsereg ellenőrzése alá kerüljön. Ha — mint azt széles körben feltételezik — a hadsereg és a gerillák között létrejött 1969. évi kairói egyezmény értelmében a vidék gerillák„felségterülete” lett, akkor a katonai megszállás az egyezmény felrúgásával egyenlő. Szalam libanoni miniszterelnök egyúttal hétfőn kijelentette, hogy Libanon kötelezőnek tartja magára nézve mindazokat az egyezményeket, amelyeket eddig aláírt. Abdel Káder Hasszán egyiptomi nagyügyminiszter-helyettes kedden Frangié elnökkel és Szalam kormányfővel tárgyalt az izraeli—libanoni határon kialakult helyzetről. Hasszán átadta Frangiénak Szadat elnök üzenetét. Sziléziai revánspolitikus kilépése az SPD-ből (Bonni tudósítónktól.) A nyugatnémet szociáldemokrata parlamenti frakcióban kezdettől fogva köztudott volt, hogy az országban működő revansista szervezetek egyik vezető egyénisége, Herbert Hupka, a szociáldemokrata párt tagja mereven ellenzi a Brandt—Scheel-kormány keleti politikáját. Hupka hónapok óta nem csinált titkot abból, hogy a parlamenti szavazásban a szerződések ellen foglal majd állást. Tekintettel erre a közismert tényre, az SPD parlamenti frakciója kedden úgy döntött, hogy Hupkát visszahívja a külügyi bizottságból és helyére másik képviselőt küld. Ugyanezt tette a párt két nyugat-berlini SPD- képviselővel is; az ő személyük és szavazatuk azonban nem játszik szerepet, minthogy a Bundestagban ülő 22 nyugat-berlini képviselőnek nincs szavazati joga. Az SPD-frakciónak erre a döntésére reagálva, Herbert Hupka azonnal bejelentette, hogy kilép az SPD-ből és felvételét kéri a CDU—CSU-frakcióba. A CDU természetesen örömmel fogadja a közismerten jobboldali politikust. A szociáldemokrata párt szempontjából Hupka távozása tulajdonképpen tisztulási folyamatnak minősíthető, mert ezzel végérvényesen nyilvánvalóvá vált, hogy az összes revansista egyesületek, amelyek a korábbi évtizedekben mind CDU-, mind SPD-politikusokat felöleltek, ma már kizárólag a CDU—CSU segítő csapatai. A kormánytöbbség Hupka átlépésével 250 szavazatra csökkent a CDU—CSU 246 parlamenti helyével szemben. Az abszolút többségnél ez mindössze egy szavazattal több.