Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
Fock Jenő fogadta Sztane Kavcsicsot A szlovén kormányelnök nyilatkozata Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán parlamenti hivatalában fogadta Sztane Kavcsicsot, a Szlovén Szocialista Köztársaság kormányának elnökét. Jelen volt dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, ott volt dr. Ziga Vodusek, Jugoszlávia budapesti és Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykövete is. Sztane Kavcsics szerdán a Duna Intercontinental Szállóban fogadta az újságírókat, s tájékoztatta őket a szlovén delegáció magyarországi tárgyalásainak eredményeiről. Mint mondotta, a megbeszéléseken igen kedvezően ítélték meg a magyar—jugoszláv együttműködés alakulását. Szinte valamennyi területen az állandóság, a stabilitás jellemzi a két ország kapcsolatát. A mostani megbeszéléseken megállapították, hogy Magyarország és Jugoszlávia együttműködése kedvezően alakul, ezen belül azonban a magyar—szlovén kapcsolatokban még igen sok a kihasználatlan lehetőség. A dr. Tímár Mátyás vezette delegációval, majd Fock Jenővel is eszmecserét folytattak arról, hogy milyen intézkedéseket tehetnének a többi között a határmenti árucserélg forgalom, az ipari kooperáció, a vasúti együttműködés, a műszaki-s tudományos kapcsolatok, továbbá a turizmus fejlesztésére. Ezeknek az intézkedéseknek egy része a magyar és a jugoszláv kormányra, illetve a kormányszintű együttműködési bizottságra tartozik. Dr. Tímár Mátyást meghívták Szlovéniába, aki a meghívást elfogadta, így e szinten is mód lesz a tárgyalások folytatására. Jelentős eredmények várhatók azonban az alacsonyabb szintű szervek kezdeményezéseitől, tárgyalásaitól is. Megállapodtak abban, hogy szlovén gazdasági delegáció látogat hazánkba. Lehetőség van ugyanis a kooperáció elmélyítésére a többi között a gépiparban, az autóbuszgyártásban, a kohászatban, az élelmiszeriparban, a konfekcióiparban, s feltárhatók az együttműködés lehetőségei a vegyipar területén is. Várhatóan néhány jelentős magyar, illetve szlovén intézmény képviselői is találkoznak majd, hogy műszakitudormányos együttműködésről tárgyaljanak. A szlovén kormányelnök elmondta: már Budapesten alkalma volt arra, hogy találkozzék a Szlovéniával határos Zala és Vas megye vezetőivel, magyarországi látogatásának befejezéseként pedig a szlovén delegáció is felkeresi e megyéket, hogy a közvetlen szomszédságból adódó lehetőségek jobb kihasználásáról tárgyaljanak. Elsősorban a kishatármenti áruforgalom fokozásáról kívánnak eszmecserét folytatni, mert, mint mondotta, az ilyenfajta kapcsolatok elmélyítése közvetlenül is hozzájárul a lakosság jobb ellátásához. A szlovén delegáció szerdán délután a győri Magyar Vagon- és Gépgyárba látogatott. A delegáció tagjai közül a győri látogatáson jelen volt Marko Szlender, a Szlovén Gazdasági Kamara alelnöke és Marko Koszin, a szlovén kormány külügyi hivatalának vezetője. A delegációt elkísérte Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykövete és dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese. A szlovén delegáció a tájékoztatót követően megtekintette a motorgyárat, felkereste a futóműveket gyártó hátsóhídgyáregységet, az autógyáregységet és a szerszámgyárat, majd a delegáció a győri látogatás után továbbutazott Szombathelyre. Lengyel-amerikai tárgyalások Varsóban Nixon Iránból Lengyelországba érkezett • Találkozó Edward Gierekkel Külügyminiszteri egyezmény Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke szerdán délután Teheránból egynapos hivatalos látogatásra Varsóba érkezett, ahol a két ország kapcsolatainak kulcskérdéseiről és néhány nemzetközi témáról tárgyal a lengyel vezetőkkel. A lengyel és amerikai zászlókkal díszített varsói repülőtéren államfőnek kijáró protokoll szerint fogadták Nixonit. A Boeing— 707-as különgépből kilépő magas rangú vendéget Henryk Jablonski államelnök és Piotr Jaroszewicz miniszterelnök köszöntötte. Felhangzott a két ország himnusza, majd az amerikai elnök ellépett a díszszázad előtt. Henryk Jablonski az államtanács és a kormány nevében rövid beszédben kellemes és hasznos tartózkodást kívánt Varsóban az Egyesült Államok elnökének. Nixon válaszában megköszönte a szívélyes fogadtatást. Nixon és felesége, valamint kíséretének tagjai ezután vendéglátóik társaságában rövid városnézésre indultak. Ennek befejeztével az Egyesült Államok elnöke megkoszorúzta a lengyel ismeretlen katona sírját. Délután 18 órakor Richard Nixon a szejm épületébe érkezett, ahol találkozott Edward Gierekkel, a LEMP KB első titkárával. A négyszemközti eszmecserén a két ország kapcsolatainak elvi kérdéseit érintették, majd megkezdődtek a hivatalos lengyel— amerikai tárgyalások, amelyekbe lengyel részről bekapcsolódott Henryk Jablonski, az államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz miniszterelnök, F. Szlawick és J. Szydlak, a LEMP PB tagjai, a kb titkárai és K. Olszewskikülkereskedelmi miniszter, amerikai részről pedig H. Kissinger, az elnök főtanácsadója, M. Hillerbrand külügyi államtitkár, továbbá több tanácsadó és szakértő. Közben S. Olszowski és W. Rogers külügyminiszter külön tanácskozott és aláírták a két ország közötti egyezményt. Este fél 9-kor a minisztertanács palotájában a lengyel államtanács és a kormány díszvacsorát adott az amerikai elnök tiszteletére. Ezen pohárköszöntők hangzottak el. Richard Nixon és kísérete a Varsótól 18 kilométerre levő wilanówi kastélyban szállt meg. Tárgyalásai a lengyel vezetőkkel csütörtök délelőtt folytatódnak és várhatóan szerződések aláírásával a déli órákban fejeződnek be. Az Egyesült Államok elnöke csütörtökön délután 5 órakor különrepülőgépen elutazik a lengyel fővárosból. Márkus Gyula A teheráni megbeszélések Varsóba Nixon elnök 22 órás iráni látogatása után érkezett. Teheráni megbeszéléseiről iráni- amerikai közleményt adtak ki. A közlemény szerint Nixon tájékoztatta Reza Pahlavi iráni sahot moszkvai és pekingi látogatásának eredményeiről, az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájáról. A hangsúlyozottan szívélyes légkörben lezajlott tárgyalásokon az amerikai elnök ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok hathatós segítséget nyújt Iránnak gazdasági tervei végrehajtásához. A nemzetközi kérdések közül Nixon és Reza Pahlavi a Perzsa-öböl helyzetét, India és Pakisztán konfliktusát, a Közel- Kelet problémáit és az indokínai háborút vitatta meg. A teheráni megbeszéléseket megzavarta egy incidens. Szerdán reggel bomba robbant a jelenlegi iráni császári dinasztia megalapítójának sírjától alig 30 méterre, félórával azelőtt, hogy a hivatalos program szerint Nixon amerikai elnöknek meg kellett volna koszorúznia a sírt. A rendőrség az ügyben nyomban vizsgálatot indított, a koszorúzási ceremóniát háromnegyed órával elhalasztották. Teheráni kormánykörök szerint egyébként szerdára virradóra összesen kilenc bomba robbant az iráni főváros különböző részein. (MTI) Távirat Podgornijhoz Richard Nixon, úton Teheránból Varsóba, a repülőgépről az alábbi táviratot intézte Nyikolaj Podgornijhoz, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökéhez: „Ismét átrepülve a Szovjetunió területe fölött, a legjobbakat kívánom önnek, kollégáinak és országuk valamennyi népének. Nixonné asszonnyal együtt sohasem felejtjük el az Önök meleg vendégszeretetét. Remélem, a történelem igazolja majd, hogy a csúcstalálkozón elért eredmények lehetővé teszik a fordulatot a tartós békéhez.” (TASZSZ) Pravda: Lehetséges a szovjet—amerikai viszony javítása (Moszkvai tudósítónktól.) Moszkvában, ahol a szerdai sajtó publikálta a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról kiadott közös dokumentumot, változatlanul az egyhetes tárgyalássorozat eredményei állnak a figyelem középpontjában. A Pravda vezércikke a szovjet—amerikai megállapodásokat az SZKP XXIV. kongresszusán megfogalmazott békeprogram megvalósításának folyamatába illeszti. Hangsúlyozza a lap, hogy újabb és jelentékeny sikert aratott az SZKP külpolitikai irányvonala, amelynek az a célja, hogy elősegítse a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását és a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítsa a kommunizmus építéséhez. A vezércikkíró emlékeztet rá, hogy szovjet részről az imperializmus agresszív megnyilvánulásainak visszautasítását mindig is összekapcsolták a megoldásra érett nemzetközi kérdések konstruktív megközelítésével, az ideológiai harcban tanúsított kérlelhetetlenséget pedig azzal a készséggel, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolatokat építsenek ki az ellentétes társadalmi rendszer országaival. A Pravda vezércikke idézi Leonyid Brezsnyevnek a márciusi szakszervezeti kongreszszuson elhangzott szavait, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának megjavítását kívánatosnak minősítették, feltéve, hogy az nem megy más országok vagy népek rovására. „A szovjet—amerikai tárgyalások eredményei igazolták, hogy a két ország viszonyának ilyen megjavítása realitássá válhat” — hangsúlyozza az SZKP központi lapjának vezércikke. A moszkvai rádió hírmagyarázója hangsúlyozza, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok alapja mostantól fogva a Kremlben aláírt dokumentum, amelynek elvi fontosságú vezérgondolata az atomkorszakban a békés egymás mellett élés, az államok közötti kapcsolatok egyetlen lehetséges módja. S. P. M üummmii mi júniusi. SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS ÍJj tervek készülnek A szarvasmarha-tenyésztők várakozó állásponton vannak. Tudnak arról — hiszen több hivatalos jellegű bejelentés is történt —, hogy a kormány az idei nyáron határozatot hoz a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséről, s a határozat nyomán javul az ágazatnak a tenyésztők által is oly sokat bírált gazdaságossága. Mindenesetre ez a várakozó álláspont előnyösebb a régebbinél, amelyet bizonyos mértékig a szarvasmarhatenyésztés-ellenes hangulat jellemzett. E hangulat — amely az állomány csökkenése, a termelés visszaesése révén a gyakorlatban is megmutatkozott — szomorú kilátásokat ígért. Pedig hát a tej, a tejtermékek révén alapvető fogyasztási cikkeket, a hústermelés révén pedig az ország számára szintén nélkülözhetetlen, évenként több tízmillió dolláros exportot ad az állattenyésztésnek ez az ágazata. A várakozó álláspont több helyütt nem semmittevést, hanem tervkészítést hozott. Az Agárdi Állami Gazdaságban új termelési technológia kialakításán dolgoznak. A Zalaegerszegi Állami Gazdaság néhány más gazdasághoz, termelőszövetkezethez hasonlóan ezekben a hetekben fejlesztési tervet állít össze. A gazdaságban most 540 tehenet tartanak — ebből négyszáz egy már meglevő nagy telepen van. Az elkövetkezendő években 800-ra kívánják növelni a tehenek számát. Ehhez persze új istállók, férőhelyek kellenek. De nem akarnak új telepet építeni, hanem a meglevő telepet tervezik bővíteni. Eléggé ismert, hogy egy-egy tehénférőhely beruházási költségei milyen nagy összeget követelnek. A már meglevő telepek — természetesen a fejlesztésre alkalmas telepekről van szó, s ilyen sok van — jobb kihasználása, bővítése ígérkezik a leggazdaságosabb megoldásnak. Zalaegerszegen a négyszázas telep épületei, berendezései, járulékos létesítményei egy tehénre számítva 88 ezer forint értéket képviselnek. Ha e telepen két új kétszáz férőhelyes istálló épül, s korszerűsítik a már meglevő épületek berendezéseit is, akkor egy tehénre 70 500 forint értékű állóeszköz jut. Végső soron csökken az egy tehénre jutó beruházott összeg, mert nagyobb a tehénállomány, mert a víz, a villany helyben van, a meglevő tejház kihasználatlan részébe csak gépek kellenek, az utak és egyéb járulékos beruházások készen vannak. Logikus, gazdaságos elképzelésről van szó, s egy eléggé jól kimunkált tervről, amely a takarmánytól az egészségügyi követelményekig mindennel számol, ami az eredményes termeléshez szükséges. Igaz, a kormányhatározat nincs még meg, de az teljesen bizonyosan lényegesen hozzájárul a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságának javításához. Az is bizonyos azonban, hogy az üzemek nagyon öntevékeny, az állományt növelő, a termelést fokozó munkája nélkül nem változhat végső soron semmi. A gazdaság és az ország érdekei azt kívánják, hogy a tenyésztők már most mérjék fel az előrehaladás belső forrásait. Aki tavaly elkezdett felkészülni a fejlesztésre, az akkor, amikor az új szabályozók életbe lépnek, előnyben lesz azokkal szemben, akik tétlenkedtek. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése bonyolult, aránylag sok időt követelő tenyésztési, takarmányozási, technológiai s egyéb feladatokat állít a gazdaságok elé. A jó felkészülés csökkenti a hibalehetőségeket, gyorsíthatja a munkát, módot ad mindenütt a leghatékonyabb, a leggazdaságosabb megoldásokra. Ezért érdemel figyelmet és elismerést azoknak a munkája, akik már most készülnek a fejlesztésre. Fehérvári István ÜZLETPOLITIKA Jó üzlet az olcsó ám A kereskedő keresni akar, ez már foglalkozása elnevezésében is benne van. Keresni azonban sokféleképpen lehet. Például úgy, hogy főleg drága árut gyártok, tartok az üzletben s nem adok lehetőséget a vevőnek arra, hogy pénztárcájának megfelelően válogathasson a drága és az olcsó árucikkek között. Az ilyen üzletpolitika ugyan nem jellemző a magyar iparra és kereskedelemre, de egyes üzletek, egyes vállalatok időnként arra törekszenek, hogy az olcsó cikkek rovására a drága és luxuscikkek termelésével, forgalmazásával növeljék hasznukat. „Az olcsó cikk nem jó üzlet”, „Az olcsó cikkre ráfizetünk” — ezt vallja több ipari, kereskedelmi vezető. Az ilyen nézetek, az ilyen elvek most csattanós cáfolatot kaptak, és e cáfolatot érdemes részletesebben elemezni. A Fővárosi Rövidáru és Lakástextil Kiskereskedelmi Vállalat — ismert nevén: Röltex — március elsején, az országban az elsők között, létrehozta az Olcsó Áruk Boltja nevű üzlethálózatát. Kijelölt a fővárosban 18, főképp a peremkerületekben levő üzletet, amely kizárólag olcsó, de jó minőségű árut tart. Az üzletek raktárkészletét az átlagot jóval meghaladó mértékben töltötte fel és gondoskodott e készletek rendszeres utánpótlásáról. És megindult a nagy kísérlet: kell-e a vevőknek az olcsó áru, kereshet-e az olcsó áruk forgalmazásán egy kiskereskedelmi vállalat? Az azóta eltelt több hét a következőiket bizonyította: amíg a Röltex üzleteiben — a tavalyi év azonos időszakához képest — a forgalom átlagosan 22 százalékkal nőtt, az Olcsó Áruk Boltjában 98 százalékkal emelkedett a forgalom. Amíg a Röltex üzleteiben a vevők száma átlagosan 15 százalékkal növekedett, addig az olcsó cikkeket tartó üzleteket 35 százalékkal több vevő kereste fel. Az olcsó áruk fokozott forgalomba hozása révén a Röltex 382 százalékkal növelte a felsőkötöttáruik forgalmát, 325 százalékkal több takarót adott el, 262 százalékkal több paplant és így tovább. Voltak olyan üzletek, amelyek — miután Olcsó Áruk Boltjává alakították át — tavalyhoz képest megháromszorozták, megnégyszerezték forgalmukat. Aki ért a számok nyelvén, azonnal leszűrheti a tapasztalatot: az Olcsó Áruk Boltja már az első két hónapban kirobbanó sikert aratott. Bebizonyosodott, hogy a vevőknek kell — nagyon kell — a tartós, jó minőségű, olcsó áru, és bebizonyosodott, hogy az ilyen árukon a kereskedelmi vállalat legalább olyan jól kereshet, ha nem jobban, mint a drága árukon. Csak menni kell. Három hónappal ezelőtt, amikor a Röltex kezdeményezéséről hírt adtunk, megjegyeztük: bárcsak sokan követnék a példát! Nem tudunk róla, hogy követték volna. Most, a cáfolhatatlan siker láttán megismételjük: legyen minden kereskedelmi vállalat egyik sarkalatos üzletpolitikai elve az olcsó áruk tartása és forgalomba hozása. Azelőtt ezt az igényt úgy fogalmaztuk meg, hogy ez társadalmi elvárás. Most azt is hozzátehetjük: egyben jó üzlet is. Jó üzlet a vevőnek és jó üzlet a kereskedőnek. És a növekvő forgalom révén a népgazdaságnak is. Nem hihető, hogy bármi tárgyi akadálya volna a sikeres, jó példa követésének. Buzási János