Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám
1972. június 3. szombat NÉPSZABADSÁG A KÖZÉLET HÍREI A Művelődésügyi Minisztérium pártbizottságának kibővített ülése A munkásosztály művelődésé- nek helyzetéről, s a továbbfej- lesztés néhány időszerű tennivalójáról tárgyalt pénteki kibőví- tett ülésén a Művelődésügyi Minisztérium pártbizottsága. Az ülés t Puhai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kétnapos látogatást tett Győr-Sopron megyében. A vendéget csütörtökön az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságán Zámbó József, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a megyei pártszervezetektevékenységéről. Ezt követően Pallai Árpád — Pataki László, a megyei pártbizottság első titkára és Zámbó József társaságában — a Szakszervezetekbsen részt vett és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, továbbá az MSZMP KB és a SZOTE több vezető munkatársa. Győr-Sopron megyei Tanácsának székházában folytatott megbeszélést az SZMT elnökségének tagjaival, majd megtekintette az Ifjúság körúti új lakóházakat, valamint a Győri Műszaki Főiskola építkezését. Pénteken Sopronba látogatott, ahol a város, a járás politikai és gazdasági életéről szóló tájékoztató után az Elzett Fémlemezipari Művek soproni gyárába látogatott. Pullai Árpád látogatása Győr-Sopron megyében Elutazott az egyiptomi mezőgazdasági delegáció Pénteken a Gellért Szállóban jegyzőkönyv aláírásával befejeződtek a magyar—egyiptomi mezőgazdasági együttműködési tárgyalások. A hétnapos tárgyalássorozat következménye az elmúlt év végén Egyiptomban létrejött, mezőgazdasági együttműködési megállapodásnak, amelyet a Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes által vezetett kormányküldött Pénteken elutazott hazánkból Lajasi Jakir algériai kereskedelmi miniszter, aki a magyar—algériai gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizottság ülésén vett részt. Búség decemberi látogatása során kötött meg. Az egyiptomi delegáció magyarországi tartózkodása során A. A. Mohieddin első miniszterhelyettest fogadta Fehér Lajos, a delegációt pedig dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az Egyiptomi Arab Köztársaság delegációja pénteken elutazott hazánkból, csúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Zsigmond Zoltán, hazánk algériai nagykövete. Elutazott az algériai kereskedelmi miniszter Az olasz nagykövet fogadása Dr. Mario Franzi, Olaszország budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe — a köztársaság kikiáltásának évfordulója — alkalmából pénteken fogadást adott a rezidenciáján. Megjelent a fogadáson Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. ban, Lipcsében, Szófiában; tavaly időszakos éttermeket rendeztek be a többi között Grazban, Mariborban, Belgrádban, Bázelban, Milánóban, Utrechtben, Münchenben, Kairóban, Tokióban, Helsinkiben, Bukarestben, Bécsben és Montrealban. Ezzel nemcsak Magyarországot és a magyar gasztronómiát népszerűsítik, hanem áthidalják munkaerő-foglalkoztatási problémáikat is. A nyári idényüzletek dolgozóinak „átmentése” így már sokkal kevesebb gondot okoz. 1971-ben például 380 szakmunkás dolgozott a külföldi magyar éttermekben. Minden évben új program Nagy felelősség megfelelni a hazai igényeknek, az idegenforgalmi szezon követelményeinek és ugyanakkor jól képviselni hazánk színeit, pontosabban ízeit a nagyvilágban. A vállalat erre készült fel akkor is, amikor szinte minden évben újabb programot valósított meg. Ilyen volt annak idején a Mézesmackó-hálózat kiépítése, az olcsóbb szállás- és étkezési lehetőségeket megteremtő Touring és Delta építési program, csárdaprogramjuk során megnyílt például a budafoki Borkatakomba, a siófoki Csárdás és a Piroska csárda, a földvári Kukorica csárda, a boglári Kinizsiudvar és a kalocsai Halvendéglő. Tavaly minden eddiginél nagyobb feladatot hajtottak végre, amikor 1585 férőhellyel, hat szállodát adtak át és 54 üzletet nyitottak, azaz: mindennap 2 szállodai szoba, minden héten egy új üzlet épült! Megkezdték az országúti bisztróhálózat kiépítését is, amely különösen a gépkocsik számának növekedésével vált jelentőssé. Így működik már az M 5 7-es út mentén a Nonstop, valamint a fokihegyi, a balatonedericsi, a barcsi, a hegyeshalmi bisztrójuk, s kiépülőben van Zamárditól Buda-pestig az ÁFOR benzinkutak melletti büfék láncolata is. Az ilyen arányú programhoz építőipari kapacitást szerezni nem könnyű dolog. Különösen, ha a hagyományos építkezési módszerekhez ragaszkodnak. A Pannónia vezetői azonban nem ragaszkodtak. A Touring-építéssel ők kezdték el először a könnyűszerkezetes építkezés megvalósítását, ugyancsak elsők voltak a házgyári elemek szállodai célokra használatával. S amikor mindez kevésnek bizonyult, a szállodafejlesztési program segítésére saját maguk vásároltak a francia Outinord-cégtől egy, úgynevezett alagútzsalus berendezést. A saját berendezéssel jóval gyorsabb és gazdaságosabb az építkezés. (S ha befejeződött a szállodaépítési programjuk, ezzel a felszereléssel segítik majd a KISZ lakásépítési akciót.) A gazdaságosság egyébként is fontos tényező a vállalatnál, s inkább az ésszerűségre törekednek, mint a luxusra. Ezért viszonylag olcsóak a szállodaépíttési költségeik. Bár tavaly jelentős összegeket fordítottak az építkezésre, az idén folytatják a munkát. Megépül 193 férőhellyel Dobogókőn a Nimród Szálló, a Szabadsághegyen 372 vendég befogadására pedig az Olimpia Szálló. Épül a tatabányai, valamint a kaposvári szállodájuk, a főszezonban megnyílik a budapesti Maxim mulató, a Balatonnál a balatonszaba-di étterem. Ezenkívül a tó körül hét mini Delta épül, három ön- t kiszolgáló éttermet alakítanak át, s az országban 70 helyen végeznek felújításokat. Nevetni szabad Nevetni szabad — ezzel a jelmondattal lehetne leginkább jellemezni a következő Pannóniaprogramot. A vállalat ugyanis je-lentős részt kíván vállalni a szórakozási lehetőségek megterem- tésében. A margitszigeti Casinó- ban már eddig is működött automata játéktermük, s akadt néhány a Balatonnál is. Most azonban nagyobb fába vágják a fejszéjüket. Budapesten tínpályás bowling-, automata kuglipályát kívánnak építeni, és Siófok mellett, Fokihegyen amolyan Vidám- s parkot létesíteni. Azt tartják, hogy vidám, nevettető, tömegszó-rakozási lehetőségeket kell létre-hozni a Balatonnál, s általában növelni kívánják az automata jár tékok számát is. Sok múlik az embereken, s ha néha akad is panasz egy-egy pincér vagy kiszolgáló ellen, vagy torlódás keletkezik a nagyobb vendégcsoportok érkezésekor a szállodai portáknál, azért a Pannónia dolgozóinak többsége becsületes, jó szakember, aki mindent megtesz a vállalat hírnevének fokozásáért. 1971-ben például 72 brigádban 681 pincér, szakács, felszolgáló dolgozott, s jelenleg 52 szocialista brigádjuk működik. 1971-ben 343 kiváló dolgozó jelvényesük volt. A vállalat külön is kifejezi elismerését és tiszteletét a legjobbak iránt. Ezt szolgálja a harmadik esztendeje létrehozott Pannónia-alapítvány. Ennek első díja egy több ezer forint értékű serleg és 10 ezer forint pénzjutalom, a második-harmadik díja pedig ugyancsak serleg, 5000—5000 forint jutalommal. Az alapítványt minden esztendőben azoknak ítélik oda, akik a legtöbbet tettek a vállalat fejlődéséért. S hogy mit hoz a jövő? Csak annyit mondanak, szeretnének továbbra is az élvonalban maradni. Kapalyay Imre MUNKA- ÉS ÜZEMSZERVEZÉS A helyi viszonyoknak megfelelően *írta ■ Dr. Nagy József, a Baranya megyei pártbizottság titkára Nincs speciálisan baranyai munka- és üzemszervezés. A népj gazdaságot a benne erősen különböző ágazatok, szektorok és gazdasági körzetek ellenére is egységes egésznek kell tekinteni, de vannak eltérő helyzetek. Baranya és benne Pécs ural-kodó ágazata és nagyságilag legjelentősebb szektora a szén- és uránbányászat. E két területen dolgozik a megye munkásainak negyven százaléka, és itt állítják elő az ipari termelés felét. Világos tehát, hogy mikor üzem- és munkaszervezésről beszélünk, ak-kor gondjaink tetemes része itt összpontosul. A megyei ipar másik fele (miután a bányászatot a könnyebb áttekintés kedvéért az iparhoz soroltam) meglehetősen vegyes képet mutat. Vannak könnyűipari és élelmiszeripari üzemek, amelyek fejlett technológiával dolgoznak, s vannak mások, ugyanezen ágazatban, ahol még a kézi munka, sőt a manufakturális tevékenységhez hasonlatos szintű az ipari tevékenység. Kitűnően gépesített például a Pécsi Bőrgyár, a Mohácsi Farostlemezgyár, a Szigetvári Konzervgyár és jó a munka megszervezése a Pécsi Kesztyűgyárban. Ezek az üzemek azonban általában zárt technológiai láncban dolgoznak, vagyis a termelési folyamat műveleti sorrendben megállás nélkül fut. Érthető, hogy itt a műszaki körülmények parancsolják a munkaritmust, s a fejlett műszaki körülmények visszahatnak a szervezésre. Más a helyzet például a szövetkezeti iparban, amelynek műszaki körülményei néha kezdetlegesek, telepei szétszórtak és vegyes gyártmányprofilúak. Amikor a korszerű kihasználatlan Mi következik mindebből? Jelen esetben az, hogy az üzem- és munkaszervezés különböző szintű feladatairól van szó, s hogy ezt nagyon differenciáltan kell értel- l mezni. A korszerű termelés fontossá- gáról ma már senkit sem kell meggyőzni. Más kérdés azonban, hogy ki miben látja a fejlesztés lehetőségeit. Ha számba vesszük például a megyében történt re- s konstrukciót úgy tíz év távlatából, akkor azt látjuk, hogy minden üzem igyekszik a legmodernebbet, a legújabb technikai vív-mányt beszerezni. Más kérdés azonban, hogy amikor megkapták, vagy részben beszerezték, fel tudják-e használni. Ha például a bányában a szállítást teljesen gépesítették, de a jövesztés a régi módszerekkel folyik, világos, hogy az előbbinek a kapacitását se tudják kihasználni. De túlmehetünk a bányászat és az ipar példáin. Baranyában van az ország mezőgazdasági területének 4,6 százaléka. Ezzel szemben itt építették meg a korszerű , baromfi-, sertés- és szarvasmarhatelepek csaknem 15 százalékát, mert az állattenyésztés bázisai jók. De arra már nem volt erő, hogy ezeket a telepeket mindenütt megfelelő fajtákkal töltsék , meg és célszerűen kihasználják a berendezéseket. Némely helyen, sajnos, raktárnak használják vagy éppen üresen hagyják a tejlepet, s ha működik is, nem a korszerű, zárt technológiai elv alapján. Az öntözőberendezések — amelyek fejlesztésére sokat költöttek — nagyrészt kihasználatlanok, még a kertészetekben is. Az okok nemcsak munkaszervezési, hanem műszaki, gazdasági és pénzügyi kérdésekre is visszavezethetők, esetleg a gazdasági szabályozók tökéletlensége is közrejátszik. A szervezése■ nem kielégítő szintje azonban egyik fő oka a kívántnál kisebb hatásfoknak. A szervezés, tudomány, és ma már nem lehet ösztönösségre hagyatkozni. Iparvállalataink többségénél mégsincs önálló szervezési apparátus, ahol van, ott is kevés a megfelelő képzettségű és gyakorlott szakember. Maradjunk a realitásoknál Megyénkben is meg kell maradni a realitásoknál. A viszonylag kevés jól szervezett és műszakilag ellátott üzemen kívül — és azokban is — rendkívül fontos az egyszerű szervezési feladatok megoldása, mint a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítása, az anyagellátás, a munkaidő-kihasználás megjavítása és a gépek, eszközök célszerű csoportosítása. Rendkívül nagy szerepe van nálunk a munkaszervezésnek, hiszen az élőmunkahányad igen magas. A gépállomány például országosan az összes állóeszközök egyharmadát teszi ki, Baranyában azonban ennél jóval kisebb az arány, 1970. évi adat szerint csupán 17 százalék. A száz munkásra jutó gépes munkahely például néhány év előtti statisztika szerint megyénkben 26,2 százalékot tett ki, míg ugyanez Győr-Sopron megyében 38 százalék. A munkás szerepe tehát nagy, s itt nemcsak a „kezek szervezéséről” kell beszélni, hanem a munkahelyi körülményekről, sőt az életkörülmények egészéről. Baranyában — és gondolom, más vidékeken is — a munkások nagy többsége a faluból, a mezőgazdaságból ment az iparba, s még hosszú ideig őrzi a falusi ember mentalitását, szokásait, tempóérzékét, amely nem mindig egyezik a modern ipar követelményeivel. Sok a kettős foglalkozású is, aki műszak után kis földjén dolgozgat. Ezeket a lélektani tényezőket a szervezési elképzelések kialakításánál is tekintetbe kell venni, s tudatosan kell dolgozni azon, hogy az üzemi szokások, szervezettség, pontosság, igényesség kerüljenek túlsúlyba, s a modern nagyüzemi szokások — tempó, időérzék stb. — kialakuljanak mindenütt. Megfigyelésem szerint ez igen gyors folyamat ott, ahol fejlettek a műszaki körülmények és a technológia. A pécsi tv-torony építésénél például az úgynevezett csúszózsalus megoldást alkalmazták. És ugyanazok az emberek, akik a régi technológiával sokkal kisebb hatásfokkal dolgoztak, most figyelemreméltóan megnövelték teljesítményüket. Mindez azonban ismét vissza- vezet bennünket a legfontosabbhoz, a vezetés megszervezéséhez. Végeredményben ezen dől el minden, hiszen a vezetésnek kell kialakítania a munka megfelelő feltételeit. S nem is csak üzemen belül, hanem az üzemek között is, mert a nagyfokú belső üzemi szervezettséget is képes megbuktatni kooperációs hiba. Nálunk a panelházak építésénél a kiváló főkönyvelő úgynevezett hálódiagramos szervezést dolgozott ki. Ám hiába volt az üzemen belüli logikus, pontos szervezés, mikor a kooperáló vállalatok hibájából nem érkezett meg a betonhoz szükséges nyersanyag. Szolgáltatások a munkahelyen Az általános ipari kultúra és szervezettség növelését nem lehet megoldani az életkörülmények szervezettségének növelése nélkül. Régtől fogva panaszkodunk, hogy késnek a dolgozók, sok a mulasztás, sok munkaidőt elvesz a személyes ügyek intézése. És itt nem dörgedelmekre van szükség. A rossz közlekedés, az elégtelen üzlethálózat, a hivatalos ügyek bonyolult és hosszadalmas intézése, az SZTK-rendelőintézeti várakozások kényszerítik az embereket arra, hogy ilyen vagy olyan módon, de lecsípjenek a munkaidőből halaszthatatlan ügyeik intézésére. Ebben a tekintetben kialakult valamiféle kölcsönös elnézés, mert ilyen ügyekben való járkálásra csaknem mindenki rákényszerül. Pécsett például még ma is kettévágja a várost a vasút, amelynek sorompói sokszor húsz-harminc percig zárják el a közlekedést a legfontosabb ipari irányokba. Emiatt gyakori, sőt megszokottá vált a késés, és kezd belesimulni a mindennapi gyakorlatba. Késnek a konferenciák megnyitásával, a színházelőadások kezdésével, a rendezvényekkel stb. Már említettem, hogy a dolgozók idejét, energiájának egy részét felemészti a háztartási beszerzés, az utazás, a sorbaállás. Franciaországban például — nyilván hasonló tapasztalatokon okulva — némely üzemben vannak hivatásos ügyintézők, akik a dolgozók ügyeit lebonyolítják. Nem ártana ezt nálunk is meggondolni. Legutóbb egy küldöttség tagja voltam Angliában. Az általunk meglátogatott üzemek között volt például a Shell óriás vállalat és a King szállítóberendezések gyára, egy középüzem. Ezekben fejlett szolgáltatótevékenység folyik — beleértve a helyszíni orvosi ellátást és a munkahelyekre szállított élelmiszert. Mert az idős pénz elvet szigorúan fogják fel. Nagyüzemeink nálunk is megvizsgálhatnák, mit tehetnek még a dolgozók ellátásáért. A munkaszervezés magasabb szintre való emelése elválaszthatatlan az általános ipari kultúra átgondolt fejlesztésétől. Ez pedig az életkörülményeik szervezettségétől is függ. Az üzemekben ma a kapun belüli szervezési kérdésekkel kell elsősorban foglalkozni, és az egyszerűtől a bonyolultig minden szinten végre kell hajtani a szükséges átalakításokat. A pártmunkában azonban szélesebb értelemben is meg kell vizsgálni valamennyi tényezőt, amely befolyást gyakorol a termelésre.