Népszabadság, 1972. július (30. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-01 / 153. szám
2 A szovjet-indiai viszony az ázsiai és a világbéke megszilárdításának jelentős tényezője Nyilatkozat az SZKP és az Indiai KP moszkvai tárgyalásairól Június 20. és 28. között a Szovjetunióban tárgyalásokat folytattak a Szovjetunió Kommunista Pártjának és az Indiai Kommunista Pártnak a képviselői. Az SZKP küldöttségét Leonyid Brezsnyev főtitkár, az IKP küldöttségét pedig Sirpad Amrit Dange, az országos tanács elnöke vezette. Az Indiai Kommunista Párt küldöttsége pozitívan értékelte a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások eredményeit, s hangsúlyozta a Szovjetunió hatalmas szerepét az imperializmus elleni küzdelemben, a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdő népek támogatásában. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozását követő időszakban az események menete alátámasztotta a nemzetközi helyzetnek a tanácskozáson adott elemzése helyességét, következtetéseinek időszerűségét. A szocialista közösség egyre inkább döntő tényező a világ fejlődésében — hangsúlyozza a nyilatkozat. A nemzeti felszabadítás erőinek jelentős sikere a Bengáli Népi Köztársaság létrejötte. A felszabadult országok népei a Szovjetunió és más szocialista országok szilárd támogatásával, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritásával csapásokat mérnek az imperialista monopóliumokra. Ennek bizonyítéka például a hatalmas külföldi konszernek teljes vagy részleges államosítása Chilében, Irakban, Libanonban, Szíriában, Algériában, Zambiában és más országokban. Az SZKP és az IKP határozottan elítéli az amerikaiak indokínai agresszióját. Az Egyesült Államoknak a VDK kikötői elleni blokádját, a VDK népgazdasági objektumai, úthálózata és lakott területei elleni bombázások fokozását. Valamennyi békeszerető erővel együtt a két párt követeli az amerikaiak indokínai agressziójának beszüntetését, az amerikaiak és szövetségeseik összes fegyveres erőinek kivonását Vietnamból, Kambodzsából és Laoszból, s annak a jognak a tiszteletben tartását, hogy ezek a népek maguk oldhassák meg saját problémáikat. Az IKP küldöttsége elégedettséggel értékeli azt a tartós támogatást, amelyet a Szovjetunió nyújt az indokínai nemzeti felszabadító mozgalomnak. A két küldöttség határozottan elítéli Izraelnek az arab népek ellen irányuló szakadatlan imperialista és cionista agresszióját. A szovjet—indiai barátság és együttműködés a szocialista állam és egy felszabadult ország közötti egyenjogú nemzetközi kapcsolatok példája. Az 1971 augusztusában megkötött szovjet —indiai szerződés a két ország közötti együttműködés továbbfejlesztésének tartós alapja, az ázsiai és a világbéke megszilárdításának jelentős tényezője. A küldöttségek kiemelték mind a jobboldali opportunista, mind pedig a „balos" opportunista és szélsőséges irányzatok elleni küzdelem jelentőségét. A két párt küldöttsége nagy jelentőséget tulajdonít annak az ideológiai harcnak, amelyet az IKP a tudományos szocializmus talaján vív. Az SZKP elégedettséggel állapítja meg, hogy az IKP jelentős szerepet tölt be a marxizmus a leninizmus és a nemzetközi kommunista mozgalom védelmében, az antimarxista „baloldali” opportunista elemek támadásaival szemben. (TASZSZ) Decemberre hívták össze a Francia KP XX. kongresszusát A központi bizottság elfogadta a szocialistákkal közös kormányprogramot (Párizsi tudósítónktól.) Pénteken befejezte tanácskozásait a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának kibővített ülése. Egyetlen pont szerepelt a napirenden, a szocialista párttal közös kormányprogram. Előadója Georges Marchais főtitkárhelyettes volt. A központi bizottság a közös kormányprogramot igen széles körű vita után egyhangúlag elfogadta és úgy döntött, hogy végső jóváhagyásra a július 9-én összeülő országos pártkonferencia elé terjeszti. Elhatározta továbbá a központi bizottság, hogy — a baloldali népi egységkormány győzelméért folytatott harc jegyében — ez év decemberére összehívja a párt XX. kongresszusát. (Az FKP általában háromévenként tart kongresszust, a megelőző 1970. februárjában volt.) A központi bizottság ülését követő sajtóértekezleten Georges Marchais, a szocialista párttal közös kormányprogramot és a két nagy munkáspárt politikai egyezményét a francia munkásmozgalom kiemelkedően fontos eseményének nevezte. Franciaország jelenlegi politikai helyzetében az alapvető változás nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A közös program gyakorlati jelentőségét is éppen az adja meg, hogy nem egyszerűen kinyilatkoztatja a változásért folytatandó együttes harcot, hanem részletesen felvázolja a baloldali egységkor-mány konkrét tennivalóit, teljesen reális programját — mondotta Marchais. Hasonló értelemben ír erről a France Soliban Duclos, a politikai bizottság tagja. Hangsúlyozza: „A két párt együttes céljául tűzte kiemelni a nép életszínvonalát, demokratizálni a nemzetgazdaságot és a köztársaság intézményeit, valamint, hogy Franciaország a nemzetközi porondon tekintélyének teljes súlyát a béke megszilárdításáért vesse latba. Ez olyan perspektíva, amelyet kétségtelenül igen vonzónak talál majd a nép széles rétege” — írja Duclos. Párizsban bizonyos meglepetést keltett, hogy Francois Mitterrand, a szocialista párt első titkára, a közös program elfogadását követő napon Bécsben a Szocialista Internacionálé kongresszusán mondott beszédében többek között azt jelölte meg a kommunista párttal kötött egyezmény céljául, hogy „visszaállítsa a szocialista párt nagyságát és a választásokon a kommunista párt ötmillió szavazatából hárommilliót elnyerjen”. A L’Humanité, az FKP központi lapja megjegyzi: „Túl azon, hogy ezt az óhajt enyhén szólva csak utópiának lehet tekinteni, a közös program igazi célja éppen az, hogy a két párt együttesen olyan szavazók tömegét nyerje meg vele, akik eddig a reakció befolyása alatt álltak.” Fábián Ferenc Kairó kedvezően fogadta a gerillák és Libanon megegyezését Aczél Endre, az MTI kairói tudósítója írja: Kairóban jó fogadtatása volt a palesztin gerillák és a libanoni kormány kompromiszszumos megegyezésének. Itteni források szerint immár nincs szükség arra, hogy a Libanonban kialakult helyzet megvitatása végett arab csúcsértekezletet hívjanak össze. Erre, mint ismeretes, Marokkó tett indítványt. Libanon kormánya közölte, hogy nem érdekelt egy csúcsszerű tanácskozás megtartásában, s valószínű, hogy Egyiptom álláspontja is hasonló. Mindazonáltal Kairóban úgy látszik, a libanoni ügy még nem zárult le. Hosszú távon azért nem, mert Izraelt bizonyosan nem elégíti ki a céljától távol eső megoldás, a közeljövőt illetően pedig azért nem, mert a 300—400 főt számláló szakadár Népi Front megtagadta az együttműködést az Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezettel, s bizonytalan a létszámban, fegyverzetben erős Szaika álláspontja is. A kairói lapok mindegyike közölte pénteken a nyugati, illetve izraeli forrásból származó hírt, miszerint Dél-Liibanonban lövöldözés folyt a hadsereg és — közelebbről meg nem határozott — gerillaalakulatok között. Arafat mindenesetre erőszakot is kilátásba helyezett a lázongók megfékezésére. 1972. július 1. szombat NÉPSZABADSÁG Csehszlováknyugatnémet megbeszélések Csütörtökön és pénteken megtartották Prágában a csehszlovák -nyugatnémet megbeszélések 5. fordulóját a kölcsönös kapcsolatok kérdéseiről. A csehszlovák küldöttséget Jiri Goetz külügyminiszter-helyettes, a nyugatnémet delegációt dr. Paul Frank külügyi államtitkár vezette. A megbeszéléseket nyílt és jó légkör jellemezte. Mindkét fél úgy határozott, hogy az eddigi megbeszélések eredményéről jelentést tesz kormányának. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorrárt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót- t tagja, a kb titkára, aki Dimitrov- díjat kapott, felkérte a Bolgár Népköztársaság Államtanácsát, hogy a kitüntetéssel járó pénzöszszeget juttassa el a VDK-nak a hanoi gyermekklinika építéséhez való hozzájárulásként. (ETA) Gromiko szovjet külügyminiszter Hollandia, Luxemburg és Belgium kormányának meghívására július 5. és 12. között hivatalos látogatást tesz a három országban — jelentették be pénteken Moszkvában. (MTI) Kurt Y Waldheim, az ENSZ főtitkára szombaton Genfben találkozik a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterével, Otto Winzerrel. Ez lesz az első alkalom, hogy ENSZ-főtitkár hivatalos minőségben találkozik az NDK egy vezető személyiségével. Az ENSZ-főtitkár szóvivője szerint Winzer a két német állam közötti megbeszélések eredményeiről kívánja tájékoztatni Kurt Waldheimet. (AFP) ötnapos jugoszláviai tartózkodás után pénteken Pulából hazautazott Hailé Szelasszié, Etiópia császára, aki Tito államfővel a két ország kapcsolatairól és külpolitikai kérdésekről folytatott eszmecserét. A megbeszélésekről pénteken közös közleményt adtak ki. Szelasszié meghívta Titót Etiópiába. (MTI) Pénteken befejeződött a csehszlovák szövetségi gyűlés kétnapos ülésszaka. A képviselők jóváhagyták az 1971. évi költségvetés teljesítéséről szóló törvényjavaslatot, valamint a főügyész és a legfelsőbb bíróság elnökének beszámolóját a szocialista törvényesség helyzetéről. (MTI) Nixon a tárgyalásokról és a bombázásokról (Folytatás az 1. oldalról.) Arra a kérdésre, hogy támogatná-e egy koalíciós kormány létrehozását Dél-Vietnamban, az elnök kategorikus nemmel válaszolt. Nixon megismételte a május 8-i beszédében kifejtett, a demokratikus Vietnam által elutasított „csomagterv” feltételeit, amelyek az aknazár és a bombázások beszüntetését és négy hónapon belüli teljes csapatkivonást a fegyverszünet követelésével és a hadifoglyok szabadon bocsátásával kapcsolják össze. A sajtóértekezlet egyébként tükrözte az amerikai közvélemény csalódottságát a folytatódó háború miatt. Nixontól megkérdezték, miért reméli, hogy a bombázások folytatása közelebb hozhatja a politikai megoldást, amikor a bombázások mindeddig sorompót jelentettek a tárgyalások útján. Egy másik kérdés szembesítette az elnököt — aki korábban kijelentette, nem ad parancsot a VDK gátrendszereinek bombázására — a hanoi svéd nagykövet és az ottani AFP-tudósító személyes megfigyelésén alapuló beszámolójával, az e gátak ellen intézett légi csapásokról. Ilyen módon kifejezésre jutott, hogy — bár az amerikai békemozgalom nincs ereje teljében — a Nixon-kormánynak tudomásul kell vennie, hogy az éleződő választási küzdelemben nem kerülheti el a számadást, miért nem tartotta be a béke megteremtésére vonatkozó korábbi ígéreteit. Párizsi tudósítónk, Fábián Ferenc jelentése szerint a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivője Nixon nyilatkozatát úgy ítélte meg, mint az amerikai elnök újabb kísérletét arra, hogy a sorozatos vereség ellenére katonai győzelmet csikarjon ki és ultimátumot kényszerítsen Vietnam népére. A párizsi tanácskozás július 13-i újrakezdését illetőleg a szóvivő kijelentette: az csak akkor vezethet eredményre, ha az amerikai kormány felhagy agresszív politikájával, enged eddigi makacsságából, lemond a saigoni bábkormány mindenáron való támogatásáról és őszinte szándékot mutat komoly tárgyalásra. Hatalmas, bombaütötte tölcsér a Dao folyó gátján Nam Dinh, észak-vietnami várostól 25 kilométernyire. Indira Gandhi és Ali Bhutto egyórás találkozója Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Ali Bhutto pakisztáni államfő péntek este Szirilában csaknem egyórás, zárt ajtók mögötti megbeszélést tartott. A pakisztáni küldöttségtől származó értesülések szerint, a megbeszélésen a két ország közötti megállapodástervezetről volt szó. Egy és egy negyed órát tanácskozott pénteken az indiai és pakisztáni küldöttség, amely Indira Gandhi indiai miniszterelnök , Ali Bhutto pakisztáni elnök soron következő megbeszélését készíti elő. Az indiai küldöttség vezetését a hirtelen szívrohammal kórházba került Dhar helyett T. N. Kaul külügyi államtitkár vette át. A szimlai indiai—pakisztáni párbeszédet a szovjet fővárosban érthető figyelemmel kísérik, hiszen a szovjet kormány — mint az emlékezetes taskenti találkozó is jelezte — évek hosszú során át igyekezett előmozdítani a két ország közötti vitás kérdések békés megoldását — írja moszkvai tudósítónk, Serény Péter. — Szovjet megfigyelők mindenekelőtt azt emelik ki, hogy a tavalyi fegyveres konfliktus nyomán a szimlai csúcstalálkozó ténye, a rendezés lehetőségeinek felkutatására irányuló törekvés már önmagában is jeles eredmény. Szovjet hírmagyarázók felhívják a figyelmet arra, hogy egyfelől London, másfelől Peking a szimlai találkozó küszöbén a pakisztáni álláspont megkeményítésére játszott, nyilvánvalóan azért, hogy megpróbálja konzerválni a politikai cseppfolyósság elemeit az ázsiai térségben. Mindazáltal Moszkvában úgy látják, hogy a szimlai tárgyalásokon a józan ész fölébe kerekedik a külső érdekeket tükröző intrikáknak. (MTI) Szovjet-chilei gazdasági megállapodás Pénteken hazautazott Moszkvából az a chilei kormányküldöttség, amely Carlos Altamiranónak, a szocialista párt főtitkárának és José Cademartorinak, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével járt a Szovjetunióban. Altamirano és Cadernartori eszmecserét folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával. A küldöttség által folytatott tárgyalások eredményeként szovjet—chilei gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást írtak alá és több olyan megállapodás született, amely a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését irányozza elő. (TASZSZ) A szerb kommunisták a nacionalizmus ellen Pénteken Belgrádban megkezdte tanácskozását a Szerb Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága. Napirenden a nacionalizmus és a sovinizmus elleni harc kérdése szerepel. A beszámolót Latinka Perovics, a központi bizottság titkára ismertette. Részletesen szólt „a nagy szerb nacionalizmus jellegzetességéről és módszereiről”, amelyekkel nyugtalanságot és gyűlölködést akar Jugoszláviában előidézni. A mindenfajta nacionalizmus elleni harc elősegítésére sürgette a kommunisták szövetsége és a többi haladó erő elvi és szervezeti egységének megszilárdítását. (MTI)