Népszabadság, 1972. augusztus (30. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

5 Amerikai gépek újra támadták az árvízvédelmi berendezéseket A VDK gátjainak bombázása tízmillió ember életét és biztonságát fenyegeti Hanoi tudósítónk, Tóth Pál je­lenti: a múlt héten négy napon át esett az eső Hanoiban és kör­nyékén, s a hegyekből lezúduló víztömeg gyors ütemben duz­zasztja a deltavidék folyóit és csatornáit Erőteljesen emelkedik a Vörös-folyó szintje is. A tájfun okozta esőfront elvonulása után újra nagy erővel folytatódik a VDK területének, a gátak és a Vízügyi létesítmények bombázá­sa. Szombaton Quang Biníh, Nghe An, Thanh Hoa és Láng San tar­tományokat, valamint Haiphon­­got és Hanoit bombázták a légi kalózok. Vasárnap Hanoi három kerületét támadták. A bombák a városközponttól tíz kilométernyi­re csapódtak be. Ismét támadták a Hanoi közelében húzódó gáta­kat és árvízvédelmi berendezése­ket. Vasárnap délelőtt Haipihong kerepontját és külső kerületeit, hétfőn hajnalban pedig két alka­lommal is Hanoi közvetlen kör­nyékét bombázták. A VDK légelhárítása vasárnap két F—4-es gépet lőtt le Hanoi légterében, s elfogták a gépek pi­lótáit Egyiküket tűzharcban kel­lett megadásra kényszeríteni. Az amerikai légierő hétfőn nagyarányú légitámadást hajtott végre a VDK legnagyobb kikötő­városa, Haiphong ellen. A légvé­delem a város fölött megsemmisí­tett egy Phantom típusú vadász­bombázót. . Szombaton Hanoiban sajtókon­ferenciát tartott a VDK Öntözési és Vízgazdálkodási Minisztériu­ma, amelyen Phan Ny minisz­terhelyettes ismertette a gátak négy hónapja tartó és egyre fo­kozódó bombázásának tényeit. — A gátak ma is tartó tudatos bombázása — mondotta Phan Ny — tízmillió ember életét és biz­tonságát veszélyezteti. A bombá­zások következtében árvízve­szélynek kitett területen él a VDK lakosságának majdnem fe­le, s itt van mintegy másfél mil­lió hektár szántóföld, a VDK me­zőgazdaságilag művelhető terüle­tének jó kétharmada. Ha ez a te­rület a bombázások következté­ben víz alá kerülne, az katasztro­fális pusztítást okozna, s az ame­rikai légierő ezt készíti elő a bombázásokkal — hangoztatta a m­iniszterhelyettes. Hírügynökségek beszámolói szerint folytatódnak a harcok Dél-Vietnamban. Itt elsősorban a Mekong deltavidékéről, valamint a Saigontól 280 kilométerre észak­ra fekvő partvidéki fennsíkról érkeztek jelentések heves össze­csapásokról. Nagy létszámú saigoni katonai erőt vetettek be a Quang Tunhez vezető, igen fontos országút bir­toklásáért folyó harcba. Az I-es számú magaslatról ugyanis a népi erők teljes ellenőrzést gyakorol­nak az említett útszakaszon. Vasárnap Kubából visszaérke­zett Párizsba Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány külügy­minisztere, a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője. A VDK-ban járt amerikai film­színésznő, Jane Fonda vasárnap Los Angelesben tartott sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy az amerikaiak „állandóan és szándé­kosan” bombázzák a VDK gát- és öntözőrendszereit. A bombatámadások időzítése, az akciók természete bizonyítja, hogy azokat előre megfontolták. Fon­da elmondta: nemcsak a gátakat bombázzák, hanem az öntözőbe­rendezéseket, így a zsilipeket és a vízgyűjtőket is. (MTI) Szádat Líbiában tárgyal Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke hétfő délután megérkezett a líbiai Tob­­rukba, hogy Moamer el-Khadafi líbiai államfővel tanácskozzon az országaik közötti unió kérdésé­ről. Khadafi nemrégiben közölte, hogy februárban javaslatot ter­jesztett Egyiptom elé Líbia és az EAK uniójára vonatkozóan. Sza­dat akkor öthónapos gondolkodá­si időt kért, amely most lejárt. Szadat még szombaton Alexand­riában fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet kb-elnökét, aki beszámolt neki moszkvai látogatásáról (MTI) Külföldi események­­ néhány sorban A Szovjetunióban vasárnap emlékeztek meg a haditengeré­szeti flotta napjáról. Az ország valamennyi kikötőjében ünnepsé­geket rendeztek ebből az alka­lomból. (TASZSZ) Benjámin Spockot, a világhírű gyermekorvost és háborúellenes közéleti személyiséget választot­ták elnökjelöltté az Amerikai Néppárt kongresszusán. (MTI) Szívroham következtében 73 éves korában meghalt Paul-Henri Spaak, volt belga miniszterelnök, aki 1957-től 1961-ig a NATO fő­titkáraként tevékenykedett. (Reu­ter) A prágai törvényszéken meg­kezdődött Milán Hitlel és társai bűnügyének tárgyalása. A csopor­tot államellenes felforgató cselek­ménnyel vádolják. (CTK) Lin Feng-sang, a Kínai Nép­­köztársaság moszkvai katonai attaséja hétfőn fogadást adott a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. A fogadáson szovjet részről a fegyveres erők táborno­kai és tisztjei jelentek meg. (TASZSZ) A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság hétfőn elismerte a Bengális Népi Köztársaságot. (INA) Irak honvédelmi minisztere, Hamad Sehab tábornok, hétfőn kéthetes látogatásra a Szovjet­unióba utazott, hogy eleget te­gyen Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter meghívásá­nak. Sehab Moszkvából Phenjan­­ba repül. (MIA) Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár augusztusban Pekingbe látogat — jelenti az AFP meg nem nevezett ENSZ-diplomatákat idézve. (MTI) Bonni ítélet csehszlovák géprablók felett Hírügynökségi jelentések sze­rint a nürnbergi tartományi bí­róság hétfőn ítéletet hozott az április 18-i csehszlovák géprab­lás ügyében. Amint arról annak idején beszámoltunk, Karel Do­­lezel és Antonín Lerch csehszlo­vák állampolgárok a csehszlovák légitársaság Prága és Mariánské Lázné között közlekedő utasszál­lító gépét hatalmába kerítette és erőszakkal Nürnbergbe kénysze­rítette. Dolezel pisztolylövéssel megsebesítette a gép másodpiló­táját, s addig a másik bandita sakkban tartotta a hét utast. A nyugatnémet bíróság a gép­eltérítőket hét-hét évi szabad­ságvesztésre ítélte. (MTI) A választási harc tipikusan amerikai krónikájának és botránykrónikájának a határai megint elmosódtak. A nagy la­pok és tv-állomások találgatásai­nak középpontjában az áll, hogy mi lesz a politikai sorsa a de­mokrata párt alelnökjelöltjének, Bagletonnak, akiről most derült ki, eltitkolta, hogy több ízben ke­zelték ideggyógyintézetben. Ez az ügy — ez már eddig is megállapítható­ — nem használt a demokrata pártnak, McGovern kampányának. Az amerikai kö­zönségnek mindennapi tápláléka a tv és a rádió botrányrovata, s a választási harc hevében az igazi kérdések rendszerint háttérbe szo­rulnak. Amerikai megfigyelők a válasz­tási harcot a tőzsdéhez hason­lítják: ha a részvényesek bizal­ma megrendül valakiben, a rész­vény árfolyama — úgymond — nem emelkedhet. A demokrata pártban kialakult helyzet saját­sága azonban már az „Eagleton­­ügy” kirobbanása előtt is az volt, hogy a hagyományos „részvénye­sek” többsége vagy nem bízott a sikerben, vagy nem is kívánta azt. A párt szokásos bázisát jelentő szakszervezetek egységes támoga­tása ezúttal elmaradt. Igaz, szá­mos szakszervezet, érezve tagsá­ga nyomását, a fokozódó ellen­érzést az életkörülmények rosz­­szabbodása miatt, McGovernhez közeledik. Kétséges azonban, hogy ez pótolhatja-e azt az anyagi tar­talékot, amelyet az AFLACIO pártkasszája jelent. Érdekesen alakult a párt ha­gyományos tőkés támogatóinak magatartása is. Bizonyos nagy korporációk — például a Xerox, a General Motors — s a „Ken­­nedy-klán” egyes képviselői ha­tározottan támogatják McGovernt. Humphrey és Jackson volt tőkés támogatói azonban — általában — Nixonra teszik tétjüket. Azon az összejövetelen, amelyet szerda este New Yorkban tartottak meg a republikánusok potenciális „pártmecénásai”, sok „regisztrált demokrata” vett részt. Az ő for­dulatuk tükrözi legjobban azok motívumait, akik nem is kíván­nák McGovern győzelmét. Fenn­tartásaik elsősorban a szenátor társadalmi programjával, bizo­nyos fokig progresszív adóreform­tervezetével függnek össze. A demokrata pártvezetés most a „régi koalíció” helyreállítására törekedve, mindent megtesz, hogy megnyugtassa a hadiipari körö­ket, s eltöröl tervezeteiből bizo­nyos „radikális” vagy „támadha­tó” elemeket. Csakhogy eközben McGovern új nehézségekkel ta­lálja magát szembe. Azok, akik győzelemre segítették Miamiban, nem teszik könnyűvé számára, hogy gyorsan vagy hogy teljes mértékben revideálja tervezeteit, hiszen ha belpolitikai célkitűzé­seit sorra felülvizsgálja, csak to­vábbi kételyeket ébreszt a béke megteremtésére irányuló vietna­mi tervének komolyságában is. És széles körben propagált „no­vemberi győzelmi terve” a fiatal választók tömeges felsorakozta­tására csődöt mond, ha ezek az elégedetlen rétegek nem látnak semmi különbséget közte és Ni­xon között. A demokraták esélyeit csökken­ti a déli államok pártbürokráciá­jának egyre érezhetőbb, ellensé­ges álláspontja McGovernnel szemben, és ugyanilyen irányba hat Wallace politikája is. Valószí­nű, hogy a súlyosan megrokkant alabamai kormányzó most nem indul „harmadik párti” jelöltként, hanem „kivárja” 1976-ot. És senki sem kételkedik abban, hogy 10 milliónyi párthívének nagyobb része — főleg Délen — a repub­likánus pártra fog szavazni. Ni­xon elnök ezt azzal is igyekezett bebiztosítani, hogy ismét Agnew-t választotta alelnökévé. A tekinté­lyes Christian Science Monitor, amely nem húz Nixonhoz, legfris­sebb felmérése során arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Nix most az 50 államból 43-at tud a magáénak 466 elektori sza­vattal. Márpedig a győzelem.... 270 elektori szavazat szükséges. A választási erőviszonyok ter­mészetesen gyorsan változhatnak. Nem kétséges például, hogy érez­teti hatását — a törvényhozásban, a sajtóban, a közvéleményben egyaránt — a vietnami gátak barbár bombázása, a háború el­húzódása. A kormányzat azonban — már most is mutatnak erre egyes jelek — a következő hóna­pokban megpróbálhat manőverez­ni, a visszavont csapatok létszá­mára, az amerikai veszteségek csökkentésére, s arra hivatkozni, hogy az amerikai csapatok létszá­ma demokrata elnök alatt érte el csúcspontját. Az amerikai válasz­tási harc előterében mindeneset­re a mostani szakaszban a belpo­litikai és gazdasági problémák állnak. És egyelőre úgy tűnik , a demokratáknak nincs e kérdé­sekben olyan világos alternatívát kínáló, átfogó, szavahihető prog­ramjuk, amely mögéjük állítaná a dolgozók többségét. A választási erőviszonyok alakulásának igazi okai tehát túlmutatnak a bot­rány mezsgyéjén... Washington, 1972. július. W. P. Túl a botrány mezsgyéjén Eagleton szenátor népszabadság 1972. augusztus 1. kedd Új görög kormány alakult Georgiosz Papadopulosz régens vezetésével hétfő délelőtt megala­kult az új görög kormány. Papadopulosz új kormányában 41 miniszter, illetve államtitkár foglal helyet. Ez néggyel több az előző kabinet létszámánál. A ré­­gens-kormányfő 22 új minisztert nevezett ki, közülük tizenkettő volt katonatiszt, akik tevékeny szerepet játszottak az 1967-es puccsban. A kormányban helyet kapott két olyan személyiség, akik az 1967-es puccs előtti parlamentnek voltak a tagjai. Papadopulosz az előző kormány 11 miniszterét me­nesztette, 11 másik pedig tagja maradt a kormánynak, de új tár­cát kapott. A régens áll továbbra is a kulcstárcák, így a hadügymi­nisztérium, külügyminisztérium és kormány­tervezési miniszté­rium élén. (MTI) Schröder bonni sajtóértekezlete pekingi útjáról Az NSZK létesítsen azonnal diplomáciai kapcsolatokat Kínával (Bonni tudósítónktól.) A Kínai Népköztársaságban tett kéthetes látogatásáról visszaér­kezve Gerhard Schröder, a CDU alelnöke, a bonni parlament kül­ügyi bizottságának elnöke, vasár­nap tájékoztatta Scheel külügy­minisztert pekingi tárgyalásairól. Schröder látogatása után a kül­ügyminiszter egy televíziós inter­júban kijelentette, hogy a CDU- politikus nem hozott magával „új szempontokat”. Scheel ugyanak­kor azt is kijelentette, hogy az NSZK kormánya bizonyos idő óta kontaktusban van a kínai kormánnyal, ám a diplomáciai kapcsolatok felvétele „komplex probléma, s megoldása hosszabb időt vesz igénybe”. Hétfőn Bonnban Schröder saj­tóértekezletet tartott, amelyen vi­szont ismételten azt követelte, hogy az NSZK már a késő ősz­szel esedékes parlamenti válasz­tások előtt, tehát lényegében azonnal vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat Kínával. A CDU- politikus a „megváltozott világ­­helyzettel” érvelt, és azt hang­súlyozta, hogy az NSZK és Kína hivatalos kapcsolatfelvételének semmiféle normalizálási problé­mák sem állanak útjában, mert Nyugat-Németország és Kína vi­szonyában nincsenek tisztázatlan kérdések. (Az NSZK eddig sem a Kínai Népköztársasággal, sem a Csang Kaj-sek-rezsimmel nem tartott fenn hivatalos kapcsola­tokat. — A szerk.) Schröder sze­rint Csou En-laj miniszterelnök­kel és más vezető kínai politiku­sokkal folytatott tárgyalásaiból kitűnt, hogy Peking nem támaszt előfeltételeket. Mi több, még az is kiderült, hogy Schröder a par­lament külügyi bizottságának el­nöki minőségében aláírt egy do­kumentumot kínai vendéglátói­val, amelyben a tárgyaló felek ki­jelentik, hogy kívánatosnak tart­ják a hivatalos kapcsolatok meg­teremtését és enn­ek semmiféle akadályát nem látják. Sajtóértekezletén Schröder rész­letesen ecsetelte kínai útján szer­zett benyomásait. Kritikai meg­jegyzéseket nem tett, ezzel szem­ben méltatta azt a körülményt, hogy Kína saját erejéből nukleá­ris hatalommá vált. A CDU-poli­­tikus közölte ugyan, hogy a kínai vezetőkkel eszmecserét folytatott — úgymond — a Szovjetunió po­litikájáról, de kérdésekre sem volt hajlandó elmondani, hogy e téma ürügyén miről volt szó. An­nak kijelentésére szorítkozott csupán, hogy ő Pekingben is csak azt mondta, amit korábban más alkalmakkor is mindig hangozta­tott. Minthogy Schröder legutol­jára a moszkvai szerződés parla­menti vitájában a szovjetellenes érvek egyik fő hangoztatója volt, nem sokat kell találgatni ahhoz, hogy következtetni lehessen pe­kingi fejtegetéseinek tartalmára. Schröder eldicsekedett azzal, hogy ő volt az első nyugati poli­tikus, aki Kínában a hadsereg egyik hadosztályánál is látogatást tehetett. Kitűnt Schröder fejtegetéseiből, hogy a Kínai Népköztársaság kor­mánya egyetértéssel tekint a fej­lett nyugat-európai országok tömbalkotási erőfeszítéseire, „po­zitívan viszonyul az Európai Gaz­dasági Közösséghez”. Ha a nyugatnémet jobboldalt valóban az a szándék vezetné, hogy „a világ minden országával, tehát Kínával is jó kapcsolatokra törekedjék”, akkor vajon mi a válasz arra, hogy a Brandt-kor­­mánynak az európai szocialista országok irányában kezdeménye­zett politikáját a CDU változatla­nul támadja és elutasítja? Schrö­­dertől erre vonatkozólag nem hallhattunk válaszokat. Hajdú János Szovjet—amerikai kapcsolatok Brezsnyev fogadta Petersont Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap a Krímben fogadta Pe­ter Peterson amerikai kereske­delemügyi minisztert, a kereske­delmi kérdésekkel foglalkozó szovjet—amerikai bizottság első ülésszakán részt vevő amerikai kormányküldöttség vezetőjét. A bizottságot a szovjet vezetők és Nixon amerikai elnök májusi tárgyalásainak eredményeképpen hozták létre. A megbeszélésen megvitatták a két ország kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatainak sok kérdését. Tárgyszerű, konstruktív légkör­ben ment végbe a megbeszélés. (TASZSZ)

Next