Népszabadság, 1972. október (30. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
KÖNYVKIADÁS ÉS TÁRSADALOM BESZÉLGETÉS MARCZALI LÁSZLÓVAL, A KIADÓI FŐIGAZGATÓSÁG VEZETŐJÉVEL A könyvolvasás része mindennapi életünknek. Távol állunk ugyan még attól, hogy olvasó nemzet legyünk, de az olvasási statisztika — ha nem is mindig a kívánatos arányokban — állandó növekedést mutat. Érthető tehát, hogy a könyvet előállító szellemi műhelyek munkája is az érdeklődés középpontjába kerül. Szükség van arra is, hogy munkájukat, tevékenységüket időről időre felülvizsgálják és a szocialista művelődési politika állandó céljai mellett, ennek az állandó feladatnak a minél okosabb végrehajtását szolgáló közbeeső célokat jelöljenek ki számukra. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Marczali Lászlóval, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága vezetőjével. — Kérjük, határozza meg a Kiadói Főigazgatóság feladatait a magyar könyvkiadás irányításában. A Kiadói Főigazgatóság végzi mindazokat az államigazgatási, sajtóigazgatási, elvi és szakmai feladatokat, amelyek a könyvkiadás és -forgalmazás összehangolt ágazati irányításában a Művelődésügyi Minisztériumra hárulnak. Elősegíti művelődéspolitikai céljaink elérését kiadáspolitikai koncepciók és fejlesztési javaslatok, ezekkel összefüggő gazdasági tervek készítésével, a tematikai programok kidolgozásához szükséges irányelvek kiadásával, a kiadói programok és a kiadói munka elbírálásával, a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásával, a közgazdasági szabályozórendszer célszerű alkalmazásával. Alapvetően a művelődéspolitikai irányelveknek megfelelő könyvkiadási gyakorlatot kell biztosítanunk az egész könyvkiadás szerkezeti és műfaji arányait tekintve a kívánatos tendenciák kibontakoztatásával, a nemkívánatosak háttérbe szorításával, gátolásával. A kiadók igen nagyfokú önállósággal dolgoznak és ezzel szoros, elszakíthatatlan összefüggésben nagyfokú a felelősségük is. A szocialista művelődési politika keretein belül önállóan alakítják ki programjukat és tevékenységük módszereit. Ez a decentralizálás igen tekintélyes energiákat szabadított fel és alapvetően helyes eredményekkel járt. De azt is látnunk kell, hogy az önállóság nem minden esetben párosult a kellő ideológiai-politikai-szakmai felelősséggel. Indokolatlanul fellazult például egyes kiadóvállalatok profilja. A Kiadói Főigazgatóságnak az a véleménye, hogy helyes, ha egészséges verseny alakul ki az egyes kiadók között. Azt is helyeselni tudjuk, ha a kiadók nem kerülnek abszolút monopolhelyzetbe, mert ez veszélyeztetheti az irodalom, illetve a tudomány területén az új gondolatok, a merészen új alkotások megjelentetését. Ugyanakkor azonban azt is látnunk kell: a kiadóknak elsősorban azokat az igényeket kell kielégíteniük, melyek sajátos profiljukból következnek. És csak ezt a feladatot teljesítve vállalhatnak olyan feladatokat, melyekkel a kiadók közötti versenybe bekapcsolódhatnak. — Az utóbbi időben megszaporodott a nem hivatásos kiadói tevékenység és ez — néhány valóban kitűnő művet leszámítva, illetve a helyi igények kielégítésén túl — a magyar könyvkiadás színvonalát indokolatlanul leszállította. — Ez a kérdés részben összefügg a tudományos és technikai forradalom felgyorsulásával, népgazdaságunk nagyarányú fejlődésével, az információk gyors áramlására irányuló jogos igényekkel, másrészt nyomdai helyzetünk nehézségeivel, az ún. nyomdai átfutási idők minden tudományos és tényanyag elévülésével fenyegető meghosszabbodásával. összefügg azonban a kiadói profilok imént említett fellazulásának problémájával is. Ha a könyvkiadók nem teljesítik, vagy nem tudják teljesíteni rendeltetésük szerinti feladataikat , elszaporodnak a kiadókon kívül megjelenő könyvek. Ezek között sajnos valóban sok a csak partikuláris érdeklődésre számító vagy éppen csak partikuláris érdekeket szolgáló, több esetben enyhén szólva ideológiailag is bizonytalan kiadvány. A kijavítandó hibákra a számok is figyelmeztetnek. 1960-ban 2972 mű jelent meg kereken 34 millió példányban. 1971-ben 5536 mű látott napvilágot 53,5 millió példányban. Ez utóbbi mennyiség megoszlása a következő: 3470 mű 47 millió példányban a 16 könyvkiadó gondozásában jelent meg, 2066 mű hat és fél millió példányban pedig a hivatásos kiadói tevékenységein kívül. A helyi kiadványok egy része jogosult és helyes igényeket elégít ki. Mégis szükségesnek látszik a jelenleginél szigorúbb ellenőrzés. Azért is, mert lényegtelen művek láthatnak napvilágot, melyek színvonaluk miatt nem kaptak nyilvánosságot az állami kiadóknál; azért is, mert egyes esetekben ideológiailag kifejezetten káros könyvek jelenhettek meg; és végül, de nem utolsósorban az anyagi eszközök pocsékolása is előfordul, arra törekszünk, hogy az engedélyezési jogkör átformálásával szigorúbban ellenőrizzük és tervezésre kényszerítsük ezt a területet. — Ha már a számokról esett szó, folytassuk is ezekkel a beszélgetést. Beszéljünk a könyvárakról. — Az az alapvető elv, hogy a kultúra nem „áru”, továbbra is érvényes: a gazdasági szempontok nem keresztezhetik a művelődéspolitika céljait. A könyvek árszínvonala, ha az utóbbi hét-nyolc esztendő adatait vesszük szemügyre, körülbelül 5 százalékkal emelkedett. A kortársi szépirodalom árai változatlanok maradtak, viszont emelkedett a semmik és a bestsellerek, valamint néhány különleges nyomdai eljárással előállított művészeti kiadvány ára. Ezen a területen is sok gondot okoz a nem hivatásos kiadói tevékenység, ahol az árak néha hihetetlenül magasra szöktek. — A közelmúltban, a X. kongresszus határozatainak megvalósulását elemezve, nagyobb felmérőmunka zajlott a könyvkiadás eredményeit, perspektíváit, illetve gondjait elemezve. Hallhatnánk ezekről? — Az illetékes pártszervek 1957-ben átfogó határozatot hoztak a magyar könyvkiadás helyzetéről és feladatairól. Az a tény, hogy közvetlenül az ellenforradalom után ilyen nagy figyelmet szenteltek a könyvkiadás kérdéseinek — önmagában is mutatja, hogy politikailagtársadalmilag, az állampolgárok tudatformálását tekintve, fontos problémáról van szó. Akkor a feladatok között dominált a kétfrontos politikai-eszmei harc, a fasizmus évei alatt, majd a dogmatikus kulturális politika következményeiként felgyűlt adósságok törlesztése. A jelenlegi vizsgálat — figyelembe véve a X. kongresszus művelődéspolitikai döntéseit — felmérte az eredményeket, s megállapította a további tennivalókat. Nemcsak arról van szó, hogy ma a könyvkiadás előtt új feladatok állnak, mert a klasszikusok, illetve a jelenkori irodalom kiadásában fennállott adósságainkat csaknem teljesen törlesztettük. Figyelembe kell vennünk, hogy társadalmunk, tehát az olvasók széles tömege jelentős átrétegeződésen ment át, tehát igényei is változtak. Szellemi-kulturális területen különösen fontos, hogy a tudati változásokat reálisan állapítsuk meg. Az olvasás és olvasási szokások kutatása és mérése sokszor kezdetleges módszerekkel történik és félrevezető általánosításokat produkál. "Csak példaként említem meg, hogy regisztrálva ipari munkásságunk jelentős számbeli növekedését, magát a munkásosztályt statikusan kezelik, figyelmen kívül hagyják azt a folytonos áramlást, amely a parasztságból az ipari munkásság felé, az ipari munkásságból pedig az alkalmazott-értelmiségi kategóriák felé megy végbe. Avagy sokan még ma is úgy képzelik a parasztolvasót, mint nehezen böngészgető, fejkendős néniket, s pipázó bácsikat. Teljesen figyelmen, kívül hagyva azt a tényt, hogy falun — a nagyüzemi gazdálkodás sikere, illetve a városokba történő elvándorlás következtében — nagyon nagy arányú átrétegződések következtek be Egyesek hajlamosak ezt csupán a falusi eszpresszók növekvő kávéfogyasztásával mérni, holott az életformaváltásnak nyilván tudati következményei is vannak. A magyar könyvkiadás feladata mindenekelőtt a hazai irodalom istápolása. Célunk, hogy klasszikusaink állandóan kaphatók legyenek. Petőfi válogatott verseinek 100 ezres kiadása, József Attila összes verseinek 87 ezer példányban történő megjelentetése — jó példa. Új sorozatot indítunk, mely a magyar klasszikus irodalom legjavát juttatja el az új olvasókhoz. A Szépirodalmi Könyvkiadó tervét, a Magyar Remekírók sorozatát a Kritika hasábjain is megvitatták. Az is központi feladatunk, hogy nyilvánossághoz, minél nagyobb olvasóközönséghez segítsük az élő magyar irodalomnak a valóságot Szocialista pozíciókból tükröző alkotásait, de általában is minden humanista célú, művészileg értékes művet. Persze rögtön szót kell ejtenünk ezzel kapcsolatban a kiadók lehetséges szerepéről. A kiadóknak és a kiadók felügyeletének ,a lehetőségei nem annyira abban vannak, hogy témát „rendelnek”, hanem abban, hogy kritikai műhelyként a témák elfogadásában, formálásában, ha kell, elutasításában szerepet vállalnak. Pályázatokkal, illetve más művészeti területeken bevált eszközökkel kedvezően serkenthetjük íróinkat való életünk művészi ábrázolására. — Többször felvetődik, hogy a krími, illetve a csekély értékű bestseller az értékes művek rovására túlságosan nagy példányszámban jelenik meg. — Ez az aggodalom nem alaptalan. Még akkor sem, ha akadnak, akik számára a magas példányszámok, az olvasóit körében élvezett népszerűség akkor is gyanús, ha igazi művészi értékről van szó. A helyzet az, hogy 1968-ban mintegy 20 krimi jelent meg igen magas páldányszámban és ez valóban „eltakarta” a könyvpiacot. 1971-ben már csupán 14 krimit adtunk ki, de még mindig nagyon magas példányszámban. Még ez is takarja a könyvpiacot, hiszen ezek — a politikailag egyébként ártalmatlan művek — 150—180 ezer példányban jelentek meg, míg a kortárs magyar irodalom átlagpéldányszáma ötezer körül mozog. Viszont lehetetlen fel nem figyelni arra a változásra, hogy tavaly például Solohov Emberi sorsa is 183 500 példányban jelent meg. Szükségesnek tartjuk a krimik és a bestsellerek számának és példányszámának további korlátozását. — Kétséges, hogy a pusztán adminisztratív intézkedések ezen a területen teljes sikerrel járhatnak. — Mi nem a valóságot akarjuk kozmetikázni. A tényleges állapot az, hogy akadt krimi, amelyet 150 000 példányban adtak ki és nem fogyott el... Ennél azonban fontosabb, hogy a kortárs magyar irodalom legjobb alkotásait zsebkönyv formában, tömegkönyvként adjuk ki. A Magvető Zsebkönyvtár és a Szépirodalmi Könyvkiadó zsebkönyvsorozata is ezt a célt kívánja szolgálni. A tapasztalat az, hogy azokat a mai magyar műveket keresik leginkább az olvasók, amelyek a valóságot tükrözik: kozmetikázás, illúziók nélkül, a maga teljes igazságában, és szocialista jövőt építő hittel. Ilyen művekben azonban nem bővelkedünk. Az előbbiekben említett pályázatok célja éppen az ilyen művek megírásának ösztönzése. — Eddig a magyar irodalomról volt szó. A könyvkiadásnak azonban fontos területe a világirodalom gondozása, illetve az ismeretterjesztő és politikai művek megjelentetése. — Szó esett már arról, hogy 1957-ben célul tűztük ki, hogy pótoljuk azokat a könyvkiadási mulasztásokat, melyek miatt a világirodalom klasszikusainak egy része és legjobb mai alkotásai nem voltak hozzáférhetőek magyarul. Ezeket — mint az elemzés megállapította — pótoltuk. Másféle veszély jelentkezett: megszaporodtak a második, harmadik vonalbeli külföldi művek. Ezen a területen minőségi javulást kell elérni. Ugyanakkor állandóan törekedni kívánunk arra, hogy a szovjet irodalom, illetve a szocialista országok irodalmainak legjobb alkotásait időben és kellő páldányszámban juttassuk el az olvasókhoz. Politikaikönyv-kiadásunktól azt várjuk, hogy az eddiginél több aktuális politikai kiadványt jelentessen meg, válogasson tervszerűbben a szocialista országok politikai irodalmából, gondoskodjék arról, hogy az alapvető politikai művekhez állandóan hozzájussanakaz olvasók és teremtse meg fontos könyvek olcsó tömegkiadvány-típusait. A tudományos könyvek kiadásának a tudománypolitikai irányelveknek megfelelően a kiemelt főbb témákra kell koncentrálnia, csökkentenie kell a kutatás főbb irányán kívül eső periferikus művek kiadását. Minden kategóriában növelnünk kell a társadalom- és természettudományos ismeretterjesztést. El kell indítanunk a korszerű ismeretterjesztés tömegkönyvsorozatát. Szeretném megjegyezni, hogy ezeket a nagy jelentőségű — az elmondottakban éppen csak vázolt — feladatokat nem feltétlenül a műszámok növelésével, hanem elsősorban az egész könyvkiadás szerkezeti és műfaji arányainak megváltoztatásával és tartalmi színvonalának emelésével törekszünk megoldani. — Ebben a beszélgetésben alig esett szó a könyvkiadás anyagi-technikai bázisáról. Hosszadalmas lenne azokat az intézkedéseket vagy előkészületben levő rendelkezéseket ismertetni, amelyek ennek a bázisnak a biztosítását hivatottak szolgálni. Annyit szeretnék itt mondani: az illetékes pártszervek a könyvkiadás színvonalának minőségi emeléséhez szükséges anyagi és technikai eszközök biztosítását is előírták. — Köszönjük a beszélgetést, E. F. P. Ladányi Mihály:Én és Enyém között Mi kifogásoljuk, mi megreformáljuk, mi gyanakszunk rá, mi szidjuk, mi álmodozunk róla, mi álmok alatt sütkérezünk, mi átmázoljuk az álmokat, míg olyan szürkék lesznek, mint mi, mi tetszelgünk lehetőségeiben, mi csak tetszelgünk, mi azt híreszteljük, ő a mienk, utolsó többesszámunk, maradék hobbynk Én és Enyém között. Mi ketten Akár az ujjak az ökölben az ütlegekhez összezárva, szorongunk gyűrötten, gyötörten, kik jók lennénk simogatásra. KOVÁCS IMRE RAJZA 1 Erdő, nap sugarával lyuggatott visszhangzó barlang, de messze vagy! Elfújta zöld lángjaikat az ősz, akácaid kormosán alszanak. 2 Sűrűidből a rigókkal együtt elröpült az arany-melltollú nyár és cigányzabból rakott fészke, most a csillagos tisztás is kopár. 3 Fehér betoncsíkra sötétlik a dombon meredő pagonysarok, beljebb a tölgyes agyag völgyét döngetik birkapatájú záporok. 4 Arcunkba pattogtak a szikrák, fák csúcsáig lengett a füstszalag! A földön csak a tűz szenes nyoma s néhány elkorhadt, zörgő gally maradt. 5 A gyalogútnál fölmorajlanak fekete kérgű, homoki fenyők, így hallgatják a rögök közt a gyors esőpatakként elfutó időt. 6 Látom viharfogó szálfáidat, csörtet a száraz bozótban a szél. Eliramlott az áradt ifjúság, a gödörkútból kiapadt az ér. 7 Messzire nyúló rozstartók fölé koszorúd borul, mint az éjszaka, és sok évnyi csöndességből szobámba zúg az igazság szava. 0 H UJ -l 'tÁ n L l -I UJ I Az CL oc › ‚Aα н ♦ 13 ̋ M ar ca ‚ N in a. m .