Népszabadság, 1972. október (30. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

KÖNYVKIADÁS ÉS TÁRSADALOM BESZÉLGETÉS MARCZALI LÁSZLÓVAL, A KIADÓI FŐIGAZGATÓSÁG VEZETŐJÉVEL A könyvolvasás része mindennapi éle­tünknek. Távol állunk ugyan még attól, hogy olvasó nemzet legyünk, de az ol­vasási statisztika — ha nem is mindig a kívánatos arányokban — állandó nö­­­vekedést mutat. Érthető tehát, hogy a könyvet előállító szellemi műhelyek munkája is az érdeklődés középpontjá­ba kerül. Szükség van arra is, hogy munkájukat, tevékenységüket időről időre felülvizsgálják és a szocialista művelődési politika állandó céljai mel­lett, ennek az állandó feladatnak a mi­nél okosabb végrehajtását szolgáló köz­beeső célokat jelöljenek ki számukra. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Marczali Lászlóval, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága ve­zetőjével. — Kérjük, határozza meg a Kiadói Fő­igazgatóság feladatait a magyar könyv­kiadás irányításában.­­ A Kiadói Főigazgatóság végzi mindazokat az államigazgatási, sajtó­­igazgatási, elvi és szakmai feladatokat, amelyek a könyvkiadás és -forgalmazás összehangolt ágazati irányításában a Művelődésügyi Minisztériumra hárul­nak. Elősegíti művelődéspolitikai cél­jaink elérését kiadáspolitikai koncep­ciók és fejlesztési javaslatok, ezekkel összefüggő gazdasági tervek készítésé­vel, a tematikai programok kidolgozásá­hoz szükséges irányelvek kiadásával, a kiadói programok és a kiadói munka el­bírálásával, a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásával, a közgazda­­sági szabályozórendszer célszerű alkal­mazásával. Alapvetően a művelődéspolitikai irányelveknek megfelelő könyvkiadási gyakorlatot kell biztosítanunk az egész könyvkiadás szerkezeti és műfaji ará­nyait tekintve a kívánatos tendenciák kibontakoztatásával, a nemkívánatosak háttérbe szorításával, gátolásával. A kiadók igen nagyfokú önállósággal dolgoznak és ezzel szoros, elszakíthatat­lan összefüggésben nagyfokú a felelős­ségük is. A szocialista művelődési poli­tika keretein belül önállóan alakítják ki programjukat és tevékenységük módsze­reit. Ez a decentralizálás igen tekinté­lyes energiákat szabadított fel és alap­vetően helyes eredményekkel járt. De azt is látnunk kell, hogy az önállóság nem minden esetben párosult a kellő ideológiai-politikai-szakmai felelősség­gel. Indokolatlanul fellazult például egyes kiadóvállalatok profilja. A Ki­adói Főigazgatóságnak az a véleménye, hogy helyes, ha egészséges verseny ala­kul ki az egyes kiadók között. Azt is he­lyeselni tudjuk, ha a kiadók nem kerül­nek abszolút mon­opolhelyzetbe, mert ez veszélyeztetheti az irodalom, illetve a tudomány terület­én az új gondolatok, a merészen új alkotások megjelentetését. Ugyanakkor azonban azt is látnunk kell: a kiadóknak elsősorban azokat az igényeket kell kielégíteniük, melyek sa­játos profiljukból következnek. És csak ezt a feladatot teljesítve vállalhatnak olyan feladatokat, melyekkel a kiadók közötti versenybe bekapcsolódhatnak. — Az utóbbi időben megszaporodott a nem hivatásos kiadói tevékenység és ez — néhány valóban kitűnő művet leszá­mítva, illetve a helyi igények kielégítésén túl — a magyar könyvkiadás színvona­lát indokolatlanul leszállította. — Ez a kérdés részben összefügg a tu­dományos és technikai forradalom fel­gyorsulásával, népgazdaságunk nagy­arányú fejlődésével, az információk gyors áramlására irányuló jogos igé­nyekkel, másrészt nyomdai helyzetünk nehézségeivel, az ún. nyomdai átfutási idők minden tudományos és tényanyag elévülésével fenyegető meghosszabbodá­sával. összefügg azonban a kiadói pro­filok imént említett fellazulásának problémájával is. Ha a könyvkiadók nem teljesítik, vagy nem tudják teljesí­teni rendeltetésük szerinti feladataikat , elszaporodnak a kiadókon kívül meg­jelenő könyvek. Ezek között sajnos va­lóban sok a csak partikuláris érdeklő­désre számító vagy éppen csak partiku­láris érdekeket szolgáló, több esetben enyhén szólva ideológiailag is bizonyta­lan kiadvány. A kijavítandó hibákra a számok is­ fi­­gyelmeztetnek. 1960-ban 2972 mű jelent meg kereken 34 millió példányban. 1971-ben 5536 mű látott napvilágot 53,5 millió példányban. Ez utóbbi mennyiség megoszlása a következő: 3470 mű 47 millió példányban a 16 könyvkiadó gondozásában jelent meg, 2066 mű hat és fél millió példányban pedig a hiva­tásos kiadói tevékenységein kívül. A helyi­ kiadványok egy része jogosult és helyes igényeket elégít ki. Mégis szükségesnek látszik a jelenleginél szi­gorúbb ellenőrzés. Azért is, mert lé­nyegtelen művek láthatnak napvilágot, melyek színvonaluk miatt nem kaptak nyilvánosságot az állami kiadóknál; azért is, mert egyes esetekben ideoló­giailag kifejezetten káros könyvek je­lenhettek meg; és végül, de nem utol­sósorban az anyagi eszközök pocséko­lása is előfordul, arra törekszünk, hogy az engedélyezési jogkör átformálásával szigorúbban ellenőrizzük és tervezésre kényszerítsük ezt a területet. — Ha már a számokról esett szó, foly­tassuk is ezekkel a beszélgetést. Beszél­jünk a könyvárakról. — Az az alapvető elv, hogy a kultúra nem „áru”, továbbra is érvényes: a gaz­dasági szempontok nem keresztezhetik a művelődéspolitika céljait. A könyvek árszínvonala, ha az utóbbi hét-nyolc esztendő adatait vesszük szemügyre, körülbelül 5 százalékkal emelkedett. A kortársi szépirodalom árai változatlanok maradtak, viszont emelkedett a sem­mik és a bestsellerek, valamint néhány kü­lönleges nyomdai eljárással előállított művészeti kiadvány ára. Ezen a terüle­ten is sok gondot okoz a nem hivatásos kiadói tevékenység, ahol az árak néha hihetetlenül magasra szöktek. — A közelmúltban, a X. kongresszus ha­tározatainak megvalósulását elemezve, na­gyobb felmérőmunka zajlott a könyvki­adás eredményeit, perspektíváit, illetve gondjait elemezve. Hallhatnánk ezekről? — Az illetékes pártszervek 1957-ben átfogó határozatot hoztak a magyar könyvkiadás helyzetéről és feladatairól. Az a tény, hogy közvetlenül az ellenfor­radalom után ilyen nagy figyelmet szen­teltek a könyvkiadás kérdéseinek — ön­magában is mutatja, hogy politikailag­­társadalmilag, az állampolgárok tudat­formálását tekintve, fontos problémáról van szó. Akkor a feladatok között do­minált a kétfrontos politikai-eszmei harc, a fasizmus évei alatt, majd a dog­matikus kulturális politika következmé­nyeiként felgyűlt adósságok törlesztése. A jelenlegi vizsgálat — figyelembe véve a X. kongresszus művelődéspoliti­kai döntéseit — felmérte az eredménye­ket, s megállapította a további tenniva­lókat. Nemcsak arról van szó, hogy ma a könyvkiadás előtt új feladatok állnak, mert a klasszikusok, illetve a jelenkori irodalom kiadásában fennállott adóssá­gainkat csaknem teljesen törlesztet­tük. Figyelembe kell vennünk, hogy társadalmunk, tehát az olvasók széles tömege jelentős átrétegeződésen ment át, tehát igényei is változtak. Szelle­mi-kulturális területen különösen fon­tos, hogy a tudati változásokat reálisan állapítsuk meg. Az olvasás és olvasási szokások kutatása és mérése sokszor kezdetleges módszerekkel történik és félrevezető általánosításokat produkál. "Csak példaként említem meg, hogy re­gisztrálva ipari munkásságunk jelentős számbeli növekedését, magát a munkás­­­­osztályt statikusan kezelik, figyelmen kívül hagyják azt a folytonos áramlást, amely a parasztságból az ipari munkás­ság felé, az ipari munkásságból pedig az alkalmazott-értelmiségi kategóriák felé megy végbe. Avagy sokan még ma is úgy képzelik a parasztolvasót, mint ne­hezen böngészgető, fejkendős néniket, s pipázó bácsikat. Teljesen figyelmen, kí­vül hagyva azt a tényt, hogy falun — a nagyüzemi gazdálkodás sikere, illetve a városokba történő elvándorlás következ­tében — nagyon nagy arányú átrétegző­­dések következtek be Egyesek hajlamo­sak ezt csupán a falusi eszpresszók nö­vekvő kávéfogyasztásával mérni, holott az életformaváltásnak nyilván tudati kö­vetkezményei is vannak. A magyar könyvkiadás feladata min­­­­denekelőtt a hazai irodalom istápolása. Célunk, hogy klasszikusaink állandóan kaphatók legyenek. Petőfi válogatott verseinek 100 ezres kiadása, József Attila összes verseinek 87 ezer példány­ban történő megjelentetése — jó példa. Új sorozatot indítunk, mely a magyar klasszikus irodalom legjavát juttatja el az új olvasókhoz. A Szépirodalmi Könyvkiadó tervét, a Magyar Remek­írók sorozatát a Kritika hasábjain is megvitatták. Az is központi feladatunk, hogy nyil­vánossághoz, minél nagyobb olvasókö­zönséghez segítsük az élő magyar iro­dalomnak a valóságot Szocialista pozí­ciókból tükröző alkotásait, de általában is minden humanista célú, művészileg értékes művet. Persze rögtön szót kell ejtenünk ezzel kapcsolatban a kiadók lehetséges szerepéről. A kiadóknak és a kiadók felügyeletének­­ ,a lehetőségei nem annyira abban vannak, hogy té­mát „rendelnek”, hanem abban, hogy kritikai műhelyként a témák elfogadá­sában, formálásában, ha kell, elutasítá­sában szerepet vállalnak. Pályázatokkal, illetve más művészeti területeken be­vált eszközökkel kedvezően serkenthet­jük íróinkat való életünk művészi áb­rázolására. — Többször felvetődik, hogy a krími, illetve a csekély értékű bestseller az érté­kes művek rovására túlságosan nagy példányszámban jelenik meg. — Ez az aggodalom nem alaptalan. Még akkor sem, ha akadnak, akik szá­mára a magas példá­nyszámok, az olva­sóit körében élvezett népszerűség akkor is gyanús, ha igazi művészi értékről van szó. A helyzet az, hogy 1968-ban mint­egy 20 krimi jelent meg igen magas pál­­dányszámban és ez valóban „eltakarta” a könyvpiacot. 1971-ben már csupán 14 krimit adtunk ki, de még mindig na­gyon magas példányszámban. Még ez is takarja a könyvpiacot, hiszen ezek — a politikailag egyébként ártalmatlan mű­vek — 150—180 ezer példányban jelen­tek meg, míg a kortárs magyar irodalom átlagpéldányszáma ötezer körül mozog. Viszont lehetetlen fel nem figyelni arra a változásra, hogy tavaly például Solo­­hov Emberi sorsa is 183 500 példányban jelent meg. Szükségesnek tartjuk a kri­mik és a bestsellerek számának és pél­dányszámának további korlátozását. — Kétséges, hogy a pusztán adminiszt­ratív intézkedések ezen a területen teljes sikerrel járhatnak. — Mi nem a valóságot akarjuk koz­metikázni. A tényleges állapot az, hogy akadt krimi, amelyet 150 000 példány­ban adtak ki és nem fogyott el... En­nél azonban fontosabb, hogy a kor­társ magyar irodalom legjobb alkotásait zsebkönyv formában, tömegkönyvként adjuk ki. A Magvető Zsebkönyvtár és a Szépirodalmi Könyvkiadó zsebkönyv­sorozata is ezt a célt kívánja szolgálni. A tapasztalat az, hogy azokat a mai magyar műveket keresik leginkább az olvasók, amelyek a valóságot tükrözik: kozmetikázás, illúziók nélkül, a maga teljes igazságában, és szocialista jövőt építő hittel. Ilyen művekben azonban nem bővelkedünk. Az előbbiekben em­lített pályázatok célja éppen az ilyen művek megírásának ösztönzése. — Eddig a magyar irodalomról volt szó. A könyvkiadásnak azonban fontos terü­lete a világirodalom gondozása, illetve az ismeretterjesztő és politikai művek meg­jelentetése. — Szó esett már arról, hogy 1957-ben célul tűztük ki, hogy pótoljuk azokat a könyvkiadási mulasztásokat, melyek miatt a világirodalom klasszikusainak egy része és legjobb mai alkotásai nem voltak hozzáférhetőek magyarul. Ezeket — mint az elemz­és megállapította — pótoltuk. Másféle veszély jelentkezett: megszaporodtak a második, harmadik vonalbeli külföldi művek. Ezen a terüle­ten minőségi javulást kell elérni. Ugyanakkor állandóan törekedni kívá­nunk arra, hogy a szovjet irodalom, il­letve a szocialista országok irodalmainak legjobb alkotásait időben és kellő pál­­dányszámban juttassuk el az olvasók­hoz. Politikaikönyv-kiadásunktól azt vár­juk, hogy az eddiginél több aktuális po­litikai kiadványt jelentessen meg, válo­gasson tervszerűbben a szocialista or­szágok politikai irodalmából, gondos­kodjék arról, hogy az alapvető politikai művekhez állandóan hozzájussanak­­az olvasók és teremtse meg fontos köny­­­vek olcsó tömegkiadvány-típusait. A tudományos könyvek kiadásának a tudománypolitikai irányelveknek meg­felelően a kiemelt főbb témákra kell koncentrálnia, csökkentenie kell a ku­tatás főbb irányán kívül eső periferikus művek kiadását. Minden kategóriában növelnünk kell a társadalom- és természettudományos ismeretterj­esztést. El kell indítanunk a korszerű ismeretterjesztés tömegkönyv­sorozatát. Szeretném megjegyezni, hogy ezeket a nagy jelentőségű — az elmondottakban éppen csak vázolt — feladatokat nem feltétlenül a műszámok növelésével, ha­nem elsősorban az egész könyvkiadás szerkezeti és műfaji arányainak meg­változtatásával és tartalmi színvona­lának emelésével törekszünk megoldani. — Ebben a beszélgetésben alig esett szó a könyvkiadás anyagi-technikai bázisáról.­­ Hosszadalmas lenne azokat az in­tézkedéseket vagy előkészületben levő rendelkezéseket ismertetni, amelyek en­nek a bázisnak a biztosítását hivatottak szolgálni. Annyit szeretnék itt monda­ni: az illetékes párts­zervek a könyvki­adás színvonalának minőségi emeléséhez szükséges anyagi és technikai eszközök biztosítását is előírták. — Köszönjük a beszélgetést, E. F. P. Ladányi Mihály:­­Én és Enyém között Mi kifogásoljuk, mi megreformáljuk, mi gyanakszunk rá, mi szidjuk, mi álmodozunk róla, mi álmok alatt sütkérezünk, mi átmázoljuk az álmokat, míg olyan szürkék lesznek, mint mi, mi tetszelgünk lehetőségeiben, mi csak tetszelgünk, mi azt híreszteljük, ő a mienk, utolsó többesszámunk, maradék hobbynk Én és Enyém között. Mi ketten Akár az ujjak az ökölben az ütlegekhez összezárva, szorongunk gyűrötten, gyötörten, kik jók lennénk simogatásra. KOVÁCS IMRE RAJZA 1 Erdő, nap sugarával lyuggatott visszhangzó barlang, de messze vagy! Elfújta zöld lángjaikat az ősz, akácaid kormosán alszanak. 2 Sűrűidből a rigókkal együtt elröpült az arany-melltollú nyár és cigányzabból rakott fészke, most a csillagos tisztás is kopár. 3 Fehér betoncsíkra sötétlik a dombon meredő pagonysarok, beljebb a tölgyes agyag­ völgyét döngetik birkapatájú záporok. 4 Arcunkba pattogtak a szikrák, fák csúcsáig lengett a füstszalag! A földön csak a tűz szenes nyoma s néhány elkorhadt, zörgő gally maradt. 5 A gyalogútnál fölmorajlanak fekete kérgű, homoki fenyők, így hallgatják a rögök közt a gyors esőpatakként elfutó időt. 6 Látom viharfogó szálfáidat, csörtet a száraz bozótban a szél. Eliramlott az áradt ifjúság, a gödörkútból kiapadt az ér. 7 Messzire nyúló rozstartók fölé koszorúd borul, mint az éjszaka, és sok évnyi csöndességből szobámba zúg az igazság szava. 0 H UJ -l 'tÁ n­ L l -I UJ I Az CL oc › ‚A­α н ♦ 13 ̋ M a­r ca ‚ N in a. m .

Next