Népszabadság, 1972. november (30. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Losonczi Pál fogadta a bengáli külügyminisztert Megkezdődtek a Külügyminisztériumban a tárgyalások Abdusz Szamad Azad bengáli külügyminiszter, aki Péter János külügyminiszter meghívására hi­vatalos baráti látogatásra érke­zett hazánkba, kedd délelőtt a Hősök terén kíséretének tagjaival együtt megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorú­zási ünnepségen jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Pesti Endre vezérőrnagy, a buda­pesti helyőrség parancsnoka és Kertész István, a fővárosi tanács főosztályvezetője. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden a Parlam­entben fogadta a bengáli külügyminisz­tert; a szívélyes légkörű megbe­szélésen részt vett Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese is. A nap folyamán megkezdődtek Abdusz Szamad Azad tárgyalásai a Külügyminisztériumban. A tár­gyalások után Puja Frigyes ebé­det adott a külügyminiszter és kí­sérete tiszteletére. (MTI) Már szövegezik a dokumentumokat? Döntő szakaszban a négyhatalmi tárgyalás a két német állam ENSZ-tagságáról (Berlini tudósítónktól.) Döntő szakaszához érkezett a Nyugat-Berlinben folyó négyha­talmi véleménycsere. Hírek sze­rint a hét végére, de legkésőbb a jövő hét elejére várható a kö­zös nyilatkozat nyilvánosságra hozatala. A nagykövetek a hétfői és a keddi találkozó után ma 10 óra­kor újra összeülnek, hogy foly­tassák a keddi találkozóról ki­adott kommünikében tárgyilagos­nak és intenzívnek minősített vé­leménycserét. Politikai megfigye­lők szerint a kommünikében sze­replő — először a hétfői találko­zó után használt — „intenzív” ki­fejezésen azt kell érteni, hogy már a dokumentum szövegezé­sénél tartanak. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a nyilatkozat elkészítése még újabb találkozó­kat igényel. A fő probléma az, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország a négyhatalmi nyi­latkozatba olyan formulát szeret­ne beleerőszakolni, amely arról tanúskodna, mintha még az NDK E NSZK közötti alapszerző­dés aláírása és a két német ál­lam ENSZ-be való belépése után is létezne valamiféle egységes német állam. Nyilvánvaló, hogy az ilyen ál­láspont már csak azért is tartha­tatlan, mert nem egyezik a té­nyekkel. De számítani lehet rá, hogy az álláspontok közelítésével megtalálják majd a minden ér­dekelt felet kielégítő formulát. Abból pedig minden jel szerint az fog kiderülni, hogy a nagyha­talmak bizonyos jogai és felelős­sége a két német állam már em­lített lépései után sem szűnnek meg automatikusan. Amennyiben a négyhatalmi nyilatkozatot sikerülne még ezen a héten tető alá hozni, ez ösztön­zőleg hatna a csütörtökön Ber­linben folytatódó NDK—NSZK tárgyalásokra is. Kohl­­és B­­hr államtitkárok már pénteken be­fejezhetnék az alapszerződés szö­vegezését, a jövő hét elején kor­mányaik elé terjeszthetnék jóvá­hagyás végett, majd még novem­ber első felében parafálhatnák az okmányokat. Hogy ez a menetrend megvaló­sulhat-e, az feltehetően pénteken dől el. Kanyó András Megnyílt a csehszlovák parlament ülésszaka Napirenden a külpolitika alapelvei Prágában kedden megkezdődött a csehszlovák parlament kétnapos együttes ülésszaka. Ennek mun­kájában részt vesz Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára és Ludvík Svoboda köztársasági elnök is. Az ülésen megvitatják Bohus­­lav Chnoupek külügyminiszter­­­mek a csehszlovák külpolitika alapelveiről szóló beszámolóját, valamint a találmányokról és az újításokról, továbbá a nemzetközi gazdasági szerződésekről előter­jesztett törvényjavaslatot. A külügyminiszter expozéjában különösképpen kiemelte a szocia­lista országokkal, közöttük a Ma­gyar Népköztársasággal fennálló testvéri kapcsolatok fejlődésének jelentőségét. Egyidejűleg hangot adott Csehszlovákia ama óhajá­nak, hogy továbbra is szélesíteni kívánja kapcsolatait a kapitalis­ta államokkal. Chnoupek állást foglalt a cseh­szlovák—nyugatnémet viszony rendezése mellett. Az új kapcso­latokat azonban — jelentette ki — végérvényesen meg kell tisz­títani a náci múlt rossz emlékei­től, s ezért Csehszlovákia elen­gedhetetlennek tartja, hogy Bonn a müncheni szerződést eleve ér­vénytelennek ismerje el. — Nagyra becsüljük Brandt kancellárnak a Varsói Szerződés tagállamai irányában folytatott reális külpolitikáját, s úgy vél­jük, hogy ennek a reális maga­tartásnak tükröződnie kell a két ország kapcsolatainak rendezésé­ben — hangoztatta Chnoupek. Reményét fejezte ki továbbá, hogy hamarosan új szakasz kezdődik a csehszlovák—osztrák államközi viszony alakulásában. A keddi ülés végén a képvise­lők jóváhagyták Csehszlovákia kormányának 1971. december 17-i nyilatkozatát, egyhangúlag elfo­gadták Chnoupek külügyminisz­ternek a csehszlovák kormány külpolitikai tevékenységéről el­hangzott beszámolóját. A csehszlovák szövetségi gyűlés két háza kedden folytatja együt­tes ülésszakát. (MTI) Heath ultimátuma a szakszervezetekhez Újabb hosszú, az éjszakai órák­ba nyúló ülésezésen sem született egyezség a brit kormány, a szak­­szervezetek és a gyáriparosok kö­zött azokról az intézkedésekről, amelyekkel a konzervatív kabi­net új alapokra akarja helyezni az inflációs gazdaság irányítását. A tárgyalások azonban nem sza­kadtak meg. Heath miniszterelnök gyakorla­tilag ultimátumot intézett a 10 millió szakszervezeti tagot tömö­rítő főtanácshoz. Az ultimátum lényege: hajlandók-e önként bele­menni egy olyan ár- és bérnöve­kedést korlátozó csomagtervbe, amelynek „ár”-oldala is csupán önkéntes korlátozásokból áll tör­vényerejű intézkedések helyett. Ilyen körülmények között szer­dára összehívták a Szakszervezeti Főtanács ülését. Vic Feather fő­titkár a tanács döntésének megfe­lelően folytatja a tárgyalásokat a kormánnyal. A Szakszervezeti Fő­tanács attól tart, hogy kijátsszák: az „önkéntes” áremelés-korláto­zás nem áll majd arányban a bé­rek visszaszorításával. Ezért az volt az álláspontja, hogy bizonyos önként vállalt bérkorlátozás fejé­ben törvénnyel kell szavatolni az áremelkedések fékezését. A közös piaci csatlakozás után, elsősorban az élelmiszerárak nőnek meg. .(MTI) mtmmiUMiMs mi mn­­m !. IFJÚSÁGPOLITIKA A fiatalok önvizsgálata A kommunista jelleg erősíté­sét a KISZ továbbfejlődésének alapvető kérdéseként jelölte meg az MSZMP KB 1970. februári if­júságpolitikai határozata. Ezek­ben a hetekben, hónapokban, amikor a megyei — majd az al­sóbb szintű — KISZ-bizottságok és az alapszervezetek azt vizsgál­ják, hogyan sikerült a határoza­tot megismertetni és a fiatalok­kal együtt végrehajtani, tulaj­donképpen és elsősorban önvizs­gálatot tartanak. Az eddigi ta­pasztalatok szerint önkritikusan teszik — kerülve a tényekkel alá nem támasztható, hangzatos meg­állapításokat. Ez a tárgyilagos megközelítés főleg abból fakad, hogy az ifjúsági szövetségben ma már mind kevesebben tekintik valamiféle megfoghatatlan, elmé­­letieskedő kifejezésnek és foga­lomnak a kommunista jelleget, tudják, hogy erősödése — vagy éppen gyengülése — jól mérhető az alapszervezetek munkáján, aktivitásának fokán, s például azon is, hogy milyen felelősséggel élnek párttagajánlási jogukkal, hogyan képviselik a KISZ-t és az egész ifjúságot a különböző választott testületekben. És nem­csak tudják mindezt, hanem en­nek alapján végzik a számvetést is, értékelik saját tevékenységü­ket. A Veszprém megyei KISZ-bi­­zottság asztalára a napokban le­tett jelentés összeállítását pél­dául alapos vizsgálat előzte meg, amelynek során 6 középiskolá­ban, 2 egyetemen, 7 nagyüzem­ben, 8 kisebb intézménynél és vállalatnál, 1 termelőszövetkezet­ben és 3 állami gazdaságban tér­képezték fel az ifjúságpolitikai határozat — és az azt követő if­júsági törvény — megismerteté­sének, végrehajtásának legfonto­sabb tapasztalatait. Ezek után érthető, hogy a jelentés nem re­kedt meg az általánosság szint­jén, s ez a felszólalókat is a lé­nyeges, konkrét problémák el­mondására ösztönözte. E tanácskozásokon általában felszínre kerül egy valójában csak látszólagos, mégis figyelmet érdemlő ellentmondás, mert a KISZ-munka lényegéből fakad. Veszprém megyében különösen „tetten érhető”, mert a jelentés­ben is rögzítették, mondván: „If­júsági szövetségünk tagjai, de a KISZ-en kívüliek is, nagy vára­kozással tekintettek a párthatá­rozat elé." Majd néhány oldallal később, már jelenidőben fogal­­mazva: „A KISZ-en kívüliek je­lentős része nem ismeri a hatá­rozatot és a törvényt.” Mielőtt még töprengeni kezde­ne az olvasó, melyik igaz hát a két megállapítás közül, meg­mondjuk: mind a kettő. A hatá­rozat megszületése óta ugyanis majdnem három év telt el; akik annak idején valóban várták a határozatot, őszintén örültek meg­jelenésének, és a politikai okta­tás keretében még az alapszer­vezetekben töviről hegyire meg­vitatták, ma már többségükben nem KISZ-tagok. (A kongresszu­son nyilvánosságra hozott adatok Budapest szomjas város, egy­ike a legtöbb ivóvizet fogyasztó met­ropolisoknak Európában. Nem csoda, ha a fővárosi lakosság időnként, történetesen most is, ag­godalommal méri fel a Duna ma­gasságát, megszokta, hogy ala­csony vízállásnál zavarok támad­nak az ivóvíz-szolgáltatásban. Mi­kor lesz mindig elegendő ivóvíz? Azt mondják erre a szakemberek, majd akkor, ha a fővárosi ipar jobban mérsékli az ivóvíz fogyasz­tását, mivel a termelt háztartási víz 40 százaléka technológiai, ipa­ri célokra folyik el. De hát miért engedik ezt? — kérdezheti bárki joggal. A főváros iparának fejlődését régebben nem kísérte az ipari víz fokozottabb termelése. Az üzemek minden következmény nélkül használhatták fel a fogyasztásra alkalmas vizet a gépek hűtésére, a termékek előállítására. Amikor néhány éve felemelték az üzemek által fogyasztott ivóvíz árát, hogy ezzel az ipari víz felhasználására ösztönözzenek, a legtöbb gyár in­kább felemelte az ivóvíz segítsé­gével előállított termékek árát. Az sem járt eredménnyel, amikor sor­ra megépültek a hordalékmentes, tiszta ipari vizet szolgáltató víz­művek, hiába kínálta például a dél-budai ipari vízmű tisztított ipari vizét Kelenföld iparának, az itteni üzemek továbbra is napon­ként 23 ezer köbméter ivóvizet folyattak el a termelésben. Az ipari vízművek hálózata to­vább bővül, hamarosan az észak- és dél-pesti üzemben is megtisz­títják a vizet a hordaléktól s más szerint 1967 és 1971 között, a ter­mészetes fluktuáció révén több mint 700 ezer fiatalt vettek fel, s 676 ezer „öregedett ki” a szer­vezetből. Ebből pedig az követ­kezik, hogy — és ez fogalmazó­dott meg a Veszprém megyei ta­nácskozáson is — a határozatnak és az ifjúsági törvénynek az el­sősorban érdekeltekkel való meg­ismertetése nem hetekre vagy hónapokra szóló feladat, hanem a folyamatos végrehajtás alapvető feltétele, a KISZ tevékenységé­nek állandóan szerves része. Ha ez a felismerés a gyakor­latban is utat tör magának — egyszerű számtan —, lassan több újdonsült felnőtt is érti és tá­mogatja majd a párt ifjúságpoli­tikáját, mint ahány tagot szám­lál a KISZ. És ez nem rossz po­litika a szó taktikai értelmében sem. Kéri Tamás szennyező anyagoktól, elegendő jó minőségű ipari vize lesz a fővá­rosnak, s mégis kérdéses, vajon felszabadul-e jelentős mennyiségű ivóvíz a háztartásoknak? Az ipari víz felhasználásától tartózkodó gyáraknak igazuk van abban, hogy gyakran igen költsé­ges új vezetéket építeni az üzem­ben az ipari víznek, hiszen a mosdók, a konyhák ellátására meg kell őrizni ivóvízhálózatukat is. Igaz az is, hogy különösebb anyagi elismerés ma még nem jár annak a gyárnak, amely takaré­koskodik Budapest ivóvizével. A megoldás — a nagyobb pénzügyi ösztönzés — tehát meglehetősen kézenfekvő. Bár más megoldások is előtérbe kívánkoznak, például annak figyelembe vétele, mennyit veszít a sok ivóvizet fogyasztó üzem a nyári és téli vízkorlátozá­sok idején, amikor a lakosság el­látása érdekében elzárják a gyár­ba vezető csapokat. A legpontosabb számítások sze­rint távlatban egy üzemnek a leg­gazdaságosabb, ha olcsó ipari víz­zel dolgozik. A meglevő gazdasá­gi ösztönzőkön kívül erre az is serkentheti a gyárakat, hogy dol­gozóik életkörülményeiért is fe­lelősek, részük van abban, mi­ként gazdálkodik a főváros az egyik legdrágább természeti kinccsel, az ivóvízzel. A háztartá­si vízfogyasztás emelkedése is tükrözi a higiéniai kultúra terje­dését. Kár lenne, ha ennek a fo­lyamatnak útját állná az egysze­rű idegenkedés a most már kellő mennyiségben meglevő jó minő­ségű ipari víz felhasználásától. Komornik Ferenc IVÓ­VÍZ- GAZDÁL­KODÁS Az üzemek felelőssége Magyar—XN­K v/á in ílitsterli ■■ ikai cg v iiii ■■■ ti kütlcsi jegyzőkön­yvet írtak aki Dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter és Otfried Steger, az NDK elektrotechnikai és elekt­ronikai minisztere kedd este Bu­dapesten jegyzőkönyvet irt alá, amelyben tárgyalásaik eredmé­nyeit összegezték. Egyebek közt arról folytattak eszmecserét, hogy a két ország — az integrációs program jegyében — hogyan működhet együtt szá­mítástechnikai rendszerek kiala­kításában. Elhatározták, hogy a munkát összehangolva fejleszt és gyárt a két ország olyan beren­dezéseket, amelyek a KGST-or­szágok számítógéprendszerébe il­leszkednek. A­z együttműködés ki­terjed számítógépcsaládok táv­adatfeldolgozó és adatátviteli be­rendezések közös fejlesztésére. Megállapították, hogy a hazánk­ban gyártandó R—10-es típusú elektronikus adatfeldolgozó gép­pel az érdekelt országok számára modern kiskategóriájú berende­zés áll rendelkezésre. NOVEMBER 2. Tudományos konferencia az indokínai háborúról (Tudósítónktól.) Elérhető közelségbe került a fegyvernyugvás Vietnamban, de az Egyesült Államok bűneit, nép­irtó háborúját sohasem feledheti a békeszerető emberiség. A Magyar Tudományos Akadé­mia és az Országos Béketanács tudományos bizottsága e cél ér­dekében rendezi november 2-án az Akadémián az indokínai há­borúval foglalkozó tudományos konferenciáját. A tanácskozáson az amerikai hadviselés népirtó jellegéről és a nemzetközi jogról dr. Szabó Imre akadémikus, az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója tart előadást; az indo­kínai háború környezetpusztításá­ról dr. Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgató­ja; az indokínai háború gazda­sági hatásáról dr. Bognár József akadémikus, az MTA Afro­ázsiai Kutató Központjának igaz­gatója; Indokínáról, mint az USA hadviselésének kísérleti színteré­ről dr. Lantódi József vezérőr­nagy, a hadtudományok kandidá­tusa, a Hadtudományi Intézet ve­zetője szól. A konferencia elnökei: Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Politikai Fő­iskola rektora és Erdey-Gr­úz Ti­bor, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke. A tanácskozáson előreláthatólag részt vesz Hans Görin Franck, az Egyesült Álla­mok indokínai háborús bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság főtit­kára és a bizottság legutóbbi, kop­penhágai ülésének néhány rész­vevője, valamint Luu Phuong Thanh, a világbékéért küzdő dél­vietnami bizottság központi veze­tőségének tagja is.

Next