Népszabadság, 1972. november (30. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
Losonczi Pál fogadta a bengáli külügyminisztert Megkezdődtek a Külügyminisztériumban a tárgyalások Abdusz Szamad Azad bengáli külügyminiszter, aki Péter János külügyminiszter meghívására hivatalos baráti látogatásra érkezett hazánkba, kedd délelőtt a Hősök terén kíséretének tagjaival együtt megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka és Kertész István, a fővárosi tanács főosztályvezetője. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta a bengáli külügyminisztert; a szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese is. A nap folyamán megkezdődtek Abdusz Szamad Azad tárgyalásai a Külügyminisztériumban. A tárgyalások után Puja Frigyes ebédet adott a külügyminiszter és kísérete tiszteletére. (MTI) Már szövegezik a dokumentumokat? Döntő szakaszban a négyhatalmi tárgyalás a két német állam ENSZ-tagságáról (Berlini tudósítónktól.) Döntő szakaszához érkezett a Nyugat-Berlinben folyó négyhatalmi véleménycsere. Hírek szerint a hét végére, de legkésőbb a jövő hét elejére várható a közös nyilatkozat nyilvánosságra hozatala. A nagykövetek a hétfői és a keddi találkozó után ma 10 órakor újra összeülnek, hogy folytassák a keddi találkozóról kiadott kommünikében tárgyilagosnak és intenzívnek minősített véleménycserét. Politikai megfigyelők szerint a kommünikében szereplő — először a hétfői találkozó után használt — „intenzív” kifejezésen azt kell érteni, hogy már a dokumentum szövegezésénél tartanak. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a nyilatkozat elkészítése még újabb találkozókat igényel. A fő probléma az, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország a négyhatalmi nyilatkozatba olyan formulát szeretne beleerőszakolni, amely arról tanúskodna, mintha még az NDK E NSZK közötti alapszerződés aláírása és a két német állam ENSZ-be való belépése után is létezne valamiféle egységes német állam. Nyilvánvaló, hogy az ilyen álláspont már csak azért is tarthatatlan, mert nem egyezik a tényekkel. De számítani lehet rá, hogy az álláspontok közelítésével megtalálják majd a minden érdekelt felet kielégítő formulát. Abból pedig minden jel szerint az fog kiderülni, hogy a nagyhatalmak bizonyos jogai és felelőssége a két német állam már említett lépései után sem szűnnek meg automatikusan. Amennyiben a négyhatalmi nyilatkozatot sikerülne még ezen a héten tető alá hozni, ez ösztönzőleg hatna a csütörtökön Berlinben folytatódó NDK—NSZK tárgyalásokra is. Kohlés Bhr államtitkárok már pénteken befejezhetnék az alapszerződés szövegezését, a jövő hét elején kormányaik elé terjeszthetnék jóváhagyás végett, majd még november első felében parafálhatnák az okmányokat. Hogy ez a menetrend megvalósulhat-e, az feltehetően pénteken dől el. Kanyó András Megnyílt a csehszlovák parlament ülésszaka Napirenden a külpolitika alapelvei Prágában kedden megkezdődött a csehszlovák parlament kétnapos együttes ülésszaka. Ennek munkájában részt vesz Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára és Ludvík Svoboda köztársasági elnök is. Az ülésen megvitatják Bohuslav Chnoupek külügyminisztermek a csehszlovák külpolitika alapelveiről szóló beszámolóját, valamint a találmányokról és az újításokról, továbbá a nemzetközi gazdasági szerződésekről előterjesztett törvényjavaslatot. A külügyminiszter expozéjában különösképpen kiemelte a szocialista országokkal, közöttük a Magyar Népköztársasággal fennálló testvéri kapcsolatok fejlődésének jelentőségét. Egyidejűleg hangot adott Csehszlovákia ama óhajának, hogy továbbra is szélesíteni kívánja kapcsolatait a kapitalista államokkal. Chnoupek állást foglalt a csehszlovák—nyugatnémet viszony rendezése mellett. Az új kapcsolatokat azonban — jelentette ki — végérvényesen meg kell tisztítani a náci múlt rossz emlékeitől, s ezért Csehszlovákia elengedhetetlennek tartja, hogy Bonn a müncheni szerződést eleve érvénytelennek ismerje el. — Nagyra becsüljük Brandt kancellárnak a Varsói Szerződés tagállamai irányában folytatott reális külpolitikáját, s úgy véljük, hogy ennek a reális magatartásnak tükröződnie kell a két ország kapcsolatainak rendezésében — hangoztatta Chnoupek. Reményét fejezte ki továbbá, hogy hamarosan új szakasz kezdődik a csehszlovák—osztrák államközi viszony alakulásában. A keddi ülés végén a képviselők jóváhagyták Csehszlovákia kormányának 1971. december 17-i nyilatkozatát, egyhangúlag elfogadták Chnoupek külügyminiszternek a csehszlovák kormány külpolitikai tevékenységéről elhangzott beszámolóját. A csehszlovák szövetségi gyűlés két háza kedden folytatja együttes ülésszakát. (MTI) Heath ultimátuma a szakszervezetekhez Újabb hosszú, az éjszakai órákba nyúló ülésezésen sem született egyezség a brit kormány, a szakszervezetek és a gyáriparosok között azokról az intézkedésekről, amelyekkel a konzervatív kabinet új alapokra akarja helyezni az inflációs gazdaság irányítását. A tárgyalások azonban nem szakadtak meg. Heath miniszterelnök gyakorlatilag ultimátumot intézett a 10 millió szakszervezeti tagot tömörítő főtanácshoz. Az ultimátum lényege: hajlandók-e önként belemenni egy olyan ár- és bérnövekedést korlátozó csomagtervbe, amelynek „ár”-oldala is csupán önkéntes korlátozásokból áll törvényerejű intézkedések helyett. Ilyen körülmények között szerdára összehívták a Szakszervezeti Főtanács ülését. Vic Feather főtitkár a tanács döntésének megfelelően folytatja a tárgyalásokat a kormánnyal. A Szakszervezeti Főtanács attól tart, hogy kijátsszák: az „önkéntes” áremelés-korlátozás nem áll majd arányban a bérek visszaszorításával. Ezért az volt az álláspontja, hogy bizonyos önként vállalt bérkorlátozás fejében törvénnyel kell szavatolni az áremelkedések fékezését. A közös piaci csatlakozás után, elsősorban az élelmiszerárak nőnek meg. .(MTI) mtmmiUMiMs mi mnm !. IFJÚSÁGPOLITIKA A fiatalok önvizsgálata A kommunista jelleg erősítését a KISZ továbbfejlődésének alapvető kérdéseként jelölte meg az MSZMP KB 1970. februári ifjúságpolitikai határozata. Ezekben a hetekben, hónapokban, amikor a megyei — majd az alsóbb szintű — KISZ-bizottságok és az alapszervezetek azt vizsgálják, hogyan sikerült a határozatot megismertetni és a fiatalokkal együtt végrehajtani, tulajdonképpen és elsősorban önvizsgálatot tartanak. Az eddigi tapasztalatok szerint önkritikusan teszik — kerülve a tényekkel alá nem támasztható, hangzatos megállapításokat. Ez a tárgyilagos megközelítés főleg abból fakad, hogy az ifjúsági szövetségben ma már mind kevesebben tekintik valamiféle megfoghatatlan, elméletieskedő kifejezésnek és fogalomnak a kommunista jelleget, tudják, hogy erősödése — vagy éppen gyengülése — jól mérhető az alapszervezetek munkáján, aktivitásának fokán, s például azon is, hogy milyen felelősséggel élnek párttagajánlási jogukkal, hogyan képviselik a KISZ-t és az egész ifjúságot a különböző választott testületekben. És nemcsak tudják mindezt, hanem ennek alapján végzik a számvetést is, értékelik saját tevékenységüket. A Veszprém megyei KISZ-bizottság asztalára a napokban letett jelentés összeállítását például alapos vizsgálat előzte meg, amelynek során 6 középiskolában, 2 egyetemen, 7 nagyüzemben, 8 kisebb intézménynél és vállalatnál, 1 termelőszövetkezetben és 3 állami gazdaságban térképezték fel az ifjúságpolitikai határozat — és az azt követő ifjúsági törvény — megismertetésének, végrehajtásának legfontosabb tapasztalatait. Ezek után érthető, hogy a jelentés nem rekedt meg az általánosság szintjén, s ez a felszólalókat is a lényeges, konkrét problémák elmondására ösztönözte. E tanácskozásokon általában felszínre kerül egy valójában csak látszólagos, mégis figyelmet érdemlő ellentmondás, mert a KISZ-munka lényegéből fakad. Veszprém megyében különösen „tetten érhető”, mert a jelentésben is rögzítették, mondván: „Ifjúsági szövetségünk tagjai, de a KISZ-en kívüliek is, nagy várakozással tekintettek a párthatározat elé." Majd néhány oldallal később, már jelenidőben fogalmazva: „A KISZ-en kívüliek jelentős része nem ismeri a határozatot és a törvényt.” Mielőtt még töprengeni kezdene az olvasó, melyik igaz hát a két megállapítás közül, megmondjuk: mind a kettő. A határozat megszületése óta ugyanis majdnem három év telt el; akik annak idején valóban várták a határozatot, őszintén örültek megjelenésének, és a politikai oktatás keretében még az alapszervezetekben töviről hegyire megvitatták, ma már többségükben nem KISZ-tagok. (A kongresszuson nyilvánosságra hozott adatok Budapest szomjas város, egyike a legtöbb ivóvizet fogyasztó metropolisoknak Európában. Nem csoda, ha a fővárosi lakosság időnként, történetesen most is, aggodalommal méri fel a Duna magasságát, megszokta, hogy alacsony vízállásnál zavarok támadnak az ivóvíz-szolgáltatásban. Mikor lesz mindig elegendő ivóvíz? Azt mondják erre a szakemberek, majd akkor, ha a fővárosi ipar jobban mérsékli az ivóvíz fogyasztását, mivel a termelt háztartási víz 40 százaléka technológiai, ipari célokra folyik el. De hát miért engedik ezt? — kérdezheti bárki joggal. A főváros iparának fejlődését régebben nem kísérte az ipari víz fokozottabb termelése. Az üzemek minden következmény nélkül használhatták fel a fogyasztásra alkalmas vizet a gépek hűtésére, a termékek előállítására. Amikor néhány éve felemelték az üzemek által fogyasztott ivóvíz árát, hogy ezzel az ipari víz felhasználására ösztönözzenek, a legtöbb gyár inkább felemelte az ivóvíz segítségével előállított termékek árát. Az sem járt eredménnyel, amikor sorra megépültek a hordalékmentes, tiszta ipari vizet szolgáltató vízművek, hiába kínálta például a dél-budai ipari vízmű tisztított ipari vizét Kelenföld iparának, az itteni üzemek továbbra is naponként 23 ezer köbméter ivóvizet folyattak el a termelésben. Az ipari vízművek hálózata tovább bővül, hamarosan az észak- és dél-pesti üzemben is megtisztítják a vizet a hordaléktól s más szerint 1967 és 1971 között, a természetes fluktuáció révén több mint 700 ezer fiatalt vettek fel, s 676 ezer „öregedett ki” a szervezetből. Ebből pedig az következik, hogy — és ez fogalmazódott meg a Veszprém megyei tanácskozáson is — a határozatnak és az ifjúsági törvénynek az elsősorban érdekeltekkel való megismertetése nem hetekre vagy hónapokra szóló feladat, hanem a folyamatos végrehajtás alapvető feltétele, a KISZ tevékenységének állandóan szerves része. Ha ez a felismerés a gyakorlatban is utat tör magának — egyszerű számtan —, lassan több újdonsült felnőtt is érti és támogatja majd a párt ifjúságpolitikáját, mint ahány tagot számlál a KISZ. És ez nem rossz politika a szó taktikai értelmében sem. Kéri Tamás szennyező anyagoktól, elegendő jó minőségű ipari vize lesz a fővárosnak, s mégis kérdéses, vajon felszabadul-e jelentős mennyiségű ivóvíz a háztartásoknak? Az ipari víz felhasználásától tartózkodó gyáraknak igazuk van abban, hogy gyakran igen költséges új vezetéket építeni az üzemben az ipari víznek, hiszen a mosdók, a konyhák ellátására meg kell őrizni ivóvízhálózatukat is. Igaz az is, hogy különösebb anyagi elismerés ma még nem jár annak a gyárnak, amely takarékoskodik Budapest ivóvizével. A megoldás — a nagyobb pénzügyi ösztönzés — tehát meglehetősen kézenfekvő. Bár más megoldások is előtérbe kívánkoznak, például annak figyelembe vétele, mennyit veszít a sok ivóvizet fogyasztó üzem a nyári és téli vízkorlátozások idején, amikor a lakosság ellátása érdekében elzárják a gyárba vezető csapokat. A legpontosabb számítások szerint távlatban egy üzemnek a leggazdaságosabb, ha olcsó ipari vízzel dolgozik. A meglevő gazdasági ösztönzőkön kívül erre az is serkentheti a gyárakat, hogy dolgozóik életkörülményeiért is felelősek, részük van abban, miként gazdálkodik a főváros az egyik legdrágább természeti kinccsel, az ivóvízzel. A háztartási vízfogyasztás emelkedése is tükrözi a higiéniai kultúra terjedését. Kár lenne, ha ennek a folyamatnak útját állná az egyszerű idegenkedés a most már kellő mennyiségben meglevő jó minőségű ipari víz felhasználásától. Komornik Ferenc IVÓVÍZ- GAZDÁLKODÁS Az üzemek felelőssége Magyar—XNK v/á in ílitsterli ■■ ikai cg v iiii ■■■ ti kütlcsi jegyzőkönyvet írtak aki Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és Otfried Steger, az NDK elektrotechnikai és elektronikai minisztere kedd este Budapesten jegyzőkönyvet irt alá, amelyben tárgyalásaik eredményeit összegezték. Egyebek közt arról folytattak eszmecserét, hogy a két ország — az integrációs program jegyében — hogyan működhet együtt számítástechnikai rendszerek kialakításában. Elhatározták, hogy a munkát összehangolva fejleszt és gyárt a két ország olyan berendezéseket, amelyek a KGST-országok számítógéprendszerébe illeszkednek. Az együttműködés kiterjed számítógépcsaládok távadatfeldolgozó és adatátviteli berendezések közös fejlesztésére. Megállapították, hogy a hazánkban gyártandó R—10-es típusú elektronikus adatfeldolgozó géppel az érdekelt országok számára modern kiskategóriájú berendezés áll rendelkezésre. NOVEMBER 2. Tudományos konferencia az indokínai háborúról (Tudósítónktól.) Elérhető közelségbe került a fegyvernyugvás Vietnamban, de az Egyesült Államok bűneit, népirtó háborúját sohasem feledheti a békeszerető emberiség. A Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Béketanács tudományos bizottsága e cél érdekében rendezi november 2-án az Akadémián az indokínai háborúval foglalkozó tudományos konferenciáját. A tanácskozáson az amerikai hadviselés népirtó jellegéről és a nemzetközi jogról dr. Szabó Imre akadémikus, az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója tart előadást; az indokínai háború környezetpusztításáról dr. Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója; az indokínai háború gazdasági hatásáról dr. Bognár József akadémikus, az MTA Afroázsiai Kutató Központjának igazgatója; Indokínáról, mint az USA hadviselésének kísérleti színteréről dr. Lantódi József vezérőrnagy, a hadtudományok kandidátusa, a Hadtudományi Intézet vezetője szól. A konferencia elnökei: Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora és Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A tanácskozáson előreláthatólag részt vesz Hans Görin Franck, az Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság főtitkára és a bizottság legutóbbi, koppenhágai ülésének néhány részvevője, valamint Luu Phuong Thanh, a világbékéért küzdő délvietnami bizottság központi vezetőségének tagja is.