Népszabadság, 1973. július (31. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

2 SANTIAGO­BAN TELJES A NYUGALOM (Folytatás az 1. oldalról.) Végül felhívta a dolgozókat, hogy folytassák a termelőmunkát és éberen védelmezzék a népi ha­talmat. Miközben a chilei elnök beszé­dét tartotta, terrorista elemek dinamitos robbantást hajtottak végre a hadügyminisztérium előtt, a tömeggyűlés színhelye közelé­ben. A merényletnek nem volt sebesültje. Késő éjjel a képviselőház elé terjesztették a kormány törvény­­javaslatát az ostromállapot ki­hirdetéséről. E törvénytervezet nagyobb hatalmat biztosítana a köztársasági elnöknek. A javasla­tot a kormány nevében előter­jesztő E Spinoza belügyminiszter hangsúlyozta, hogy jó idő óta a kormányellenes összeesküvések légköre uralkodik az országban, és meg akarják semmisíteni az alkotmányos intézményeket. Rá­mutatott, hogy a pénteki katonai puccsot vezető tiszt tudta, hogy nincs egyedül. — Mögötte nyilván­ mások is vannak — mondotta a belügyminiszter és utalt rá, hogy több polgári személy keresett menedéket külföldi követsége­ken. A javaslat azonban nem rend­kívüli, hanem csak úgynevezett egyszerű sürgősséget kapott, és így végig kell majd mennie a tör­vényhozási bizottságok útvesztőin. Amikor emiatt a Népi Egységhez tartozó képviselők „meddig, med­dig még, fasiszták?” kiáltásokkal fejezték ki méltatlankodásukat, Domingo Godoy, a jobboldali Nemzeti Párthoz tartozó képvise­lő cinikusan így kiáltott vissza: „Amíg Djakarta el nem követke­zik!” A Chilei Kommunista Párt Poli­tikai Bizottsága nyilatkozatban bélyegezte meg a katonai puccskí­sérletet. A nyilatkozat hangsúlyoz­za: ki akarták robbantani a pol­gárháborút. Ez az akció — állapí­totta meg a Chilei KP nyilatkoza­ta — a Chille-ellenes összeesküvő rohamnak a része. Nem lehet nem észrevenni, hogy közvetlen felelős­ség terheli a történtekért a Nemze­ti Pártot vezető csoportot, a „Haza és Szabadság” bűnös bandáit, az uszító sajtót és a rádiókat — han­goztatja a nyilatkozat. A párt az antifasiszta egység megszilárdítá­sának különös fontosságára hívja fel a figyelmet és megemlékezik a hadsereg szilárd magatartásáról, amellyel leverték a puccskísérle­tet. A Chilei Kommunista Párt nyilatkozata végül kijelenti, hogy támogatja az elnök intézkedéseit a hazaellenes erők elnyomására, és éberségre hívja fel a munkásosz­tályt, a népet, hogy legyen mindig készenlétben az esetleg szükséges harci megmozdulásokra. Árkus István Az uruguayi katonaság erőszakkal távolította el a sztrájkolókat a gyárakból Az uruguayi kormány péntek este felszólította az üzemet meg­szállva tartó munkásokat, hogy szombatig hagyják el a termelő­helyeket. Nestor Bolentini belügy­miniszter közölte: ha a kormány követelését a sztrájkolók nem tel­jesítik, a hatóságok „megteszik a szükséges intézkedéseket”. Mint ismeretes, az országos sztrájkot a haladó szakszervezeti szövetség, a CNT hirdette meg, miután szer­dán Bordaberry elnök jobboldali katonatisztek nyomására feloszlat­ta a parlamentet. Szombatra virradó éjszaka a sztrájkolók megszakították a fő­város víz- és áramellátását is. Az ország gazdasági élete lényegében megbénult, nem jelennek meg az újságok, nincs tömegközlekedés. Szombat délelőtt, amikor helyi idő szerint 10 órakor lejárt a bel­ügyminiszter által adott ultimá­tum, az uruguayi rendőrség és ka­tonaság egységei megkezdték a sztrájkoló munkások erőszakos el­távolítását a megszállt gyárakból. A karhatalom megjelent a mon­­tevideói egyetemen is, hogy ki­ürítse az épületeket a sztrájkoló diákoktól. Az első jelentések sze­rint a katonai és rendőri akció nem ütközött komoly ellenállásba. A legfrissebb jelentések szerint Montevideo fontosabb pontjait to­vábbra is megszállva tartják a hadsereg páncélosai. (MTI) Ultrabaloldali gerillaszervezet két tagját tartóztatták le Argentínában Hector Campora perónista po­litikus elnökké történt beiktatása óta pénteken első alkalommal vettek őrizetbe politikai tevé­kenység miatt személyeket Ar­gentínában. Mint egy rendőrségi szóvivő elmondotta, a trockista irányzatú szélsőséges Forradalmi Népi Hadsereg (ERP) két tagját tartóztatták le Cordobában. Az ERP a katonai diktatúra évei alatt egyéni terrorakcióval, hírhedt és kegyetlen rendőrtisz­tek, valamint a felszabadító moz­galmakat irtó titkosszolgálat ügy­nökeinek kivégzésével vált isme­retessé. Az ERP az idén nyolcvan személyt ejtett foglyul és hetve­net közülük magas váltságdíj fe­jében szabadon bocsátott. (MTI) Az Új-Kína most először adott hírt Brezsnyev amerikai és párizsi útjáról Az Új-Kína hírügynökség eddi­gi hallgatását megtörve pénteken 29 soros összefoglaló jelentést adott Leonyid Brezsnyev amerikai és franciaországi látogatásáról. Az összefoglaló semmiféle kommentá­ló vagy értékelő megjegyzést nem tartalmaz, felsorolja a részvevő­ket, a közös közleményből csak azt idézi, hogy Brezsnyev és Nixon a szovjet—amerikai kapcsolatokról tárgyalt, és kölcsönös érdeklődés­re számot tartó nemzetközi kérdé­seket vitattak meg. A kínai ismertetés szerint a két fél „több” egyezményt írt alá, s ezek között megemlíti a SALT- tárgyalások irányelveire és a nuk­leáris háború megakadályozására vonatkozó megállapodásokat anél­kül, hogy ezek lényegét vagy tar­talmát közölné. Brezsnyev párizsi látogatásával az Új-Kína hat sorban foglalkozik, közölve, hogy Brezsnyev és Pom­­pidou a francia—szovjet kapcsola­tok perspektíváiról és a nemzetkö­zi politika fontos kérdéseiről tár­gyalt. A kínai hírközlés nem foglalko­zik a Brezsnyev-utazás nemzetkö­zi visszhangjával. Ugyanakkor a külföldi képviseletek számára szerkesztett News című hírbulle­tin, amely általában tükrözi a kí­nai belső tájékoztató kiadvány hangvételét is, hírügynökségi je­lentések és lapkommentárok idé­zésével bő körképet adott a látoga­tásról. (MTI) A gyarmati kérdéssel foglalkozó ENSZ-bizottság­­ Waldheim ne tárgyaljon tovább Namíbiáról a Dél-afrikai Köztársaság vezetőivel A gyarmati kérdés megoldásá­ra alakított különleges ENSZ-bi­­zottság pénteken úgy döntött, hogy felszólítja Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát: szüntesse be tárgyalásait a Dél-afrikai Köztár­saság vezetőivel Namíbiáról. A világszervezet főtitkára a Bizton­sági Tanács 1972. februári hatá­rozata alapján tárgyalt korábban Hilgard Muller dél-afrikai kül­ügyminiszterrel, hogy elősegítse Namíbia (Délnyugat-Afrika) né­pének önrendelkezését és függet­lenségét. A gyarmati kérdéssel foglalkozó ENSZ-bizottság magáévá tette az ENSZ Namíbia-tanácsának és az Afrikai Egységszervezet csúcsér­tekezletének álláspontját, amely szerint Waldheim tárgyalásai a dél-afrikai vezetőkkel károsak Namíbia népének érdekei szem­pontjából. A bizottság megálla­pította, hogy a Dél-afrikai Köz­társaság hivatalos politikája sem­mit sem változott a dél-afrikai lakossággal szemben, továbbra is a katonai erő könyörtelen bevetésé­vel elnyomják Namíbia népét, és nem biztosítanak önrendelkezést­­ számára. (MTI) 1973. július 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG Ceausescu befejezte bonni látogatását Nicolae Ceausescu román ál­lamfő befejezte ötnapos hivatalos NSZK-beli látogatását és szomba­ton visszaérkezett Bukarestbe. Ceausescu Bonnban Gustav Hei­­nemann elnökkel és Willy Brandt kancellárral tárgyalt. A román államfő társaságában volt felesé­ge, Elena Ceausescu is, akit a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottsága a közelmúltban válasz­tott be a Végrehajtó Bizottságba. A bonni tárgyalások eredmé­nyeként megállapodásokat­ írtak alá a gazdasági, kereskedelmi, tudományos-műszaki és kulturá­lis együttműködés kiterjesztéséről, valamint román—nyugatnémet vegyes társaságok létrehozásáról. Ceausescu és Brandt úgynevezett közös ünnnepélyes nyilatkozatot írt alá az új típusú államközi kapcsolatok normáiról és elveiről. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK •Úó néhány dárban , Titónak, a JKSZ elnökének irá­nyításával Brioni szigetén ülést tartott a pártelnökség végrehajtó irodája. A tanácskozáson az or­szág gazdasági helyzetéről és a hosszú távra szóló stabilizációs po­litika időszerű kérdéseiről volt szó. (MTI) Ulánbátorban szombaton ülést tartott a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága. A rész­vevők megvitatták a Mongol Nép­­köztársaság munkaügyi törvény­­tervezetéről szóló előterjesztést, majd úgy döntöttek, hogy a tör­vénytervezetet a Nagy Népi Hurál elé terjesztik. (TASZSZ) A KNDK és Malaysia szomba­ton nagyköveti szinten diplomá­ciai kapcsolatokat létesített egy­mással. (TASZSZ) Pekingből a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba utazott az a román katonai delegáció, amely Ion Gheorghe vezérezredes­nek, a nemzetvédelmi miniszter első helyettesének, a román fegy­veres erők vezérkari főnökének vezetésével baráti látogatást tett a Kínai Népköztársaságba. (Új-Kí­na) Csou En-laj kínai miniszterel­nök pénteken Pekingben fogadta David Rockefellert, az amerikai Chase Manhattan Bank elnökét. Rockefeller kilencnapos látogatá­son tartózkodik a kínai főváros­ban. (AFP) Al-Bakr iraki köztársasági el­nök befejezte háromnapos hivata­los lengyelországi látogatását, és szombaton elutazott Varsóból. Szombaton Henryk Jablonski len­gyel államelnök és Ahmed Hasz­­szán Al-Bakr jelenlétében Kazi­­mierz Olszewski miniszterelnök­helyettes és Taha Al-Dzsazravi iraki iparügyi miniszter kereske­delmi egyezményt írt alá. (MTI) ÉSZAK-ÍRORSZÁG A választás semmit sem oldott meg (Londoni tudósítónktól.) A csütörtökön lezajlott észak­­írországi választások pontos vég­eredményét csak vasárnap haj­nalra tudják elkészíteni, mert az arányos képviseleti rendszer alap­ján leadott szavazatok össze­sítése bonyolult és hosszadalmas munka. A részeredményekből azonban már szombat délután nyilvánvaló lett, hogy a közvetlen brit kormányzás 15 hónapja nem tudta lényegesen megváltoztatni a tartomány politikai arculatát. Az egyetlen változás: amíg a régi Stormont-parlamentben a brit torypárt észak-írországi szár­nya, az unionista párt abszolút többséget élvezett, addig az új tartományi gyűlésben a jobboldalt két rivalizáló csoport, a Faulkner­­féle unionisták és a még tőlük is jobbra álló Craig­ Paisley-féle lo­­jalisták fogják képviselni. Az ellenzék legerősebb pártja, a Szociális Demokrata Munkáspárt (SDLP) megőrizte szerény pozí­cióit, annak ellenére, hogy az IRA terroristái, a provók, a szavazó­lapok megsemmisítésére szólítot­ták fel a katolikus kisebbséget, és valóban sokan követték ezt a fel­hívást. Ilyenformán a provók — felelőtlen taktikájukkal — ismét az ír egység és függetlenség ellen­ségei kezére játszottak. Whitelawnak, az északír ügyek miniszterének most az lesz a fel­adata, hogy a pártiközi diplomácia rafinált eszközeivel kísérletet te­gyen egy működőké­­s tartomá­nyi gyűlés és helyi adminisztráció létrehozására a Fehér Könyvben megígért „megosztott hatalom” elve alapján. Ez szinte lehetetlen­nek tűnik a jelen pillanatban, mert a lojalisták teljes egészében elutasítják, az unionista képvise­lők nagy része pedig csak „bizo­nyos feltételek mellett” hajlandó belemenni, hogy a kisebbség is részt vegyen az országrész igaz­gatásában. ötszázharmincegy halálos és több ezer sebesült áldozatot köve­telt az észak-írországi válság már­cius 24-e, a közvetlen londoni kor­mányzás bevezetése óta. Mind­ezek után a helyzetben az a külö­nösen tragikus, hogy az új tarto­mányi gyűlés padsoraiban — ha egyáltalán összeül — lényegében ugyanazokat az arcokat látjuk majd, mint a levitézlett Stormont­­parlamentben. Ugyanolyan, ha nem még elvakultabb szenvedé­lyek kormányozták az embereket a választáson, mint amelyek az esztendők óta tartó véres esemé­nyeket mozgatják. A torypolitika alapján kidolgozott erőtlen refor­mok szinte semmit sem oldottak meg: Észak-Írország válsággóc marad Nagy-Britannia testén a választás után is. Szabó L. István Nixon és a kongresszus kompromisszuma Csak augusztus közepén vonják meg az indokínai hadviselés pénzalapjait Az amerikai kongresszus és Ni­xon elnök kompromisszumot kö­tött az indokínai amerikai hadvi­selés kérdésében. A kompromisz­­szum lényege az, hogy a törvény­­hozás nem július 1-től, hanem csak augusztus 15-től kezdődően foszt­ja meg a kormányzatot az indokí­nai hadviselés pénzalapjaitól. A pótköltségvetés törvénytervezeté­hez csatolt ilyen értelmű módosító indítványt a képviselőház és a szenátus is elfogadta, s a szenátus aláírásra már meg is küldte a tör­vényt az elnöknek. Mint Fulbright szenátor, a sze­nátus külügyi bizottságának elnö­ke elmondotta, az így kialakult kompromisszum következtében augusztus 15. után a hadművele­tekben való részvételre csak a kongresszus jóváhagyásával ke­rülhet sor. Hozzáfűzte még: a tör­vényhozás arra számít, hogy a ha­ladékként kapott 45 napot a kor­mányzat nem használja fel a légi háború eszkalálására vagy az in­dokínai térség más területeinek bombázására. A szenátus egyúttal egyhangú szavazással olyan irányelvet fű­zött a pótköltségvetési törvényhez, amely szerint a kongresszus külön jóváhagyása nélkül az Egyesült Államok nem fizethet jóvátételt a VDK-nak. A képviselőház pedig megsza­vazta azt a javaslatot, amelynek értelmében kongresszusi felhatal­mazás nélkül Ázsiában, Európá­ban, és Afrikában nem létesíthe­tők új amerikai támaszpontok.­­ (MTI) A kambodzsai népi erők ostromgyűrűje Kompong Speu tartományi székhely körül A kambodzsai népi felszabadító fegyveres erők szombaton ostrom­gyűrűbe fogták Kompong Speu tartományi székhelyet, amely a fő­várostól, Phnom Penhtől 45 kilo­méterre fekszik nyugatra. A szom­bat hajnalban elindított támadás következtében a kormánycsapatok meghátrálásra kényszerültek, és a felszabadító erők másfél kilomé­terre megközelítették a várost. A felszabadító erők a fővárosból észak és északkelet felé vezető 5-ös és 6-os számú országúton nö­velték az ellenőrzésük alatt álló szakaszok hosszát, míg a dél felé tartó 2-es és 3-as országutak elfog­lalása után most már a közöttük húzódó területeket veszik sorra el­lenőrzésük alá. Amerikai repülőgépek, közöttük B—52-es nehézbombázók szomba­ton a Phnom Penh körüli felsza­badított területeket bombázták. (AP) Saigon akadályozza a fogolycserét A dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottságának fo­golykérdésekkel foglalkozó albi­zottságában a június 16. és 27. kö­zött megtartott négy ülésen a sai­­goni fél hibájából egy tapodtat sem haladt előbbre a polgári és katonai foglyok átadásának kér­dése. Nem sikerült dűlőre jutni az­zal kapcsolatban sem, hogy meg­hívják a lengyel és a kanadai Vö­röskereszt képviselőit, keressék fel a különféle fogolytáborokat — je­lenti a dél-vietnami Felszabadulás hírügynökség. Ami a foglyok átadását illeti, a DIFK katonai küldöttsége olyan tervet terjesztett elő, amely sze­rint 1973. június 29. és július 7. kö­zött a DIFK átadja a saigoni fél­nek az összes fogva tartott saigo­ni katonai és polgári foglyot, míg saigoni részről hasonlóképpen jár­nak el, de mindenekelőtt azt a 242 katonai és 5081 politikai foglyot adják át, akinek nevét a korábbi fogolylistákon már feltüntették. A saigoni kormányzat küldött­sége közölte, hogy olyan utasítást kapott, hogy csak 500 polgári és 33 katonai fogoly átadásához járuljon hozzá. A fogolycsere elodázása ér­dekében a saigoni küldöttség kü­lönféle vitákat kezdeményezett a csere lebonyolításával és színhe­lyeivel kapcsolatban. A külföldi Vöröskereszt-küldött­ségek meghívásának kérdésében a saigoni kormányzat olyan képte­len követelésekkel állt elő, ame­lyek révén gyakorlatilag vissza­utasította, hogy a meghívókat a június 13-i közös közlemény szel­lemében fogalmazzák meg. (VNA)

Next