Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
2 A VILÁG NÉPEINEK SZOLIDARITÁSA CHILÉVEL (Folytatás az 1. oldalról.) Allende elnök özvegye Havannában sajtóértekezletet tartott, amelyen az MTI havannai tudósítójának kérdésére válaszolva elmondotta: Az én feladatom, most az, hogy elmondjam a világnak, mi történik Chilében, leleplezzem a fasiszta junta rémtetteit. Bízom benne, hogy a földkerekségen egyre erősödő tiltakozási hullám lefogja majd a vérengzők kezét, akik a chilei nép legjobb fiait gyilkolják. Az egyik santiagói áruházban például, ahol többségében nők és gyermekek tartózkodtak, géppisztolytűzzel kaszálták le az ártatlan embereket. A világméretű tiltakozás hulláma erősödik. Moszkvában a legfelsőbb tanács nyilatkozatban tiltakozik a chilei katonai juntának a demokratákkal szemben elkövetett törvénytelen, erőszakos megtorlásai miatt. A nyilatkozat követeli Luis Corvalan haladéktalan szabadon bocsátását. A Chilei Kommunista Párt főtitkáráért nyilatkozatban emelt hangot a szovjet szakszervezetek központi tanácsa, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, az NSZEP Központi Bizottsága, a DIVSZ, a Szakszervezeti Világszövetség. Helsinkiben vasárnap véget ért a nemzetközi chilei szolidaritási konferencia. A küldöttek felszólították az ENSZ főtitkárát, vesse latba befolyását Corvalan szabadon bocsátásáért. A részvevők felhívást intéztek a világ népeihez, legyenek szolidárisak a chilei néppel, adjanak meg minden erkölcsi, politikai és anyagi támogatást a reakció elleni küzdelemhez. Javasolják egy nemzetközi törvényszék megalakítását, amelynek tagjai a chilei katonai junta bűntetteit vizsgálnák ki és ítélnék el. Az áldozatok és az ellenállási mozgalom harcosainak anyagi támogatására a dokumentum nagyszabású gyűjtési akciókat indítványoz, javasolja, hogy tiltakozó kampányok szervezésével gyorsítsák meg a junta nemzetközi elszigetelését. (MTI) PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Baloldali előretörés Franciaországban a helyhatósági választáson Vasárnap tartották meg Franciaországban a helyi törvényhatósági választások második fordulóját, hogy megválasszák azokat a járási, illetőleg városi körzeti tanácstagokat, akiknek mandátumáról a múlt vasárnapi első forduló nem hozott döntést. A második forduló megerősítette a baloldalnak már az első fordulóban is megnyilvánult előretörését. A kommunista párt, amelynek eddig 131 tanácsnoki helye volt, 213 mandátumot szerzett. Valamivel kisebb arányban növelte tanácsnoki helyeinek számát a szocialista párt (299 helyett 422), valamint ugyancsak a baloldal közös kormányprogramjával induló radikális mozgalom (57 helyett 68). Bár az egyéb baloldali pártok, köztük az ultrabaloldaliak, mandátumaiknak mintegy 10 százalékát elvesztették, a baloldal együttesen az 1958 helyből 900-at szerzett. A teljes nyereség a baloldal közös kormányprogramjának pártjaira jut. A francia baloldal még azonkívül, hogy megszilárdította korábbi pozícióit, több mint 200 új tanácsnoki mandátumot szerzett. Ezen belül a szocialista párt a korábbihoz képest 41 százalékkal, a kommunista párt pedig 61 százalékkal több tanácsnoki helyhez jutott. Az FKP olyan távoli járások egész sorában is mandátumot szerzett, amelyekben korábban sohasem volt képviselve. A baloldali pártok választási szövetsége, amely szerint a második fordulóban egyedüli közös jelöltként az első fordulóban legesélyesebbnek bizonyult baloldali kandidátust indították, ezúttal is igen jó eredményt hozott. A közös jelölt sok választókerületben több szavazatot kapott a második fordulóban, mint az elsőben a különkülön indult baloldaliak együttvéve, és megszerezte a mandátumot. Ismételt bizonyságul arra, hogy az ország népének mind nagyobb része változást akar. Georges Marchais, az FKP főtitkára nyilatkozatban fejtette ki, hogy a baloldal előretörése és ezen belül a kommunista párt sikere kedvező feltételeket teremt a baloldal közös programja győzelméért folytatott további harchoz. Fábián Ferenc Ünnepségek Kínában a népköztársaság kikiáltásának évfordulóján A Pravda a maoisták nagyhatalmi törekvéseiről Kínában hétfőn megünnepelték a népköztársaság kikiáltásának 24. évfordulóját. Az idén — akárcsak az előző két évben — elmaradt a pekingi katonai parádé és a tömegfelvonulás. A fővárosban és az ország nagyvárosaiban népünnepélyeken emlékeztek meg az évfordulóról. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet minisztertanács üdvözölte a kínai népet a KNK kikiáltásának 24. évfordulója alkalmából. A Kínai Népköztársaság elnökének és legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerveihez intézett szovjet távirat hangoztatja, hogy a szovjet nép mindig sokoldalú és széles körű támogatásban részesítette a kínai népnek az októberi szocialista forradalom hatására kibontakozott ■ felszabadító mozgalmát, a szocialista építőmunkát. „A szovjet és a kínai nép alapvető hosszú távú érdekeinek egybeeséséből kiindulva a Szovjetunió következetesen síkraszáll a Kínai Népköztársasághoz fűződő jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés helyreállításáért a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján” — hangoztatja a távirat. A szovjet lapok hétfőn első oldalukon közölték az üdvözlő távirat szövegét A Pravda A KNK 24. évfordulójára című írásában hosszan méltatja azokat az eredményeket, amelyeket a kínai nép a népköztársaság megalakulását követő években a szocialista társadalom felépítéséhez vezető úton ért el. A Pravda rámutat, hogy a világban végbemenő pozitív folyamatokkal szembeszegülő maoista vezetés saját nagyhatalmi soviniszta törekvéseiből kiindulva elvtelen szövetségre lép a legagresszívebb imperialista erőkkel, dühödten harcol a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ellen. A kínai vezetés szélsőségesen reakciós, szubjektív elvek alapján cselekszik, semmibe véve a dolgozó tömegek kívánságait, akaratát — állapítja meg a Pravda, emlékeztetve rá, hogy a KKP közelmúltbeli tizedik kongresszusát is a néptömegektől való elszigeteltség, a szigorú titkosság jellemezte. Ez a kongresszus, amely objektíve a kínai vezetésen belül folytatódó hatalmi harcról árulkodott, újabb demonstrációját jelentette a maoizmus antileninista, szocializmusellenes lényegének — írja a Pravda. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1973. október 2., kedd KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK •— néhány sorban Nixon amerikai elnök hétfőn Stanley R. Resor volt hadseregügyi minisztert nevezte ki az október 30-án Bécsben kezdődő európai kölcsönös haderőcsökkentési tárgyalásokon részt vevő amerikai delegáció vezetőjévé. A Fehér Ház szóvivőjének tájékoztatása szerint Resor nagyköveti rangban vesz részt a tárgyalásokon. (MTI) Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára vasárnap Todor Zsivkovnak, a BKP Központi Bizottsága első titkáré-ának meghívására Szófiába érkezett. (TASZSZ) Folytatja a sztrájkot a korábbi megállapodások ellenére is a legnagyobb belga kohászati üzem, a Cockerill munkásainak egy része. Az acélmű dolgozói döntöttek a sztrájk folytatása mellett és megakadályozták, hogy megindítsák a termelést az üzemrészben. (MTI) Elutazott Bécsből az a szovjet parlamenti küldöttség, amelyet Sityikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke vezetett. A delegáció tíz napot töltött Ausztriában, viszonozva a Szovjetunióban járt osztrák képviselők látogatását. (MTI) A tőkehalháborúról, az angol— izlandi halászati viszályról tárgyalt Luns, a NATO főtitkára Heath angol miniszterelnökkel. (Reuter) Lemondott a görög kormány Hétfőn lemondott az egész görög kormány. Papadopulosz államfő Markeziniszt, a Haladó Párt elnökét kérte fel az új kabinet megalakítására. Papadopulosz felkérte a lemondott kormányt, hogy vigye tovább az ügyeket október 9-ig, időt adva ezzel a kijelölt miniszterelnöknek a polgári személyekből álló új kormány megalakítására. Az 1967-es államcsíny óta most alakul először polgári kormány Görögországban, és kilátásba helyezték az általános választások megtartását is. (MTI) Megkezdődött a brit Munkáspárt 72. kongresszusa (Kiküldött tudósítónk jelenti Blackpoolból.) . A brit Munkáspárt gyakran rutinszerű, szürke tanácskozásai sorában a hétfőn megkezdődött 72. kongresszus kivételesen izgalmasnak ígérkezik. Most kell a pártnak rögzítenie a másfél éven belül esedékes választásokra szóló politikáját. Az országos végrehajtó bizottság manifesztumtervezetéből és az előzetesen benyújtott javaslatokból két probléma látszik meghatározni a kongresszus munkáját. Az egyik a párt demokratizálása, vagyis annak a helyzetnek a megváltoztatása, amelyben a párt parlamenti csoportja a kongresszusi határozatoktól függetlenül működik. A másik pedig a tőkés magántulajdonhoz való viszony, az államosítási program, amely a választási manifesztum fő kérdése. Ami az utóbbit illeti, a nagy belső kompromisszum már előreveti árnyékát: a hétfőre virradó éjszaka az országos végrehajtó bizottságban a baloldali Jack Jones, a szállítók szakszervezetének főtitkára mentette meg Wilson pártvezért az elszigetelődéstől, amikor közvetítő javaslattal áthidalta az „árnyékkormány” és a végrehajtó bizottság között kiéleződött ellentétet. Szabó L. István MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL | Szovjet—amerikai gazdasági tárgyalások Hétfőn Moszkvában megkezdődött a szovjet—amerikai kormányközi kereskedelmi vegyes bizottság harmadik ülésszaka. A szovjet delegációt Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter, az amerikai küldöttséget George Schultz pénzügyminiszter, az elnök gazdasági főtanácsadója vezeti. Az amerikai delegáció tagja Frederick Dent kereskedelemügyi miniszter is, aki előzőleg több szocialista országban, köztük hazánkban tett látogatást. A szovjet—amerikai kereskedelem volumene a tavalyi csúcstalálkozó óta ugrásszerűen megnőtt (az 1971-es 240 millió dollárról 1972- ben 720 millió dollárra), de mind a szovjet, mind az amerikai vezetés úgy ítéli meg, hogy a forgalom értéke három éven belül elérheti a két-három milliárd dollárt is. A szovjet—amerikai kereskedelemben rejlő tartalékok kiaknázása szempontjából sem közömbös azonban, hogy megszüntetik-e a szovjet exportot sújtó amerikai diszkriminációs intézkedéseket. A washingtoni törvényhozásban a szovjet—amerikai gazdasági együttműködés ellenfelei fellépnek az ellen, hogy a Szovjetunió számára is megadják az egyenlő elbánást jelentő legnagyobb kedvezmény elvét, ami különben fontos pontja a két ország kereskedelmi egyezményének is. Schultz Moszkvába érkezésekor sajtónyilatkozatában hangsúlyozta: kormánya mindent elkövet, hogy a Szovjetunió esetében is alkalmazzák a más partnerek vonatkozásában régóta érvényes legnagyobb kedvezmény elvét. Serény Péter Brandt befejezte washingtoni megbeszéléseit Brandt nyugatnémet kancellár vasárnap ötnapos egyesült államokbeli tartózkodása befejeztével — a tervezettnél egy nappal hamarabb — visszaérkezett Bonnba. Bonnba hazaérkezve a kancellár levélben tájékoztatta Pompidou francia köztársasági elnököt washingtoni tárgyalásairól. A hét végén esedékes londoni látogatásán pedig személyesen számol be az amerikai út tapasztalatairól Heath brit miniszterelnöknek. (Willy Brandt egyesült államokbeli tárgyalásairól alább közöljük washingtoni és bonni tudósítónk jelentését.) WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Fehér házi rózsák, tövisekkel... Brandt kancellár, aki az eredeti tervek szerint azért jött az Egyesült Államokba, hogy a két német állam felvétele alkalmából beszédet mondjon az ENSZ-ben, tulajdonképpen Nixon elnök kérésére érkezett Washingtonba. Nixon elnök Brandt segítségével szerette volna közelebb hozni az amerikai és a nyugat-európai államok álláspontját az új Atlanti Charta ügyében. Brandt segítségére azért volt szüksége a Fehér Háznak, mert a Közös Piac kilenc országa — köztük persze az NSZK is — olyan választ küldött a dán külügyminiszterrel az amerikai kezdeményezésre, amely egyrészt túlságosan általános, másrészt amiben konkrét, abban ellentétes a Fehér Ház elgondolásával. A Fehér Házban szombat délután lezajlott találkozón a két ország kapcsolatain túl így is főleg az új szövetségi rendszer alapvető problémáiról volt szó. A szövetségesek vonakodó, „ráérős” magatartása miatt Washington már beérné az idén egy elvi nyilatkozattal is az új Atlanti Chartáról. A most lezajlott találkozó is bizonyítja, hogy még ennek elérése is erősen kétséges. A Nixon—Brandt tanácskozáson egyetlen konkrét dologban egyeztek meg: tovább kell folytatni a konzultációt az új atlanti kapcsolatok meghatározásáról. Vagyis a várt összhang kialakítása elmaradt az amerikai és a nyugatnémet álláspont között, s ezzel még bizonytalanabbá vált Nixon tervezett európai útja. A kormányzat európai vonatkozású javaslatai ügyében erre az évre lényegében már csak egy remény maradt a Nixon-adminisztráció számára: Kissinger külügyminiszter október első felére tervezett európai útja, amelynek során az angol, a nyugatnémet és a francia külügyminiszterrel akar tárgyalni. Igaz, velük már tárgyalt a múlt héten az ENSZ-ben, s kiderült, hogy nem osztoznak Kissinger optimizmusában, az új Atlanti Chartáról szóló elvi nyilatkozat gyors formába öntésének kérdésében. A Nixon-Brandt tanácskozás záróakkordja a protokolláris fényképezés volt a rózsakertben. Utána mindkét részről megállapították, hogy az amerikai—nyugatnémet kapcsolatok jók, de a tények azt is mutatják, hogy az együttműködés és a jövő tervezése sem a két ország, sem az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei között nem tövis nélkül valók — akárcsak a Fehér Ház kertjének rózsái. Kovács István BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL_________| Az érdekellentétek megmaradtak A szövetségi kancellár a tervezettnél 24 órával korábban repült haza Washingtonból, ahol Nixonnál folytatott egyórás eszmecseréje után a kíséretében volt újságírók csak egy dologban voltak biztosak: abban, hogy az Egyesült Államok elnöke az idén már aligha látogat Nyugat-Európába. A Brandthoz személyesen is közel álló újságírók tudni vélik, hogy a kancellárt a Nixontól kapott meghívás első percétől kellemetlenül érintette az a tény, hogy az elnök tulajdonképpen magához rendelte őt, a találkozó után pedig az keltett a vendégekben fura benyomást, hogy Nixonnak még egy közös ebédre sem volt ideje, Brandtot Kissinger külügyminiszterre hagyta. Az NSZK-ban hétfőn politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy Nixon üzenetközvetítésre használta fel a kancellárt. Brandton keresztül akarta a nyugat-európaiak tudomására hozni, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonyát még korántsem érzi újjárendezésre érettnek. A Közös Piac kilenc tagállamától az Egyesült Államok vezető szerepének fenntartás nélküli elismerését követeli a Fehér Ház minden kérdésben. A kilenc érdekelt viszont legfeljebb az amerikai nukleáris ernyőt tekinti a jövőre nézve is érvényes tényezőnek. Minden más kérdésben — tehát a kelet—nyugati kapcsolatok, a nemzetközi pénzügyi rendszer, az Amerikával folytatott kereskedelem és nem utolsósorban a világpiac újra felosztása dolgában — viszont egyenrangú partnerek szeretnének lenni. Az érdekellentétek tehát fennállnak, az amerikaiak pedig nyomást akarnak gyakorolni fő szövetségeseikre. Ezért halogatja Nixon is európai útját. Brandt idő előtti hazatérésének viszont nem ez az oka, hanem a keleti politika folytatása ügyében keletkezett bonni vita. Wehner moszkvai és leningrádi kijelentései a nyugat-berlini kérdésben tanúsított merev és oktalan bonni magatartásról, arra kényszerítik a kancellárt, hogy a Moszkvából kedden visszatérő Wehnerrel azonnal találkozzék. Hajdú János