Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

2 A VILÁG NÉPEINEK SZOLIDARITÁSA CHILÉVEL (Folytatás az 1. oldalról.) Allende elnök özvegye Havan­nában sajtóértekezletet tartott, amelyen az MTI havannai tudósí­tójának kérdésére válaszolva el­mondotta: Az én feladatom, most az, hogy elmondjam a világnak, mi történik Chilében, leleplezzem a fasiszta junta rémtetteit. Bízom benne, hogy a földkerekségen egy­re erősödő tiltakozási hullám le­fogja majd a vérengzők kezét, akik a chilei nép legjobb fiait gyilkol­ják. Az egyik santiagói áruházban például, ahol többségében nők és gyermekek tartózkodtak, géppisz­­tolytűzzel kaszálták le az ártatlan embereket. A világméretű tiltakozás hullá­ma erősödik. Moszkvában a leg­felsőbb tanács nyilatkozatban til­takozik a chilei katonai juntának a demokratákkal szemben elköve­tett törvénytelen, erőszakos meg­torlásai miatt. A nyilatkozat kö­veteli Luis Corvalan haladéktalan szabadon bocsátását. A Chilei Kommunista Párt főtitkáráért nyilatkozatban emelt hangot a szovjet szakszervezetek központi tanácsa, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, az NSZEP Központi Bizottsága, a DIVSZ, a Szakszervezeti Világszö­vetség. Helsinkiben vasárnap véget ért a nemzetközi chilei szolidaritási konferencia. A küldöttek felszólí­tották az ENSZ főtitkárát, vesse latba befolyását Corvalan szaba­don bocsátásáért. A részvevők fel­hívást intéztek a világ népeihez, legyenek szolidárisak a chilei nép­pel, adjanak meg minden erköl­csi, politikai és anyagi támogatást a reakció elleni küzdelemhez. Ja­vasolják egy nemzetközi törvény­szék megalakítását, amelynek tag­jai a chilei katonai junta bűntet­teit vizsgálnák ki és ítélnék el. Az áldozatok és az ellenállási mozga­lom harcosainak anyagi támoga­tására a dokumentum nagyszabá­sú gyűjtési akciókat indítványoz, javasolja, hogy tiltakozó kampá­nyok szervezésével gyorsítsák meg a junta nemzetközi elszigetelését. (MTI) PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Baloldali előretörés Franciaországban a helyhatósági választáson Vasárnap tartották meg Fran­ciaországban a helyi törvényható­sági választások második forduló­ját, hogy megválasszák azokat a járási, illetőleg városi körzeti ta­nácstagokat, akiknek mandátu­máról a múlt vasárnapi első for­duló nem hozott döntést. A második forduló megerősítet­te a baloldalnak már az első for­dulóban is megnyilvánult előretö­rését. A kommunista párt, amely­nek eddig 131 tanácsnoki helye volt, 213 mandátumot szerzett. Valamivel kisebb arányban növel­te tanácsnoki helyeinek számát a szocialista párt (299 helyett 422), valamint ugyancsak a baloldal közös kormányprogramjával in­duló radikális mozgalom (57 he­lyett 68). Bár az egyéb baloldali pártok, köztük az ultrabaloldaliak, mandátumaiknak mintegy 10 szá­zalékát elvesztették, a baloldal együttesen az 1958 helyből 900-at szerzett. A teljes nyereség a bal­oldal közös kormányprogramjá­nak pártjaira jut. A francia baloldal még azon­kívül, hogy megszilárdította ko­rábbi pozícióit, több mint 200 új tanácsnoki mandátumot szerzett. Ezen belül a szocialista párt a ko­rábbihoz képest 41 százalékkal, a kommunista párt pedig 61 száza­lékkal több tanácsnoki helyhez jutott. Az FKP olyan távoli járá­sok egész sorában is mandátumot szerzett, amelyekben korábban sohasem volt képviselve. A baloldali pártok választási szövetsége, amely szerint a máso­dik fordulóban egyedüli közös je­löltként az első fordulóban leg­esélyesebbnek bizonyult baloldali kandidátust indították, ezúttal is igen jó eredményt hozott. A közös jelölt sok választókerületben több szavazatot kapott a második for­dulóban, mint az elsőben a külön­­külön indult baloldaliak együttvé­ve, és megszerezte a mandátumot. Ismételt bizonyságul arra, hogy az ország népének mind nagyobb része változást akar. Georges Marchais, az FKP fő­titkára nyilatkozatban fejtette ki, hogy a baloldal előretörése és ezen belül a kommunista párt si­kere kedvező feltételeket teremt a baloldal közös programja győ­zelméért folytatott további harc­hoz. Fábián Ferenc Ünnepségek Kínában a népköztársaság kikiáltásának évfordulóján A Pravda a maoisták nagyhatalmi törekvéseiről Kínában hétfőn megünnepel­ték a népköztársaság kikiáltásá­nak 24. évfordulóját. Az idén — akárcsak az előző két évben — elmaradt a pekingi katonai pa­rádé és a tömegfelvonulás. A fő­városban és az ország nagyváro­saiban népünnepélyeken emlékez­tek meg az évfordulóról. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége és a szovjet minisztertanács üdvözölte a kí­nai népet a KNK kikiáltásának 24. évfordulója alkalmából. A Kínai Népköztársaság elnökének és legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerveihez intézett szovjet távirat hangoztatja, hogy a szovjet nép mindig sokoldalú és széles körű támogatásban ré­szesítette a kínai népnek az ok­tóberi szocialista forradalom ha­tására kibontakozott ■ felszabadító mozgalmát, a szocialista építő­munkát. „A szovjet és a kínai nép alap­vető hosszú távú érdekeinek egy­beeséséből kiindulva a Szovjet­unió következetesen síkraszáll a Kínai Népköztársasághoz fűződő jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés helyreállításáért a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avat­kozás elveinek tiszteletben tartá­sa alapján” — hangoztatja a táv­irat. A szovjet lapok hétfőn első ol­dalukon közölték az üdvözlő táv­irat szövegét A Pravda A KNK 24. évfordulójára című írásában hosszan méltatja azokat az ered­ményeket, amelyeket a kínai nép a népköztársaság megalakulását követő években a szocialista tár­sadalom felépítéséhez vezető úton ért el. A Pravda rámutat, hogy a vi­lágban végbemenő pozitív folya­matokkal szembeszegülő maoista vezetés saját nagyhatalmi sovi­niszta törekvéseiből kiindulva elvtelen szövetségre lép a leg­­agresszívebb imperialista erők­kel, dühödten harcol a szocialis­ta országok, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom el­len. A kínai vezetés szélsőségesen reakciós, szubjektív elvek alapján cselekszik, semmibe véve a dol­gozó tömegek kívánságait, akara­tát — állapítja meg a Pravda, emlékeztetve rá, hogy a KKP kö­zelmúltbeli tizedik kongresszusát is a néptömegektől való elszige­teltség, a szigorú titkosság jelle­mezte. Ez a kongresszus, amely­ objektíve a kínai vezetésen belül folytatódó hatalmi harcról árul­kodott, újabb demonstrációját jelentette a maoizmus antileni­­nista, szocializmusellenes lénye­gének — írja a Pravda. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1973. október 2., kedd KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK •— néhány sorban Nixon amerikai elnök hétfőn Stanley R. Resor volt hadsereg­ügyi minisztert nevezte ki az ok­tóber 30-án Bécsben kezdődő európai kölcsönös haderőcsökken­tési tárgyalásokon részt vevő ame­rikai delegáció vezetőjévé. A Fe­hér Ház szóvivőjének tájékoztatá­sa szerint Resor nagyköveti rang­ban vesz részt a tárgyalásokon. (MTI) Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára va­sárnap Todor Zsivkovnak, a BKP Központi Bizottsága első titkáré-á­nak meghívására Szófiába érke­zett. (TASZSZ) Folytatja a sztrájkot a korábbi megállapodások ellenére is a legnagyobb belga kohászati üzem, a Cockerill munkásai­nak egy része. Az acélmű dol­gozói döntöttek a sztrájk folyta­tása mellett és megakadályozták, hogy megindítsák a termelést az üzemrészben. (MTI) Elutazott Bécsből az a szovjet parlamenti küldöttség, amelyet Sityikov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsá­nak elnöke vezetett. A delegáció tíz napot töltött Ausztriában, vi­szonozva a Szovjetunióban járt osztrák képviselők látogatását. (MTI) A tőkehalháborúról, az angol— izlandi halászati viszályról tár­gyalt Luns, a NATO főtitkára Heath angol miniszterelnökkel. (Reuter) Lemondott a görög kormány Hétfőn lemondott az egész gö­rög kormány. Papadopulosz ál­lamfő Markeziniszt, a Haladó Párt elnökét kérte fel az új kabinet megalakítására. Papadopulosz felkérte a lemon­dott kormányt, hogy vigye tovább az ügyeket október 9-ig, időt ad­va ezzel a kijelölt miniszterelnök­nek a polgári személyekből álló új kormány megalakítására. Az 1967-es államcsíny óta most alakul először polgári kormány Görögországban, és kilátásba he­lyezték az általános választások megtartását is. (MTI) Megkezdődött a brit Munkáspárt 72. kongresszusa (Kiküldött tudósítónk jelenti Blackpoolból.) . A brit Munkáspárt gyakran ru­tinszerű, szürke tanácskozásai so­rában a hétfőn megkezdődött 72. kongresszus kivételesen izgalmas­nak ígérkezik. Most kell a párt­nak rögzítenie a másfél éven be­lül esedékes választásokra szóló politikáját. Az országos végrehajtó bizott­ság manifesztumtervezetéből és az előzetesen benyújtott javasla­tokból két probléma látszik meg­határozni a kongresszus munká­ját. Az egyik a párt demokrati­zálása, vagyis annak a helyzet­nek a megváltoztatása, amelyben a párt parlamenti csoportja a kongresszusi határozatoktól füg­getlenül működik. A másik pedig a tőkés magántulajdonhoz való viszony, az államosítási program, amely a választási manifesztum fő kérdése. Ami az utóbbit illeti, a nagy belső kompromisszum már előre­veti árnyékát: a hétfőre virradó éjszaka az országos végrehajtó bizottságban a baloldali Jack Jo­nes, a szállítók szakszervezetének főtitkára mentette meg Wilson pártvezért az elszigetelődéstől, amikor közvetítő javaslattal át­hidalta az „árnyékkormány” és a végrehajtó bizottság között kiéle­ződött ellentétet. Szabó L. István ­ MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL | Szovjet—amerikai gazdasági tárgyalások Hétfőn Moszkvában megkezdő­dött a szovjet—amerikai kormány­közi kereskedelmi vegyes bizott­ság harmadik ülésszaka. A szov­jet delegációt Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter, az amerikai küldöttséget George Schultz pénzügyminiszter, az el­nök gazdasági főtanácsadója ve­zeti. Az amerikai delegáció­ tagja Frederick Dent kereskedelemügyi miniszter is, aki előzőleg több szo­cialista országban, köztük hazánk­ban tett látogatást. A szovjet—amerikai kereskede­lem volumene a tavalyi csúcstalál­kozó óta ugrásszerűen megnőtt (az 1971-es 240 millió dollárról 1972- ben 720 millió dollárra), de mind a szovjet, mind az amerikai veze­tés úgy ítéli meg, hogy a forgalom értéke három éven belül elérheti a két-három milliárd dollárt is. A szovjet—amerikai kereskedelem­ben rejlő tartalékok kiaknázása szempontjából sem közömbös azonban, hogy megszüntetik-e a szovjet exportot sújtó amerikai diszkriminációs intézkedéseket. A washingtoni törvényhozásban a szovjet—amerikai gazdasági együttműködés ellenfelei fellép­nek az ellen, hogy a Szovjetunió számára is megadják az egyenlő elbánást jelentő legnagyobb ked­vezmény elvét, ami különben fon­tos pontja a két ország kereskedel­mi egyezményének is. Schultz Moszkvába érkezésekor sajtónyi­latkozatában hangsúlyozta: kor­mánya mindent elkövet, hogy a Szovjetunió esetében is alkalmaz­zák a más partnerek vonatkozásá­ban régóta érvényes legnagyobb kedvezmény elvét. Serény Péter Brandt befejezte washingtoni megbeszéléseit Brandt nyugatnémet kancellár vasárnap ötnapos egyesült álla­mokbeli tartózkodása befejeztével — a tervezettnél egy nappal ha­marabb — visszaérkezett Bonnba. Bonnba hazaérkezve a kancel­lár levélben tájékoztatta Pompi­­dou francia köztársasági elnököt washingtoni tárgyalásairól. A hét végén esedékes londoni látogatá­sán pedig személyesen számol be az amerikai út tapasztalatairól Heath brit miniszterelnöknek. (Willy Brandt egyesült államok­beli tárgyalásairól alább közöljük washingtoni és bonni tudósítónk jelentését.) ­ WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Fehér házi rózsák, tövisekkel... Brandt kancellár, aki az ere­deti tervek szerint azért jött az Egyesült Államokba, hogy a két német állam felvétele alkalmából beszédet mondjon az ENSZ-ben, tulajdonképpen Nixon elnök ké­résére érkezett Washingtonba. Nixon elnök Brandt segítségével szerette volna közelebb hozni az amerikai és a nyugat-európai ál­lamok álláspontját az új Atlanti Charta ügyében. Brandt segítségé­re azért volt szüksége a Fehér Háznak, mert a Közös Piac kilenc országa — köztük persze az NSZK is — olyan választ küldött a dán külügyminiszterrel az amerikai kezdeményezésre, amely egyrészt túlságosan általános, másrészt amiben konkrét, abban ellentétes a Fehér Ház elgondolásával. A Fehér Házban szombat dél­után lezajlott találkozón a két or­szág kapcsolatain túl így is főleg az új szövetségi rendszer alapve­tő problémáiról volt szó. A szö­vetségesek vonakodó, „ráérős” magatartása miatt Washington már beérné az idén egy elvi nyi­latkozattal is az új Atlanti Char­táról. A most lezajlott találkozó is bizonyítja, hogy még ennek el­érése is erősen kétséges. A Nixon—Brandt tanácskozá­son egyetlen konkrét dologban egyeztek meg: tovább kell foly­tatni a konzultációt az új atlanti kapcsolatok meghatározásáról. Vagyis a várt összhang kialakítá­sa elmaradt az amerikai és a nyu­gatnémet álláspont között, s ezzel még bizonytalanabbá vált Nixon tervezett európai útja. A kormányzat európai vonatko­zású javaslatai ügyében erre az évre lényegében már csak egy re­mény maradt a Nixon-adminiszt­­ráció számára: Kissinger külügy­miniszter október első felére ter­vezett európai útja, amelynek so­rán az angol, a nyugatnémet és a francia külügyminiszterrel akar tárgyalni. Igaz, velük már tár­gyalt a múlt héten az ENSZ-ben, s kiderült, hogy nem osztoznak Kissinger optimizmusában, az új Atlanti Chartáról szóló elvi nyi­latkozat gyors formába öntésének kérdésében. A Nixon-Brandt tanácskozás záróakkordja a protokolláris fény­képezés volt a rózsakertben. Utá­na mindkét részről megállapítot­ták, hogy az amerikai—nyugatné­met kapcsolatok jók, de a tények azt is mutatják, hogy az együtt­működés és a jövő tervezése sem a két ország, sem az Egyesült Ál­lamok és nyugat-európai szövet­ségesei között nem tövis nélkül valók — akárcsak a Fehér Ház kertjének rózsái. Kovács István ­ BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL_________| Az érdekellentétek megmaradtak A szövetségi kancellár a terve­zettnél 24 órával korábban repült haza Washingtonból, ahol Nixon­­nál folytatott egyórás eszmecse­réje után a kíséretében volt új­ságírók csak egy dologban voltak biztosak: abban, hogy az Egye­sült Államok elnöke az idén már aligha látogat Nyugat-Európába. A Brandthoz személyesen is közel álló újságírók tudni vélik, hogy a kancellárt a Nixontól ka­pott meghívás első percétől kelle­metlenül érintette az a tény, hogy az elnök tulajdonképpen magához rendelte őt, a találkozó után pe­dig az keltett a vendégekben fura benyomást, hogy Nixonnak még egy közös ebédre sem volt ideje, Brandtot Kissinger külügy­miniszterre hagyta. Az NSZK-ban hétfőn politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy Nixon üzenetközvetítés­re használta fel a kancellárt. Brandton keresztül akarta a nyu­gat-európaiak tudomására hozni, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonyát még korántsem érzi újjárendezésre érettnek. A Közös Piac kilenc tagállamától az Egyesült Államok vezető szerepének fenntartás nél­küli elismerését követeli a Fehér Ház minden kérdésben. A kilenc érdekelt viszont legfeljebb az amerikai nukleáris ernyőt tekinti a jövőre nézve is érvényes té­nyezőnek. Minden más kérdésben — tehát a kelet—nyugati kapcso­latok, a nemzetközi pénzügyi rendszer, az Amerikával folyta­tott kereskedelem és nem utolsó­sorban a világpiac újra felosztása dolgában — viszont egyenrangú partnerek szeretnének lenni. Az érdekellentétek tehát fenn­állnak, az amerikaiak pedig nyo­mást akarnak gyakorolni fő szö­vetségeseikre. Ezért halogatja Ni­xon is európai útját. Brandt idő előtti hazatérésének viszont nem ez az oka, hanem a keleti politika folytatása ügyében keletkezett bonni vita. Wehner moszkvai és leningrádi kijelenté­sei a nyugat-berlini kérdésben ta­núsított merev és oktalan bonni magatartásról, arra kényszerítik a kancellárt, hogy a Moszkvából kedden visszatérő Wehnerrel­­ azonnal találkozzék. Hajdú János

Next