Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

. NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET Lehet, hogy a hiba az ön kéményében van? A régi vaskályha helyére olajkályhát veszünk. Szétbontatjuk a kiégett cserép­kályhát, ha a Gázművek és az IKV is úgy akarja , konvektor kerül a helyé­re. Nagy összegeket költünk a fűtés kor­szerűsítésére, s mindez már azt a látsza­tot kelti, hogy ha kifizettük a készülé­ket és költségeit, végigidegeskedtük a szerelést, igazán nincs más dolgunk, mint elfordítani egy kart, megnyomni egy gombot. A modern, hőfokszabályozóval, égés­biztosítóval ellátott konvektornál a gáz­fűtés semmilyen problémát nem okoz. Az automatikus hőfokszabályozó a beál­lított értéken tartja a szoba hőmérsék­letét, a készülék mindig annyit fűt csak, amennyi éppen szükséges, ezzel a gaz­daságos működés feltételei is biztosítot­tak. Ha pedig az égéstermék az ablak alatti nyíláson távozik a szabadba (ún. parapetkonvektor), akkor igazán semmi gondunk nincs, hiszen a működést a ké­mény huzatviszonyai sem befolyásolják. Egy tévhitet szeretnénk eloszlatni. Az a meleg füstgáz, ami a parapetkonvek­­torokból — érzékelhetően — kiáramlik — nem jelent semmiféle hatásfokbeli veszteséget. Hasonló hőmérsékletű a ké­ménybe kötött készülékeknél kiáram­ló füstgáz hőmérséklete is, csakhogy itt nem tudjuk érzékelni a füstgáz hőfokát, ezért nem sajnáljuk a tőlünk elillanó meleget A kéménybe kötött fűtőkészülékeknél azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A jó hatásfokú és biztonságos fűtés zá­loga a megfelelő minőségű (jó állapot­ban levő!) és megfelelő huzatú kémény. A korszerű fűtési mód és a régi fűtési eszköz összeházasítása nem a legszeren­csésebb. Ez legelőször a Héra gázégős cserépkályháknál derült ki. Két-három évi használat után kátrányszerű fekete foltok jelentek meg a gázfűtésű cserép­kályha kéményének falán. A jelenség nemcsak esztétikai természetű: a foltok megjelenése csak jelzi a kéményben megindult folyamatot; a füstgázból ki­csapódó — kén- és széndioxidot tartal­mazó — víz (enyhe sav), a téglák kö­zötti habarcsot, a kémény téglaanyagát oldja, végül a kémény teljesen tönkre­megy. A cserépkályha-gázégő okozta ké­ménykárokat a helytelen használat még inkább fokozta. Elterjedt az a gyakor­lat, hogy ősszel bekapcsolják a gázégőt (takarékra), s azután csak tavasszal kapcsolják ki. A kiáramló alacsony hő­mérsékletű füstgáz pedig folyamatosan kicsapódik a kéményben. Ez a lehető legkárosabb fűtési eljárás — és látszóla­gos takarékossága ellenére — a legdrá­gább is. A gázfűtésű cserépkályhák he­lyes használata ugyanaz, mint a hagyo­mányos fűtésű kályháké. Fel kell fűteni (a legnagyobb lánggal) a cserépkályhát, s azután pedig lezárni. Így használható ki a legjobban a cserépkályha sajátossá­ga: a hőtároló képesség. A korszerű fűtési eszközök közül ta­lán az olaj­kályha a legelterjedtebb. A választék teljesítménycsoportonként és típusonként is nagy. Ez a kétségtelen választékbőség — önmagában — nem oldja meg az olajfűtésre áttérni szándé­kozók gondjait. A kapható típusok egy része 80 százalék körüli hatásfokú. El­hanyagolva a formatervezésben és a ki­vitelben, egyes szerkezeti megoldásokban mutatkozó különbséget, azt mondhat­juk, hogy a forgalomban levő készülé­kek mind jók. Mégis nagyon sok a pa­nasz az olajkályhákra. Nem égnek ren­desen, nem fűtenek kielégítően, kormoz­nak stb. Az okokat keresve mindenki legelő­ször is a készülékre gyanakszik. Ha import-olajkályháról van szó, azonnal önmagát okolja, miért azt vette, miért nem a hazait vásárolta. És ugyanez for­dítva: mégiscsak jobbak a külföldi kályhák, hiszen ismerősénél milyen „prímán” működik például az Alfa-Pé­­ter. Arra kevesen gondolnak, hogy a hiba talán nem is a készülékben, hanem a kéményben van. Minden olajkályha ke­zelési utasítása felhívja a figyelmet ar­ra, hogy az olajfűtéshez a hagyományos tüzelőanyagokkal történő fűtéshez ké­pest nagyobb huzatú kémény szükséges. Az, hogy egy kémény például kokszbri­­kettfűtésű vaskályhával kielégítően működött, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanez a kémény olajkályhához is megfelelő. Ritkábban ugyan, de gon­dot okoz a túlságosan nagy kéményhu­zat, ez azonban az újabb készülékekbe beépített huzatkorlátozóval csökkenthe­tő, de kaphatók olyan kiegészítő, a füst­­csőcsonkhoz csatlakoztatható huzatkor­látozók, amelyekkel a régebbi olajkály­hák is korszerűsíthetők. Kormozást vagy nem kielégítő fűtést okozhat a rosszul megválasztott teljesít­ményű kályha is. Ha a teljesítmény túl­ságosan kicsi a befűthető légtérhez, ak­kor állandóan magas fokozaton kell használni a kályhát, ezért hamar tönk­remegy, ha pedig túlméretezzük a „tel­jesítményt”, akkor állandóan alacsony, 2—3-as fokozaton kell használnunk a kályhát, ez pedig koromképződéssel, rosszabb hatásfokú üzemeltetéssel jár. A megfelelő teljesítményű kályha kivá­lasztása mégsem ördöngösség. A készülékek használati utasítása fel­tüntet egy bizonyos tól-ig légköbméter­értéket (például 85—130 köbméter), ami­re a kályhát ajánlják. Rossz fekvésű, fűtetlen falakkal körülvett, kedvezőtlen tájolású (északi) és széles falfelületek esetén a minimálisan megadott értéket kell számításba vennünk. Nagyobbrészt fűtött helyiségekkel körülvett falfelüle­teknél pedig a maximális értékkel szá­molhatunk. Olyan helyen, ahol napközben nincse­nek otthon, csak estére fűtenek be, el­terjedt módszer, hogy a begyújtás után azonnal maximális fokozatra kapcsol­ják a kályhát, hogy mielőbb meleg le­gyen. Ez az üzemeltetés ellentétes az olajkályha működési elvével, amely az elpárologtatott fűtőolaj elégetésén alap­szik. Ha túlságosan nagy mennyiségű olaj áramlik be a még viszonylag hideg égőtérbe, akkor az nem ég el tökélete­sen, nagymértékű a koromképződés. A helyes módszer: begyújtás után várni kell 10—15 percet, amíg a kályha felmelegszik, s csak ezután lehet maga­sabb fokozatra kapcsolni. Némi túlzással azonban azt mondhat­nék, hogy a legtöbb fűtési probléma tu­lajdonképpen kéményprobléma. Igen gyakran előfordul, hogy a hiba nem a készülékben, hanem a kéményben van. Egy korszerű fűtőkészülék ára hozzá­vetőlegesen 3000 forint, a kéményvizs­gálat megrendelhető a helyileg illeté­kes kéményseprő vállalatnál. Érdemes fontolóra venni a dolgot. A szakember által elvégzett vizsgálat díja 30 forint. Ez még mindig csak egy százaléka ké­szülékünk árának. JÁNOS GÁBOR VADVIRÁGOKBÓL SZOBANÖVÉNYEK A nálunk vadon található növények közül több kedves virágú, szép lomboza­tú évelő növény cserépben is nevelhető. Ilyen egyebek között a közismert ibolya, a kék virágú téli zöld, a felfüggesztve hosszan lecsüngő hajtásain egyszerű zöld vagy ezüstösen foltos leveleket fej­lesztő árvacsalán, az apró, de sűrű le­­vélzetű és ugyancsak csüngő hajtású repkény, az örökzöld varjúhájak közül pedig az apró termetűek. Érdemes felfigyelni rájuk, mert a már meglevő szobanö­vény-állományunkat bővíthetjük, és még változatosabbá te­hetjük velük, ezenkívül különösen érté­kes, mással nem is helyettesíthető díszei lehetnek azoknak a rendszerint növény­dísz nélkül maradó hűvös helyiségeknek — előtérnek, lépcsőháznak, verandának —, amelyekben ugyan télen át sem csök­ken fagypont alá a hőmérséklet, de fű­­tetlenek és általában nem is kapnak elég fényt. Még az őszi időszakban, amikor már elnyíltak vagy majd kora tavasszal, mi­előtt virágot bontanak, emeljünk ki és vigyünk haza belőlük egy-egy dúsan gyökeres tövet, esetleg már legyökerese­dett hajtásrészt. A túl hosszúra nyúlt gyökereket csípjük vissza arasznyira és ültessük be jó minőségű, porhanyós, enyhén nyirkos kerti földbe, akkora cse­répbe, amiben a gyökérzet jól elhelyez­hető, de a növény föld feletti részéhez képest nem aránytalanul nagy. Beültetés után alaposan öntözzük be. Egy-két hé­tig, amíg begyökeresednek, óvjuk a köz­vetlen napsütéstől és a huzattól, ami ká­rosan fokozná a párologtatásukat. Ez­után elhelyezhetők a begyűjtésük helyé­hez hasonló fényellátottságú helyre. A továbbiakban csak arra kell ügyelnünk, hogy ne száradjanak ki tartósan és ne fagyjon át a földjük, mert a cserépben levő föld nem képes megvédeni a gyö­kérzetet a túlhűléstől. Nyáron eseten­kénti tápoldatozással serkenthetjük a fejlődésüket. Az esetleg elszáradó része­ket rendszeresen szedjük le róluk, és ha már kinőtték a cserepüket, ültessük át nagyobbá, vagy osszák szét a tövüket, hogy elférjenek kisebb cserépben. K. L. A dús gyökerű ibolyatöveket egyenként érdemes cserépbe ültetni. SZOKNYA-BLÚZOK Igaz, hogy télre célszerűbb a hosz­­szúnadrág, mint a szoknya, mégis so­kan vannak, akik alakjuk, egyénisé­gük miatt, vagy ép­pen a változatosság kedvéért, szívesen viselnek szoknyát télen is. Ezt a négy szok­nya-blúz összeállí­tást szinte minden­kinek javasolhat­juk: fiataloknak és érettebb bordák­nak, vékonyaknak és teltkarcsúaknak. Változatos, könnyen tisztán tartható mindennapi öltözet. A rajzos alapötlete­ket ki-ki egyénisége szerint alkalmaz­hatja. Akinek pél­dául jobban illik a hosszúnadrág, visel­je a blúzt nadrág­gal; akinek alakjára előnyösebb a kívülkötős blúz, az viselje így, esetleg övvel. Rajzainkon: 1. Egyszínű lemberdzsek-blúz zvídszoknyával. 2. A kockás blúzt kétféle módon viselhetjük: saját anyagából szabott megkötött sállal, vagy a körbe gombolt fehér pikegallérral. 3. Hagyományosan szabott ingblúz és öt részből szabott csípőrészes szoknya. A cipzárt a szoknya hátközepén levő varrásvonalban helyez­zük el. 4. Tűzéssel díszített jersey ingblúz, ferde szálból szabott, oldalt gombol­ódó kockás szövetszoknyával. SOLTÉSZ NAGY ANNA MEGMÉRETTÜNK Plr ÉS NEHÉZNEK HI TALÁLTATTUNK... Fogyókúra — de hogyan ? A Megmérettünk és nehéznek találtat­tunk című rádió- és televíziósorozat el­ső adásait követően számos levelet kap­tunk, melyek jelzik a téma időszerűsé­gét, azt, hogy széles körben égető prob­léma az elhízás. Egyúttal jelzik azt is, hogy sok emberben megvan a szándék testsúlyának normalizálására, de a „ho­gyan ?”-nal nincs tisztában, ezért tő­lünk kér tanácsot. Többen — köztük Szatmári Sándorné és Keresztesi Béláné Budapestről, Ta­kács Norbertné Debrecenből — elsősor­ban konkrét utasításokat, jól bevált ét­rendet várnak tervezett fogyókúrá­juk sikeréhez. A második adást figyel­mesen nézők-hallgatók bizonyára megér­tik, hogy az egyének táplálékigénye között olyanok a különbségek, hogy mindenki számára egyformán megfelelő fogyókú­rás étrend nincs. Ugyanis, ha például egy átlagos fogyókúrás diétát 1200 kaló­riatartalommal állítunk össze, akkor az egyik ember esetleg alig fogy vagy ép­pen hízik, míg a másik rohamosan ve­szít súlyából és legyengül. Másrészt, is­mervén az ízlések, a szokások, az élet­módok, valamint az étkezési, beszerzési és anyagi stb. lehetőségek különbözősé­gét, még a legkörültekintőbben meg­szerkesztett étrendet is csupán a fogyó­kúrázók töredéke tudná megtartani. Mi tehát csak megfelelő alapismereteket, általános szempontokat nyújthatunk. Meghatározhatjuk, például, hogy mek­kora az egyéni kalóriaigény, mely éte­lekből mennyit kell vagy lehet elfo­gyasztani, körülbelül milyen mérvű ka­lóriacsökkentés szükséges egy sikeres fo­gyókúrához stb. Később foglalkozunk a tápanyagokkal, az egyes élelmiszerek tápanyagtartalmával, a modern konyha­­technikával, melyek segítségével kis erőfeszítéssel az eddigiektől eltérő, de nem kevésbé ízletes, változatos, bioló­giailag értékes, bár kalóriaszegény éte­leket készíthetünk. Ezen ismeretek bir­tokában — lehetőleg orvosi felügyelettel — ki-ki összeállíthatja a számára és le­hetőségeinek legmegfelelőbb étrendet, amellyel testsúlyát normalizálni és sok­féle betegség felléptét megelőzni képes lesz. Mások (Miklós Józsefné, Budapest és Simonics Istvánné, Nagykanizsa) aggo­dalmukat fejezik ki amiatt, hogy az Amolett keksz fogyasztása ellenére si­kertelen maradt fogyókúrájuk. Szüksé­gesnek érezzük ezért erőteljesen hang­súlyozni, hogy mindazok, akik kizárólag az Amolett-készítményektől várják test­súlyuk normalizálódását, mélységesen tévednek. A fogyókúra sikere — mint azt két héttel ezelőtti számunkban és tv-adásainkban is kifejtettük — a testre szabott, korszerűen összeállított, kalória­szegény étrendben rejlik. Ily módon azok, akik ezen étrend helyett fogyasz­tanak emolett kekszet vagy ostyát, a teljes éhezéshez közeli állapotba kerül­hetnek, ennek minden következményé­vel. Akik pedig korábban megszokott, kalóriadús étrendjük mellé fogyasztják az Amolettet, teljesen felesleges dolgot művelnek. Akkor hát mire lehet jó az Amolett és mi a helyes használati módja? Az, hogy a lényegesen kevesebb kalóriát tartalmazó és a gyomrot esetenként ke­vésbé töltő fogyókúrás étrendet kiegé­szítheti a korábban megszokott kenyér, illetve lisztes készítmények helyett, fenti ételekhez fogyasztható, étkezésenként 2— 3 szem mennyiségben, tehát lehetőleg sohasem önmagában. Ezen belül tízórai­ra, uzsonnára vagy vacsorára lehet fo­gyasztani 2—2 kekszet vagy ostyát 1 sze­let sonkával vagy párizsival, 1 pohár szaharinos teával vagy diétás jaffa­szörppel, illetve 2 deci aludttejjel, jog­hurttal vagy kefirrel. De tejhez, sajt­hoz, túróhoz, lágy tojáshoz, teflonban sült húshoz stb. is fogyasztható. Komoly fogyókúránál kenyérmentes étrendhez napi 6—10 szem, enyhébb fogyókúránál 1—2 étkezéshez (lehetőleg vacsorához) 3— 4 szem Amolett-készítmény fogyasz­tása javasolható. Az ostyából 1—2 szem — például vendégségben vagy tv-nézés közben — üresen is fogyasztható, de le­hetőleg szódavíz vagy tea kortyolgatása közben. Lényeges, hogy mindig elegendő (1—2 deci) cukormentes folyadékot igyunk az Amolett-készítmények után, hogy gyomortöltő hatásukkal elősegít­hessék a jóllakottság érzetét. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a legkisebb mellékhatás — fokozott bél­mozgás vagy szorulás, puffadás, hányin­ger stb. — esetén azonnal hagyjuk abba ezen készítmények fogyasztását, illetve kérjük ki orvosunk tanácsát. DR. FÖVÉNY­ JÓZSEF

Next