Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
. NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET Lehet, hogy a hiba az ön kéményében van? A régi vaskályha helyére olajkályhát veszünk. Szétbontatjuk a kiégett cserépkályhát, ha a Gázművek és az IKV is úgy akarja , konvektor kerül a helyére. Nagy összegeket költünk a fűtés korszerűsítésére, s mindez már azt a látszatot kelti, hogy ha kifizettük a készüléket és költségeit, végigidegeskedtük a szerelést, igazán nincs más dolgunk, mint elfordítani egy kart, megnyomni egy gombot. A modern, hőfokszabályozóval, égésbiztosítóval ellátott konvektornál a gázfűtés semmilyen problémát nem okoz. Az automatikus hőfokszabályozó a beállított értéken tartja a szoba hőmérsékletét, a készülék mindig annyit fűt csak, amennyi éppen szükséges, ezzel a gazdaságos működés feltételei is biztosítottak. Ha pedig az égéstermék az ablak alatti nyíláson távozik a szabadba (ún. parapetkonvektor), akkor igazán semmi gondunk nincs, hiszen a működést a kémény huzatviszonyai sem befolyásolják. Egy tévhitet szeretnénk eloszlatni. Az a meleg füstgáz, ami a parapetkonvektorokból — érzékelhetően — kiáramlik — nem jelent semmiféle hatásfokbeli veszteséget. Hasonló hőmérsékletű a kéménybe kötött készülékeknél kiáramló füstgáz hőmérséklete is, csakhogy itt nem tudjuk érzékelni a füstgáz hőfokát, ezért nem sajnáljuk a tőlünk elillanó meleget A kéménybe kötött fűtőkészülékeknél azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A jó hatásfokú és biztonságos fűtés záloga a megfelelő minőségű (jó állapotban levő!) és megfelelő huzatú kémény. A korszerű fűtési mód és a régi fűtési eszköz összeházasítása nem a legszerencsésebb. Ez legelőször a Héra gázégős cserépkályháknál derült ki. Két-három évi használat után kátrányszerű fekete foltok jelentek meg a gázfűtésű cserépkályha kéményének falán. A jelenség nemcsak esztétikai természetű: a foltok megjelenése csak jelzi a kéményben megindult folyamatot; a füstgázból kicsapódó — kén- és széndioxidot tartalmazó — víz (enyhe sav), a téglák közötti habarcsot, a kémény téglaanyagát oldja, végül a kémény teljesen tönkremegy. A cserépkályha-gázégő okozta kéménykárokat a helytelen használat még inkább fokozta. Elterjedt az a gyakorlat, hogy ősszel bekapcsolják a gázégőt (takarékra), s azután csak tavasszal kapcsolják ki. A kiáramló alacsony hőmérsékletű füstgáz pedig folyamatosan kicsapódik a kéményben. Ez a lehető legkárosabb fűtési eljárás — és látszólagos takarékossága ellenére — a legdrágább is. A gázfűtésű cserépkályhák helyes használata ugyanaz, mint a hagyományos fűtésű kályháké. Fel kell fűteni (a legnagyobb lánggal) a cserépkályhát, s azután pedig lezárni. Így használható ki a legjobban a cserépkályha sajátossága: a hőtároló képesség. A korszerű fűtési eszközök közül talán az olajkályha a legelterjedtebb. A választék teljesítménycsoportonként és típusonként is nagy. Ez a kétségtelen választékbőség — önmagában — nem oldja meg az olajfűtésre áttérni szándékozók gondjait. A kapható típusok egy része 80 százalék körüli hatásfokú. Elhanyagolva a formatervezésben és a kivitelben, egyes szerkezeti megoldásokban mutatkozó különbséget, azt mondhatjuk, hogy a forgalomban levő készülékek mind jók. Mégis nagyon sok a panasz az olajkályhákra. Nem égnek rendesen, nem fűtenek kielégítően, kormoznak stb. Az okokat keresve mindenki legelőször is a készülékre gyanakszik. Ha import-olajkályháról van szó, azonnal önmagát okolja, miért azt vette, miért nem a hazait vásárolta. És ugyanez fordítva: mégiscsak jobbak a külföldi kályhák, hiszen ismerősénél milyen „prímán” működik például az Alfa-Péter. Arra kevesen gondolnak, hogy a hiba talán nem is a készülékben, hanem a kéményben van. Minden olajkályha kezelési utasítása felhívja a figyelmet arra, hogy az olajfűtéshez a hagyományos tüzelőanyagokkal történő fűtéshez képest nagyobb huzatú kémény szükséges. Az, hogy egy kémény például kokszbrikettfűtésű vaskályhával kielégítően működött, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanez a kémény olajkályhához is megfelelő. Ritkábban ugyan, de gondot okoz a túlságosan nagy kéményhuzat, ez azonban az újabb készülékekbe beépített huzatkorlátozóval csökkenthető, de kaphatók olyan kiegészítő, a füstcsőcsonkhoz csatlakoztatható huzatkorlátozók, amelyekkel a régebbi olajkályhák is korszerűsíthetők. Kormozást vagy nem kielégítő fűtést okozhat a rosszul megválasztott teljesítményű kályha is. Ha a teljesítmény túlságosan kicsi a befűthető légtérhez, akkor állandóan magas fokozaton kell használni a kályhát, ezért hamar tönkremegy, ha pedig túlméretezzük a „teljesítményt”, akkor állandóan alacsony, 2—3-as fokozaton kell használnunk a kályhát, ez pedig koromképződéssel, rosszabb hatásfokú üzemeltetéssel jár. A megfelelő teljesítményű kályha kiválasztása mégsem ördöngösség. A készülékek használati utasítása feltüntet egy bizonyos tól-ig légköbméterértéket (például 85—130 köbméter), amire a kályhát ajánlják. Rossz fekvésű, fűtetlen falakkal körülvett, kedvezőtlen tájolású (északi) és széles falfelületek esetén a minimálisan megadott értéket kell számításba vennünk. Nagyobbrészt fűtött helyiségekkel körülvett falfelületeknél pedig a maximális értékkel számolhatunk. Olyan helyen, ahol napközben nincsenek otthon, csak estére fűtenek be, elterjedt módszer, hogy a begyújtás után azonnal maximális fokozatra kapcsolják a kályhát, hogy mielőbb meleg legyen. Ez az üzemeltetés ellentétes az olajkályha működési elvével, amely az elpárologtatott fűtőolaj elégetésén alapszik. Ha túlságosan nagy mennyiségű olaj áramlik be a még viszonylag hideg égőtérbe, akkor az nem ég el tökéletesen, nagymértékű a koromképződés. A helyes módszer: begyújtás után várni kell 10—15 percet, amíg a kályha felmelegszik, s csak ezután lehet magasabb fokozatra kapcsolni. Némi túlzással azonban azt mondhatnék, hogy a legtöbb fűtési probléma tulajdonképpen kéményprobléma. Igen gyakran előfordul, hogy a hiba nem a készülékben, hanem a kéményben van. Egy korszerű fűtőkészülék ára hozzávetőlegesen 3000 forint, a kéményvizsgálat megrendelhető a helyileg illetékes kéményseprő vállalatnál. Érdemes fontolóra venni a dolgot. A szakember által elvégzett vizsgálat díja 30 forint. Ez még mindig csak egy százaléka készülékünk árának. JÁNOS GÁBOR VADVIRÁGOKBÓL SZOBANÖVÉNYEK A nálunk vadon található növények közül több kedves virágú, szép lombozatú évelő növény cserépben is nevelhető. Ilyen egyebek között a közismert ibolya, a kék virágú téli zöld, a felfüggesztve hosszan lecsüngő hajtásain egyszerű zöld vagy ezüstösen foltos leveleket fejlesztő árvacsalán, az apró, de sűrű levélzetű és ugyancsak csüngő hajtású repkény, az örökzöld varjúhájak közül pedig az apró termetűek. Érdemes felfigyelni rájuk, mert a már meglevő szobanövény-állományunkat bővíthetjük, és még változatosabbá tehetjük velük, ezenkívül különösen értékes, mással nem is helyettesíthető díszei lehetnek azoknak a rendszerint növénydísz nélkül maradó hűvös helyiségeknek — előtérnek, lépcsőháznak, verandának —, amelyekben ugyan télen át sem csökken fagypont alá a hőmérséklet, de fűtetlenek és általában nem is kapnak elég fényt. Még az őszi időszakban, amikor már elnyíltak vagy majd kora tavasszal, mielőtt virágot bontanak, emeljünk ki és vigyünk haza belőlük egy-egy dúsan gyökeres tövet, esetleg már legyökeresedett hajtásrészt. A túl hosszúra nyúlt gyökereket csípjük vissza arasznyira és ültessük be jó minőségű, porhanyós, enyhén nyirkos kerti földbe, akkora cserépbe, amiben a gyökérzet jól elhelyezhető, de a növény föld feletti részéhez képest nem aránytalanul nagy. Beültetés után alaposan öntözzük be. Egy-két hétig, amíg begyökeresednek, óvjuk a közvetlen napsütéstől és a huzattól, ami károsan fokozná a párologtatásukat. Ezután elhelyezhetők a begyűjtésük helyéhez hasonló fényellátottságú helyre. A továbbiakban csak arra kell ügyelnünk, hogy ne száradjanak ki tartósan és ne fagyjon át a földjük, mert a cserépben levő föld nem képes megvédeni a gyökérzetet a túlhűléstől. Nyáron esetenkénti tápoldatozással serkenthetjük a fejlődésüket. Az esetleg elszáradó részeket rendszeresen szedjük le róluk, és ha már kinőtték a cserepüket, ültessük át nagyobbá, vagy osszák szét a tövüket, hogy elférjenek kisebb cserépben. K. L. A dús gyökerű ibolyatöveket egyenként érdemes cserépbe ültetni. SZOKNYA-BLÚZOK Igaz, hogy télre célszerűbb a hoszszúnadrág, mint a szoknya, mégis sokan vannak, akik alakjuk, egyéniségük miatt, vagy éppen a változatosság kedvéért, szívesen viselnek szoknyát télen is. Ezt a négy szoknya-blúz összeállítást szinte mindenkinek javasolhatjuk: fiataloknak és érettebb bordáknak, vékonyaknak és teltkarcsúaknak. Változatos, könnyen tisztán tartható mindennapi öltözet. A rajzos alapötleteket ki-ki egyénisége szerint alkalmazhatja. Akinek például jobban illik a hosszúnadrág, viselje a blúzt nadrággal; akinek alakjára előnyösebb a kívülkötős blúz, az viselje így, esetleg övvel. Rajzainkon: 1. Egyszínű lemberdzsek-blúz zvídszoknyával. 2. A kockás blúzt kétféle módon viselhetjük: saját anyagából szabott megkötött sállal, vagy a körbe gombolt fehér pikegallérral. 3. Hagyományosan szabott ingblúz és öt részből szabott csípőrészes szoknya. A cipzárt a szoknya hátközepén levő varrásvonalban helyezzük el. 4. Tűzéssel díszített jersey ingblúz, ferde szálból szabott, oldalt gombolódó kockás szövetszoknyával. SOLTÉSZ NAGY ANNA MEGMÉRETTÜNK Plr ÉS NEHÉZNEK HI TALÁLTATTUNK... Fogyókúra — de hogyan ? A Megmérettünk és nehéznek találtattunk című rádió- és televíziósorozat első adásait követően számos levelet kaptunk, melyek jelzik a téma időszerűségét, azt, hogy széles körben égető probléma az elhízás. Egyúttal jelzik azt is, hogy sok emberben megvan a szándék testsúlyának normalizálására, de a „hogyan ?”-nal nincs tisztában, ezért tőlünk kér tanácsot. Többen — köztük Szatmári Sándorné és Keresztesi Béláné Budapestről, Takács Norbertné Debrecenből — elsősorban konkrét utasításokat, jól bevált étrendet várnak tervezett fogyókúrájuk sikeréhez. A második adást figyelmesen nézők-hallgatók bizonyára megértik, hogy az egyének táplálékigénye között olyanok a különbségek, hogy mindenki számára egyformán megfelelő fogyókúrás étrend nincs. Ugyanis, ha például egy átlagos fogyókúrás diétát 1200 kalóriatartalommal állítunk össze, akkor az egyik ember esetleg alig fogy vagy éppen hízik, míg a másik rohamosan veszít súlyából és legyengül. Másrészt, ismervén az ízlések, a szokások, az életmódok, valamint az étkezési, beszerzési és anyagi stb. lehetőségek különbözőségét, még a legkörültekintőbben megszerkesztett étrendet is csupán a fogyókúrázók töredéke tudná megtartani. Mi tehát csak megfelelő alapismereteket, általános szempontokat nyújthatunk. Meghatározhatjuk, például, hogy mekkora az egyéni kalóriaigény, mely ételekből mennyit kell vagy lehet elfogyasztani, körülbelül milyen mérvű kalóriacsökkentés szükséges egy sikeres fogyókúrához stb. Később foglalkozunk a tápanyagokkal, az egyes élelmiszerek tápanyagtartalmával, a modern konyhatechnikával, melyek segítségével kis erőfeszítéssel az eddigiektől eltérő, de nem kevésbé ízletes, változatos, biológiailag értékes, bár kalóriaszegény ételeket készíthetünk. Ezen ismeretek birtokában — lehetőleg orvosi felügyelettel — ki-ki összeállíthatja a számára és lehetőségeinek legmegfelelőbb étrendet, amellyel testsúlyát normalizálni és sokféle betegség felléptét megelőzni képes lesz. Mások (Miklós Józsefné, Budapest és Simonics Istvánné, Nagykanizsa) aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy az Amolett keksz fogyasztása ellenére sikertelen maradt fogyókúrájuk. Szükségesnek érezzük ezért erőteljesen hangsúlyozni, hogy mindazok, akik kizárólag az Amolett-készítményektől várják testsúlyuk normalizálódását, mélységesen tévednek. A fogyókúra sikere — mint azt két héttel ezelőtti számunkban és tv-adásainkban is kifejtettük — a testre szabott, korszerűen összeállított, kalóriaszegény étrendben rejlik. Ily módon azok, akik ezen étrend helyett fogyasztanak emolett kekszet vagy ostyát, a teljes éhezéshez közeli állapotba kerülhetnek, ennek minden következményével. Akik pedig korábban megszokott, kalóriadús étrendjük mellé fogyasztják az Amolettet, teljesen felesleges dolgot művelnek. Akkor hát mire lehet jó az Amolett és mi a helyes használati módja? Az, hogy a lényegesen kevesebb kalóriát tartalmazó és a gyomrot esetenként kevésbé töltő fogyókúrás étrendet kiegészítheti a korábban megszokott kenyér, illetve lisztes készítmények helyett, fenti ételekhez fogyasztható, étkezésenként 2— 3 szem mennyiségben, tehát lehetőleg sohasem önmagában. Ezen belül tízóraira, uzsonnára vagy vacsorára lehet fogyasztani 2—2 kekszet vagy ostyát 1 szelet sonkával vagy párizsival, 1 pohár szaharinos teával vagy diétás jaffaszörppel, illetve 2 deci aludttejjel, joghurttal vagy kefirrel. De tejhez, sajthoz, túróhoz, lágy tojáshoz, teflonban sült húshoz stb. is fogyasztható. Komoly fogyókúránál kenyérmentes étrendhez napi 6—10 szem, enyhébb fogyókúránál 1—2 étkezéshez (lehetőleg vacsorához) 3— 4 szem Amolett-készítmény fogyasztása javasolható. Az ostyából 1—2 szem — például vendégségben vagy tv-nézés közben — üresen is fogyasztható, de lehetőleg szódavíz vagy tea kortyolgatása közben. Lényeges, hogy mindig elegendő (1—2 deci) cukormentes folyadékot igyunk az Amolett-készítmények után, hogy gyomortöltő hatásukkal elősegíthessék a jóllakottság érzetét. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a legkisebb mellékhatás — fokozott bélmozgás vagy szorulás, puffadás, hányinger stb. — esetén azonnal hagyjuk abba ezen készítmények fogyasztását, illetve kérjük ki orvosunk tanácsát. DR. FÖVÉNY JÓZSEF