Népszabadság, 1973. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
2 Szovjet—egyiptomi, amerikai—egyiptomi, amerikai—izraeli megbeszélések Mozgásban a diplomácia gépezete a közel-keleti válság megoldására A közel-keleti válság tartós rendezése érdekében széles körű diplomáciai aktivitás bontakozott ki. Egymást érik a tárgyalások, és szinte futószalagon érkeznek a hírek előkészületben levő találkozókról. Mint arról washingtoni tudósítónk, Kovács István beszámol, Nixon elnök szerdára virradó éjjel Camp Davidben tanácskozott Dobrinyinnal, a Szovjetunió washingtoni nagykövetével, majd szerda délután fogadta Szadat elnök személyes megbízottját, Iszmail Fahmi külügyminisztert, aki hétfői megérkezése óta több alkalommal tárgyalt Kissinger külügyminiszterrel. Az elnök csütörtökön fogadja Golda Meir izraeli miniszterelnököt. A Meir érkezése előtti izraeli propagandatevékenységből kitűnik, hogy a Biztonsági Tanács határozatainak értelmezésében eltérések vannak az amerikai és az izraeli álláspont között. Ezzel kapcsolatban az amerikai külügyi szóvivő kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja a BT határozatainak végrehajtását, beleértve azt a két határozatot is, amelyek kimondják, hogy vissza kell térni az október 22-i tűzszüneti vonalra. Izrael egyelőre vonakodik eleget tenni ezeknek a határozatoknak, amelyeket minden érdekelt fél, így Izrael is elfogadott. Washingtonban bejelentették, hogy Henry Kissinger külügyminiszter a jövő héten — pekingi és tokiói útja előtt — rövid látogatást tesz Marokkóban, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Jordániában és esetleg más közelkeleti államban is — fejeződik be washingtoni tudósítónk jelentése. Kairóban — mint arról már hírt adtunk , Szadat elnök fogadta Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettest. A MENA közlése szerint, a megbeszélés homlokterében a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatainak végrehajtásával összefüggő kérdések álltak. A szerdai Al Ahram úgy tudja, hogy Kuznyecov ismertette a szovjet vezetőknek a jelenlegi helyzettel kapcsolatos álláspontját. Ugyancsak Kairóból érkezett a hír, hogy Egyiptom panaszt tesz a Nemzetközi Vöröskeresztnél amiatt, hogy az izraeliek a Szuezicsatorna nyugati partján, Iszmailia térségéből elhurcoltak nyolcszáz polgári személyt. Az ENSZ békefenntartó erők igyekeznek megkezdeni az érdemi munkát a Szuezi-csatorna térségében. Ehhez kapcsolódik az a hír, hogy Kanada bejelentette, kész katonákat küldeni a kontingensbe és szállító járműveket, valamint hírközlő berendezéseket is az ENSZ-erők rendelkezésére bocsát. Az ottawai kormány a parlament jóváhagyását kérte egy körülbelül 1000—1500 főt számláló kötelék kiküldésére. Az Al Moharrer című bejrúti lap szerint, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőinek zöme kész bekapcsolódni a közel-keleti válság tartós rendezését célzó nemzetközi tárgyalásokba, anélkül természetesen, hogy bármit is feladnának a palesztinok „elemi jogaiból”. A lap tudni véli, hogy hamarosan összehívják a palesztin nemzeti tanácsot (parlament), amely dönteni hivatott a részvétel kérdéséről. Megszüntették az USA-haderő készültségét Az Egyesült Államok szerdán feloldotta fegyveres erőinek, köztük az Európában állomásozó csapatainak fokozott készültségét. A washingtoni hadügyminisztérium hivatalos szóvivője ugyanakkor bejelentette, hogy a Földközi-tengeren állomásozó amerikai 6. flotta személyi állománya továbbra is a készültségnek azon a fokán marad, amelyet a közel-keleti harci események kiújulásakor rendeltek el. Az amerikai fegyveres erőknél minden alap nélkül elrendelt fokozott készültséget a világközvélemény felháborodással fogadta, mint olyan lépést, amely egyáltalán nem használ a feszültség enyhülésének. (TASZSZ) | PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ' Pompidou közös piaci értekezletet javasol Az olajembargó hatása Nyugat-Európára A francia minisztertanács szerdai ülésén Pompidou köztársasági elnök bejelentette: levélben fordult a Közös Piac tagországaihoz, amelyben rendszeres csúcsértekezleteket javasol, a legközelebbit — a közel-keleti konfliktus kihatásainak megtárgyalására — még ebben az évben. Az elnök megelégedését fejezte ki, hogy a Közel-Keleten a fegyverek elhallgattak, kifogásolta azonban, hogy a rendezés előkészítésében a Közös Piac nem kapott szerepet. Kijelentette, hogy Franciaországnak mint földközitengeri államnak fontos érdeke a medence békéje, ezért felajánlja szolgálatait a közel-keleti rendezéshez. Sürgősnek mondotta az elnök, hogy a Közös Piac országainak pénzügyminiszterei együttesen dolgozzanak ki hathatós intézkedéseket a rohamos áremelkedés és a fenyegető infláció megfékezésére, valamint a kőolajválság leküzdésére. Bár az olajembargó közvetlenül egyelőre csak Hollandiát érinti, közvetve kihat az egész Közös Piacra. Hollandia kormánya ugyanis közös piaci partnereihez fordult olajért. Amennyiben ennek a partnerek nem tesznek eleget, ez súlyosbítaná a közösség ellentéteit. (E kérést a külügyminiszterek november 16-i, brüsszeli ülésén fogják tárgyalni, Líbia azonban máris bejelentette: az embargót kiterjeszti minden államra, amely olajszállítmánnyal segítené a bojkottált országot.) Fábián Ferenc A washingtoni TUDÓSÍTÓNKTÓl | A jogi bizottság elnöke teljes felhatalmazást kapott a Watergate-ügyben A képviselőház jogügyi bizottsága, amely azt a feladatot kapta, vizsgálja meg, van-e lehetőség az elnök alkotmányos vád alá helyezésére, fontos lépést tett az eljárási kérdésekben. A bizottság demokrata és köztársaság párti tagjainak hosszú vitája után 21:17 arányú szavazattal elvetették a köztársaság párt két — korlátozó jellegű — módosító indítványát. A bizottság demokrata párti elnöke, Peter Rodino, így teljes felhatalmazást kapott, hogy beidézhessen bárkit — beleértve az elnököt is —, és bekérjen bármilyen dokumentumot, amire a bizottságnak szüksége van a vád alá helyezési eljárás során. Ez a felhatalmazás az alkotmány szerint elhárít minden akadályt az ügy kivizsgálása elől. A demokrata párt a jelenlegi helyzetben most arra törekszik, hogy a lehetőség szerint minél jobban elhúzza Gerald Ford alelnöki beiktatását. Az alkotmány szerint ugyanis Agnew lemondásával — mindaddig, míg törvényesen nem iktatják be az új alelnököt — a képviselőház demokrata párti elnöke, Cári Albert válna elnökké a jelenleg hivatalban levő elnök — Richard Nixon — bármilyen akadályoztatása esetén. Kovács István 1973. november 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG Az ASZÚ akcióprogramja a tűzszünet idejére (Kairói tudósítónktól.) Az Arab Szocialista Unió főtitkársága akcióprogramot dolgozott ki a tűzszünet időszakára. Eszerint belpolitikai síkon a népi mozgósítás folytatólagos fenntartása a legfőbb feladat. Az arabközi kapcsolatokban a háború során kialakult egység védelmére és erősítésére, a mozgósítási állapot fenntartására helyezik a hangsúlyt. Egyiptom nemzetközi feladatait illetően az ASZÚ állást foglalt a Szovjetunió és a baráti államokhoz fűződő kapcsolatok további erősítése mellett. A program kiemeli, hogy együtt kell működni mindazokkal az erőkkel, amelyek révén befolyásolni lehet az Egyesült Államok közel-keleti politikáját. Új egyiptomi külügyminiszter Kairóban szerdán hivatalosan bejelentették, hogy Szadat elnök külügyminiszterré nevezte ki Iszmail Fahmi külügyminiszter-helyettest. Az elnöki rendelet szerint El-Zajjat, aki eddig a külügyminisztérium élén állt, elnöki tanácsadó lett. (MENA) A bolgár nemzetgyűlés tanácskozása Szerdán este Szófiában befejezte kétnapos munkáját a bolgár nemzetgyűlés nyolcadik ülésszaka.A képviselők jóváhagyták a minisztériumok átszervezésére és a minisztertanácson belüli személyi változásokra vonatkozó államtanácsi rendeleteket. A bolgár minisztertanács új tagjai: Toncso Csakarov gépipari és kohászati miniszter, Jordan Mladenov elektronika- és elektrotechnikai miniszter, Vaszil Canov közlekedési miniszter, Petr Danailov energetikai miniszter és Gancso Krsztev mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter. Max Reimann köszöntése A Német Kommunista Párt düsseldorfi székházában szerda délelőtt bensőséges ünnepségen köszöntötték a párt vezetői és harcostársai, elvtársai Max Reimannt, az NKP tiszteletbeli elnökét, 75. születésnapja alkalmából. TILALOM „Tilos a munkás szó használata" — közölte Pinochet tábornok, a junta vezetője a chilei televízióban. A hír még egy szeptemberben készült fényképet idéz föl: katonák festékkel tüntetik el a libertad (szabadság) feliratot egy santiagói ház faláról. A két intézkedés alapja közös. Egyként hitelesíti őket a szabadságtipró véres terror. Pinochet bejelentése azonban nemcsak tragikus, groteszk is. Primitív törzseknél, vallási törvény, hogy amitől félnek, azt tilos néven nevezniük. Ilyen félelem sugallta a chilei tilalmat, félelem, amelytől a tábornokok a szuronyoktól védelmezve sem szabadulhatnak. B. R. ALGÉRIA NEMZETI ÜNNEPE Tizenkilenc esztendeje, 1954. november elsején lobbant fel Algériában a nemzeti felszabadító harc lángja. A francia gyarmatosítók arra számítottak, hogy rövid idő alatt vérbe fojthatják az algériai hazafiak nemzeti fölkelését — ahogy Párizs fogalmazott: „Véget vetünk a maroknyi terrorista csoport rendbontásainak, helyreállítjuk a nyugalmat Franciaország tengeren túli megyéjében.” A legmodernebb haditechnikai eszközök bevetése s a hírhedt idegenlégió és ejtőernyős alakulatok könyörtelen terrorja sem tudta azonban térdre kényszeríteni Algériát. Csaknem egymillióan haltak meg a 2700 napos küzdelemben, de a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) vezette algériai nép 132 éves elnyomatás után kivívta függetlenségét és szabadságát. 1962-ben megalakult az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság. Az egész haladó emberiség feszült figyelemmel kísérte és osztatlan szolidaritással támogatta az algériai nép harcát akkor is, amikor már nem a függetlenség kivívása volt a tét, hanem a megtartása, s a harc már nem fegyverrel folyt, hanem a gazdasági építés és társadalmi átalakítás eszközeivel. A gyarmatosító nagyhatalmak azt hitték, belső nehézségei megsemmisítik majd a nemzeti forradalmi háború eredményeit. Azt remélték, amit a New York Times korábban így fogalmazott meg: „Algéria gazdasági, politikai és polgári téren nem érett a függetlenségre. Egy esetleges függetlenség valójában tragédia lenne az algériai népre nézve.” A függetlenség tizenegy éve cáfolhatatlanul bizonyította, hogy a felszabadult nép élni tudott függetlenségével. Néhány belső megrázkódtatás után megvalósult a politikai konszolidáció, amelyet követhetett a gazdasági fejlődés megalapozása. A folyamat két döntő mozzanata volt az államosítással eldöntött „olajcsata”, majd az 1971-ben bevezetett széles körű agrárreform. Algéria állandóan fejlődő kapcsolatokat épített ki a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal, így hazánkkal is. Magyarország és Algéria együttműködését magas szintű államközi megállapodások szabályozzák, kapcsolataink mindkét fél számára gyümölcsözőek. Algéria következetes antiimperialista külpolitikája jelentős szerepet tölt be az arab világban. Elegendő az elmúlt hetek közel-keleti eseményeire utalnunk: az algériai kormány összes belső erőtartalékait biztosította a harcban álló arab országoknak, repülőgépeket küldött a frontra, elsők között hirdetett olajbojkottot Izrael támogatói ellen, Rumedien elnök pedig Moszkvában a szovjet vezetőkkel tárgyalt a válságból kivezető út lehetőségeiről. A magyar nép nagy rokonszenvvel és őszinte nagyrabecsüléssel viseltetik Algéria iránt, s nemzeti ünnepén sok sikert kíván ahhoz a nagy munkához és küzdelemhez, amelynek célja a nép érdekeit szolgáló társadalom felépítése. * Algéria nemzeti ünnepe, az algériai nemzeti felszabadító harc megindításának 19. évfordulója alkalmából Losonczi Pál táviratban üdvözölte Huari Bumedient, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnökét, a minisztertanács elnöökét. Péter János külügyminiszter Abdelaziz Buteflika külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Bécsből Csapatcsökkentés, egyenlő biztonság, változatlan erőviszonyok alapján A szovjet képviselő felszólalása a bécsi tanácskozáson Szerdán a csapatcsökkentési tárgyalások második teljes ülésén hangzott el a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségvezetőinek elvi nyilatkozata. Ezek, valamint más felszólalások tükrözik már, milyen kérdésekben áll legtávolabb egymástól a szocialista és a tőkésországok felfogása, mik lesznek tehát a következő hosszú tárgyalási szakaszban a vitakérdések. Rose angol képviselő — minden „diplomáciai finomkodást” mellőzve — így fogalmazta meg a NATO-országok tárgyalási célját: — Abból indulunk ki, hogy Közép- Európának létfontosságú stratégiai jelentősége van, ebben a zónában a haderőknek és a fegyverzetnek kézzelfogható egyenlőtlensége forog fenn a Varsói Szerződés javára. A következtetése: egyenlőtlen leszerelésre van szükség. Resor, az amerikai küldöttség vezetője a hasonló gondolatokat már árnyaltabban, és a további tárgyalásra való hajlandóságot jelezve fejtette ki. Mindenekelőtt hangsúlyozta: " A béke és a stabilitás érdekében elővigyázatosan, lépésenként, tárgyilagosan és gyakorlatiasan, a jelenlegi valóságos helyzetet alapul véve kell előrehaladni. Ezeket a megegyezésre hajló, általános megjegyzéseket azonban ilyen konkrét követelésekkel ötvözte: az állítólagos számszerű egyenlőtlenség és Amerika tengerentúli elhelyezkedése miatt a Varsói Szerződéstől nagyobb arányú leszerelés várható el; a légi és különösen a nukleáris fegyvereket kikapcsolva, a szárazföldi erőkre korlátozandók a csapatcsökkentési intézkedések; kezdeti lépésként csupán a Szovjetunió és Amerika haderőinek kivonására kerüljön sor. Hlesztov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője mintegy ezeknek a taktikai kísérleteknek elébe vágva, elvi nyilatkozatában újra felsorolta azt a tizenegy államot — Anglia, Belgium, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Hollandia, Kanada, Lengyelország, Luxemburg, az NDK, az NSZK és a Szovjetunió —, amelyek körére és térségére, a megállapodások értelmében, a jövőbeni csapat- és fegyverzetcsökkentés vonatkozhat. Megismételte, hogy az európai politikai enyhülési folyamatot, amelynek jelentős tényezője a biztonsági értekezlet, a katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Ezután idézte Leonyid Brezsnyevet, aki a moszkvai béke-világkongresszuson kifejtette a szovjet álláspontot, kiemelve, hogy a közép-európai térségben végrehajtott leszerelési intézkedéseknek nemcsak a szárazföldi, hanem a külföldön állomásozó és nemzeti légierőkre és az atomfegyverkezésre is ki kell terjedniük. Hogy százalékos vagy mennyiségi lesz-e a csökkentés, abban a tárgyalásokon kell megegyezni. De a vezérlő elv nem lehet más, mint a Közép- Európában, sőt a kontinensen jelenleg fennálló erőviszonyok változatlansága, és általában az egyenlő biztonság megóvása. A tárgyalásokon a szovjet küldöttség — hangsúlyozta Hlesztov nagykövet — maximális erőfeszítéseket fejt ki annak érdekében, hogy már 1975-ben tényleges leszerelési lépésekre kerülhessen sor. A tizenkilenc küldöttségvezető nyilatkozatával befejeződött a bécsi tanácskozások első, plenáris szakasza. A konkrét lépésekről hetente kétszer, kedden és csütörtökön, előreláthatólag az álláspontok sokkal kisebb mértékű nyilvánosságra hozása mellett fognak majd tárgyalni, miközben az eddigi bécsi gyakorlatnak megfelelően, más diplomáciai csatornákon, így fogadásokon, munkaebédeken is eszmét cserélnek majd a küldöttek. Nemes János