Népszabadság, 1973. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

2 Szovjet—egyiptomi, amerikai—egyiptomi, amerikai—izraeli megbeszélések Mozgásban a diplomácia gépezete a közel-keleti válság megoldására A közel-keleti válság tartós rendezése érdekében széles körű diplomáciai aktivitás bontakozott ki. Egymást érik a tárgyalások, és szinte futószalagon érkeznek a hírek előkészületben levő ta­lálkozókról. Mint arról washingtoni tudó­sítónk, Kovács István beszámol, Nixon elnök szerdára virradó éj­jel Camp Davidben tanácskozott Dobrinyinnal, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövetével, majd szerda délután fogadta Szadat elnök személyes megbízottját, I­szmail Fahmi külügyminisztert, aki hétfői megérkezése óta több alkalommal tárgyalt Kissinger külügyminiszterrel. Az elnök csütörtökön fogadja Golda Meir izraeli miniszterelnö­köt. A Meir érkezése előtti izrae­li propagandatevékenységből ki­tűnik, hogy a Biztonsági Tanács határozatainak értelmezésében eltérések vannak az amerikai és az izraeli álláspont között. Ezzel kapcsolatban az amerikai külügyi szóvivő kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja a BT határozatainak végrehajtását, beleértve azt a két határozatot is, amelyek kimondják, hogy vissza kell térni az október 22-i tűzszü­­neti vonalra. Izrael egyelőre vo­nakodik eleget tenni ezeknek a határozatoknak, amelyeket min­den érdekelt fél, így Izrael is el­fogadott. Washingtonban bejelentették, hogy Henry Kissinger külügymi­niszter a jövő héten — pekingi és tokiói útja előtt — rövid láto­gatást tesz Marokkóban, Egyip­tomban, Szaúd-Arábiában, Jor­dániában és esetleg más közel­­keleti államban is — fejeződik be washingtoni tudósítónk jelentése. Kairóban — mint arról már hírt adtunk , Szadat elnök fo­gadta Kuznyecov szovjet külügy­miniszter-helyettest. A MENA közlése szerint, a megbeszélés homlokterében a Biztonsági Ta­nács tűzszüneti határozatainak végrehajtásával összefüggő kér­dések álltak. A szerdai Al Ahram úgy tudja, hogy Kuznyecov is­mertette a szovjet vezetőknek a jelenlegi helyzettel kapcsolatos álláspontját. Ugyancsak Kairóból érkezett a hír, hogy Egyiptom panaszt tesz a Nemzetközi Vöröskeresztnél amiatt, hogy az izraeliek a Szuezi­­csatorna nyugati partján, Iszmai­­lia térségéből elhurcoltak nyolc­száz polgári személyt. Az ENSZ békefenntartó erők igyekeznek megkezdeni az érde­mi munkát a Szuezi-csatorna tér­ségében. Ehhez kapcsolódik az a hír, hogy Kanada bejelentette, kész katonákat küldeni a kontin­gensbe és szállító járműveket, valamint hírközlő berendezéseket is az ENSZ-erők rendelkezésére bocsát. Az ottawai kormány a parlament jóváhagyását kérte egy körülbelül 1000—1500 főt szám­láló kötelék kiküldésére. Az Al Moharrer című bejrúti lap szerint, a Palesztin Felszaba­­dítási Szervezet vezetőinek zöme kész bekapcsolódni a közel-keleti válság tartós rendezését célzó nemzetközi tárgyalásokba, anél­kül természetesen, hogy bármit is feladnának a palesztinok „elemi jogaiból”. A lap tudni véli, hogy hamarosan összehívják a palesz­­tin nemzeti tanácsot (parlament), amely dönteni hivatott a részvé­tel kérdéséről. Megszüntették az USA-haderő készültségét Az Egyesült Államok szerdán feloldotta fegyveres erőinek, köz­tük az Európában állomásozó csa­patainak fokozott készültségét. A washingtoni hadügyminisztérium hivatalos szóvivője ugyanakkor bejelentette, hogy a Földközi-ten­geren állomásozó amerikai 6. flot­ta személyi állománya továbbra is a készültségnek azon a fokán ma­rad, amelyet a közel-keleti harci események kiújulásakor rendeltek el. Az amerikai fegyveres erőknél minden alap nélkül elrendelt fo­kozott készültséget a világközvé­lemény felháborodással fogadta, mint olyan lépést, amely egyálta­lán nem használ a feszültség eny­hülésének. (TASZSZ) | PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL '­­ Pompidou közös piaci értekezletet javasol Az olajembargó hatása Nyugat-Európára A francia minisztertanács szer­dai ülésén Pompidou köztársasági elnök bejelentette: levélben for­dult a Közös Piac tagországaihoz, amelyben rendszeres csúcsérte­kezleteket javasol, a legközeleb­bit — a közel-keleti konfliktus kihatásainak megtárgyalására — még ebben az évben. Az elnök megelégedését fejez­te ki, hogy a Közel-Keleten a fegyverek elhallgattak, kifogásol­ta azonban, hogy a rendezés elő­készítésében a Közös Piac nem kapott szerepet. Kijelentette, hogy Franciaországnak mint földközi­tengeri államnak fontos érdeke a medence békéje, ezért felajánlja szolgálatait a közel-keleti rende­zéshez. Sürgősnek mondotta az elnök, hogy a Közös Piac országainak pénzügyminiszterei együttesen dolgozzanak ki hathatós intézke­déseket a rohamos áremelkedés és a fenyegető infláció megféke­zésére, valamint a kőolajválság leküzdésére. Bár az olajembargó közvetlenül egyelőre csak Hollan­diát érinti, közvetve kihat az egész Közös Piacra. Hollandia kormánya ugyanis közös piaci partnereihez fordult olajért. Amennyiben ennek a partnerek nem tesznek eleget, ez súlyosbí­taná a közösség ellentéteit. (E ké­rést a külügyminiszterek novem­ber 16-i, brüsszeli ülésén fogják tárgyalni, Líbia azonban máris bejelentette: az embargót kiter­jeszti minden államra, amely olajszállítmánnyal segítené a boj­kottált országot.) Fábián Ferenc A washingtoni TUDÓSÍTÓNKTÓl | A jogi bizottság elnöke teljes felhatalmazást kapott a Watergate-ügyben A képviselőház jogügyi bizott­sága, amely azt a feladatot kapta, vizsgálja meg, van-e lehetőség az elnök alkotmányos vád alá helye­zésére, fontos lépést tett az eljá­rási kérdésekben. A bizottság de­mokrata és köztársaság párti tag­jainak hosszú vitája után 21:17 arányú szavazattal elvetették a köztársaság párt két — korlátozó jellegű — módosító indítványát. A bizottság demokrata párti elnöke, Peter Rodino, így teljes felhatal­mazást kapott, hogy beidézhessen bárkit — beleértve az elnököt is —, és bekérjen bármilyen doku­mentumot, amire a bizottságnak szüksége van a vád alá helyezé­si eljárás során. Ez a felhatalma­zás az alkotmány szerint elhárít minden akadályt az ügy kivizsgá­lása elől. A demokrata párt a jelenlegi helyzetben most arra törekszik, hogy a lehetőség szerint minél jobban elhúzza Gerald Ford alel­nöki beiktatását. Az alkotmány szerint ugyanis Agnew lemondá­sával — mindaddig, míg törvé­nyesen nem iktatják be az új alel­­nököt — a képviselőház demok­rata párti elnöke, Cári Albert válna elnökké a jelenleg hivatalban le­vő elnök — Richard Nixon — bár­milyen akadályoztatása esetén. Kovács István 1973. november 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG Az ASZÚ akcióprogramja a tűzszünet idejére (Kairói tudósítónktól.) Az Arab Szocialista Unió főtit­kársága akcióprogramot dolgozott ki a tűzszünet időszakára. Esze­rint belpolitikai síkon a népi mozgósítás folytatólagos fenntar­tása a legfőbb feladat. Az arab­közi kapcsolatokban a háború so­rán kialakult egység védelmére és erősítésére, a mozgósítási állapot fenntartására helyezik a hang­súlyt. Egyiptom nemzetközi fel­adatait illetően az ASZÚ állást foglalt a Szovjetunió és a baráti államokhoz fűződő kapcsolatok további erősítése mellett. A prog­ram kiemeli, hogy együtt kell működni mindazokkal az erőkkel, amelyek révén befolyásolni lehet az Egyesült Államok közel-keleti politikáját. Új egyiptomi külügyminiszter Kairóban szerdán hivatalosan bejelentették, hogy Szadat elnök külügyminiszterré nevezte ki Isz­­mail Fahmi külügyminiszter-he­lyettest. Az elnöki rendelet sze­rint El-Zajjat, aki eddig a kül­ügyminisztérium élén állt, elnöki tanácsadó lett. (MENA) A bolgár nemzetgyűlés tanácskozása Szerdán este Szófiában befejez­te kétnapos munkáját a bolgár nemzetgyűlés nyolcadik üléssza­ka.­­A képviselők jóváhagyták a mi­nisztériumok átszervezésére és a minisztertanácson belüli személyi változásokra vonatkozó államta­nácsi rendeleteket. A bolgár minisztertanács új tag­jai: Toncso Csakarov gépipari és kohászati miniszter, Jordan Mla­­denov elektronika- és elektro­technikai miniszter, Vaszil Canov közlekedési miniszter, Petr Danai­­lov energetikai miniszter és Gan­­cso Krsztev mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter. Max Reimann köszöntése A Német Kommunista Párt düsseldorfi székházában szerda délelőtt bensőséges ünnepségen köszöntötték a párt vezetői és harcostársai, elvtársai Max Rei­­mannt, az NKP tiszteletbeli elnö­két, 75. születésnapja alkalmából. TILALOM „Tilos a munkás szó haszná­lata" — közölte Pinochet tábor­nok, a junta vezetője a chilei te­levízióban. A hír még egy szeptemberben készült fényképet idéz föl: kato­nák festékkel tüntetik el a lib­e­r­­tad (szabadság) feliratot egy san­tiagói ház faláról. A két intézkedés alapja közös. Egyként hitelesíti őket a szabadságtipró véres terror. Pinochet bejelentése azonban nemcsak tragikus, groteszk is. Pri­mitív törzseknél, vallási törvény, hogy amitől félnek, azt tilos néven nevezniük. Ilyen félelem sugallta a chilei tilalmat, félelem, amelytől a tábornokok a szuronyoktól védel­mezve sem szabadulhatnak. B. R. ALGÉRIA NEMZETI ÜNNEPE Tizenkilenc esztendeje, 1954. no­vember elsején lobbant fel Algé­riában a nemzeti felszabadító harc lángja. A francia gyarmatosítók arra számítottak, hogy rövid idő alatt vérbe fojthatják az algériai hazafiak nemzeti fölkelését — ahogy Párizs fogalmazott: „Véget vetünk a maroknyi terrorista cso­port rendbontásainak, helyreállít­juk a nyugalmat Franciaország tengeren túli megyéjében.” A legmodernebb haditechnikai eszközök bevetése s a hírhedt ide­genlégió és ejtőernyős alakulatok könyörtelen terrorja sem tudta azonban térdre kényszeríteni Al­gériát. Csaknem egymillióan hal­tak meg a 2700 napos küzdelem­ben, de a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) vezette algériai nép 132 éves elnyomatás után kivívta függetlenségét és szabadságát. 1962-ben megalakult az Algériai Demokratikus és Népi Köztársa­ság. Az egész haladó emberiség fe­szült figyelemmel kísérte és osz­tatlan szolidaritással támogatta az algériai nép harcát akkor is, ami­kor már nem a függetlenség kiví­vása volt a tét, hanem a megtartá­sa, s a harc már nem fegyverrel folyt, hanem a gazdasági építés és társadalmi átalakítás eszközeivel. A gyarmatosító nagyhatalmak azt hitték, belső nehézségei megsem­misítik majd a nemzeti forradalmi háború eredmén­yeit. Azt remélték, amit a New York Times korábban így fogalmazott meg: „Algéria gazdasági, politikai és polgári té­ren nem érett a függetlenségre. Egy esetleges függetlenség valójá­ban tragédia lenne az algériai nép­re nézve.” A függetlenség tizenegy éve cá­­folhatatlanul bizonyította, hogy a felszabadult nép élni tudott füg­getlenségével. Néhány belső meg­rázkódtatás után megvalósult a politikai konszolidáció, amelyet követhetett a gazdasági fejlődés megalapozása. A folyamat két döntő mozzanata volt az államosí­tással eldöntött „olajcsata”, majd az 1971-ben bevezetett széles körű agrárreform. Algéria állandóan fejlődő kap­csolatokat épített ki a Szovjetunió­val és a többi szocialista állammal, így hazánkkal is. Magyarország és Algéria együttműködését magas szintű államközi megállapodások szabályozzák, kapcsolataink mind­két fél számára gyümölcsözőek. Algéria következetes antiimpe­­rialista külpolitikája jelentős sze­repet tölt be az arab világban. Ele­gendő az elmúlt hetek közel-keleti eseményeire utalnunk: az algériai kormány összes belső erőtartalé­kait biztosította a harcban álló arab országoknak, repülőgépeket küldött a frontra, elsők között hir­detett olajbojkottot Izrael támo­gatói ellen, Rumedien elnök pedig Moszkvában a szovjet vezetőkkel tárgyalt a válságból kivezető út le­hetőségeiről. A magyar nép nagy rokonszenv­­vel és őszinte nagyrabecsüléssel viseltetik Algéria iránt, s nemzeti ünnepén sok sikert kíván ahhoz a nagy munkához és küzdelemhez, amelynek célja a nép érdekeit szolgáló társadalom felépítése. * Algéria nemzeti ünnepe, az al­gériai nemzeti felszabadító harc megindításának 19. évfordulója alkalmából Losonczi Pál távirat­ban üdvözölte Huari Bumedient, az Algériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság forradalmi taná­csának elnökét, a minisztertanács elnöökét. Péter János külügymi­niszter Abdelaziz Buteflika kül­ügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Bécsből Csapatcsökkentés, egyenlő biztonság, változatlan erőviszonyok alapján A szovjet képviselő felszólalása a bécsi tanácskozáson Szerdán a csapatcsökkentési tár­gyalások második teljes ülésén hangzott el a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségveze­­tőinek elvi nyilatkozata. Ezek, va­lamint más felszólalások tükrözik már, milyen kérdésekben áll leg­távolabb egymástól a szocialista és a tőkésországok felfogása, mik lesznek tehát a következő hosszú tárgyalási szakaszban a vitakér­dések. Rose angol képviselő — min­den „diplomáciai finomkodást” mellőzve — így fogalmazta meg a NATO-országok tárgyalási célját: — Abból indulunk ki, hogy Közép- Európának létfontosságú straté­giai jelentősége van, ebben a zóná­ban a haderőknek és a fegyver­zetnek kézzelfogható egyenlőt­lensége forog fenn a Varsói Szer­ződés javára. A következtetése: egyenlőtlen leszerelésre van szük­ség. Resor, az amerikai küldöttség vezetője a hasonló gondolatokat már árnyaltabban, és a további tárgyalásra való hajlandóságot je­lezve fejtette ki. Mindenekelőtt hangsúlyozta: " A béke és a sta­bilitás érdekében elővigyázato­san, lépésenként, tárgyilagosan és gyakorlatiasan, a jelenlegi valósá­gos helyzetet alapul véve kell elő­rehaladni. Ezeket a megegyezésre hajló, általános megjegyzéseket azonban ilyen konkrét követelé­sekkel ötvözte: az állítólagos számszerű egyenlőtlenség és Ame­rika tengerentúli elhelyezkedése miatt a Varsói Szerződéstől na­gyobb arányú leszerelés várható el; a légi és különösen a nukleáris fegyvereket kikapcsolva, a száraz­földi erőkre korlátozandók a csa­patcsökkentési intézkedések; kez­deti lépésként csupán a Szovjet­unió és Amerika haderőinek kivo­nására kerüljön sor. Hlesztov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője mintegy ezek­nek a taktikai kísérleteknek elé­be vágva, elvi nyilatkozatában újra felsorolta azt a tizenegy ál­lamot — Anglia, Belgium, Cseh­szlovákia, az Egyesült Államok, Hollandia, Kanada, Lengyelor­szág, Luxemburg, az NDK, az NSZK és a Szovjetunió —, ame­lyek körére és térségére, a meg­állapodások értelmében, a jövő­beni csapat- és fegyverzetcsök­­kentés vonatkozhat. Megismétel­te, hogy az európai politikai eny­hülési folyamatot, amelynek je­lentős tényezője a biztonsági ér­tekezlet, a katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Ezután idézte Leonyid Brezsnyevet, aki a moszkvai béke-világkongresszu­son kifejtette a szovjet álláspon­tot, kiemelve, hogy a közép-euró­pai térségben végrehajtott lesze­relési intézkedéseknek nemcsak a szárazföldi, hanem a külföldön állomásozó és nemzeti légierőkre és az atomfegyverkezésre is ki kell terjedniük. Hogy százalékos vagy mennyiségi lesz-e a csök­kentés, abban a tárgyalásokon kell megegyezni. De a vezérlő elv nem lehet más, mint a Közép- Európában, sőt a kontinensen je­lenleg fennálló erőviszonyok vál­tozatlansága, és általában az egyenlő biztonság megóvása. A tárgyalásokon a szovjet küldött­ség — hangsúlyozta Hlesztov nagykövet — maximális erőfeszí­téseket fejt ki annak érdekében, hogy már 1975-ben tényleges le­szerelési lépésekre kerülhessen sor. A tizenkilenc küldöttségvezető nyilatkozatával befejeződött a bécsi tanácskozások első, plenáris szakasza. A konkrét lépésekről hetente kétszer, kedden és csü­törtökön, előreláthatólag az ál­láspontok sokkal kisebb mértékű nyilvánosságra hozása mellett fog­nak majd tárgyalni, miközben az eddigi bécsi gyakorlatnak megfe­lelően, más diplomáciai csatorná­kon, így fogadásokon, munkaebé­deken is eszmét cserélnek majd a küldöttek. Nemes János

Next