Népszabadság, 1974. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

Doktor Hertelendi, a seregély Doktor Hertelendi Róbert, fog­­­­­lalkozására nézve seregély. --------- Már a neve miatt nagyon a szívembe zártam, és sajnáltam, hogy so­hasem találkoztam vele. Biztos voltam benne, hogy érdemes lett volna. Egy ta­lálkozás öregapó seregélyével. — A seregély nagy kópé — mosoly­gott Öregapó —, doktor Hertelendi meg különösen az volt. Rendkívüli az után­zókészségük. Ez a Robi, akár hiszitek, akár nem .. na,­­de hadd kezdjem az elején. Hallom ám egyszer, hogy jön egy szekér. Sietek elő a házból, kémlelem az utat. Semmi. Nyikorgás se. Ejnye, kép­zelődöm — gondoltam. Fordulok visz­­sza. Megint nyikorgás. No és akkor megláttam. Ott ült doktor Hertelendi a malomkőasztalon, félrefordította a fe­jét és nyikorgott rendületlenül. Nem akartam hinni a fülemnek, csak néztem, néztem, és abban a pillanatban arra is megesküdtem volna, hogy vigyorog raj­tam. De utánozta a madarakat is. Volt ő sárgarigó, pinty, még galamb is. De a legnagyobb műsort a tyúkokkal rendez­te. Fölült a baromfiudvar kerítésére és nekikezdett kotkodácsolni. De szakasz­tott úgy, mint az igazi tyúk. A baromfi­nép persze észrevette, hogy itt valami nincs rendjén. Hogy már megint a dok­tor úr gúnyolódik. Nosza, berzenkedtek, kúráltak, futkostak, kergették volna a gézengúzt, ő meg nagy nyugalommal ült a kerítésen és kotkodált, kotkodált. Mintha örömét lelte volna a baromfiud­var bosszantásában. De más madarak is nagy mesterei az utánzásnak. Egyszer például hallottam egy hollót .. — És mi lett vele? — szólt közbe Jo­­zsó.­ — Kivel? — Doktor Hertelendivel. — Egy évben nem jött vissza. Vár­tuk, nagyon vártuk. Még a kutyám is. Volt akkor egy Gyöngyös nevű kutyám. Nagyon jóban volt Robival. Az órák hosszat elüldögélt a malomkerékasztal előtt. Nem gondolhatok mást, biztosan doktor Hertelendit várta, mert annak a malomkerékasztal volt a kedvenc helye. — Megint tessék tartani egy seregélyt — mondta Gyuszkó. — Nem tartottam én — válaszolta öregapó —, csak éppen itt lakott ná­lam ... De én már másikat nem aka­rok. Majd ti. Nektek még lehet seregé­lyetek. Hallgattunk. Néztük a levegőben bű­vészkedő gyurgyókat és elszomorodtunk. Tudtuk, Öregapó most arra gondol, hogy ő nemsokára meghal. Kedves Öregapó, milyen jó, hogy a szomorú­ságtól sem óvtál bennünket. (Folytatása következik.) JÁTÉK A SZÓTAGOKKAL A szótagokból hét szót kell összerak­ni. A szavakból négy három szótagból, három két szótagból áll. A hét szóból hatnál közös, hogy növény, a hetedik szó a hat szónak közelebbi gyűjtőneve. MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A március 10.-i keresztrejtvény megfejté­se: majoránna, vanília, koriander, babér, ánizs — boróka, citrom. Könyvek: Az írók: Dickens, Charles — Elek István — Arany János — Cooper, James — Fazekas Mihály — Benedek Elek — Jókai Mór — Hárs László — Illyés Gyula — Gár­donyi Géza. A közmondás: A könyvek néma mesterek. Antal István, Várpalota; Aradi Ilona, Hód­mezővásárhely; Bokor István, Szolnok; Bucz­­kó Erika, Fegyvernek; Czirják Mária, Kö­rösújfalu; Eiler Adrien, Kiskunmajsa; Hor­váth László, Tapolca; Hasznay Zsuzsa, Jász­berény; Kiss Zoltán, Csénye; Kun Éva, Mát­­ranovák; Mészáros Erika, Bácsalmás; Nagy Erzsébet, Esztergomtábor; Nagy Viola, Máté­szalka; Nemcsok Mária, Kiskunfélegyháza; Oláh Lajos, Gyömrő; Pál Sándor, Jászfény­­szaru; Sebestyén Mária, Vashosszúfalu; Sütő Simon, Homokterenye; Tornyos Erzsébet, Zalaegerszeg; Tóth Judit, Görcsöny; Vajk Rudolf, Leninváros; Varga Attila, Vál; Bagi Ilona, Dombóvári László, Keindl Mónika, Kertész Gabriella, Serény Gabi, Tóth Laci, Vohmann Anna, Zsobrák Tibor, Budapest. OSVÁT ERZSÉBET: Két vándor Világgá ment a két vándor: egyik Péter, másik Sándor. Megpihentek Galgamácsán, összevesztek két pogácsán. Vége lett a barátságnak. Külön vágtak a világnak. Egyik erre, másik arra, Péter jobbra, Sándor balra. Ám alig tett vagy tíz métert, gyötörgette az éh Pétert. Egyre korgott, morgott gyomra. Péter ekkor azt gondolta: nem megyek tovább éhomra. Alig lépett ötöt, hatot, Sándor igen megszomjazott. De víz se közel, se távol. Gondolt egyet ekkor Sándor: nem megyek én tovább szomjan. Unalmas is az út szótlan. Így esett, hogy a két vándor, egyik Péter, másik Sándor, mit sem láttak a világból. CSILLAGÁSZAT FIATALOKNAK A Földre hozott Mars, Jupiter és Venus. Máig még csak a Holdon jártak em­berek. Senki nem tudja megmondani, van-e élet más bolygókon. Mielőtt azon­ban felkereshetjük azokat, az automata űrszondák vizsgálataitól is remélhetünk valamilyen választ. Sőt, mielőtt még azok megérkeznek, az úgynevezett után­zó kísérletek is érdekesek lehetnek. Meglehetősen ismerjük, milyen lég­kör és milyen hőmérséklet uralkodik például a Marson és a Venuson. Zárt térben, lombikban utánozhatjuk a más bolygókon uralkodó viszonyokat, és ezekben a környezetekben élettani kí­sérleteket végezhetünk. Azt mondjuk, hogy az élet számára a Föld nagyszerű terület. Nem egészen így van. Minden mesterséges védelem nélkül, ruházat és védelmet nyújtó barlang, ház nélkül a sarkvidéken, de még a mérsékelt égöv kemény telein is az ember elpusztulna. Sokfajta élőlény szunnyadó állapotban vészeli át a hideg időszakot. Valószínű tehát, hogy sem az ember, sem más földi élőlény nem folytathatná életét más bolygókon, akkor sem, ha akadnak alacsonyrendű élőlények, amelyek egy ideig kibírnák más bolygók viszonyait. Az életképesség megőrzése azonban más, mint az életműködés. A primitív medveállatka folyékony levegőben jég­gé dermed, megszűnik életműködése, de megfelelő környezetben tovább él. Kő­sóba zárva baktériumok 300—400 mil­lió éven át megőrizték életképességü­ket. A Surveyor—3-ban a fertőtlenítés ellenére maradt néhány baktérium az egyik alkatrészben, amit 30 nap után az Apollo—12 utasai visszahoztak a Földre. Kibírták a holdbéli csaknem teljes légüres teret, elviselték a kéthe­tenként változó mínusz 150 Celsius­­foktól plusz 150 Celsius-fokig terjedő hőingadozást. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy más bolygók utánzóit körülmé­nyei között földi élőlények életképesek maradnak-e. Az utánzóit marsi környe­zetbe különböző palántákat helyeztek. A meglepő az volt, hogy ezek a növé­nyek életben maradtak, amikor a földi körülmények között ellenőrzésként tar­tott palánták már elfagytak. Utánozták a Jupiter légkörét is. Kak­tuszféle növényeket helyeztek ilyen környezetbe. Lebontás után többféle anaerob (oxigént nem kedvelő) lényt találtak, amelyek a több mint egy hó­napon át tartó kísérlet alatt életben maradtak, sőt szaporodtak is. A Venus légköre 95 százalékban széndioxidból áll. A kísérletekből ki­derült, hogy egyes kék algák jól meg­élnek ebben a széndioxid légkörben. Ennyi sokféle biztató kísérlet alapján sem állíthatjuk azonban ma még, hogy más bolygókon is biztosan van élet. Úgy akarunk elmenni más égitestekre, hogy lehetőleg egyetlen élő sejtet se vigyünk magunkkal azok felszínére. Nincs kizárva ugyanis, hogy a Földről magunkkal vitt primitív élőformák ví­gan megélnének ott, elszaporodnának, és ezzel meghamisítanák az ottani hely­zetet. Ezért előírás az, hogy a más égi­testekre juttatott szerkezeteket gon­dosan fertőtleníteni kell. Ugyanilyen szempontok miatt kerül­nünk kell, hogy más égitestekről élet­csírákat hurcoljanak be a Földre. Fenn­áll ugyanis annak a veszélye, hogy a más bolygóról származó lények itt a földi körülmények között rohamosan elszaporodnának. Félő, hogy az ilyen lények ellenségei a földi életnek, leg­alábbis idegenek, és emiatt az itteni fejlett élő szervezetbe jutva veszedel­mes betegségek okozói lehetnek, ame­lyek egyes földi élőformákat teljesen kipusztítanának. A földi orvostudomány nem tudna küzdeni ellenük, és esetleg gyógyszereink is hatástalanok lenné­nek velük szemben. Itt a Földön is sok­féle ellensége van a fejlett életnek, sok­féle kórokozó ellen még nincsenek gyógyszereink. Még inkább így lenne ez­­az idegen bolygókról származó kór­okozókkal szemben. Nem zárjuk ki tehát az élet lehető­ségét a Naprendszer más égitestjein. Nem tudjuk azonban, hogy azok a más­fajta élőlények milyen fejlettséget ér­tek el. Annak kevés valószínűségét lát­juk, hogy hozzánk hasonló értelmes lények élnek a Naprendszerben, akik fejlett technikával rendelkeznek. Ha ilyenek lennének, már tudomást szerez­hettek volna rólunk, és mi is felfedez­tük volna őket például rádiójelzéseik, vagy más tevékenységük áruló jelei alapján. Ezért az értelmes lények kutatása ér­dekében el kell hagynunk a Naprend­szert. Ez a kaland sok érdekeset ígér. A sorozat többi része következik tehát, a legközelebbi Más lakott világok cí­men. DR. KULIN GYÖRGY (Folytatjuk.) KERESZTREJTVÉNY VÍZSZIN­T S: 1. idős­­ egyik fele. 3. A Tanácsköztársaság védelmi apparátusának meg­szervezője. 1. magyar munkás­­mozgalom kiemelkedő harco­sa, vértanúja. 12. Félelem, ag­godalom miatt jön létre. 14. Fo­lyó Alaszkában. 15. Barna bőrű népcsoport Észak-Afrikában. II. Vegyi hatással roncsol. 17. Ko. O. 18. Udvariasan felszólítom va­lamire. 28. A vadász rejtekhelye. 22. A Magyar Tanácsköztársaság egyik vezetője, a vízszintes 3-ba­­ szereplő személy bátyja. 27. Az úttestnek egy gépkocsi­sor közlekedésére elegendő ré­sze. 28. Gépkocsik. 30. Az ar­zén vegyjele 32. Borsod me­gyei nehézipari központ. 24. Torok, nyelőcső. 15. Vörös­marty Mihály mesejátékénak egyik szereplője. 37. Rendsze­res szolgáltatás. 39. Sajó Ele­mér. FÜGGŐLEGES: 1. Közel-ke­leti állam. 2. A test része. 3. A szív, mint az érzelmek jelké­pes helye. 4. Fogó közepe. 5. Vízi átkelőhely. S. V. S. 7. Tó Afrikában. 8. Folyó Luxemburg­ban. 9. Thaly Kálmán. 10. Burkolat. 14. Az 1707-es országgyűlés színhelye. 13. Kossuth­­dijas állatorvos, a mételykor elleni gyógyszer feltalálója (Iafifi—1932). 16. Minőségi ellenőrzés. 19. Mésszel szennyezett. 20. L. J. V. 21. Bankban kamatra elhelyezett pénzösszeg. 23. Vízparti növény. 24. Nyíláson előtörő folya­dék, gáz összefüggő tömege. 25. Horgászsze­rencse. 26. Az ország első mezőgazdasági ter­melőszövetkezetének megalapítója, a Somogy megyei direktórium egyik tagja, a Tanács­­köztársaság megdöntése után meggyilkolták. 29. Sárgásfehér szőrű ló, ökör. 31. ... disz­nó, tüskés hátú, rovarevő állat. 32. Magasz­tos tárgyú lírai költemény. Kólával em­leget. 36. N. C. 37. Betű kimondva. 38. Iga­vonó állat. Beküldendő: a vízszintes 3., 22. és a füg­gőleges 26., valamint a különálló sor, a ma­gyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő harcosának neve, aki a Tanácsköztársaság ideje alatt részt vett a Vörös őrség szerve­zésében. (A különálló sorba a keresztreltvény azonos számú kockáinak betűit kell be­írni. T. D. Élőlények a felső légkörben Földünk felszínén és a tenger vizé­ben több százezer féle állat- és növény­faj él. De aránylag csekély az olyan élőlények száma, amelyek a légkörbe is felhatolnak, sőt a légkör nagyobb ma­gasságaiba is feljutnak. Ilyen magasba feljutó élőlény lényegében háromféle van: a madarak, a rovarok és a bakté­riumok. A madarak közül a ragadozók száll­nak fel a légkörben igen nagy magas­ságba: a sasok, a kányák, a vércsék, a héjják és az ölyvek. A madarak közül legnagyobb magasságba a keselyűk re­pülnek fel, egészen 8000 méter föld fe­letti magasságig! De tulajdonképpen csak „kirándulásokat” tesznek oda, mert hiszen ilyen nagy magasságban nem találnak semmiféle táplálékot. Eközben nagy hideget is el kell visel­niük, mert a légkörnek ebben a szint­jében mínusz harminc — mínusz negy­ven fokos hideg is előfordul. A rovarok is felrepülnek a levegőbe. A sáskák egy-két kilométer magasra is feljutnak. Egy-egy sáskaraj sok millió állatból áll és tömegükkel valósággal elfedik a napot, árnyékot borítanak a tájra. A baktériumok nem tudnak repülni, de a légköri felszálló légáramlatok igen nagy magasságba emelhetik fel őket. Ezek a felszálló légáramlatok egészen a sztratoszféra alsó határáig, 10—12 kilo­méteres föld feletti magasságig vihet­nek fel a föld felszínéről származó apró szervezeteket. Nagy részük ott elpusztul az erős fagyban. A. L. NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next