Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-10 / 211. szám

4 EGYESÜLT ÁLLAMOK Konzílium — műtét előtt „Az amerikai gazdaság súlyo­san beteg” — állapította meg a Chicago Tribüne. „Ez már a re­cesszió” — nevezte meg a beteg­séget Mike Mansfield szenátor. Ezeken a megállapításokon már senki sem vitatkozik. Nem is lehet. A hivatalos sta­tisztikák szerint a nemzeti össz­termelés az idén két, egymást kö­vető évnegyedben visszaesett. A munkanélküliség meghaladta az 5,3 százalékot, az építőiparban a 11 százalékot. A legutóbb közzé­tett adatok szerint az Egyesült Államok 86,3 millió dolgozójából jelenleg 4,8 millió van munka nélkül. A szakszervezeti és a bal­oldali lapok vitatják, s lényege­sen többre becsülik a munkanél­küliek számát. Az infláció évi nö­vekedése is meghaladta a 12 szá­zalékot. A nagykereskedelmi ár­index júliusban 3,7 százalékkal emelkedett, ami egy évre kivetít­ve meghaladja a 44 százalékot. Ez a legnagyobb emelkedés az 1973-ban megszüntetett árellenőr­zés óta. A megélhetési költségek — tavaly júliustól az idén júliu­sig — 11,8 százalékkal nőttek, emellett az átlagbérek csak 5,5 százalékkal növekedtek, vagyis az utóbbi év a dolgozó tömegek helyzetének általános rosszabbo­dását hozta. Nyugtalan és bizony­talan a helyzet az értéktőzsdén is. Hivatalos jelentések szerint az év első felében 1500 vállalat ju­tott csődbe, ami 50 százalékos emelkedést jelez az előző évihez képest. Rekordról számol be az ország kereskedelmi mérlege is, hiszen júliusban 728 milliós defi­cittel zárt. Ez a harmadik legna­gyobb kereskedelmi deficit az or­szág történetében. Nincs megállás De a jelenleginél még rosszabb helyzetre számítanak. A kormány gazdasági szakértői az ipari ter­melés, az építkezés, a tartós cik­kek — például az autó — gyár­tásának további visszaesésével számolnak. Egyes szakértőik sze­rint a munkanélküliség év végé­re eléri a 6, jövőre a 7—8 száza­lékot. Nincs megállás az árak emelkedésében sem. A nagy tv­­állomások felmérést végeztek az Egyesült Államok legnagyobb vá­rosaiban az élelmiszerárak alaku­lásáról. Megállapították, hogy az idén márciustól augusztus végéig 20—25 százalékos élelmiszerár­emelkedés volt. Ezekkel a problémákkal került szembe Gerald Ford. Azóta be­jelentette, hogy szeptember 27— 28-án „belpolitikai csúcsértekez­letet” tart az ország legjobb gaz­dasági szakembereivel. Ezt meg­előzően személyesen konzultál a gazdasági, pénzügyi élet szakér­tőivel, a kongresszus és a szak­­szervezetek képviselőivel. Ez a konzultációsorozat a héten a gaz­dasági és társadalmi élet legkü­lönbözőbb területeinek képvise­lőiből álló tanácskozásokkal foly­tatódik egészen a „csúcsértekez­letig”, amelyen a terveket össze­gezik és azután talán jelentős in­tézkedéseket is hoznak. Ne várjanak csodákat... A „talánt” azért kell hangsú­lyozni, mert a csúcsértekezlet ter­vének bejelentése után a kiala­kult nagy várakozástól megijed­ve, a Fehér Ház közölte: „cso­dákat persze nem kell várni”. Az ország gazdasága sokkal betegebb — mondta a Fehér Ház egyik gazdasági szakértője —, sem­hogy egy csapásra meg lehetne gyógyítani. A mostani tanácsko­zássorozatot csak konzíliumnak kell tekinteni a beteg fölött, s utána majd elhatározzák, hogy milyen operációra van szükség. Több szakértő két-három évet jó­sol a „gyógyulás” bekövetkezé­séig. Ez egyáltalán nem biztató a dolgozó tömegeknek, hiszen szá­mukra sokkal sürgősebb lenne a hatásos gyógymód... A nagytő­kések képviselői nem sürgetik a gyógyítást, mert számukra ez a helyzet igen jövedelmező. A ke­reskedelmi minisztérium leg­újabb statisztikája szerint a vál­lalati tiszta profit az év második negyedében 7 százalékkal nőtt az első negyedévhez képest. Az első negyedév tiszta profitja viszont — átlagban — 23,1 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. Fogatlan házőrző kutya Ford elnök közölte, hogy a leg­fontosabb teendő jelenleg az inf­láció megfékezése. Ehhez kérte „a nemzet áldozatvállalását”, a nadrágszíj meghúzását. Hogy a szövetségi kormány példáján nö­velje a nemzetet, bejelentette: az 1975-ös állami költségvetés 305 milliárdos kiadási összegét 300 milliárd alá szorítják. Erre az első intézkedés már meg is történt: október 1-én vált volna esedékessé három és fél millió kormányalkalmazott és katona fizetésének 5,5 százalékos emelése. Az elnök intézkedést kért, hogy ezt a fizetésemelést csak január 1-től hajtsák végre. Ezzel 700 millió dollárt fognak megtakarítani. Elrendelte továb­bá a szövetségi kormány alkal­mazottai számának csökkentését 40 ezer fővel. A Fehér Ház szó­vivője szerint ezzel több mint 300 milliót takarítanak meg. Létre­hozták az ár- és bérellenőrzési tanácsot, ami hatalom nélküli el­lenőrzést gyakorolhat a „túlzá­sok” ellen. Emiatt a lapok már el is nevezték „fogatlan házőrző kutyának”. Ezek az intézkedések nem kis meglepetést okoztak azután, hogy az elnök közölte, a megtakarítá­soknál egyetlen minisztérium költségvetése, a Pentagoné sem lesz szent és sérthetetlen. De mégsem a fegyverkezési kiadá­soknak, hanem az alkalmazottak fizetésének csökkentésével kezd­te. Tehát itt is a nagytőkések jár­nak jól, akik továbbra is élvezhe­tik a fegyverkezésből származó magas profitot. Az elnök külön kéréssel for­dult a szakszervezetekhez, hogy nadrágszíjhúzással, a bérkövete­lések mérséklésével járuljanak hozzá az inflációellenes harchoz. És ez a kérés abban az időben hangzik el, amikor a szakszerve­zetek megkezdik a tárgyalásokat a tőkésekkel a lejáró kollektív szerződések megújításáról. A tő­késekhez viszont eddig még sen­ki sem fordult, hogy mondjanak le a soha nem látott nagyságú profitjuk legalább egy részéről. Őket nem kérték „áldozathoza­­talra”. Ilyenkor a nagytőke ész­revétlenül kiesik a „nemzet” fo­galmából, amelyet áldozatra szó­lítanak. Ki fizeti meg az árat? A mind súlyosabb helyzetben az áldozatot vállaló dolgozó tö­megek és a hasznot húzó tőkések között növekszik az ellentét, fo­kozódik a harc. A feszültség és az igazságtalanság már olyan nagy, hogy az AFLACIO szak­­szervezet osztálybékét hirdető és gyakorló vezetői is meggondolás­ra intik a tőkéseket és a politikai vezetőket. A munkások, közülük is a jelenleg legharcosabb réteg, a bányászok és a textilesek, ha­tározott sztrájkharcot folytatnak követeléseik teljesítéséért. Au­gusztusban 730 sztrájkot jegyez­tek fel az Egyesült Államokban. A munkaügyi minisztérium sze­rint ez év első felében 29,45 mil­lió munkanap esett ki a terme­lésből sztrájk miatt, szemben az 1972-es 27,07 és az 1973-as 27,95 millió munkanappal. A sztrájk­mozgalom erősödése világosan jelzi, az amerikai munkások nem akarnak beletörődni, hogy a „nagybeteg gazdaságot” csak az ő költségükön, az ő terhükre gyó­­gyítgassák, miközben a nagytőke a „műtéten” is óriási haszonra tesz szert. Washington, 1974. szeptember. Kovács István \ i; V S/AB A D S A < 1974. szeptember 10., kedd MAGY­AR — SZOVJET TU­D­O­MÁNYO­S - M­ŰS­ZA­K­I RENDEZVÉNYEK Ünnepi megnyitó a Technika Házában G. V. Alekszenko professzor előadása (Tudósítónktól.) Hétfő délután a magyar—szov­jet tudományos-műszaki együtt­működési megállapodás aláírásá­nak 25. évfordulója alkalmából ünnepélyes ülésen nyitották meg az MTA és az MTESZ által szer­vezett, egy hónapig tartó magyar —szovjet tudományos-műszaki rendezvénysorozatot. Az ünnepségen megjelent dr. Ajtai Miklós, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság és az MTESZ elnöke, dr. Horgos Gyu­la kohó- és gépipari, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi, dr. Szekér Gyula nehézipari mi­niszter, Erdey-Grúz Tibor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia el­nöke, Klézl Róbert, az MSZMP Központi Bizottságának osztály­vezető-helyettese, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és dr. Valkó Endre, az MTESZ főtitkára. Ajtai Miklós megnyitójában méltatta a negyedszázados együtt­működés eredményeit. Hangsú­lyozta: a rendezvénysorozat fel­adata, hogy áttekintse az együtt­működés kézzelfogható sikereit, és egyben ösztönözzön új, mé­lyebb kapcsolatok teremtésére a magyar és szovjet tudósok között. Az együttműködés módjáról szólva kiemelte, hogy főként táv­lati tudományos és kutatási ter­veink céljaival összefüggő felada­tokat kell előtérbe helyeznünk oly módon, hogy emellett támo­gassuk a szervezetek, kutatóinté­zetek, üzemek közötti közvetlen kapcsolatokat is. — Reméljük — mondotta Ajtai Miklós —, hogy néhány fontos területen, ahol ha­gyományaink vannak és jó szak­embereink, olyan eredményeket tudunk elérni, amelyekkel segít­hetjük szovjet barátaink műsza­ki-tudományos fejlődését. A megnyitó után G. V. Alek­szenko professzor, a műszaki tu­dományok doktora, a Szovjetunió Minisztertanácsa Tudományos és Műszaki Állami Bizottságának el­nökhelyettese tartott előadást A tudomány és a technika fejleszté­sének fő irányai a Szovjetunió­ban címmel. Ismertette azt a szá­mottevő fejlődést, amelyet a Szovjetunióban a tudomány és a technika területén elértek. El­mondta, hogy jelenleg több mint egymillió tudományos munkatárs és egyetemi oktató dolgozik, kö­zülük 300 ezren szereztek tudo­mányos fokozatot. A tudományos káderek száma a Szovjetunióban tízévenként megkétszereződik. A KGST-ről szólva kiemelte, hogy annak tevékenysége, a tudomány területén kifejtett közös erőfeszí­tések összehangolása és az ered­mények felhasználása hozzájárult a termelés műszaki színvonalá­nak emeléséhez és a gazdasági fejlődés ütemének gyorsulásához. Alekszenko professzor foglalko­zott a szovjet tudomány kimagas­ló eredményeivel a világűr, a Hold és a Naprendszer bolygói­nak kutatásában, az űrkísérletek nagy jelentőségű gyakorlati al­kalmazásával a hírközlésben, va­lamint a természeti kincseknek a műholdak segítségével történő kutatásában. Szólt a fizikai kuta­tások eredményeiről, közöttük a lézertechnika alkalmazásáról, va­lamint a nukleáris fizika alkal­mazási területeiről. A gépipar műszaki fejlődésével kapcsolatban kiemelte, hogy a je­lenlegi ötéves tervidőszak alatt a Szovjetunióban 25 ezer új konst­rukciójú gépet, berendezést és műszert gyártattak le, az elavult berendezéseket fokozatosan ki­vonják. A termelés műszaki-tu­dományos színvonalának emelése szempontjából nagy jelentőségű — mondotta — a technológiák kor­szerűsítése, a gyártás automati­zálása és a szervezési, vezetési módszereknek a fejlesztése a szá­mítástechnika alapján. Előadásának második felében sokoldalúan elemezte a Szovjet­unió villamosenergia-termelésé­­nek és -elosztásának helyzetét és a fejlődés további útját. A Szov­jetunió villamos erőműveinek be­épített teljesítménye jelenleg több mint 200 millió kilowatt, terme­lése pedig ebben az évben 975 milliárd kilowatt/óra, több mint Anglia, Franciaország, Olaszor­szág és az NSZK termelése együtt. A Szovjetunióban jelenleg 50, egymillió kilowattnál nagyobb teljesítményű villamos erőmű mű­ködik. Az utóbbi években két kü­lönlegesen nagy teljesítményű ví­zi erőművet építettek fel, a 4,1 millió kilowatt teljesítményű bratszkit, a 6 millió kilowatt tel­jesítményű krasznojarszkit. Ezután a Szovjetunió európai részén működő, több mint 135 millió kilowatt teljesítményű és több mint 600 erőművet magába foglaló Egységes Energiarendszer­ről (EESZ) szólt. Elmondta, hogy a Szovjetunió energiarendszerei a világ kilenc országával vannak összeköttetésben, ezen belül a Béke-távvezeték útján a KGST hat tagországával. Az atomerőművekről megemlí­tette, hogy építésüknek a prog­ramja éppen húsz évvel ezelőtt a Moszkva közelében levő, 5 me­gawatt teljesítményű erőmű üzem­be helyezésével kezdődött el. Ma már nagy teljesítményű atomerő­mű működik Voronyezsiben, Belo­­jarszkban, Leningrádban, a távoli északon és a Szovjetunió más te­rületein is. A tudomány és a technika fej­lesztésének igen fontos tényezője a szocialista országok együttmű­ködése. A szovjet—magyar mű­szaki-tudományos együttműködés 25. évfordulóját ünnepelve meg­győződéssel mondható el, hogy ennek az együttműködésinek az eredményei mindkét nép érdekei­nek megfelelnek — fejezte be tet­széssel fogadott előadását Alek­szenko professzor. A rendezvénysorozat keretében ma erdészeti szimpozion, csütör­tökön híradástechnikai nap lesz. Tudományos ülésszak a magyar atomerőművek jövőjéről (Tudósítónktól.) Csütörtökön és pénteken — egyesületük 25 éves jubileuma al­kalmából — tudományos üléssza­kot rendeznek a Technika Házá­ban az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület atomtechni­kai szakosztályába tömörült szak­emberek. Az egyesület vezetői hétfő délelőtti sajtótájékoztatóju­kon elmondták, hogy hazánk vil­­lamosenergia-felhasználása éven­ként nyolc-tíz százalékkal nő, vagyis tízévenként megkétszere­ződik, s ennek az igénynek a ki­elégítése ma már csak a­ hagyo­mányos fűtőanyagokkal működő erőművek segítségével nem lehet­séges. Ezért az ezredfordulóig épülő 20—25 ezer megawatt új erőművi kapacitás jelentős há­nyada: 12—18 ezer MW, atom­erőmű lesz. Az atomerőmű-program megva­lósítása sokoldalú felkészülést kí­ván. Ebbe kapcsolódtak be az ETE 1955-ben megalakult atom­­technikai szakosztályának tagjai,­­ akik — szám szerint 220-an — hat bizottságban tanulmányozzák a külföldi tapasztalatokat, szakiro­dalmat, és tömörítik a kutatóin­tézetekben és másutt ezzel a kér­déssel foglalkozó szakembereket. A kétnapos tudományos ülés­szakot Szili Géza nehézipari mi­niszterhelyettes nyitja meg, a két bevezető előadást Lévai András akadémikus és Osztrovszki György akadémikus, az Országos Atom­energia Bizottság elnöke tartja Az atomenergia szerepe a világ táv­lati energiaigényének biztosításá­ban, illetve A szocialista integrá­cióból eredő tudományos kutatási és műszaki fejlesztési feladatok címmel. Ezután egész sor előadást vitatnak meg, melyeket több cso­portba soroltak. KGST: Előrelépés az anyagi-műszaki ellátási együttműködésben Hazaérkezett Moszkvából az a magyar küldöttség, amely részt vett a KGST anyagi-műszaki el­látási együttműködési bizottságá­nak alakuló ülésén. A küldöttség vezetője, dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke az MTI mun­katársának a többi között elmon­dotta, hogy az anyaggazdálkodás­ban a KGST-országok együttmű­ködése eddig a tapasztalatcseré­vel valósult meg. Ennek fóruma a kétévenként megrendezett anyagi-műszaki ellátási szimpo­­zion volt, amelyet hasonló idő­közönként a jövőben is megren­deznek. A most megalakult bi­zottságban is a tapasztalatcsere lesz a fő munkamódszer, de a le­vonható következtetéseket aján­lásokba foglalják. Ezek azután a tervezési és szervezési munka so­rán beépülnek az egyes országok gyakorlati gazdasági életébe. Ugyanakkor a bizottság néhány területen közvetlenül szervezi az országok közötti együttműködést. Az alakuló ülésen kidolgozták a bizottság ügyrendjét. Eszerint a testület ajánlásokat dolgoz ki például a fajlagos anyagfelhasz­nálás csökkentésére, a ráfizetéses anyagoknál az anyaghelyettesí­tésre, valamint az ésszerű kész­letgazdálkodásra. Foglalkozik a másodlagos anyagok és a hulla­dékok hasznosításával, együtt­működést szervez a KGST-orszá­gok között az elfekvő anyagok és berendezések cseréjére. Meghatá­rozza a korszerű raktárgazdálko­dás átfogó rendszerét, ezen belül a raktárak optimális nagyságát, területi elhelyezését és komplex gépesítését. Vizsgálja a csoma­golási rendszereket, ajánlásokat dolgoz ki a KGST-országok kö­zötti forgalomban használatos göngyölegek, egységrakományok és konténerek tipizálására stb. A bizottság tevékenysége ter­mészetesen szorosan kapcsolódik a különböző KGST-szervezetek munkájához. Jubileumi ünnepség a Gödi Fészekben A Gödi Fészek alapításának 50. évfordulójáról vasárnap a mun­kásmozgalmi emlékműnél rende­zett ünnepségen emlékeztek meg. Az ünnepségen megjelent dr. Or­bán László kulturális miniszter, Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára. Ott voltak sokan a Gödi Fészek egykori látogatói, a hajdani munkás-összejövetelek részvevői közül is. Baráth Endrének, Vác járási pártbizottsága első titkárának megnyitója után dr. Orbán László idézte fel a közös szórakozások, politikai megmozdulások emlé­keit. Ezután dr. Alföldy Árpád, a budapesti KISZ-bizottság titkára köszöntötte a veteránokat, majd a párt-, a tanácsi szervek, a KISZ, a Partizán Szövetség, a volt MTE tagjai, a veteránok nevében he­lyezték el a megjelentek az emlé­kezés virágait a hajdani Fészek emlékművén. Az ünnepség sport- és kulturális rendezvényekkel folytatódott. Sokan tekintették meg a jubileum alkalmából meg­nyílt Fészek Sportmúzeum gaz­dag anyagát.

Next