Népszabadság, 1974. október (32. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-01 / 229. szám
KÖZLEMÉNY A MAGYAR PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG SZOVJETUNIÓBELI LÁTOGATÁSÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról.) még 1972. évi magyarországi hivatalos, baráti látogatása óta. Kiemelték, hogy ez a látogatás újabb ösztönzést adott a magyar—szovjet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szervei közötti munkakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyabbá váltak a két ország helyi párt- és társadalmi szervezeteinek, minisztériumainak és főhatóságainak, megyéinek és városainak kapcsolatai. A Felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés jelenlegi helyzetéről és távlatairól, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforgalom dinamikus növekedéséről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság következő ötéves terveinek összehangolása terén végzett munkát. Kiemelték a két ország fűtőanyag- és energiahordozó-tartalékainak további kiaknázására, s a legfontosabb gépipari ágazatokban a szakosítás és kooperáció kiszélesítésére hozott közös intézkedések nagy jelentőségét. A Felek egytértenek abban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor „megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integráció komplex programjában előirányzott új, korszerű gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások részvevői kiemelték, hogy a magyar—szovjet műszaki-tudományos megállapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordulóját — mindkét fél számára nagy haszonnal jár, elősegíti a technikai haladás meggyorsítását. Rámutattak, hogy a Felek erőfeszítéseket tesznek a tudományos kutatásban és a tervezőmunkában megvalósuló együttműködés további bővítésére, a koordináció további tökéletesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság hatékonyságát. A Felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztése szerves része annak az együttes munkának, amelyet a testvéri szocialista országok folytatnak a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósítására. Megállapodtak: megbízzák illetékes szerveiket, hogy fokozzák az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos munkát, így jobban kihasználják az egyes kulcságazatok és termékfajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és műszaki-tudományos együttműködést a hatékonyság fokozására és országaik népgazdasági fejlődésének meggyorsítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bővültek az ideológiai munkában, az oktatás, a tudomány és a kultúra területén. Megerősítették: mindent megtesznek, hogy elősegítsék e kapcsolatok továbbfejlesztését, a két ország tudományos és művészeti szervezetei, intézetei és intézményei közötti szoros együttműködés tökéletesítését. Aláhúzták a marxista-leninista elmélet időszerű kérdéseinek kidolgozását szolgáló közös tevékenység, a burzsoá ideológia elleni harc fokozásának fontosságát. A Felek kiemelték: eredményesen fejlődik a magyar—szovjet együttműködés a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén. Nagyra értékelték az e területen összegyűlt tapasztalatokat, és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztériuma szélesítse még tovább a külpolitikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A Felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosságnak és testvéri együttműködésnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően, mind teljesebb mértékben felhasználják a szoclizmus és a kommunizmus építse során szerzett tapasztalatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s minőségileg magasabb szintre emeljék a magyar— szovjet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy továbbra is fáradhatatlanul törekszik a szocialista országok egységének erősítésére, sokoldalú együttműködésük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzetközi tevékenységük összehangolására. Ez a nemzetközi politikai légkör javításának, az enyhülési folyamat megszilárdításának egyik legfontosabb tényezője. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a Varsói Szerződés Szervezetének, a baráti országok politikai együttműködése kollektív szervének jelentős, hatékony szerepét a béke és a biztonság erősítésében. A Felek kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP-nek és az SZKP-nak más testvérpártok képviselőivel az utóbb időben lezajlott találkozóiról és tárgyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán megjelölt irányvonala alapján nagy eredmények születtek: számos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellenállást tanúsított és megpróbált ellentámadásba átmenni — megerősödött a demokratikus és haladó erőik helyzete. Internacionalista kötelezettségéből kiindulva, az MSZMP és az SZKP a jövőben is minden módon elő fogja segíteni a kommunista és munkáspártok egységének és összeforrottságának további erősítését a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Mindkét párt határozottan síkraszáll az antikommunizmus, a nacionalizmus és a sovinizmus, a jobboldali és „baloldali” opportunizmus minden megnyilvánulása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkáspártok regionálisan és világméretekben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, h hogy elősegíti az erre irányuló gyakorlati lépések megvalósítását. Az alapvető nemzetközi problémákról ''folytatott eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mélyreható változások jellemzik. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában elfogadottá válik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentős normalizálódásában, a szocialista és a tőkésországok közötti konstruktív párbeszéd kibontakozásában, valamint több más fontos eseményben és jelenségben. Az európai földrész helyzetének megvitatásakor a Felek kiemelték, hogy a szocialista országok egyeztetett, aktív külpolitikai tevékenysége döntően elősegíti — a békés egymás mellett élés elvei alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyülését, a különböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének kiszélesítését. Aláhúzták azoknak a nemzetközi szerződéseknek és egyezményeknek a jelentőségét — és következetes végrehajtásuk szükségességét —, amelyek megalapozták az európai enyhülést és békét lehetővé tevő jelentős fordulatot. A Felek kijelentették, lehetséges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinensévé válik. Fontos szakaszt jelenthet ez a világméretű enyhülési folyamat megszilárdításában és visszafordíthatatlanná tételében is. Kiemelték annak jelentőségét, hogy azeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet második, genfi szakaszán több fontos kérdésben megegyezés született. Úgy vélik, hogy konstruktív megközelítéssel lehetőség van gyors, kölcsönösen elfogadható megállapodásra valamennyi eddig nem egyeztetett kérdésben. A Felek úgy vélik, a tartós európai béke és biztonság megteremtése azt kívánja, hogy az összeurópai értekezlet a legközelebbi időben fejeződjék be és zárószakaszára a legmagasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törekszik, hogy az európai politikai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete 1974 áprilisában Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontjukat. Annak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága sem károsodhat — figyelembe véve az összes európai állam biztonságát —, teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről konstruktív megállapodás szülessék. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek és kedvező feltételeket teremtene ahhoz, hogy a jövőben ugyanilyen tárgyalásokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meggyőződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, s az általános és teljes leszerelés megvalósítására, ami — megfelelő nemzetközi ellenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegyverfajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak látszik, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvételével megtartandó leszerelési világértekezlet összehívására. A Felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán beterjesztett „Egyezmény a természeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetközi biztonságot, az emberek jólétét és egészségét károsító katonai és más célú intézkedések eltiltásáról” elnevezésű szovjet javaslatnak. Úgy vélik, hogy a fentieknek megfelelő megállapodás megkötése a világ minden országának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés övezeteinek további kiszélesítése mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvéseinek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozásának eszméje konstruktív jellegű. E rendszert valamenynyi ázsiai állam kollektív erőfeszítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkalmazásáról való lemondás, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszélesítené a gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeit. A tárgyalás részvevői megvitatták a közel-keleti helyzetet, és megállapították, hogy a Sinai-félszigeten és a Golan-fennsíkon végrehajtott csapatszétválasztást csupán első lépésnek tekintik a közel-keleti konfliktus általános rendezése felé. A Felek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke ebben a térségben kizárólag az izraeli csapatoknak az 1967-ben elfoglalt összes arab területekről való kivonása és a Palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítása alapján lehetséges. A Felek síkraszállnak a genfi közel-keleti békekonferencia munkájának mielőbbi felújítása mellett, a palesztinai arab nép képviselőinek teljes jogú részvételével. E konferencia keretében kell megvizsgálni és megoldani a közel-keleti rendezés valamennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból megerősítik: változatlanul támogatják a vietnami nép igazságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya erőfeszítéseit az 1973. január 27.-i párizsi egyezmény előírásainak következetes és maradéktalan teljesítésére. Határozottan elítélik a saigoni- rendszernek az imperialista körök támogatásával az egyezmény szabotálására irányuló politikáját, és kijelentik, hogy csakis a Párizsban elért megállapodások pontos és maradéktalan teljesítése biztosíthatja a szilárd és igazságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért haladással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semleges laoszi állam fejlődését. Síkraszállnak a kambodzsai kérdésnek a kambodzsai nép nemzeti érdekeivel összhangban történő mielőbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javaslatait Korea békés, demokratikus egyesítésére, valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csapatokat. A tárgyaló felek kifejezték szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek igazságos harcával az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nemzeti felszabadulásukért, a politikai függetlenség megszilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadalmi haladásért. Kifejezik a nemzeti felszabadítási mozgalom sikerei fölötti mélységes megelégedésüket, és üdvözlik Bissau-Guinea és Mozambik függetlenségének megszilárdulását. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetesen fellép az apartheid politikája, a faji megkülönböztetés minden formája, ellen, s azért, hogy haladéktalanul váltsák valóra a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A Felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politikájának antiimperialista irányzatát és hozzájárulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsértésének, a chilei hazafiak üldözésének, s Chile hazafias erőinek támogatáséra hívnak fel minden államot és a világ közvéleményét. A Felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalakulás megkezdődött folyamatát Portugáliában. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcoljanak a reakció, mesterkedései ellen, a demokratikus rendszer megteremtéséért és fejlesztéséért az országban. A Felek megelégedéssel szólnak a Görögországban végbement de-mokratikus változásokról, a politikai pártok, köztük a kommunista párt tevékenységének legalizálásáról. Rokonszenvüket fejezik ki a görög haladó erők tevékenysége iránt, amely az ország függetlenségének és szuverenitásának megerősítésére és mélyreható megújhodására irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi épsége megvédéséért. Véleményük szerint haladéktalanul olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megvédenék a Ciprusi Köztársaságot a külső beavatkozástól, és biztosítanák az összes külföldi csapatok kivonását Ciprus területéről. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ezzel kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekintélyes nemzetközi konferencia mielőbbi összehívásának fontosságát. A véleménycsere során hangsúlyozták, hogy a nemzetközi fejlődés jelenlegi szakaszát egyrészt — a szocialista közösség országai az összes haladó erők következetes, célratörő tevékenységének eredményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Másrészről, tovább tevékenykednek a reakciós erők, amelyek a hidegháborús időket akarják visszahozni. Az enyhülés ellenfelei megkísérlikmegzavarni a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyának normalizálását, szítják az antikommunizmust, ideológiai aknamunkát folytatnak a szocialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szocialista államok különleges figyelmet fordítsanak a nemzetközi helyzet problémáira, arra a határozott küzdelemre, amely a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikájában a jövőben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél teljes megelégedését fejezte ki a tárgyalások menetével és eredményeivel kapcsolatban. Meggyőződésük, hogy a párt- és kormányküldöttség látogatása újabb jelentős hozzájárulás a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fejlesztéséhez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kormányküldöttséget hívott meg magyarországi látogatásra. Szovjet részről a meghívást köszönettel elfogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30.