Népszabadság, 1974. október (32. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

KÖZLEMÉNY A MAGYAR PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG SZOVJETUNIÓBELI LÁTOGATÁSÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról.) még 1972. évi magyarországi hiva­talos, baráti látogatása óta. Ki­emelték, hogy ez a látogatás újabb ösztönzést adott a magyar—szov­jet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország kormány­zati és törvényhozó szervei kö­zötti munkakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyabbá vál­tak a két ország helyi párt- és társadalmi szervezeteinek, mi­nisztériumainak és főhatóságai­nak, megyéinek és városainak kapcsolatai. A Felek megelégedéssel nyilat­koztak a magyar—szovjet mű­szaki-tudományos együttműködés jelenlegi helyzetéről és távlatai­ról, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforga­lom dinamikus­ növekedéséről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság követ­kező ötéves terveinek összehan­golása terén végzett munkát. Ki­emelték a két ország fűtőanyag- és energiahordozó-tartalékainak további kiaknázására, s a legfon­tosabb gépipari ágazatokban a szakosítás és kooperáció kiszéle­sítésére hozott közös intézkedé­sek nagy jelentőségét. A Felek egytértenek abban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor „megkülönböz­tetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integráció komplex programjában előirány­zott új, korszerű gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­­­ködési formák szélesebb körű al­kalmazására. A tárgyalások részvevői ki­emelték, hogy a magyar—szovjet műszaki-tudományos megállapo­dás — amelynek az idén ünne­pelték 25. évfordulóját — mind­két fél számára nagy haszonnal jár, elősegíti a technikai haladás meggyorsítását. Rámutattak, hogy a Felek erőfeszítéseket tesznek a tudományos kutatásban és a tervezőmunkában megvalósuló együttműködés további bővítésé­re, a koordináció további tökéle­tesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság hatékonyságát. A Felek aláhúzták, hogy a két­oldalú gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködés fejlesz­tése szerves része annak az együ­­t­­tes munkának, amelyet a testvéri szocialista országok folytatnak a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvaló­sítására. Megállapodtak: megbíz­zák illetékes szerveiket, hogy fo­kozzák az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos munkát, így jobban kihasználják az egyes kulcságazatok és ter­mékfajták közös tervezésének le­hetőségeit, szélesítsék a termelé­si és műszaki-tudományos együtt­működést a hatékonyság fokozá­sára és országaik népgazdasági fejlődésének meggyorsítására. A magyar és a szovjet küldött­ség megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcso­latai jelentősen bővültek az ideo­­lógiai munkában, az oktatás, a tudomány és a kultúra területén. Megerősítették: mindent megtesz­nek, hogy elősegítsék e kapcsola­tok továbbfejlesztését, a két or­szág tudományos és művészeti szervezetei, intézetei és intézmé­nyei közötti szoros együttműkö­dés tökéletesítését. Aláhúzták a marxista-leninista elmélet idő­szerű kérdéseinek kidolgozását szolgáló közös tevékenység, a burzsoá ideológia elleni harc fo­kozásának fontosságát. A Felek kiemelték: eredménye­sen fejlődik a magyar—szovjet együttműködés a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén. Nagyra értékelték az e területen összegyűlt tapasztalatokat, és ál­lást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizottsága, va­lamint a két ország külügymi­nisztériuma szélesítse még tovább a külpolitikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A Felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődé­sében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosságnak­­ és testvéri együttműködésnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekek­nek megfelelően, mind teljesebb mértékben felhasználják a szo­­clizmus és a kommunizmus épí­­tse során szerzett tapasztalato­kat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erő­feszítéseit, s minőségileg maga­sabb szintre emeljék a magyar— szovjet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy továbbra is fá­radhatatlanul törekszik a szocia­lista országok egységének erősíté­sére, sokoldalú együttműködésük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzetközi tevékenységük össze­hangolására. Ez a nemzetközi po­litikai légkör javításának, az eny­hülési folyama­t megszilárdításá­nak egyik legfontosabb tényezője. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a Varsói Szerződés Szervezetének, a baráti országok politikai együtt­működése kollektív szervének je­lentős, hatékony szerepét a béke és a biztonság erősítésében. A Felek kölcsönösen tájékoztat­ták egymást az MSZMP-nek és az SZKP-na­k más testvérpártok kép­viselőivel az utóbb időben lezaj­lott találkozóiról és tárgyalásai­ról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kommunista és mun­káspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán megjelölt irányvo­nala alapján nagy­ eredmények születtek: számos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellen­állást tanúsított és megpróbált el­lentámadásba átmenni — meg­erősödött a demokratikus és ha­ladó erőik helyzete. Internacionalista kötelezettsé­géből kiindulva, az MSZMP és az SZKP a jövőben is minden mó­don elő fogja segíteni a kommu­nista és munkáspártok egységé­nek és összeforrottságának továb­bi erősítését a marxizmus—leni­­nizmus elvei alapján. Mindkét párt határozottan síkraszáll az antikommunizm­us, a nacionaliz­mus és a sovinizmus, a jobbol­dali és „baloldali” opportuniz­mus minden megnyilvánulása el­leni megalkuvás nélküli harc folytatása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommu­nista és munkáspártok regionáli­san és világméretekben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, h hogy előse­gíti az erre irányuló gyakorlati lépések megvalósítását. Az alapvető nemzetközi prob­lémákról ''folytatott eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zetet a feszültség enyhülése irá­nyába végbemenő mélyreható változások jellemzik. A­ nem­zetközi kapcsolatok gyakorlatá­ban elfogadottá válik a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésé­nek elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet—amerikai kapcsolatok je­lentős normalizálódásában, a szo­cialista és a tőkésországok kö­zötti konstruktív párbeszéd ki­bontakozásában, valamint több más fontos eseményben és jelen­ségben. Az európai földrész hely­zetének megvitatásakor a Fe­lek kiemelték, hogy a szocialista országok egyeztetett, aktív külpo­litikai tevékenysége döntően elő­segíti — a békés egymás mellett élés elvei alapján — az euró­pai enyhülési folyamat elmé­lyülését, a különböző társadalmi rendszerű európai államok együtt­működésének kiszélesítését. Alá­húzták azoknak a nemzetközi szerződéseknek és egyezmények­nek a jelentőségét — és követ­kezetes végrehajtásuk szükséges­ségét —, amelyek megalapozták az európai enyhülést és békét le­hetővé tevő jelentős fordulatot. A Felek­ kijelentették, lehetséges és szükséges, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezlet jelentős történelmi mér­földkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinensévé vá­lik. Fontos szakaszt jelenthet ez a világméretű enyhülési folyamat megszilárdításában és visszafor­díthatatlanná tételében is. Ki­emelték annak jelentőségét, hogy az­­európai biztonsági és együtt­működési értekezlet második, gen­fi szakaszán több fontos kérdés­ben megegyezés született. Úgy vé­lik, hogy konstruktív megközelí­téssel lehetőség van gyors, kölcsö­nösen elfogadható megállapodás­ra valamennyi eddig nem egyez­tetett kérdésben. A Felek úgy vé­lik, a tartós európai béke és biz­tonság megteremtése azt kívánja, hogy az összeurópai értekezlet a legközelebbi időben fejeződjék be és zárószakaszára a legmagasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törekszik, hogy az európai politikai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete 1974 áprilisában Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontjukat. Annak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága sem károsod­hat — figyelembe véve az összes európai állam biztonságát —, tel­jes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről konstruktív meg­állapodás szülessék. A közép-euró­pai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások sikere lényeges eleme lenne a ka­tonai enyhülésnek és kedvező feltételeket teremtene ahhoz, hogy­ a jövőben ugyanilyen tárgyalá­sokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meg­győződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell ten­ni a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére, s az általános és tel­jes leszerelés megvalósítására, ami — megfelelő nemzetközi el­lenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pedig a ha­gyományos fegyverfajtákat. En­nek elérésére időszerűnek és hasz­nosnak látszik, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek az összes nuk­leáris hatalom részvételével meg­tartandó leszerelési világértekez­let összehívására. A Felek nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán beterjesztett „Egyezmény a természeti környe­zetre és az éghajlatra ható, a nemzetközi biztonságot, az embe­rek jólétét és egészségét károsító katonai és más célú intézkedé­sek eltiltásáról” elnevezésű szov­jet javaslatnak. Úgy vélik, hogy a fentieknek megfelelő megállapo­dás megkötése a világ minden or­szágának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzet­közi enyhülés övezeteinek továb­bi kiszélesítése mellett. Abból in­dulnak ki, hogy ez megfelel min­den nép érdekeinek és törekvé­seinek. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták, hogy az ázsiai bizton­sági és együttműködési rendszer létrehozásának eszméje konstruk­tív jellegű. E rendszert valameny­­nyi ázsiai állam kollektív erőfe­szítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkalmazásáról való le­mondás, a szuverenitás és a ha­tárok sérthetetlenségének kölcsö­nös tiszteletben tartása, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ez je­lentős mértékben kiszélesítené a gazdasági és kulturális együtt­működés lehetőségeit. A tárgyalás részvevői megvi­tatták a közel-keleti helyzetet, és megállapították, hogy a Sinai-fél­szigeten és a Golan-fennsíkon végrehajtott csapatszétválasztást csupán első lépésnek tekintik a közel-keleti konfliktus általános rendezése felé. A Felek ismét megerősítik azt az elvi álláspont­jukat, hogy tartós és igazságos béke ebben a térségben kizáró­lag az izraeli csapatoknak az 1967-ben elfoglalt összes arab te­rületekről való kivonása és a Pa­lesztinai arab nép törvényes jo­gainak biztosítása alapján lehet­séges. A Felek síkraszállnak a genfi közel-keleti békekonferen­cia munkájának mielőbbi felújí­tása mellett, a palesztinai arab nép képviselőinek teljes jogú részvételével. E konferencia ke­retében kell megvizsgálni és meg­oldani a közel-keleti rendezés va­lamennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból megerősítik: változatlanul támogatják a viet­­nami nép igazságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormánya és a Dél-vietna­mi Köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormánya erőfeszítéseit az 1973. január 27.-i párizsi egyez­mény előírásainak következetes és maradéktalan teljesítésére. Ha­tározottan elítélik a saigoni- rend­szernek az imperialista körök tá­mogatásával az egyezmény sza­­botálására irányuló politikáját, és kijelentik, hogy csakis a Párizs­ban elért megállapodások pontos és maradéktalan teljesítése biz­tosíthatja a szilárd és igazságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elé­gedettek a laoszi politikai rende­zés ügyében elért haladással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semleges laoszi ál­lam fejlődését. Síkraszállnak a kambodzsai kérdésnek a kambod­zsai nép nemzeti érdekeivel össz­hangban történő mielőbbi meg­oldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogat­ja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javasla­tait Korea békés, demokratikus egyesítésére, valamint azt a kö­vetelését, hogy Dél-Koreából von­ják ki a külföldi csapatokat. A tárgyaló felek kifejezték szo­lidaritásukat Ázsia, Afrika és La­­tin-Amerika népeinek igazságos harcával az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializ­­mus ellen, a nemzeti felszabadu­lásukért, a politikai függetlenség megszilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadal­mi haladásért. Kifejezik a nem­zeti felszabadítási mozgalom si­kerei fölötti mélységes megelége­désüket, és üdvözlik Bissau-Gui­­nea és Mozambik függetlenségé­nek megszilárdulását. A Magy­ar Népköztársaság és a Szovjetunió következetesen fellép az apart­heid politikája, a faji megkülön­böztetés minden formája, ellen, s azért, hogy haladéktalanul vált­sák valóra a gyarmati országok és népek függetlenségének megadá­sáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A Felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politi­kájának antiimperialista irányza­tát és hozzájárulásukat a nemzet­közi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelem­hez, a népek békéjéért és a nem­zeti függetlenségért folyó harc­hoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai állam­csínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támogatásukról biztosítják a chi­lei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy ves­senek véget az emberi jogok dur­va megsértésének, a chilei haza­fiak üldözésének, s Chile hazafias erőinek támogatáséra hívnak fel minden államot és a világ köz­véleményét. A Felek üdvözlik a fasiszta dik­tatúra megdöntését és a demok­ratikus átalakulás megkezdődött folyamatát Portugáliában. Sikere­ket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcoljanak a reakció, mesterkedései ellen, a de­mokratikus rendszer megteremté­séért és fejlesztéséért az ország­ban. A Felek megelégedéssel szólnak a Görögországban végbement de-­­mokratikus változásokról, a po­litikai pártok, köztük a kommu­nista párt tevékenységének lega­lizálásáról. Rokonszenvüket fe­jezik ki a görög haladó erők te­vékenysége iránt, amely az or­szág függetlenségének és szuve­renitásának megerősítésére és mélyreható megújhodására irá­nyul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan és kö­­­­vetkezetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szu­verenitása és területi épsége meg­védéséért. Véleményük szerint haladéktalanul olyan intézkedé­seket kell foganatosítani, amelyek megvédenék a Ciprusi Köztársa­ságot a külső beavatkozástól, és biztosítanák az összes külföldi csapatok kivonását Ciprus terü­letéről. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozta az ENSZ kere­tében Ciprusról tartandó tekinté­lyes nemzetközi konferencia mi­előbbi összehívásának fontossá­gát. A véleménycsere során hang­súlyozták, hogy a nemzetközi fej­lődés jelenlegi szakaszát egyrészt — a szocialista közösség országai az összes haladó erők következe­tes, célratörő tevékenységének eredményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Másrészről, tovább tevékenykednek a reak­ciós erők, amelyek a hideghábo­rús időket akarják visszahozni. Az enyhülés ellenfelei megkísér­lik­­megzavarni a különböző tár­sadalmi rendszerű államok viszo­nyának normalizálását, szítják az antikommunizmust, ideológiai ak­namunkát folytatnak a szocialista országok ellen. Mindez megköve­teli, hogy a szocialista államok különleges figyelmet fordítsanak a nemzetközi helyzet problémái­ra, arra a határozott küzdelem­re, amely a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megszi­lárdításáért és továbbfejleszté­séért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió külpoliti­kájában a jövőben is következe­­­tesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél teljes megelégedését fejezte ki a tárgya­lások menetével és eredményeivel kapcsolatban. Meggyőződésük, hogy a párt- és kormányküldött­ség látogatása újabb jelentős hoz­zájárulás a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együtt­működés további fejlesztéséhez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kormányküldöttséget hí­vott meg magyarországi látoga­tásra. Szovjet részről a meghívást köszönettel elfogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30.

Next