Népszabadság, 1975. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. január 1., szerda KUBA NEMZETI ÜNNEPE 3ieBilsgert vezetést ü­dviZasló távirata DR. FIDEL CASTRO RXIZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi kormány elnökének, DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének Havanna Kedves Elvtársak! A forradalom győzelmének 16. évfordulója, a kubai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisz­tertanácsa, a magunk és népünk nevében forró, elvtársi üdvözletün­ket, szívélyes jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának és népének. A forradalom győzelme, óta eltelt 16 év alatt a testvéri kubai nép, kommunista pártja vezetésével, kiemelkedő eredményeket ért el a szocializmus építésében. A szocialista állam fejlesztésére, a központi tervezés javítására irányuló nagy jelentőségű munka és más intézke­dések nyomán, meggyorsult a szocializmus építésének üteme Kubá­ban. A kubai nép sikerei lelkesítő példaként szolgálnak a nemzeti felszabadulásukért és a társadalmi haladásért harcoló népek, külö­nösen a latin-amerikai országok népei számára és méltán vívják ki a világ összes haladó erőinek elismerését, nagyrabecsülését. Népünket jóleső érzéssel töltik el azok az eredmények, amelye­ket a testvéri kubai nép, a kongresszusára készülő Kubai Kommu­nista Párt vezetésével, a szocialista építőmunkában és a nemzetközi életben elért, örömünkre szolgál, hogy pártjaink és népeink testvéri barátsága a proletár internacionalizmus alapján mind szorosabbá vá­lik. Gyümölcsöző együttműködésünk hasznosan szolgálja a szocialista államok közösségének erősödését és egységét az imperializmus ellen, a szocializmusért folytatott harc előrehaladását. A forradalom győzelmének 16. évfordulóján további sikereket kí­vánunk Önöknek és a Kubai Köztársaság testvéri népének a szocia­lista társadalom építésében, nemzetközi tekintélyének növelésében. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, a Nőta­nács és a Béketanács ugyancsak táviratban köszöntötte kubai part­nerszervezeté­t.* * * Tizenhat esztendővel ezelőtt vonultak be a kubai fővárosba a forradalom katonái, akik veresé­get mértek a népelnyomó dikta­túrára. Ez a nap azóta a sziget­­ország nemzeti ünnepe. A dátum azonban nemcsak Kuba nagy sorsfordulója lett, hanem annak bizonyítékául is szolgált, hogy a havannai bevonulással csatát nyert a latin-amerikai független­ség ügye is. A győztes kubai forradalomra ezernyi teendő várt: az, hogy vé­get vessenek a kizsákmányolók és az idegen monopóliumok uralmá­nak; az elmaradott, gyarmati rendszerű monokulturális gazda­ságot átalakítsák; írni-olvasni ta­nítsák meg a lakosságot; felszá­molják a pusztító népbetegsége­ket. Közben Washington latin­amerikai politikájának fő célja volt, hogy politikailag és gazda­ságilag elszigetelje Kubát a déli féltekén levő szomszédaitól. Az 1960-as év elején az amerikai kormány nyomására kizárták Ku­bát az Amerikai Államok Szer­vezetéből. A forradalmat azon­ban sem megfojtani, sem feltar­tóztatni nem tudták: a kubai né­pi rendszer a fenyegetés elhárí­tására természetes szövetségese­ket, az építőmunkában pedig ön­zetlen segítőtársakat talált a szo­cialista országok nagy családjá­ban. Az építőmunkában elért nagyszerű sikerek és eredmények, amelyeknek fontos tényezője volt Kuba együttműködése a KGST- országokkal, igen nagy hatással voltak a 300 milliós földrészre. Napjainkban annak lehetünk tanúi, hogy az egész Amerika-kö­zi rendszer, amely sokáig Wa­shington engedelmes eszköze volt, hogyan került válságba és mi­lyen véget ér a Kuba elleni blo­kádpolitika. Novemberben az ecuadori fővárosban az AÁSZ ta­nácskozásán tizenkét külügymi­niszter szavazott a Kuba elleni blokád feloldása mellett. Ellene csupán a chilei fasiszta rendszer, az uruguayi és a paraguayi hír­hedt elnyomó rezsim külügymi­nisztere szavazott. Nyolc ország máris hivatalos kapcsolatokat tart a kubai kormánnyal. Vene­zuela éppen most, a nemzeti ün­nep előestéjén újította meg dip­lomáciai viszonyát Kubával. Alig egy hónappal ezelőtt Fidel Cast­­ro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára így összegezhette a történe­lem tanulságait: „Kuba eljutott fejlődésének ahhoz a szakaszá­hoz, amikor már nem jelent prob­lémát számára az imperialista blokád. Annál inkább azoknak, akik a kubai blokád kátyújába jutottak, s most minden erejük­kel azon fáradoznak, hogy lehe­tőleg presztízsveszteség nélkül hagyják el a süllyedő hajót... A blokád hivatalosan továbbra is érvényben van, de ennek szá­munkra már nincs jelentősége. Legfeljebb szemlélői leszünk ki­múlásának.” A kubai nép győzelmének ün­nepén teljes szívből kívánunk a szigetország népének eredményes munkát a szocializmus építésében otthon, s újabb nemzetközi sike­reket a külpolitikában. Callaghan Zambiában James Callaghan, brit külügy­miniszter kedden Zambia főváro­sába Lusakába érkezett. Lusakai látogatásra 10 napos afrikai kör­útja keretében kerül sor. Útján hat országot keres fel. Callaghan megérkezése után a repülőtéren kijelentette, hogy Kenneth Kaunda köztársasági el­nökkel és Vernon Mwaanga kül­ügyminiszterrel az Afrika déli ré­szén kialakult „új helyzetről”, a velük kapcsolatos zambiai, tanzá­niai és botswanai javaslatokról kíván tárgyalni. Kifejezte remé­nyét, hogy Lusakában módja lesz találkozni Rhodesia afrikai lakos­ságának képviselőivel. Abel Muzorawa püspök, a Rhodesiai Afrikai Nemzeti Ta­nács elnöke már kedd reggel megérkezett Lusakába. (Reuter) NÉPSZABADSÁG Ssún£­­­sztés hűmben Pártunk XI. kongresszusára ké­szülve belpolitikai életünk jelen­tős eseményéhez érkeztünk. Ja­nuár másodikén megkezdődnek azok az alapszervezeti taggyűlé­sek, amelyeken a párttagság meg­tárgyalja a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, a szer­vezeti szabályzat módosításának tervezetét és megválasztja párt­­szervezetének vezetőségét. Fontos feladatunk, hogy össze­gezzük a december közepére be­fejeződött beszámoló taggyűlések néhány tanulságát. Nagy aktivitás A párt központi szervei a két kongresszus közötti időben rend­szeresen tanulmányozták az alap­szervezetek és az irányító párt­szervek (üzemi, községi, városi, járási pártbizottságok) munkáját és több fontos határozatot hoztak tevékenységük további javításá­ra. A beszámoló taggyűlések most egyértelműen bizonyítják, hogy a párt központi szerveinek határo­zatai nyomán sokat fejlődött az alapszervezetek munkája. Terv­szerűbben dolgoznak, javult a párttagság politikai felkészültsé­ge, aktivitása, nőtt a taggyűlések szerepe az alapszervezetek életé­ben. A X. pártkongresszus és a központi vezető szervek­ döntései minden tekintetben helyesnek bi­zonyultak. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a beszámoló taggyűléseken a párttagság 85—90 százaléka megjelent. Ha tekintetbe vesszük az igazolt távolmaradásokat, mint például betegség, szolgálat stb., akkor úgy is fogalmazhatnánk, a beszámoló taggyűléseken ott volt szinte valamennyi párttag. Még figyelemre méltóbb a rész­vevők vitakedve. Egy-egy tag­gyűlésen általában felszólalt a megjelent párttagok 30 százaléka, összességében mintegy 180—200 ezer kommunista mondott véle­ményt fontos társadalmi, politi­kai kérdésekben, közügyekben. Olyan hatalmas erő ez, amelyre a párt a továbbiakban is bátran tá­maszkodhat. A beszámoló taggyűlések ismé­telten és meggyőzően bebizonyí­tották, hogy a párttagok egyetér­tenek, helyeslik és támogatják a párt politikáját. Nagyra ér­tékelik, hogy a Központi Bizott­ság politikai szervező munká­val biztosította a X. kongresszus határozatainak helyes, torzulás­mentes végrehajtását, a kong­resszus fő politikai vonalai­nak érvényesítését. A szocialista építés fejlődését nagyban segítet­te, hogy a Központi Bizottság fo­lyamatosan elemezte a társada­lom főbb jelenségeit, válaszolt az előrehaladásunk során felmerült új kérdésekre. A taggyűlések vi­tái alátámasztották azt, amit a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei úgy fogalmaznak meg, hogy „a párt politikája kiállta a gyakorlat próbáját, cselekvő tá­mogatásra talált a munkásosz­tályban, a termelőszövetkezeti pa­rasztságban, az értelmiségben, az egész népben”. A párt szerepéről A beszámoló taggyűlések má­sik fontos jellemzője, hogy a ko­rábbi évekkel szemben sokkal többet és behatóbban foglalkoz­tak a párt vezető szerepének ér­vényesülésével, a párt belső kér­déseivel. A felelősségteljes, alkotó eszmecserék tükrözték, hogy a kommunisták elkötelezett embe­rek, akik szolgálatot teljesítenek a társadalmi haladásért. Az alapszervezetek üdvözölték és támogatják a Központi Bizott­ságnak azt a döntését, amely sze­rint a párttagokkal és a pártba felvételre jelentkezőkkel szemben még nagyobb követelményeket kell támasztani az elvi, politikai felkészültség, a magatartás, a tár­sadalom érdekében végzett mun­ka terén. Társadalmunk politikai egysége, a szocializmus építésé­ben elért eredményeink, a párt helyes politikája vonza a társa­dalom osztályainak, rétegeinek tagjait. Sokan felvételüket is ké­rik a pártba. A jövőben még in­kább csak a legjobbakat, csak a legalkalmasabbakat lehet ilyen szempontból figyelembe venni. A párttagság megfelelő eszmei-poli­tikai felkészültsége az egyik leg­jobb biztosíték a párt tekintélyé­nek további növelésére, a tömegek közötti befolyásának szélesítésére. A párttagokkal szembeni követel­mények között, a jövőben foko­zottabb szerepet kap az elméleti­politikai, illetve az általános mű­veltség állandó fejlesztése, örven­detes, hogy a vezetőségi beszá­molók nagy figyelmet fordítottak a párttagság eszmei-politikai fel­készülésének növelésére, a KISZ munkájára, az ifjúság nevelésére. Szinte mindenütt szóltak a párt­oktatásról, annak hatékonyságá­ról. Ugyanakkor mind több helyen hangoztatták, hogy ez nem korlá­tozódhat csupán a propagandára. A nevelés, a szavak és tettek egy­sége, az egyes szervezetekben még felbukkanó kispolgári nézetek el­leni harc, mint konkrét feladat vetődött fel. Ebből is következik, hogy az ideológiai munka javítá­sában, a szocialista közgondolko­dás, a tudatosság színvonalának emelésénél támaszkodnunk kell a kedvezően alakuló légkörre, a párttagság megnövekedett aktivi­tására, érdeklődésére. Hatékonyabb a­­wildli­ner/is A legutóbbi években lényege­sen javult, módszereiben gazdago­dott a párt irányító tevékenysége. A most befejeződött taggyűlése­ken elsősorban arról folyt hasznos eszmecsere, hogy miként lehetne tovább erősíteni, sokoldalúbbá, következetesebbé tenni a pártszer­vek irányító munkáját. A taggyű­lések tanulsága alapján tovább kell munkálkodnunk azon, hogy a párt vezető szerepe az irányítás minden szintjén és minden terü­letén következetesen érvényesül­jön. A párt vezető szerepe nyilván­valóan nem korlátozódhat pusz­tán ideológiai útmutatásokra, esz­mei-politikai felvilágosításra. Ve­zető szerepének­ kifejezésre kell jutnia abban is, hogy a párt szervei napirenden tartják a legfontosabb politikai, gazdasá­gi és más kérdéseket, és a va­lóságos problémák megoldásán dolgoznak. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a párt köz­ponti szerveinek határozatai, ál­lásfoglalásai önmagukban nem oldják meg a feladatokat, ehhez az alapszervezetek, helyi párt­szervek jó munkájára, kezde­ményezőkészségére, öntevékeny­ségére van szükség. Különösen sok feladatunk van még a határo­zatoknak a helyi viszonyokra való alkalmazásában. A pártmunka javulásának, a vezető szerep növekedésének szembetűnő vonása, hogy mindin­kább érvényesül a pártellenőrzés. A X. pártkongresszus megerő­sítette a pártszervezetek, az alap­szervezetek ellenőrzési jogát. Az elmúlt évek a gyakorlatban is igazolták, hogy ez a tevékenység a pártvezetés nélkülözhetetlen formája. Segít időben feltárni a nehézségeket, ellentmondásokat, tevékenyen hozzájárul a legked­vezőbb megoldási módok kidolgo­zásához. A pártellenőrzés mindenekelőtt politikai jellegű tevékenység, célja a politika realizálásának vizsgálata. A pártszerű ellenőrzés cselekvésre ösztönöz és demokra­tikus módon a tömegek megkér­dezésével, az egyének, csoportok, rétegek, osztályok véleményének, hangulatának megismerésével al­kot véleményt. A beszámoló tag­gyűléseken megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak erre a lénye­ges kérdésre. A pártszervek to­vábbi fontos kötelessége ennek a kialakult helyes gyakorlatnak módszeres tanulmányozása, tá­mogatása, segítése. Az ellenőrzés megjavításának fontos feltétele, hogy fellépjünk néhány ezzel összefüggő hibás né­zet és gyakorlat ellen. Még min­dig találkozni olyan felfogással, amely az ellenőrzést hibakeresés­nek, vagy valamiféle bűnüldözés­nek tartja. Mások az ellenőrzést amolyan szükséges rossznak, ille­téktelen beavatkozásnak, zakla­tásnak tartják. Talán a leggyako­ribb, hogy a fejlődés ellenére sok még a sablonos, formális ellenőr­zés, amely legfeljebb csak a fel­színi jelenségeket tárja fel, és nem törekszik az okozatok, az összefüggések elemzésére, a hiba forrásainak a megszüntetésére. A négy esztendő munkájának elemzésében, vizsgálatában je­lentős helyet kapott a párt gaz­daságszervező munkája is. Nagy utat tettünk meg e téren is: a pártszervek hozzáértéssel, követ­kezetesen foglalkoznak e fontos feladattal. A felszólalók szinte kivétel nélkül hangsúlyozták a népgazdasági érdek elsődlegessé­gét, a meglevő tartalékok jobb kihasználását, az üzemi demokrá­cia fejlesztését, a fegyelmezett, ha­tékony munkát. Örvendetes az is, hogy a beszámolók és a viták egyaránt a politikai összefüggé­sek, a politikai tennivalók és a viták szemszögéből minősítették a végzett munkát, valamint az el­végzendő tennivalókat. Amikor nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a pártszervezetek politikai fel­adatokat jelöljenek ki és politi­kai eszközökkel biztosítsák a vég­rehajtást, ugyanakkor szóltak ar­ról is, hogy esetenként, ha a hely­zet úgy kívánja, utasíthatják a gaz­dasági vezetőt a szükséges intéz­kedések megtételére. A termelés­ben, az irányításban dolgozó kom­munistáktól elvárják, hogy pél­­­dásan dolgozzanak, beosztásukkal járó felelősséggel intézkedjenek. Jóval kisebb arányban, de még ma is hangzottak el sürgető ész­revételek a gazdasági középveze­tők politikai képzésének szüksé­gességéről. Több helyen hangoz­tatták ezt, mert a gazdasági és politikai munka szervesen kap­csolódik egymáshoz, és a párt­­szervezetek a művezetőktől, üzemvezetőktől politikai segítsé­get is várnak. Észrevételek, javaslatok A beszámoló taggyűlések befe­jeződtek, de a munka tovább­ fo­lyik. Tanulmányozni kell a fel­szólalásokat, az elhangzott észre­vételeket, javaslatokat, hogy a párttagság ezúttal is érezze: szá­mítanak véleményére. Nagyon fontos útravaló ez az újonnan megválasztott vezetőségeknek. A januári taggyűléseken, majd az azt követő pártértekezleteken sor kerül a kongresszusi irány­elvek vitájára. A Központi Bi­zottságnak ez az okmánya min­den pártszerv, pártszervezet és kommunista számára cselekvési program. A soron következő tag­gyűlésektől, a területi pártérte­kezletek munkájától azt várjuk, hogy támaszkodva a Központi Bi­zottság dokumentumaira, hozzák felszínre mindazt a jót, ami az előrehaladást segíti, de jelezzék munkánk gyengeségeit is. Az őszinte szembenézés a valósággal, a reális kép kialakítása helyze­tünkről további sikeres mun­kánk elengedhetetlen feltétele. Jakab Sándor az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője 3

Next