Népszabadság, 1975. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

2 PHNOM PENH FELSZABADULT (Folytatás az 1. oldalról.) — Külpolitikai téren a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront és a kambodzsai nemzeti királyi egy­ségkormány a semlegesség és az el nem kötelezettség politikáját fogja követni —, folytatta Chau Seng. — Nem fog megtűrni Kam­bodzsa területén semmiféle kül­földi támaszpontot és szilárdan ragaszkodik majd a békés egy­más mellett élés öt elvéhez. Bár­mely országtól elfogad minden­fajta segítséget, feltéve, ha az il­lető ország maradéktalanul tisz­teletben tartja Kambodzsa füg­getlenségét és­­ szuverenitását. Alapvető stratégiai pozíciónak mondotta, hogy Kambodzsa tagja az el nem kötelezett országok nagy családjának. Végezetül rá­mutatott, most van az első alka­lom rá, hogy a nép valóban füg­getlen, békés, semleges és demok­ratikus Kambodzsát teremthet. Ford amerikai elnök csütörtö­kön a Fehér Ház által kiadott rö­vid nyilatkozatban kommentálta első ízben a kambodzsai fej­leményeket. „Szomorúsággal” és „együttérzéssel” vette tudomásul a Phnom Penh-i rendszer bukását. A kambodzsai főváros bevéte­lének hírére thaiföldi részről le­zárták Thaiföld és Kambodzsa 600 kilométeres határát — közöl­ték hivatalosan Bangkokban. Thaiföld fővárosában azt is beje­lentették, hogy a kormány rövi­desen dönteni fog a kambodzsai nemzeti egységkormány elisme­réséről. Portugália, Ausztrália és Irán máris bejelentette, hogy elismeri a kambodzsai nemzeti egység­kormányt. Togo Fumihiko japán külügy­miniszter-helyettes csütörtökön kijelentette: kormánya viszony­lag rövid időn belül megadja a hivatalos diplomáciai elismerést a Kambodzsai Nemzeti Egység­front által létesítendő, kormány­nak. Mint párizsi tudósítónk jelen­ti, a Le Monde első oldalon közli Phnom Penh felszabadulásának hírét és helyszíni tudósítójának Népi lelkesedés című jelentését a hazafiak fogadtatásáról. „A fővá­ros felszabadult — írja a tudósí­tó —, a forradalmi csapatok Észak felől érkeztek. A megdöntött re­zsim egy kétcsillagos tábornoka hiába kísérelte meg, hogy a fran­cia nagykövetségre meneküljön. Még lövéseket hallani a város központjából, de nyilvánvaló a nép lelkesedése. Az utcákon lelkes csoportok veszik körül a fiatal és boldog partizánokat.” A Le Monde megállapítja: ez az esemény az Egyesült Államok súlyos veresége. DÉL-VI­ETNAM Megkezdték az amerikaiak költöztetését Xuan Loc a harcok középpontjában A Saigontól 60 kilométerre északkeletre fekvő Xuan Loc tar­tományi városban és környékén tovább folynak a heves harcok. A felszabadító erőknek sikerült elszigetelniük a városban és a környékén harcoló Thieu-alakula­­tokat. A dél-vietnami hazafiak szakadatlan előrenyomulása és a Xuan Loctól 12 kilométerre észak­nyugatra levő Kiem Tan megerő­sített állás elfoglalása következ­tében a saigoni zsoldosok védel­mi vonala összeomlott. Mint már közöltük, a felszaba­dító erők szerdán elfoglalták Phan Rang stratégiai fontosságú kikötő­várost. A Saigontól 260 kilométer­re északkeletre levő tartományi város elvesztésével a saigoni rend­szer már csak három jelentősebb kikötővel rendelkezik. Ezek Phan Thiet (Saigontól 160 kilométerre északra), Vang Tau (a fővárostól délre) és a Mekong folyó deltájá­ban fekvő Rach Gia. Hírügynökségek jelentették, hogy már Phan Thiet közelében foly­nak a harcok. Duong Van Minh tábornok, a dél-vietnami harmadik politikai erő képviselője csütörtökön új­ságíróknak adott nyilatkozatában ismét lemondásra szólította fel Thieut. Kijelentette, hogy hajlan­dó a nemzeti megbékélés kormá­nyának élére állni. Nelsen, a Fehér Ház szóvivője a nyilatkozat után közölte, hogy Ford elnök utasítására néhány napon belül elszállítják Saigonból az amerikai nagykövetség sze­mélyzetét és az amerikai állam­polgárokat. Hozzátette, hogy a nagykövetség vezető munkatársai nem távoznak, s a kiürítés nem módosítja azt az amerikai elhatá­rozást, hogy minden lehetséges támogatást megadnak a saigoni rendszernek. Korábbi hírek arról szóltak, hogy a saigoni amerikai nagykö­vetség csütörtökön megkezdte al­kalmazottainak tömeges elszállí­tását, és más amerikai állampol­gároknak is Dél-Vietnam elha­gyását tanácsolta. George McGovern szenátor, a Demokrata Párt 1972-es elnökje­löltje és Charles Percy republiká­nus szenátor — mindketten a kül­ügyi bizottság tagjai — csütörtö­kön az Egyesült Államok kam­bodzsai intervenciójának végső vereségéből Dél-Vietnam vonat­kozásában levonható tanulságok haladéktalan alkalmazását sür­gették. — Kambodzsa tanulsága az — jelentette ki Percy szenátor —, hogy hiábavaló egy rossz kor­mányzatot támogatni, Thieunak távoznia kell a saigoni kormány­zat éléről. Ez az egyetlen esély békés rendezésre Dél-Vietnam­­ban. A két szenátor megerősítette annak a külügyi bizottság számá­ra készült és csütörtökön nyilvá­nosságra került titkos saigoni helyzetjelentésnek hitelességét, amelyből kiderül: a saigoni kor­mányzat „reménytelen és megfor­díthatatlan helyzete”. A VDK külügyminisztériuma az Egyesült Államok április 11-i diplomáciai jegyzékére adott hiva­talos válaszában határozottan el­utasítja az amerikai jegyzékben foglalt VDK-ellenes rágalmazó állításokat és emlékeztet rá, hogy az amerikai kormány az utóbbi két évben súlyosan szabotálta a párizsi megállapodásokat. (MTI) Tanulni kell a vietnami leckéből Kissinger beszéde az amerikai külpolitikáról WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Henry Kissinger csütörtökön este beszédet mondott az ameri­kai külpolitika jövőjéről az ame­rikai lapszerkesztők szövetségé­nek gyűlésén. Az amerikai kül­ügyminiszter elismerte, hogy a washingtoni politika jelenleg „sze­rencsétlen periódusban’’ van, és kudarcokkal áll szemben. De óvott attól, hogy bűnbakokat ke­ressenek, ahelyett, hogy levon­nák a szükséges következtetése­ket és tanulmányoznák a kiala­kult helyzetet. Filozófiai hangvételű fejtegeté­sében Kissinger megjegyezte, hogy az amerikai nagykövetsé­gektől a világ minden részéről olyan jelentéseket kap, amelyek „felvetik barátaink gyötrelmes kérdéseit: vajon az Indokínában, a NATO délkeleti szárnyán és a Közel-Keleten bekövetkezett fej­lemények mit jelentenek az USA hozzáértését, szavahihetőségét és helyzetmegítélésének , megbízha­tóságát illetően?” A külügyminiszter utalt arra, hogy az Egyesült Államok más­fél évtizeden át a harc folytatá­sára „bátorította” a saigoni re­­zsimet, és „több mint egy évti­zeden át oldalukon harcoltunk”. Szerinte az a kérdés, vajon az amerikai intervenció „eredetileg helyes volt-e vagy sem, most nem változtat problémánk ter­mészetén”. Kijelentette, hogy „a vietnami vita már kifutotta ma­gát, és eljött az ideje az önmér­sékletnek”. Ezután azt igyekezett bizony­gatni, hogy a „visszaesések” elle­nére az „amerikai külpolitika struktúrája egészséges”. Kiemel­te az „atlanti világra és Japán­ra” támaszkodó amerikai szövet­ségi rendszer fontosságát „az eny­hülési politikától az energiaprob­lémáig terjedő” kérdések széles skálájában. Azt mondotta, hogy „történelmi jelentőségű lépések” történtek az USA és „potenciális ellenfelei” viszonyának megszilár­dítására és javítására, majd hang­súlyozta a hadászati támadófegy­verek „plafon alá szorításáról” létrejött vlagyivosztoki megálla­podás véglegesítésének rendkívü­li jelentőségét. A távlatokat felvázolva hang­súlyozta, hogy a nukleáris kor­ban a diplomáciában gyakran van szükség az eltérő nézetek komp­romisszumára. A vietnami lecké­ből meg kell tanulni — mondot­ta —, hogy a kötelezettségek vál­lalásánál a nemzet becsületét és presztízsét figyelmesen mérlegel­jék. Határozottan állást foglalt amellett, hogy folytatni kell a fe­szültség enyhítését kutató politi­kát. A hazai legfontosabb tenniva­lók között a törvényhozó és vég­rehajtó hatalom együttműködésé­nek sürgős megjavítására hívott fel. NÉPSZABADSÁG 1975. április 18., péntek KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Kölcsönös megállapodás alap­ján április közepe helyett április 23-tól 30-ig kerül sor a Francia Szocialista Párt Francois Mitter­­rand első titkár vezette küldött­ségének szovjetunióbeli látogatá­sára. (TASZSZ) Megtartották a Grúz EP Köz­ponti Bizottságának plénumát. A tagkönyvcsere eredményeit, vala­mint a köztársaság népgazdasá­gának továbbfejlesztéséről szóló SZKP-határozat végrehajtásának menetét vitatták meg. A plénum munkában elkövetett durva hi­bákért és fogyatékosságokért le­váltotta tisztségéből és kizárta a központi bizottság irodájából A. N. Csurkint, a központi bizottság másodtitkárát. (MTI) Waldheim ENSZ-főtitkár csü­törtökön kijelentette, hogy a kö­zel-keleti helyzet továbbra is ko­moly és veszélyezteti a nemzetkö­zi békét és biztonságot. Közölte, hogy jelenleg konzultációkat foly­tat a genfi közel-keleti konferen­cia érdekeltjeivel és társelnökei­vel, a Szovjetunióval és az Egye­sült Államokkal, a konferencia felújításáról. (TASZSZ) Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága megfigyelői státust adott a KGST-nek. A KGST kép­viselőit tanácskozási joggal azok­nak a kérdéseknek a bizottsági vitájára hívják meg, amelyek a szervezet érdekeit érintik. Az EGB hasonló státust adott a Kö­zös Piacnak. (TASZSZ) Az indiai kormány elfogadta Szikkim kérelmét Indiához való csatlakozásáról — jelentette be szerdán este Dordzsi szikkimi mi­niszterelnök azután, hogy befe­jezte tárgyalásait Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel. Az erről szóló törvényjavaslatokat a jö­vő héten terjesztik a parlament elé. (AFP) A Csád Köztársaságban hata­lomra jutott tisztekből álló leg­felsőbb katonai tanács felfüg­gesztette a vasárnap elrendelt ki­járási tilalmat, miután az ország­ban a helyzet normalizálódott. A főváros munkásai és alkalmazot­tai ismét munkába álltak. Újra megnyílt a forgalom számára a főváros nemzetközi repülőtere. (ADN) Jugoszláv—líbiai kormányfői tárgyalások kezdődtek csütörtö­kön Belgrádban. Dzsallud és Bije­­dics a legnagyobb figyelmet a kö­zel-keleti helyzetre és az el nem kötelezett országok tevékenységé­re fordítja. (MTI) BANDUNG ESZMÉI k­ét évtized telt el azóta, hogy az indonéziai Bandung városában a legmagasabb szinten megrendezték 29 függetlenné vált ázsiai és afrikai ország első csúcs­­értekezletét. Ennek híressé vált pontjaiban tulajdonképpen a bé­kés egymás mellett élés kontúrjai jelentkeztek: ott állást foglaltak a népert és a nemzetek egyenjo­gúsága, a területi sérthetetlenség és szuverenitás, a kölcsönös ér­dekeken alapuló együttműködés, a vitás nemzetközi kérdések bé­kés úton történő rendezése mel­lett, és elvetették az erőszak, a más országok belügyeibe való be­avatkozás minden formáját. Bandung óta felgyorsult a tör­ténelmi fejlődés, sok változást ért meg világunk. A szocialista vi­lágrendszer a nemzetközi fejlő­désnek mindinkább meghatározó tényezője, az imperializmus gyar­mati rendszere viszont tarthatat­lanná vált, tovább mélyült a tő­kés rend válsága. Az­ erőviszo­nyok alakulása tette lehetővé, hogy a nemzetközi kapcsolatok­ban mind határozottabban érvé­nyesüljön, Ázsiában és Afrikában is, a békés egymás mellett élés, az együttműködés. A bandungi konferencia rész­vevői, a világ népességének csak­nem kétharmadát képviselve és a történelmi­­fejlődés irányát felis­merve, hirdettek harcot az impe­rializmus és a gyarmatosítás el­len. Akkor a nyugati fővárosok­ban sokan alábecsülték ezeknek az eszményeknek valóságos ható­erejét. Tévedtek. Húsz esztendő­vel Bandung után már csak a leg­szélsőségesebb neokolonialista kö­rök merészelnek nyíltan szembe­fordulni azzal, amit akkor ott meghirdettek. Ha a bandungi eszmék átfogó érvényesülése még várat magára, annak egyik oka az, hogy a nem­zetközi imperializmus, ahol csak teheti, megpróbálja érvényesíteni az erőpolitika régi gyakorlatát. Pedig fölötte eljár az idő. Nap­jainkban azt példázza Kambodzsa és Dél-Vietnam, ahol bebizonyo­sodott és igazolódik a talajtalan rezsimek és neokolonialista híd­főállások tarthatatlansága. Az a magatartás, amelyet első­sorban az amerikai imperializmus legagresszívabb körei, a Pentagon és szövetségesei képviselnek, rend­szerük természetéből következik és így nem meglepő az ázsiai né­pek számára. Annál sajnálatosabb viszont, hogy a bandungi értekez­let egyik kezdeményezője, Kína — a maoista vezetés nacionalista po­litikája következtében — nyíltan szakított azzal, amit ott meghir­dettek. Pedig a Kínai Népköztár­saság igen aktív részt vett a ban­dungi szolidaritási értekezlet mun­kájában és az elvek kimunkálásá­ban. Az ötvenes évek végén azon­ban a pekingi vezetők bel- és kül­politikájukban olyan fordulatot hajtottak végre, amelynek célja az volt, hogy a világforradalmi folya­matot, a nemzeti felszabadítási mozgalmat saját önös céljaiknak, hegemonista törekvéseiknek ves­sék alá. Ez, sajnos, mindmáig nem változott és károkat okoz a nem­zeti felszabadítási mozgalomnak. ... Minden történelmi nehézség ellenére elmondhatjuk: Bandung elvei kiállták az idők próbáját. Ezeket továbbfejlesztve igénylik például Ázsia népei, hogy ezen a hatalmas kontinensen is dolgozzák ki a kollektív biztonság hatékony rendszerét. Bandung eszméinek változatlan aktualitását és életere­jét bizonyítja, hogy mind több ázsiai és afrikai ország száll síkra a progresszív társadalmi és gaz­dasági átalakítások mellett, és ezt tanúsítja napjaink egész nemzet­közi fejlődése. Bócz Sándor Veszélyben Luis Corvalán élete A chilei antifasiszta ellenállók havannai bizottsága sajtóközle­ményt adott ki, amely felhívja a figyelmet, hogy a chilei junta meg akarja gyilkolni Luis Corva­­lánt, a kommunista párt főtitká­rát. A ritoque-i koncentrációs tá­bort, ahol Luis Corvalánt és más hazafiakat fogva tartanak „her­metikusan” elzárták a világtól, megszüntették a látogatást, s kor­dont vontak a tábor köré. A múlt pénteken, a „DINA” (a chilei Gestapo) letartóztatta Manuel Fernando Osteronolt, Luis Cor­­valán chilei védőügyvédjét. Laká­sán házkutatást tartottak, bántal­mazták feleségét és négy gyere­két. Az ügyvédet ismeretlen hely­re vitték — mondja a közlemény. (MTI) ­ Befejeződött az ötödik forduló a bécsi haderőcsökkentési konferencián A szovjet küldött értékelése az eddigi fejleményekről Bécsben befejeződött a közép­európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyta­tott tárgyalások ötödik fordulója, amely körülbelül három hónapig tartott. Bejelentették, hogy má­jus 15-ig szünetelnek a megbe­szélések. Az ötödik forduló folyamán a szocialista országok küldöttségei számos új javaslatot terjesztettek elő. Mint a viták megmutatták, a Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió által 1973. november 8-án benyújtott egyez­ménytervezet a legteljesebb mér­tékben megfelel a tárgyalások cél­jainak, a részvevők által össze­hangolt elveknek, amelyek elő­irányozzák a tárgyalások vala­mennyi közvetlen részvevője haderői és fegyverzete csökkenté­sének kölcsönösségét, az egyenlő kötelezettségvállalásokat, vala­mint azt, hogy egyetlen fél biz­tonsága sem szenvedhet kárt és egyetlen fél sem juthat egyoldalú katonai előnyökhöz. A Varsói Szerződés országai, tekintettel a felek álláspontjában mutatkozó eltérésekre, s mert konkrét és gyakorlati döntések elérésére törekedtek, az ötödik forduló során kifejezték: készek a nyugati álláspont lényeges elemeit figyelembe véve kiegé­szíteni és módosítani egyezmény­­tervezetüket. A Varsói Szerző­dés országai hozzájárultak ah­hoz, hogy 1975-ben a Szovjet­unió és az Egyesült Államok el­sőkként kezdjék meg és fejezzék be a csökkentést és csak ezután csökkentsék fegyveres erőik lét­számát a többi részvevők. Oleg Hlesztov, a szovjet kül­döttség vezetője, a TASZSZ tu­dósítójával folytatott beszélgetése során, összegezve az ötödik for­duló eredményeit, kijelentette: nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a nyugati országok küldöttségei egyetlen új javaslattal sem áll­tak elő, és továbbra is csupán egyoldalú katonai előnyökhöz akarnak jutni a NATO-országok. Másképpen nem értékelhető az a nyugati javaslat, amely előirá­nyozza, hogy a Varsói Szerződés országai szárazföldi csapatainak csökkentése többszörösen múlja felül a NATO-országokét és a csökkentés ne érintse a légierő­ket és a Közép-Európában levő harcászati nukleáris fegyverzetet. Komoly nehézségeket idéz elő a tárgyalásokon az a körülmény, hogy a nyugat-európai országok és Kanada nem hajlandók konk­rét kötelezettségeket vállalni csa­pataik csökkentésének mértékére és határidejére vonatkozólag. A bécsi tárgyalások részvevői­nek egyelőre nem sikerült leküz­deniük a nehézségeket és kidol­gozniuk a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentésére vo­natkozó kölcsönösen elfogadható döntést. A széles körű eszmecsere azonban nem volt haszontalan. Segített jobban megérteni a tár­gyalások részvevői előtt álló bo­nyolult feladatokat, meghatározni azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek megoldása előrelendít­hetné a tárgyalásokat, alapot te­remthetne a továbbiakban a köl­csönösen elfogadható döntések felkutatásához.

Next