Népszabadság, 1975. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-18 / 90. szám
2 PHNOM PENH FELSZABADULT (Folytatás az 1. oldalról.) — Külpolitikai téren a Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a kambodzsai nemzeti királyi egységkormány a semlegesség és az el nem kötelezettség politikáját fogja követni —, folytatta Chau Seng. — Nem fog megtűrni Kambodzsa területén semmiféle külföldi támaszpontot és szilárdan ragaszkodik majd a békés egymás mellett élés öt elvéhez. Bármely országtól elfogad mindenfajta segítséget, feltéve, ha az illető ország maradéktalanul tiszteletben tartja Kambodzsa függetlenségét és szuverenitását. Alapvető stratégiai pozíciónak mondotta, hogy Kambodzsa tagja az el nem kötelezett országok nagy családjának. Végezetül rámutatott, most van az első alkalom rá, hogy a nép valóban független, békés, semleges és demokratikus Kambodzsát teremthet. Ford amerikai elnök csütörtökön a Fehér Ház által kiadott rövid nyilatkozatban kommentálta első ízben a kambodzsai fejleményeket. „Szomorúsággal” és „együttérzéssel” vette tudomásul a Phnom Penh-i rendszer bukását. A kambodzsai főváros bevételének hírére thaiföldi részről lezárták Thaiföld és Kambodzsa 600 kilométeres határát — közölték hivatalosan Bangkokban. Thaiföld fővárosában azt is bejelentették, hogy a kormány rövidesen dönteni fog a kambodzsai nemzeti egységkormány elismeréséről. Portugália, Ausztrália és Irán máris bejelentette, hogy elismeri a kambodzsai nemzeti egységkormányt. Togo Fumihiko japán külügyminiszter-helyettes csütörtökön kijelentette: kormánya viszonylag rövid időn belül megadja a hivatalos diplomáciai elismerést a Kambodzsai Nemzeti Egységfront által létesítendő, kormánynak. Mint párizsi tudósítónk jelenti, a Le Monde első oldalon közli Phnom Penh felszabadulásának hírét és helyszíni tudósítójának Népi lelkesedés című jelentését a hazafiak fogadtatásáról. „A főváros felszabadult — írja a tudósító —, a forradalmi csapatok Észak felől érkeztek. A megdöntött rezsim egy kétcsillagos tábornoka hiába kísérelte meg, hogy a francia nagykövetségre meneküljön. Még lövéseket hallani a város központjából, de nyilvánvaló a nép lelkesedése. Az utcákon lelkes csoportok veszik körül a fiatal és boldog partizánokat.” A Le Monde megállapítja: ez az esemény az Egyesült Államok súlyos veresége. DÉL-VIETNAM Megkezdték az amerikaiak költöztetését Xuan Loc a harcok középpontjában A Saigontól 60 kilométerre északkeletre fekvő Xuan Loc tartományi városban és környékén tovább folynak a heves harcok. A felszabadító erőknek sikerült elszigetelniük a városban és a környékén harcoló Thieu-alakulatokat. A dél-vietnami hazafiak szakadatlan előrenyomulása és a Xuan Loctól 12 kilométerre északnyugatra levő Kiem Tan megerősített állás elfoglalása következtében a saigoni zsoldosok védelmi vonala összeomlott. Mint már közöltük, a felszabadító erők szerdán elfoglalták Phan Rang stratégiai fontosságú kikötővárost. A Saigontól 260 kilométerre északkeletre levő tartományi város elvesztésével a saigoni rendszer már csak három jelentősebb kikötővel rendelkezik. Ezek Phan Thiet (Saigontól 160 kilométerre északra), Vang Tau (a fővárostól délre) és a Mekong folyó deltájában fekvő Rach Gia. Hírügynökségek jelentették, hogy már Phan Thiet közelében folynak a harcok. Duong Van Minh tábornok, a dél-vietnami harmadik politikai erő képviselője csütörtökön újságíróknak adott nyilatkozatában ismét lemondásra szólította fel Thieut. Kijelentette, hogy hajlandó a nemzeti megbékélés kormányának élére állni. Nelsen, a Fehér Ház szóvivője a nyilatkozat után közölte, hogy Ford elnök utasítására néhány napon belül elszállítják Saigonból az amerikai nagykövetség személyzetét és az amerikai állampolgárokat. Hozzátette, hogy a nagykövetség vezető munkatársai nem távoznak, s a kiürítés nem módosítja azt az amerikai elhatározást, hogy minden lehetséges támogatást megadnak a saigoni rendszernek. Korábbi hírek arról szóltak, hogy a saigoni amerikai nagykövetség csütörtökön megkezdte alkalmazottainak tömeges elszállítását, és más amerikai állampolgároknak is Dél-Vietnam elhagyását tanácsolta. George McGovern szenátor, a Demokrata Párt 1972-es elnökjelöltje és Charles Percy republikánus szenátor — mindketten a külügyi bizottság tagjai — csütörtökön az Egyesült Államok kambodzsai intervenciójának végső vereségéből Dél-Vietnam vonatkozásában levonható tanulságok haladéktalan alkalmazását sürgették. — Kambodzsa tanulsága az — jelentette ki Percy szenátor —, hogy hiábavaló egy rossz kormányzatot támogatni, Thieunak távoznia kell a saigoni kormányzat éléről. Ez az egyetlen esély békés rendezésre Dél-Vietnamban. A két szenátor megerősítette annak a külügyi bizottság számára készült és csütörtökön nyilvánosságra került titkos saigoni helyzetjelentésnek hitelességét, amelyből kiderül: a saigoni kormányzat „reménytelen és megfordíthatatlan helyzete”. A VDK külügyminisztériuma az Egyesült Államok április 11-i diplomáciai jegyzékére adott hivatalos válaszában határozottan elutasítja az amerikai jegyzékben foglalt VDK-ellenes rágalmazó állításokat és emlékeztet rá, hogy az amerikai kormány az utóbbi két évben súlyosan szabotálta a párizsi megállapodásokat. (MTI) Tanulni kell a vietnami leckéből Kissinger beszéde az amerikai külpolitikáról WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Henry Kissinger csütörtökön este beszédet mondott az amerikai külpolitika jövőjéről az amerikai lapszerkesztők szövetségének gyűlésén. Az amerikai külügyminiszter elismerte, hogy a washingtoni politika jelenleg „szerencsétlen periódusban’’ van, és kudarcokkal áll szemben. De óvott attól, hogy bűnbakokat keressenek, ahelyett, hogy levonnák a szükséges következtetéseket és tanulmányoznák a kialakult helyzetet. Filozófiai hangvételű fejtegetésében Kissinger megjegyezte, hogy az amerikai nagykövetségektől a világ minden részéről olyan jelentéseket kap, amelyek „felvetik barátaink gyötrelmes kérdéseit: vajon az Indokínában, a NATO délkeleti szárnyán és a Közel-Keleten bekövetkezett fejlemények mit jelentenek az USA hozzáértését, szavahihetőségét és helyzetmegítélésének , megbízhatóságát illetően?” A külügyminiszter utalt arra, hogy az Egyesült Államok másfél évtizeden át a harc folytatására „bátorította” a saigoni rezsimet, és „több mint egy évtizeden át oldalukon harcoltunk”. Szerinte az a kérdés, vajon az amerikai intervenció „eredetileg helyes volt-e vagy sem, most nem változtat problémánk természetén”. Kijelentette, hogy „a vietnami vita már kifutotta magát, és eljött az ideje az önmérsékletnek”. Ezután azt igyekezett bizonygatni, hogy a „visszaesések” ellenére az „amerikai külpolitika struktúrája egészséges”. Kiemelte az „atlanti világra és Japánra” támaszkodó amerikai szövetségi rendszer fontosságát „az enyhülési politikától az energiaproblémáig terjedő” kérdések széles skálájában. Azt mondotta, hogy „történelmi jelentőségű lépések” történtek az USA és „potenciális ellenfelei” viszonyának megszilárdítására és javítására, majd hangsúlyozta a hadászati támadófegyverek „plafon alá szorításáról” létrejött vlagyivosztoki megállapodás véglegesítésének rendkívüli jelentőségét. A távlatokat felvázolva hangsúlyozta, hogy a nukleáris korban a diplomáciában gyakran van szükség az eltérő nézetek kompromisszumára. A vietnami leckéből meg kell tanulni — mondotta —, hogy a kötelezettségek vállalásánál a nemzet becsületét és presztízsét figyelmesen mérlegeljék. Határozottan állást foglalt amellett, hogy folytatni kell a feszültség enyhítését kutató politikát. A hazai legfontosabb tennivalók között a törvényhozó és végrehajtó hatalom együttműködésének sürgős megjavítására hívott fel. NÉPSZABADSÁG 1975. április 18., péntek KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Kölcsönös megállapodás alapján április közepe helyett április 23-tól 30-ig kerül sor a Francia Szocialista Párt Francois Mitterrand első titkár vezette küldöttségének szovjetunióbeli látogatására. (TASZSZ) Megtartották a Grúz EP Központi Bizottságának plénumát. A tagkönyvcsere eredményeit, valamint a köztársaság népgazdaságának továbbfejlesztéséről szóló SZKP-határozat végrehajtásának menetét vitatták meg. A plénum munkában elkövetett durva hibákért és fogyatékosságokért leváltotta tisztségéből és kizárta a központi bizottság irodájából A. N. Csurkint, a központi bizottság másodtitkárát. (MTI) Waldheim ENSZ-főtitkár csütörtökön kijelentette, hogy a közel-keleti helyzet továbbra is komoly és veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Közölte, hogy jelenleg konzultációkat folytat a genfi közel-keleti konferencia érdekeltjeivel és társelnökeivel, a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal, a konferencia felújításáról. (TASZSZ) Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága megfigyelői státust adott a KGST-nek. A KGST képviselőit tanácskozási joggal azoknak a kérdéseknek a bizottsági vitájára hívják meg, amelyek a szervezet érdekeit érintik. Az EGB hasonló státust adott a Közös Piacnak. (TASZSZ) Az indiai kormány elfogadta Szikkim kérelmét Indiához való csatlakozásáról — jelentette be szerdán este Dordzsi szikkimi miniszterelnök azután, hogy befejezte tárgyalásait Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel. Az erről szóló törvényjavaslatokat a jövő héten terjesztik a parlament elé. (AFP) A Csád Köztársaságban hatalomra jutott tisztekből álló legfelsőbb katonai tanács felfüggesztette a vasárnap elrendelt kijárási tilalmat, miután az országban a helyzet normalizálódott. A főváros munkásai és alkalmazottai ismét munkába álltak. Újra megnyílt a forgalom számára a főváros nemzetközi repülőtere. (ADN) Jugoszláv—líbiai kormányfői tárgyalások kezdődtek csütörtökön Belgrádban. Dzsallud és Bijedics a legnagyobb figyelmet a közel-keleti helyzetre és az el nem kötelezett országok tevékenységére fordítja. (MTI) BANDUNG ESZMÉI két évtized telt el azóta, hogy az indonéziai Bandung városában a legmagasabb szinten megrendezték 29 függetlenné vált ázsiai és afrikai ország első csúcsértekezletét. Ennek híressé vált pontjaiban tulajdonképpen a békés egymás mellett élés kontúrjai jelentkeztek: ott állást foglaltak a népert és a nemzetek egyenjogúsága, a területi sérthetetlenség és szuverenitás, a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés, a vitás nemzetközi kérdések békés úton történő rendezése mellett, és elvetették az erőszak, a más országok belügyeibe való beavatkozás minden formáját. Bandung óta felgyorsult a történelmi fejlődés, sok változást ért meg világunk. A szocialista világrendszer a nemzetközi fejlődésnek mindinkább meghatározó tényezője, az imperializmus gyarmati rendszere viszont tarthatatlanná vált, tovább mélyült a tőkés rend válsága. Az erőviszonyok alakulása tette lehetővé, hogy a nemzetközi kapcsolatokban mind határozottabban érvényesüljön, Ázsiában és Afrikában is, a békés egymás mellett élés, az együttműködés. A bandungi konferencia részvevői, a világ népességének csaknem kétharmadát képviselve és a történelmifejlődés irányát felismerve, hirdettek harcot az imperializmus és a gyarmatosítás ellen. Akkor a nyugati fővárosokban sokan alábecsülték ezeknek az eszményeknek valóságos hatóerejét. Tévedtek. Húsz esztendővel Bandung után már csak a legszélsőségesebb neokolonialista körök merészelnek nyíltan szembefordulni azzal, amit akkor ott meghirdettek. Ha a bandungi eszmék átfogó érvényesülése még várat magára, annak egyik oka az, hogy a nemzetközi imperializmus, ahol csak teheti, megpróbálja érvényesíteni az erőpolitika régi gyakorlatát. Pedig fölötte eljár az idő. Napjainkban azt példázza Kambodzsa és Dél-Vietnam, ahol bebizonyosodott és igazolódik a talajtalan rezsimek és neokolonialista hídfőállások tarthatatlansága. Az a magatartás, amelyet elsősorban az amerikai imperializmus legagresszívabb körei, a Pentagon és szövetségesei képviselnek, rendszerük természetéből következik és így nem meglepő az ázsiai népek számára. Annál sajnálatosabb viszont, hogy a bandungi értekezlet egyik kezdeményezője, Kína — a maoista vezetés nacionalista politikája következtében — nyíltan szakított azzal, amit ott meghirdettek. Pedig a Kínai Népköztársaság igen aktív részt vett a bandungi szolidaritási értekezlet munkájában és az elvek kimunkálásában. Az ötvenes évek végén azonban a pekingi vezetők bel- és külpolitikájukban olyan fordulatot hajtottak végre, amelynek célja az volt, hogy a világforradalmi folyamatot, a nemzeti felszabadítási mozgalmat saját önös céljaiknak, hegemonista törekvéseiknek vessék alá. Ez, sajnos, mindmáig nem változott és károkat okoz a nemzeti felszabadítási mozgalomnak. ... Minden történelmi nehézség ellenére elmondhatjuk: Bandung elvei kiállták az idők próbáját. Ezeket továbbfejlesztve igénylik például Ázsia népei, hogy ezen a hatalmas kontinensen is dolgozzák ki a kollektív biztonság hatékony rendszerét. Bandung eszméinek változatlan aktualitását és életerejét bizonyítja, hogy mind több ázsiai és afrikai ország száll síkra a progresszív társadalmi és gazdasági átalakítások mellett, és ezt tanúsítja napjaink egész nemzetközi fejlődése. Bócz Sándor Veszélyben Luis Corvalán élete A chilei antifasiszta ellenállók havannai bizottsága sajtóközleményt adott ki, amely felhívja a figyelmet, hogy a chilei junta meg akarja gyilkolni Luis Corvalánt, a kommunista párt főtitkárát. A ritoque-i koncentrációs tábort, ahol Luis Corvalánt és más hazafiakat fogva tartanak „hermetikusan” elzárták a világtól, megszüntették a látogatást, s kordont vontak a tábor köré. A múlt pénteken, a „DINA” (a chilei Gestapo) letartóztatta Manuel Fernando Osteronolt, Luis Corvalán chilei védőügyvédjét. Lakásán házkutatást tartottak, bántalmazták feleségét és négy gyerekét. Az ügyvédet ismeretlen helyre vitték — mondja a közlemény. (MTI) Befejeződött az ötödik forduló a bécsi haderőcsökkentési konferencián A szovjet küldött értékelése az eddigi fejleményekről Bécsben befejeződött a középeurópai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folytatott tárgyalások ötödik fordulója, amely körülbelül három hónapig tartott. Bejelentették, hogy május 15-ig szünetelnek a megbeszélések. Az ötödik forduló folyamán a szocialista országok küldöttségei számos új javaslatot terjesztettek elő. Mint a viták megmutatták, a Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió által 1973. november 8-án benyújtott egyezménytervezet a legteljesebb mértékben megfelel a tárgyalások céljainak, a részvevők által összehangolt elveknek, amelyek előirányozzák a tárgyalások valamennyi közvetlen részvevője haderői és fegyverzete csökkentésének kölcsönösségét, az egyenlő kötelezettségvállalásokat, valamint azt, hogy egyetlen fél biztonsága sem szenvedhet kárt és egyetlen fél sem juthat egyoldalú katonai előnyökhöz. A Varsói Szerződés országai, tekintettel a felek álláspontjában mutatkozó eltérésekre, s mert konkrét és gyakorlati döntések elérésére törekedtek, az ötödik forduló során kifejezték: készek a nyugati álláspont lényeges elemeit figyelembe véve kiegészíteni és módosítani egyezménytervezetüket. A Varsói Szerződés országai hozzájárultak ahhoz, hogy 1975-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok elsőkként kezdjék meg és fejezzék be a csökkentést és csak ezután csökkentsék fegyveres erőik létszámát a többi részvevők. Oleg Hlesztov, a szovjet küldöttség vezetője, a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetése során, összegezve az ötödik forduló eredményeit, kijelentette: nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a nyugati országok küldöttségei egyetlen új javaslattal sem álltak elő, és továbbra is csupán egyoldalú katonai előnyökhöz akarnak jutni a NATO-országok. Másképpen nem értékelhető az a nyugati javaslat, amely előirányozza, hogy a Varsói Szerződés országai szárazföldi csapatainak csökkentése többszörösen múlja felül a NATO-országokét és a csökkentés ne érintse a légierőket és a Közép-Európában levő harcászati nukleáris fegyverzetet. Komoly nehézségeket idéz elő a tárgyalásokon az a körülmény, hogy a nyugat-európai országok és Kanada nem hajlandók konkrét kötelezettségeket vállalni csapataik csökkentésének mértékére és határidejére vonatkozólag. A bécsi tárgyalások részvevőinek egyelőre nem sikerült leküzdeniük a nehézségeket és kidolgozniuk a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentésére vonatkozó kölcsönösen elfogadható döntést. A széles körű eszmecsere azonban nem volt haszontalan. Segített jobban megérteni a tárgyalások részvevői előtt álló bonyolult feladatokat, meghatározni azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek megoldása előrelendíthetné a tárgyalásokat, alapot teremthetne a továbbiakban a kölcsönösen elfogadható döntések felkutatásához.