Népszabadság, 1975. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
2 1995. május 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG Egész Dél- Vietnam felszabadult! Szerdán a dél-vietnami népi erők harcosai elfoglalták a fővárost, Saigont, s a DIFK bejelentette: ellenőrzi az egész ország területét. Egyúttal azt is közölték, hogy a dél-vietnami főváros új neve: Ho Si Minh-város. Szerda hajnalban kezdődött meg a főváros utolsó védelmi állásai elleni roham. A népi fegyveres erők keletről, északnyugatról, délnyugatról és délkeletről egyidőben indították támadásukat. A Bien Hoa-i katonai létesítmények elfoglalása után átkeltek a Dong Nai folyón, bekerítették a Tan San Nhut-i repülőteret és koncentrált tüzérségi támadást indítottak Saigon katonai célpontjai ellen. A bábhadsereg végleg összeomlott. Miközben a népi erők bevonultak Saigonba és a több milliós nagyváros lakói üdvözlésükre az utcákra siettek, Duong Van Minh tábornok a rádióban bejelentette, hogy a rezsim fegyveres erői leteszik a fegyvert, mégpedig feltétel nélkül. Szerda délre a hazafiak a város központjában is elfoglalták a stratégiai fontosságú pontokat. Két órával a kapituláció előtt hagyta el Saigont az utolsó amerikai helikopter, rajta a bábkormány menekülő magas rangú hivatalnokaival. Déltől kezdve Saigonban a hatalmat a DNFF gyakorolta. Az új hatóságok első lépése volt a börtönkapuk kinyitása: valamennyi politikai fogoly visszanyerte szabadságát. A BBC saigoni tudósítója, Derek Wilson a felszabadító erők saigoni bevonulásáról tudósítva leírja: „A városközpont felé tartó harckocsik integető, a csapatokat üdvözlő emberek sorfala között haladtak. Saigon lakosságának első reagálása — írja a tudósító — a jelek szerint a megkönnyebbülés volt." Egy másik BBC- riporter, Brian Barren az elnöki palota elfoglalásának volt szemtanúja. Elmondotta: „Az őrség némi ellenállást tanúsított, de hamarosan elsöpörték és a palota kapuit benyomták. Duong Van Minh az egyik emeleti szobában tartózkodott, a felszabadító hadsereg tisztjei vették körül.’’ A dél-vietnami főváros rádióállomása szerda reggel 9 órától már a DNFF nevében sugározta műsorát. DIFK-nyilatkozat Párizsban Dinh Ba Thi nagykövet, a Párizs környéki tárgyalásokon részt vettDIFK küldöttség vezetője szerdán délután, a Párizs melletti Verrieres-le Buissonban nyilatkozott újságírók előtt. A DIFK-küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a DIFK az egység és nemzeti egyetértés politikáját folytatja majd egy békés, független, demokratikus, semleges és virágzó Dél-Vietnam felépítése érdekében s fokozatosan halad majd a vietnami haza békés újraegyesítése felé. Nemzetközi téren Dél-Vietnam a béke- és el nem kötelezettség politikáját folytatja majd s kész kapcsolatokat létesíteni minden országgal — társadalmi rendszerére való tekintet nélkül —, s bármely országtól elfogad gazdasági és technikai segítséget, ha azt politikai feltételek nélkül adják. Dinh Ba Thi hangsúlyozta, hogy a dél-vietnami lakosság s a felszabadító népi fegyveres erők győzelme, melyet az északi testvérek támogatásával és áldozatos segítségével vívtak ki, az Egyesült Államok agressziós, neokolonialista politikájának teljes kudarcát jelzi. — Elnökünk, Ho Si Minh szent végakarata immár megvalósult — fejezte be nyilatkozatát. (MTI) Felejthetetlen örömünnep Hanoiban mANOI TUDÓSÍTÓNKTŐl Már a szerda reggeli órákban megérkeztek Hanoiba az első rádióhírek: a felszabadítók 9 óra húsz perckor lőni kezdték a saigoni elnöki palotát és fél tízkor Minh elnök bejelentette a feltétel nélküli megadást. A hír hallatán a Thong Nhat szálló előtt már délelőtt hatalmas tömeg gyűlt össze, petárdák ezrei robbantak. Az emberek sírtak örömükben, egymás kezét szorongatták. Vietnami barátaink 30 éve várták ezt a pillanatot. Ngo Diem, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője fél tizenkettőre hívta egybe a külföldi sajtótudósítókat a nemzetközi klubba. A mindig is barátságos sajtófőnök túláradó örömmel ölelte meg a szocialista országok tudósítóit, majd poharat emelve mondott köszönetet a támogatásért, amelyet ezek az országok a vietnami, nép igazságos harcához nyújtottak. A város képe pillanatok alatt ünnepi külsőt öltött. Zászlók tízezrei kerültek a házak homlokzatára, s az egyébként gyakori áramgondokkal küzdő főváros utcáin villanyfüzérek gyúltak ki. Még a Visszaadott Kard Tava körül virágzó fákat is feldíszítették és az üzletekben egy szálig elfogytak az itteni ünnepek nélkülözhetetlen kellékei, a petárdák. Délután öt órakor a rádió hivatalosan is közölte, hogy Saigon szerdán fél tizenkettőre teljesen felszabadult, s az ottani lakosság rokonszínvel és bizalommal fogadta a felszabadítókat. Hanoiban nem sokkal a hír vétele után az üzemekből, hivatalokból kiáramló sokaság elöntötte az utcákat és megkezdődött a fiatalok százezreinek felvonulása is. Jelszavaikban a szabadságot és az egységet éltették. „Ha apó velünk van" — zúgta az emberáradat. A Nagyszínházban csütörtökre halasztották a május 1. tiszteletére rendezendő nagygyűlést, helyette spontán ünneplés kezdődött városszerte. Este a találkozók örömétől volt hangos az egész város. Egymillió ember ünnepi öltözéket öltött és ott hömpölygött az utcákon, hogy méltón ünnepelje a vietnami nép történelmének talán legnagyobb diadalát. S ma tovább folytatódik az ünneplés. Ilyen nagyszerű május elseje még sohasem volt Hanoiban. Kékesdi Gyula Washington: Sohasem tanultunk a történelemből a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓl Döbbenet, elfojtott keserűség, csendes vádak, válaszkeresés a „hogyan tovább”-ra keveredik ma az Egyesült Államokban az újságok első oldalát teljesen átfogó címek olvasásakor: „Saigon megadta magát ■— Az evakuálás véget vetett az Egyesült Államok szerepének” — hirdetik a főcímek. A tv-adók műsorokat, a lapok oldalakat szentelnek az amerikai beavatkozás történetének, átfogva pontosan egy negyedszázadnyi korszakot, attól kezdve, hogy 1950-ben az első amerikai repülőgép Vietnamba érkezett a francia gyarmatosítóknak vitt szállítmánnyal, egészen addig, hogy 1975. április 29-én az amerikai nagykövet a követség épületének tetőkijáratán át helikopterrel elmenekült Saigonból. A Fehér Ház elzárkózik a délvietnami rendszer teljes összeomlásának kommentálásától, a kongresszus is hallgatásba burkolódzik. Szinte tüntető jelzésnek hat, hogy a kongresszus számára a vietnami háború befejeződött, az a tény, hogy a szenátus az inflációval és a recesszióval foglalkozik, a képviselőház pedig, amely levette napirendjéről a dél-vietnami segély kérését, az energiaválságra keresi a megoldást. A történelmi eseménnyel kapcsolatban csak néhány törvényhozó volt hajlandó nyilatkozni. Edward Herbert demokrata párti képviselő keserűen állapította meg: „A tragédia az, hogy sohasem tanultunk a történelemből.’’ Mike Mansfield szenátor, a szenátus demokrata többségének vezetője, a tanulságokat keresve, megállapítja: „A tragikus tapasztalat, arra átmentünk, mutatja, hogy a modern fegyverek nem oldanak meg mindent. Nekünk mindenünk volt — folytatta Mansfieldt, a másik oldalt (a hazafiakat), amelynek semmije sem volt, de elszántan védte saját országát, a nép támogatta.” Kissinger külügyminiszter kedd esti sajtóértekezletén a kiürítés végső szakaszának ismertetése után kérdésre válaszolva megállapította, az Egyesült Államok számára a háború nem érte el eredeti célját. A vietnami kudarc következményeivel foglalkozva közölte, rövidesen konzultációt kezd valamennyi ázsiai szövetségessel az eddigi kapcsolatok átértékeléséről. Kissinger már meg is bízta a külügyminisztérium szakértőit az új, „realisztikusabb kapcsolatok” kialakítását célzó politika kidolgozásával. Ford elnök kedd esti nyilatkozatához hasonlóan Kissinger is óvta az amerikaiakat a „múlt miatti vádaskodásoktól” és a „sebek begyógyítására” hívott fel. A szélsőjobboldal azonban a jelek szerint nem hallgat a tanácsra. Reagan, a köztársasági párt jobbszárnyának vezetője éles szavakkal a kongresszust vádolta a dél-vietnami rendszer összeomlásáért. Ugyancsak — mint mondják — „negatívan reagált Dél-Vietnam elvesztésére a Wall Street”, azaz az amerikai nagytőkés világ is. Kovács István Gorvalán, Martin Cissé és Goor kanonok kapta az 1975. évi Lenin Békedíjat Moszkvában "szerdán nyilvánosságra hozták a Nemzetközi Lenin Békedíj-bizottság határozatát, amely szerint az 1975. évi Nemzetközi Lenin Békedíjat Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, Jeanne Martin Cissé, a Guineai Köztársaság kiemelkedő politikai és társadalmi személyisége, valamint Raymond Goor kanonok, kiemelkedő belga közéleti személyiség nyerte el. A kitüntetett személyiségek érdemeit Nyikolaj Blohin akadémikus, a bizottság elnökhelyettese méltatta. Luis Corvalán, a Cilséi Kommunista Párt főtitkára nemcsak hazája demokratáinak megbecsülését, hanem az egész világ haladó közvéleményének legmélyebb tiszteletét is kivívta. Erejét mindenkor a béke és a népek közötti barátság ügyének szentelte, aktívan síkraszállt az imperializmus agressziós törekvései ellen, és mindig a chilei dolgozó nép boldogulásáért harcolt. A fasiszta junta börtönében is rendkívüli bátorságot tanúsít, megingathatatlanul hisz a demokrácia és a haladás erőinek győzelmében. Jeanne Martin Cissé, a nemzeti felszabadító mozgalmak sikereinek és az új afrikai független államok létrejöttének eredményeként előtérbe került társadalmi és politikai erők képviselője. 1962 és 1974 között a Pánafrikai Nőszövetség főtitkáraként síkraszállt az afrikai országok nőszövetségei, valamint a szocialista országok társadalmi szervezetei és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség közötti együttműködésért, jelenleg a Guineai Köztársaság nemzetgyűlésének első elnökhelyettese. Raymond Goor kanonok a nemzetközi békemozgalom kiemelkedő alakja. Belgium fasiszta megszállásának éveiben az ellenállási mozgalomban tevékenykedett. Aktívan részt vett az európai társadalmi erők képviselői, első és második tanácskozásának megrendezésében, energikusan síkraszáll az európai biztonsági értekezlet legmagasabb szinten történő befejezéséért. (TASZSZ) Genfben felújítják a tárgyalásokat az atomsorompó-szerződés erősítéséről Fred Ikle, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója kedden az Egyesült Államok országos sajtóklubjában hangsúlyozta, hogy az atomfegyver további elterjedésének megakadályozása érdekében ki kell szélesíteni a nemzetközi erőfeszítéseket. Azzal kapcsolatban, hogy Genfben május 5-én felújítják a vitát az atomsorompó-szerződés erősítését célzó további intézkedésekről, kijelentette: az Egyesült Államok más országokkal együtt támogatja ezt a szerződést, törekedni fog a szerződésben foglalt alapelvek megszilárdítására és kész megvitatni minden olyan javaslatot, amely e szerződés tökéletesítését szolgálja. A hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott szovjet —amerikai tárgyalásokat érintve, Ikle rámutatott, hogy intenzíven folynak ezek a tárgyalások és mindkét fél konstruktív magatartást tanúsít. (MTI) Külföldi események — néhány sorban Iráni—szaúd-arábiai közös közleményt adtak ki Hijadban Reza Pahlavi iráni sah kétnapos hivatalos látogatásának befejezésekor. A közleményben a felek a megszállt arab területek kiürítését, Jeruzsálem visszaszolgáltatását és a palesztinai arab nép törvényes jogainak helyreállítását sürgetik. (MTI) Amerikai katonai delegáció tartózkodik Chilében. A polgári és katonai személyekből álló küldöttség találkozott Brady dandártábornokkal, a chilei junta hadügyminiszterével. (ADN) Giscard d’Estaing francia államfő kedden Párizsban fogadta Allón izraeli külügyminisztert. Az 1967-es háború előestéje óta első alkalommal fogadott francia államfő izraeli minisztert. (MTI) Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke szerdán Szófiában fogadta Dávid Rockefellert, a Chase Manhattan Bank igazgató tanácsának elnökét, akilátogatáson tartózkodik Bulgáriában. A megbeszélésen Bulgária és az Egyesült Államok közötti pénzügyi, gazdasági és elsősorban hitelkapcsolatokról volt szó. (MTI) A Lorenz-ügyben a nyugat-berlini rendőrség kénytelen volt nyilvánosságra hozni négy fegyveres anarchista letartóztatását (kockáztatva ezzel a további nyomozás sikerét), mert a szélsőjobboldali Springer-konszern egyik lapja, a Die Welt kiszivárogtatta a híreket. A rendőrségen most nyomozás indult, hogy ki informálta közülük a hírhedt lapkiadót. (Tudósítónktól.) A világsajtó Dél-Vietnam felszabadításáról A dél-vietnami hazafiak történelmi jelentőségű sikere, az ország teljes felszabadítása, Saigon elfoglalása a világsajtó valamenynyi tekintélyes orgánumának vezető helyén szerepel, politikusok, államférfiak nyilatkoznak róla. A haladó lapok méltató hangon kommentálják az eseményeket, a jobboldali burzsoá sajtó pedig kesergő hangon keres magyarázatot a történtekre. A TASZSZ hírmagyarázója írja: A saigoni rezsim, arcátlanul megsértve a Vietnamra vonatkozó párizsi megállapodást, fellépett a dél-vietnami nép önrendelkezésének elve ellen, megfosztotta a dél-vietnami népet attól a jogától, hogy önállóan döntsön sorsáról. Saigon katonai veresége logikus eredménye annak, hogy a Thieu-klikk megsértette a párizsi megállapodást. A dél-vietnami események ismét alátámasztják azt a megmásíthatatatlan igazságot, hogy korunkban teljesen életképtelen minden olyan rezsim, amely csupán külföldi szuronyok hegyén tartja fenn magát. Mint várható volt, ez a rezsim összeomlott, a nemzeti felszabadító erőknek, azoknak az erőknek a csapásai alatt, amelyek a békéért, a demokráciáért harcolnak, a gyarmati rendszer, a reakció és a háború ellen. A Francia KP Politikai Bizottság szerdán nyilatkozatban üdvözölte a vietnami nép győzelmét. A nyilatkozat hangsúlyozza: A népi erők győzelme lehetővé teszi a nemzeti megbékélést, egyetértést és békét. Duong Minh Dúc, Minh tábornok jelenleg Párizsban tartózkodó fia kijelentette: az, ami most történt, a lehető legjobb megoldás, mert így megkímélték Saigon lakosságát. „A dél-vietnami harmadik erő külföldön élő csoportjainak bizottsága” nyilatkozatban üdvözölte a vietnami nép győzelmét, s leszögezte, hogy kész együttműködni minden hazafias erővel az ország újjáépítésében a nemzeti megbékélés és egyetértés szellemében. Az angol burzsoá sajtó ingerült, zavart vagy egyenesen kesergő írásokkal fogadta Dél-Vietnam felszabadításának hírét. Az angol nagytőkéskörök lapja, a Financial Times józanabb hangot üt meg és Amerika felelősségét hangsúlyozza. Mint írja, az amerikai „kötelezettségvállalás” alapjában véve tévesen született: „Az amerikaiak az események egyetlen szakaszában sem voltak tisztában vele, hogy mit akarnak elérni, vagy mit akarnak cselekedni. Beavatkozásuk egész történetét alapvető hibák szegélyezik ...” Haladó japán személyiségek rámutatnak: a vietnami felszabadító erők győzelme súlyos vereség nemcsak az Egyesült Államok, hanem a japán konzervatív kormány számára is, amely a közeli vereség tudatában is kitartott az amerikai politika mellett és szabotálta a kapcsolatfelvételt mind a kambodzsai, mind pedig a délvietnami felszabadító erőkkel. (MTI)