Népszabadság, 1975. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-02 / 205. szám
1975. szeptember 1., kedd A VDK megalakulásának évfordulója 3tíiffi/ar vvaoitíli «rfr«s/« iúvsrtuin A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot intézte Le Duanhoz, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárához, Tan Dúc Thanghoz, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökéhez és Pham Van Donghoz, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának elnökéhez: Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész népünk nevében forró szeretettel köszöntjük Önöket és a testvéri vietnami népet a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe — kipróbált marxista—leninista élcsapatának, a Vietnami Dolgozók Pártjának vezetésével —, kimagasló eredményeket ért el a szocialista építésben, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztéséheiz. A vietnami nép hosszú évtizedek hősi harca után történelmi jelentőségű győzelmet aratott a külföldi agresszorok és helyi csatlósaik fölött. Az indokínai háborús tűzfészek felszámolása jelentős hozzájárulás a béke megszilárdításához, a szocializmus és a haladás erőinek az imperializmus és a reakció ellenitárcához. Vietnam történelmének új szakasza kezdődött most. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kemény harcokban edzett vietnami nép sikeresen megoldja majd a békés építőmunka nagy feladatait is. A vietnami dolgozók áldozatkész munkája nyomán rövidesen begyógyulnak a háború okozta sebek. Valóra válik Ho Si Minhnek, a vietnami nép nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő harcosának végrendelete: felépül a békés, egységes, független és szocialista Vietnam, amely méltón képviseli a világ e térségében a társadalmi haladás, a béke megvédelmezésének és a biztonság megteremtésének ügyét. A Magyar Népköztársaság erejéhez mérten sokoldalú segítséget nyújtott a vietnami nép igazságos harcához. Számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk önzetlen támogatására békés országépítő munkájukban is. Biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben tovább erősödnek és fejlődnek népeink testvéri kapcsolatai, és együtt munkálkodunk a szocialista országok egységének erősítésén, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom céljainak megvalósításán, a világ békéjének és biztonságának szilárdításán. Kedves Elvtársak! Legnagyobb ünnepük alkalmából őszinte szívvel kívánjuk, hogy érjenek el újabb kimagasló sikereket hazájuk felvirágoztatásáért, népük boldogulásáért, a szocialista társadalom felépítéséért, Vietnam és Indokína békéjének és függetlenségének biztosításáért folytatott harcukban.* A VDK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Truong Chinht, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottságának elnökét. Ugyancsak üdvözlő táviratot küldött partnerszervezetének a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Szolidaritási Bizottság, a SZOT, a KISZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Ji V 7/lt builnprsii n tifjljk ü rW rin t‘k fttfjtuiii.su Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából hétfőn fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. A fogadáson részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP KB titkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Orbán László kulturális miniszter Pója Frigyes külügyminiszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter, s a politikai, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. Wí'ycí-Aeifff H tmt>i int m ntat/tjnr púri- i»s A»mttintj/.ultio/ist'-tj Iálogatás Pham Van Dong miniszterelnöknél HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓLI Vasárnapdélelőtt megérkezett Hanoiba a magyar párt- és kormányküldöttség, amely hazánkat képviseli a VDK kikiáltásának 30. évfordulóján. A küldöttség vezetőjét, Huszár Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság elnökét, valamint a küldöttség tagjait, dr. Berecz Jánost, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetőjét, Rácz Pál külügyminiszter-helyettest, az MSZMP KB tagját és Németh Béla nagykövetet a hanoi repülőtéren Nguyen Duy Trinh, a VDP Politikai Bizottságának tagja, a VDK kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter fogadta. Hétfő délelőtt Pham Van Dong miniszterelnök az elnöki palotában fogadta a küldöttséget. A magyar delegáció vezetője tolmácsolta a VDK miniszterelnökének a magyar nép, a magyar párt- és állami vezetők, személy szerint Kádár János baráti üdvözletét, jókívánságait. Pham Van Dong válaszában megjegyezte, hogy Vietnamban nagyra becsülik a magyar nép áldozatkész segítségét, az emberek, személy szerint ő is, szívügyüknek tekintik kapcsolataink ápolását. Délután a küldöttség koszorút helyezett el a Ho Si Minh-mauzóleum falánál, és tisztelgett a Vietnami Kommunista Párt és a VDK megalapítójának szarkofágja előtt. Kékesdi Gyula .lllikluvin nntjijistjalas t'svpnivn A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából kedd délután 3 órakor nagygyűlést rendez a Csepel Vas- és Fémművek szerszámgépgyárának kultúrtermében. A nagygyűlésen Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapestinagykövete mond beszédet. Szeptembert írunk, csak pár hónap van hátra az évből, egyben a negyedik ötéves terv befejező évéből. Az emberek többsége befejezte megérdemelt nyári pihenőjét, visszatértek a dolgos hétköznapok. Munkánk van bőven, mind a gazdasági építőmunnkában, mind az iskolákban, hivatalokban, intézményekben, s minden területen, a pártmunkában is. Tovább folytatjuk a mindennapi építőmunkát, a XI. pártkongresszuson kijelölt feladatok végrehajtását. A pártszervezetek újra és újra áttekintik a kongresszus óta végzett munkát, az újabb feladatokhoz igazítják a pártmegbízatásokat, ellenőrzik, ki mit végzett eddig, s az újabb teendőkhöz egyre több és több párttagnak adnak konkrét, ellenőrizhető megbízatást. Munkánkat akkor koronázza siker, ha minél több párttag veszi ki részét az előttünk álló feladatokból, ha a maga területén, a helyi munkában minden kommunista megfelel azoknak a követelményeknek, amiket a párt elvár tagjaitól. A XI. pártkongresszus határozataiból az következik, hogy minél szélesebb körben aktivizáljuk a párttagságot, hogy nemcsak úgy általában, hanem konkrét, ellenőrizhető módon legyen minél több párttagnak pártmegbízatása. Mindenekelőn isteket A párttag aktivitása az esetek többségében nem látványos magamutogatás, még ha vannak is, akik így próbálnak „aktívak” lenni, hanem mindennapi szerény munka. Tisztelet a helyénvaló, meg- felelő helyen ás időben elhangzott okos szónak, ám attól még senki sem lesz igazában aktív, ha útonútfélen felszólal, tetszetőseket, olykor nagyokat mond. Nem. Az igazi aktivitás mindennapi tettekben fejeződik ki, vagyis abban, ha a párttag mindenkor részt vesz a pártszervezet rendezvényein, véjleményével segíti a párt politikájának helyi megvalósítását; munkahelyén és a magánéletben is képviseli, ha kell, védi a párt politikáját; végrehajtja a központi helyi határozataiból reá háruló feladatokat, pontosan és időben teljesíti a rábízott konkrét munkát. Az aktivitás jellemzője természetesen, hogy a párt tagjai felszólalásaikban, beszédeikben is terjesszék, magyarázzák, képviseljék pártunk politikáját, ez igen fontos, ám nem lehet az aktivitást csak felszólalásokra, szűkíteni. Munkahelyén, barátai között, lakóhelyén, környezetében mindenki ismer ilyen kommunistákat. Sokak mögött évtizedes, akár több évtizedes pártmunka áll, mások az utóbbi években váltak a párt aktivistáivá. Sokféle tapasztalatot szereztek, s olyanok is vannak közöttük, akik talán elismerő szót sem igen kaptak munkájukért, pedig de sokszor kellett megküzdeniük hitetlenséggel, esetleg gáncsoskodással is, miközben a párt igazát védték. S ők ma is folytatják munkájukat. Mi ösztönzi őket ebben a napról napra való újrakezdésben, abban, hogy töretlenek maradjanak a pártmunkában, a közügyek szolgálatában? Nehéz lenne egy mondatban válaszolni a kérdésre, ha mégis megkísérelnénk, a hangsúlyt a belülről fakadó, fő tényezőre: a kommunista meggyőződésre és a kötelességtudatra helyeznénk. Ez a pártmunka fő ösztönzője. A nyíltság követelménye A meggyőződés mindennél hatalmasabb ösztönző erő. Az volt akkor is, amikor csak a kitűzött célok, tervek helyessége táplálta, s még inkább az napjainkban, amikor azt a szocializmus anyagi javakban, munkáshatalomban, szocialista erkölcsiségben, szociális vívmányokban és kultúrában kifejeződő sikerei is táplálják. E sikereket a párt politikája alapján, a párttagság százezreinek, s a pártot követő dolgozó milliók erőfeszítéseivel vívtuk ki. Táplálják a közösen kivívott sikerek a párttagok politikai meggyőződését és újabb erőfeszítésekre ösztönzik őket. Szocialista építőmunkánk során sohasem voltunk gondok és nehézségek nélkül. Mindenkor voltak olyan gondjaink, amelyeket külső tényezők teremtettek és olyanok is, amelyeket munkánk gyengeségei folytán magunk teremtettünk magunknak. Pártunk, legalábbis az elmúlt közel két évtizedben mindig nyíltan beszélt a gondjainkról, s éppen ez a nyíltság és kendőzetlenség erősítette a párt politikája iránti bizalmat, a párttagság politikai meggyőződését, szilárdságát. Gyakori, hogy különféle problémák bukkannak fel a helyi munkában is. Ott is követelmény a nyíltság. Mindenki tudja, hogy a gondok, bajok elkendőzése, takargatása éppúgy megingathatja a párttagság politikai meggyőződését, vele aktivitását is, mint a bajok túlhangsúlyozása. Ha viszont mindenütt nyíltan feltárjuk gondjainkat, azokat is, amelyeket magunk okoztunk, az már önmagában is tettekre serkent. Amikor valaki a párt tagjai sorába lép, azzal elkötelezi magát a párt politikája, a szocializmus üzynete szolgálata mellett. Kötelességeket vállalnak, amelyeknek teljesítéséről számot kell adniuk nemcsak a saját lelkiismeretüknek, de pártszervezetüknek, a kommunisták nagy családjának is. Minél őszintébb e számvetés, s minél inkább megkövetelik azt a pártszervezetek, a pártcsoportok s a felsőbb pártszervek is, annál inkább nő a kommunisták kötelességtudata. Napról napra ébren kell tartanunk és fejlesztenünk kell a párttagság kötelességtudatát, mert az újabb, belső ösztönzést ad az aktivitáshoz. Igaz ugyan, hogy a tagsággal járó kötelezettségeket pártunk minden tagja önként vállalta, de segítség, irányító vezetés, szükség esetén elvtársi bírálat nélkül nem mindenki képes a párttag valamenynyi kötelességének teljesítésére. Ezért van különösen nagy fontossága az alapszervezeti pártmunkának, a rendszeres pártéletnek, amely egyszerre elöveli a párttagság politikai öntudatát és készségét a pártmegbízatások teljesítésére. A kötelességtudat, az aktivitás a párttagság fegyelmének mutatója, s ahol rendszeresen ellenőrzik, segítik a feladatok teljesítését, ott ritka eset, hogy a fegyelmezés eszközeihez kellene folyamodni. A helyi munka tapasztalatainak rendszeres elemzése és tanulságainak levonása, az újabb feladatok kiosztása is elősegíti, hogy pártunk minden tagja egyformán értelmezze pártunk politikáját, a párthatározatokat, s egységes legyen a párt politikájának képviseletében és végrehajtásában is. A visszahúzódások okai Időnként panaszokat lehet hallani egyes pártszervezetekből a tagság passzivitásáról. Annak elismerése mellett, hogy vannak párttagok — szerencsére kevesen —, akiknek semmit sem mond a párt belső rendje, vagy képtelenek a szervezeti szabályzat követelményei szerint élni, tehát vagy tévedtek, amikor felvették őket a pártba, vagy nem fordítottak gondot fejlődésükre, mégis, ahol a passzivitás mutatkozik, annak többnyire nem a párttagság az oka. Előfordul, hogy egyes munkahelyeken a korábban lelkes, szorgalmas aktivisták körében is elkedvetlenedés, passzivitás jelei mutatkoznak. Nem szabad csak őket elmarasztalni, mert sok ilyen eset vizsgálatakor az derül ki, hogy a nyílt légkör hiánya vagy a helyi vezetés más hibája okozza a bajokat. Okkal hangsúlyozta a XI. pártkongresszuson a Központi Bizottság beszámolója: „A párt politikáját a dolgozó milliók elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan annak megvalósulását munkahelyükön, a saját környezetükben közvetlenül tapasztalják. A párt tagsága, a közvélemény nemcsak azt kívánja, hogy a párt folytassa fő politikai irányvonalát, hanem legalább ilyen határozottan azt is, hogy következetesen valósítsa meg, szerezzen neki érvényt mindenütt és mindenkor.” Ahol meghallgatásra talál minden reális javaslat, minden megalapozott intelem, minden tárgyszerű, józan bírálat, ahol egyenlő mércével mérik és jutalmazzák az érdemeket; ahol régi érdemekre és mai rangokra való tekintet nélkül, mindenkitől egyformán megkövetelik a fegyelmet, az állampolgári és a kommunista kötelességek teljesítését — vagyis, ahol pártszerű, fegyelmezett és demokratikus rend uralkodik, ott sohasem csökken az aktivisták szorgalma, lelkesedése, s munkájának hatékonyságasem marad el. Egy-egy pártszervezet tagjai természetesen sohasem voltak, s nem is lesznek mindenben egyformák. Vannak, akiknek semmi sem vehetiel a munkakedvét, az elszántságát, akik minden körülmények között ki mernek állni elveink, a párt politikája mellett, s szembe mernek szállni bárkivel, ha úgy érzik, hogy az ügy, az igazság, az emberek joga szenvedett csorbát. Lehetnek olykor túlzásokis az ilyen kiállásban, s nem a túlzást, de a szenvedélyes állhatatosságot kell példaként állítani mások elé. Ezek olyan kommunista tulajdonságok, amelyek követésre méltóak. Az esetleges túlzásokat pedig mindig le tudja faragni az olyan közösség, amelyben fegyelmezett, demokratikus rend uralkodik. A rend és a fegyelem légkörének megteremtéséért, formálásáért sokat tehetnek maguk az aktivisták is, meghatározó szerepe azonban a munkahelyi párt- és gazdasági, hivatali vezetésnek van eleiten. A vezetésen múlik elsősorban, hogy területén ne tűrjön fegyelmezetlenséget, kritikátlanságot, jogsértést, s maga se kövessen el ilyen hibákat. Av. rrkiilisi rlisuirrri Az aktivisták önkéntes társadalmi munkások, akik e tevékenységükért nem kapnak és nem is várnak el anyagi ellenszolgáltatást, sokszor még törvényesen megszerezhető anyagiakról is lemondanak, hogy társadalmi kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. Közismert, hogy míg ők szabad idejük jelentős részét társadalmi munkájuknak szentelik, addig mások túlórázhatnak, jövedelmező különmunkákat vállalhatnak. Őrködni kell azon minden munkahelyen, hogy a társadalmi aktivisták a közügyek szolgálata miatt ne kerüljenek hátrányba másokkal szemben. Okkal vívják ki az ilyen emberek a társadalom erkölcsi elismerését, s ez is az aktivitás ösztönzője. A párttagság aktivitását a kollektívák és a pártszervezetek vezetőségei serkentik. Ehhez az ösztönző tényezők állandó ápolására van szükség, mind a követendő példák erejével, mind a pártélet belső rendjének állandó fejlesztésével. A puszta felhívástól még nemigen lesz bárki aktív, de ha a megismert tulajdonságai és képességei alapján konkrét munkát kap a vezetőségtől, s némi tanácsot is, hogy miként végezze el, az eredmények nyomán megnő a munkakedve, s egyre nagyobb feladatok vállalására, teljesítésére válik képessé. Vagyis szervezni, is kell az aktivitást. Tóth Pál ösztönöz? 3 MiaaavrlifBoii a ntagi/nr púrikülitniisóg Sri M-unkribnl A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely Jakab Sándorral, a Központi Bizottság tagjával, a KB osztályvezetőjével az élén részt vett a Sri Lanka-i Kommunista Párt IX. kongresszusán, vasárnap hazaérkezett Budapestre. A küldöttség útban hazafelé, Új-Delhiben találkozott és megbeszélést folytatott az indiai testvérpárt vezetőivel. A küldöttséget a ferihegyi repülőtéren Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője fogadta.