Népszabadság, 1975. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

1975. szeptember 1., kedd A VDK megalakulásának évfordulója 3tíiffi/ar vvaoitíli «rfr«s/« iúvsrtuin A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot intézte Le Duanhoz, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárához, Tan Dúc Thanghoz, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság elnökéhez és Pham Van Donghoz, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányának elnökéhez: Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész népünk nevében forró szeretettel köszöntjük Önöket és a testvéri vietnami népet a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából.­­ A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe — kipróbált mar­xista—leninista élcsapatának, a Vietnami Dolgozók Pártjának veze­tésével —, kimagasló eredményeket ért el a szocialista építésben, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztéséheiz. A vietnami nép hosszú évti­zedek hősi harca után történelmi jelentőségű győzelmet aratott a kül­földi agresszorok­ és helyi csatlósaik fölött. Az indokínai háborús tűz­fészek felszámolása jelentős hozzájárulás a béke megszilárdításához, a szocializmus és a haladás erőinek az imperializmus és a reakció el­leni­­tárcához. Vietnam történelmének új szakasza kezdődött most. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kemény harcokban edzett vietnami nép sike­resen megoldja majd a békés építőmunka nagy feladatait is. A viet­nami dolgozók áldozatkész munkája nyomán rövidesen begyógyulnak a háború okozta sebek. Valóra válik Ho Si Minhnek, a vietnami nép nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemel­kedő harcosának végrendelete: felépül a békés, egységes, független és szocialista Vietnam, amely méltón képviseli a világ e térségében a társadalmi haladás, a béke megvédelmezésének és a biztonság meg­teremtésének ügyét. A Magyar Népköztársaság erejéhez mérten sokoldalú segítséget nyújtott a vietnami nép igazságos harcához. Számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk önzetlen támogatására békés országépítő munkájukban is. Biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben tovább erősödnek és fejlődnek népeink testvéri kapcsolatai, és együtt mun­kálkodunk a szocialista országok egységének erősítésén, a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom céljainak megvalósításán, a világ békéjének és biztonságának szilárdításán. Kedves Elvtársak! Legnagyobb ünnepük alkalmából őszinte szívvel kívánjuk, hogy érjenek el újabb kimagasló sikereket hazájuk felvirágoztatásáért, né­pük boldogulásáért, a szocialista társadalom felépítéséért, Vietnam és Indokína békéjének és függetlenségének biztosításáért folytatott harcukban.* A VDK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Apró Antal, az­ országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Truong Chinht, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottságának elnökét. Ugyancsak üdvözlő táviratot küldött partnerszervezetének a Hazafias Népfront, az Or­szágos Béketanács, a Szolidaritási Bizottság, a SZOT, a KISZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Ji V 7/lt builnprsii n tifjljk ü rW rin t‘k fttfjtuiii.su Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövete, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság megala­kulásának 30. évfordulója alkal­mából hétfőn fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. A fogadáson részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gyenes András, az MSZMP KB titkára, dr. Traut­mann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bondor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter, dr. Or­bán László kulturális miniszter Pója Frigyes külügyminiszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter, s a politikai, a gazda­sági, a kulturális és a társadalmi élet sok más vezető személyisé­ge. Jelen volt a budapesti diplo­máciai képviseletek több vezető­je és tagja is. Wí'ycí-Aeifff H tmt>i int m ntat/tjnr púri- i»s A»mttintj/.ultio/ist'-tj I­álogatás Pham Van Dong miniszterelnöknél HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓLI Vasárnap­­délelőtt megérkezett Hanoiba a magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely hazánkat képviseli a VDK kikiáltásának 30. évfordulóján. A küldöttség veze­tőjét, Huszár Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, az Országos Tervhivatal és az Ál­lami Tervbizottság elnökét, va­lamint a küldöttség tagjait, dr. Berecz Jánost, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztályá­nak vezetőjét, Rácz Pál külügymi­niszter-helyettest, az MSZMP KB tagját és Németh Béla nagyköve­­tet a hanoi repülőtéren Nguyen Duy Trinh, a VDP Politikai Bi­zottságának tagja, a VDK kor­mányának elnökhelyettese, kül­ügyminiszter fogadta. Hétfő délelőtt Pham Van Dong miniszterelnök az elnöki palotá­ban fogadta a küldöttséget. A ma­gyar delegáció vezetője tolmácsol­ta a VDK miniszterelnökének a magyar nép, a magyar párt- és állami vezetők, személy szerint Kádár János baráti üdvözletét, jókívánságait. Pham Van Dong válaszában megjegyezte, hogy Vietnamban nagyra becsülik a magyar nép ál­dozatkész segítségét, az emberek, személy szerint ő is, szívügyük­nek tekintik kapcsolataink ápo­lását. Délután a küldöttség koszorút helyezett el a Ho Si Minh-mau­­zóleum falánál, és tisztelgett a Vietnami Kommunista Párt és a VDK megalapítójának szarkofág­ja előtt. Kékesdi Gyula .lll­ik­luvin nntjijistjalas t'svpnivn A Magyar Szocialista Munkás­­párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából kedd dél­után 3 órakor nagygyűlést rendez a Csepel Vas- és Fémművek szer­számgépgyárának kultúrtermé­ben. A nagygyűlésen Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság budapesti­­nagykövete mond beszédet. Szeptembert írunk, csak pár hó­nap van hátra az évből, egyben a negyedik ötéves terv befejező évéből. Az emberek többsége be­fejezte megérdemelt nyári pihe­nőjét, visszatértek a dolgos hét­köznapok. Munkánk van bőven, mind a gazdasági építőmunnkában, mind az iskolákban, hivatalokban, intézményekben, s minden terü­leten, a pártmunkában is. Tovább folytatjuk a mindennapi építő­­munkát, a XI. pártkongresszuson kijelölt feladatok végrehajtását. A pártszervezetek újra és újra átte­kintik a kongresszus óta végzett munkát, az újabb feladatokhoz igazítják a pártmegbízatásokat, ellenőrzik, ki mit végzett eddig, s az újabb teendőkhöz egyre több és több párttagnak adnak konk­rét, ellenőrizhető megbízatást. Munkánkat akkor koronázza siker, ha minél több párttag veszi ki részét az előttünk álló felada­tokból, ha a maga területén, a helyi munkában minden kommu­nista megfelel azoknak a­ követel­ményeknek, amiket a párt elvár tagjaitól. A XI. pártkongresszus határozataiból az következik, hogy minél szélesebb körben ak­tivizáljuk a párttagságot, hogy nemcsak úgy általában, hanem konkrét, ellenőrizhető módon le­gyen minél több párttagnak párt­megbízatása.­ Mindenekelőn isteket A párttag aktivitása az esetek többségében nem látványos maga­mutogatás, még ha vannak is, akik így próbálnak­ „aktívak” lenni, hanem mindennapi szerény mun­ka. Tisztelet a helyénvaló, meg-­­ felelő helyen ás időben elhangzott okos szónak, ám attól még senki sem lesz igazában aktív, ha úton­­útfélen felszólal, tetszetőseket, olykor nagyokat mond. Nem. Az igazi aktivitás mindennapi tettek­ben fejeződik ki, vagyis abban, ha a párttag mindenkor részt vesz a pártszervezet rendezvényein, vé­­j­leményével segíti a párt politi­kájának helyi megvalósítását; munkahelyén és a magánéletben is képviseli, ha kell, védi a párt politikáját; végrehajtja a központi helyi határozataiból reá háruló feladatokat, pontosan és időben teljesíti a rábízott konkrét mun­kát. Az aktivitás jellemzője ter­mészetesen, hogy a párt tagjai felszólalásaikban, beszédeikben is terjesszék, magyarázzák, képvi­seljék pártunk politikáját, ez igen fontos, ám nem lehet az aktivitást csak felszólalásokra, szűkíteni. Munkahelyén, barátai között, lakóhelyén, környezetében min­denki ismer ilyen kommunistákat. Sokak mögött évtizedes, akár több évtizedes pártmunka áll, mások az utóbbi években váltak a párt aktivistáivá. Sokféle tapasztalatot szereztek, s olyanok is vannak közöttük, akik talán elismerő szót sem igen kaptak munkájukért, pe­­­­dig de sokszor kellett megküzde­niük hitetlenséggel, esetleg gán­­csoskodással is, miközben a párt igazát védték. S ők ma is folytat­ják munkájukat. Mi ösztönzi őket ebben a napról napra való újra­kezdésben, abban, hogy töretlenek maradjanak a pártmunkában, a közügyek szolgálatában? Nehéz lenne egy mondatban válaszolni a kérdésre, ha mégis megkísérelnénk, a hangsúlyt a be­lülről fakadó, fő tényezőre: a kommunista meggyőződésre és a kötelességtudatra helyeznénk. Ez a pártmunka fő ösztönzője. A n­yíltság követelménye A meggyőződés mindennél ha­talmasabb ösztönző erő. Az volt akkor is, amikor csak a kitűzött célok, tervek helyessége táplálta, s még inkább az napjainkban, amikor azt a szocializmus anyagi javakban, munkáshatalomban, szocialista erkölcsiségben, szociá­lis vívmányokban és kultúrában kifejeződő sikerei is táplálják. E sikereket a párt politikája alap­ján, a párttagság százezreinek, s a pártot követő dolgozó milliók erő­feszítéseivel vívtuk ki. Táplálják a közösen kivívott sikerek a párt­tagok politikai meggyőződését és újabb erőfeszítésekre ösztönzik őket. Szocialista építőmunkánk so­rán sohasem voltunk gondok és nehézségek nélkül. Mindenkor voltak olyan gondjaink, amelye­ket külső tényezők teremtettek és olyanok is, amelyeket munkánk gyengeségei folytán magunk te­remtettünk magunknak. Pártunk, legalábbis az elmúlt közel két év­­­­tizedben mindig nyíltan beszélt a gondjainkról, s éppen ez a nyílt­­­­ság és kendőzetlenség erősítette a párt politikája iránti bizalmat, a párttagság politikai meggyőződé­sét, szilárdságát. Gyakori, hogy különféle problé­mák bukkannak fel a helyi mun­­­­kában is. Ott is követelmény a­­ nyíltság. Mindenki tudja, hogy a gondok, bajok elkendőzése, takar­­gatása éppúgy megingathatja a­­ párttagság politikai meggyőződé­sét, vele aktivitását is, mint a ba­jok túlhangsúlyozása. Ha viszont mindenütt nyíltan feltárjuk gond­­­­jainkat, azokat is, amelyeket ma­­­­gunk okoztunk, az már önmagá­ban is tettekre serkent. Amikor valaki a párt tagjai so­­­­rába lép, azzal elkötelezi magát a párt politikája, a szocializmus üzynete szolgálata mellett. Köte­lességeket vállalnak, amelyeknek teljesítéséről számot kell adniuk nemcsak a saját lelkiismeretük­nek, de pártszervezetüknek, a kommunisták nagy családjának is. Minél őszintébb e számvetés, s minél inkább megkövetelik azt a pártszervezetek, a pártcsoportok s a felsőbb pártszervek is, annál inkább nő a kommunisták köte­lességtudata. Napról napra ébren kell tartanunk és fejlesztenünk kell a párttagság kötelességtuda­­tát, mert az újabb, belső ösztön­zést ad az aktivitáshoz. Igaz ugyan, hogy a tagsággal járó kö­telezettségeket pártunk minden tagja önként vállalta, de segítség, irányító vezetés, szükség esetén elvtársi bírálat nélkül nem min­denki képes a párttag valameny­­nyi kötelességének teljesítésére. Ezért van különösen nagy fontos­sága az alapszervezeti pártmun­kának, a rendszeres pártéletnek, amely egyszerre elöveli a párt­tagság politikai öntudatát és kész­ségét a pártmegbízatások teljesí­tésére. A kötelességtudat, az aktivitás a párttagság fegyelmének muta­tója, s ahol rendszeresen ellen­őrzik, segítik a feladatok teljesí­tését, ott ritka eset, hogy a fe­gyelmezés eszközeihez kellene fo­lyamodni. A helyi munka tapasz­talatainak rendszeres elemzése és tanulságainak levonása, az újabb feladatok kiosztása is elősegíti, hogy pártunk minden tagja egy­formán értelmezze pártunk poli­tikáját, a párthatározatokat, s egységes legyen a párt politikájá­nak képviseletében és végrehaj­tásában is. A visszahúzódások okai Időnként panaszokat lehet hal­lani egyes pártszervezetekből a tagság passzivitásáról. Annak el­ismerése mellett, hogy vannak párttagok — szerencsére kevesen —, akiknek semmit sem mond a párt belső rendje, vagy képtele­nek a szervezeti szabályzat köve­telményei szerint élni, tehát vagy tévedtek, amikor felvették őket a pártba, vagy nem fordítottak gondot fejlődésükre, mégis, ahol a passzivitás mutatkozik, annak többnyire nem a párttagság az oka. Előfordul, hogy egyes mun­kahelyeken a korábban lelkes, szorgalmas­ aktivisták körében is elkedvetlenedés, passzivitás jelei mutatkoznak. Nem szabad csak őket elmarasztalni, mert sok ilyen eset vizsgálatakor az derül ki, hogy a nyílt légkör hiánya vagy a helyi vezetés más hibája okoz­za a bajokat. Okkal hangsúlyozta a XI. pártkongresszuson a Köz­ponti Bizottság beszámolója: „A párt politikáját a dolgozó milliók elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan annak megvalósu­lását munkahely­ükön, a saját környezetükben közvetlenül ta­pasztalják­. A párt tagsága, a köz­vélemény nemcsak azt kívánja, hogy a párt folytassa fő politikai irányvonalát, hanem legalább ilyen határozottan azt is, hogy következetesen valósítsa meg, sze­rezzen neki érvényt mindenütt és mindenkor.” Ahol meghallgatásra talál min­den reális javaslat, minden meg­alapozott intelem, minden tárgy­szerű, józan bírálat, ahol egyen­lő mércével mérik és jutalmazzák az érdemeket; ahol régi érdemek­re és mai rangokra való tekintet nélkül, mindenkitől egyformán megkövetelik a fegyelmet, az ál­lampolgári és a kommunista kö­telességek teljesítését — vagyis, ahol pártszerű, fegyelmezett és demokratikus rend uralkodik, ott sohasem csökken az aktivisták szorgalma, lelkesedése, s munká­­­­jának hatékonysága­­sem marad el. Egy-egy pártszervezet tagjai természetesen sohasem voltak, s nem is lesznek mindenben egy­formák. Vannak, akiknek semmi sem veheti­­el a munkakedvét, az elszántságát, akik minden körül­mények között ki mernek állni elveink, a párt politikája mellett, s szembe mernek szállni bárki­vel, ha úgy érzik, hogy az ügy, az igazság, az emberek joga szen­vedett csorbát. Lehetnek olykor túlzások­­is az ilyen kiállásban, s nem a túlzást, de a szenvedélyes állhatatosságot kell példaként ál­lítani mások elé. Ezek olyan kom­munista tulajdonságok, amelyek követésre méltóak. Az esetleges túlzásokat pedig mindig le tudja faragni az olyan közösség, amely­ben fegyelmezett, demokratikus rend uralkodik. A rend és a fe­gyelem légkörének megteremté­séért, formálásáért sokat tehetnek maguk az aktivisták is, megha­tározó szerepe azonban a mun­kahelyi párt- és gazdasági, hiva­tali vezetésnek van eleiten. A ve­zetésen múlik elsősorban, hogy területén ne tűrjön fegyelmezet­lenséget, kritikátlanságot, jogsér­tést, s maga se kövessen el ilyen hibákat. Av. rrkiilisi rlisuirrri Az aktivisták önkéntes társa­dalmi munkások, akik e tevé­kenységükért nem kapnak és nem is várnak el anyagi ellenszolgál­tatást, sokszor még törvényesen megszerezhető anyagiakról is le­mondanak, hogy társadalmi köte­lezettségeiknek eleget tudjanak tenni. Közismert, hogy míg ők szabad idejük jelentős részét tár­sadalmi munkájuknak szentelik, addig mások túlórázhatnak, jö­vedelmező különmunkákat vállal­hatnak. Őrködni kell azon minden munkahelyen, hogy a társadalmi aktivisták a közügyek szolgálata miatt ne kerüljenek hátrányba másokkal szemben. Okkal vívják ki az ilyen emberek a társadalom erkölcsi elismerését, s ez is az ak­tivitás ösztönzője. A párttagság aktivitását a kol­lektívák és a pártszervezetek ve­zetőségei serkentik. Ehhez az ösz­tönző tényezők állandó ápolására van szükség, mind a követendő példák erejével, mind a pártélet belső rendjének állandó fejleszté­sével. A puszta felhívástól még nemigen lesz bárki aktív, de ha a megismert tulajdonságai és ké­pességei alapján konkrét munkát kap a vezetőségtől, s némi taná­csot is, hogy miként végezze el, az eredmények nyomán megnő a munkakedve, s egyre nagyobb fel­adatok vállalására, teljesítésére válik képessé. Vagyis­­ szervezni, is kell az aktivitást. Tóth Pál ö­sztönöz­? 3 MiaaavrlifBoii a ntagi/nr púrikülitniisóg Sri M-unkribnl A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának kül­döttsége, amely Jakab Sándorral, a Központi Bizottság tagjával, a KB osztályvezetőjével az élén részt vett a Sri Lanka-i Kom­munista Párt IX. kongresszusán, vasárnap hazaérkezett Budapest­re. A küldöttség útban hazafelé, Új-Delhiben találkozott és meg­beszélést folytatott az indiai test­vérpárt vezetőivel. A küldöttsé­get a ferihegyi repülőtéren Bor­bély Sándor, a Központi Bizott­ság tagja, a KB osztályvezetője fogadta.

Next