Népszabadság, 1976. február (34. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
1976. február 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG Közlemény Púja Frigyes vietnami látogatásáról Külügyminiszterünk elutazott Hanoiból Befejeződött Púja Frigyes külügyminiszter hivatalos baráti látogatása a VDK-ban. A látogatásról az alábbi közleményt adták ki: Puja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Nguyen Duy Trinhnek, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesének és külügyminiszterének a meghívására 1976. január 24. és 31. között hivatalos, baráti látogatást tett a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Paja Frigyes koszorút helyezett el Ho Si Minh elnök mauzóleumán, ismerkedett az ország nevezetességeivel, ipari üzemeivel, mezőgazdaságával, a vietnami nép kulturális életével. A magyar külügyminisztert fogadta Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Púja Frigyes külügyminiszter és kísérete látogatást tett Ho Si Minh városban. Huynh Tan Phat, a DIFK miniszterelnöke és Nguyen Thi Binh külügyminiszter fogadta a magyar vendégeket és vacsorát adott tiszteletükre. Nguyen Duy Trinh és Puja Frigyes külügyminiszter tárgyalást folytatott a két ország, a VDK és az MNK közötti barátság további erősítésének és együttműködése kiszélesítésének időszerű kérdéseiről, továbbá a két felet kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. Puja Frigyes külügyminiszter őszinte köszönetet mondott a testvéri fogadtatásért, amelyben a vietnami nép és a VDK kormánya részesítette, hozzájárulva a Vietnamban tett baráti látogatása sikeréhez. Puja Frigyes a Magyar Népköztársaságban teendő hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, aki a meghívást köszönettel elfogadta.1976. január 31-én Puja Frigyes és kísérete elutazott Hanoiból. A repülőtéri búcsúztatáson jelen volt Nguyen Duy Trinh, a VDK külügyminisztere, Hoang Van Lai külügyminiszter-helyettes és a külügyminisztérium több munkatársa. Ott volt továbbá Karsai Lajos magyar nagykövet és a nagykövetség munkatársai. A Hanoiból való elutazást megelőzően Karsai Lajos nagykövet fogadást adott Puja Frigyes tiszteletére. Tón Dúc Thang üzenete Vietnam népéhez a holdújév alkalmából Tón Dúc Thang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke szombaton a vietnami holdújév alkalmából üzenettel fordult az egész ország lakosságához és a katonákhoz. Az elnök a vietnami dolgozók pártja központi bizottsága, a nemzetgyűlés, a kormány és a hazafias front nevében köszönetet mondott a szocialista országok, valamint Laosz és Kambodzsa népeinek, amiért segítséget nyújtottak Vietnamnak, mind az imperializmus ellen, a létfenntartásért vívott háború éveiben, mind pedig a gazdaság helyreállításának szakaszában. (TASZSZ) A Szovjetunió az új SALT-egyezmény mielőbbi sikeres kimunkálását óhajtja MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Szovjetunió „az új SALT- egyezmény kidolgozását és azt követő aláírását óhajtja, s minél hamarabb kerül erre sor, annál jobb” — hangoztatja szombat esti vezércikkében a moszkvai Izvesztyija. A szovjet küldöttség — írja — azzal az instrukcióval érkezett Genfbe, hogy az érdemi munka szellemében vegyen részt a kölcsönösen elfogadható megoldások felkutatásában, összhangban a múlt heti Brezsnyev—Gromiko— Kissinger tárgyalások konstruktív eredményeivel. A világközvélemény túlnyomó többsége az enyhülés híve — emlékeztet a vezércikk —, viszont a tőkés világ katonai-ipari komplexumai megkísérlik az ellentámadást, amit néhány újabb keletű tény is jelez: például az enyhülés elleni, ezen belül a SALT sikeres befejezése elleni propaganda-hadjárat, a katonai költségvetések folytonos továbbduzzasztása. A Szovjetunió azonban töretlenül folytatja békeszerető lenini külpolitikáját, s mindent elkövet a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében. „Ez határozza meg viszonyát az új SALT-egyezmény kimunkálásához is” — állapítja meg vezércikkében az Izvesztyija. Folytatódnak a diplomáciai megbeszélések a nyugat-szaharai konfliktus rendezésére Algériai lap Washington magatartásáról Folytatódnak a diplomáciai erőfeszítések a Nyugat-Szahara miatt kirobbant marokkói-algériai fegyveres konfliktus elsimítására. Knut Waldheim ENSZ-főtitkár pénteken Spanyolország, Algéria és Marokkó nagyköveteivel tanácskozott a kérdésről. Mint párizsi tudósítónk jelenti, a marokkói—algériai konfliktus ügyében Franciaország „kísérleti léggömböt” eresztett fel. Giscard d’Estaing elnök az egyik hetilapnak adott interjújában utalt arra, hogy Párizs, amennyiben erre felkérik, kész közvetíteni Algéria és Marokkó között a konfliktus megoldásáért. Az El Mudzsahid című algériai lap szombaton arról számolt be, hogy a viszályban közvetíteni próbáló iraki, szíriai, egyiptomi ás tunéziai megbízottak az arab külügyminiszterek értekezletének sürgős összehívását javasolták a válság megoldása érdekében. Az algériai lap egyébként idézte Huari Bumedien elnöknek a világ állam- és kormányfőihez intézett üzenetét. Az elnök ebben ismét megállapította, hogy csak a nyugat-szaharai nép önrendelkezésének megadása háríthatja el a konfliktus elmélyülésének veszélyét. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője pénteken közölte, hogy II. Hasszán marokkói uralkodó megbízottja, Karim Lamrani volt miniszterelnök az amerikai külügyminiszterrel folytatott csütörtöki megbeszélésén kifejtette: „Marokkó minden eszközzel megvédi szuverenitását és területi integritását." Kissinger azt mondta, hogy a konfliktust az érdekelt országoknak külső beavatkozás nélkül kell megoldaniuk. Egyidejűleg azonban biztosította a marokkói politikust, hogy a rabati kormány továbbra is számíthat az Egyesült Államok katonai segítségére. Közben az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy Washington máris megkétszerezte a Marokkónak nyújtott katonai segítséget. Az El Mudzsahid a marokkói küldött washingtoni tárgyalásairól szólva hangoztatta, hogy az Egyesült Államok a Nyugat-Szahara ügyében kirobbant konfliktusban „több, mint részrehajló” magatartást tanúsít. Az élelmiszer-termelés feladatai ÍRTA: ROMÁNY PÁL Közismertek már V. ötéves tervünk előirányzatai, s azok a gazdasági intézkedések, feltételek is, amelyek ebben az időszakban a vállalatok, a szövetkezetek működését szabályozzák. Mindezzel számolva készítik el idei és öt évre szóló tervüket a mezőgazdasági nagyüzemek és az élelmiszeripari vállalatok is. Ahhoz, hogy megalapozott, jó terveket dolgozzanak ki és eleget tudjanak tenni a rájuk váró feladatoknak, elengedhetetlen az eddig megtett út áttekintése és azoknak a legfontosabb tényezőknek a számbavétele, amelyek a további fejlődést erőteljesen befolyásolják. Számon tartjuk, hogy a mezőgazdaság — változatlan áron számítva — mintegy 80 százalékkal termel többet most, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor túlhaladta a felszabadulás előtti termelési színvonalat. Ritkábban említjük viszont, hogy az élelmiszer-termelés, az emberi fogyasztásra előállított javak mennyisége az említett növekedést jóval meghaladó mértékben emelkedett. Ezzel egyidejűleg nagyrészt kicserélődött a mezőgazdasági termelés energiabázisa, megváltozott a talaj tápanyag-utánpótlásának folyamata, módosult a mezőgazdasági termelés szerkezete, a vetésterület öszszetétele. Amikor a lóállomány nagysága csaknem azonos volt a tehénállományéval, akkor négyszer akkora területen termeltek az országban zabot, mint zöldséget. Most a zöldségnövények vetésterülete négyszerese a zabénak. Jellemző a mezőgazdasági termelés összetételének változása is. Néhány fontos és nálunk jó eredménnyel termelhető élelmiszer, illetve élelmiszer-alapanyag — búza, kukorica, zöldség, olajos növény, hús — termelése ma kétszer-háromszor akkora, mint a harmincas években volt. A kukorica területe 300 ezer hektárral nagyobb az 1938. évinél, a textilipari növények, például a rostlen, a rostkender vetésterülete alig változott, több növényé csökkent vagy csak mérsékelten (például a dohányé) emelkedett. Mindez azzal is összefügg, hogy a szántóföldi növénytermelésre használt terület az 1938. évi 5,5 millió hektárral szemben most csak 4,8 millió hektár. Egy lakosra számítva a korábbi 0,6 hektár helyett most 0,46 hektár vetésterület jut. Az ország vetésterülete jelenleg annyival kisebb a réginél, mint két közepes nagyságú megye — például Szolnok és Csongrád — szántója együttvéve. Az „eltűnt” területekre erdőket, gyümölcsöst telepítettünk, új utakat, üzemeket, városnegyedeket létesítettünk. Iparosodó imneris A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése óta eltelt három ötéves terv gazdaságszervező munkájának tapasztalatai azt mutatják, hogy fontos társadalmi és gazdasági tényezők egész sorát kell számításba venni, ha a jövő számára összegezni akarjuk a legfontosabb tanulságokat. Részletezésükre itt nincs hely, indokolt azonban néhány fontos gazdasági tényező kiemelése. Első helyen említendő, hogy a mezőgazdaság önellátásának zárt köre darabokra tört és a mezőgazdasági termelésben, valamint a termékek feldolgozásában állandóan növekvő mértékben vesz részt a vegyipar, az energiaipar, a gép- és járműipar, sőt a repülőgépipar is. Például: a mezőgazdasági repülőgépes szolgálat, valamint az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek közös tulajdonában ma mintegy száz repülőgép és helikopter van Magyarországon. Vagy: az elmúlt évben gyorsan romló élelmiszer, mezőgazdasági áru és élő állat szállítására 487 repülőgépjáratot vettek igénybe a szállíttatók. Miközben a mezőgazdasági eredetű anyagköltség 1960 és 1974 között, változatlan áron számítva, évi 27 milliárd forintról 32 milliárdra emelkedett, addig a mezőgazdaságban felhasznált, de nem a mezőgazdasági eredetű anyagok költsége — ugyancsak változatlan áron számítva — évi 9 milliárdról 40 milliárd forintra nőtt. A mezőgazdasági termelés költségeinek nagyobb hányadát már az ipari anyagok, eszközök képezik. Sok energiát fogyaszt a talajmunka, a vetés, a betakarítás, a szállítás, a szárítás, a hűtés, a feldolgozás, a tárolás. Kézenfekvő, hogy az ipari eredetű eszközök, anyagok térhódításával és az energiafogyasztás növekedésével együtt kell mind ésszerűbbé válnia azok felhasználásának s kell mindjobban összehangolni a termelés tényezőit. Enélkül ugyanis a hatékonyság nem javul, hanem romlik. Feltételek és igények Fontos gazdasági tényező a termelési feltételekkel és a gazdasági igényekkel egyeztetett termelési szerkezet. A búza és a kukorica kiemelkedő termelési sikere — ez a két növény adta a negyedik ötéves tervben a mezőgazdasági termelés növekedésének 36 százalékát — döntően ezzel magyarázható. A mezőgazdasági üzemek egész sorában találkozott a kellő szellemi és anyagi felkészültség, a tudás, a fajta, a gép és még néhány fontos feltétel nemcsak az áru jó elhelyezési lehetőségével, termelésének jövedelmező voltával, hanem a kedvező természeti adottságokkal is. Minél nagyobb befektetéseket kíván egy-egy termék előállításának a fejlesztése, minél nagyobb a gyártmányfejlesztési, a felszerszámozási költség, annál alaposabb számításoknak kell azt megelőznie. A búza, a kukorica fejlesztéséhez csatlakozó gabonaipari, hústermelési felfutás fázisveszteségbe került, a kapacitások teljes kihasználását, további bővítését ezután kell elvégezni. Amikor a mezőgazdasági árutermelés erőteljesen kibontakozik — s nálunk ez ment végbe a legutóbbi tizenöt év során —, összehasonlíthatatlan mértékben megnő a feldolgozás, a tartósítás, a tárolás szerepe. Hazánkban 1960- ban 28 milliárd forintot tett ki az államnak értékesített mezőgazdasági termékek mennyisége, 1974- ben pedig — változatlan áron számítva — 64 milliárd forintot. Ekkora árumennyiség forgalmazása nagy szervezettséget követel, alapos számításokat, célszerű felszerelést, új eszközöket igényel. Hazánk mezőgazdasági termelésének sokoldalúságát megtartva, sőt tovább gazdagítva, növekednie kell az üzemi szakosodásnak, a fajlagos hozamoknak, ami jó munka nyomán az árutermelés növelésének újabb forrása lesz. A búzához, a kukoricához hasonló fejlődést kell elérni a következő években több más növénytermelési ágazatban — a zöldségtermelésben és egyéb kultúrákban — és az állattenyésztési ágazatokban is. Elfogadhatatlan az, hogy míg az állami gazdaságok kukoricatermelése az 1960. évi hektáronként 34,7 mázsáról 1975-re 57,1 mázsára emelkedett, addig a természeti viszonyoktól, az időjárástól kevésbé befolyásolt tejtermelés csökkent. Az állami gazdaságokban az 1960. évi 3386 literes tehenenkénti évi hozam a hetvenes években mintegy 300 litert esett vissza. Sok javítanivaló van a tsz-ekben is. Igaz, hogy eszközellátottságuk és egyéb lehetőségük alacsonyabb szintű, mint az állami gazdaságoké. Tavalyi 2300 literes átlagos tejhozamuk azonban így is igen alacsony és jelzi teendőiket a fajlagos takarmányfelhasználásban, a hagyományos lehetőségek és az új adottságok kihasználásában is. Feldolgozás, tárolás A nagyüzemi mezőgazdasági termelés növekedése egyértelműen a feldolgozás, a tárolás növelését kívánja, hiszen a nagyüzemi belső felhasználás csekély, az árutermelés viszont nagy. A háztáji és a kisegítő gazdaságok is szakosodnak, ésszerűsítésre, a munkát könnyítő mechanizálásra törekednek, ami szintén több árut jelent. Segítjük, támogatjuk ebben a mezőgazdasági kistermelőket. Egyértelmű tehát — és ez is fontos tényező — a termelési, feldolgozási, értékesítési láncolat szervezettségének a fontossága, erősítésének szükségessége. Vitathatatlan a kölcsönös érdekeltség, a zavartalan és szoros kapcsolat nagy szerepe. Ennek a feladatnak csak gyáripari jellegű és méretű feldolgozóipar képes — a mezőgazdasági nagyüzemek partnereként — megfelelni, örvendetes, hogy a hajdan híres magyar malomipar után fokozatosan hírnevet szereztek az élelmiszeripar más ágazatai is, de itt is még sok, nagyon sok a tennivaló. Növekvő fontosságú tényezőt jelentettek az elmúlt években is a magyar élelmiszer-termelés alakulásában a nemzetközi gazdasági kapcsolatok. Ez érvényes a termeléshez szükséges eszközök importjára és az élelmiszerek exportjára egyaránt. Elegendő utalni rá, hogy az ötödik ötéves terv 80 milliárd forintnyi mezőgazdasági és élelmiszeripari gépszükségletének nagyobbik részét importból, többnyire szocialista országokból elégítjük ki. A népgazdasági terv teljesítése ugyanakkor azt követeli, hogy a mezőgazdasági, élelmiszeripari exportot — folyó áron számítva — csaknem kétszeresére növeljük 1980-ig. Tudjuk azt is, hogy az élelmiszerek a tőkés nemzetközi piacon áldozatul esnek manipulációknak, időnként még politikai zsarolásnak is. Emlékezetes a cukor árának alakulása. De említhető például a búza ára is, amelynek tőzsdei jegyzése — tonnánként — 1972 januárjában 60 dollár volt, 1974 februárjában 220 dollár, de — három hónappal később — májusban, csak 140 dollár volt, s most, másfél évvel később is ugyananynyi. Ezért értékeljük nagyra a szilárd szocialista piacot, s ezért kell megbecsülnünk valamennyi megrendelőnket pontos szállításokkal, igény szerinti minőséggel és mennyiséggel. Ilozzóértés, fríyel ni c rís sé ij Hazánk mezőgazdasági termékeit 1976 elején 150 állami gazdaságban, 1600 termelőszövetkezetben és mintegy 1,6 millió háztáji és kisegítő gazdaságban állítják elő. A termékek feldolgozását jórészt az erre a feladatra szakosodott ipari vállalatok végzik, amelyek száma 190, és persze a sok száz, nélkülözhetetlen telephely. Együttes munkájuktól, főként a mezőgazdasági kistermelésnél háromszor nagyobb ütemben növekvő nagyüzemi termeléstől függ az ország élelmiszer-ellátása, a népgazdasági tervek teljesítése. A hozzáértő, igényes és fegyelmezett munka fontossága még soha nem volt akkora a mezőgazdaságban, mint most. Új, nagy lehetőségek tárultak fel a társadalmi és gazdasági fejlődés útján, amelyen mind előbbre jut a magyar mezőgazdaság. A következő 15— 20 év alatt számottevően tovább kell növelni a mezőgazdasági termelést. A már elért, magasabb szintről ez gondosabb, összetettebb munkát kíván, mint amit az örökölt, alacsony színvonal felszámolása jelentett. Az aktív keresőknek ma már csak mintegy 18 százaléka dolgozik a mezőgazdasági szövetkezetekben és állami gazdaságokban. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is még fontosabbá válik tehát a termelékenység javítása. A feladatok ellátásához a lehetőségek megteremthetők. Jelentősek a még hasznosítható tartalékok is. Az eredményekért azonban naponta meg kell küzdeni. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói az idén és a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek szép, nagy céljaink eléréséért. 3