Népszabadság, 1976. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

! Őrizzük a marxista-leninista elmélet tisztaságát Kedves elvtársak! A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk legbe­folyásosabb politikai ereje, a vi­lág fejlődésének döntő tényezője. A kommunisták a legállhatato­­sabb harcosai a béke és a társa­dalmi haladás ügyének. Így volt ez a múlt században, amikor tu­dományos világnézetünk, a mar­xizmus megszületett, így volt a századfordulót követően, amikor a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmével új fejezet kezdődött az emberiség történel­mében. Ez jellemezte a kommu­nisták magatartását a második világháború idején, amikor moz­galmunk, és az első szocialista ország, a Szovjetunió hozta a legtöbb áldozatot azért, hogy a fasiszta fenevad világot romboló, népeket pusztító garázdálkodásá­nak véget vessenek, megteremt­sék a népek hőn óhajtott vágyát, a békét, biztosítsák számukra a szabadságot. Nincs ez másként napjainkban sem, amikor a kom­munista és munkáspártok a bé­kés egymás mellett élés gyakor­latának megszilárdításáért, to­vábbi térhódításáért és a társa­dalmi haladás ügyének előmozdí­tásáért szállnak síkra. Az egyes országokban az önálló politikai tényezővé vált munkás­­osztály, az egész nemzetközi kom­munista munkásmozgalom szá­mára a cselekvés vezérfonala tu­dományos világnézetünk, amely nem dogmák gyűjteménye, ha­nem élő, fejlődő tudomány. A marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításait az egyes kom­munista pártok hazájuk nemzeti sajátosságainak, történelmi ha­gyományainak és társadalmi vi­szonyainak figyelembevételével önállóan alkalmazzák. Ma, ami­kor a kommunista világmozga­lomnak nincs központja vagy ve­zető pártja, amikor a testvér­pártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat, különös jelentőségű a marxista­Kedden a tanácskozás a késő esti órákban is folytatta a mun­kát. Ekkor szólalt fel négy test­vérpárt, a nyugatnémet, a belga, a svájci és a görög korrum­nisták képviselője. Elsőként Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke mondta el hozzászólását. Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke — Az a tény, hogy hosszas elő­készítések után és bizonyos kér­désekben felmerült nézeteltéré­sek ellenére egy asztalnál ülünk és ezen az asztalon közös doku­mentumtervezet fekszik, azt mu­tatja, hogy mi, kommunisták, tu­datában vagyunk országunk munkásosztálya és népe iránti kötelességünknek, s hogy politi­kai tevékenységünket az egység­re irányuló akarat határozza meg — hangoztatta Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke. Beszélt arról, hogy a berlini konferenciára abban az időben került sor, amikor a világon tör­ténelmi fordulat ment végbe a hidegháborútól a feszültség eny­hülése felé, amikor elterjednek a békés egymás mellett élés elvei. A Német Kommunista Párt el­nöke hangoztatta: sok minden valóra vált abból, amiért a kom­munisták Európában és az NSZK- ban küzdenek, amiért a békesze­rető erők harcolnak. Egyúttal em­lékeztetett az NSZK és általában a NATO-országok erőfeszítéseire a fegyverkezés terén. Emlékezte­tett rá: az NSZK-ban némelyek megkísérlik, hogy beavatkozza­nak a szocialista országok bel­ügyeibe. Beszélt a demokratikus jogok és szabadságjogok korláto­zásáról, a jobboldali tendenciák erősödéséről az NSZK politikai és társadalmi életének valamennyi területén. Emlékeztetett rá, hogy a nyugatnémet reakciós körök pekingi vezetőkkel szövetkezve fordulnak a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. — A né­met imperializmus agressziós és reakciós volta nem változott meg — hangoztatta Herbert Mies. Az NKP elnöke kijelentette: pártja következetesen, szilárdan fellép az európai kommunista mozgalom összeforrottságáért, síkraszáll amellett, hogy a szo­­cialista és a kapitalista országok kommunista pártjai egyesítsék erőfeszítéseiket a közös célokért , a békéért, a demokráciáért, s a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. Jean Terive, a Belga Kommunista Párt alelnöke — Pártunk nagy megelégedés­sel veszi tudomásul, hogy létrejött az európai kommunista és mun­káspártok konferenciája. Az a vé­leményünk, hogy az értekezlet hasznos lesz — jelentette ki a bel­ga küldöttség vezetője, majd így folytatta: — Az előkészítő munka, az ot­tani viták hozzájárultak ahhoz, hogy felszínre hozzák a pártok előtt álló alapvető jelentőségű ket­tős kötelesség problémáját. Elő­ször is minden pártnak kötelessé­ge, hogy harcát olyan politikai irányvonal alapján folytassa, amely megfelel az illető ország társadalmi, gazdasági és politikai feltételeinek, az ország és az ott uralkodó helyzet sajátosságainak. Másodszor: minden kommunista és munkáspártra az a feladat hárul, hogy együttműködését és interna­cionalista szolidaritását Marx, En­gels és Lenin nagyszerű gondola­tainak alapján folytassa és fej­lessze, hogy minden pártnak a ma­ga munkásosztálya és népe előtti felelősségét össze kell kötni a vi­lág munkásaival, az összes hala­­dó mozgalmakkal és az összes harcban álló népekkel való köl­csönös szolidaritással. A kapitalista Európa kommu­nista és munkáspártjai előtt ál­ló feladatok a következőkben ösz­­szegezhetők: élére kell állni a tő­kés rend alapvető megváltoztatá­sáért folyó harcnak, vezetni kell azt, s meg kell világítani ennek a harcnak a jelentőségét. El kell oszlatni a tőkés renddel kapcsola­tos illúziókat, hasznos és értel­mes alternatívákat kell javasolni, s meg kell fékezni azokat az áram­latokat, amelyek felelőtlen, türel­metlen akcióikkal csak rontaná­nak a harc esélyein — mondotta a Belga KP alelnöke. Jákob Lechleiter, a Svájci Munkapárt PB tagja, a KB titkára Jákob Lechleiter felszólalásá­ban elmondotta, hogy a svájci nagytőkének, amely hosszabb ideig egyedülálló helyzetben volt a világon, napjainkban szembe kell néznie egyfelől a szocialista országok növekvő gazdasági ha­talmával, másfelől pedig a kapi­talista világ általános politikai és gazdasági, társadalmi és erkölcsi válságával. A kapitalista világgal szorosan összekötött Svájcot, no­ A kedd késő esti tanácskozás felszólalói 2 BEFEJEZŐDÖTT AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK TANÁCSKOZÁSA (Folytatás az 1. oldalról.) A helsinki értekezlet óta eltelt csaknem egy év bebizonyította a záróokmány ajánlásainak életké­pességét, annak ellenére, hogy a tőkésországok vezetőinek egy ré­sze a záróokmány egyes pontjait mellőzi, másokat pedig kiemel. A szocialista országok komolyan ve­szik a vállalt kötelezettségeket, a megállapodások egységes és köl­csönös végrehajtásáért szállnak síkra. A Magyar Népköztársaság a többi szocialista országhoz hason­lóan a Helsinkiben közösen elfo­gadott tíz alapelv szellemében őszintén törekszik az államok kö­zötti kapcsolatok fejlesztésére, a gazdasági, tudományos és kultu­rális együttműködés kibővítésére, az információcsere javítására, az emberek közötti kapcsolatok szé­lesítésére, s ugyanezt várja ter­mészetesen a tőkésországok kor­mányaitól is. A helsinki záróokmányban fog­lalt elvek és megállapodások valóra váltása az enyhülés folya­matát erősíti. Ez jó feltételeket teremt földrészünkön a szocialis­ta országokban a békés építő­munkához, a kapitalista orszá­gokban pedig az égető társadalmi problémáknak a dolgozók javára történő megoldásához, a társadal­mi haladáshoz. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról sem, hogy a világban különböző társadalmi berendezkedésű országok vannak, amelyekben ellentétes osztályér­­dekek érvényesülnek, s ennek következtében egymással kibé­kíthetetlenül ellentétes ideoló­giák léteznek. A békés egymás mellett élés elvének elfogadása nem változtatja meg a kapitaliz­mus természetét, és minket sem térít el szocialista eszméinktől, céljainktól. A társadalmi fejlődés objektív törvényeken alapul. Minden nép joga, hogy önállóan, külső beavatkozás nélkül válasz­­sza meg vezérlő eszméit, azt az utat, amelyen járni kíván. A for­radalom a társadalom belső fej­lődésének a következménye, kí­vülről nem lehet rákényszeríteni senkire. Éppen ezért minden erő­vel ellenezzük az ellenforrada­lom erőszakos terjesztését is. leninista elmélet tisztaságának megőrzése, a gyakorlat tapaszta­latainak elméleti hasznosítása és a proletár internacionalizmus el­vének érvényesülése. Egyenjogúság és proletár internacionalizmus A proletár internacionalizmus eszméjét Marx, Engels, Lenin fo­galmazta meg, akik szembesze­gezték azt a burzsoázia nemzet­közi összefogásával és a naciona­lizmussal, a Sovinizmussal. Az internacionalizmus eszméje ál­landóan gazdagodott, hatása nőtt, és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom ennek erejével fej­lődött a történelem leghatalma­sabb politikai mozgalmává. A proletár internacionalizmus esz­méje megítélésünk szerint magá­ban foglalja a nemzeti és a nem­zetközi érdekek összhangját, mert az egyes pártok eredmé­nyei erősítik nemzetközi moz­galmunkat, és a nemzetközi kom­munista mozgalom erősödése se­gíti az egyes pártokat. A proletár internacionalizmus kölcsönös szolidaritás és támoga­tás, elvtársi együttműködés, amely feltételezi az egyes pártok önállóságát és egyenjogúságát, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást. A kommunista pártok között voltak, vannak és nyilván lesz­nek is véleményeltérések, viták egyes ideológiai, politikai, takti­kai vagy stratégiai kérdések megítélésében; ez a fejlődés vele­járója. A történelem tanúsága szerint mozgalmunk erősödését az szolgálja, ha eszmecseréinket a kölcsönös megbecsülés, a pro­letár internacionalizmus szelle­me hatja át, és állásfoglalásain­kat, tevékenységünket alapvető érdekeink és céljaink azonossága vezérli. A kapitalista osztályellenség, a nemzetközi imperializmus a kom­munizmus ellen vívott évszáza­dos harcában korán felismerte, és ma is nagyon jól tudja, mi a proletár internacionalizmus je­lentősége az osztályharc szem­pontjából. Ezért küzd ellene minden módon, igyekszik moz­galmunkat a nacionalizmus, a szovjetellenesség szításával, a nemzeti elzárkózás ösztönzésével, a mozgalmunkban fellelhető minden antimarxista és szakadár nézet felhasználásával gyengíte­ni. Egyetértünk a dokumentummal A Magyar Szocialista Munkás­párt tevékenységében a proletár internacionalizmus elvét követi. Visszautasít minden burzsoá és antimarxista nézetet, a naciona­lizmust, a szovjetellenességet, mert tudja, hogy mindez mozgal­munk egysége, az emberi haladás ellen irányul. Pártunk ezért tá­mogatja, hogy a kommunista és munkáspártok kapcsolatai erő­södjenek, hogy képviselőik két-, több- és sokoldalú találkozók ke­retében rendszeresen találkozza­nak. A testvérpártoknak ki kell cserélniük forradalmi tapasztala­taikat, tanácskozniuk kell a nem­zetközi politika fő kérdéseiről, a közös feladatokról, hogy a prole­tár internacionalizmus szellemé­ben, összehangoltan léphessenek fel a békéért, a társadalmi hala­dásért és a nemzeti érdekeket semmibe vevő nagy monopóliu­mok, az imperializmus nemzet­közi összefogása ellen. Kedves elvtársak! Véleményünk szerint a szer­kesztő bizottság által készített dokumentumtervezet az európai kommunista és munkáspártok je­len értekezletének napirendjével és céljával összhangban van. Elemzi a nemzetközi helyzetben, az Európa biztonságáért folyta­tott harcban bekövetkezett válto­zások lényegét, körültekintően határozza meg közös feladatain­kat az adott helyzetben. Egyetér­tünk a dokumentumnak azzal a részével is, amely felhívással for­dul Európa haladó, demokrati­kus erőihez, mindenekelőtt a szo­cialista, szociáldemokrata pár­tokhoz, hogy működjünk együtt a béke és a biztonság közös ügyé­nek megerősítésében. A szerkesztő bizottság munká­jában közreműködő 28 testvér­párt egyikeként mi is részt vet­tünk a dokumentum készítésében, amely meggyőződésünk szerint al­kalmas arra, hogy segítse Európa kommunista és munkáspártjainak, valamennyi haladó erejének kö­zös harcát, felemelő céljaink el­érését. Pártunk elfogadja a beter­jesztett okmánytervezetet, és el­fogadásra javasolja az értekezle­ten részt vevő minden testvérpárt küldöttségének. Befejezésül, kérem a testvérpár­tok küldötteit, vigyék magukkal hazájukba a magyar kommunisták üdvözletét és jókívánságait. Biz­tosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és tagsága, a szocializ­must építő és békeszerető magyar nép teljes erejével támogatni fog­ja tanácskozásunk állásfoglalásait, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Európa a béke, a biztonság, az együttmű­ködés és a társadalmi haladás földrésze legyen. Köszönöm a figyelmet, ha megkésve, de annál gyorsabb ütemben elérte a válság. — A Svájci Munkapárt — mon­dotta — olyan intézkedéseket kez­deményez, amelyek a gazdaságot fokozatosan a nép szolgálatába állítanák, korlátoznák a monopó­liumok uralmát. A Svájci Mun­kapárt politikája arra irányul, hogy megteremtse a munkásosz­tály egységét és széles, monopó­liumellenes frontot hozzon létre. Svájc semlegességével kapcso­latban különösen kiemelte az eny­hülés, a leszerelés jelentőségét, a helsinki értekezlet pozitív szere­pét. Hangoztatta, hogy a burzsoá sajtó viszont rendszeresen megkí­sérli elferdíteni a kis országok számára is oly fontos helsinki záróokmány értelmét. Hekilaosz Florakisz, a Görög KP első titkára : Az európai kommunista és munkáspártok legutóbbi konfe­renciája óta több mint kilenc év telt el. A mostani berlini konfe­rencián pártunk, mint legális párt vesz részt — mondotta többek közt Harilaosz Florakisz, a Gö­rög KP KB első titkára. — A győ­zelmet pártunk és népünk 30 évi kemény harca előzte meg. Ezt a harcot a nemzetközi kommunista mozgalom és a világ haladó erői­nek támogatásával vívtuk. Ezután kijelentette: a Pártunk azért támogatta kezdettől fogva a konferencia összehívásának a gon­dolatát, hogy az európai kommu­nista és munkáspártok erőfeszíté­seinek egybehangolásával erősöd­jék a békéért, a biztonságért, az együttműködésért és a társadalmi haladásért Európában vívott harc. Úgy véljük, hogy a konferen­cia dokumentuma megfelel ezek­nek a céloknak. Pártunk erejé­hez mérten mindent megtesz azért, hogy a dokumentum elvei megvalósuljanak. Ebből kiindul­va a görög párt jövőbeni ideoló­giai és politikai tevékenységében, az amerikai imperializmus, a NA­TO, valamint a belső reakció el­len tovább folytatódó harcában nagy hangsúlyt fektet majd a marxizmus-leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elveinek védelmére. A görög párt is osztja a test­vérpártok meggyőződését, hogy az egyes országok eltérő adottságai problémákat vetnek fel a szocia­lista átalakulásokhoz vezető úton. Azt is t­djuk, hogy az eltérő, problémák eltérő megközelítést követelnek meg. Tisztában va­gyunk egyúttal azzal, hogy a múlt­ban éppen a marxizmus—leniniz­mus és a proletár internaciona­lizmus elvei, valamint a közösen elfogadott akcióprogram tette le­hetővé a forradalmi munkásmoz­galom történelmi jelentőségű győ­zelmeit. Görögország kommunis­tái éppen ezért üdvözlik a test­vérpártok kölcsönös megértésé­hez vezető minden olyan lépést, amely előtérbe helyezi a közös harc ügyét, a közös stratégia ki­dolgozását. A Görög KP első titkára be­fejezésül hangoztatta: A görög nép a maga tapasztalataiból tud­ja, hogy a szovjetellenesség min­den időben csak kárára volt ha­zájának. Ezért a görög kommu­nisták a szovjetellenességgel szemben vívott harcot a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc elengedhetetlen, szerves ré­szének tekintik. A konferencia szerdai munkanapja Az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezle­tének második napját, szerda reggel a soros elnök, Georges Marchais, az FKP KB főtitkára nyitotta meg. Ezután megadta a szót az első felszólalónak, Joszip Broz Titónak. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke Joszip Broz Tito beszédében ki­jelentette, hogy meggyőződése sze­rint az ezen a konferencián kiala­kult nyílt és szabad eszmecsere je­lentősen hozzájárul, hogy megva­lósulhassanak a konferencia cél­jai: a kommunista és munkáspár­tok még erőteljesebben járulhas­sanak hozzá az európai béke és biztonság szilárdulásához, az európai általános, mindenoldalú együttműködés feljesztéséhez és az európai társadalmi haladáshoz. A világ mostani fejlődését erő­teljesen jellemzi a kapitalista rendszer válsága, a régi ellent­mondások halmozódnak, és úja­kat hívnak életre. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalompoli­tikai és erkölcsi válság is egyúttal. Ebben az időszakban, amikor a kapitalista országokban a gazda­gok még gazdagabbá, a szegények pedig még szegényebbé válnak, az a jelen parancsa, hogy a szocia­lizmus és a demokrácia erőinek tovább kell fokozniuk harcukat. Korszakunkban mind erőteljesebb szerepet játszanak a dolgozó töme­gek, s azok növekvő politikai ön­tudata. A dolgozók széles tömegei­nek mind előnyösebben változó politikai hangulata arra kénysze­ríti az összes társadalmi erőket, hogy tüzetesen megvizsgálják sa­ját álláspontjukat. A JKSZ elnöke a továbbiakban rámutatott, a függetlenségükért harcoló népek ma már behatol­tak a nemzetközi porondra. Ezek a népek tovább folytatják igazsá­gos harcukat a politikai emanci­pációért, a független és szabad nemzeti fejlődésért, a világ bé­kéjéért és biztonságáért. A kato­nai tömbön kívül álló országok (Folytatás a 3. oldalon.)

Next