Népszabadság, 1976. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

197­­. október 17., vasárnap NÉPSZABADSÁG KEFEMESE Volt egy suta és sete, nyeles fe­kete kefe, melyet mindig vállán hordott kéményseprő, hogy a kor­mot zsákba seperje vele. Ha lát­ják a gyerekek, valamennyi nye­kereg: — Nézzétek a meseszép, sete fekete kefét, milyen kócos, milyen borzas mint valami gir­hes ordas, szálkák szúrják a nye­lét! Hogy ezt hallja a kefe, szomo­rúság lepi be, azért is, hogy nincs szeme, tükörbe sem lát bele, s hiába bölcs és öreg, nem sírhat könnygyöngyöket. „Ha letelik a napszak, otthon szegre akaszt­­nak!” Folyton töpreng a kefe, hogy valamit tehet-e? Mint őszi fa levele, oly bánatos a kefe. Mert ő csúnya, fekete, csupa szálka a nyele, nem ihat és nem ehet, csúfolják a gyerekek, nem szitálhat, mint a rosta, nem szállhat fel villamosra, tetőn se fut macskaként, s hogyha más magasra lép, neki földön a he­lye, mert ő fekete kefe, húzzák­­vonják koromba, s hozzá az is go­romba. . Mint kopasztott verebek, gubbaszt s nagyon kesereg, míg egyszer csak híre jár: szombat este csirkebál! így hirdeti egy ra­vasz, kapuszájú falragasz. Arra gondol a kefe: ez már az ő ese­te! Szomszéd fodrász jóbarát, megfésüli a haját, öreg szabó azt mondja: — Illenék rád a palást! — S így a cipész: — Én pedig készíthetek lábbelit! — Mint akit egy hibátlan divatlapból kivág­tak, olyan puccos a kefe. Szem is káprázik bele! Érdeklődik a se­te, hát a bálba mehet-e? S rá­vágja mind: — Miért ne? Te le­szel a szívélyes bálkirálynő fivé­re! Mint a hold a rét felett, ille­­getve lépeget, s ilyen boldog a kefe nem is volt még sohase! Vil­lamosra, buszra száll, kérdi: mer­re van a bál, ahol vidám tánco­sok lába, mint a láng, lobog, s mint bogárszárny, zizegve, fino­man szól a zene. Mondják neki: jobbra térjen, ott a bál a Gomba téren! Más meg így szól: balra át­találja a maskabált! Erre? Arra? Merre még? Végre hallja a zenét, oda is ér, be is lép, nem tolak­szik, ne higgyék: idetévedt, itt termett, s nem tudja az illemet! Csak úgy jár-kel, nézeget, figyeli a népeket, hátha itt is akad még, ki nem látott gavallért. Lám, már észre is veszik, vé­gigméri mindegyik, zene hallgat, áll a tánc. — Talán te is bálra vársz? — mondják neki kacagva, s néznek rá, mint kacatra. A ke­fe hebeg-habog: — Én a főkefe vagyok, és táncolni akarok — az­az inkább szeretnék. Próbáljatok szerencsét! — Táncolni, te? Hi­szen még kéne ahhoz kilenc év, hogy lépni is megtanulj! Sete-su­ta, hujjujjujj! — Másik pedig így kiált: — Milyen bolond a világ, hogy ilyen is járhat bálba, kinek se szárnya, se lába, oly esetlen s úgy biceg, mint a sánta bíbicek! — Végül egy meg odalép, jól megnézi a kefét: — Ez minden­nek teteje, hogy vendégünk — veszem észre — se nem kakas, se nem jérce, csak egy fekete kefe! Mintha villám fába vág: zűr­zavarrá vált a bál, rikácsolnak szerteszét, csípik, marják a kefét, s hogyha tucatot leráz, kapaszko­dik bele száz, s mint valami rossz macskát, fejük fölött forgatják, sűrű haját megtépve hajítják a szemétre. Ott ébred fel a kefe — vajon mi lesz most vele? Nyele sérült, haja tépett, hogy dolgozik a ké­ményben? Mit szól majd a gaz­dája, ha még egyszer meglátja? Tápászkodik, vánszorog — be­teg légyként tántorog, utcák so­rán sántik­ál. Ház tetején, nagy magasban, rányávog egy kóbor macska: — Hol a báli pántlikád? Hajnalodik. Fák alatt napsu­garak játszanak. Végre otthon a kefe, kampósszegen a helye. Óra csörög keményen, kéményseprő felébred, s dúdol mindjárt, olyan víg. Reggelizik, mosakszik, míg eszébe jut az álma, s rohan rög­tön a kamrába: vajon ott találja még, hű eszközét, a kefét? Ott ta­lálja, s m­­ex baja, ép a nyele, a haja. Kémélyseprő mondja: — Jó, hogy az álmom nem való! Mert azt láttam mindenáron, hogy éj­jel a csirkebálon... hogy is mondjam ? ... szóval téged éles csőrök jól megtéptek. Én meg szóltam: ejnye, te, öreg, fekete kefe, melyet mindig vállon hor­dok, vele kéményből a kormot seprem zsákomba bele, régi szer­szám, szinte társam — csak még egyszer épen lássam! Újra boldog a kefe, hogy a vi­dám kéményseprő, ilyen szép és neki tetsző szavakkal beszél ve­le. Le a szegről, vállra át — elfe­lejti a baját. Pihentek is, alud­tak, kezdődhet már a munka! Melegben vagy hidegben, utcán könnyen sietnek. Kéményseprő­s a kefe — szorgalmasan, egész év­ben sepregetnek a kéményben — s el sem fáradnak bele! SIMON EMIL EGY KIS FEJTÖRŐ (a + a)+(a+ a)v aa Az ábrán levő számtanművelet­ben a számokat betűk helyettesí­tik. Minthogy az egész művelet­ben egy szám szerepel, ezt a szá­mot végig az a betű helyettesíti. Találjátok ki, milyen számnak fe­lel meg az a, és küldjétek be megfejtésül. A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH RÁDIÓ 1.10: öt kontinens hét napja. 8.26: Népdalok. 9.00: Az olvasás gyönyörűsége. 9.25: Enrico Caruso énekel. 9.45: Sinka István versei. 10.03—11.04: BMH. Irodalmi összeállí­tás. 10.46: Tamkó-Sirató Károly versei. 11.14: Az MRT Gyermekkórusa énekel. 11.25: Világhírű előadóművészek. Közben: 12.10: Édes anyanyelvűnk. 12.46: Tisztelet az embernek. 12.56: Operettrészletek. 13.52: Metronóm. 14.12: a magyar népdal hete. 14.24: Lemezmúzeum. 15.13: Magyar operaénekesek. Takács Paula. 16.03: Dzsesszfelvételek. 16.18: Pillantás a szocialista világba. 16.38: A magyar népdal hete. 17.10: Mindenki iskolája. 18.10: Haydn: D-dúr vonósnégyes. 18.50: Örökzöld dallamok. 19.44: Azt beszélik . .. 20.14: Elisabeth Schwarzkopf és Ce­­sare Siepi énekel. 11.00: A mennyet járt ifiúr. Rádióko­­média. 22.20: Zenekari muzsika. 0.10: Régi magyar táncmuzsika. PETŐFI RÁDIÓ 7.00: R. katolikus félóra. 7.30: Orgonamuzsika. 8.05: A jövő hét műsorából. 8.33: Miska bácsi lemezesládája. 9.00: Vasárnapi koktél. 10.33: Beszélő székek. Weimar, Goethe. 11.47: Jó ebédhez szól a nóta. 12.45: ifjúsági rádiójáték. 14.00: Táskarádió. 15.00: Népzenei hangverseny. Kb. 15.38: Láttuk, hallottuk. Kb. 16.28: Csókolj meg, Katám! Részi. 16.50: Mikrofonnál az irodalmi szerk. 17.00: A vasárnap sportja. Totó. 17.33: ötórai tea. 18.20: Ha még nem tudná... 18.50: Szimfonikus táncok. 19.20: Jó estét, gyerekek! 19.38: Kritikusok fóruma. 19.48: A magyar népdal hete. 20.08: Slágermúzeum. 21.03: Gyönge ultrás vízben... 21.23: Igazolatlan éjszaka. Zenés játék. 22.42: Szórakoztató zene. 3. MŰSOR 8.08: Zenekari muzsika. Szt. 9.45: új Zenei Újság. 10.20: Kadosa Pál szerzői estje. Szt. 12.10: Csak fiataloknak! 13.10: Beethoven hegedű-zongora szo­nátái. IV. Szt. 14.15: Kis magyar néprajz. 14.20: Marija Biesu énekel. Szt. 14.41: Üvegszimfónia. 15.08: Balladáink világa. 15.34: Rádiószínház. Szt. 16.35: Monteverdi: Vespro della Beata Vergine (Hi-Fi, Szt.). 18.15: Világlíra. 18.30: Slágerlista. Szt. 19.05: A magyar népdal hete. 19.33: Ránk­ Dezső Schubert-estje. Közv. a Zeneakadémiáról. Közben: kb. 20.35: Modern írók port­réi. Kb. 21.50: Kórusmuzsika. 22.10: Az ezred lánya. Operarészt. Szt. TELEVÍZIÓ 8.08: Tévétorna (sz.). 8.15: Angol nyelvtanfolyam. 8.30: Francia nyelvtanfolyam. 9.50: Hírek. 9.55: Ken, a farkasfiú, 2. rész. 10.15: Óvodások műsora (sz.). 10.45: Századunk zenéje, 3. (ism.). 11.30: ökölvívó-bajnokság, döntők közv. 13.13: Kérem a következőt! 3. (sz.). 13.25: Erdei ház, 5. (sz.). 14.15: Pedagógusok fóruma. 15.00: Kisdobosok műsora. 15.40: Delta. 16.05: Karancsfalvi szökevények, n. 17.15: Műsorainkat ajánljuk! 17.40: Korunk kézművesei (sz.). 18.00: Játék a­ betűkkel. 18.40: Esti mese. Vidor Miklós: Utazás — Messze még a tornyos város? — Völgyön, erdőn,­­ bércen át, — fülünkbe a szél kiáltoz, paripánk m­eg acéltáltos, — úgy érjük el még az este karcsú tornyok városát! — Messze még a habos tenger? — Nézd, a csúcson nap vakít, mire lehull s újra felkel, versenyt szállva négy elemmel, úgy érjük el holnap reggel a zöld tenger partjait! MESÉLŐ TÁJAK Szavak kincsestára Félhomály van. Tompán visszhangzó, széles fo­lyosók boltíve alatt, letaposott élű lépcsőkön, szögletes ablakok mellett lépdelünk. Úgy látom, mindenki velünk tartott, aki szerette volna látni az ezeréves aláírást, első királyunk, az államalapító István kézjegyét. Kettős ajtajú, udvarra néző szo­­bához érkezünk. Halk neszezést fog a fülünk: mintha a régi, pan­nonhalmi könyvmásolók lúdtolla percegne ismét... Micsoda ékszereket csiszoltak ebben a kicsiny, világtól elrekesz­­tett szobában! Innen kerültek ki az első magyar nyelvű, írott okle­velek, nyelvtörténetünk, legéke­sebb díszei. Ide kell betérnie min­denkinek, aki a magyar történel­met, nyelvtörténetet kutatja, ta­nulmányozza. Innen kell elindul­­nia tudósnak, írónak, nyelvész­nek, más út nincs. Az ablaknál alacsony, kocka alakú páncélszekrény, s a zár mö­gött százötven hírhozó pihen. Múlt idők tanúi — Árpád-kori okleve­lek —, gyémántnál, rubinnál drá­gább mindegyik. Nincs mérhető értékük: pénzben, aranyban kife­jezni nem lehet azt. Hiszen felváltható-e forintra, drágakőre az elénk rajzolódó alá­írás? „Stephanus rex.” István király. A kiváltságlevél, amelyet nevével megerősített, 1001-ből való, a gondolatban is nehezen berepülhető messzeség­ből. Nyílegyenes latin sorok, szép, szálkás betűk. Koppány, a somogyi nagyúr már legyőzve, az új ma­gyar államot nem fenyegeti belső veszély, itt az ideje az ajándéko­zásnak. „A somogyi ispánságnak­­mindennemű tizedét késedelem nélkül e monostor almijának biz­tosítom ...” Hanem ez a királyi adomány évszázados háborúságot robban­tott ki a pénzre és gazdagságra áhítók között. Az esztergomi ér­sek még 1721-ben is magának akarta megszerezni a somogyi ti­zedeket. De hát az adóháború helyett bi­zonyára jobban érdekelnek ben­neteket a találós kérdések, ame­lyeket ez a dunántúli dombok öle­lésébe bújt kincsestár kínál ne­künk. Mit jelent például ez a szó: „monarau bukurea”? Lehetséges, hogy nem is ma­gyarul írták? Téved, aki erre gondolt, mert ez bizony magyar szó. „Mogyoró­bokor”. Hát a következő mondattal megbirkóztok-e ? „Feheruuaru reá meneh hadu utu reá.” A legelső, híres írott magyar mondattöredék — ma így monda­nánk: „a Fehérvárra menő had­­útra”... Nos, igen — miként az 1055-ös fogalmazású Tihanyi apátság ala­pítólevele mutatja — őseink azért másképp beszéltek 950—1000 esz­tendeje, mint a mai magyarok. S főleg másként írtak. Még kialakulatlan helyesírási szabályok szerint írtak — de az írástudók vajon milyen eszközzel rajzolták a betűket, s miféle tin­tába mártogatták a tollakat? Hiszen ezer esztendő távolából is olvashatóan — alig­ fakulva, alig megkopva — maradtak ránk ezek az iratok, s ellenséges dúlá­­sok idején sokszor kalandos uta­kon menekítették őket Budára vagy Bécsbe. Néha csak a vélet­lentől függött az életük. A betűket rajzoló kancelláris­ták neve ritkán maradt­ fenn — csak annyi bizonyos, hogy írószer­számként lúdtollat használtak, és a papírt birkabőr helyettesítette. Hát a tinta receptje mi volt? Pontosan nem ismerjük, még a tudósok sem jöttek rá, hogy mi­lyen keverékből készült. Talán koromból, vitriolból, ecet­­ből és gubacsból égették össze. KÓSA CSABA ZENESZERZŐK, FOLYÓK VÍZSZINTES: 1. Város az NSZK- ban. (Majdnem azonos egy NDK- autómárkával.) 7. Folyó Németor­szágban, a függő­leges 1-ben sze­replő zeneszerző több művében ta­lálkozunk a ne­vével. 12. Az egyik legértéke­sebb bútoralap­anyag (névelővel). 13. Kéregető. 14. Kettős mássalhang­zó. 15. Község Fe­jér megyében. 16. A háborúval kap­csolatos helyzet, állapot. 17. ... he­gedű, Móra Fe­renc egyik művé­nek címe. 19. Álló­vízben élő, virág­zó rózsa. 20. Lak­helyet is jelölő adat. 22. Betű kimondva. 23. Cseh zeneszerző (1824—1884), egyik műve a függőleges 21-ben szereplő fo­lyó nevét viseli. 26. Karom páros betűi. 27. Szeszes ital. 28. Föld és víz keveré­ke (névelővel). 29. Folyó Romániá­ban. 31. Ágból, kenderből, szalmából csavart kötél. 32. Állatkert közismert idegen szóval. 33. L. D. 34. Az első világháborúban a központi hatalmak­kal szemben álló csoportosulás. 36. Világhírű szovjet biológus volt. 37. Folyó, a különálló sorban szereplő ze­neszerző legismertebb művében is szerepel. 38. Felszárította, magába szívta. FÜGGŐLEGES: 1. Német zeneszerző (1813—1883). 2. Egyik bankjegyünkön szereplő költő. 3. ijedten mozdul. 4. Vívónő (Ildikó). 5. Város a Szovjetunióban. 6. A rá­dium vegyjele. 7. Francia szobrász (1840—1917). 8. Mohamedán férfinév. 9. J. D 10. Sivatag Afrikában. 11. Az arzén vegyjele. 13. Kanállal kever. 16. Látszat, benyomás 18. Pénzért felkí­nálni. 19. Próba, működési próba köz­ismert idegen szóval 21. Folyó Cseh­szlovákiában. 24. ... Kea, 4205 méter magas csúcs a Hawaii-szigeten 25. A Fekete-tenger beltengere. 30. Köz­ség Bács-Kiskun megyében. 31. Gyom­növény. 32. z. A. L. 33. Fut ikersza­va. 34. Atom egyik fele. 35. Tessedik Sámuel. 36. A perui autók nemzetkö­zi jelzése. Beküldendő: a vízszintes 7., 23., 37. és a függőleges 1., 21., valamint a különálló sor, egy nagy magyar ze­neszerző neve. (A különálló sorba a rejtvény azo­nos számú kockáinak betűit kell be­írni.) T. D. MEGFEJTÉSEK-NYERTESEK Az október 10-i számban megjelent rejtvények megfejtése: Keresztrejtvény:...........fák lehulló / Levelének lágy neszét: Erdőd — Pe­tőfi Sándor. Szótaglánc: BU—ZA—LA—PU—HA— JÓ—LI—BA—KA—PA—TA. Az október 3-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtéséért a következő pajtások nyertek könyv­­utalványt : Almási Pál, Makó; Brazda Brigitta, Zagyvaszántó; Bukovics Ildikó, Pécs; Daróczi Dénes, Miskolc; Deák Emma, Püspökladány; Erdöcs Éva, Almásfü­zitő; Enyingi Teréz, Pápa; Farkas Magdolna, Baja Tanya; Fehér Ágnes, Leninváros; Jelinek Éva, Bagamér; Keller Gyula, Kerékteleki; Lehoczki Pál, Tótkomlós; Nyíri Zsolt, Máté­szalka; Rimóczi Anna, Tököl; Sza­bados János, Békés; Szarka Andrea, Székesfehérvár; Szőke Irén, Csépa; Szorgalom Örs, Kőszeg; Varga Kata­lin, Tatabánya; Varga Pál, Lakitelek, Balog Jutka, Csombók Erika, Dudás Éva, Kálnai Ferenc, Kardos Éva, Laj­ta Szilvia, Lénárt István és Zsuzsa, Papp Mária, Vikukel Zsuzsa, Zak­ai Bence, Budapest. 18.30: Tévétorna (sz.). 19.00: A Hét. 20.00: Hírek. 20.05: Türelem játék. Mb. angol film. 21.43: Sporthírek. 21.55: Amneris. Fiorenza Cossotto. 22.45: Hírek. N­ÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Norma. Operarészl. 9.o6: Arany János­­versei. 9.10: A hét zeneműve. Couperin: csembalódarabok. 9.40: Óvodások műsora. 10.05—10.30: Iskolarádió. 10.30: Zenekari muzsika. 11.22: „Tatárjárás” a Fekete-Afriká­ban. 11.42: Colas Breugnon, 13. folyt. 12.35: Tánczenei koktél 13.20: Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00—14.30: Ezeregy délután. 14.30: Mozart: Esz-dúr szimf. 15.10: Édes anyanyelvűnk. 15.15: Magyar szerzők. 13.42: A Quilapayun c. műsorából. 16.05: Szocialista brigádok akadémiája. 16.35: A XVI. sz. magyar zenéjéből. 17.05: Van új a nap alatt. 17.20: Ortolani filmzenéjéből. 17.27: Rossini-nyitányok. 19.15: Varázslat. Hangjáték. 19.43: Töltsön egy órát kedvenceivel! 20.48: Népi zene. 21.30: Mi, férfiak. 22.30: Zenekari muzsika. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Verbunkosok. 8.33: Tánczene. 9.33: A hansági tőzegtüzekről. 12.00: Operettfinálék. 12.33: Csengő. 12.50: Csajkovszkij: Szextett. 13.25: Kis magyar néprajz. 13.33: Gitármuzsika. 14.00—17.00: Kívánságműsor. 17.00: Az Ifjúsági Rádió órája. 18.00: Titkon innen — titkon túl. 18.33: Magyar operaénekesek. Takács Paula. 19.33: Nótacsokor. 20.33: Kettesben ... 21.33: Örökzöld dallamok. 22.33: Derűre is derű. 23.00: Zenés játékokból. 3. MŰSOR 14.05: Jeanne d’Arc. Operarészt. Szt. 15.05: Dzsesszfelvételek. Szt. 15.30: Mindenki iskolája. 16.03: Magyarországon először. Szt. 16.34: Romantikus kórusok. Szt. 16.57: Bach-orgonaművek. Szt. 17.45: Láttuk, hallottuk. 18.03: Zsebrádiószínház. 18.25: Huszonöt perc beat. Szt. 18.50: Holnap közvetítjük ... 19.15: Angol nyelv. 19.33: Hangverseny-közv. az Erkel Színházból. Szt. Közben: kb. 20.20: Versek. Kb. 21.40: Operakettősök. 22.30: A hét zeneműve (ism.). 13

Next