Népszabadság, 1977. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

2 Az SZKP Központi Bizottságának határozata (Folytatás az 1■ oldalról.) A nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett gyökeres változások az utóbbi években lehetővé tették a „hidegháborútól” a fordulatot a feszültség enyhüléséhez, valamint a termonukleáris világháború ve­szélyének elhárítását. Különösen érezhetőek a változások Európá­ban, s ezekhez nagymértékben járult hozzá az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Hel­sinkibe történt összehívása és si­keres megtartása. Az egyetemes béke érdekeinek megfelel a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban bekövetkezett ked­vező fordulat, a békés együttmű­ködés fejlesztése Franciaország­gal, az NSZK-val, Olaszországgal, Nagy-Britanniával és más tőkés­­orszá­gosokal. A tőkésországok vezető körei ma már kénytelenek figyelembe venni, hogy nem alapozhatják számításaikat a szocializmus fe­letti katonai győzelemre. Ugyan­akkor az SZKP nem téveszti szem elől, hogy a nemzetközi helyzet alakulásának jelenlegi szakaszá­ban erősödik a nemzetközi mére­tekben folyó osztályharc. Az ag­resszív imperialista körök szorgal­mazzák­ a fegyverkezési hajszát, minden lehetséges módon akadá­lyozzák az enyhülést. A reakciós körök ideológiai di­verziókat szer­veznek a Szovjetunió és más szo­cialista országok ellen, megpróbál­nak beavatkozni a szocialista or­szágok és más államok bel­­ügyeibe. Erélyesen szembeszállva a béke és a szocializmus ellen­ségeinek minden mesterkedésé­vel, a Szovjetunió és a test­véri szocialista országok azon fá­radoznak, hogy tovább javuljanak a béke és a társadalmi haladás feltételei, az enyhülés egyre élet­képesebb, megmásíthatatlan, minden kontinensre kiterjedő fo­lyamattá váljon. A dokumentum a továbbiakban megállapítja, hogy tovább szilár­dulnak a nemzetközi kommunis­ta mozgalomnak korunk legbefo­lyásosabb politikai erejének pozí­ciói. A marxizmus a leninizmus és a proletár internacionalizmus ál­talános elveinek betartása a leg­fontosabb feltétel minden egyes kommunista párt pozícióinak erő­sítéséhez, tekintélyének és befo­lyásának növeléséhez. A hatékony elvi, forradalmi politika megkö­veteli a pártoktól, hogy fejlesszék a testvéri együttműködés, a köl­csönös segítsényújtás, és a tá­mogatás kapcsolatait, tevékeny szolidaritást vállaljanak a reális szocializmussal. A reális szocializmus fogalmát körvonalazva a dokumentum megállapítja, hogy a szocializmus a reális humanizmust, a felszaba­dított munkát, a tényleges demok­ráciát az egyéniség tényleges sza­badságát a leghaladóbb tudomány és a leghaladóbb­­kultúra társa­dalmát jelenti. Az SZKP XXV. kongresszusa — emlékeztet a dokumentum — olyan politikai vonalat fogadott el, amely biztosítja a Szovjetunió gazdasági és védelmi erejének szüntelen növelését, a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesíté­sét, a Szovjetunió további előre­haladását a kommunizmus felé. A párt büszke az elért eredmények­re, egyszersmind reálisan méri fel a helyzetet, látja a fogyatékos­ságokat, és a nehézségeket is, s állhatatosan dolgozik ezek felszá­molásán. A szovjet pártdokumentum he­lyesléssel szól az ipari és mező­­gazdasági kollektívák jubileumi kezdeményezéséről, az ötéves terv első két évének 1977. november 7-ig történő befejezésére indított mozgalomról. A vezető tudomá­nyos szervek, a marxizmus—leni­nizmus intézettel karöltve, elmé­leti tudományos konferenciát ren­deznek a jubileum alkalmából, irodalmi és művészeti pályázato­kat írnak ki az évfordulónak szen­telt alkotásokra. Az SZKP Központi Bizottsága — hangoztatja befejezésül a ha­tározat — kinyilvánítja szilárd meggyőződését, hogy a szovjet emberek még szorosabban tömö­rülnek a lenini párt köré, a kom­munista építés nagyszerű tervei­nek megvalósításáért folyó küzde­lemben, s kiemelkedő munkasike­­rekkel köszöntik a Nagy Október hatvanadik évfordulóját. (MTI) Khaled Mohieddin sajtóértekezlete az egyiptomi eseményekről KAIRÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az egyiptomi Nemzeti Haladó Párt elnöke, Khaled Mohieddin irodájában sajtóértekezletet tar­­tott, amelyre meghívta a világ­sajtó Kairóban akkreditált kép­viselőit. Bevezetőben elmondta: " Azért fordultam közvetlenül a lapok képviselőihez, mert az egyiptomi sajtó nem közli a leg­utóbbi eseményekkel kapcsolatos valamennyi nézetünket, vélemé­nyünket. — Mohieddin egyben fe­lelni kívánt a miniszterelnöknek szombaton a parlamentben el­hangzott beszédére, amelyben szó esett arról, hogy a baloldalt sú­lyos felelősség terheli az esemé­nyekért. Mohieddin hangoztatta, hogy pártjának, mint törvényes ellen­zéki pártnak, joga, hogy kifejtse véleményét, azokat a különvéle­ményeket, amelyeket bizonyos kérdésekről — a kormány ellené­ben — vall. — A baloldali párt véleménye szerint — mondta Mo­hieddin — a tömegmozgalmak mögött mély társadalmi okok hú­zódnak meg. Mindenekelőtt a sze­gény és a gazdag rétegek körül­ményei közti szakadék szélesedé­se. Ez az elégedetlenség robbant ki, amikor az emberek az utcára mentek az áremelési határozat el­­len Lehetséges — mondta Mo­hieddin —, hogy a tömegek szim­patizáltak velünk, hogy a töme­gek véleménye azonos volt a mi véleményünkkel, de ezért nem lehet bennünket felelősségre von­ni. Pártunk a néppel él, és köte­lessége a nép véleményét képvi­selni. Az a vád ért bennünket — mondta Khaled Mohieddin —, hogy pártunk egyes vezetői azért utaztak a tüntetések előtt vidék­re, hogy felizgassák a tömegeket Az utazások valódi célja a tömeg­­hangulatb­ól való tájékozódás volt. A tüntetések második napján — folytatta — megpróbáltunk véle­ményünknek a sajtóban is han­got adni. Fel akartunk lépni az áremelések, a létfontosságú cik­kek ártámogatásának a megszün­tetése ellen, de óvni akartuk az intézményeket, és nyugalomra hívtunk fel. — Mohieddin szerint a párt többszöri próbálkozás elle­nére sem kapott a sajtóban fóru­mot felhívásának. Hozzátette, hogy az áremelések visszavonása ut£n a párt volt az, amely azon­nal a normális munkához való visszatérésre szólított fel. Befejezésül még egyszer hang­súlyozta: legális ellenzéki pártot vezet, amely természetesen külön­böző nézeteket vall bizonyos kér­désekről, mint a kormány, de semmiféle alkotmányellenes tevé­kenységet nem folytat. Külföldi események­­ néhány sorban A JKSZ Elnöksége hétfői ülé­sén jóváhagyta az 1978-ban ese­dékes XI. pártkongresszus össze­hívásának programját és irányel­veit. (MTI) Belgrádban hétfőn megkezdték kétnapos tanácskozásukat kilenc európai semleges és el nem köte­lezett ország képviselői. Ausztria, Svájc, Svédország, Finnország, Sain Marino, Liechtenstein, Cip­rus, Málta és Jugoszlávia külügy­minisztériumainak magas rangú tisztségviselői nem hivatalos, munkajellegű megbeszélésükön az idén esedékes belgrádi konferen­cia előkészületeiről folytatnak esz­mecserét. (MTI) Görög—török szakértői tárgya­lások kezdődtek hétfőn London­ban az Égei-tenger kontinentális talapzatára vonatkozó vitás kér­désekről. (AFP) Locked Gate '77 fedőnévvel hétfőn NATO-hadgyakorlatok kezdődtek Portugália déli partvi­déke közelében. (ADN) A Belga KP Központi Bizottsá­gának legutóbbi ülésén újjáválasz­tották a politikai bizottságot és a párt elnökségét, illetve titkársá­gát. (MTI) Négyszázmillióan írták alá ed­dig a fegyverkezési hajsza meg­szüntetését és a leszerelés meg­valósítását sürgető második stock­holmi felhívást — jelentette be a Béke-világtanács helsinki irodája. (ADN) A Csád Köztársaságban tevé­kenykedő gerillák szabadon bo­csátották a három év óta fogság­ban tartott Francoise Claustre francia archeológust, valamint férjét, aki 1975-ben esett fogság­ba, amikor feleségének kiszaba­dításáról tárgyalt. A házaspár vasárnap Líbiába érkezett, ahon­nan tovább utazik Franciaország­ba. (Reuter) Algériában február 25-én par­lamenti választásokat tartanak. Az országos jelölőbizottság dön­tése szerint minden képviselői mandátumért három jelölt fog küzdeni. (AFP) NÉPSZABADSÁG 19”'­. február 1., kedd Sztrájk a Barre­terv ellen | PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ A dolgozók vásárlóerejét csök­kentő vagy befagyasztó Barre­­terv elleni tiltakozó mozgalom to­vább folyik Franciaországban. A vasutasok és a közalkalmazottak múlt heti sztrájkja után hétfőn a bányászok hagyták abba a mun­kát. A CGT, a CFDT, az FO és a CFTC szakszervezeti szövetségek közös felhívására a 80 ezer szén­ás urániumbányász több mint ki­lenctizede tartott 24 órás tiltako­zó sztrájkot. Nord és Pas-de-Calais megyék­ben a sztrájk teljes volt. Keddre a villamos és gázművek dolgozói hirdettek egynapos sztrájkot a Barre-terv ellen. Emiatt az igazgatóság több órás áramszüneteket jelentett be. Heves harcok Dél-Libanonban Hétfőn Dél-Libanonban az iz­raeli határ közelében már negye­dik napja folytatódtak a heves tüzérségi összecsapások a balolda­li és a jobboldali haderők között. Az izraeli tüzérség a jobboldalia­kat támogatva öt órán át lőtte a haladó erők állásait. Az Izraeli Kommunista Párt szóvivője rámutatott: a Libanon ellen irányuló izraeli katonapoli­tika célja Dél-Libanonnak a fa­­langisták segítségével való elfog­lalása. Ez nem más, mint beavat­kozás a szomszédos arab állam belügyeibe a libanoni polgárhábo­rú újbóli kirobbantásának céljá­ból. (MTI) Baloldali győzelem a portugál szakszervezetek kongresszusán Lisszabonban vasárnap este be­fejeződött a négynapos országos szakszervezeti kongresszus, ame­lyen átszervezték az Intersindical szakszervezeti központot és „Por­tugál Dolgozók Általános Szövet­sége — Országos Intersindical” néven új központot hoztak létre. A küldöttek országos titkárságot választottak. A delegátusok 8 százaléka szavazott az egysége listára. A kongresszus kiáltványt inté­zett a portugál dolgozókhoz, és el­határozta, hogy törvényjavaslato dolgoz ki a nemzetgyűlés számá­ra a szakszervezeti mozgalom működéséről. HÍRMAGYAR HAZDNK d­ÍJA: A lisszaboni kongresszus azok­nak az erőknek a sikerével vég­ződött, melyek a portugál dolgo­zók egyik nagy vívmánya, a szak­­szervezeti egység megőrzéséért szálltak síkra. Ez a küzdelem azonban nem korlátozódott a négy kongresszusi napra, amelyen az Intersindical legfőbb fóruma ülé­sezett, hanem a legdöntőbb csa­tákat az egységbontó kísérletek­kel szemben december-január hó­napban vívták meg, a kongresszus előkészítése idején. A Soares vezette Portugál Szo­cialista Párt először olyan radiká­lis változást akart elérni a szak­­szervezeti mozgalomban, amely a „parlamenti arányoknak” megfe­lelően kiszorítja a dolgozók egy­séges szakszervezetéből, az Inter­­sindicalból a forradalmi vezetést, azt a kormánnyal lojális csoport­tal helyettesíti, és így teremti meg az úgynevezett „pluralitást”. A kormány olyan vezetőséget sze­retett volna az Intersindical élére állítani, amely a „társadalmi bé­ke” jelszavával megteremti a nyu­gati beruházók bizalmához szük­séges feltételeket. Amikor azon­ban kitűnt, hogy e terveiket kép­telenek megvalósítani, megkísé­relték a szakszervezeti mozgalom megosztását, hogy a saját ellen­őrzésük alatti külön szakszerve­zeti központba tömörítsék a dol­gozók nagy részét. De hiába je­lentette ki Gonelha államtitkár, Intersindical szakszervezet tagja nyilat­­az antikapita­hogy „eltörik az hátgerincét”, 260 egymillió 700 ezer közott az egység, lista program mellett, és válasz­totta meg küldötteit a lisszaboni kongresszusra. Az egységbontók — mivel a gyári munkások köré­ben reménytelennek ítélik meg helyzetüket — ezután a kereske­delmi és irodai dolgozók megnye­résére összpontosították erőfeszí­téseiket. A kereskedelmi dolgozók 60 ezer főnyi tagságából azonban csak 7900-at voltak képesek be­vonni úgynevezett „népszavazá­sukba”, s ezek közül is csupán 6100 fejezte ki egyetértését a sza­­kadárok­kal. Elszigetelten kifejeződtek olyan szélsőséges, ultrabal vélemények is, amelyek szerint „a kapitaliz­mus megdöntéséhez általános for­radalmi sztrájk meghirdetésére van szükség”. Az ilyen kalandor­akciók tervét a kongresszus visz­­szautasította, s alapállását a rea­litások figyelembevételével és a forradalmi akcióegység megőrzése határozta meg Kimondták, hogy a szakszervezetek harcolnak a tő­ke pozícióinak megerősítése, a nagybirtokrendszer visszaállítása, az ország imperialista függősége ellen, és nem hajlandók olyan gazdaságpolitikán alkudozni, amely ellentétes a dolgozók érde­keivel. A. L Az új amerikai külügyminiszter márciusban Moszkvába utazik WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Cyrus Vance hétfőn megtartot­ta első sajtóértekezletét, amelyen közölte, hogy februárban a Közel- Keletre, márciusban Moszkvába utazik tárgyalni. Vance meggyő­ződését fejezte ki, hogy a fennál­ló akadályok ellenére haladást ér­nek el a stratégiai nukleáris fegy­verek csökkentését célzó tárgya­lásokon. Mint ismeretessé vált, Carter elnök Paul Warnke volt hadügy­miniszter-helyettest nevezte ki az amerikai küldöttség vezetőjének a SALT-tárgyal­ásokra. Vance a sajtóértekezletem ki­fejtett kérdésekben megismételte a Carter-kormányzat már is­mert külpolitikai álláspontját. Carter elnök vasárnap újság­írók előtt kijelentette: nem volt tudomása a külügyminisztérium­nak arról a nyilatkozatáról, amely­ben — mint emlékezetes — védel­mébe vette Andrej Szaharovot. Az elnök egyúttal neheztelését fe­jezte ki amiatt, hogy a külügymi­nisztérium egy beosztottja révén nyilatkozatot tett közzé anélkül, hogy arról akár őt, akár Cyrus Vance külügyminisztert előzete­sen tájékoztatták volna. Carter hangsúlyozta: rosszallásának oka mindenekelőtt az, hogy az emlí­tett nyilatkozat károsan befolyá­solhatja a szovjet—amerikai kap­csolatokat. Kétmillió munkanélküli az amerikai energiaválság miatt gyen­súlyos energiahiányra mu­tat. Sürgette az amerikaiakat, tart­sák alacsonyan a lakásuk hőmér­sékletét. Azok, akik nem csökken­tik a lakásuk hőmérsékletét — mondta az elnök — azok energiát pocsékolnak, hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez, és megkárosítják a társadalmat. Ez a figyelmeztetés meglepetést keltett a lakosság körében, mert az energiahiányért ténylegesen felelős nagytőkés vállalatok eddig nem kaptak szemrehányást. Né­hány szükségintézkedésről szóló javaslat napok óta fekszik a kong­resszus előtt is, de döntéseket még nem hoztak, mert a kulisz­­szák mögött folyik a nagytőkés érdekek egyeztetése. Egyes jelentések szerint a nagy földgázszolgáltató vállalatok óriási titkos tartalékokat halmoztak fel, s várják az — extraprofitot bizto­sító — árak felszabadítását. Lapjelentések szerint már több mint kétmillió munkás vált mun­kanélkülivé az energiahiány miatt. A helyzet súlyosbodásának megál­lítására Carter javasolja, ideigle­nesen vezessék be a napi 10 órás és heti négynapos munkaidőt. Az előrejelzések szerint a hely­zet súlyosbodására lehet számíta­ni, mert a hideghullám tovább erősödik és még délebbre vonult­­Washingtoni tudósítónktól.) Carter elnök vasárnap helikop­terrel Pittsburghba repült, hogy személyesen győződjön meg az energiahiány miatt erősen érin­tett iparvidék súlyos állapotáról. Az elnök kijelentette, hogy a je­lenlegi probléma állandó és nap Csehszlovák főügyészségi figyelmeztetés a „Charta '77" szóvivőinek Hétfőn Prágában a csehszlovák főügyészségen beszélgetést foly­tattak J. Hajekkel és J. Patocká­­val, akik magukat a „Charta ’77” szóvivőinek nyilvánították. A főügyészség képviselője fi­gyelmeztette Hajeket és Patockát, hogy az úgynevezett Charta, a vele kapcsolatos tevékenység, így a dokumentum Csehszlovákiában és külföldön való terjesztése a csehszlovák törvényekbe ütköző cselekedetnek számít. A „Charta ’77-et”, bár formáli­san a csehszlovák államhatalmi szerveknek címezték, először nyu­gati hírügynökségeknek juttatták el, és közzétették a polgári sajtó­ban. A „Charta ’77-et” csak ez­után kapta meg néhány csehszlo­vák államhatalmi szerv. A „Charta ’77” szerzői leszere­pelt és az 1968—1969-es esemé­nyekért felelősséget viselő politi­kusok csoportjából, valamint kü­lönböző szocialistaellenes elemek­ből állnak, akik szántszándékkal és durván meghamisítják a cseh­szlovák valóság tényeit, gyűlölet­tel rágalmazzák az állami és tár­sadalmi rendet és annak hatalmi szerveit. Ezek az elemek külföldi kémszervezeteknek olyan anyago­kat juttattak el, amelyeket fel le­het használni kommunistaellenes, Csehszlovákia-ellenes kampányra. A csehszlovák főügyészségen Hajeket és Patockát figyelmezte­tésben részesítették, és felhívták a figyelmüket arra, hogy a cseh­szlovák törvények semmibe vétele megfelelő büntetőjogi szankciókat von maga után. (CTK)

Next