Népszabadság, 1977. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

1977. február 1., kedd N­­ÉPSZABADSÁG l­iestr Jan­­ oszewi(cz fogadta Ajíró Antalt A magyar parlamenti delegáció lengyelországi látogatásai A magyar országgyűlés küldött­sége, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, az országgyűlés elnökének vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodik Lengyelországban, va­sárnap Skierniewice vajdaságba látogatott el. A magyar vendégek előbb Lowicz nevezetességeivel is­merkedtek, majd Zelazowa Wolá­­ban, Fryderyk­ Chopin szülőhelyén tettek látogatást és koncerten vet­tek részt. Hétfőn a magyar parlamenti küldöttség Varsóban folytatta hi­vatalos tárgyalásait Stanislaw Gucwával, a szejm elnökével és a lengyel parlament elnökségének tagjaival. A tanácskozás során Apró Antal tájékoztatta a lengyel tárgyaló küldöttséget hazánk társadalmi­gazdasági fejlődéséről és a ma­gyar parlament munkájáról. Ez­után Ryszard F­­elek, a szejm kül­ügyi bizottságának elnöke tájé­koztatta a magyar delegációt a lengyel külpolitika fő irányairól, hangsúlyozva, hogy Lengyelország kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal, köztük Magyar­országgal való átfogó együttmű­ködés továbbfejlesztésének. Délután a küldöttség látogatást tett Piotr Jaroszewicznél, a len­gyel minisztertanács elnökénél, aki tájékoztatta a delegációt a kormány és a szejm kapcsolatáról, majd elemezte az ország gazda­sági helyzetét. Mint mondotta, az idei év jól kezdődött, javult a piaci egyensúly is. Részletesen foglalkozott a mezőgazdaság hely­zetével, rámutatva annak fontos­ságára, hogy a mezőgazdaságban a szocialista szektor aránya már elérte a 29,8 százalékot, szemben az 1970-es 12 százalékkal, és csu­pán az elmúlt évben 330 termelő­­szövetkezet alakult, jelezve a fej­lődés irányát. A felek méltatták a kétoldalú kapcsolatok dinamikus fejlődését, és többek között foglalkoztak a parlamentek közti együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseivel. Késő délután a küldöttség láto­gatást tett Emil Wojtaszek kül­ügyminiszternél, este Stanislaw Gucwa vacsorát adott az Apró Antal vezette küldöttség tisztele­tére. A delegáció a késő esti órák­ban Wroclawba utazott vidéki körútra. Az MPLA kongresszusán létrehozzák az Angolai Dolgozók Élcsapat Pártját Az Angolai Népi Köztársaság­ban létrehozzák a Dolgozók Élcsa­pat Pártját — jelentette be Luan­dában közzétett nyilatkozatában az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) központi bi­zottságának politikai bizottsága. A párt ideológiai alapjául a mar­xizmus—leninizmus szolgál. Az MPLA küszöbönálló kong­resszusán megalakítandó új párt olyan irányító erő lesz, amely mozgósítja a dolgozókat a szocia­lista társadalom építésében vál­lalt feladatok megoldására. A munkásosztály, a parasztság és a forradalmi értelmiség szövetsége a párt irányításával, az angolai forradalom végső győzelméhez fog vezetni. Gazdasági téren — mint a nyi­latkozat hangsúlyozza — az or­szág jelenlegi fejlődési szakaszá­nak fő célja a szocializmus anya­gi-műszaki bázisána­k megterem­tése, az ipar és a mezőgazdaság tervszerű fejlesztése, az angolai nép szükségleteinek kielégítésé­hez elengedhetetlen anyagi felté­telek megteremtése. A gazdaság számos fontos ága­zatának államosítása, a vállala­tok kollektív tulajdonba történő átadása, a föld szétosztása azok között, akik azt megművelik és a „mindenkinek munkája szerint” elv bevezetése a gazdasági élet nagyszabású átalakításának kez­detét jelentette. A gazdasági élet feletti állami ellenőrzés megte­remtése szempontjából rendkívül fontos intézkedés volt a bankok államosítása. Az új pénz beveze­tésével hatalmas csapást mértek az imperializmus pozícióira. Az MPLA központi bizottsága 1977-re célul tűzi ki a gazdasági élet további helyreállítását, az 1973-as termelési szint elérését, a munka termelékenységének foko­zását és valamennyi gazdasági ágazat nemzeti rekonstrukciós tervének megvalósítását. Elsőrendű és állandó feladat a termelési viszonyok átalakítása abból a célból, hogy létrehozzák a kizsákmányoló osztályok nélküli társadalmat, megszüntessék a fa­lu és a város, a szellemi és a fi­zikai munka közötti különbséget. A párt — mutat rá a nyilatko­zat — irányítja az angolai nép­nek a nemzeti demokrácia és a dolgozók hatalmi szerveinek megszilárdítására irányuló tevé­kenységét. A népi hatalom leg­magasabb szerve a nemzetgyűlés lesz, amelynek összehívására már megkezdődtek az előkészületek. (TASZSZ) Tömegtüntetés Addisz Abebában a haladó politika mellett Addisz Abebában vasárnap tö­megtüntetést rendeztek az etióp ideiglenes katonai kormányzó ta­nács politikájának támogatására. A megmozduláson több százezer főnyi tömeg vett részt: ipari munkások, a környező falvak la­kosai, tisztviselők, valamint az ideiglenes katonai kormányzó ta­nács által a forradalom vívmá­­­nyainak védelmére létrehozott népi milícia egységei. Teferi Benti, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke a tömegtüntetést követően tartott nagygyűlésen az ország összes ha­ladó és hazafias erőinek egységére szólított fel az ellenforradalom el­len, az új társadalom megterem­téséért vívott harcban. Rámuta­tott, hogy a társadalmi-gazdasági változásokkal szemben álló reak­­ciós erők aktivizálódnak, a for­radalmi folyamat elmélyülésével kiéleződik az osztályharc, és ez megköveteli az ország összes ha­ladó erős egységének további meg­szilárdítását. A nagygyűlésen részt vett mun­kások és parasztok támogatásuk­ról biztosították Teferi Benti fel­hívását. A tüntetés részvevői kifejezték, hogy készek szembeszállni a kül­ső és belső reakció mesterkedés­­eivel, amelyekkel megpróbálják Etiópiát letéríteni a maga válasz­totta útról.­­,Etiópia sohasem lesz második Chile” — hangoztatták. (TASZSZ) N­emzeti egységfront alakul Vietnamban­ ­ HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Hétfőn délelőtt Ho Si Minh-vá­­rosban összeült a Vietnami Nem­zeti Egységfront alakuló kong­resszusa, hogy a Vietnami Haza­fias Frontot, a DNFF-t, a Nemze­ti Demokratikus és Békeszerető Erők Szövetségét, az ország társa­dalmi és vallási szervezeteit egy­séges frontba tömörítse. A kongresszuson az ötszáz kül­döttet és vendégeit Tan Dúc Thang államelnök köszöntötte, majd Le Duan, a VKP KB főtitkára tartott nagy figyelemmel kísért politikai beszámolót. A kongresszus ta­nácskozásait február 4-én fejezik 1 be. A tanácsi jogalkalmazás hétköznapjai Meghökkentő az a jogszabály­mennyiség, amellyel a tanácsok­nak dolgozniuk, kell. Türelmes kutatók szerint napjainkban mint­egy 2800 úgynevezett alapjogsza­bály­i törvény, törvényerejű ren­delet, kormányrendelet, kormány­­határozat és miniszteri rendelet — és 900 kiegészítő jogszabály van hatályban. Nagy részük közvetle­nül vagy közvetve érinti a taná­csi munkát. Nem számolom közé­jük a miniszteri utasításokat, a használatban levő jogi iránymuta­tásokat, állásfoglalásokat és köz­leményeket, amelyek szintén jog­rendszerünk alkotóelemei. S mind­ehhez hozzáteszem azt is, amit hivatalos nyilatkozatokból tu­dunk: ebben az évtizedben jog­rendszerünk lényegében megújho­­dik, mert sok jogszabályt újjal váltanak fel a társadalom mai és jövőbeli érdekeihez igazodva. Évi 400 új jogszabály A jogszabályok akkor töltik be hivatásukat, ha jól szolgálják a társadalmi érdeket, s összhangban vannak az állampolgárok egyéni érdekeivel. Az újabb és újabb jogszabályok kiadásakor tehát nincs okunk kételkedni a jogalko­tónak ebbeli szándékában. S még­is fel-felbukkan a jog alkalmazói­nak és olykor az állampolgárok­nak is az a vélekedése, hogy túl sok jogszabály lát évről évre nap­világot, túl gyorsan változnak kü­lönböző előírások. Egyetlen adat: a tanácsokat érintő új jogszabá­lyok száma évenként átlagosan 400 körül van, a kapcsolódó köz­ponti és helyi jogi iránymutatások száma pedig ennek kétszeresét is meghaladja. Nagy ez a „termelékenység”, még ha az új jogszabályok meg­jelenésével egyidejűleg hatályon kívül helyezik is az elavultakat. Jogalkalmazó — nevezzük nevén: tanácsi ügyintéző — legyen a tal­pán, aki könnyen el tud igazodni a jogszabályok rengetegében, aki napra­készen ismeri a legújabb rendeleteket is. Kiknek a feladata, hogy érvényt szerezzenek az új előírásoknak, szabályoknak? A tanácsok hivatali szervezetében 25 ezren dolgoznak, tíz százalékuk az ország népessé­gének egyötödét alkotó fővárosi kerületekben. Ezek az emberek az államigazgatás helyi képviselői, akiknek jó vagy gyenge munkája befolyásolja a társadalom közér­zetét, az állampolgárok hangula­tát. Ezért is van a tanácsi ügyin­tézés mindenkor reflektorfényben. S ebből fakad, hogy a tanácsok ésszerűsítő, ügyintézést gyorsító törekvését a közvélemény helyes­lően fogadja, s érzékenyen, ellen­szenvvel reagál azokra a jelensé­gekre, jogi viszonyokra, amelyek a társadalmi igazságérzettel ellen­keznek. A tanácsok ügyintézői te­hát jogalkalmazói minőségben fe­lelősek a lakosság ügyeinek gyors és szakszerű elintézéséért; hoz­záteszem, a lelkiismeretes, az élet sokféle hatását, helyzetét figye­lembe vevő döntések meghozata­láért is minden egyedi ügyben, a jogszabályok pontos végrehajtá­sáért is, ami az állami rend fenn­tartásának záloga. Alapvető igazság, hogy szocia­lista jogrendszerünknek a minden­kori társadalmi-gazdasági haladást kell szolgálnia. E szolgálati szerep­ből következik, hogy ésszerű sza­bályozásra vár minden olyan kér­dés, amely elősegítheti vagy meg­gyorsíthatja a szocialista fejlő­dést. Az is kézenfekvő tapaszta­lat, hogy életviszonyaink gyors tempóban változnak, ezért nem lehet a jogszabályoktól sem elvár­ni az évtizedekre szóló maradan­­dóságot. A jogszabályok is csak viszonylag lehetnek állandóak, ha elavulnak, nem szolgálják megfe­lelően a kitűzött társadalmi célt, kézenfekvő az igény: meg kell változtatni azokat. A sietség al­k­at Felvetődik a kérdés: milyen gyorsasággal követheti a jogalko­tás az élet változásait? Kérdés az is, vajon ilyen gyorsan változnak-e társadalmi, gazdasági viszonyaink, amilyen tempóban hozzák vagy változnak az új rendeletek. Több évre visszatekintve, a közvéle­mény által is okkal bírálva egy egy jogszabályt azért kellett rö­vid idő után megváltoztatni, mert jogtechnikai, szerkesztési szem­pontból nem volt eléggé érett a kibocsátásra. Például a telek-, a lakás- és üdülőtulajdonnal kap­csolatos kérdéseket tíz különböző jogszabály rendezi. Ezek értelme­zésére később tucatnyi magasabb és alacsonyabb szintű körrendele­tet, irányelvet, közleményt bocsá­tottak ki. Ez már azzal függ ösz­­sze, hogy a jogalkalmazók jelzései alapján, az eredményesebb végre­hajtás érdekében jogszabálynak olykor nem is minősülő, elneve­zésben sem egységes értelmező intézkedéseket kellett kiadni. Mindez azonban nehezítette a jog­ban kevésbé jártas állampolgárok és az ügyintézők eligazodását is. Az volna kívánatos, hogy a le­hető legegyszerűbben fogalmazód­janak meg rendeleteink, s jogal­kalmazók és érintett állampolgá­rok egyaránt könnyen áttekinthes­sék őket. Jó dolog például, hogy a gépjármű-adóztatásban bizonyos ésszerűsítést vezettek be, de a nyilvántartás rendszere bonyolul­tabb lett, és így ma lényeges mun­katöbbletet ró a tanácsok ap­parátusaira. Emellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogszabály január elsején lépett hatályba, de a gépjárműadó mó­dosításáról szóló hivatalos lapot a tanácsok jóval később kapták kéz­hez, idejük sem volt tehát felké­szülni, áttanulmányozni az új ren­delkezéseket. Sajnos gyakran találhatunk ha­sonló példákat. Úgy látszik, mint­ha a tervezett szabályozást ép­pen annál a fázisnál sietnénk el, amely a legfontosabb; nem hagyunk időt a végrehajtásra való felkészülésre, a befogadásra, a jogpropagandára. Senki sem vitat­ja, hogy idő kell egy-egy át­fogóbb jogszabály, például tör­vény, törvényerejű rendelet kö­rültekintő megalkotásához. A tör­vényhozás szakemberei szerint egy-két esztendő. Ezalatt mód nyílik a régebbi szabályok átte­kintésére, a gyakorlati tapasztala­tok felmérésére, a szövegezés fi­nomítására és pontosabbá tételé­re, olykor társadalmi vitákra, amelyekben a szakmai körökön kívül a társadalmi szervek és a la­kosság is részt vehetnek. De épp­­ily szükséges a hatályba lépés előtt a sokakat érintő jogszabályok szé­les körű ismertetése és magyará­zása, a jogszabályokat alkalmazó apparátusok felkészítése, oktatása is. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert a jogalkalmazói munka színvonalát nemcsak a szabályok, hanem a végrehajtás személyi fel­tételei is befolyásolják. A tanácsi igazgatásban általános kívána­lomként a munkakörök betölté­séhez megfelelő fokú és irányú iskolai végzettség kell; ezek a kí­vánalmak jelzik a nagyfokú igé­nyességet. Formai vizsgálódás sze­rint a tényleges állapotok e terü­leten nem is rosszak. De az is tény, hogy az ügyintézők egyne­gyede nem a képzettségének meg­felelő helyen dolgozik, azaz nincs meg a munkaköre betöltéséhez el­ismert, szükséges végzettsége. A fővárosi, a megyei, a megyei városi tanácsoknál a felsőfokú képzettségű ügyintézők aránya több mint 50 százalék. A járások­ban és városokban 20—25 száza­lék, a fővárosi kerületekben pedig 17 százalék, s nemcsak az ará­nyok kedvezőtlenek a fővárosi kerületekben, itt a legnagyobb a felsőfokú végzettségű ügyintézők munkahely-változtatása is. Például a közgazdasági, a műszaki és a pe­dagógiai képzettséget igénylő mun­kakörökben öt év alatt 40, az egészségügyi képzettséget igénylő munkakörben pedig a felsőfokú képzettségű szakemberek 60 szá­zaléka változtatta munkahelyét. A főváros kerületi tanácsainál öt év alatt a létszám 53 százalé­ka cserélődött ki. Ez az adat mu­tatja, hogy milyen gondokkal jár a hatékony jogalkalmazás, még ha eltekintünk is a gyorsan vál­tozó jogszabályok témájától. A tanácshoz kerülő szakemberek zöme a képesítő szakmai vizsgák többségét munkája mellett teszi le. Tehát több éves szakmai és po­litikai képzés, nagyarányú önkép­zés és gyakorlat révén érik el az ügyintézők a kívánatos tudást, jártasságot. Ám mire elméleti tu­dását valóra váltaná, az ügyinté­zők nagy része búcsút int a köz­­igazgatásnak. Ez a főváros vala­mennyi kerületi tanácsánál súlyos tehertétel. Különösen, ha tekintet­be vesszük, hogy minden oldal­ról sürgető igény a magasabb színvonalú, kulturált és hatékony tanácsi igazgatás megteremtése. A tanácsi igazgatási tevékeny­ség a lakosság kisebb-nagyobb ügyeinek intézésében, mindenek­előtt a hatósági eljárások kereté­ben valósul meg Ez jelentős ad­minisztrációval és növekvő ügyfél­­forgalomal jár. Jellemző, hogy az államigazgatás a tanácsoknak nem csökkenő ügyiratforgalmat kényszerít a munkaszervekre. Az állampolgárok is gyakran kényte­lenek a hivatalokban kilincselni A VII. kerületi tanácsnál, ebben a 110 ezer lakosú városrészben hat év alatt a havi átlagos ügyfélfor­galom 13 ezerről 20 ezerre emel­kedett. Jóllehet a növekedés egy része a tetemes lakcímváltozásból ered, mégsem hanyagolható el a hátrány, amely az ügyfelek és a hivatali szervezet veszteségidejé­­ben fejeződik ki. Mindez abból is fakad, hogy a lakosság nem iga­zodik el az egyik végletében „fog­híjas", a másikban terjengősen túlszabályozott rendelkezésekben. És az ügyintéző sem mindig. Méltányosság A jogalkalmazás régóta és so­kat vitatott kérdése a méltányos­ság. A jogpolitikai irányelvek sze­rint azokban az esetekben, ami­kor az ügyfél, jogalany különle­ges helyzete — rendszerint sze­mélyi vagy szociális körülményei — miatt a típusszabály alkalma­zása igazságtalan lenne, méltá­nyosan kell eljárni. Riportokban, cikkekben sokszor találkozunk azzal, hogy a jogszabályokat betű szerint alkalmazva a körülmé­nyeket nem mérlegelik az ügyin­tézők — lélek nélküli döntést hoz­nak. Jogos ez a vélekedés, ha a körülmények mérlegelése alap­ján indokolt lett volna az ál­talános szabályoktól eltérni. De a méltányosság elvét csak a felké­szült jogalkalmazók tudják biz­tonsággal alkalmazni, és csak meg­engedett ügyekben. A kezdő ügyintéző — főként abból kiindulva, hogy esetleg tör­vénytelenséget követ el — görcsö­sen ragaszkodik az általa ismert szabályok betűihez. Ám egyúttal reális az a veszély is, hogy visz­­sza lehet élni a méltányossággal. A visszaélések ellen azonban ha­tékony eszköz a társadalmi kont­roll, a választott testületek ellen­őrzése, beszámoltatása éppúgy, mint a felügyeleti vizsgálatok, és a vb-titkári ellenőrzés rendszere. A jogalkotás és a jogalkalma­zás gondjai között tallózva min­denesetre meg kell állapítani, hogy az Elnöki Tanács által négy éve kiadott jogpolitikai irányel­vek hatására jelentős javulás ta­pasztalható az igazgatási munká­ban. De még mindig sok a teen­dő, különösen az államigazgatási dolgozók munkahelyszeretetének erősítésében, képzettségük, tudá­suk gyarapításában. S mindehhez hozzá tartozik az is, hogy egysze­rűbb, áttekinthetőbb és kevesebb jogszabályra, főként belső utasí­tásra, értelmezésre, kiegészítésre, körlevél kiadására van szükség. Ez biztonságosabbá tenné a jog­szabályok alkalmazását, s talán könnyítené a jogpropagandát, a lakosság jogi ismereteinek szélesí­tését is Dr. Aibhner Pál a VI. kerületi tanács elnyim Flukm­áb­a 3

Next