Népszabadság, 1977. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
1977. február 1., kedd NÉPSZABADSÁG liestr Jan oszewi(cz fogadta Ajíró Antalt A magyar parlamenti delegáció lengyelországi látogatásai A magyar országgyűlés küldöttsége, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodik Lengyelországban, vasárnap Skierniewice vajdaságba látogatott el. A magyar vendégek előbb Lowicz nevezetességeivel ismerkedtek, majd Zelazowa Wolában, Fryderyk Chopin szülőhelyén tettek látogatást és koncerten vettek részt. Hétfőn a magyar parlamenti küldöttség Varsóban folytatta hivatalos tárgyalásait Stanislaw Gucwával, a szejm elnökével és a lengyel parlament elnökségének tagjaival. A tanácskozás során Apró Antal tájékoztatta a lengyel tárgyaló küldöttséget hazánk társadalmigazdasági fejlődéséről és a magyar parlament munkájáról. Ezután Ryszard Felek, a szejm külügyi bizottságának elnöke tájékoztatta a magyar delegációt a lengyel külpolitika fő irányairól, hangsúlyozva, hogy Lengyelország kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, köztük Magyarországgal való átfogó együttműködés továbbfejlesztésének. Délután a küldöttség látogatást tett Piotr Jaroszewicznél, a lengyel minisztertanács elnökénél, aki tájékoztatta a delegációt a kormány és a szejm kapcsolatáról, majd elemezte az ország gazdasági helyzetét. Mint mondotta, az idei év jól kezdődött, javult a piaci egyensúly is. Részletesen foglalkozott a mezőgazdaság helyzetével, rámutatva annak fontosságára, hogy a mezőgazdaságban a szocialista szektor aránya már elérte a 29,8 százalékot, szemben az 1970-es 12 százalékkal, és csupán az elmúlt évben 330 termelőszövetkezet alakult, jelezve a fejlődés irányát. A felek méltatták a kétoldalú kapcsolatok dinamikus fejlődését, és többek között foglalkoztak a parlamentek közti együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseivel. Késő délután a küldöttség látogatást tett Emil Wojtaszek külügyminiszternél, este Stanislaw Gucwa vacsorát adott az Apró Antal vezette küldöttség tiszteletére. A delegáció a késő esti órákban Wroclawba utazott vidéki körútra. Az MPLA kongresszusán létrehozzák az Angolai Dolgozók Élcsapat Pártját Az Angolai Népi Köztársaságban létrehozzák a Dolgozók Élcsapat Pártját — jelentette be Luandában közzétett nyilatkozatában az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) központi bizottságának politikai bizottsága. A párt ideológiai alapjául a marxizmus—leninizmus szolgál. Az MPLA küszöbönálló kongresszusán megalakítandó új párt olyan irányító erő lesz, amely mozgósítja a dolgozókat a szocialista társadalom építésében vállalt feladatok megoldására. A munkásosztály, a parasztság és a forradalmi értelmiség szövetsége a párt irányításával, az angolai forradalom végső győzelméhez fog vezetni. Gazdasági téren — mint a nyilatkozat hangsúlyozza — az ország jelenlegi fejlődési szakaszának fő célja a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése, az ipar és a mezőgazdaság tervszerű fejlesztése, az angolai nép szükségleteinek kielégítéséhez elengedhetetlen anyagi feltételek megteremtése. A gazdaság számos fontos ágazatának államosítása, a vállalatok kollektív tulajdonba történő átadása, a föld szétosztása azok között, akik azt megművelik és a „mindenkinek munkája szerint” elv bevezetése a gazdasági élet nagyszabású átalakításának kezdetét jelentette. A gazdasági élet feletti állami ellenőrzés megteremtése szempontjából rendkívül fontos intézkedés volt a bankok államosítása. Az új pénz bevezetésével hatalmas csapást mértek az imperializmus pozícióira. Az MPLA központi bizottsága 1977-re célul tűzi ki a gazdasági élet további helyreállítását, az 1973-as termelési szint elérését, a munka termelékenységének fokozását és valamennyi gazdasági ágazat nemzeti rekonstrukciós tervének megvalósítását. Elsőrendű és állandó feladat a termelési viszonyok átalakítása abból a célból, hogy létrehozzák a kizsákmányoló osztályok nélküli társadalmat, megszüntessék a falu és a város, a szellemi és a fizikai munka közötti különbséget. A párt — mutat rá a nyilatkozat — irányítja az angolai népnek a nemzeti demokrácia és a dolgozók hatalmi szerveinek megszilárdítására irányuló tevékenységét. A népi hatalom legmagasabb szerve a nemzetgyűlés lesz, amelynek összehívására már megkezdődtek az előkészületek. (TASZSZ) Tömegtüntetés Addisz Abebában a haladó politika mellett Addisz Abebában vasárnap tömegtüntetést rendeztek az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács politikájának támogatására. A megmozduláson több százezer főnyi tömeg vett részt: ipari munkások, a környező falvak lakosai, tisztviselők, valamint az ideiglenes katonai kormányzó tanács által a forradalom vívmányainak védelmére létrehozott népi milícia egységei. Teferi Benti, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke a tömegtüntetést követően tartott nagygyűlésen az ország összes haladó és hazafias erőinek egységére szólított fel az ellenforradalom ellen, az új társadalom megteremtéséért vívott harcban. Rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági változásokkal szemben álló reakciós erők aktivizálódnak, a forradalmi folyamat elmélyülésével kiéleződik az osztályharc, és ez megköveteli az ország összes haladó erős egységének további megszilárdítását. A nagygyűlésen részt vett munkások és parasztok támogatásukról biztosították Teferi Benti felhívását. A tüntetés részvevői kifejezték, hogy készek szembeszállni a külső és belső reakció mesterkedéseivel, amelyekkel megpróbálják Etiópiát letéríteni a maga választotta útról.,Etiópia sohasem lesz második Chile” — hangoztatták. (TASZSZ) Nemzeti egységfront alakul Vietnamban HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL Hétfőn délelőtt Ho Si Minh-városban összeült a Vietnami Nemzeti Egységfront alakuló kongresszusa, hogy a Vietnami Hazafias Frontot, a DNFF-t, a Nemzeti Demokratikus és Békeszerető Erők Szövetségét, az ország társadalmi és vallási szervezeteit egységes frontba tömörítse. A kongresszuson az ötszáz küldöttet és vendégeit Tan Dúc Thang államelnök köszöntötte, majd Le Duan, a VKP KB főtitkára tartott nagy figyelemmel kísért politikai beszámolót. A kongresszus tanácskozásait február 4-én fejezik 1 be. A tanácsi jogalkalmazás hétköznapjai Meghökkentő az a jogszabálymennyiség, amellyel a tanácsoknak dolgozniuk, kell. Türelmes kutatók szerint napjainkban mintegy 2800 úgynevezett alapjogszabályi törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet, kormányhatározat és miniszteri rendelet — és 900 kiegészítő jogszabály van hatályban. Nagy részük közvetlenül vagy közvetve érinti a tanácsi munkát. Nem számolom közéjük a miniszteri utasításokat, a használatban levő jogi iránymutatásokat, állásfoglalásokat és közleményeket, amelyek szintén jogrendszerünk alkotóelemei. S mindehhez hozzáteszem azt is, amit hivatalos nyilatkozatokból tudunk: ebben az évtizedben jogrendszerünk lényegében megújhodik, mert sok jogszabályt újjal váltanak fel a társadalom mai és jövőbeli érdekeihez igazodva. Évi 400 új jogszabály A jogszabályok akkor töltik be hivatásukat, ha jól szolgálják a társadalmi érdeket, s összhangban vannak az állampolgárok egyéni érdekeivel. Az újabb és újabb jogszabályok kiadásakor tehát nincs okunk kételkedni a jogalkotónak ebbeli szándékában. S mégis fel-felbukkan a jog alkalmazóinak és olykor az állampolgároknak is az a vélekedése, hogy túl sok jogszabály lát évről évre napvilágot, túl gyorsan változnak különböző előírások. Egyetlen adat: a tanácsokat érintő új jogszabályok száma évenként átlagosan 400 körül van, a kapcsolódó központi és helyi jogi iránymutatások száma pedig ennek kétszeresét is meghaladja. Nagy ez a „termelékenység”, még ha az új jogszabályok megjelenésével egyidejűleg hatályon kívül helyezik is az elavultakat. Jogalkalmazó — nevezzük nevén: tanácsi ügyintéző — legyen a talpán, aki könnyen el tud igazodni a jogszabályok rengetegében, aki naprakészen ismeri a legújabb rendeleteket is. Kiknek a feladata, hogy érvényt szerezzenek az új előírásoknak, szabályoknak? A tanácsok hivatali szervezetében 25 ezren dolgoznak, tíz százalékuk az ország népességének egyötödét alkotó fővárosi kerületekben. Ezek az emberek az államigazgatás helyi képviselői, akiknek jó vagy gyenge munkája befolyásolja a társadalom közérzetét, az állampolgárok hangulatát. Ezért is van a tanácsi ügyintézés mindenkor reflektorfényben. S ebből fakad, hogy a tanácsok ésszerűsítő, ügyintézést gyorsító törekvését a közvélemény helyeslően fogadja, s érzékenyen, ellenszenvvel reagál azokra a jelenségekre, jogi viszonyokra, amelyek a társadalmi igazságérzettel ellenkeznek. A tanácsok ügyintézői tehát jogalkalmazói minőségben felelősek a lakosság ügyeinek gyors és szakszerű elintézéséért; hozzáteszem, a lelkiismeretes, az élet sokféle hatását, helyzetét figyelembe vevő döntések meghozataláért is minden egyedi ügyben, a jogszabályok pontos végrehajtásáért is, ami az állami rend fenntartásának záloga. Alapvető igazság, hogy szocialista jogrendszerünknek a mindenkori társadalmi-gazdasági haladást kell szolgálnia. E szolgálati szerepből következik, hogy ésszerű szabályozásra vár minden olyan kérdés, amely elősegítheti vagy meggyorsíthatja a szocialista fejlődést. Az is kézenfekvő tapasztalat, hogy életviszonyaink gyors tempóban változnak, ezért nem lehet a jogszabályoktól sem elvárni az évtizedekre szóló maradandóságot. A jogszabályok is csak viszonylag lehetnek állandóak, ha elavulnak, nem szolgálják megfelelően a kitűzött társadalmi célt, kézenfekvő az igény: meg kell változtatni azokat. A sietség alkat Felvetődik a kérdés: milyen gyorsasággal követheti a jogalkotás az élet változásait? Kérdés az is, vajon ilyen gyorsan változnak-e társadalmi, gazdasági viszonyaink, amilyen tempóban hozzák vagy változnak az új rendeletek. Több évre visszatekintve, a közvélemény által is okkal bírálva egy egy jogszabályt azért kellett rövid idő után megváltoztatni, mert jogtechnikai, szerkesztési szempontból nem volt eléggé érett a kibocsátásra. Például a telek-, a lakás- és üdülőtulajdonnal kapcsolatos kérdéseket tíz különböző jogszabály rendezi. Ezek értelmezésére később tucatnyi magasabb és alacsonyabb szintű körrendeletet, irányelvet, közleményt bocsátottak ki. Ez már azzal függ öszsze, hogy a jogalkalmazók jelzései alapján, az eredményesebb végrehajtás érdekében jogszabálynak olykor nem is minősülő, elnevezésben sem egységes értelmező intézkedéseket kellett kiadni. Mindez azonban nehezítette a jogban kevésbé jártas állampolgárok és az ügyintézők eligazodását is. Az volna kívánatos, hogy a lehető legegyszerűbben fogalmazódjanak meg rendeleteink, s jogalkalmazók és érintett állampolgárok egyaránt könnyen áttekinthessék őket. Jó dolog például, hogy a gépjármű-adóztatásban bizonyos ésszerűsítést vezettek be, de a nyilvántartás rendszere bonyolultabb lett, és így ma lényeges munkatöbbletet ró a tanácsok apparátusaira. Emellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogszabály január elsején lépett hatályba, de a gépjárműadó módosításáról szóló hivatalos lapot a tanácsok jóval később kapták kézhez, idejük sem volt tehát felkészülni, áttanulmányozni az új rendelkezéseket. Sajnos gyakran találhatunk hasonló példákat. Úgy látszik, mintha a tervezett szabályozást éppen annál a fázisnál sietnénk el, amely a legfontosabb; nem hagyunk időt a végrehajtásra való felkészülésre, a befogadásra, a jogpropagandára. Senki sem vitatja, hogy idő kell egy-egy átfogóbb jogszabály, például törvény, törvényerejű rendelet körültekintő megalkotásához. A törvényhozás szakemberei szerint egy-két esztendő. Ezalatt mód nyílik a régebbi szabályok áttekintésére, a gyakorlati tapasztalatok felmérésére, a szövegezés finomítására és pontosabbá tételére, olykor társadalmi vitákra, amelyekben a szakmai körökön kívül a társadalmi szervek és a lakosság is részt vehetnek. De éppily szükséges a hatályba lépés előtt a sokakat érintő jogszabályok széles körű ismertetése és magyarázása, a jogszabályokat alkalmazó apparátusok felkészítése, oktatása is. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert a jogalkalmazói munka színvonalát nemcsak a szabályok, hanem a végrehajtás személyi feltételei is befolyásolják. A tanácsi igazgatásban általános kívánalomként a munkakörök betöltéséhez megfelelő fokú és irányú iskolai végzettség kell; ezek a kívánalmak jelzik a nagyfokú igényességet. Formai vizsgálódás szerint a tényleges állapotok e területen nem is rosszak. De az is tény, hogy az ügyintézők egynegyede nem a képzettségének megfelelő helyen dolgozik, azaz nincs meg a munkaköre betöltéséhez elismert, szükséges végzettsége. A fővárosi, a megyei, a megyei városi tanácsoknál a felsőfokú képzettségű ügyintézők aránya több mint 50 százalék. A járásokban és városokban 20—25 százalék, a fővárosi kerületekben pedig 17 százalék, s nemcsak az arányok kedvezőtlenek a fővárosi kerületekben, itt a legnagyobb a felsőfokú végzettségű ügyintézők munkahely-változtatása is. Például a közgazdasági, a műszaki és a pedagógiai képzettséget igénylő munkakörökben öt év alatt 40, az egészségügyi képzettséget igénylő munkakörben pedig a felsőfokú képzettségű szakemberek 60 százaléka változtatta munkahelyét. A főváros kerületi tanácsainál öt év alatt a létszám 53 százaléka cserélődött ki. Ez az adat mutatja, hogy milyen gondokkal jár a hatékony jogalkalmazás, még ha eltekintünk is a gyorsan változó jogszabályok témájától. A tanácshoz kerülő szakemberek zöme a képesítő szakmai vizsgák többségét munkája mellett teszi le. Tehát több éves szakmai és politikai képzés, nagyarányú önképzés és gyakorlat révén érik el az ügyintézők a kívánatos tudást, jártasságot. Ám mire elméleti tudását valóra váltaná, az ügyintézők nagy része búcsút int a közigazgatásnak. Ez a főváros valamennyi kerületi tanácsánál súlyos tehertétel. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy minden oldalról sürgető igény a magasabb színvonalú, kulturált és hatékony tanácsi igazgatás megteremtése. A tanácsi igazgatási tevékenység a lakosság kisebb-nagyobb ügyeinek intézésében, mindenekelőtt a hatósági eljárások keretében valósul meg Ez jelentős adminisztrációval és növekvő ügyfélforgalomal jár. Jellemző, hogy az államigazgatás a tanácsoknak nem csökkenő ügyiratforgalmat kényszerít a munkaszervekre. Az állampolgárok is gyakran kénytelenek a hivatalokban kilincselni A VII. kerületi tanácsnál, ebben a 110 ezer lakosú városrészben hat év alatt a havi átlagos ügyfélforgalom 13 ezerről 20 ezerre emelkedett. Jóllehet a növekedés egy része a tetemes lakcímváltozásból ered, mégsem hanyagolható el a hátrány, amely az ügyfelek és a hivatali szervezet veszteségidejében fejeződik ki. Mindez abból is fakad, hogy a lakosság nem igazodik el az egyik végletében „foghíjas", a másikban terjengősen túlszabályozott rendelkezésekben. És az ügyintéző sem mindig. Méltányosság A jogalkalmazás régóta és sokat vitatott kérdése a méltányosság. A jogpolitikai irányelvek szerint azokban az esetekben, amikor az ügyfél, jogalany különleges helyzete — rendszerint személyi vagy szociális körülményei — miatt a típusszabály alkalmazása igazságtalan lenne, méltányosan kell eljárni. Riportokban, cikkekben sokszor találkozunk azzal, hogy a jogszabályokat betű szerint alkalmazva a körülményeket nem mérlegelik az ügyintézők — lélek nélküli döntést hoznak. Jogos ez a vélekedés, ha a körülmények mérlegelése alapján indokolt lett volna az általános szabályoktól eltérni. De a méltányosság elvét csak a felkészült jogalkalmazók tudják biztonsággal alkalmazni, és csak megengedett ügyekben. A kezdő ügyintéző — főként abból kiindulva, hogy esetleg törvénytelenséget követ el — görcsösen ragaszkodik az általa ismert szabályok betűihez. Ám egyúttal reális az a veszély is, hogy viszsza lehet élni a méltányossággal. A visszaélések ellen azonban hatékony eszköz a társadalmi kontroll, a választott testületek ellenőrzése, beszámoltatása éppúgy, mint a felügyeleti vizsgálatok, és a vb-titkári ellenőrzés rendszere. A jogalkotás és a jogalkalmazás gondjai között tallózva mindenesetre meg kell állapítani, hogy az Elnöki Tanács által négy éve kiadott jogpolitikai irányelvek hatására jelentős javulás tapasztalható az igazgatási munkában. De még mindig sok a teendő, különösen az államigazgatási dolgozók munkahelyszeretetének erősítésében, képzettségük, tudásuk gyarapításában. S mindehhez hozzá tartozik az is, hogy egyszerűbb, áttekinthetőbb és kevesebb jogszabályra, főként belső utasításra, értelmezésre, kiegészítésre, körlevél kiadására van szükség. Ez biztonságosabbá tenné a jogszabályok alkalmazását, s talán könnyítené a jogpropagandát, a lakosság jogi ismereteinek szélesítését is Dr. Aibhner Pál a VI. kerületi tanács elnyim Flukmába 3