Népszabadság, 1977. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-08 / 32. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1971. február 8., kedd Hogyan csinálja, főmérnök elvtárs? A felszabadulást követően kőművessegéd volt, aztán elvégezte a felső-építőipariskolát, majd a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karát. Statikus lett az Ipartervnél. Ennek 21 éve. A 47 esztendős Fülöp Imre most az Iparterv B irodájának vezető főmérnöke; ez az iroda készíti a vegyipar, az élelmiszeripar, az atomerőművek, a hűtőtárolók, a számítóközpontok, a kutatóintézetek épületeinek terveit. A B iroda vezetője A B irodán az utóbbi négy évben tervezett és kivitelezett épületekkel szemben sem a beruházóknak, sem az üzemeltetőknek érdemi kifogásuk nem volt, ugyanakkor elismerésekben részesült. — Ez csak kismértékben az én érdemem. Az elismerés nagy része a jól együtt dolgozó kollektíva javára írandó. Fülöp Imre rengeteget tanult, sok tervet készített. S mindemellett sokoldalú a politikai aktivitása is. Az Iparterv KISZ-titkára volt, pártvezetőségi tagja, jelenleg szervező titkára. Szakmai fejlődése töretlen, elnyerte a legrangosabb magyar építészi elismerést, az Ybl-díjat. 1972-ben az iroda vezetésével bízták meg. Néhány hónap múlva a vállalat igazgatója arra kérte, vállalja el az iroda irányítását. Az ott dolgozók többsége szakmai szempontból ugyan megfelelt a legmagasabb követelményeknek, de a kollektíva eredményességét belső viszályok és hiányos munkaellátottság veszélyeztette. Sikerült megváltoztatni a helyzetet? — Azt hiszem, megfeleltem a bizalomnak. Megértettem munkatársaimmal, hogy szakértelmük, jó tulajdonságaik, képességeik csak a kölcsönös bizalom légkörében bontakozhatnak ki. A rosszindulatú suttogásra nem adtam. Minden vitás problémát, minden politikai, személyi, bérezési, premizálási kérdést az iroda vezetőtestülete elé vittem. Ebben nagy segítségemre volt a vállalati négyszög és a pártszervezet is. Persze, aki nyílt, szabad légkört akar teremteni, annak el kell viselnie a bírálatot is. Közvetlen munkatársaim, az osztályvezetők, nagy többsége pártonkívüli. Szakmai szempontból nézve mindanynyian kiválóan megfelelnek. Van közöttük állami díjas és több életdíjas. Politikai fejlődésükre se lehet panasz. Iskolázzák magukat és ami még fontosabb, egymás iránti magatartásukra sincs már kifogás. A kényes szakmai-politikai kérdésekben nyíltan kiállnak, beosztottaikkal jól együtt dolgoznak, a fiatalokkal szívesen foglalkoznak. — Milyen az új generáció? — Éppen olyan, mint a régebbiek. Vannak kiváló, vannak tehetséges, és vannak szürke emberek. Ritka eset, hogy valamelyik ifjú mérnököt azért kell más intézménynek átadni, mert nincs érzéke az ipari tervezéshez. Gondot okoz azonban, hogy a friss diplomás fiatalok egy része — lehetőségeinkhez képest — túlzott ambíciókkal érkezik. A diploma megszerzése csak alap, az ipari épülettervezés gyakorlatát itt kell megtanulni. Legalább két-három éves szerkesztői, segédtervezői gyakorlat kell, amíg a fiatal mérnök érzi és érti, mi lesz itt a feladata. Attól kezdve lépésről lépésre adunk neki kisebb-nagyobb önálló feladatot. Négy-öt év is eltelik, amíg teljes értékű munkatárssá válik. — A nevelési módszer? — Mindenekelőtt a gyakorlat. Az első időkben a vezető tervezők különösen sokoldalúan foglalkoznak a kezdőkkel. A kötelező segítségnyújtás mellett elvárom munkatársaimtól, hogy ne udvariaskodjanak, mondják meg fiatal kollégáinknak, ha hibáznak és emberi gyengéiket se hallgassák el. Ezenkívül ösztönözzük őket, vegyenek részt vállalati és országos pályázatokon, ebből is tanulnak. Műszaki főosztályunk, könyvtárunk ellátja őket szakirodalommal. A rátermettek külföldi munkákban is részt vesznek. A Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Bulgáriába, Albániába, Jugoszláviába, Irakba, Algériába és más országokba is tervezünk ipari létesítményeket. Azok a fiatalok, akik ilyen feladatot kapnak, sokszor a helyszínen ismerkednek meg a környezettel, tárgyalnak a megbízókkal, az ilyen kiküldetést is felhasználják a tapasztalatszerzésre. Megismerik más országok építészetét, gyakorlatát és ezt utóbb másutt is hasznosítják. — Perspektíva? — Az olyan fiatal mérnök, aki megszerette az ipari tervezést, nálunk kiélheti az ambícióit és ha megérett rá, önálló feladatot, néhány esztendő elmúltával felelős tervezői beosztást is kaphat. A vezetői funkciók betöltését illetően mércénk a hármas káderpolitikai követelmény. A vezetői utánpótlásként tervbe vett fiatal szakembereinkkel közöljük szándékunkat és nem hallgatjuk el, hogy az említett követelmények közül különös hangsúlyt helyezünk a politikai szilárdságra. — Nem vezethet ez karrierizmusra? — Ez ellen egyetlen védekezés létezhet: ha előbb hosszú időn át ismerkedünk a fiatal mérnökkel, megismerjük emberi arculatát, politikai nézeteit, bátorságát is, és csak ha mindennek megfelel, akkor vesszük számításba vezetőként. Persze, így is tévedhetünk, de ez még az idősebbek megítélésénél sincs kizárva. Vitában alakul . — Minősítés? — Ez nálunk is az előírásoknak megfelelően történik. Az iroda nyolc osztályvezetője ebből a szempontból az én hatáskörömbe tartozik. Valamennyien évtizedek óta dolgoznak nálunk, korábban már minősítettük a munkájukat. Most csak arról van szó, hogy négyévenként kiegészítő minősítést készítünk. Előfordul, hogy vitázni kell velük, mert nem fogadják el mindjárt a műszaki vezetés és a pártszervezet által szóvá tett észrevételeket. — Ilyenkor mi történik? — Előfordul, hogy meggyőz bennünket az illető és elállunk eredeti álláspontunktól. De általánosabb, hogy a szóvá tett észrevételeket vita után elfogadják. — Álláspontjukat hogyan alakítják ki? — Mindenekelőtt együtt dolgozunk az illetővel, jól ismerjük. A minősítés előtt beszélünk a beosztottjaival, ők is gyarapítják a tapasztalatokat. Rajtuk azt is le lehet mérni, politikailag is neveli-e a rábízott munkatársakat. Szakmai munkáját az osztály egész tevékenységének alapján tudom megítélni. A tervezési folyamatba beépített ellenőrzési pontokon, mint például az irodai vagy vállalati tervbírálatokon — amelyeken magam is részt veszek — további információkat szereznek a minősített és általa irányított szakemberek tevékenységéről, képességeiről, így évenként többször is látom, hogyan dolgozik, miként dolgoztat, esetleges vitánk nem lóg a levegőben, hanem valóságos tények alapján folyik. A pártszervezet is felkészül. Nálunk nagy jelentősége van a minősítésnek. — Miért? — Milliárdokról és épületek biztonságáról, tehát életekről van szó. Az említett nyolc osztályvezető keze alatt 180 ember, közötte 105 mérnök dolgozik. A magyar ipari tervezés jelentős hányada és sok külföldi megbízatás teljesítése is függ tőlük. Évente az irodán 200 tervdokumentáció készül. Vezetői elvem az, hogy teljes mértékben megbízom bennük. Ez természetesen nem csökkenti egyszemélyi felelősségemet. — Aludni tud? — Igen. Szerencsére jó alvó vagyok, és mint mondtam, megbízom munkatársaimban. Fontos, hogy teljes erővel képviseljék azt az ipari tervezési, telepítési álláspontot, amelyet a népgazdaság érdekei szerintünk megkívánnak. — Kivel szemben? — A kérdés jogos. Az ipari tervezés és telepítés a mi szakmánk, mi a tőlünk megkívánt körültekintéssel dolgozzuk ki elképzeléseinket. De sajnos előfordul, hogy nélkülünk helytelen döntések születnek. A legfontosabb „szerkezet” — Például? — Hadd említsem egy nagy budapesti vállalat hosszú távú fejlesztési programját. Mi úgy látjuk jónak, hogy az üzem több csarnokát fokozatosan át kell telepíteni a főváros olyan külső részére, ahol rendelkezésre áll a korszerű üzemszervezéshez megfelelő terület. Javaslatunk merev ellenállásba ütközik. A népgazdaságnak az lenne jó, ha az egymással szemben álló nézeteket a döntés előtt megvizsgálnák és a jobbikot, célszerűbbet, a gazdaságosabbat választanák, bármelyik legyen is az. Ez azonban nem megy simán. Szeretnénk, ha minden esetben módunkban állna küzdeni, bizonyítani igazunkat. — Munkakörülmények? — Ahhoz, hogy gyorsan, pontosan, és biztonsággal tudjunk tervezni, az eszközöket is a követelményekhez kell igazítani. Munkahelyünk nem a legkedvezőbb, de a lehetőségeket a legjobban igyekszünk kihasználni. Munkatársainkat folyamatosan ellátjuk korszerű technikai segédeszközökkel. Az épületszerkezeti és épületgépészeti méretezéseknél számítógéppel dolgozunk, ez nagy biztonságot ad a munkában. Az idén kezd majd dolgozni a statikai és gépészeti számításokat tovább gyorsító, pontosító, továbbá a költségvetés gépi elkészítését szolgáló R 10-es számítógép. Arra törekszünk, hogy munkatársaink megtanulják e gépek legcélszerűbb felhasználásának módját. A korszerű gépeknek azonban nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Nagyon jó, ha vannak, ha működtetjük azokat. De a legfontosabb „szerkezet” nálunk változatlanul az emberi agy, az akarat, a tapasztalat, az agyszeretet marad. A terv szellemi termék, a gép csak tehermentesítheti, de nem pótolhatja gyártóját, mesterét, kezelőjét, az embert, a szocialista ipar tervezőjét, létrehozóját és haszonélvezőjét. Máté György Megkezdődött a tanítás a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri új épületében A szokásostól eltérően, rövid ünnepséggel kezdődött meg az 1976—1977-es tanév második féléve a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A leendő orvosok birtokukba vették az egyetem Nagyvárad téren épülő elméleti tömbjének egy részét, az úgynevezett ■ „lepényépületet”, amelynek két, egyenként 400 személyes, korszerű előadótermében hétfő reggel először hangzottak el előadások. Magát a toronyépületet az év folyamán fokozatosan adják át rendeltetésének; az egyetem régi épületeiben felszabaduló helyiségeket a különböző tanszékek kapják, és ezáltal megfelelő körülményeket teremtenek az oktatói és a tudományos munkának. Az első napon az egyik új előadóteremben. (Bánhalmi János felvétele.) A JÖVŐ VÁROSA: Kibernetikus városrész épül Kijevben Kibernetikus városrész épül a közeljövőben Kijevben, a városi pártbizottság már jóváhagyta az Ukrán Tudományos Akadémia kibernetikai kutatóintézete körül elhelyezkedő lakótelep szociális fejlesztési tervét, amelynek alapján létrejöhet „a jövő városa’’. A kibernetikus város alapja a központi számítógép és egy az egyéni displayk (házi tévéállomások) rendszere, amely minden lakást a számítógéphez kapcsol. A lakók — valamennyien a kibernetikai kutatóintézet dolgozói — így bármikor kapcsolatba léphetnek a központi számítógéppel, például megoszthatják vele pihenés közben támadt, munkájukkal kapcsolatos gondolataikat. A display segítségével a beteg gyermek részt vehet az órákon, sőt még különórákat is vehet; az orvos pillanatok alatt utánanézhet egyegy páciens régebbi betegségeinek, és így tovább. Viktor Gluskov akadémikus, a kibernetikai kutatóintézet igazgatója szerint a kibernetikus Város megteremtése reális terv: az intézeti dolgozók lakótelepén megvannak a megfelelő feltételek, a szükséges számítógépek, s a displayk beszerzése sem probléma. NE CSAK A VIZÉT! A legfőbb védekezés a támadás -------2!--------------------------tartja a mondást, ennek alapján, ha bárki kifogásolná, hogy miért ismét a Balaton a téma, nos, viszontkérdéssel válaszolok: mikor lehet a magyar tenger igazi gondjairól írni, ha nem télen? Mert az nyilvánvaló, hogy nyáron naponta téma az újságokban hol az, hogy mi van, hol az, hogy mi nincs a Balatonnál. Megírjuk, ha megjelenik a tavon az első vízibicikli, szóvá tesszük, hogy ismét emelkedett a sültkeszeg ára, és folytathatnánk a témák sorát. És az újságírók sokszor megírt felfedezéseihez, leleplezéseihez esetenként párosul egy-egy sajtótájékoztató is arról, hogy mi minden lesz még itt a Balaton körül. Na és a tudományos tanácskozások publikálása? Ki ne olvasott volna legalább három különböző véleményt arról, hogy mitől romlik a hatalmas tó vize, miért gyérül élővilága? Tudjuk, hogy árt a víznek a rothadó nád, a túlzottan elburjánzó hínár, még a víz is árt a víznek, a szennyezett folyók ugyanis a tóba ömölve pusztítják annak élővilágát, és végül ne feledkezzünk el a fürdővendégek, kirándulók, üdülők százezreiről, hiszen ők is „nagyüzemi” szenynyezői a tó vizének. Ezért hozakodom elő éppen most a Balatonnal. Ezekben a téli hónapokban, amikor csak elvétve jelenik meg egy-egy írás a tó nyári gondjairól, talán jobban odafigyel a kedves olvasó. Nyáron ez a néhány sor csupán egyetlen lövedék a hatalmas össztűzben, most viszont, amikor mély csend borítja a témát, egyetlen írás talán nagyobb figyelmet kelt, mint hat hónappal később tucatnyi. Bevallom azt is, hogy tulajdonképpen elsősorban nem is a Balatonról szeretnék írni, illetve nem kifejezetten a vizéről. Arról, amint említettem már, sok mindent megírtak. A partjáról, pontosabban a part tisztaságáról viszont kevesebb szó esett, pedig — gondolom — senki sem vonja kétségbe, hogy e témában is van mit szóvá tenni. Mert piszkos, szemetes a Balaton partja körös-körül. Milliónyi ember után nem is csoda. Mit lehet tenni, hogy ne legyen ilyen? A válasz egyszerű: a szemetet, a hulladékot rendszeresen és gyorsan el kell takarítaniuk az erre hivatott szerv dolgozóinak. . Nos, ezen a ponton érkeztünk ------------------------------el a lényeghez, a Balaton-part köztisztaságához, ami bizony nagyon is méltatlan a nagy hírű környezethez. És mielőtt bárki is az illetékeseket, a köztisztaság felelőseit szidná, hozzáteszem: nem ők tehetnek a jelenlegi állapotokról. Az az igazság, hogy felépültek a legmodernebb szállodák, korszerű ABC-áruházak sora nyílt a tó körül, a szervezett köztisztaság módszerei viszont a legtöbb helyen ma is olyanok, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt voltak. Néhány településen találkozhatunk csak az úgynevezett pormentes szemétgyűjtéssel, a kukagépkocsikkal és -tartályokkal, de még ahol él is ez a rendszer, a mellékutakra, a vízparttól távolabb levő helyekre ott is csak száraz időben tud behajtani a nehéz gépkocsi. A másik ismert forma a műanyag zsákos szemétgyűjtés, de ez sem megfelelő, mert kevés a gépkocsi, amellyel rendszeresen öszszegyűjthetnék a szemetet, s kevés a műanyag zsák, mert nincs rá pénz. Marad a legismertebb forma: kinek mije akad e célra — lavór, vödör, lyukas fazék —, abba gyömöszöli a háztartási hulladékot, és kiteszi az út szélére, bízva benne, hogy előbb-utóbb elviszik a szemetet. Azt hiszem, bárki fel tudja idézni egy-egy nyári nap emlékét a piszkos utakkal, a sétányok szélén a többszörösen kicsorbult szeméttárolókkal. A vé°SŐ okot sem nehéz meg--------------------találni: nincs egységes köztisztasági szolgáltatás a Balaton partján. Jelenleg hat vállalat felelős egy-egy partszakaszért. Hogy mit tud és mit akar tenni a köztisztaságért a tó körüli 43 önálló település, azt önmaga dönti el, saját, igen szűkös anyagi erejére támaszkodva. A tóparti települések túlnyomó többségénél a tanács köztisztasági szabályrendelete a lakosságra bízza a dolgot oly módon, hogy a lakók önmaguk döntsék el, kérik-e a szemét elszállítását. Ha kérik, azt meg kell fizetniük, ha nem kérik, akkor nincs semmi. Így aztán többnyire sötétedés után ürülnek ki a szemetes zsákok-vödrök a parkok bokrainál, vagy egyéb közterületen, esetleg a vízparton. De a rendben elszállított szemét ártalmatlanítása is megoldatlan. Ha a falvak szélén levő hulladéktárolók megtelnek, földdel betakarják őket, és kész. Aztán