Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
1971. június 1., szerda NÉPSZABADSÁG a közélet híre• Hazánkba érkezett Erich Mückenberger A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett a Német Szocialista Egységpárt Központi Ellenőrző Bizottságának küldöttsége, Erich Mückenbergernek, az NSZEP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke fogadta; jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. Budapesten a Nemzetközi Lenin-békedíj-bizottság elnöke Kedden Budapestre érkezett Nyikolaj Blohin szovjet akadémikus, a Nemzetközi Lenin-békedíj-bizottság elnöke és Alekszandr Gurjanov, a bizottság titkára. A szovjet vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője és Márta Ferenc, az MTA főtitkára, az MSZMP KB tagja fogadta; jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Hazaérkezett Mexikóból az MSZMP küldöttsége Kedden hazaérkezett Mexikóból a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Varga Gyulának, a KB tagjának, a Zala megyei pártbizottság első titkárának vezetésével részt vett a Mexikói Kommunista Párt XVIII. kongresszusán. A Svájci Munkapárt lapjának szerkesztője Budapesten Andre Rauber, a Svájci Munkapárt Központi Bizottságának tagja, a Voix Ouvriére szerkesztője az MSZMP KB meghívására kedd este Budapestre érkezett. A Ferihegyi repülőtéren Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese fogadta. Magyar—román társadalomtudományi és pártoktatási együttműködés A P. Brautu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Stefan Gheorghiu Akadémiájának első rektorhelyettese vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség május 30-án elutazott Budapestről. A küldöttség tájékozódó megbeszéléseket és tárgyalásokat folytatott az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében és Politikai Főiskoláján, s mindkét intézményben két évre szóló együttműködési megállapodást írt alá az ideológiai, társadalomtudományi és pártoktatási együttműködés kérdéseiről. A román vendégekkel találkozott Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója és Szabó József, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora. Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége (Tudósítónktól.) Kedden — Molnár Frigyes elnökletével — ülést tartott a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen egyebek között előterjesztést vitattak meg a lakásépítő szövetkezetek biztonsági alapjának létrehozásáról. Az alap célja a lakásépítő szövetkezeti beruházások folyamatos, tervszerű előkészítésének és biztonságos megvalósításának a segítése. Forrásként a lakásépítő szövetkezetek tagjainak hozzájárulása szolgál, amely nem haladhatja meg az egy tagra jutó lakásépítési kölcsönösszeg egy százalékát. Az alapot a SZÖVOSZ kezeli. A tagok által befizetett hozzájárulást a lakóházak használatbavételét követő 90 napon belül vissza kell fizetni. Elemezte az elnökség az áfészek munkavédelmi szociális tevékenységét is. 1976. és 1980. között az áfészekben munkavédelemre 32,9, szociális juttatásokra pedig 77,6 százalékkal fordítanak többet, mint az előző tervidőszakban. A tavalyi munkavédelmi helyzetet illetően az elnökség megállapította, hogy az ezer dolgozóra jutó üzemi balesetek száma tavaly 14,6 százalékkal csökkent, a halálos balesetek száma 7 volt (megegyezett az 1975. évivel), viszont 16,9 százalékkal emelkedett az egy balesetet követő gyógyulás ideje. Az elnökség tudomásul vette, hogy a közelmúltban egyesült áfészek vezetőségei most dolgozzák át a munkavédelmi szabályzatokat és megszervezik a munkavédelmi hálózatot. tűz---------------------------------------------------------- ~ ~ . LE MONDE DIPLOMATIQUE A Pentagon és Peking A francia diplomáciai folyóirat — amelynek cikkét a Za Rubezsom című szovjet külpolitikai folyóirat is átvette — az amerikai—kínai kapcsolatépítés lehetséges katonai vonatkozásait, s a háttérben kirajzolódó világstratégiai megfontolásokat elemzi, több amerikai szakértővel folytatott netv hivatalos beszélgetések, valamint folyóiratcikkek alapján. Az utóbbiakat meg is nevezi: a Foreign Policyból M. Pillsbury RAND-szakértő és R. Brown, „a CIA-nál nagy tekintélynek örvendő szakértő” tanulmányára is hivatkozik, mindkettőjük nézetei közel állnak a hadiipari és katonai vezető körök álláspontjához. E cikkekből és a szakértőkkel folytatott, nem hivatalos beszélgetésekből ítélve — írja —, ők úgy vélik: az Egyesült Államok és Kína közötti „katonai kapcsolatok” megteremtése 45—50 szovjet hadosztályt köthetne le a kínai határon. Lehetővé válna, hogy nyomást gyakoroljanak rá a SALT-on és egyéb kétoldalú tárgyalásokon, mivel a Szovjetunió kénytelen lenne számolni a Kínának nyújtott amerikai katonai segítség növelésének fenyegetésével. A Washington—Peking „katonai kapcsolatok” további hatása az volna, hogy Moszkva és Peking között szítaná a gyanakvást, élezné a feszültséget, s ezáltal megakadályozná Kína és a Szovjetunió bármiféle közeledését. A kínai katonai vezetést aktívabban lehetne bevonni az Egyesült Államokhoz közeledés politikájába. „Honorálni” lehetne a kínai vezetők által az Egyesült Államok irányába megtett fordulatot (jóllehet 1972 óta diplomáciailag nem történt haladás), s egyidejűleg meg lehetne erősíteni azoknak a kínai vezetőknek a pozícióit, akik hívei ennek a politikának. James Schlesinger, az elnök energiaügyi tanácsadója, aki Kínát az Egyesült Államok „majdnem szövetségesének” tekinti, annak idején — még a Ford-kormány tagjaként — azért kapott pekingi meghívást, mert a kemény vonalat képviselte a Szovjetunió irányában folytatott enyhülés kérdésében. Schlesinger a Kínával kiépítendő „katonai kapcsolatok” határozott hívének számít. Jerome Cohen, Carter egyik vezető Kínatanácsadója egyelőre elveti a Kínával vaó „majdnem-szövetséget”, viszont nem ellenzi, hogy az Egyesült Államok némileg „közeledjék” Pekinghez oly módon, hogy Kínának katonai célokra alkalmas technikai eszközöket szállít, amelyek révén Washington segíthet Pekingnek, hogy pótolja elmaradását e területen a Szovjetuniótól. As első u hasam Az igaz, hogy nem dúskálhatunk ipari nyersanyagokban, energiahordozókban, természeti javainkat tekintve mégis szerencsés ország vagyunk. Kevés nép van ugyanis a föld kerekén, amely hazájának oly nagy hányadát, mintegy 60 százalékát hasznosíthatja szántóföldként, kertként, szőlőként, gyümölcsösként, mint mi. Az utóbbi arány Angliában 30, Franciaországban 35, Ausztriában 20 százalék körül alakul. Az élelmiszer-termelés egyik alapfeltétele, a termőföld aránya tehát kifejezetten kedvező Magyarországon. S ennek a jelentősége számunkra valójában mostanában kezd megmutatkozni, s ezután bontakozik ki mind teljesebben, azzal párhuzamosan, ahogy a világunkban az élelmiszer egyre jobban felértékelődik. Csökken a temtetekél Persze a mezőgazdaság fejlesztésével nemcsak mostanában foglalkozunk. Anélkül azonban, hogy kicsinyítenénk az előző korokban történt változásokat, megállapíthatjuk: mezőgazdaságunk történelme során a termelés sohasem nőtt olyan ütemben, olyan mértékben, mint a szocialista átszervezés óta. Ez tény még akkor is, ha sok mindennel nem vagyunk, nem is lehetünk elégedettek. Mindent figyelembe véve: nálunk abban az időszakban alakultak ki a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kedvező társadalmi, üzemi feltételei, akkor kezdődött meg a mezőgazdasági termelés nagyobb arányú fejlődése, amikor nemcsak a szocialista országokban, hanem világszerte előtérbe került az élelmiszer-termelés, így aztán az agrárpolitikában is, a termelésfejlesztésben is már jócskán vannak tapasztalataink, amelyek most is és a jövőben is sokat segíthetnek. Középtávú, 1980-ig szóló tervünk s a hosszabb távú elgondolások egyaránt számolnak azokkal a viszonylag kedvező lehetőségekkel, amelyek hazánk élelmiszertermelésében adódnak. Az utóbbi évek eredményeihez képest több búza, kukorica, cukorrépa, napraforgó, hús, tej, tojás szerepel az előirányzatokban. A hogyanra jóval egyszerűbb az elméleti válasz, mint a gyakorlati megoldás, a kivitelezés: növelni kell a hozamokat, a területegységre jutó átlagterméseket. Ez az egyetlen járható út, már csak azért is, mert a mezőgazdaságilag hasznosítható terület nem nő, hanem csökken. Csökkent az elmúlt évtizedekben is. 1960-ban még 7 millió 141 ezer hektár volt a mezőgazdaságilag hasznosítható területünk. Másfél évtizeddel később már 6 millió 770 ezer hektár, vagyis 371 ezer hektárral kisebb. Csaknem ugyanilyen arányban csökkent a szántóföld területe is. Mégis mintegy 50 százalékkal nőtt ez idő alatt a mezőgazdasági termelés bruttó értéke. Kijensek feljebb A nagyobb mezőgazdasági termelés a nagyobb hozamokhoz kötődött. Búzából 1960-ban hektáronként 17 mázsa alatti termést arattak hazánkban, tavaly pedig 38,8 mázsával fizettek búzaföldjeink. Igaz, ez az eddigi legnagyobb hazai búzatermés volt. De 1980-ra 44 mázsás búzaátlaggal számol népgazdasági tervünk. Mai ismereteink alapján elérhető ez a hozam, s megteremhet az 5,5 millió tonna búza — ami pedig másfél millió tonnával több az 1975- ös termésnél. Aki ma végignézi az ország kalászolás előtt álló vagy már kalászolófélben levő búzavetéseit, a kevés víznyomta terület kivételével láthatja, hogy a jó talajmunka, az idejében történt vetés, a megfelelő tápanyag-utánpótlás, ha egy kicsit is kedvező időjárással párosul, milyen sokat számít. Teljesen hiábavaló lenne májusban az idei búzatermés nagyságáról beszélni, hiszen egy-két hét rendkívüli időjárása minden, de minden számítást áthúzhat. Az azonban tény: mezőgazdasági nagyüzemeink dolgozói a már elért és nemzetközi téren is eléggé magas búzatermelési színvonalról, mint azt munkájuk bizonyítja, képesek feljebb lépni. Igaz ez akkor is, ha egy-egy rendkívüli év a nagyon kedvező vagy nagyon kedvezőtlen természeti adottságok miatt erőteljes kiugrást vagy visszaesést okoz. A mezőgazdasági termelésre sajnos még hosszú ideig hatással lesz az időjárás mindenütt a világon. Tavaly nemcsak nálunk csökkent a mezőgazdasági termelés értéke, hanem több szocialista országban és Nyugat-Európában is — egyik, másik országban nagyobb mértékben, mint Magyarországon. Tavalyelőtt a mi kukoricaföldjeink 50 mázsa fölötti termést adtak hektáronként, tavaly pedig még a negyven mázsát sem értük el, bár a múlt esztendei átlag is kétszerese a felszabadulás előttinek. S hogy az idén miként fizet a kukorica? Azt még a búzánál is kevésbé lehet sejteni. Bár a talajok vízkészlete sokkal kedvezőbb a tavalyinál, s a vetés-előkészítés, vetés színvonala eléri, sok gazdaságban meghaladja az 1975-öst, pedig abban az évben rekordterméssel hálálta meg a munkát a kukorica. A gabona példájára Nemegyszer hallani, hogy a növénytermesztés alakulása bizonyos mértékig eldöntheti az egész mezőgazdasági termelés sorsát. Ebben nemcsak azért van igazság, mert a mezőgazdaság termelési értékének nagyobb hányadát adja a növénytermesztés, hanem azért is, mert végső soron a növénytermesztésen, a takarmánytermésen múlik nagyobb részben az állattenyésztés alakulása is. A növénytermesztésen belül pedig a búza és a kukorica foglalja el a szántóföldnek több mint felét. Sajnos azonban, ha a legnagyobb területen termelt, a gazdálkodás színvonalát legerőteljesebben befolyásoló növények átlagtermése nő, akkor még ezt nem követi önmagától a többinövény átlagtermése. Több növényt lehetne említeni — közöttük a szálas takarmányokat, a burgonyát, a cukorrépát, a zöldségnövények, a paprika, a paradicsom, a káposztafélék egész sorát — amelynél a hozam növekedési üteme messze elmaradt a gabonafélékétől. Pedig mi — hiába kedvező az ország egészéhez képest a mezőgazdasági vagy a szántóterület aránya — sűrűn lakott ország vagyunk, s nem vagyunk bőviben a földnek. Nagyon nagy szükség van arra, hogy minden talpalatnyi terület teremjen, s ráadásul jó terméssel fizessen. A legjobban a gabonatermelés tapasztalatai jelzik az átlagtermések növelésének főbb módszereit. Ezek pedig arra mutatnak, hogy egy-egy növény hozamára ható valamennyi tényezőt a lehető legjobb összhangba kell hozni. A búzánál, a kukoricánál — mindenekelőtt a termelési rendszerek tevékenysége nyomán — ezt többé-kevésbé sikerült elérni. Ahol nem így történt, ott az eredmény is elmaradt. A burgonyatermelésben már korábban is voltak gépek. Az agrotechnikával sem volt különösebb baj. A fajta azonban nem felelt meg a nagy hozamkövetelményeinek. A termésátlag a fajtához igazodott, alacsony maradt. Most gyorsan terjednek a burgonyatermelés nagyüzemi, iparszerű módszerei, amelyben megközelítően összhang van, gép, tápanyagellátás, növényvédelem között. A termésátlagok kétszeresek, háromszorosak a régihez képest, a burgonyatermelés pedig ilyen körülmények között gazdaságos, nyereséges. Akkor azonban, amikor a termelésnek csak néhány korszerű eleme érvényesül, akkor az ezzel járó költségnövekedést nem ellensúlyozza a nagyobb termés, mely a korszerű termelés valamennyi elemének lehet a következménye. Hol a felső határ? Persze, ha ilyen egyszerű lenne a termelésfejlesztés, akkor minden simán mehetne, minden csak pénzkérdés lenne. A valóság öszszetettebb, s a hozamok növeléséért folytatott munka nemcsak a gépen, fajtán, tápanyagon, növényvédelmen múlik. Cukorrépából 1975-ben elfogadható, 322 mázsás termést takarítottunk be hektáronként. Az akkor megtermelt négymillió tonna répából azonban csak 304 ezer tonna cukor lett. Alig több, mint három évvel korábban 2,9 millió tonna répából. 1980-ban tervünk szerint ötmillió tonna cukorrépából több mint 500 ezer tonna cukrot kívánunk nyerni. Tavaly a répa cukortartalmának növekedésével sikerült már ezen az úton egy kis lépést tenni. Fontos persze az is, hogy a cukorgyártási idény ne húzódjon el, mert a hosszú tárolás miatt nagymértékben csökkenhet a répa cukortartalma. Az idén az ismeretek és az eszközök is módot adnak a továbbhaladásra , bár a répa egy részét a tavaszi hideg okozta kipusztulás miatt újra kellett vetni, a jó munka révén a hozam is, a cukortartalom is növekedhet az idén. A sportban is gyakran szóba kerül a teljesítmények felső határa. A mezőgazdasági termelésben is fel-felteszik a kérdést: mekkora az a legnagyobb termés, amit egyegy hektár föld adhat? Biológusok említenek hektáronként 200— 300 mázsás kukoricatermést, ami majd elérhető lesz. Feljegyeztek már 100 mázsán felüli búzahozamot, ezermázsás cukorrépatermést. Bizonyos, hogy a biológia, a nemesítés, a technika még sok meglepetéssel szolgál. Mindenesetre a termelést valamennyi területen folyamatosan fejleszteni kell, s nagy ugrásokra nem szabad számítani. Különleges körülmények között, különleges költségek árán a mai legnagyobb hozamok többszöröse is elérhető. A gazdaságban azonban a mennyiséggel, a minőséggel együtt jelentkező — és vele azonos súlyú kérdés — a „mennyiért”? Terméshozam és gazdaságosság a gyakorlatban csak együtt vizsgálható. A mindennapok során egyébként a nagy hozam rendszerint gazdaságosabb is, mert egy mázsa terméket a nagyobb átlagtermés esetén általában kisebb költség terhel. Ez arra ösztönöz, hogy szorgalmazzuk mezőgazdaságunkban a területegységre jutó hozam gyarapítását. Meghatározó az ember Ennek sok egyéb feltétel mellett a legalapvetőbb feltétele az ember hozzáértésében, szorgalmában, fegyelmében található. Nálunk az elmúlt másfél évtized alatt a mezőgazdaság állóeszközállományának értéke háromszorosra nőtt. Hogy ezzel az eszköztömeggel miként bánnak a gazdaságokban, az a hozamot is, a gazdálkodás eredményét is erőteljesen befolyásolja. Ezért a mezőgazdaságban is oly sok szó esik mostanában a termelésben a hatékonyságról. Az igaz, hogy az eszköz minőségén sok múlik, de jó eredmény csak akkor érhető el, ha az eszközt mozgásba hozó ember munkájának minősége eléri vagy meghaladja az eszközét. S ez nemcsak a tényleges munkára, hanem a szervezésre is vonatkozik. Amikor tíz-egynéhány mázsás volt a hazai búzatermelési átlag, akkor egy-egy termelési folyamat jobb-rosszabb minősége 2—3 mázsával változtatott a hozamon. Amikor 35—40 mázsa, akkor könnyen 8—10 mázsa búza megnyerése vagy elvesztése a tét. Ezt kell szem előtt tartani minden gazdaságban a termelés minden területén. Ebben rejlik a termelésfejlesztés legfőbb záloga, ebben a hazai termőföld adta lehetőségek jó kihasználása. S ez vonatkozik az idei évre, a következő esztendőkre is. Almási István 3