Népszabadság, 1977. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

1971. június 1., szerda NÉPSZABADSÁG a közélet híre• Hazánkba érkezett Erich Mückenberger A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására kedden Budapestre ér­kezett a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Ellenőrző Bi­zottságának küldöttsége, Erich Mückenbergernek, az NSZEP Po­litikai Bizottsága tagjának, a Központi Ellenőrző Bizottság el­nökének vezetésével. A küldöttsé­get a Ferihegyi repülőtéren Bru­­tyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke fogadta; jelen volt Gerhard Rei­­nert, az NDK budapesti nagykö­vete. Budapesten a Nemzetközi Lenin-békedíj-bizottság elnöke Kedden Budapestre érkezett Nyikolaj Blohin szovjet akadé­mikus, a Nemzetközi Lenin-béke­­díj-bizottság elnöke és Alekszandr Gurjanov, a bizottság titkára. A szovjet vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője és Márta Ferenc, az MTA főtitkára, az MSZMP KB tagja fogadta; je­len volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagy­követe. Hazaérkezett Mexikóból az MSZMP küldöttsége Kedden hazaérkezett Mexikó­ból a Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége, amely Varga Gyulának, a KB tagjának, a Zala megyei pártbizottság első titkárá­nak vezetésével részt vett a Mexi­kói Kommunista Párt XVIII. kongresszusán. A Svájci Munkapárt lapjának szerkesztője Budapesten Andre Rauber, a Svájci Mun­kapárt Központi Bizottságának tagja, a Voix Ouvriére szerkesztő­je az MSZMP KB meghívására kedd este Budapestre érkezett. A Ferihegyi repülőtéren Fodor László, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese fogadta. Magyar—román társadalomtudományi és pártoktatási együttműködés A P. Brautu, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsága Stefan Gheorghiu Akadémiájának első rektorhelyettese vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség május 30-án elutazott Budapest­ről. A küldöttség tájékozódó meg­beszéléseket és tárgyalásokat foly­tatott az MSZMP KB Társada­lomtudományi Intézetében és Po­litikai Főiskoláján, s mindkét in­tézményben két évre szóló együtt­működési megállapodást írt alá az ideológiai, társadalomtudományi és pártoktatási együttműködés kérdéseiről. A román vendégek­kel találkozott Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudomá­nyi Intézetének igazgatója és Sza­bó József, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora. Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége (Tudósítónktól.) Kedden — Molnár Frigyes el­nökletével — ülést tartott a Fo­gyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen egyebek között előterjesztést vi­tattak meg a lakásépítő szövetke­zetek biztonsági alapjának létre­hozásáról. Az alap célja a lakás­építő szövetkezeti beruházások fo­lyamatos, tervszerű előkészítésé­nek és biztonságos megvalósí­tásának a segítése. Forrásként a lakásépítő szövetkezetek tagjainak hozzájárulása szolgál, amely nem haladhatja meg az egy tagra jutó lakásépítési kölcsönösszeg egy szá­zalékát. Az alapot a SZÖVOSZ ke­zeli. A tagok által befizetett hoz­zájárulást a lakóházak használat­bavételét követő 90 napon be­lül vissza kell fizetni. Elemezte az elnökség az áfészek munkavédelmi szociális tevékeny­ségét is. 1976. és 1980. között az áfészekben munkavédelemre 32,9, szociális juttatásokra pedig 77,6 százalékkal fordítanak többet, mint az előző tervidőszakban. A tavalyi munkavédelmi helyzetet illetően az elnökség megállapítot­ta, hogy az ezer dolgozóra jutó üzemi balesetek száma tavaly 14,6 százalékkal csökkent, a halálos balesetek száma 7 volt (megegye­zett az 1975. évivel), viszont 16,9 százalékkal emelkedett az egy balesetet követő gyógyulás ideje. Az elnökség tudomásul vette, hogy a közelmúltban egyesült áfészek vezetőségei most dolgozzák át a munkavédelmi szabályzatokat és megszervezik a munkavédelmi há­lózatot. tűz---------------------------------------------------------- ~ ~ . LE MONDE DIPLOMATIQUE A Pentagon és Peking A francia diplomáciai folyóirat — amelynek cikkét a Za Ru­­bezsom című szovjet külpoliti­kai folyóirat is átvette — az amerikai—kínai kapcsolatépítés le­hetséges katonai vonatkozásait, s a háttérben kirajzolódó világstraté­giai megfontolásokat elemzi, több amerikai szakértővel folytatott netv hivatalos beszélgetések, valamint folyóiratcikkek alapján. Az utób­biakat meg is nevezi: a Foreign Policyból M. Pillsbury RAND-szak­­értő és R. Brown, „a CIA-nál nagy tekintélynek örvendő szakértő” ta­nulmányára is hivatkozik, mind­kettőjük nézetei közel állnak a ha­diipari és katonai vezető körök ál­láspontjához. E cikkekből és a szakértőkkel folytatott, nem hivatalos beszélge­tésekből ítélve — írja —, ők úgy vélik: az Egyesült Államok és Kí­na közötti „katonai kapcsolatok” megteremtése 45—50 szovjet had­osztályt köthetne le a kínai hatá­ron. Lehetővé válna, hogy nyomást gyakoroljanak rá a SALT-on és egyéb kétoldalú tárgyalásokon, mivel a Szovjetunió kénytelen lenne számolni a Kínának nyúj­tott amerikai katonai segítség növelésének fenyegetésével. A Washington—Peking „katonai kapcsolatok” további hatása az volna, hogy Moszkva és Peking között szítaná a gyanakvást, élezné a feszültséget, s ezál­tal megakadályozná Kína és a Szovjetunió bármiféle közeledését. A kínai katonai vezetést aktívab­ban lehetne bevonni az Egyesült Államokhoz közeledés politikájá­ba. „Honorálni” lehetne a kínai vezetők által az Egyesült Államok irányába megtett fordulatot (jól­lehet 1972 óta diplomáciailag nem történt haladás), s egyidejűleg meg lehetne erősíteni azoknak a kínai vezetőknek a pozícióit, akik hívei ennek a politikának. James Schlesinger, az elnök energiaügyi tanácsadója, aki Kí­nát az Egyesült Államok „majd­­nem­ szövetségesének” tekinti, annak idején — még a Ford-kor­­mány tagjaként — azért kapott pekingi meghívást, mert a kemény vonalat képviselte a Szovjetunió irányában folytatott enyhülés kér­désében. Schlesinger a Kínával ki­építendő „katonai kapcsolatok” határozott hívének számít. Jerome Cohen, Carter egyik vezető Kína­­tanácsadója egyelőre elveti a Kí­nával vaó „majdnem-szövetsé­­get”, viszont nem ellenzi, hogy az Egyesült Államok némileg „köze­ledjék” Pekinghez oly módon, hogy Kínának katonai célokra al­kalmas technikai eszközöket szál­lít, amelyek révén Washington se­gíthet Pekingnek, hogy pótolja el­maradását e területen a Szovjet­uniótól. As első u hasam Az igaz, hogy nem dúskálha­tunk ipari nyersanyagokban, ener­giahordozókban, természeti ja­vainkat tekintve mégis szerencsés ország vagyunk. Kevés nép van ugyanis a föld kerekén, amely ha­zájának oly nagy hányadát, mint­egy 60 százalékát hasznosíthatja szántóföldként, kertként, szőlő­ként, gyümölcsösként, mint mi. Az utóbbi arány Angliában 30, Fran­ciaországban 35, Ausztriában 20 százalék körül alakul. Az élelmiszer-termelés egyik alapfeltétele, a termőföld aránya tehát kifejezetten kedvező Ma­gyarországon. S ennek a jelentő­sége számunkra valójában mosta­nában kezd megmutatkozni, s ez­után bontakozik ki mind teljeseb­ben, azzal párhuzamosan, ahogy a világunkban az élelmiszer egyre jobban felértékelődik. Csökken a tem­tetek­­él Persze a mezőgazdaság fejlesz­tésével nemcsak mostanában fog­lalkozunk. Anélkül azonban, hogy kicsinyítenénk az előző korokban történt változásokat, megállapít­hatjuk: mezőgazdaságunk törté­nelme során a termelés sohasem nőtt olyan ütemben, olyan mér­tékben, mint a szocialista átszer­vezés óta. Ez tény még akkor is, ha sok mindennel nem vagyunk, nem is lehetünk elégedettek. Mindent fi­gyelembe véve: nálunk abban az időszakban alakultak ki a mező­­gazdasági termelés fejlesztésének kedvező társadalmi, üzemi felté­telei, akkor kezdődött meg a me­zőgazdasági termelés nagyobb ará­nyú fejlődése, amikor nemcsak a szocialista országokban, hanem vi­lágszerte előtérbe került az élel­miszer-termelés, így aztán az ag­rárpolitikában is, a termelésfej­lesztésben is már jócskán vannak tapasztalataink, amelyek most is és a jövőben is sokat segíthetnek. Középtávú, 1980-ig szóló ter­vünk s a hosszabb távú elgondo­lások egyaránt számolnak azokkal a viszonylag kedvező lehetőségek­kel, amelyek hazánk élelmiszer­­termelésében adódnak. Az utóbbi évek eredményeihez képest több búza, kukorica, cukorrépa, napra­forgó, hús, tej, tojás szerepel az előirányzatokban. A hogyanra jó­val egyszerűbb az elméleti válasz, mint a gyakorlati megoldás, a ki­vitelezés: növelni kell a hozamo­kat, a területegységre jutó átlag­terméseket. Ez az egyetlen járható út, már csak azért is, mert a mezőgazda­ságilag hasznosítható terület nem nő, hanem csökken. Csökkent az elmúlt évtizedekben is. 1960-ban még 7 millió 141 ezer hektár volt a mezőgazdaságilag hasznosítható területünk. Másfél évtizeddel ké­sőbb már 6 millió 770 ezer hektár, vagyis 371 ezer hektárral kisebb. Csaknem ugyanilyen arányban csökkent a szántóföld területe is. Mégis mintegy 50 százalékkal nőtt ez idő alatt a­ mezőgazdasági ter­melés bruttó értéke. Ki­jensek feljebb A nagyobb mezőgazdasági ter­melés a nagyobb hozamokhoz kö­tődött. Búzából 1960-ban hektá­ronként 17 mázsa alatti termést arattak hazánkban, tavaly pedig 38,8 mázsával fizettek búzaföld­jeink. Igaz, ez az eddigi legna­gyobb hazai búzatermés volt. De 1980-ra 44 mázsás búzaátlaggal számol népgazdasági tervünk. Mai ismereteink alapján elérhető ez a hozam, s megteremhet az 5,5 mil­lió tonna búza — ami pedig más­fél millió tonnával több az 1975- ös termésnél. Aki ma végignézi az ország ka­lászolás előtt álló vagy már ka­­lászolófélben levő búzavetéseit, a kevés víznyomta terület kivéte­lével láthatja, hogy a jó talajmun­ka, az idejében történt vetés, a megfelelő tápanyag-utánpótlás, ha egy kicsit is kedvező időjárással párosul, milyen sokat számít. Tel­jesen hiábavaló lenne május­ban az idei búzatermés nagysá­gáról beszélni, hiszen egy-két hét rendkívüli időjárása minden, de minden számítást áthúzhat. Az azonban tény: mezőgazdasági nagyüzemeink dolgozói a már el­ért és nemzetközi téren is eléggé magas búzatermelési színvonal­ról, mint azt munkájuk bizonyítja, képesek feljebb lépni. Igaz ez akkor is, ha egy-egy rendkívüli év a nagyon kedvező vagy nagyon kedvezőtlen termé­szeti adottságok miatt erőteljes kiugrást vagy visszaesést okoz. A mezőgazdasági termelésre sajnos még hosszú ideig hatással lesz az időjárás mindenütt a világon. Ta­valy nemcsak nálunk csökkent a mezőgazdasági termelés értéke, hanem több szocialista országban és Nyugat-Európában is — egyik, másik országban nagyobb mér­tékben, mint Magyarországon. Ta­valyelőtt a mi kukoricaföldjeink 50 mázsa fölötti termést adtak hek­táronként, tavaly pedig még a negyven mázsát sem értük el, bár a múlt esztendei átlag is kétsze­rese a felszabadulás előttinek. S hogy az idén miként fizet a kuko­rica? Azt még a búzánál is ke­vésbé lehet sejteni. Bár a talajok vízkészlete sokkal kedvezőbb a tavalyinál, s a vetés-előkészítés, vetés színvonala eléri, sok gazda­ságban meghaladja az 1975-öst, pedig abban az évben rekordter­méssel hálálta meg a munkát a kukorica. A gabona példájára Nemegyszer hallani, hogy a nö­vénytermesztés alakulása bizonyos mértékig eldöntheti az egész me­zőgazdasági termelés sorsát. Eb­ben nemcsak azért van igazság, mert a mezőgazdaság termelési értékének nagyobb hányadát adja a növénytermesztés, hanem azért is, mert végső soron a növényter­mesztésen, a takarmánytermésen múlik nagyobb részben az állatte­nyésztés alakulása is. A növény­­termesztésen belül pedig a búza és a kukorica foglalja el a szántó­földnek több mint felét. Sajnos azonban, ha a legna­gyobb területen termelt, a gazdál­kodás színvonalát legerőteljeseb­ben befolyásoló növények átlag­termése nő, akkor még ezt nem követi önmagától a többi­­növény átlagtermése. Több növényt lehet­ne említeni — közöttük a szálas takarmányokat, a burgonyát, a cukorrépát, a zöldségnövények, a paprika, a paradicsom, a káposz­tafélék egész sorát — amelynél a hozam növekedési üteme messze elmaradt a gabonafélékétől. Pe­dig mi — hiába kedvező az ország egészéhez képest a mezőgazdasági vagy a szántóterület aránya — sűrűn lakott ország vagyunk, s nem vagyunk bőviben a földnek. Nagyon nagy szükség van arra, hogy minden talpalatnyi terület teremjen, s ráadásul jó terméssel fizessen. A legjobban a gabonatermelés tapasztalatai jelzik az átlagtermé­sek növelésének főbb módszereit. Ezek pedig arra mutatnak, hogy egy-egy növény hozamára ható va­lamennyi tényezőt a lehető leg­jobb összhangba kell hozni. A bú­zánál, a kukoricánál — minde­nekelőtt a termelési rendszerek tevékenysége nyomán — ezt töb­­bé-kevésbé sikerült elérni. Ahol nem így történt, ott az eredmény is elmaradt. A burgonyatermelés­ben már korábban is voltak gé­pek. Az agrotechnikával sem volt különösebb baj. A fajta azonban nem felelt meg a nagy hozamkö­vetelményeinek. A termésátlag a fajtához igazodott, alacsony ma­radt. Most gyorsan terjednek a burgonyatermelés nagyüzemi, iparszerű módszerei, amelyben megközelítően összhang van, gép, tápanyagellátás, növényvédelem között. A termésátlagok kétszere­sek, háromszorosak a régihez ké­pest, a burgonyatermelés pedig ilyen körülmények között gazda­ságos, nyereséges. Akkor azonban, amikor a termelésnek csak né­hány korszerű eleme érvényesül, akkor az ezzel járó költségnöve­kedést nem ellensúlyozza a na­gyobb termés, mely a korszerű termelés valamennyi elemének le­het a következménye. Hol a felső határ? Persze, ha ilyen egyszerű lenne­ a termelésfejlesztés, akkor min­den simán mehetne, minden csak pénzkérdés lenne. A valóság ösz­­szetettebb, s a hozamok növelé­séért folytatott munka nemcsak a gépen, fajtán, tápanyagon, nö­vényvédelmen múlik. Cukorrépá­ból 1975-ben elfogadható, 322 má­zsás termést takarítottunk be hektáronként. Az akkor megter­melt négymillió tonna répából azonban csak 304 ezer tonna cu­kor lett. Alig több, mint három évvel korábban 2,9 millió tonna répából. 1980-ban tervünk sze­rint ötmillió tonna cukorrépából több mint 500 ezer tonna cukrot kívánunk nyerni. Tavaly a répa cukortartalmának növekedésével sikerült már ezen az úton egy kis lépést tenni. Fontos persze az is, hogy a cukorgyártási idény ne hú­zódjon el, mert a hosszú tárolás miatt nagymértékben csökkenhet a répa cukortartalma. Az idén az ismeretek és az eszközök is mó­dot adnak a továbbhaladásra , bár a répa egy részét a tavaszi hideg okozta kipusztulás miatt újra kellett vetni, a jó munka ré­vén a hozam is, a cukortartalom is növekedhet az idén. A sportban is gyakran szóba ke­rül a teljesítmények felső határa. A mezőgazdasági termelésben is fel-felteszik a kérdést: mekkora az a legnagyobb termés, amit egy­­egy hektár föld adhat? Biológu­sok említenek hektáronként 200— 300 mázsás kukoricatermést, ami majd elérhető lesz. Feljegyeztek már 100 mázsán felüli búzahoza­mot, ezermázsás cukorrépater­mést. Bizonyos, hogy a biológia, a nemesítés, a technika még sok meglepetéssel szolgál. Mindeneset­re a termelést valamennyi terü­leten folyamatosan fejleszteni kell, s nagy ugrásokra nem sza­bad számítani. Különleges körül­mények között, különleges költsé­gek árán a mai legnagyobb hoza­mok többszöröse is elérhető. A gazdaságban azonban a mennyi­séggel, a minőséggel együtt je­lentkező — és vele azonos súlyú kérdés — a „mennyiért”? Termés­hozam és gazdaságosság a gyakor­latban csak együtt vizsgálható. A mindennapok során egyébként a nagy hozam rendszerint gazdasá­gosabb is, mert egy mázsa termé­ket a nagyobb átlagtermés esetén általában kisebb költség terhel. Ez arra ösztönöz, hogy szorgalmaz­zuk mezőgazdaságunkban a terü­letegységre jutó hozam gyarapí­tását. Meghatározó az ember Ennek sok egyéb feltétel mel­lett a legalapvetőbb feltétele az ember hozzáértésében, szorgalmá­ban, fegyelmében található. Ná­lunk az elmúlt másfél évtized alatt a mezőgazdaság állóeszköz­­állományának értéke háromszo­rosra nőtt. Hogy ezzel az eszköz­­tömeggel miként bánnak a gazda­ságokban, az a hozamot is, a gaz­dálkodás eredményét is erőtelje­sen befolyásolja. Ezért a mezőgaz­daságban is oly sok szó esik mos­tanában a termelésben a haté­konyságról. Az igaz, hogy az esz­köz minőségén sok múlik, de jó eredmény csak akkor érhető el, ha az eszközt mozgásba hozó em­ber munkájának minősége eléri vagy meghaladja az eszközét. S ez nemcsak a tényleges munkára, ha­nem a szervezésre is vonatkozik. Amikor tíz-egynéhány mázsás volt a hazai búzatermelési átlag, akkor egy-egy termelési folyamat jobb-rosszabb minősége 2—3 má­zsával változtatott a hozamon. Amikor 35—40 mázsa, akkor könnyen 8—10 mázsa búza meg­nyerése vagy elvesztése a tét. Ezt kell szem előtt tartani minden gazdaságban a termelés minden területén. Ebben rejlik a termelés­fejlesztés legfőbb záloga, ebben a hazai termőföld adta lehetőségek jó kihasználása. S ez vonatkozik az idei évre, a következő eszten­dőkre is. Almási István 3

Next