Népszabadság, 1977. július (35. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) leginkább érintett városok — Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Kaposvár, Nyíregyháza, Szolnok, Szeged —, valamint a leglátogatottabb üdülőközpontok, elsősorban a Balaton vízminőségvédelmi problémáinak megoldása — mondta az államtitkár. A hasznosítható vízkészletek gyarapítására a vízkészlet-gazdálkodás egyik alapfeladataként jelölte meg a több hasznú tározó vízpótló rendszerek fejlesztését. Ezért a tervidőszakban csaknem 300 millió köbméter tározótér építését irányozták elő, tízszer többet, mint az előző ötéves tervben. Befejeződik a Kiskörei Vízlépcső második üteme, előkészítik a Csongrádi Vízlépcső megvalósítását, üzembe helyezés előtt áll a Körösladányi Vízlépcső. Távlati tervek 1990-ig A jelenlegi helyzet, az eredmények és gondok ismertetése után az OVH elnöke a vízügy távlati fejlesztésének legfontosabb kérdéseivel foglalkozott. Egyebek között elmondta, hogy a lakosság közműves vízellátása 1990-ig megközelíti a telítettségi állapotot, s csatornázott településeken él majd hazánk népességének háromnegyede. Szólt arról, hogy a vízigények ésszerű szabályozása mellett nagyobb súlyt helyeznek a vízkészletek növelésére is. A hoszszú távú fejlesztési időszak nagyszabású tervei közül kiemelte a Duna—Tisza-csatornát, a Duna— Rajna—Majna-csatornát, s a Csehszlovákiával közösen megvalósítandó gabcsikovp—nagymarosi vízlépcsőrendszert. A jövőben is a figyelem középpontjában marad a Balaton vízgazdálkodási feladatainak megoldása, a Velenceitó megfiatalítása, a ráckevei Duna-ág és a Fertő tó fejlesztése. Hazánk felszíni vizeinek 96 százaléka külföldön ered, ezért a távlati terveink megvalósításában nagy szerepe van a nemzetközi együttműködés kiszélesítésének. Erről dr. Gergely István a következőket mondta:— Az öt szomszédos országgal kötött kétoldalú vízügyi egyezményeink a közös vízgazdálkodási kérdésekben megfelelő alapot adnak. A vizek nem ismernek határokat! Célunk és érdekünk tehát az, hogy a vizet, mint közös érdekű természeti kincset — az érintett országok méltányos érdekeit tiszteletben tartva — gazdaságilag és műszakilag a legjobb hatásfokkal védjük és hasznosítsuk. A vizek kártételei ellen pedig egymással szoros együttműködésben védekezzünk. E célkitűzések jegyében törekszünk a kétoldalú vízügyi egyezmények továbbfejlesztésére, arra, hogy azok az egységes vízgyűjtő területre kiterjedő vízügyi együttműködéssé váljanak. E törekvések megvalósításának hatékony fóruma a KGST. A komplex program kiemelten kezeli a Tisza- és a Duna-völgyi együttműködést, a vizek szennyezés elleni védelmét és a tagállamok népgazdaságának megfelelő vízellátását. Ennek jegyében már — a világon egyedülállóan — elkészült az öt Tisza-völgyi szocialista ország közös terve e nemzetközi vízgyűjtő fejlesztésére. Végezetül a közelmúltban megtartott ENSZ vízügyi világkonferencián szerzett benyomások alapján, a magyar vízgazdálkodás helyzetének megítéléséről beszélt. A konferencia képet adott a világ országainak rendkívül differenciált, ugyanakkor sok hasonlóságot is mutató vízügyi helyzetéről. Általánosítható tanulságokkal is szolgált. Megállapíthattuk, hogy hazánkban a szocialista tervgazdálkodás eszközeivel kialakított vízgazdálkodás-politika elvei helyesek, gyakorlati eredményei jók, struktúrája korszerű, fejlődésünk kedvező mederben halad. Vízügyi politikánk változtatására nincs szükség, megfelel társadalmunk és gazdaságunk mai és jövőbeni érdekeinek. Ennek birtokában jó közérzettel, magabiztosan dolgozhatunk a magyar vízgazdálkodás további fejlesztésén, azon, hogy vízgazdálkodásunk segítse és serkentse társadalmi és gazdasági életünk fejlődését, növelje igényességét, és azon, hogy sehol és soha ne hátráltassa azt — mondotta befejezésül dr Gergely István, hasonló vízfogyasztó, közvetlenül érdekelt tehát a vízkészletek növelésében is. Ebben a lehetőségek számottevőek. Jelenleg mintegy 300 mezőgazdasági víztároló van, 11 ezer hektár területen. A miniszter Baranya megye példáját említette, ahol a lehetőségek jobb hasznosítására összefogtak a mezőgazdasági üzemek és a vízügyi szervek. Tizenhat év alatt mintegy 40 mesterséges tavat hoztak létre. Nyilvánvaló, hogy nemcsak víztárolásra, hanem öntözésre, halhústermelésre és víziszárnyas-nevelésre is jól tudják ezt hasznosítani. A vízgazdálkodásban előttünk álló feladatok jó megoldásához mind több jól felkészült szakember, korszerű ismeretekkel rendelkező szakmunkás szükséges — hangsúlyozta a miniszter. Egyetemeinken, a szarvasi és a bajai főiskolai karon a legutóbbi években öntözési és vízgazdálkodási szakmérnökök százai végeztek. Csaknem tízezer öntözési szakmunkás van az országban. Arról is szólt a miniszter, hogy az új gépi technika alkalmazása új ismereteket követel. Az utat — a locsolólapáttól az önjáró esőztetőig — éppen úgy végig kell járni, ahogyan a kézikaszától a nagy teljesítményű gabonakombájnokig végigjártuk. Az elmúlt másfél évtizedben a mezőgazdaság dolgozóinak tízezrei sajátították el a korszerű öntözéshez szükséges ismereteket, s ebben sokat segített a szervezett vízügyi szolgálat. A világ földművelői és állattenyésztői nehezen kiszámítható, állandóan változó természeti feltételek között dolgoznak. A szocialista országokban — köztük a Magyar Népköztársaságban — mind több segítséggel és sikerrel vívják meg e küzdelmet. Nálunk csak a legutóbbi negyedszázadban hat aszályos, illetve különösen kedvezőtlen időjárású év volt. Míg az időszak első felében, az ötvenes években az előző évi eredményekhez képest 15—25 százalékkal csökkent a kedvezőtlen évben a mezőgazdasági termelés, addig a legutóbbi egy évtizedben ez a csökkenés 6—7, illetve tavaly 3 százalékos volt Romány Pál — utalva rá, hogy a pénzügyminiszter ígéretesnek mondta az idei határt — megjegyezte: ebben nemcsak az idei derekas munka tükröződik. — Munkánk folyamatnak a része, s nem is csak a mának szól. Örömmel mondhatom, hogy alkotó szellem, teremtő szándék jellemzi a mezőgazdaság sok ezres kollektíváját Jó vállalkozókedvnek vagyunk a tanúi a szarvasmarha-tenyésztésben is, vagy az ültetvények telepítésének előkészítésében. Az idei mezőgazdasági munka végső eredménye, tervezett nagy exportbevételeink elérése még sok tényezőtől függ. Abban bizonyosak lehetünk, hogy a mezőgazdaság dolgozói — az egész társadalom cselekvő közösségében — mindent elkövetnek azért, hogy szándékuk, munkájuk olyan minősítést kapjon, mint amilyent tavalyi erőfeszítéseik kaptak. Ehhez hozzájárulhatunk azzal is, ha fokozzuk erőfeszítéseinket az öntözött területek növelésére és a vízkárok mérséklésére is. Ugyancsak fokozni kell az erőfeszítéseket a talajok termékenységének és vízgazdálkodási tulajdonságainak javítására. E feladatok ellátása nemcsak a vízgazdálkodási ágazatban és nem is csak a mezőgazdaságban dolgozók, hanem együttesen, országunk érdeke — mondotta Romány Pál Beszámoló közben NÉPSZABADSÁG 1977. július 1., péntek Dr. Romány Pál felszólalása A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalásában főképp a mezőgazdasággal összefüggő vízgazdálkodásról beszélt. Felidézte, hogy hazánkban hol sok a csapadék, hol kevés, hol nagy a forróság, hol meg hiányzik a napfény. Ezek éves átlagban sokszor kiegyenlítődnek, de a szükséges mennyiségű víz nem évi átlagban, hanem konkrét időszakban kell a növényeknek. Mostanában több mint egymilliárd köbméter öntözővizet használ a mezőgazdaság, s ezzel a mezőgazdaságilag megművelt területek 6—7 százalékát öntözik. Minden évben többet és többet fordítunk az öntözőgazdálkodás fejlesztésére. A számítások szerint hétmiliárd forint nagyságú állóeszközérték jött létre az öntözőgazdaságban, amellyel 12—14 milliárd forint többlettermelési értéket állítottak elő. Ez nem rossz arány, mégis nagyon változó az öntözhető területek termelési többletlehetőségeinek hasznosítása. A legutóbbi tizenhat esztendő adatai szerint mindössze három olyan év volt, amikor csaknem teljes mértékben öntözték az öntözéssel hasznosítható területeket, öt esztendőben a terület 60 százalékát, három évben pedig csak 30 százalékát öntözték. Mindez arra utal, hogy van még tennivaló a vállalati érdekeltség jobb érvényesítéséért és az öntözés feltételeinek megfelelő alakításáért. A miniszter ezután arról szólt, hogy a gyakorlatban az öntözéses gazdálkodás rendszerének egyikmásik, gyakran egyszerre több elemét is megsértjük. Nagyobb gondossággal kell foglalkozni — egyszerre egy időben és arányosan — a rendszer fontosabb elemeivel, így a csapadékot megőrző talajműveléssel, az öntözést megháláló fajták megválasztásával, a megfelelő színvonalú műtrágyázással és növényvédelemmel, a műszaki feltételekkel és az öntözéses termeléshez kapcsolódó nem csekély beruházásokkal, az öntözés szervezésével, munkaerőigényeivel és az anyagi érdekeltséggel. Kitért a miniszter arra is, hogy az öntözés lehetőségeit a vízügyi ágazat tevékenysége alapvetően, a gépiparé pedig nagymértékben meghatározza. A magyar mezőgépipar immár több, korszerű elemekből összeépített öntözőberendezés sorozatgyártását készíti elő. Erre nagy szükség is van, mert a gépesített öntözőberendezésekből tavaly még 16- féle szárnyvezetéket, esőztetőberendezést forgalmaztunk, ami nyilvánvalóan hátrányos. A kihasználatlan lehetőségekről szólva elmondotta a miniszter: az öntözést fejlesztő munkában A vitában csaknem valamennyi felszólaló érintette az öntözés fontosságát, méltatták az eddig elért eredményeket, amelyek hozzájárultak a mezőgazdasági termelés biztonságosabb feltételeinek megteremtéséhez. Szabolcs megyében például a IV. ötéves tervben üzembe helyezett legnagyobb vízgazdálkodási létesítmény, a kiskörei vízlépcső üzembe állítása tette lehetővé, hogy a rakamazi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben 1246 hektáros öntözéses modellgazdaság alakulhatott meg. Az elmúlt héten adták át Vencsellőn a 2000 hektáros esőztető öntözőfürtöt. Szűcs János Szolnok megyei képviselő más oldalról közelítette meg ezt a fontos témát: egyértelmű — mondotta — az öntözés fejlesztésének szükségessége az igények oldaláról, ám még a meglevő lehetőségek sincsenek megfelelően hasznosítva. Az 1970-es évektől napjainkig a megye öntözési kapacitása gyakorlatilag nem változott: 85—86 ezer hektár annak ellenére, hogy a legutóbbi négy évben mintegy 10 ezer hektárnyi, korszerű, felszín alatti nyomócsöves esőztető öntözőfürt épült. Szó esett a vitában arról is, hogy bár a legutóbbi években sok jól használható öntözőberendezés került külföldről az országba, még mindig jócskán akad nehezen használható hordozható, kézi áttelepítésű berendezés is. (Folytatás a 3. oldalon.) mind nagyobb szerepet kell kapnia a racionalitásnak, mindinkább előtérbe kerülnek a víztakarékos és beruházástakarékos öntözési megoldások, mint például a csepegtető öntözés. Néhány üzem csak „végveszélyben” használja berendezéseit, pedig az öntözővíz csak folyamatos használattal, kellő szakszerűséggel alkalmazva lehet biztonságos táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Ahol a mezőgazdasági vízhasználat feltételei már adottak, illetve könnyen megteremthetők, ott mindenekelőtt az öntözővizet legjobban megháláló kultúrák termelését kell bővíteni, s ennek megfelelően kell módosítani a termelési szerkezetet. A legutóbbi évtizedekben megtöbbszöröződött az élelmiszeripar vízfelhasználása. A víz minőségével szemben támasztott követelmények — a gyógyszeripar után — talán itt a legszigorúbbak, ezért a higiéniai követelményekre és a víztakarékos technológiák alkalmazására igen nagy gondot fordítanak. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttesen az iparhoz Vata a vízegazdálko Ellesett pillanatok az ülésteremből.