Népszabadság, 1977. július (35. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

1977. Július 1., Péntek NÉPSZABADSÁG Együtt a környező országokkal Több ízben hangot kapott az a vélemény, hogy a vízgazdálkodás tekintetében is szükséges a rend­szeres konzultáció a szomszédos országok vízügyi szerveivel. A Kárpát-medence vízrajzi egy­sége miatt gondjainkat csak a környező országokkal való baráti, jó együttműködés alapján lehet kölcsönös megelégedésre megol­dani. Palóczi Lajosné példaként em­lítette, hogy a beregi belvízelve­zető rendszer fejlesztése az elmúlt tervidőszakban megkezdődött és jelenleg is folytatódik, teljes össz­hangban a Szovjetunió Kárpáton­­túli területe vízrendezési és me­liorációs munkáival. A közös víz­gyűjtő miatt csak akkor érheti el célját az egyik országban a vég­rehajtott fejlesztés, ha a másik ország is bekapcsolódik abba. Az összehangolt munka egy-két éven belül az eddiginél magasabb szin­tű üzemi vízgazdálkodást tesz le­hetővé, a rossz adottságú beregi talaj jó abrak- és száraztakar­­mány-bázissá válhat, elősegítheti a szarvasmarha- és juhprogram teljesítését. Radnóti László üdvözölte azt a tényt, hogy vizsgálatok folynak a Dráva közös, jugoszláv—magyar hasznosításáról. A folyó 158 kilométer hosszú határszakaszának rendezése, csa­tornázása, szabályozása erőtelje­sen segítené a környező jó termő­földek hasznosítását, érzékeltetve egyúttal a szomszédos népekkel való egymásrautaltságunkat is. Utalt arra a képviselő, hogy a Barcsra tervezett vízilépcső erő­műve 90 megawattnyi teljesít­ményt ad majd, a fölötte levő tá­rolótér pedig 150 millió köbméter víz tárolására lenne alkalmas; en­nek révén mintegy 200 kilométer hosszú folyószakasz válik hajóz­hatóvá, s jelentősen csökken az árvízveszély. A képviselők sürget­ték a Sajó, a Bódva és a Her­­nád rendezését, mert csehszlovák területen a közelmúltban jelen­tős folyamszabályozási, gátépítési munkálatokat végeztek, ezért gyorsabban érkeznek a vizek ha­zánkba. Több felszólaló felhívta a figyelmet a szomszédos orszá­gokkal való szorosabb kapcsolat kiépítésére az összehangolt szenny­víztisztítás érdekében is. Fontos a fő ivóvíz a falvakban is Néhány helyen még a városok vízellátása is gondot okoz, s a kis településen élő emberek is szeret­nének mielőbb egészséges, veze­tékes ivóvízhez jutni. Ezt a jogos igényt tolmácsolta több felszólaló is, adatokkal alátámasztva az ed­dig elért eredményeket, s egyút­tal jelezve a gondokat, a felada­tokat is. A megye sok településén megoldotta a zavartalan vízellá­tást az országban elsőként meg­épített Borsod megyei vízellátó rendszer, ám a megye 178 közsé­gében még egészséges, jó ivóvizet adó közkút sincs. Hárs József ki­számította: ha ilyen ütemben ha­lad a községek vízművel való el­látása, harminc-negyven év múl­va jut el minden településre a vízvezeték, ugyanis Veszprém me­gye 148 községében nincs még vízmű. Több segítséget, nagyobb figyelmet kért a községek víz­­gondjainak megoldására. Más a helyzet Bács-Kiskun me­gyében, ott, ahol a felszabadulás előtt egyetlen településen sem volt közműves vízellátás. Most a megye 112 településéből 97-ben működik vízmű, náluk viszont az a gond, hogy a lakásokat csak nagyon lassú ütemben tudják be­kapcsolni a hálózatba. Az egyik nógrádi képviselő véleménye sze­rint a megye rossz hidrológiai adottságai és szétszórt település­rendszere miatt csak nagy anyagi erőfeszítésekkel, nagytérségi víz­művekkel oldható meg a lakosság megfelelő vízellátása. A megyé­ben élőknek csak 43 százalékához jut el a vízvezeték, ez a szám pe­dig lényegesen alatta marad az országos átlagnak. A lakosság hajlandó anyagi ál­dozatra a mielőbbi megoldás ér­dekében — erről is több képviselő szólt —, de esetenként túl nagy összeg terheli a nyugdíjasokat és a kisfizetésűeket. Javasolták: addig is, míg vég­leges megoldás nincs, juttassanak el több jó minőségű palackozott vizet ezekre a településekre. A környezetvédelemmel, főként élővizeink tisztaságának megóvá­sával, a szennyvízelvezetés, -tisz­títás és -kezelés problémájával csaknem mindegyik képviselő foglalkozott felszólalásában. Fel­hívták a figyelmet, hogy Miskol­con a szennyvíztisztítást még nem oldották meg; a hasonló kecske­méti gondokról Nagy Csaba szólt. Más felszólaló egyebek között azt javasolta, hogy az ipar alakítson ki szennyvíztisztító gyártmány­családokat , és általában a ví­zi gépészet fejlesztéséhez teremt­sék meg az ipari hátteret. Jó pél­dák is elhangzottak. A vizek minőségének további romlását akadályozták meg azzal, hogy a jelentős beruházások meg­valósításánál , így a Borsodi Ve­­gyikombinátnál, a Tiszai Vegyi­­kombinátnál és az Ózdi Kohászati Üzemeknél már figyelembe vették a környezetvédelmi szemponto­kat. A Balaton vízminőségének, kör­nyezetvédelmének gondjai is több képviselőt foglalkoztattak. Éles szavakkal szóltak a keszthelyi öböl hínárosodásáról, eliszapoló­­dásáról, a déli part vizének szennyezettségéről, ahol a szenny­víztisztítók túlterheltsége miatt várható, hogy a hatóságok nem engedélyeznek újabb bekötéseket. Kérték: a környezetvédelmi alap­ból biztosítsanak támogatást a probléma megoldására. Az egyik képviselő olyan rossznak ítélte a vizek minőségét, hogy „elpusztul­nak” a tavak , helyi erőből vi­szont nem jut elegendő pénz a megvédésükre. Magasítani kell a Tiszta-gátakat A felszólalók többsége foglalko­zott az ár- és belvízvédelem kér­déseivel. Többen azt fejtegették hogy az ár- és belvízvédelmi fej­lesztések gyorsítása többszörösen megtérülne a károk elhárításával. Csongrád megyében például a leg­utóbbi nyolc esztendőben 16 ezer lakás rongálódott meg belvíz kö­vetkeztében, ebből tízezer helyett újat kellett építeni. A belvizek okozta kár összege a megyében az 5,6 milliárd forintot is eléri. Ha­sonló gondokat okoz a rendszeres belvízelöntés Békésben és Szolnok megyében, ahol csupán az idén 26 ezer hektárnyi szántóterület került víz alá. Borsodban tavaly 110 mil­liós kárt okoztak a belvizek, az idén pedig 41 termelőszövetkezet­i­ben 200 millió forintnál is több kárt okozott az elöntés. A képviselők javasolták, hogy a jövőben összehangoltabban tervez­zék és építsék az öntözőfőműveket és a belvízmentesítő műveket, vizsgálják felül a szivárgórendsze­rek kiépítését, s dolgozzák ki a gyorsabb elvezetés, illetve a víztá­rolás komplex módszereit. Egyúttal elégedetten állapították meg, hogy a régebben oly nagy kárt okozó és örökösen fenyegető árvizeket a vízügy szervezett tevé­kenységével mind eredményeseb­ben sikerül megelőzni, növekedett a folyó menti települések, városok biztonsága. A Tisza menti megyék felszólaló képviselői azonban felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a folyó árvíz­szintje évről évre emelkedik, ha­marosan túljuthat a 10 méteren, ezért mielőbb szükség lesz maga­sabb gátak emelésére. Gyógyvíz és gyógy idegenforgalom Több képviselő hívta fel a vitá­ban a figyelmet a geotermikus energia hasznosítására, gyógy- és hévizeink jobb kiaknázására. Hazánk geotermikus helyzete, földtani adottságai miatt kedvező helyzetben van, és e tekintetben Európa második leggazdagabb or­szága. E gazdagság sokoldalú kiaknázá­sához azonban, mint a vitából ki­derült, beruházási javakban még nem vagyunk eléggé gazdagok. Több felszólaló hangoztatta, hogy a helyi gyógy- és hévizeket a mai­nál jobban lehetne hasznosítani, egyrészt a mezőgazdaság céljai számára, például zöldség- és gyü­mölcstermesztésre, másrészt pedig a gyógy-idegenforgalom és a gyó­gyászati ellátás javítására. Néhá­­nyan konkrét javaslatokat is tet­tek. Dr. Komócsin Mihály például az olaj- és földgázkutatásnál med­dőnek bizonyult, de meleg vizet adó kutak jobb kiaknázásáról szólt. A megyében 61 kút vizét lehetne a termelőszövetkezeteknek hasznosí­tani. Az üdülés és a gyógy-idegenfor­galom kérdéseit boncolgatta több más felszólaló, így Barcs Sándor. Készült egy széles körű felmé­rés, amely hosszú távra meghatá­rozhatja majd a jövőben a gyógy­­idegenforgalom sorsát. Ehhez páratlan értékű ásványi sókban gazdag hőforrásainkon kí­vül rendelkezésre áll a megfelelő gyógyászati háttér is, hisz kiváló orvosaink már most is jelentős si­kereket érnek el például Hévízen. A vitában elhangzott, hogy sok a reumatikus megbetegedés, s ennek megfelelő gyógymódja lehetne a gyógyvizek hasznosítása. A Fo­nyód közelében levő termálvizek például lehetőséget adhatnak a balatoni idény meghosszabbításá­ra, javíthatnák a már meglevő szállodák kihasználását. Többen utaltak arra, hogy a gyógy- és ter­málvízkincs hasznosításának nincs egyértelmű gazdája. Pedig szükség volna rá, hogy tervszerűen, ha kell, kellően differenciálva, más ágazatokkal és több szervvel együttműködve, egységes fejlesztés valósuljon meg e területen is, mert nem jó az, hogy ahány község, ahány város hozzálát a fejlesztés­hez, annyiféle módon próbálkoz­nak. A vitában elhangzottakra a víz­ügyi államtitkár válaszolt e­zel, oly módon, hogy — hasonlóan az ÁFOR üzemanyag-elosztó há­lózatához — utcákba bevezetve, tankautóval feltöltött kutakban tárolják a vizet. Elismerte, hogy a belvízvédelem érdekében jobban koncentrálni kell a népgazdasági érdekeket leg­inkább­­kifejező területekre. Ami pedig a vízminőséggel kapcsolatos hozzászólásokat illeti, az álamtit­­kár intézkedéseket helyezett kilá­tásba víztisztító műveik építésére. Az országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszá­molóját a vízgazdálkodás helyze­téről és feladatairól egyhangúlag jóváhagyta. Vége az ülésszaknak. Beszélgetés a szünetben a Parlament folyosóján. Képviselőnők. Meghívottak a karzaton. Az államtitkár válasza Dr. Gergely István méltatta a téma iránt megnyilvánuló érdek­lődést, a hozzászólók mintegy hat­van fontos kérdést fejtegettek. Hangoztatta, hogy szükség van a korszerű öntözőberendezésekre, azonban legalább ennyire fontos, hogy e berendezéseket a leghaté­konyabban ki is használja a me­zőgazdaság. A kis települések vízellátásának gondjairól szólva közölte a kép­viselőkkel, hogy a megoldásra már elkészült a program, azt a tárcakö­zi bizottság jóvá is hagyta: né­hány esztendőn belül mintegy 400 községet látnak el egészséges víz­ Interpellációk Az elfogadott tárgysorozat sze­rint ezután Kangyalka Antal in­terpellált a külkereskedelmi mi­niszterhez. Szóvá tette, hogy a fizikai munk­át helyettesítő, drága import anyagmozgató gépek és különféle haszongépjárművek sok­szor néhány forintos alk­atrész­­hiány miatt huzamosabb ideig áll­nak. Kérte a miniszter segítségét a pótalkatrészek kontingensének megfelelő megállapítására és a behozatal biztosítására. Válaszában dr. Bíró József han­goztatta: a behozatal növelésén kívül a minisztérium intézkedése­ket tesz, hogy a mennyiségi és minőségi igények idejében való jelzése, valamint a készletező vál­lalatok szervezettebb munkája ré­vén javuljon az alkatrészellátás; a képviselő konkrét tapasztalatait általánosíthatóan hasznosítani fogja. Sarudi Sándor a közlekedés- és postaügyi miniszterhez intézett interpellációjában arról szólt, hogy az intézmények, az ifjúsági szervezetek, a sportkörök gyak­ran veszik igénybe az üzemek ál­tal készséggel rendelkezésükre bo­csátott autóbuszokat, de egy 1969- ben kelt kormányrendelet kilomé­terenként 4, illetve 6 forintos té­rítésre kötelezi az üzemeltetőket, „büntetve” ők­et a segítségért. Pullai Árpád válaszában közöl­te, hogy a témáról a tárca nem­régiben vizsgálatot folytatott, s ennek alapján a többi illetékes minisztériummal egyetértve java­solni fogja a kormánynak a kö­zületi gépjárművek üzemeltetői­nek mentesítését a térítési díj fi­zetése alól. Az interpellációkra adott vála­szokat a két interpelláló képvi­selő és az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyá­ri ülésszaka befejezte munkáját Tudósítóink: Dolecskó Korné­lia, Fekete Gábor, Kónya József és Szabó László. Fotó: Bánhalmi János, Mikó László. . (Folytatás a 2. oldalról.) A mai helyzetre jellemző, hogy a nagyüzemi keretekben alkal­mazott fejlett agrotechnikai eljá­rások mellett az öntözés zömében kisüzemi jellegű maradt. Többen is javasolták, hogy az iparral együttműködve, töreked­jenek modern öntözőberendezések elterjesztésére és gyártására.

Next