Népszabadság, 1977. július (35. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
1977. Július 1., Péntek NÉPSZABADSÁG Együtt a környező országokkal Több ízben hangot kapott az a vélemény, hogy a vízgazdálkodás tekintetében is szükséges a rendszeres konzultáció a szomszédos országok vízügyi szerveivel. A Kárpát-medence vízrajzi egysége miatt gondjainkat csak a környező országokkal való baráti, jó együttműködés alapján lehet kölcsönös megelégedésre megoldani. Palóczi Lajosné példaként említette, hogy a beregi belvízelvezető rendszer fejlesztése az elmúlt tervidőszakban megkezdődött és jelenleg is folytatódik, teljes összhangban a Szovjetunió Kárpátontúli területe vízrendezési és meliorációs munkáival. A közös vízgyűjtő miatt csak akkor érheti el célját az egyik országban a végrehajtott fejlesztés, ha a másik ország is bekapcsolódik abba. Az összehangolt munka egy-két éven belül az eddiginél magasabb szintű üzemi vízgazdálkodást tesz lehetővé, a rossz adottságú beregi talaj jó abrak- és száraztakarmány-bázissá válhat, elősegítheti a szarvasmarha- és juhprogram teljesítését. Radnóti László üdvözölte azt a tényt, hogy vizsgálatok folynak a Dráva közös, jugoszláv—magyar hasznosításáról. A folyó 158 kilométer hosszú határszakaszának rendezése, csatornázása, szabályozása erőteljesen segítené a környező jó termőföldek hasznosítását, érzékeltetve egyúttal a szomszédos népekkel való egymásrautaltságunkat is. Utalt arra a képviselő, hogy a Barcsra tervezett vízilépcső erőműve 90 megawattnyi teljesítményt ad majd, a fölötte levő tárolótér pedig 150 millió köbméter víz tárolására lenne alkalmas; ennek révén mintegy 200 kilométer hosszú folyószakasz válik hajózhatóvá, s jelentősen csökken az árvízveszély. A képviselők sürgették a Sajó, a Bódva és a Hernád rendezését, mert csehszlovák területen a közelmúltban jelentős folyamszabályozási, gátépítési munkálatokat végeztek, ezért gyorsabban érkeznek a vizek hazánkba. Több felszólaló felhívta a figyelmet a szomszédos országokkal való szorosabb kapcsolat kiépítésére az összehangolt szennyvíztisztítás érdekében is. Fontos a fő ivóvíz a falvakban is Néhány helyen még a városok vízellátása is gondot okoz, s a kis településen élő emberek is szeretnének mielőbb egészséges, vezetékes ivóvízhez jutni. Ezt a jogos igényt tolmácsolta több felszólaló is, adatokkal alátámasztva az eddig elért eredményeket, s egyúttal jelezve a gondokat, a feladatokat is. A megye sok településén megoldotta a zavartalan vízellátást az országban elsőként megépített Borsod megyei vízellátó rendszer, ám a megye 178 községében még egészséges, jó ivóvizet adó közkút sincs. Hárs József kiszámította: ha ilyen ütemben halad a községek vízművel való ellátása, harminc-negyven év múlva jut el minden településre a vízvezeték, ugyanis Veszprém megye 148 községében nincs még vízmű. Több segítséget, nagyobb figyelmet kért a községek vízgondjainak megoldására. Más a helyzet Bács-Kiskun megyében, ott, ahol a felszabadulás előtt egyetlen településen sem volt közműves vízellátás. Most a megye 112 településéből 97-ben működik vízmű, náluk viszont az a gond, hogy a lakásokat csak nagyon lassú ütemben tudják bekapcsolni a hálózatba. Az egyik nógrádi képviselő véleménye szerint a megye rossz hidrológiai adottságai és szétszórt településrendszere miatt csak nagy anyagi erőfeszítésekkel, nagytérségi vízművekkel oldható meg a lakosság megfelelő vízellátása. A megyében élőknek csak 43 százalékához jut el a vízvezeték, ez a szám pedig lényegesen alatta marad az országos átlagnak. A lakosság hajlandó anyagi áldozatra a mielőbbi megoldás érdekében — erről is több képviselő szólt —, de esetenként túl nagy összeg terheli a nyugdíjasokat és a kisfizetésűeket. Javasolták: addig is, míg végleges megoldás nincs, juttassanak el több jó minőségű palackozott vizet ezekre a településekre. A környezetvédelemmel, főként élővizeink tisztaságának megóvásával, a szennyvízelvezetés, -tisztítás és -kezelés problémájával csaknem mindegyik képviselő foglalkozott felszólalásában. Felhívták a figyelmet, hogy Miskolcon a szennyvíztisztítást még nem oldották meg; a hasonló kecskeméti gondokról Nagy Csaba szólt. Más felszólaló egyebek között azt javasolta, hogy az ipar alakítson ki szennyvíztisztító gyártmánycsaládokat , és általában a vízi gépészet fejlesztéséhez teremtsék meg az ipari hátteret. Jó példák is elhangzottak. A vizek minőségének további romlását akadályozták meg azzal, hogy a jelentős beruházások megvalósításánál , így a Borsodi Vegyikombinátnál, a Tiszai Vegyikombinátnál és az Ózdi Kohászati Üzemeknél már figyelembe vették a környezetvédelmi szempontokat. A Balaton vízminőségének, környezetvédelmének gondjai is több képviselőt foglalkoztattak. Éles szavakkal szóltak a keszthelyi öböl hínárosodásáról, eliszapolódásáról, a déli part vizének szennyezettségéről, ahol a szennyvíztisztítók túlterheltsége miatt várható, hogy a hatóságok nem engedélyeznek újabb bekötéseket. Kérték: a környezetvédelmi alapból biztosítsanak támogatást a probléma megoldására. Az egyik képviselő olyan rossznak ítélte a vizek minőségét, hogy „elpusztulnak” a tavak , helyi erőből viszont nem jut elegendő pénz a megvédésükre. Magasítani kell a Tiszta-gátakat A felszólalók többsége foglalkozott az ár- és belvízvédelem kérdéseivel. Többen azt fejtegették hogy az ár- és belvízvédelmi fejlesztések gyorsítása többszörösen megtérülne a károk elhárításával. Csongrád megyében például a legutóbbi nyolc esztendőben 16 ezer lakás rongálódott meg belvíz következtében, ebből tízezer helyett újat kellett építeni. A belvizek okozta kár összege a megyében az 5,6 milliárd forintot is eléri. Hasonló gondokat okoz a rendszeres belvízelöntés Békésben és Szolnok megyében, ahol csupán az idén 26 ezer hektárnyi szántóterület került víz alá. Borsodban tavaly 110 milliós kárt okoztak a belvizek, az idén pedig 41 termelőszövetkezetiben 200 millió forintnál is több kárt okozott az elöntés. A képviselők javasolták, hogy a jövőben összehangoltabban tervezzék és építsék az öntözőfőműveket és a belvízmentesítő műveket, vizsgálják felül a szivárgórendszerek kiépítését, s dolgozzák ki a gyorsabb elvezetés, illetve a víztárolás komplex módszereit. Egyúttal elégedetten állapították meg, hogy a régebben oly nagy kárt okozó és örökösen fenyegető árvizeket a vízügy szervezett tevékenységével mind eredményesebben sikerül megelőzni, növekedett a folyó menti települések, városok biztonsága. A Tisza menti megyék felszólaló képviselői azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a folyó árvízszintje évről évre emelkedik, hamarosan túljuthat a 10 méteren, ezért mielőbb szükség lesz magasabb gátak emelésére. Gyógyvíz és gyógy idegenforgalom Több képviselő hívta fel a vitában a figyelmet a geotermikus energia hasznosítására, gyógy- és hévizeink jobb kiaknázására. Hazánk geotermikus helyzete, földtani adottságai miatt kedvező helyzetben van, és e tekintetben Európa második leggazdagabb országa. E gazdagság sokoldalú kiaknázásához azonban, mint a vitából kiderült, beruházási javakban még nem vagyunk eléggé gazdagok. Több felszólaló hangoztatta, hogy a helyi gyógy- és hévizeket a mainál jobban lehetne hasznosítani, egyrészt a mezőgazdaság céljai számára, például zöldség- és gyümölcstermesztésre, másrészt pedig a gyógy-idegenforgalom és a gyógyászati ellátás javítására. Néhányan konkrét javaslatokat is tettek. Dr. Komócsin Mihály például az olaj- és földgázkutatásnál meddőnek bizonyult, de meleg vizet adó kutak jobb kiaknázásáról szólt. A megyében 61 kút vizét lehetne a termelőszövetkezeteknek hasznosítani. Az üdülés és a gyógy-idegenforgalom kérdéseit boncolgatta több más felszólaló, így Barcs Sándor. Készült egy széles körű felmérés, amely hosszú távra meghatározhatja majd a jövőben a gyógyidegenforgalom sorsát. Ehhez páratlan értékű ásványi sókban gazdag hőforrásainkon kívül rendelkezésre áll a megfelelő gyógyászati háttér is, hisz kiváló orvosaink már most is jelentős sikereket érnek el például Hévízen. A vitában elhangzott, hogy sok a reumatikus megbetegedés, s ennek megfelelő gyógymódja lehetne a gyógyvizek hasznosítása. A Fonyód közelében levő termálvizek például lehetőséget adhatnak a balatoni idény meghosszabbítására, javíthatnák a már meglevő szállodák kihasználását. Többen utaltak arra, hogy a gyógy- és termálvízkincs hasznosításának nincs egyértelmű gazdája. Pedig szükség volna rá, hogy tervszerűen, ha kell, kellően differenciálva, más ágazatokkal és több szervvel együttműködve, egységes fejlesztés valósuljon meg e területen is, mert nem jó az, hogy ahány község, ahány város hozzálát a fejlesztéshez, annyiféle módon próbálkoznak. A vitában elhangzottakra a vízügyi államtitkár válaszolt ezel, oly módon, hogy — hasonlóan az ÁFOR üzemanyag-elosztó hálózatához — utcákba bevezetve, tankautóval feltöltött kutakban tárolják a vizet. Elismerte, hogy a belvízvédelem érdekében jobban koncentrálni kell a népgazdasági érdekeket leginkábbkifejező területekre. Ami pedig a vízminőséggel kapcsolatos hozzászólásokat illeti, az álamtitkár intézkedéseket helyezett kilátásba víztisztító műveik építésére. Az országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól egyhangúlag jóváhagyta. Vége az ülésszaknak. Beszélgetés a szünetben a Parlament folyosóján. Képviselőnők. Meghívottak a karzaton. Az államtitkár válasza Dr. Gergely István méltatta a téma iránt megnyilvánuló érdeklődést, a hozzászólók mintegy hatvan fontos kérdést fejtegettek. Hangoztatta, hogy szükség van a korszerű öntözőberendezésekre, azonban legalább ennyire fontos, hogy e berendezéseket a leghatékonyabban ki is használja a mezőgazdaság. A kis települések vízellátásának gondjairól szólva közölte a képviselőkkel, hogy a megoldásra már elkészült a program, azt a tárcaközi bizottság jóvá is hagyta: néhány esztendőn belül mintegy 400 községet látnak el egészséges víz Interpellációk Az elfogadott tárgysorozat szerint ezután Kangyalka Antal interpellált a külkereskedelmi miniszterhez. Szóvá tette, hogy a fizikai munkát helyettesítő, drága import anyagmozgató gépek és különféle haszongépjárművek sokszor néhány forintos alkatrészhiány miatt huzamosabb ideig állnak. Kérte a miniszter segítségét a pótalkatrészek kontingensének megfelelő megállapítására és a behozatal biztosítására. Válaszában dr. Bíró József hangoztatta: a behozatal növelésén kívül a minisztérium intézkedéseket tesz, hogy a mennyiségi és minőségi igények idejében való jelzése, valamint a készletező vállalatok szervezettebb munkája révén javuljon az alkatrészellátás; a képviselő konkrét tapasztalatait általánosíthatóan hasznosítani fogja. Sarudi Sándor a közlekedés- és postaügyi miniszterhez intézett interpellációjában arról szólt, hogy az intézmények, az ifjúsági szervezetek, a sportkörök gyakran veszik igénybe az üzemek által készséggel rendelkezésükre bocsátott autóbuszokat, de egy 1969- ben kelt kormányrendelet kilométerenként 4, illetve 6 forintos térítésre kötelezi az üzemeltetőket, „büntetve” őket a segítségért. Pullai Árpád válaszában közölte, hogy a témáról a tárca nemrégiben vizsgálatot folytatott, s ennek alapján a többi illetékes minisztériummal egyetértve javasolni fogja a kormánynak a közületi gépjárművek üzemeltetőinek mentesítését a térítési díj fizetése alól. Az interpellációkra adott válaszokat a két interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejezte munkáját Tudósítóink: Dolecskó Kornélia, Fekete Gábor, Kónya József és Szabó László. Fotó: Bánhalmi János, Mikó László. . (Folytatás a 2. oldalról.) A mai helyzetre jellemző, hogy a nagyüzemi keretekben alkalmazott fejlett agrotechnikai eljárások mellett az öntözés zömében kisüzemi jellegű maradt. Többen is javasolták, hogy az iparral együttműködve, törekedjenek modern öntözőberendezések elterjesztésére és gyártására.