Népszabadság, 1978. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

1978. június 28., szerda MÓ­P S­Z­A­B­A­D­S­Á­G LÁZÁR GYÖRGY: Népgazdaságunk fejlődésének alapvető tényezője a szocialista gazdasági integráció fejlesztése Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke a KGST XXXII. ülésszakán elmondott beszédében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar kormány nevében köszöntötte az ülésszak részvevőit, majd rámuta­tott: — Nagy megelégedéssel szólha­tunk arról, hogy a KGST-orszá­­gok gazdasági fejlődése — aho­gyan ezt a végrehajtó bizottság beszámolója is meggyőzően szem­lélteti — 1977-ben is töretlenül folytatódott. A növekedés üteme továbbra is magasabb volt, mint a tőkésországokban, a Közös Piac tagállamaiban elért növekedést például kétszeresen meghaladta. Fontos tény, hogy közösségünk országaiban az ipari termelés 1977-ben némileg meggyorsult növekedésében a munkatermelé­kenység emelkedésének volt dön­tő szerepe, összességében a mező­­gazdaság is kielégítően fejlődik. Mindebben szocializmust építő népeink erőfeszítései mellett nagy szerepe volt közösségünk tervsze­ren összehangolt, internacionalis­ta és kölcsönösen előnyös együtt­működésének. Ennek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Kölcsö­nös külkereskedelmi forgalmunk — s ez mindenekelőtt a Szovjet­unió jelentős erőfeszítéseinek kö­szönhető — tovább bővült, és vál­tozatlanul meghatározó szerepet tölt be gazdaságaink tervszerű fejlődésében. Eredményeink, gondjaink Lázár György ezután elmondot­ta, hogy pártunk Központi Bizott­sága ez év áprilisában megtár­gyalta a XI. kongresszus határo­zatai végrehajtásának helyzetét, és ezen belül kiemelt figyelmet fordí­tott a gazdasági építőmunka kér­déseire. A Központi Bizottság figyelem­re méltó eredménynek minősítet­te, hogy népgazdaságunk fejlődé­sében — a lényegesen nehezebbé vált külső és belső feltételek kö­zepette is — sikerült megtartani az ötéves tervben meghatározott irányvonalat. 1976-ban — főleg a mezőgazdaságot sújtó szárazság miatt — a tervezettnél lassúbb volt ugyan a fejlődés, és jelentős nemzetijövedelem-kiesés követke­zett be,­­de 1977-ben az elmaradás jelentős részét nagy erőfeszítés árán sikerült pótolni. Ilyen mó­don a legfőbb területeken elértük vagy megközelítettük az ötödik ötéves terv időarányos előirány­zatait. Mindebben jelentős szere­pe volt a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére hazánkban kibontako­zott szocialista munkaversenynek. A kormány elnöke hangsúlyoz­ta, hogy a Központi Bizottság rá­irányította a figyelmet gazdasá­gunk hatékonysági prolémáira, arra, hogy előrehaladásunk e té­ren nem kielégítő.­­ Fennálló nehézségeinknek, hazai munkánk fogyatékosságai mellett az a fő oka, hogy a világ­piaci körülmények számunkra a vártnál is kedvezőtlenebbül ala­kultak. Ehhez járul, hogy a haté­konyság javítását és a termelési szerkezet fejlesztését szolgáló je­lentős beruházásokra a szükséges­nél és esetenként a tervezettnél is csak kisebb összegeket tudunk fordítani. Ez részben azzal függ össze, hogy a beruházások fajla­gos költségei nőnek, másrészt ab­ból ered, hogy erőforrásaink igen nagy hányadát olyan költséges, feladatok kötik le, mint az ener­giabázis bővítése és az infrastruk­túra korszerűsítése. A megoldás útjai Gazdasági fejlődésünk gondjai­nak megoldását egyrészt saját erőfeszítéseink fokozására, más­részt a KGST-országok közötti gazdasági együttműködés további fejlődésére alapozzuk. Központi Bizottságunk múlt év októberi ha­tározata — amely jóváhagyta hosszú távú külgazdasági politi­kánk irányelveit, és ezzel össze­függésben meghatározta a terme­lési szerkezet fejlesztésének fel­adatait — hangsúlyosan kiemelte és megerősítette gazdaságpoliti­kánknak azt az eddig is követett vonalát, hogy népgazdaságunk fejlődésének alapvető tényezője a KGST-országokkal és ezen belül különösen a Szovjetunióval foly­tatott gazdasági együttműködés elmélyítése, a szocialista gazdasá­gi integráció fejlesztése. Ezzel kapcsolatban rendkívüli jelentő­séget tulajdonítunk annak, hogy a KGST-országok közötti keres­kedelmi forgalom dinamikus fej­lődését a jövőben is megőrizzük, sőt ha lehet, fokozzuk. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy külke­reskedelmi forgalmunk a KGST- tagállamokkal az elmúlt két év­ben a hosszú lejáratú kereskedel­mi megállapodásokban előirány­zottnál is gyorsabban nőtt. Kapcsolataink fejlesztésében azonban még sok a kihasználat­lan tartalék. Teljesen helytálló az az igény, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet kell fordíta­nunk a vállalt szállítási kötele­zettségek maradéktalan teljesíté­sére, arra, hogy az új, korszerű termékek bevezetésében ne for­duljanak elő zavaró késedelmek, s hogy több figyelmet fordítsunk a szállított áruk minőségével és választékával összefüggő, ma még gyakorta előforduló hiányosságok felszámolására. A jelenlegi ötéves időszakkal összefüggő feladatok megoldása mellett elő kell készítenünk köl­csönös forgalmunk további erő­teljes bővítését a következő öt­éves tervidőszakra. Úgy vélem, ez valamennyiünk számára fontos. Lázár György rámutatott: — A magyar népgazdaság alapvető tö­rekvése, hogy termelési szerkeze­tét szelektíven — az együttműkö­dés adta lehetőségek teljes ki­használásával — fejlessze tovább. Ennek velejárója, hogy a jövő­ben számos termék hazai előállí­tását meg kívánjuk szüntetni, és azokat az országaink közötti ter­melési együttműködés keretében, import útján tervezzük biztosíta­ni. Nem kevésbé fontos feladat, hogy növeljük az olyan jó minő­ségű ipari és mezőgazdasági ter­mékek termelését és exportját, amelyek a többi KGST-országok­­ban keresettek, fontos szükségle­teket elégítenek ki. A szelektív fejlesztés, az integ­ráció elmélyítésének útját kell járnunk azért is, mert csak így érhetjük el, hogy a lényegesen magasabb nyersanyag- és ener­giahordozó árak mellett is javul­jon a termelés gazdaságossága, amit ma egyáltalán nem mond­hatunk kielégítőnek. A magyar népgazdaság szelek­tív fejlesztése megköveteli, hogy a nyersanyagok és energiahordo­zók importja mellett erőteljesen fokozzuk a feldolgozóipari kész­termékek behozatalát is a KGST- országokba. A termelés korsze­rűsítése szempontjából elsőrendű jelentőségű a gép- és berendezés­szükséglet kielégítése. A gépipar­ban — elsősorban a technológiai fejlődést biztosító ágazatokban — különösen szükség volna a szako­sítás és kooperáció gyorsított üte­mű kibontakoztatására, beleértve nemcsak a késztermékek­, hanem a részegységek és alkatrészek szakosítását és kooperációját is. Ez gazdasági fejlődésünk és együtt­működésünk egyik kulcskérdése. A célprogramok jelentősége Lázár György a célprogramok­ról szólva kiemelte: " Mind a KGST-országok kö­zössége, mind a magyar népgaz­daság további fejlődése szempont­jából meghatározó jelentőséget tulajdonítunk a jelenlegi üléssza­kon elfogadásra kerülő hosszú tá­vú együttműködési célprogramok megvalósításának. A célprogra­mok jelentőségét mindenekelőtt ALEKSZEJ KOSZIGIN: A az a feladatunk, hogy hosszú távra határozzuk meg a kapcsolatok bővítését Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet küldöttség vezetője a KGST XXXII.­­ülésszakának első napján, kedden elhangzott felszó­lalásában az SZKP Központi Bi­zottsága, a Legfelsőbb Tanács El­nöksége, a szovjet kormány és Leonyid Brezsnyev nevében üd­vözölte az ülésszak részvevőit, sok sikert kívánva a küldöttek mun­kájához. Koszigin emlékeztetett rá, hogy a KGST országaiban az ötéves ter­vekben kitűzött feladatok megva­lósítása döntő szakaszába érke­zett. A tervidőszakok mintegy fe­lének elteltével megállapítható, hogy a tagországok szilárd alapo­kat teremtettek az ötéves tervek megvalósításához. 1976—1977-ben a szocialista közösség országaiban a nemzeti jövedelem 12 százalék­kal, az ipari termelés 12,4 száza­lékkal, az egy főre eső reáljöve­delem több mint 8 százalékkal emelkedett. Biztatóak az eredmé­nyek az idei év első felében is. Ily­ módon ezek az országok ismét nagy lépést tettek a fejlett szocia­lizmus és a kommunizmus felépí­téséhez vezető úton. Fontos, minőségi előrehaladás történt az elmúlt két és fél év so­rán a KGST-országok együttmű­ködésében is — folytatta Alekszej Koszigin —, ennek bizonyítéka az egymás közötti kereskedelmi for­galom növekedése. Mint a végre­hajtó bizottság jelentése is meg­állapította, árucsere-forgalmunk értéke 1977-ben elérte a 91 mil­liárd transzferábilis rubelt Ez a hatalmas szám is tükrözi, hogy a KGST-országok között szoro­sabbra fűződtek a gazdasági kap­csolatok a szakosodás és a koope­ráció alapján. Az utóbbi években mind sikere­sebben keressük az együttműkö­dés, a szocialista gazdasági integ­ráció továbbfejlesztésének útjait. A testvérpártok központi bizottsá­gai hatalmas munkát végeznek annak érdekében, hogy sikereseb­ben egyesíthessük a szocialista kö­zösség országainak erőfeszítéseit, mind hatékonyabbá tegyük együtt­működésünket a szocialista és kommunista építés feladatainak megvalósításában. Ebbe az irány­ba vezetnek minket azok az ered­mények is, amelyek Leonyid Brezsnyev és a testvérpártok ve­zetőinek 1977-ben a Krím félszi­geten megtartott találkozóin szü­lettek. Az ezeken a találkozókon egyez­tetett elvi megállapítások képezik a tagországok kormányai tevé­kenységének és a KGST-szervek munkájának alapjait, és ezen el­veket szem előtt tartva értékel­jük együttműködésünk eredmé­nyeit is. (Folytatás a 4. oldalon.) 3 Megnyílt a KGST XXXII. ülésszaka Bukarestben (Folytatás az 1. oldalról.) — A KGST jelenlegi ülésszaka olyan kérdéseket vizsgál meg — mondta Manea Manescu —, ame­lyek arra hivatottak, hogy elő­segítsék országaink között az együttműködés és a kooperáció fejlődését a népgazdaság és a tu­dományos-műszaki tevékenység területén, megteremtve a lehető­ségeket a KGST sokoldalú mun­kájának megjavítására, növelve a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítését, a barátság és az együttműködés elmélyítését. A továbbiakban a részvevők el­fogadták az ülésszak napirendjét, amely a következő: 1. A végrehajtó bizottság beszá­molója a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának tevékenységé­ről a XXXI. és XXXII. ülésszaka között. 2. Hosszú távú együttműködési célprogramok tervezetei: a KGST- tagállamok energia-, fűtőanyag- és nyersanyagszükségleteinek ki­elégítése; a KGST-tagállamok me­zőgazdasági és élelmiszeripari egy­ü­tt­m­űködésének továbbfej­lesz­­tése a lakosság élelmiszer-szükség­leteinek maximális kielégítése ér­dekében ; a fűtőanyag-, energia- és nyersanyag-, valamint a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari célprog­ramokhoz szükséges gépek és be­rendezések biztosítása, továbbá gépipari ágazatok fejlesztése, amelyek megteremtik a gépipar minőségi átalakításának bázisát. 3. Beszámoló a ICGST-tagálla­­mo­­ sokoldalú integrációs intézke­déseinek az 1976—1980. évi egyez­tetett tervében szereplő főbb in­tézkedések teljesítéséről. 4. A KGST-tagállamok közötti sokoldalú együttműködés tovább­fejlesztése. Az ülésszakon Ion Patan, a KGST végrehajtó bizottságának elnöke, Nyikolaj Bajbakov, a KGST tervezési együttműködési bizottságának elnöke és Vlagyimir Alekszejevics Kirilon, a KGST tu­dományos-műszaki együttműkö­dési bizottságának elnöke jelen­tést tett a napirendi pontokkal kapcsolatban, majd megkezdődtek a kormányfők hozzászólásai. A délelőtti és a délutáni plená­ris üléssel Alekszej Koszigin, Sztanko Todorov, Lázár György, Willi Stoph, Carlos Rafael Rodri­­guez, Zsambin Batmond, Piotr Jaroszewicz és Lubomír Strougal mondott beszédet. Az ülésszak ma folytatja munkáját. (MTI) abban látjuk, hogy gazdagítják és megalapozottabbá teszik vala­mennyi KGST-tagállam, így a mi távlati tervezésünket is. Számunkra különösen jelentő­sége van az energetikai és nyers­anyag-célprogramnak, hiszen köz­ismert, hogy hazai energia- és nyersanyagforrásaink korlátozot­tak. Szükség­le­te­ink kielégítésé­nek érdekében ezért egyrészt je­lentős erőfeszítéseket teszünk az energiahordozók és nyersanyagok hazai kutatása és termelésének fokozása érdekében, másrészt a felhasználás racionalizálásával és a termelési szerkezet átalakításá­val tovább kívánjuk csökkenteni termelésünk fajlagos energia- és anyagigényességét. Mindezek mellett azonban hosz­­szú távon is importra szorulunk, és a behozatal növekedésének az 1980 utáni időszakban is megha­tározó szerepe lesz szükségleteink fedezésében. Ezért nagy biztonsá­got jelent számunkra, ha igé­nyeink kielégítésében támaszkod­hatunk a KGST-országokkal — mindenekelőtt a Szovjetunióval — folytatott együttműködésre. Érdekeltek vagyunk tehát az energetikai és nyersanyag-cél­program keretében olyan együtt­­­működési intézkedések kidolgozá­­­­sában és közös megvalósításában,­­ amelyek erről az oldalról meg­­­­alapozzák népgazdaságunk fejlő­dését. Az energetikai és nyersanyag-­ célprogram fontos részét képezik a kohászati, vegyipari, könnyű­ipari és egyéb nyersanyagokra vo­natkozó alprogramok. Számos együttműködési intézkedésben ér­dekeltek vagyunk, hiszen ezekből a termékekből is zömmel vagy teljes egészében importra szoru­lunk. A mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari célprogramról szólva Lázár György rámutatott, hogy jelentő­sége számos területen nem kisebb az energia- és nyersanyag-cél­programénál, majd így folytatta: " A mezőgazdasági termelés nö­velésére, minőségi jellemzőinek javítására a magyar népgazda­ságban az elmúlt két évtized­ben közvetlenül és közvetve igen jelentős erőforrásokat for­dítottunk.­­A mezőgazdasági cél­program keretében készek va­gyunk további erőfeszítéseket ten­ni, de ennek feltételeit az érintett országokkal mielőbb kétoldalúan szükséges egyeztetni, mivel a kor­szerű mezőgazdasági termelés megteremtésének és továbbfej­lesztésének eszközigénye eseten­ként eléri az alapanyag-termelés egyes ágainak fajlagos beruházási igényeit. A célprogramok kidolgozásával kapcsolatos eddigi tevékenységet méltatva arról szólt, hogy az el­következendő időszakban a fő fi­gyelmet a megvalósítást biztosító feltételek kialakítására, a végre­hajtást konkretizáló szerződések megkötésének előkészítésére kell összpontosítani. — A magunk ré­széről, mivel érdekeltségünk igen nagy, készek vagyunk e munká­ban aktívan közreműködni — mondatta.­­ » Ezután arról beszélt a Minisz­tertanács elnöke, hogy a közeljö­vőben az 1981—1985. évi tervek koordinálása döntő szakaszába ér­kezik, igen fontos, hogy a cél­programokból adódó együttműkö­dési feladatok a két- és sokolda­lú tervkoordináció során napi­rendre kerüljenek, és a nemzetkö­zi kötelezettségek teljesítésének feltételei egyúttal beépüljenek az országok népgazdasági terveibe.­­ Ez annál is fontosabb, mivel a nyersanyagok, energiahordozók, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, valamint gépszükségle­­tek kielégítésének mértéke dön­tően meghatározza gazdasági fej­lődésünk lehetséges dinamikáját — jelentette ki. Stabilitás és alkalmazkodás Lázár György hangsúlyozta: — Az országaink között meg­valósuló gazdasági együttműkö­désnek — a többi között — az az alapvető előnye, hogy az egyes tagállamok stabilan építhetnek rá, mint a fejlődés megalapozásá­­nak fontos nemzetközi feltételére. Ezen a téren nagy jelentőségűek azok a szerződések, amelyek öt évnél hosszabb időszakra szóló termelési együttműködést és köl­csönös áruszállításokat irányoz­nak elő. A magyar népgazdaság számára különös jelentőségűek azok az öt évnél hosszabb idő­szakra szóló szállítási szerződé­sek, amelyeket a Szovjetunióval kötöttünk. A magyar—szovjet együttműködésben jelenleg 47 hosszabb lejáratú államközi meg­állapodás van érvényben, s közü­lük 19 öt évnél hosszabb időszak­ra szól. Ezek a megállapodások igen fontos szerepet töltenek be gazdaságunkban, és kedvezően be­folyásolják a termelési szerkezet alakulását. Arra van szükség, hogy a sta­bilitás megőrzése mellett együtt­működésünk rendszerének minden elemét alkalmassá tegyük arra, hogy növeljük a gyorsan változó külső körülményekhez való al­kalmazkodási képességet. Gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztésének feladatairól szólva hangsúlyozta Lázár György, hogy az együttműködéssel szem­ben támasztott követelmények megkívánják a közgazdasági esz­közrendszernek, valamint a KGST külső kapcsolatainak továbbfej­lesztését is. — Befejezésül szeretném kife­jezni azt a meggyőződésünket — mondotta Lázár György —, hogy tanácskozásunk tovább erősíti kö­­zösségünk gazdasági együttműkö­dését, a célprogramokban körvo­nalazott együttműködési lehetősé­­gek konkretizálása és megvalósí­tása új lehetőségeket tár fel a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásához. (MTI)

Next