Népszabadság, 1978. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
4 Világkonferenciát rendeznek Madridban a chilei nép harcának támogatására Carlos Altamirano és Clodomiro Almeyda nyilatkozata a Népszabadságnak Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására hazánkban tartózkodott a Chilei Szocialista Párt küldöttsége. Carlos Altamirano, a párt központi bizottságának főtitkára, a delegáció vezetője és Clodomiro Almeyda főtitkárhelyettes, a Népi Egység végrehajtó bizottságának titkára fogadta a Népszabadság munkatársát, Árkus Istvánt és válaszolt kérdéseire. A napokban emlékezett meg a világ dr. Salvador Alende születésének 70. évfordulójáról és ezt az évet a Népi Egység pártjai a hősi halált halt elnök esztendejének nyilvánították. Milyen akciókat szerveznek a megemlékezés évében a chilei nép harca iránti szolidaritás elmélyítésére és a junta nemzetközi elszigetelésének fokozására? — hangzott az első kérdés. — A legfontosabb kezdeményezésünk az lesz az Allende-emlékévben, hogy az év végén Madridban világkonferenciát rendezünk a chilei nép diktatúraellenes harcának támogatására — mondotta Clodomiro Almeyda. — Azt reméljük, hogy a nagyszabású nemzetközi összejövetel, amelyet a Béke-világtanáccsal és a spanyol demokratikus erőkkel együtt szervezünk, hathatós formában fejezi ki a világméretű szolidaritást a chilei néppel, és növeli a junta nemzetközi elszigeteltségét. Ez a világkonferencia terveink szerint a puccs óta legnagyobb szabású nemzetközi szolidaritási esemény lesz. Bizonyos, hogy képes lesz majd nyomást gyakorolni Pinochet rendszerére, és lendületet adhat a chilei diktatúraellenes erők küzdelmeinek is. Akcióink ebben az esztendőben elsősorban azt célozzák, hogy a juntát rákényszerítsük, engedélyezze azoknak a chileieknek a hazatérését, akik jelenleg hazájuktól távol kénytelenek élni, és hogy minden chilei állampolgár szabadon, üldözéstől mentesen élhessen otthonában. Az utóbbi hetekben egyes nyugati lapok olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha a junta fokozatosan liberalizálná elnyomó rendszerét, és megváltozóban volna a Pinochet-diktatúra arculata. Mi a valóságos chilei belső helyzet? — Vannak valóban olyan törekvések, hogy az észak-amerikai kormányzati körök megtisztítsák egyes latin-amerikai katonai diktatúrák véres arculatát, és így önmagukat is kedvezőbb színezetben tüntessék fel, hiszen végtére is ők segítették hatalomra, és tartják ma is életben ezeket a rendszereket — mondotta Carlos Altamirano. — Érvényes ez különösen a chilei rendszerre. Az észak-amerikai monopóliumoknak és a helyi oligarchiának uralma fenntartásához és kiváltságainak biztosításához szüksége van a katonai diktatúrákra, amelyek a fegyverek erejére támaszkodnak, hiszen demokratikus intézményekkel és eszközökkel nem látják eléggé biztosítottnak érdekeik védelmét. Ezért az úgynevezett liberalizálási irányzat csak felületi szinten mozoghat, és nem terjedhet messzebb annál — irányítóinak elképzelései szerint —, mint hogy megjavítsa a világ szemében ezekről a diktatúrákról és észak-amerikai támogatóikról alkotott képet. — Leigh tábornok, aki a légierőket képviseli a juntában, az utóbbi időben nemegyszer bírálta Pinochetet. Mi van ennek a hátterében? Mennyire mélyek a repedések a junta gépezetében? — Valóban, Pinochetnek van ellenzéke a diktatúra gépezetében is, és a katonai vezetésben vannak tényleges nézeteltérések — válaszolta Carlos Altamirano. — Amikor ugyanis egy hajó süllyedni kezd, menekülnek a patkányok, és Pinochet hajója már merülni kezd. A gazdasági helyzet katasztrofális. A nemzetközi elszigetelődés úgyszólván teljes. Chilének komoly konfliktusai keletkeztek a szomszédos Argentínával és Bolíviával. Orlando Letelier Pinochet által elrendelt, Washingtonban végrehajtott meggyilkolása mélyen megrendítette a nemzetközi közvéleményt, és nagy hullámokat kavart az Egyesült Államokban és Chilében is. A katolikus egyház, a kereszténydemokrata párt és minden hazafias erő bírálja Pinochetet. Így ennek hatása van a katonai vezetésre is, és legutóbb már a főtisztikarban tizenhárom tábornok fejezte ki egyet nem értését Pinochet politikájával. Elsősorban az Argentínával és Bolíviával támadt feszültség szítja az ellentéteket. Ezek után nem lehet kizárni, hogy előbbutóbb Pinochetnek is távoznia kell, s bizonyára egy másik tábornokkal helyettesítik majd a hatalom élén. Az ilyen esetleges személycsere azonban mégiscsak bizonyos lépést jelenthet előre. — Az Egyesült Államok nemrég hazahívta santiagói nagykövetét, és olyan benyomást igyekszik kelteni, mintha a Seteber-gyilkosság miatt feszültség volna Washington és Santiago kapcsolataiban. Mi a tényleges helyzet? — Mint már mondottam, az Egyesült Államok más chilei tábornokkal szeretné felcseréltetni Pinochetet a santiagói rendszer élén — válaszolta Carlos Altamirano. — Zavarja ugyanis Pinochet véres arculata. Az pedig ma már közismert, hogy a Nixon-kormányzat volt a fő felelős azért, hogy Pinochet államcsínnyel hatalomra kerülhetett Santiagóban. A washingtoni kormányzat most nyomást kíván gyakorolni a santiagói diktatúrára, hogy megvalósuljon a számára kívánatos személycsere a junta élén. Igyekszik felhasználni erre Orlando Letelier-nek, szocialista párti elvtársunknak, a Népi Egység egykori miniszterének Washingtonban 1976-ban történt meggyilkolását. Az észak-amerikai kormányzat követelte Pinochettől három chilei katonatiszt: Contreras tábornok, Espinoza alezredes és Fernandez Larios kapitány kiadatását, hogy az Egyesült Államokban állíthassák őket bíróság elé, mint az Orlando Letelier halálát előidéző pokolgépes merénylet értelmi szerzőit. A chilei hadsereg történetének szégyenletes lapjaira kerül majd egyébként, hogy három magas rangú tiszt ilyen gyáva gyilkosságra vállalkozott Pinochet megtagadja e három főtiszt kiadatását, hiszen ha ezt megteszi, annyi, mintha saját kiadatásába egyezne bele, mivel Letelier meggyilkoltatására ő adta ki a parancsot, és ez a bírósági tárgyaláson nyilván le is lepleződne. A washingtoni kormányzat viszont nem nyugodhat bele sem saját tekintélye, sem saját közvéleménye miatt, hogy Pinochet büntetlenül rendelhessen el gyilkosságokat az Egyesült Államok területén, és pokolgéppel végeztessen ki egy olyan fontos ellenzéki személyiséget, mint Orlando Letelier. — Milyen eredményeket értek el a diktatúraellenes erők összefogásában, és hogyan küzd a Népi Egység a demokrácia helyreállításáért Chilében? — Fokozatosan mind nagyobb egyetértés van kialakulóban minden chilei demokratikus erő között abban, hogy összefogásra van szükség a diktatúraellenes küzdelemben — mondotta Clodomiro Almeyda. — Ma már ez a felismerés terjed a kereszténydemokrata és más hazafias erők körében is. Az összefogás eredményes szakszervezeti síkon, a munkások érdekeinek védelmére kibontakozott küzdelemben. De közös nevezőt találnak a legkülönbözőbb irányzatú hazafias erők az emberi jogokért vívott harcban is. A Népi Egység pártjai mindig azt a politikát folytatták, hogy a junta elleni közös harcra tömörítsék az összes hazafias erőket. A közelmúltban bizonyos előrehaladást értünk el ebben, de fokoznunk kell még az erőfeszítéseket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy küzdelmünk sikeres lesz, eredményes lesz és sikerül majd kivívni a demokrácia helyreállítását Chilében. NÉPSZABADSÁG 1998. július 1., szombat 1 Ülést tartott az ország ülés ter- és költségvetési bizottsága A fő termelőágazatokban meg-gyorsult a termelés növekedése, a nemzeti jövedelem is a tervezettnél gyorsabban, mintegy 8 száza-lékkal emelkedett — summázták a tavalyi eredményeket az országgyűlés terv- és költségvetési bi-zottságának pénteki ülésén. Bő-vült a külkereskedelem, a lakos-ság jövedelmei 10 százalékkal emelkedtek, és 8,9 százalékkal több árut vásároltunk, mint 1976- ban. A költségvetés hiánya kis- mértékben meghaladta az elő- irányzatot, beruházásra a terve-zettnél jóval többet fordítottak. Az idén is kedvezőtlenül hatott népgazdaságunkra a további cse- s rearány-romlás. Az ülésen az országgyűlés ál landó bizottságainak az 1977. évi költségvetés végrehajtásáról és a népgazdaság fejlődéséről kialakí- tott állásfoglalásaikat ismertették a bizottságok képviselői. Pesta László a szociális és egészségügyi bizottság véleményét tolmácsolta, s javasolta, hogy az egészségügy távlati fejlesztési tervének meg-valósítása során minél több, a közgazdasághoz is értő szakembert vonjanak be az irányításba. Kasó József, a mezőgazdasági bizottság javaslatát ismertetve mondotta: bár elkerülhetetlenek a termelést, az értékesítést meghatározó gazdasági szabályozók módosításai, a kelleténél több az intézkedés. Az iskolák, az óvodák és a közművelődési intézmények zavartalan munkáját megfelelően szolgálta a költségvetés — állapította meg Salamon Hugóné, a kulturális bizottság képviseletében. A kereskedelmi bizottság hoszszú távú idegenforgalmi fejlesztési terv kidolgozását javasolja — hangsúlyozta Kovács Istvánná. Átfogó elképzelés kidolgozásakor azt is el lehetne dönteni, hogy érdemes-e még a Balaton környékét szállodákkal gyarapítani, vagy esetleg jobb lenne más tájakat az eddiginél gyorsabban gazdagítani. Az építési és közlekedési bizottság részéről Kiss Jenő kiemelte: a két tárca — az 1976. évinél lényegesen kevesebb dolgozóval — túlteljesítette tervét. Továbbra is fontos feladatot jelent azonban a a lakótelepeken az üzletek, a rendelők és más kapcsolódó beruházások időben átadása, valamint a fenntartási és felújítási tevékenység javítása. A vállalatok az eddiginél jobban vegyék figyelembe a népgazdasági érdekeket, hasznosítsák hatékonyabban a fejlesztési alapokat, s ne képezzenek bértartalékokat — szorgalmazta Ollári István, az ipari bizottság vitája nyomán. A központi irányítás erősítése, a veszteséges export erőteljes csökkentése, a szerződéses fegyelem javítása és az alkatrészellátás észszerűbb szervezése fejlődésünk megannyi elengedhetetlen kellékét jelenti — mondotta a felszólaló. A műtrágyák minősége kapcsán vitába szállt Kasó Józseffel. Az állítólag korszerűtlen vegyianyagokat a mezőgazdasági üzemek néhány nap alatt elkapkodták — a nagy készletek miatti kényszerű árleszállítás után! A témához Faluvégi Lajos pénzügymi-mniszter is hozzászólt, mondván, hogy a vegyipar és a mezőgazdaság egyaránt a saját érdekeit érvényesítette — az állam zsebére! Több hozzászólás nyomán alakult ki az előrevivő javaslat: a műtrágyagyártást, a raktározást, a felhasználást az érdekelt ágazatok közösen határozzák meg. A tanácskozás Bognár Józsefnek, a terv- és költségvetési bizottság elnökének zárszavával ért véget. A többi állandó bizottság véleményéhez kapcsolódva indítványozta az 1977. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását. Aláhúzta, hogy a bizottság teljes mértékben támogatja a kormányt a beruházások mérséklésére, az állami kiadások csökkentésére készülő intézkedések meghozatalában és végrehajtásában. A mennyiségről a minőségi fejlődésre kell a jövőben átváltani a termelésben és külgazdaságunkban egyaránt — mondotta befejezésül. (MTI) . Az év végére megépül a 750 kilovoltos távvezeték (Tudósítónktól.) Péntek délelőtt a 750 kilovoltos távvezeték építésében részt vevő országok delegációi meglátogatták az albertirsai alállomást. A korábbi napokban a Szovjetunió területén, majd a magyar területen épülő szakaszt tekintették meg, valamint üzemlátogatáson vettek részt a Ganz Villamossági Művekben, ahol az alállomásra kerülő ,óriási transzformátor készül. A Vinnyica és Albertirsa között húzódó 750 kilovoltos távvezetéket, ami a világ egyik legnagyobb nagyfeszültségű távvezetéke lesz, az év végén helyezik üzembe. Néhány jellemző adat a távvezeték méreteire: teljes hossza 842 kilométer lesz, ebből a magyar szakasz 268 kilométer hosszúságú. Megépítéséhez összesen mintegy 43 ezer tonna vasoszlop és több mint 19 ezer tonna acél-alumínium vezetőanyag szükséges. A magyar szakaszon ugyanezekből az anyagokból 12 ezer, illetve 6,5 ezer tonnát használnak fel. Hazánk jelenleg 750 megawatt villamosenergiát kap a meglevő távvezetékeken, ami 1980-ra 1350 megawattra növekszik — ez felér egy nagy teljesítményű erőművel. Ahogyan azt a látogatás során Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes megállapította, a távvezeték építési munkáinak oroszlánrésze befejeződött, a magyar szakasz 268 kilométeréből 222 kilométer teljesen elkészült. A munkák jelenlegi helyzete biztosítja, hogy a távvezetéket az év végén, az előírt határidő szerint üzembe helyezzék. TEREK, LEHETŐSÉGEK Egy műút és a vasút közötti --------- tisztáson játszottunk, az útra vagy a sínek közé pattant labdát a gyermekek meggondolatlanságával követtük. Gyakran csak a sofőrök és masiniszták éberségén múlt, hogy nem kerültünk a kerekek alá. Egy nap szemeteskocsik álltak meg a pályánkon. Hiába csúzliztuk ki ablakait, rakományát a földre borította. Arrébb lapátoltuk a salakot és építési törmeléket, de hamarosan újabb szállítmányok érkeztek. Húsz évvel ezelőtt így vesztettem el életem első és utolsó grundját. Az enyémet mondom, mert valóban magaménak éreztem. Akárcsak a társaim, közülük a nagyobbak a tanácshoz is bementek visszakövetelni a kis pályát. Az előadó két érvvel védte hivatala határozatát. Először: a szemetet valahol össze kell gyűjteni. Másodszor: a területen életveszélyes focizni. Hogy igaza lehetett, azt csak most, a történtek után két évtizeddel értem meg. De akkor kételkedtem szavaiban. Ma az egykori grund közelében, a pihenőparkban játszanak gyermekeink. A közeli autóút miatt a mászókák és hinták mögött drótkerítés feszül, mégsem merjük őket magukra hagyni. Mi házmesterekre, nagymamákra, szomszédokra bízva nőttünk fel. Ha akartunk, tőlük mindig elszökhettünk. A mai srácok már óvodában, napközikben töltik napjaik nagy részét, a távoli játszótérre csak anyjuk vagy apjuk kezét fogva indulnak. Szüleikhez képest egykét évvel később válnak önállóvá, de épen és egészségesen. Gyermekeinket sajnálkozva ki. —I-------------------gyeljük. Régen magunk kutattuk fel játszóhelyeinket, sajátkezűleg ástuk földbe kapufáinkat, bennünket kergetett az ablaküvegét sirató sofőr. A mai srácok készen kapják a cölöpvárakat, a libikókákat, a csúzdákat. De vajon vigyáznak is rá? Pontosabban, megtanítják őket vigyázni a közösre? Nem mindig ... Amit elrontanak, azt a társadalmi munkások vagy a kertészeti vállalat dolgozói megjavítják. A kis vétkes talán arra is gondol: az otthontól távol minden szabad. Ma a téren a szülők többsége csak gyermeke testi épségére vigyáz. Felháborodnak (jogosan), ha a homokozót a háziállatok használják, de hallgatnak, amikor csemetéjük letöri a faágakat, vagy kilöki a kisebbeket a hintából. A rendre, tisztaságra ügyelnek a parkőrök, de sokan kevésbé értenek a gyermekek nyelvén. Leginkább arra figyelnek, hogy senki se vétsen a park házirendje ellen. Pedig ennél több kellene. Tanítani, nevelni őket arra, hogy a játszótér nemcsak az övék, mindenkié. Nélküle a falak közé szorulnának. Hogy ez káros lehet — fel sem fogják. Egy francia orvos urbanitisznek -E?----------------------(városi kórnak) nevezte a modern élet okozta fiziológiai és pszichés károsodást. Napjainkban a korszerű technika, a füst- és koromgyűrű már vidéken is fellelhető. A kis falvakba ipari üzemek települnek: szalagrendszerrel, ülve kezelhető gépekkel. Nyomukban mozgáshiányból adódó ideg-, szív-, vérkeringés- és légzési betegségek. A felnőttek a maguk baján barkácsolással, kertészkedéssel, sportolással segíthetnek. De mit tegyenek azok, akiknek életkorukból adódóan lételemük a mozgás? Egyesek szerint odajutunk, hogy a gyermekek óvodáskorukban ugrálhatnak, futkározhatnak utoljára kedvük szerint. Iskolásként idejük nagy részét tanulással, ülve kell eltölteni. A heti három testnevelési óra, az időszakos osztálykirándulás, legfeljebb a szabad levegőn végzett rendszeres testmozgás pótszere. Néhányan azt mondják, gyermekellenes korban élünk. Tételük igazolása: a tervezők és építészek általában megfeledkeznek a játszóterekről, a gyermekszobákról és a játékszögletekről. A lakótelepeken először a házak, aztán az utak és járdák készülnek el. A maradék területet pedig kijelölik játszótérnek. Mindebben van igazság, mégis félreérthető a gyermekellenes kifejezés. Nem is igaz. Társadalmunk szinte erején felül segíti a gyermekeket és a gyermekes szülőket. Említhetnénk a gyest, a gyermekruházati cikkek alacsony árát, a nagycsaládosok szociális támogatását. Igaz, játszóterünk kevesebb a szükségesnél, de ugyanez elmondható óvodáinkról, bölcsődéinkről is. Mégis gyermekintézmény-hálózatunk fejlődése, korszerűsödése közismert. Mert ne a mai állapotokat nézzük, hanem az elmúlt 32 esztendőben megtett fejlődést. Maradjunk azonban a játszótereknél Már nagyapáink is tudták, hogy gyermekeiket csak játszóterek, üdülőparkok építésével tudják megóvni a városi ártalmaktól. A felismerést azonban nem követtetett. Budapesten például 1937-ig mindössze 16 játszótér épült. Akkoriban a 10—14 évesek többségét nem fenyegette az elhízás. A közülük kikerült kifutófiúk, cselédek vagy munkát keresők korán öregedtek, megélhetési gondok mellett nem maradt idejük játékra. A felszabadulás teret és lehetőséget adott a legkisebbek szórakoztatására. Igaz, az ötvenes évekig a nehézipar fejlesztése és a mezőgazdaság szocialista átszervezése közepette kevés energia maradt játszóterek építésére. A gyermekek kedvenc találkozóhelyévé Csillebérc, az úttörővasút, a cirkusz és a bábszínház vált. Akik ide nem jutottak el, azok otthon