Népszabadság, 1978. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

Amerikai csapatok állomásoztatása a Camp David-i tervekben A Népszabadság washingtoni ál­landó tudósítója, Szabó L. István elfoglalta állomáshelyét, és megkezd­te munkáját. .­vább közöljük a Wa­shingtonból küldött első tudósításai Carter elnök kijelentette, hogy vonakodik amerikai csapatokat, felajánlani Ciszjordánia és a Gá­­zai-övezet megszállására, de hoz­záfűzte, ebben a kérdésben vára­kozó álláspontra helyezkedik. Az elnök, aki szabadságát két nappal megrövidítve visszatért Washingtonba, Idaho Falls repü­lőterén nyilatkozott újságíróknak a jövő héten kezdődő Carter—Be­­gin—Szadat találkozón várható amerikai magatartásról. Eredeti­leg az terjedt el, hogy Carter ki­zárólag a földgáz központi árel­lenőrzését szolgáló törvényjavas­lata miatt siet vissza a fővárosba, mert átfogó energiagazdálkodási tervének ezt a fontos elemét a törvényhozásban a leszavazás ve­szélye fenyegeti. Azóta ismeretes­sé vált, hogy a Camp David-i ta­lálkozó előkészítése is sürgős kon­zultációkat igényel. Jody Powell, az elnök sajtótit­kára szerint „az amerikai béke­­fenntartó erők terve évek óta sze­repel a számításba jöhető lehető­ségek között”. Powell úgy nyilat­kozott, hogy ez most „kiegészítő eleme lehet egy izraeli—egyipto­mi egyezménynek”. Washingtoni politikai körökben bizonyos aggodalommal tekinte­nek Camp David elé, mert úgy látják, hogy mind Begin, mind Szadat nehezen egyeztethető ál­láspontok mellett kötelezte el ma­gát. Izrael például ragaszkodik a Sinai félszigeten kiépített légibá­zisa megtartásához, ezt pedig Szá­dat n­em fogadhatja el. Kormány­körökből származó hír szerint az Egyesült Államok felajánlani ké­szül a bázis átvételét, ha Izrael kivonul a félszigetről és Egyiptom veszi át a terület igazgatását. Bár hivatalosan ragaszkodnak ahhoz, hogy Carter nem lesz tár­gyaló fél Camp Davidben, hanem csak „a közeledés útját egyenge­ti Begin és Szadat között”, való­jában azonban egyre aktívabb amerikai törekvések bontakoznak ki. Washingtont a­­ növekvő nyil­vános szerepvállalásra és kártyái felfedésére készteti Szadat egyna­pos párizsi kitérője is, amely miatt szeptember ötről hatra kellett ha­lasztani a Camp David-i találkozó kezdetét. . Azt feltételezik, hogy Giscard d’Estaing francia elnök felajánlja­­ az egyiptomi elnöknek, hogy ha Camp Davidben nem találnak el­fogadható megoldást, akkor fran­cia csapatok vennék át a Jordán nyugati partján a békefenntartó szerepet — az ENSZ felügyelete alatt. Bár egy ilyen tervnek Wa­shingtonban kevés realitást tulaj­donítanak, mindenesetre nyug­talanítónak tartják, ha bármelyik fél alternatívák után néz a „Pax Americana­’-val szemben. Izraeli provokációk Libanon elén A Dél-Libanont ellenőrzésük alatt tartó jobboldali milíciák csü­törtökön tüzet nyitottak a körzet­ben állomásozó ENSZ-erő norvég katonáira. A „kéksisakosok” vi­szonozták a tüzet, s a tűzpárbaj másfél órán át tartott. Az ENSZ-erők elleni újabb tá­madás csak megerősíti bejrúti diplomáciai köröknek azt a véle­ményét, hogy az Izrael által „sza­vatolt” megállapodás az ENSZ- erők és a­ jobboldaliak között sem­milyen gyakorlati értékkel nem bír. Az ENSZ-erők teljes mozgás­­szabadságáról szerdán kötött meg­állapodás nem tartalmaz tényle­ges változtatást azokban a meg­kötésekben, amelyek a „kéksisa­kosokat” gátolják feladatuk — Dél-Libanon ellenőrzése —­telje­sítésében. Izrael azért adta áldását e megállapodásra, mert csillapítani igyekszik a kedélyeket a Camp Davidben megrendezésre kerü­lő amerikai—egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó előtt. A megálapo­­dás gyakorlati hasznosságát erő­sen kétségessé teszi a déli terüle­ten garázdálkodó jobboldali fegy­veresek parancsnokának, Szaad Haddadnak kijelentése, aki az izraeli televíziónak adott interjú­jában leszögezte, hogy az egyez­mény nem biztosít teljes akció­szabadságot az ENSZ-erőknek. Egy palesztin szóvivő csütörtö­ki közlése szerint a hét elején 25 izraeli hajó közelítette­­m­eg a li­banoni partokat Nakura és Zah­­i­rani között. Izraeli repülőgépek is behatol­­­­tak Libanon légterébe, s Bejrút­­ fölött elrepülve, hangrobbanást­­ okoztak. Az akciót a hírügynökség­­­­ek összefüggésbe hozzák a Szíriá­val szemben a libanoni jobboldal védelmének­­ürügyén egyre gyak­rabban elhangzó izraeli fenyege­tésekkel. (TASZSZ) A nyugatnémet kereszténydemokraták támadják a kormánykoalíciót­ ­ BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyári politikai uborkaszezon elmúltával a bonni politikai pár­tok újra felelevenítik aktivitásu­kat. Elsőnek a jobboldali ellenzéki Kereszténydemokrata Unió, a CDU mozdult: közzétett egy terjedel­mes dokumentumot az SPD—FDP koalíciós kormány kétévi tevé­kenységének bírálatáról, amelyet sajtókonferencián terjesztett a ha­zai és a külföldi sajtó képviselői elé. A konferencián a CDU-nak szinte teljes vezérkara megjelent. Csupán Haris Filbinger maradt távol, aki hitlerista múltjának le­lepleződése után, a közelmúltban kénytelen volt megválni tartomá­nyi miniszterelnöki tisztségétől, de megtartotta tartományi elnöki és országos alelnöki rangját a CDU- ban. Helmut Kohl pártelnök egészé­ben elvetette a szociáldemokrata— szabaddemokrata kormány teljes politikáját, felelőssé téve az egy­millió munkanélküliért, a nemzet­­gazdaság nem­ kielégítő fejlődé­séért és a terrorizmus elleni harc gyér eredményeiért.­­Gerhard Stoltenberg, a CDU al­­elnöke, a Schmidt—Genscher-kor­­mány gazdasági, pénzügyi és adó­politikáját bírálta. Kurt Bieden­kopf, a párt volt főtitkára pedig a szakszer­vezetet támadta. Alfred Dregger alelnök kijelentette, hogy a kormány képtelen megbirkózni a terroristák maroknyi csoportjá­val, és azt mondta, hogy az elnéző a baloldallal, főleg a kommunis­tákkal szemben. A CDU vezérkarának látványos felvonulása azt az elszántságot tükrözi, amellyel a keresztény­­demokraták a hat hét múlva sorra kerülő hesseni, majd az azt követő további tartományi választásokra készülnek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Alfred Dregger hes­seni CDU-vezér előtérbe tolása, és egy olyan téma középpontba állí­tása, amely eddig rendszeresen másodrendű szerepet játszott a CDU programjában: a környezet­­védelem. Mint emlékezetes, a CDU egyik parlamenti képviselője, Herbert Gruhl, országosan ismert termé­szetvédő politikus, pártjának ér­dektelensége miatt kilépett a ke­reszténydemokrata parlamenti frakcióból és a környezetvédők parlamenten kívüli csoportjaihoz csatlakozott, amelyek korábban a hamburgi és az alsó-szászországi választáson váratlanul­­ jelen­tős sikert értek el. A CDU most azért látja jónak elővenni a kör­nyezetvédelmi kérdéseket — egyébként hasonlóképpen teszi az SPD— FDP is —, mert attól tart, hogy Gruhl távozása a választók egy részének elfordulását váltja ki, és a ,,zöldeknek”­ nevezett kör­nyezetvédők Hessenben a keresz­ténydemokraták rovására gyűjte­nek szavazatokat. Hasonló aggá­lyai vannak egyébként a Hessen­ben kormányon levő SPD—FDP- koalíció két pártjának is. C. Tóth Béla N­É­I’­S­Z­A 15 A­SÓ­LAG 1978- szeptember 1., péntek ­ Ma érkezik Moszkvába a görög külügyminiszter A szovjet—görög kapcsolatok történetében első ízben látogat el Athénból a kormány külügymi­nisztere Moszkvába. G­eorgisz Bal­­lisz külügyminiszter ma kezdődő látogatása mgg önmagában is je­lentős esemény. A Szovjetunió és Görögország kétoldalú kapcsola­tai, ezen belül a gazdasági kap­csolatok várhatóan fontos helyet kapnak a görög külügyminiszter moszkvai tárgyalásain. A nemzet­közi helyzet megvitatásakor min­den bizonnyal szó­­lesz a ciprusi kérdésről is. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK •A néhány sorban Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke csütörtökön visszatért a Krím félszigetről Moszkvába. Megérkezésekor az SZKP KB Po­litikai Bizottságának több tagja és a KB titkárai fogadták. (TASZSZ). Genfben befejeződött a 30 or­szág képviselői részvételével fo­lyó leszerelési értekezlet nyolc­hetes nyári ülésszaka. A tanács­kozást januárig­ elnapolták. Az ENSZ közgyűlésének tavasszal megtartott rendkívüli leszerelési ülésszakára a részvevők határoza­tot fogadtak el, hogy a genfi ér­tekezleten részt vevő államok számát negyvenre emelik. (UPI) A Biztonsági Tanács tagjai csü­törtökön konzultációkba kezdtek arról, hogy mikorra hívják össze a BT ülését, amelyen Kurt Wald­heim­­ENSZ-főtitkárnak a namí­­biai rendezésre vonatkozó javas­latát vitatják majd meg. (UPI) A chilei rendőrség letartóztatott száz felvonulót­, akik Santiagóban részt vettek a hatóságok által „el­tűnteknek" nyilvánított szemé­lyek emlékére rendezett tünteté­sen. A letartóztatottak valameny­­nyien „eltűntek” hozzátartozói. (AFP) Koalíciós kormány alakult Iz­lando­n három párt részvételével. Ezzel véget ért a két hónapja tartó kormányválság. Olafur Jo­han­nesson az agrárburzsoáziát képviselő Haladó Párt elnöke ve­zetésével a Haladó Párt, a Szo­ciáldemokrata Párt és a kommu­nistákat és szocialistákat tömörí­tő Népi Szövetségi Párt képvise­lőiből alakult meg az új kabinet. (DP­A) Bomba robbant szerdán az iz­raeli vízművek jeruzsálem­­ szék­házának bejáratánál — jelentette az izraeli rádió. Kedd este az izra­eli oktatási minisztériu­mnak a Jordán folyó nyugati partján fek­vő Jeninben lévő irodája mellett robbant fel a pokolgép. Az elmúlt tíz napban 22 robbantási kísérlet történt Izraelben és az általa meg­szállt arab területeken. (AP) Afrika újságíróit tömörítő szer­vezetet alapítanak a közeljövő­ben. Erről az afrikai újságírók lusakai konferenciáján hoztak ha­tározatot. (ADN) A Szlovák Szocialista Köztársa­ság legfelsőbb bírósága szerdán jóváhagyta a pozsonyi területi bí­róság három repülőgéprabló ellen hozott ítéletét. Az ítélet jogerőre emelkedett: a géprablókra 6-tól 9 és fél évig terjedő börtönbüntetést szabtak ki. (CTK) Kínai részről azt javasolták, hogy a Japán és a Kínai Népköz­­társaság közötti külkereskedelem volumene a következő nyolc év­ben 40 milliárd dollár legyen — írta az Aszahi Simbun című to­kiói lap. Ez kétszerese lenne an­nak az összegnek, amelyet az idén februárban aláírt kétoldalú ke­reskedelmi megállapodás elő­irányzott. (AFP) LÍBIA ÜNNEPÉN Szaura-al-Fatih min Szeptem­ber — szeptember elsején kitört a forradalom. Ezzel az arab nyelvű mondattal adta hírül a líbiai fő­városban működő rádióadó az or­szág sorsát kilenc éve megfordító eseményt. Idrisz királyt imperia­listabarát, korrupt udvartartásával együtt száműzték, s a forradalmi csoportok fő erejét adó fiatal tisz­tek határozott intézkedésekkel je­lölték ki a független ország to­vábbi fejlődésének irányát. A for­radalom szükségszerűen antiimpe­­rialista jelleget öltött, hiszen a nagy nyugati olajmonopóliumok elnyomó politikája, az angol és amerikai repülőtámaszpontok léte ellen irányult A támaszpontok felszámolása után hozzáláttak a fiatal önálló állam gazdasági alapjának meg­teremtéséhez 1973-ig teljes egé­szében állana ellenőrzésbe vonták a további fejlődés anyagi bázisát, a kőolaj-kitermelést. Lépésről lé­pésre megerősítették az állami szektort. Államosították a banko­kat, a biztosítótársaságokat, a kül­kereskedelmet, a szállítás és az építőipar nagy részét, a nagy me­zőgazdasági birtokokat. Jelenleg az állami szektor adja az ország ipari termelésének több mint nyolctizedét. Bevezették a tervgazdálkodást. Az első hároméves tervet (1973— 1975) teljesítették, és az 1976 — 1980-as időszakra kidolgozott öt­éves tervet most hajtják végre. Az olaj biztosította jövedelmei ésszerűen az iparfejlesztésre, a mezőgazdaság korszerűsítésére használják fel. 1980-ig a tervek szerint elkészül egy acélmű és egy traktor-összeállító gyár. Ezenkívül textilüzemek, élelmiszer-kombi­nátok, erőművek épülnek. A rend­kívül száraz időjárást korszerű öntözőrendszerek segítségével semlegesítik, zöldség- és gyü­mölcs farm­okat, oázisokat létesíte­nek a sivatagban. A gazdasági elő­relépést a szociális helyzet javítá­sa kísérte. Felemelték a minimá­lis béreket, mérsékelték a lakbé­reket, ingyenes lett az orvosi el­­­­látás, valamint az oktatás az isko­lákban, egyetemeken. A haladó irányú belpolitikai in­tézkedések az ország külpolitiká­jában is tükröződnek. A líbiai ve­zetők tudatában vannak annak: az imperialistaellenes küzdelem­nek ebben a térségben különösen érvényes alapvető szabálya, hogy csak a haladó erők egységével ér­hetnek célt Emiatt támogatja Lí­bia áldozatkészen és önzetlenül a nemzeti felszabadító mozgalma­kat, mindenekelőtt a Palesztinai nép nemzeti jogainak helyreállí­tásáért, a megszállt arab területek felszabadításáért folyó harcot. Az ország vezetői azt is felis­merték, hogy a függetlenségért ví­­­­vott harc sikerének legfőbb nem­zetközi biztosíték­a a széles körű kapcsolatrendszer a Szovjetunió­val és a többi szocialista állam­mal. Ezen a közös alapon bonta­kozott ki és erősödött meg Líbia és a szocialista országok — köztük­ hazánk — sokoldalú együttműkö­dése. Nemzeti ünnepén tisztelettel kö­­­­szöntjük a baráti líbiai népet, a Líbiai Arab Szocialista Népi Ál­lam kormányát, vezetőit, szolidá­risak vagyunk imperialistaellenes küzdelmével, a közel-keleti hely­zet igazságos rendezéséért vívott harcával. & Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jó­kívánságait Moamer el-Kadhafi ezredes líbiai államfőnek, Lí­bia nemzeti ünnepe, a szeptem­ber 1-i forradalom 9. évforduló­­■ ja alkalmából. A Líbiai Legfelső Népi Bi­ott-­­ság meghívására — Polinszky Károly oktatási miniszter veze­tésével — csütörtökön magyar kormányküldöttség utazott Tripo­­liba, Líbia nemzeti ünnepe, a szeptember 1-i forradalom 9. év­fordulóját köszöntő ünnepségek­re. Fo­kozó­dó amerikai—kínai együttműködés Brzezinski közvetített Peking és Tokió között a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓl­­ Zbigniew Brzezinski,­az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója közvetítő szerepet ját­szott a kínai—japán egyezmény létrejöttében. Május végén, Pe­­kingből útban hazafelé, „magán­emberként” tájékoztatta a japán vezetőket a kínai álláspontról, s ezzel — a The Washington Post véleménye szerint — a kudarc tornácáról hozta vissza az évek óta eredménytelen tárgyalásokat. A hír újra felkavarta az ame­rikai főváros politikai köreiben a találgatásokat a kormányzaton belüli külpolitikai szereposztás­ról. A Fehér Ház egyik magas­­rangú szóvivője nem utasította el, csak leegyszerűsítésnek minő­sítette azt a feltevést, hogy amíg Vance külügyminiszterre a Szov­jetunióval való tárgyalások fel­adatát bízták, addig Brzezinski mindinkább a Kínával összefüg­gő problémákkal foglalkozik. Is­meretes, hogy Brzezinski a nyil­vánosság előtt is a „kínai kártya” kijátszását javasolta a Szovjet­unióval szemben a nemzetközi tárgyalásokon, ide értve a SALT- tárgyalásokat is. Ennek az irányvonalnak a hí­vei kampányt indítottak, hogy Carter elnök tegyen hatékony lé­péseket Washington és Peking teljes jogú diplomáciai kapcsola­tai felvételére. Nem titkolják azt a kockázatot, hogy az amerikai— kínai viszony erőltetett ütemű ja­vítása, amennyiben az a straté­giai erőviszonyokat is érinti, meg­nehezíti a hadászati támadófegy­verzetet k­orlátozó egyezmény megkötését a Szovjetunióval. Az, amerikai sajtó arról az állítólagos dilemmáról ír, hogy a kormány­zat melyik feladatnak adjon el­sőbbséget: a kínai kapcsolatok rendezésének vagy a SALT-naiv? Tény, hogy az Egyesült Álla­mok és Kína kapcsolatai gyorsan változnak. Még az ősszel Peking­­be látogat James Schlesinger energiaügyi és Robert Bergland mezőgazdasági miniszter, majd Juanita Kreps kereskedelmi mi­niszter. A három éve stagnáló amerikai—kínai kereskedelmi forgalom az idén megkétszerező­dött. A kormány és 25 egyetem képviselőinek tanácskozása azzal végződött, hogy az Egyesült Ál­lamok a most kezdődött tanévben ötven, a következőben már öt­száz kínai szakember kiképzését vállalja. A teljes jogú diplomáciai kap­csolatok útjában a fő akadály az Egyesült Államok tajvani elköte­lezettsége. A kínai lobby most „történelmi jelentőséget” tulaj­donít annak, hogy egy tokiói tu­dományos konferencián mind Kí­na, mind Tajvan küldöttei részt vettek. Kétségtelen, hogy Tajvan különválása óta hasonló eset nem történt, és ezt a lépést mind Pekingben, mind Tajpejben, de feltehetően Washingtonban is gondosan előkészítették. Ennek ellenére befolyásos sze­mélyiségek az amerikai kormányt a sietséggel járó belpolitikai és nemzetközi bonyodalmakra fi­gyelmeztetik. A The Washington Post kommentárja szerint. ..a legegyszerűbb lenne elhalasztani a kínai kapcsolatok rendezését a szovjet egyezmény ratifikálása utáni időre” De hogy ez a „legegyszerűbb” elgondolás érvén­yesül-e, avagy a szovjetellenes együttműködés fo­kozása válik számukra csábítób­bá — ami persze nem zárja ki az egymás kihasználására irányu­ló kölcsönös törekvést —, ez még nyitott kérdés. Tiltakozó sztrájkok Dániában Tiltakozó sztrájkkal fogadták a dolgozók a hivatalba lépett dán — szociáldemokrata—liberális — kormánykoalíció kilátásba helye­zett gazdaságpolitikai intézkedé­seit. Az ország egyik nagy hajó­gyárának munkásai munkabe­szüntetésükkel a megfigyelők szerint várhatóan nagyarányú sztrájkhullám kibontakozását ve­zették be. A szociáldemokrata-li­berális koalíció ugyanis bejelen­tette, hogy tárgyalásokat kíván kezdeni a szakszervezetekkel a bérek korlátozásáról. (Reuter)

Next